Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
I 1971 július i9. SZOLNOK BEGYEI NÉPLAP 7 , j Min nevetnek másol Hazai és nemzetközi versenyek egymást követő ka- valkádjában, szerény hírecs- kére lettem figyelmes: X • -a magyar versenyműsor nyerte A humor és tréfa nemzetközi napjára rendezett OIRT) műsorverseny első díját”. Van tehát az évben egy nap, melyen kötelező a jókedv és a nevetés? —■ villant fel bennem a kíváncsiság —, vajon melyik az a nap? Mik,e Klári, a győztes műsor szerkesztője: — Ki kell ábrándítanom. A humor és tréfa nemzetközi napja, egyszerűbben szólva: április elseje. A szófiai rádió negyedik alkalommal hirdette meg szocialista országok rádiósai között ezt a versenyt. Bulgáriában ugyanis, április elsejének nagy hagyományai vannak, egész napos vidám műsort sugároz a rádió, ennek során mutatják be a győztes mű'sorösszeállítását. A versenyműsor időtartama 15 perc. Mi, április elsején, szolidabb elnevezéssel, Hu- morimpex címen készítettünk összeállítást a résztvevő országok programjaiból. — Mitől válik a humor nemzetközivé? — Ahány ország, annyi ízlésszínvonal. A közismerten híres pesti humor, külföldön legfeljebb csodálkozást fakaszt: mi ebben a humoros? — kérdik. A humor aktuális talajból gyökerezik, az aznapi helyzetet kell görbetükörben láttatnia. Bizony, hosszú évek rádióstapasztalata segített csak hozzá, hogy megsejtsem a „nemzetköziség” titkát. — Elárulná a titkot? — Félek, nagyképűen hangzik, amit mondok, ámbár ez a tény: néhány évet vissza kell lépnünk. Következetesen beigazolódott, hogy nemzetközi műsorok összeállításánál, mi magyarok, a nphany évvel azelőtt készült ': 1 műsorszámainkkal arattunk sikert. így volt ez a jelen esetben is. A szófiai rádió versenyprogramja egy megadott téma, a természet volt. Mi a legaktuálisabb kérdés ma a természettel kapcsolatban? — kezdtem el vizsgálódni. A levegő szeny- nveződése, a technikai fejlődés. Mi volt néhány évvel ezelőtt? Az űrhajózás, a Holdra lépő ember... így jutottam el Feleki László: Az első pesti űrhajós című kabaréjelenetéhez. Az írásnak egyszerű a humorképlete. általános élethelyzeteket jelenített meg. Amikor az írót felkértem, hogy néhány apróbb változtatást végezzen a jeleneten, majdósdi jelenettel akarok indulni egy nemzetközi fesztiválon? — Ám, az eredmény engem igazolt. —■ A nemzetközi humornak van még egy nagyon fontos feltétele: a jó fordítás. Pontosabban, a jó fordítás nem elég. A fordítónak, mondhatom humoristának is kell lennie, megérezve ízét, zamatét a humornak azt kell visszaadnia egy más ország nyelvezetének. Kitűnő munkatársra leltem Martinék László személyében, aki évek óta fordítja különböző nyelvekre az összeállítások szövegét. — Megtarthatja-e egy-egy tország humora sajátságos nemzeti jellegét is? — Ügy hiszem/ez is nagyrészt a fordítás eredményétől függ. Előfordult, például, hogy megérkezett hozzám egy szomszédos ország humoros összeállítása. Csak szomorkodtam fölötte, hol fognak ezen nevetni magyar emberek? Megkértem néhány humoristát, próbálják vidámabbá tenni a jeleneteket. ők átírták, nevetni is lehetett a szövegen, csak éppen a jelenetek, magyar humoros jelenetekké váltak. Nagyon nehéz együtt megtartani a humort és nemzeti jelleget is. — Melyik ország humorát tartja legjobbnak? — Természetesen, csak szubjektív választ tudok adni és nem értékelést: a prágai rádió műsorait szeretem a legjobban, ők az irodalmi humort képviselik. — Hogy ne csak beszéljünk a humorról, szeretném megkérni, mondjon el egy villámtréfát, vagy jelenetet más országok műsoraiból, ízelítőnek, arról, hogy min nevetnek mások? Mike Klári ötletes szerkesztő lévén, ezúttal is ötletes megoldást választott: kezembe nyomta az 1974-es nemzetközi rádiósprogram anyagát. Döntsék .