Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-24 / 171. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. július 24, A repülés századai (14) A helikopter és a sugárhajtás Asbóth A. H. 3 jelű helikoptere íelemelkedik (1929) A századfordulóra tökéle­tesedtek a repüléssel kapcso­latos ismeretek, s ekkorra jutott el arra a technikai fej­lettségre a benzinmotor, hogy valósággá válhasson maga a helikopter is. A helikopter ősét tekintve az első korszerű elképzelés L.onardo da Vincitől ma­radt ránk. Az őt követő szá­zadok lényegében semmit sem tudtak hozzátenni ahhoz az elképzeléshez, amely sze­rint elvileg megépíthető egy olyan szerkezet, amely hely­ből képes le- és felszállni, és a pilóta irányításával képes a föld felett egyhelyben le­begni. A bizonyító 30 centiméter Korábban is voltak modell­kísérletek például a francia Launoy és Bienvenu bemu­tatója 1784-ből, amelyek iga­zolták az elméleti feltétele­zések helyességét. Az 1860-as évekből egy ma ismeretlen svéd feltaláló gázsugárral hajtott rotor (a helikopter nagyméretű légcsavarszár­nya) megvalósítását tűzte ki célul. A modellkísérletek azt mutatták, hogy a rotor for­gása bizonyos erővel forgat­ni igyekszik magának a he­likopternek a törzsét is. En­nek ellensúlyozására 1874- ben a német Achenbach kis­méretű, oldalirányban mű­ködtetett légcsavar használa­tát javasolta. Ma is megfi­gyelhető némely helikopter farkán ez a kis légcsavar. A repülés fejlődésével elő­térbe került a helikopterépí­tés is. 1907 novemberében a francia Cornu benzinmotor­ral hajtott helikoptert épí­tett, amely felemelkedett a földről, — igaz, csak harminc centiméterrel, de az út jár­hatónak bizonyult. Érdemes megfigyelni a he­likopterkészítés fejlődésének állomásait: 1912-ben a dán Elleham- mer furcsa csodabogarat ké­nton Csehov annak­idején egy ízben el­mondta: minden fia­tal írónak azt tanácsolná, ha útra kél, mindig a harmadik osztályon utazzon. Ott köz­vetlen kapcsolatba kerül a néppel, hallja, hogy a nép miként gondolkodik és érez és sohasem lesz hiánya érde­kes témában. Sőt, a témákat egyenesen rátukmálják. Nem tudom, hogyha Cse­hov ma élne, még mindig ugyanezt a tanácsot adná-e az ifjú íróknak. De annyi biz- nyos: ifjú kartársának alig­ha volna szerencséje a sváj­ci vonatokon. Először is már régóta nincs harmadik osz­tály, s másodszor a svájci polgártársak — a ritka kivér telektől eltekintve, akik tud­valevőleg erősítik a szabályt —, legjobb esetben barátsá­gosan tartózkodóak, de rend­szerint ellenségesen elutasí- tóak. Előfordul ugyan, hogy az ember utitársával beszéd­be elegyedik, de olyankor sincs szó másról, mint az időjárásról, vagy arról, hogy a vonat valóban Kladolfban szített, amelynek 12 ágú szárnyai egymás fölött, el­lentétesen forogtak. Az ő gépe már 50, azaz ötven cen­timéterrel emelkedett el a ta­lajtól. A kísérleteknek az első vi­lágháború véget vetett. Szá­mos konstruktőr pedig azért hagyta abba ezt a munkát, mert látva a motoros repülő­gépek hatalmas arányú fej­lődését, egyszerűen értelmet­lennek tartotta a dolgot. Az üzletemberek sem reméltek valami nagy hasznot- belőle. Mégis, 1920-ban az amerikai Henry A. Berliner helikop­tere már 1,5 méter magasra emelkedett (a szerkezet 410 kg súlyú volt). Elsőízben emelkedett fel és haladt vízszintes irányban előre 1921—1925 között épí­tett helikopterével a spanyol Pateras de Pescara. Nagyon csendesen, de Ma­gyarországon is folytak kí­sérletek a helikopterépítéssel és — repítéssel kapcsolatban. 