Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

1974. július 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Gyulai Várszínház 1974

A nagyszerű halál

Július 20: „A. zöldnadrágos lovag” premierje

Száraz Györgynek a Gyu- laj Várszínházban még két előadáson szereplő „A nagyszerű halál” című drámája Sík Ferenc rendezésében a 48-as honvéd tábornokok fegyverletétel előtti utolsó napjait örökíti meg. Kétszeresen aktuális a gyulai bemutató. 125 évvel ezelőtt verték le a magyar szabadság- harcot és éppen Gyulán, a vár előtt tették le fegyvereiket a tábornokok — az aradi tizenhárom közül kilenc — s azok közt a falak közt lakott Damjanich és Lehner, ahol most a dráma alakjai életre keltek.

„A nagyszerű halálban” nem szerepel a tizenhárom aradi, de a kilenc „gyulai” tábornok sem „teljes létszámmal”. A mű nem történelemidéző dokumentumjáték, s az emlékeztetés sem a vértanúknak egyébként kijáró részvételi sajnálkozás, romantikus hangulatkeltés, hangnemében történik. Egy elbukott csata hadvezérei állnak előttünk a közös reménnyel, hogy nem adják ki őket az osztrákoknak, önmaguk vívódásaival, az összezártak néha kétségbeesett igazság- és kiútkeresésével, egymás közti cívódással.

Kiss Ernőnek „szakmai” balfogásait vetik a szemére tábomoktársai, s mint hadvezért tehetségtelennek tartják. Leininger ölre megy Nagy Sándorral, mert az titkos jelentéseket küldött róla Kossuthnak. Pöltenberg az orosz hadsereghez való átállásban látja a menekülést.

A cselekmény a liberális érzelmű Weinckheim gróf kastélyában játszódik, akinél estélyt rendeznek a győztes orosz és a legyőzött ma- s osztrák császári

tisztek meghívásával. A majdhogynem abszurd helyzetben a konfliktusok egész sora kerül felszínre.

Száraz György a dráma segítségével nem csupán a gyulai eseményeket elemzi, bár központi alakjai a száz- huszonöt évvel a valóságban is jnegtörtént gyulai fegyverletétel résztvevői, a mű mégis több annál, hogy a hadifogoly tisztek lelkiállapotát tükrözze.

A tábornokok egymás közti konfliktusaiból a szabadságharcban való részvételük, jellemük árnyoldalai is előtűnnek az erények mellett.

Damjanich (Paláncz Ferenc) és Jcliszkij (Kézdi György)

(Fotó: Demény)

s ezen túlmutatva még egy felismerés: a császári seregből átállt, nagyobbrészt nemesi származású tábornokok valójában nem voltak forradalmárok — „politizáltak, pártot ütöttek, intrikáltak, és féltékenykedtek. egy kalapba ráztak kasztszellemet és katonai öntudatot, barátságot és nemzeti érdeket.”

A dráma értékeit épp ennek érzékeltetése adja.

A rendező a történelmi háttér és a tragédia hangulatának megteremtéséhez jól kihasználta a vár adta lehetőségeket. A nézők a feljárón égő gyertya fölé hajló siratóasszonyok sorfala közt vonulnak be a várba, ahol panaszos siratóének (Vujicsics Tihamér zenéje)

visszhangzik a falak között. Csányi Árpád egyszerű díszletei az aradi drámát vetítik előre.

A színészi alakítások közül emlékezetes Paláncz Ferenc szilárd jellemű Damjanich figurája, aki fogolyként is igazi katona módjára viselkedik. Most is mindent — tábornoktársait, a múlt eseményeit, a pillanatnyi helyzetet, a katona logikájával vizsgál, s a tetteiket is a haditörvények szellemében értékeli, ítéli meg. Paláncz Ferenc túlfűtött játéka méltán tette a „magyar tábór” központi alakjává.

Damjanich orosz megfelelője Anrep tábornok, akit a gvőztesek biztonságával, felsőbbrendűségével mozgó, viselkedő előkelő katonatisztnek formált meg Iványi József érdemes művész. Jól érzékelteti jellemének hajlíthatatlanságát. amikor legyőzött ellenfelei mellett az osztrákokkal szemben is kiáll, de miután a cár elrendelj a magyarok kiadatását, ugyanolyan rendíthetetlenül, köte- lességtudóan adj» át őket a császáriaknak.