én, mosolygott, hogy mivel bántom a kedves olvasót. Tunern elájult az ötlet hallatán. Hová gondolok. Tiltakozott. hogy éppen ezzel az dományos és minden egyéb felkészültséget mellőzve, íme. válogatásom eredménye: Bratislavai rádió. 1. férfi: Mondja szomszéd, a maga kertjében miért nincs madárijesztő? 2. férfi: Minek az kérem? Itt vagyok úgyis egész nap a kertben. Szófiai rádió. Aforizma: Az idők folyamán az ember által kilélegzett levegő egyre tisztább lesz annál,- amit belélegzik. L. I. A zért termettünk, hogy kárhozatba vigyünk benneteket. Mi vagyunk a gondolatok, a gonosz ötletek, kísértések; a rögeszmék, félelmek, gyanúk. No meg aztán én!... Én a legaljasabb dögöknek vagyok egyike. Képzeljetek el egy csepp szúnyogfelhőt, egészen parányit, mikroszkopikus szúnyogokkal ; egy gombostűfej nagyságú felhőt, amiben mil- liárdszám kavarognak-bo- zsognak fáradhatatlanul a pontszerű, iciri-piciri szellemek. akár a gázmolekulák. Én yegyike vagyok e pöttöm szúnyogoknak, a legkisebb talán: a legátkozottabb. Hogyan is láthatnátok? Még ezerszeres napfénynél se, még a legóriásibb / nagyító lencséje alatt se. Ki-be járok rajtatok, büntetlenül, akkor. s úgy. amikor és ahogyan jólesik. Ha akarom, oda a nyugalmatok, álmotok, étvágyatok, az élet- és munkakedvetek. Ronggyá silá- nyítlak benneteket, ha úgy tartja kedvem, lealjasítlak, bűntettre, vagy még rosz- szabbra csábítalak. A nevem féltékenység. Akarjátok látni? Mutassak be egy kísérletet, csak ,úgy, a legcsekélyebb előkészület nélkül, épp hogy némi fogalmatok legyen a dologról? Tessék, a kísérleti alanyt ti választhatjátok ki. Azt mondjátok, az a fiatalember legyen? Aki ott a tér sarkán egv lánnyal beszélget? Rendben van. Nos, figyeljetek. — Talán jobb lett volna ... — szólalok meg halkan. A hangom igencsak vékonyka. de annál behízel- gőbb. A fiatalember reagál: — Hazakísérni? Ezt akartad mondani, ugye? Nohiszen. A Bruna igazán természetes, elfogulatlan lány. iTehetek én róla, hogy egy disznó teherautó tolatás közben öszJ szetörte a kocsimat? Aztán meg Bruna a via Novarán lakik, a világ végén. Taxin oda-vissza ezerötszáz líra, ha ugyan nem több. Azonkívül ő maga tiltakozott a legjobban. Fölösleges, hogy hazakísérj, drágám, mondta, fáradt vagy, holnap reggel korán kell munkába menned. — Semmiképp sem akarta. — No, persze, de úgy legalább a saját szemeddel láttad volna, hogy hazamegy. — Tessék? — Igen: úgy bizonyos lehetnél benne, hogy hazament. — Ne nevettess! — Egyelőre még kissé hetyke a barátunk. — A Bruna tisztességes lány. — Hm, akkpr furcsa. — Mi a furcsa? — Nem gzt mondtad, hogy a via NoVarán lakik? — De igen. — A via Novara felé a eorso Monfortén át kell menni, a taxi viszont a körút ‘irányába indult — Ez természetes. A metróépítkezés miatt nincs átjárás a San Babilán. — De bizony van, már felodották az átjárási tilalmat. — Lehet, de a taxisok többnyire elkerülik a központot. Gyorsabb úgy. — És te hallottad, amikor megadta a sofőrnek a via Novara-i címet? — Nem hallottam. Becsapta már az ajtót, így nem hallhattam. — Akkor nem tudhatod, hogy via Novarát mondott-e, vagy egy másik utcanevet. — Egyszerű a dolog — magyarázom. — Máshová is mehetett a te Brunád, ahelyett, hogy hazament volna. — Aztán mi a csudát csinálhatna máshol éjnek évadján? — Naiv lélek. Épp éjnek évadján. — És kivel? — Még kérdel? Az . ilyen lány számára csak a választás nehéz. Ki tudja, hányán legyeskednek körülötte. amikor nem vagy vele. Az ilyen lányba, mint Bruna, első 'látásra bele lehet szeretni. A taxi mindenesetre