1918-ban a Petróczy—Kár­mán—Zurowetz féle rögzí­tett, pilóta nélküli helikopter fél óráig lebegett 50 méter (!) magasban. Helvbenrepülés 1923—24-ben a francia Cehmichen épített helikopter végzett elsőízben háromszög­repülést 1 kilométer távon, 16 méter magasban. A Szov­jetunióban B. N. Jurjev mér­nök vezetésével 1930-ban épült meg az EA—I jelű he­likopter, amellyel 1932-ben 605 méter rekordmagasságot' értek el. A német Focke pro­fesszor F61 típusú gépe 3427 méterrel magassági világcsú­csot repült, .időtartamban 2 óra 20 perces, távolságban 275 kilométeres távrepülési rekordot állít fel. Ezalatt Magyarországon is nagy eredmények születtek: az Asbóth Oszkár által kifej­lesztett helikopter hajtott végre először a világon egy órás helybenrepülést 1929 vagy Düdingenben átl-e meg legközelebb. Érdekes történe­tek nem igen hallhatóak. Teljesen valószínűtlen, hogyha a második osztályon utazik történeteket hall, vagy pláne, hogy azokat egyenesen rátukmálják; a té­mákat keresse máshol, vagy legföljebb az újjából szophat­ja. A témára éhes író hiába fi­gyeli utitársait: többségükben az újságba mélyednek és megközelíthetetlenek marad­nak. A vele szemben ülő, már nem fiatal nő erősen gondolataiba mélyedt, s nem valószínű, hogy gondjait megosztja bizalomgerjesztő utitársával. Nálunk manap­ság az ilyesmi nem illik: az ember idegenek előtt nem te­regeti ki a gondolatait. Arra való a barátnője, vagy leg­rosszabb esetben a pszichiá­ter. A szemközti sarokban a hí­zásnak induló ötvenes férfiú április 13-án. Ezen kívül még számos rekordot állított fel az Asbóth-féle helikopter, amelyet a magyar hatóságok egyszerűen agyonhallgattak. A második világháború alatt és utána fejlődtek ki csaknem azonos szisztémá­ban azok a kisebb-nagyobb helikopterek, amelyek jó­részt résztvettek és ma is résztvesznek a légiközleke­désben és a háborúkban. Egy He 178-as A rakétahajtóművek elmé­letét a harmincas évek vé­gére nemzetközi méretekben kidolgozták. Stabilan műkö­dő hólégsugármotort kaptak a szárnyasbombák, a hírhedt V—1-ek, amelyekkel a né­metek Angliát bombázták. Németországban már a há­ború kezdetén erőteljes kí­sérleteket folytattak hőlég- sugaras vadászgépek építé­sére. Az ellentmondó paran­csok, más háborés erőfeszí­tések és az ellenállók terv­szerű szabotázscselekményei azonban jelentősen hátrál­tatták a hőlégsugaras va­dászgép megjelenését. Sőt, az első, valóban bevált hőlégsu­garas gépet — a Me 262-est — egv esztendeig bombázó­ként használták fel. Persze a náci Németországon már a hőlégsugaras vadászgépek sem voltak képesek segíteni. A Szovjetunióban, az Egye­sült Államokban és Angliá­ban is folytak kísérletek a hőlégsugaras motorokkal és a velük hajtott vadászgépek gvártásával. — Angliában Whittle mérnök tervei alap­ján, 1941 május elsején emel­kedett a levegőbe az első angol hőlégsugaras gép egy Gloster E—28/39. Egyébként a világon első­ként felszálló hőlégsugaras repülő egy Heinkel He 178- as volt (1939 augusztus 