Peckay Endre Pöltenberg Ernő szerepében a tábornokot rugalmas, megalkuvásra is kész, „helyezkedő” emberként jelenítette meg, aki még a visszavonhatatlan lefegyverzéskor is bízik a cári Rüdiger menkülést jelentő ígéretében. Bárány Frigyes Lei- ningen-Westerburg tábornok alakítása jól tükrözte a már- már üldözési mániában szenvedő ember jellemét. Kézdy György a dekabrista érzületű meghasonlott cári tábornok, Jeliszkij megformálásával maradandó élményt nyújtott, csakúgy, mint Orbán Tibor a megháborodott Lenkey szerepében.

Az előadás a honvédtábornokok külső-belső konfliktusaira épült, központi alakjai is ők voltak, s talán ezért érzi a néző a történelmi hátteret halványan érzékeltető első jeleneteket unalmasnak, szinte a darabból elhagyhatónak, ezt azonban a későbbi „kihegyezett” dialógusok, jelenetek feledtetik, s így jó emlékkel távozhatunk GyuláróL

I. Zs.

«

RÖGÖS UTAK

0

A megalakulás után két évvel már százhetvenöt tagja volt a Sallai Tsz-nek, másfél ezer -holdra. Újra Szabófi József az elnök. Már agronómusuk is volt — Szekrényesi Nándor és Po- nyokai Mihály (— jobban döcögött előre a! szekér.

— Nekem 1952 volt talán a legnehezebb évem — mondja az egykori elnök. — Kutya nagy vesszőzést kaptam.

— Kiktől?

— Nem is tudom. A beadási kormánybiztossal gyűlt talán meg a bajom. Vagv, hogy ott kezdődött a kálváriám. Beadtuk ami kellett, de megmaradt az előző évről vagy harminc mázsa búza. Tudtam, hogy aratás, cséplés táján jön a tagság: elfogyott otthon a kenyér, elnök! Akik kint dolgoztak a földeken, azoknak mindennap kimértünk 30 dekagramm kenyeret. Dehát a család, a gyerekek. Ügy is yolt, ahogy sejtettem. Jöttek

a pagycsaladosok: Jóska;

nincs a gyerekeknek kenyér. Adtunk ki búzát. Igenám, de valahol, valahogy megszimatolták. Megszálltak, mint a siserehad. „Éhezik az ország, maguk meg osztják a( búzát!” Ide figyeljenek, mondtam, ha a tagság nem kapott volna néhány kiló kenyérnek valót, nem tudtunk volna learatni. Dünnyögtek, elmentek. De észrevettem, hogy ahová mentem, mindig megfagy körülöttem a levegő. De a szentséges istenét a világnak, pakoltam ki egy párttaggyűlésen, hát mit gondolnak azok ott rólam: nem ugyanolyan jó szívvel, meg hittel dolgozom én. mint ők. Másnap odasúgia az ag- ronómusom: egy büdös szót se. nyomoznak utánad! Egvet fordult velem a világ! Hát ezt csinálják velem?! Se éjjelem. se napDalom, minden lépésemre, tettemre vigyázok és egyik oldalról a hatalom, a másikról meg a tagság szorít.

— A tagság?

— Az uj’unk se egyforma. Még arra is vigyáznom kellett, nehogy egy. vasalt nadrágot vegyek magamra, mert akkor már ment imitt-amott a dumái úr lett az elnökünkből, nem kell, zavarjuk el, mert megint úr ül a nyakunkba! Hát így... Amon- nan meg amazok jönnek rám. Végére járok, gondoltam, Elmentem a rendőrünkhöz. Nagvon derék, becsületes rendőr volt. Hát, nézze Szabófi elvtárs, kezdte, énrám nem bízták a maga ügyét. De jó is, mert én maguk közül való vagyok, én maguk előtt egy szalmaszálat se teszek keresztbe, mert én tudom, hogy maga is olyan, hogy befelé teper, nem kifelé. Hanem ... ezt már nem volna szabad el se mondanom; tényleg rajta vannak magán. De miért, hűledez- tem. Sok mindent beszélnek, gombolkozott be ... Pár nap se múlt, bent voltam Szent- miklóson egy tiszt előtt. Se köszönés. se megszólítás, csakhogy ideálljak, odaáll- jak! Azt mondja a tiszt: Esküdjön meg. hogy minden bűnét elmond! Márhogyén?! Csak álltam. No. ha nem könnyít magán, akkor mondom én, kiabált rám. SorolA Tisza Táncegyüttes sikere

Szegeden

Háromezer néző tapsolt a szolnokiaknak

(Tudósítónktól.)