a eorso Monforte felé kellett volna, hogy menjen, ha a via Novara volt az úticélja! A fiatalember lassúbbra fogta lépteit, egyik cigarettát szívja a másik után, s ha kocsi suhan el mellette, úgy néz utána, mintha várna valamit. — Ha ilyen nyugtalan vagy... — Nyugtalan a fene! — horkan fel dühösen, mint akinek az elevenére tapintottak. — Bruna szeret engem. — Bruna mutatós lány, s ezt tudja is, ad magára, ha meg ad magára, akkor bizonyára tetszeni akar, ha pedig tetszeni akar ... — Sikerült elrontanod a kedvem! És én még hallgatom a fecsegésed. — El is mehetek, ha akarod. — Ne!. i 1 maradj csak. Mondani akartál valamit, nem? Fejezd be, kértek. — Azt kezdtem el mondani. hogy ha meg akarod nyugtatni magad ... De most meg miért fordultál meg az után a kocsi után? — Miféle kocsi után? — Egy Maserati volt, úgy láttam legalábbis. Ismered? — Miért kéne ismernem? — Egy férfi ült benne, meg egy nő. — Igazán? — Te is láttad. — Nem, nem láttam. — Jobb is. Így nem gondolsz mindenféle butaságra. — Miért kéne mindenféle butaságra gondolnom? — Hát amilyen élénk a fantáziád!... Képes volnál arra gondolni, hogy Bruna ült a kocsiban. — De ha mondom, hogy nem néztem arrafelé ...! — Nem vitatkozom veled, lehet. Egyébként a kocsi félhomályában ... ahogy egy pillanatra feltűnt... megtévesztésig hasonlított rá. Ugyanaz a dús. feltűzött haj- koszorú. Jobb. hogy nem láttad. mindenféle szamárság jutna az eszedbe. Tízezrével látni ilyen frizurát. — Rohadt dög vagy. Nagyon jól tudod, hogv láttam. — Elállt a lélegzeted, ugye? Cigarettát vesz elő, rágyújt. Majd rögtön el is dobja. Kívánja is, nem is. Nem lassan megy már, nem tétován. öles léptekkel rója az utcát. — Fölismerted az arcát? — Csak egy dús hajkoro- nát láttam, semmi mást. És egy pillanat volt az egész. Különben, ha meg akarsz nyugodni, menj szépen haza, és hívd föl. x — Nem lehet. Éjjel senki sem telefonálhat neki. A nagynénje szobájában van a készülék. — Azért csak hívd fel. — És mit mondjak? — Kinek? — A nagynéniének. — Engem n?m győz meg túlságosan ez a nénike. Valószínűnek tartod, hogy a szobájában tartja a telefont? Meglehet csak azért mondta ezt a te Brunád, mert nem akarja, hogy zavarják. Hogy... — Hogy? — Hogy ne tudják ellenőrizni éjszaka. — Gondolod? — Hívd csak föl. Legrosz- ■ szabb esetben leteszed a kagylót. Alig csukja be maga mögött a lakásajtót, rohan a telefonhoz. Fölveszi a kagylót. de még nem tárcsáz, csak áll ott, elbízonytala nodva, báván, mintha rob- bonóanyaggal teli dobozt készülne fölnyitni. Végre nekiveselkedik. Nem veszik fel a kagylót. Csak áll, hallgatja az egyenletes jelzést, képtelen bármire is rászánni magát A vonal túlsó végén nem veszik fel a kagylót. Ujjongok magamban. Ha volna ott valaki, már régen jelen*• kezeit volna. De semmi. A fiatalember kővémeredve bámul maga elé. — Nyugalom — súgom neki, — ne izgasd föl magad. Nyilvánvaló: a telefon nincs a nénike szobájában Egy másik szobában van Az ajtók becsukva, ezért nem hallja a csöngetést. — És a lény? — Ő se hallja. Fél óra telt, el azóta, hogy elváltatok. Nyilván lefeküdt már, s alszik. Két cigaretta közt levetkőzik. Föl-alá járkál. Azután ledől az ágyra. Fekszik hanyatt, meredten nézi a meny- nyezetet. Piszkálom hát tovább: — Mondd csak!... — Tessék. — Mire gondolsz? — Semmire. Álmos vagyok. Fekszik az ágyban, mozdulatlanul, nézi, csak nézi egyre a mennyezetet; a vakolaton repedés, kutyafejre emlékeztet a rajzolata. Hajnali két óra lesz öt perc múlva. — Aludj — mondom neki. Alszik a Brunád is. Nem csinál semmi rosszat. Micsoda bolond képzelgés! Csak azért, mert a taxi a körút felé ment, s nem a Monforte fasor