24.). Kő Tamás (Folytatjuk) a keresztrejtvénnyel bajlódik. Ha Vaszilij Vasziljevics apó­ka lenne, bizonyára nem so­káig habozna, hanem vala­melyik utitársához fordulna, s az ő segítségével töltené ki kockáit. A svájci keresztrejt­vény-fejtők azonban türel­mesen megvárják míg ha­zaérnek, s otthon a lexikon segítségével fejtik meg fel­adványukat. Persze nem teljesen kizárt dolog, hogy egyszer mégis csak történik valami. Na nem vasúti szerencsétlenség, isten ments! De megesik, hogy va­lamelyik velünk utazó niko­tinrabszolgának kifogy a gyu­fája és különben üzembiztos öngyújtója sem működik. Mi tévő lehet? Hosszú időn ke­resztül vívódik magával és megpróbálja cigarettaszom- ját leküzdeni, de aztán végül kapitulál: feláll és zavart mo­sollyal az íróhoz fordul: „Lenne szíves tüzet adni?" Harminc év remekművei A könyvesboltban keresett példányok az Európa kiadó Századunk mesterei című so­rozatában megjelent kötetek. A válogatás darabjai nincse­nek pontosan meghatározott címlista keretei közé szorítva, hanem a kiadó szerkesztőségi értekezletein, vitában dől el. hogy az Európa műhelyéből csaknem 30 év alatt kikerült többezer prózai mű közül mit tartanak mesterműnek. Anna Seghers: A hetedik kereszt és Fagyejev: Tizenki­lencen című művei nyitották meg az egységes formátumú, illusztrált, tetszetős kötetek sorát, amelyekhez most Ba­bel: Lovashadsereg, Heinrich Mann: Az alattvaló és He­mingway: Búcsú a fegvve- rektől című írásai társultak. A jelen és a közelmúlt pró­zairodalmának, neves grafi­kusaink által illusztrált re­mekművei sorában a jövő évben többek között Nexő, Bulgakov, Capek. Ehrenburg, Knight, Lampedusa, Mala­parte, Moravia és A. Zweig egy-egy könyve lát napvilá­got az olvasók és könyvgyűj­tők örömére. Üj könyvtípus elindulása kezdődik ebben az évben Klasszikus magyar műfordí­tások összefoglaló címmel. A sorozat számba veszi a ma­gyar műfordítás-irodalom el­felejtett értékeit, bemutatva minden fontos fordítói irány­zatot és jelentős fordítót. A megjelenő kötetek a világ- irodalmilag jelentős szerzők olyan fontos műveit tartal­mazzák, amelyek a magyar irodalom fejlődésére sem vol­tak hatástalanok. Ezek kö­zött a könyvritkaságok ked­velői két ódon hangulatú könyv megjelenését várhat­ják az idén: Sterne: Érzelmes utazás-át, Kazinczy fordításá­ban, és Kissólymosi Simó Károly tolmácsolásában Go- the: Az ifjú Werter szenvedé- sei-t Különös hutyaól Érdekes tárggyal — egyet­len fatörzsből készült ku­tyaházzal — gyarapodott a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum néprajzi gyűjteménye. Készítője egy Zók község­beli székely ezermester, Má­tyás Bernát, aki a bukovinai Hadikfalváról települt át a felszabadulás után Baranyá­ba. Üj lakóhelyén folytatta fúró-faragó tudományát, s ennek nyomán olyan épüle­tekkel és tárgyakkal gazda­godott a portája, amilyenek eddig ismeretlenek voltak ezen a tájon. Istállója pél­dául — amelyet úgynevezett boronatechnikával készített, azaz gerendákból ácsolt —, a székely népi építészet jelleg­zetes példája, A pécsi nép­rajzi szakemberek meg is örökítették a dunántúli épít­kezési módtól merőben elté­rő technikájú alkotást. Az író persze készségesen tüzet ad, de a dohányos társ — miután leült és kéjesen szippantott —, hallgatásba merül. Mindenki hallgat. Nem szólnak egy szót se, in­kább kibámulnak az abla­kon. Keresztrejtvényt fejte­nek, ponyvaregényt olvasnak, horgolnak, dohányoznak és horkolnak, miközben a kere­kek egykedvűen zakatolnak a síneken. Csehovnak igaza volt: az embernek a nép közé kell ve­gyülnie, ha a nép szavát hal­lani akarja. De ez nem vál­toztat azon, hogy a vonaton manapság a távolságok már túl rövidek lettek ahhoz, hogy az utitársak egymás közt felmelegedjenek és beszédes­sé váljanak. A vonat befut a célállomásra, mielőtt átjutná­nak a hallgatás sorompóin. S a derék svájci polgárok — sok minden máshoz hasonló­an, — o történeteiket is meg­tartják maguknak. P. K. A címül adott szó ejtésbeli változatairól vitatkozott egy társaság, s arra kértek, írjam meg, melyik a helyes kiejtés. Voltak, akik amellett kardos­kodtak, hogy mindkét kiejtési forma használható. Ez a latin eredetű szó elég gyakran jut nyelvi szerep­hez az élő szóban is, s való­ban igen gyakran halljuk az idézett ejtésbeli szópárt. Azok, akik a latin nyelvet is tanulták, úgy vélik, hogy a t+i hangkapcsolat ci ejtése erre a szóra is érvényes. De nem jól emlékeznek a tanul­takra, mert abban az esetben, ha st+i a kapcsolat, akkor nincs ci ejtés. A szúggesztió ejtésváltozat az eredeti latin ejtést követi, az igényesebb nyelvhasználat ezzel él ma is. Egy másik levélírónk méltán teszi szóvá azt is, hogy ennek az idegen eredetű szónak a családja gyakran és feleslege­sen jut nyelvi szerephez. Akár a napi sajtót, akár a különböző hivatalos jelenté­seket figyeljük, azt tapasztal­juk, hogy az alábbi szócsa­ládtagok valóban gyakrab­ban jelentkeznek a kelleté­A múlt század kilencvenes éveiben, Párizs egyik kiállí­tási csarnokában látta meg Feszty Árpád a két francia festő, Detaille és Neuville óriási vásznát, amely Napóle­on számos ütközeteinek egyi­két ábrázolta. Fesztyre olyan nagy hatással volt a kép le­nyűgöző mérete, hogy elha­tározta: ő is fest hasonlót. Témának a vízözönt válasz­totta. Itthon, családi körben meg­vitatták a nem mindennapos művészi elgondolást. A fele­ség, Jókai Róza mérsékelt lel­kesedéssel fogadta a merész tervet, Jókai Mór azonban — akinek Róza nevelt lánya volt — csak a témaválasztással nem értett egyet, különben tetszett a gondolat. — Szép, szép ez Árpád, de gondold meg: pár év múlva Milléniumot ünnepelünk. Azt tanácsolom, hogy az évfor­dulóra fesd inkább meg a „Magyarok bejövetelét”. Feszty örömmel fogadta az ötletet. A kivitelezésbe pedig bevonta Mednyánszky Lász­lót, Űjváry Ignácot, Spányi Bélát, Olgyay Ferencet, akik a háttér tájainak megfestését vállalták. Pállya Celsztin a táborozási, sátorverési jelene­teket, Vágó Pál a lovakat ve­tette vászonra. A vezérek lo­vait Feszty festette, ugyan­csak az ő munkája a gyönyö­rű felhőkkel ékes égbolt, s az előtérben levő nagy alakok sokasága. A 126 méter hosz- szú, 15 méter széles egybe­szőtt vásznat egy belga gyár készítette. A három évi mun­ka anyagi fedezetét egy ke­reskedelmi társulás adta, s ennek ellenében jogot kapott arra, hogy a mai Szépművé­szeti Múzeum helyén épült ideiglenes csarnokban a kész képet belépődíj ellenében be­mutassa. A gigantikus alkotás csak fél évvel a szerződésben ki­kötött idő után