irányába? Azért, mert erősködött. hogy ne kísérd haza? A fölfésült hajú lány miatt, aki tovasuhant azon a Maseratin? A telefon miatt, mely hiába csengett ki nála, nem veszi föl senki ? Tessék, itt a fiatalemberetek. tálcán tálalva. Figyeljétek a szaggatott, nehéz lélegzését. Még mindig azt a kutyafej-alakú repedést nézi a mennyezeten, tágranyílt szemmel. Azt hiszem, beváltottam az ígéretemet. Amolyan rögtönzött kis munka volt, épp csak hogy lássátok, hogyan megy ez. Nézzétek meg jól a drágát. Milyen vidarp is volt két órával ezelőtt, milyen magabiztos. Nos, dögvész vagyok, vagy sem? Mit gondoltok, sikerül neki akár csak tél percre is lehunynia a szemét ma éjszaka? Fordította: Telegdi Polgár István Dino Buzzati Féltékenység maga fogja megcsinálni, vesz egy kis csőkulcsot, ha kell végigjárja áz összes vasboltot... Most vette észre, hogy az utca végén egy magas kőfallal határolt vendéglő van. Belépett a zöld ajtón, tarka abroszokkal borított sok- sok asztal, kérthelyiség, nem is hitte volna kívülről, hogy ekkora. Nem messze a kőfaltól leült egyik közeli asztalhoz. Több pincér, sőt, határozottan sok pincér tevékenykedett mindenfelé, egyik azonnal ott-termett. — Parancsol? — Ebédelni szeretnék. A pincér egy étlapot nyújtott át neki, s miközben ő belemélyedt, így szólt: — Én az italos vagyok, azonnal küldöm az ételest. Valami itallal szolgálhatok? — Tulajdonképpen inkább éhes vagyok... de egy paradicsomlét meginnék. Á pincér megdöobent, narancsdzsuszt ajánlott, és mintha egy kissé elsápadt volna, mikor ő a fejét csóválta. — Pardon, egy pillanat — mondta, sietve távozott, több pincér követte, s távolabb, közvetlenül az épület mellett körülvettek egy kék ruhás, tömött baiszú, büszkén kopasz férfit, aki nyilvánvalóan az üzletvezető volt. Újra elmélyedt az étlap tanulmányozásába. Nagyszerű, megvan: pacalpörkölt, tizenegy forint. Felpillantott, Az üzletvezető állt előtte, mikor szemük találkozott, azonnal mélyen meghajolt, és zengő udvariassággal mondta: — Uram, mindenben a legmesszebbmenőkig állunk rendelkezésére! — S mintha csak véletlenül történne, megérintette a vendég zakóját, nem is a kezével, hanem hatalmas pecsétgyűrűjével. Mintha kékes fény villant volna a gyűrűből, nem tudta biztosan, hogy valóban látta-e, vagy csak képzelte, de valami lehetett a dologban, mert az üzletvezető e mozdulat után azonnal elfordult, valamit babrált a gyűrűvel, de mindez nagyon gyorsan történt, mintha csak játékosan a nagy szolgálatkészségében megpördülne a sarkán. Visszafordulva, nemcsak az iménti zengés túrit el a hangjából, de tekintete is megszigorodott. Ezt mondta: — Nincs paradicsomlevünk! És ha nem tudná: a paradicsomlé Füszért áru. — Már ott sem volt. K issé zavarodottan körülnézett az ételes után. s voltaképpen csak most vette észre, hogy rajta kívül egyetlen vendég sincs a ke^thelviségben. Intett egyik nem messze álldogáló pincérnek, aki azonnal észrevette. és megindult feléje. De néhány lépés után megállt figyelve, ebben a pillanatban ugyanis hallatszott, amint egy autó a kőfalon túl sietősen fékez, ajtaja csapódik, s egy bőrmellény es fiú rohant be a zöld ajtón, egyenesen az üzletvezetőhöz. Perc múlva már nem is tudta ■ volna megmondani, melyik pincérnek is intett, óriási kavarodás támadt. Vázákkal, friss virágokkal, hófehér damasztabroszokkal rohant a pincérek egy része, a többiek lendületes mozdulatokkal távolították el a piros abroszokat, ezüst evőeszközök villogtak. / — Kérem — mondta. — Halló! — kiálltotta. Senki még csak rá se hederített. A kenyereslány. a mellette levő asztalnál frissen vasalt bóbitát kötött fel éppen. — Kislány, hát mi van itt? — Szuperellenőrzés — suttogta a lány. •— Legalább egy kenyeret — nyúlt a kosár felé. A lány elkapta, magasra emelte. — Hogyisne most megyek feltöltésre, ilyen vékony kenyeret, még az hiányozna! — és elfutott. Ekkor már sorra fékeztek az autók a kőfalon túl, a zöld ajtó egyfolytában nyikorgott, négy-ötös csoportokban harsogó, jókedvű vendégek lepték el a kerlhelyiséget, perceken belül minden asztalnál ültek már. A pincérek, mint ö villára cikáztak, általában sülteket hordtak nagy, ovális ezüsttálakon, pirosbarna malacokat és hihetetlen méretű pulykákat.. ült az egyetlen piros abroszos asztal mellett, és elfogta a düh. — Kérem a pacalpörköltömet — kiáltotta bele a zsongító nevetés- és beszédhullámzásba. E ddigre már minden asztalnál sárgaréz mérlegek kerültek elő, húsok, súlycík ingtak a serpenyőkben, szeszfokolók merültek a boróspoharakba, konyakoskupicákba. De az ingás és merülés minden esetben kedvező lehetett, mert általános volt a jókedv, az üzletvezető ragyogva állt a kerthelyiség közepén, és mint egy gyakorlott karmesternek mindenre és mindenkire gondja volt. Mert közben újabb és újabb vendégek érkeztek, a pincérek megállás nélkül hordták ki a székeket és a terítékeket. A legeslegújabb. vendégek már nem az italokat és ételeket vizsgálták (ekkor már egy-egy négyszemélyes asztal mellett tízen is ültek), hanem magukat a vizsgálati tárgyakat. így például a mérlegeket többrugós bonyolult szerkezetekkel, melyek kedvező eredmény esetén galainbturbékoláshoz hasonló hangot hallattak. Általános buruk- kolástól visszhangzottak a kőfalak. Nem bírta, tovább. Hirtelen elhatározással felugrott a piros abroszos asztalra. Ordított. — Követelem a pacalpörköltömet! Majd: — Én vagyok a szuperellenőrök szuperellenőre! Én vagyok... — Nem folytathatta, valaki kirántotta a lába alól a piros abroszt, s ő térddel zuhant a sárga kavicsra, érezte, hogy á nadrágja alatt vér önti el. Nem ért rá fel- tápászkodni, valaki a gallérjánál fogva felrántotta, az üzletvezető tömött bajsza ugrált közvetlenül a szeme előtt fel-alá. — Csibész — sziszegte —, ha azonnal el nem kotródik innen, átadom az első rendőrnek! Hogy merészeli ellenőrnek kiadni magát, hiszen maga... — megnevezte a gyárat, ahol dolgozott, s közben megelégedetten koppintott gyűrűjére. Egy hirtelen rántással kitépte magát, felkapta a látcsövét, majd egy váratlan ötlettől elragadva odaugrott egy fehér-damasztos asztalhoz, felkapott egy pulykamelleit, és kiugrott a zöld ajtón. De egy lépést sem tudott tenni, az utca szinte eltűnt, csak autók voltak mindenfele, szorosan egymás mellett, még a járdán is és a kapualjakba félig befarolva. Benn kiáltás harsant, túlszárnyalva a nevetést, beszélgetést, burukkolást. — Tolvaj, csaló, fogják meg! F ellépett egy lökhárítóra, onnan a motorházra, majd felugrott a síkos tetőre. Végestelen-végig autók cserebogárháta. Lihegve, imbolyogva. meg-megcsúszva ugrált egyik tetőről a másikra, mint valami fura állat, a kukker a nyakában himbálódzott. Esrvszer aztán mégis a végéhez ért, lecsúszott az utolsó tetőről, elvonszclta magát a járdaszegélyig, s hanyatt dőlve elvesztette eszméletét. Mikor magához tért, alkonyodott, az utca csedes. kihalt, járműnek még csak nvoma se volt. esve! őre nem kívánt mozdulni, tágra nyitott szemmel meredt az égre. Fenn fényes felhők röpködtek, lenn. a szűk utcában már teriesz- kedett a homály, és a felhők pillanatról Pillanatra változtatták alakjukat, ott például az a kicsi most éppen olyasforma, mint... A melléhez tapintott, meglelte a kukkert, a szeméhez emelte, hosszasan csavargatta, de hát persze semmit nem vett ki vele, hiszen poros volt. * s