készült el. A társaság, amely óriási ősz­nél : szuggesztív, szúggesztió, szuggesztívitás, szuggerál stb, stb. Mi most nem is azért tesszük rostára ezeket a szavakat, mert „erőltetett, konyhai la- tinsággal” képzett szavak, hanem elsősorban azért, mert kiszorítják a jó ma­gyar megfelelőket nyelvhasz­nálatunkból. Az igéző, kény­szerítő, lenyűgöző, sugalló jelzőket nem engedi szóhoz jutni a szuggesztív szóalak. A szúggesztió miatt szorulnak háttérbe a következő jó ma­gyar megnevezések: befolyá­solás, befolyás, ösztönzés, el- hitetés, sugallat, sugallás, su- galmazás és régi szép ma­gyar szavunk: a sugárlás. A nép nyelvében még élő szem- melkötés nagyon kifejező összetétel is alkalmas az ide­gen szó helyettesítésére. Természetesen orvosi szak­szóként a gondolat- és aka­ratátvitelére vonatkozó foga­lomkincs megnevezésére szakszerűen a szúggesztió szóval kell élnünk. Dr. Bakos József szegeket szedett be a körkép nézőseregétől, nem vállalta a többletköltséget. Ezt Feszty saját zsebéből fizette ki, s így a munkába belerokkanva, tízezer korona adósság is ter­helte a „Magyarok bejövete­le” miatt. Egy másik pénzügyi vál­lalkozás viszont csaknem jó­vátehetetlen fordulatot ho­zott a kép sorsában. Az ere­deti vállalkozók ugyanis a századforduló körül eladták a körképet egy londoni kiál­lítónak, s azt csak 1910-ben vásárolta vissza az akkor er­re a célra alakult részvény- társaság. Az RT. az egykori plasztikum melletti téren épí­tette fel az újabb körcsarno­kot a „Magyarok bejövetele” bemutatására. Amikor a má­sodik világháború bombázá­sai miatt a mű ott veszélybe került, a főváros felajánlotta, hogy 200 000 pengőért meg­veszi és a Citadellában biz­tonságosan elhelyezi. Az RT. azonban ragaszkodott a ne­gyedmilliós vételárhoz, s az elhúzódó alkudozás alatt amerikai szőnyegbombázás érte a körképet a Városliget­ben. A súlyosan megsérült vá­szonban a háború alatti és utáni nehéz raktározási vi­szonyok további károkat okoztak. Végül a Nemzeti Galéria vette pártfogásba. Egy kisebb részletét — Med­nyánszky aranyszínekben pompázó Verecke-kömyéki domboldalát — azóta helyre állították a Galéria restaurá­torai. A hányatott sorsú alkotás most végre révbe ér: a Pusz­taszeri Országos Emlékbizott­ság úgy határozott, hogy tör­ténelmünk első országgyűlé­sének. továbbá a felszabadu­lás utáni sorsfordító ese­ménynek, a földosztásnak a színhelyén, a Pusztaszeri Nemzeti Emlékparkban állít­ják ki teljes restaurálás után a „Magyarok bejövetelét”. Bronzkori földvár Ismét megkezdődtek az ásatások a Fejér megyei Igar községben. A régészek egy bronzkori földvár maradványait és az úgynevezett vatyai kultúra nyomait kutatják már má­sodik esztendeje. Az igari földvár — az eddigi megállapí­tások szerint — az i. e. 1600 körül alakult ki, s a része volt annak a kettős földvársornak, amely a Duna—Tisza közén húzódott végig. A feltételezések szerint Igaron volt a kettős földváros legdélibb pontja. A régészek az idei ásatá­sok során arra keresnek választ, hogyan alakultak ki az igarihoz hasonló magaslati települések, milyen nyomokat hagyott maga után a vatyai kultúra. A tervek szerint a fel­tárást ebben az évben befejezik. Vasúti históriák Révbe ér Feszty-körkép

Next

/
Thumbnails
Contents