Az arcokról tanulmányt lehetett volna írni; tizenhat fiatal férfi, s ugyanannyi ifjú hölgy gondterhelt aggastyánként szállt fel a Tisza Táncegyüttes Szegedre induló autóbuszába.

Várhelyi Lajos, az együttes művészeti vezetője látván csodálkozásomat, el is magyarázta a dolgot:

Az első próba előtt. ;. Bede Ferenc öreg róka már a néptáncban. Most mégis nagyokat sóhajtozik, pedig még nem is „élesben” megy a tánc. Tóth Melinda az üveget igazítja a fején. Ha felcsendül a muzsika, általában meg sem szokott moccanni a fiaskó — most vitustáncot jár. És van még egy teljes

Pénteken és szombaton tizennégy együttes mutatta be tudását a Szegedi Nemzeti Színházban. A Tisza Tánc- együttes a nemhivatalos értékelésben a második helyezést érte el. Jobbak voltak — és ez nem kis dolog! — a nagy hírű Vadrózsák együttesnél is, és az arany fokozat második kategóriáját érdemelték ki.

Produkciójukról a Szegeden vendégeskedő Erkel-dí- jas koreográfust, Novák Ferencet faggattam.

— Nekem úgy tűnik — mondta a nemzetközi hírnevű szakember —, hogy a szolnoki együttes reneszánszát éli. Különösen az új számok eleganciája és gördülékeny sége ragadott meg; ezeket a táncokat ugyanis még hivatásos együtteseknek is nehéz így betanulni.

— Az együttes nemsokára spanyolországi turnéra utazik.

— Szolnok bátran elengedheti őket. Biztos vagyok benne, Spanyolországban nagy sikerük lesz!

Szegeden először is meg kell szokni a méreteket. A

— Vizsgázni megyünk! Több, mint egy esztendő kemény munkája van mögöttünk. A versenyen pedig, nos, a versenyen egy-két sikerületlen mozdulat, és odavan minden.

Valóban nagy volt a tét. A szakszervezeti néptáncegyüttesek első országos minősítő versenyén kellett bizonyítani.

nap az idegfeszültségből ekkor.

És vannak rég bevált módszerek az idegesség levezetésére. A lányok kereszt- rejtvényt fejtenek, a fiúk kártyáznak. Legjobb gyógyszer persze a munka itt is. Várhelyi Lajos szigorú a próbákon. Azt mondja, megint igazán jó az egvüttes, kár volna most hibázni.

város kisebbik szabadtéri színpadán háromezer ember foglalhat helyet! Amikor a táncosok kinéztek a díszletfalak mögül, az újoncok el is rémültek; „Itt aztán fel kell kötni a jelmezt!” Persze voltak szurkolók is. Ott volt a közönség soraiban Sípos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese is. Persze ők akkor nem láthattak a színHarmadik éve már, hogy a SZOT üdülési igazgatósága a nyírepvházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolával kötött megállapodás szerint üdülést szervez a SZOT beutaltak számára, a nyári hónapokban.

A főiskola egyik, 300 személyes kollégiuma ideális körülményeket nyújt a sok- gyermekes családoknak a pihenéshez. A kollégium két- két személyes, hideg-meleg vízzel ellátott ikerszobáiban ezen a nyáron 4 turnusban, kéthetes váltásokkal 1200 beutalt — háromszáz család — szamára teremtik meg a gondtalan nyári üdülés feltételeit.

Az ország valamennyi részéből — köztük Szolnok

falak mögé, ahol izgatott készülődés folyt. Nem csoda, hiszen mindössze négy együttest érte az a megtiszteltetés, hogy itt léphetett fel.

Kardos Tamás fél sarkantyút vett csak fel. El is magyarázta:

— Legutóbb, összeakadt a két sarkantyú. A meglepetéstől majdnem hanyatt vágódtam. Most kivédem a veszélyt. Egy sarkantyú is szépen peng, no meg olyan messziről úgysem látszik.

A fiatal táncosnak egyébé ként igaza volt. A nézőtérről csak a fergeteges siker látszott. A Tisza együttes bemutatója után percekig zúgott a vastaps. Különösen a három verbunknak és a lányok lírai szépségű eszközös táncának volt sikere.

A táncházban

És még a táncházban IsJ ahol a többi táncosok is elismeréssel szóltak a megif- jodott, újjászületett együttesről. Itt mondták el az együttes vezetői is, hogy örülnek! a rangot jelentő fokozatnak; de ez kötelezi is őket. Jövőre Szolnok lesz a gazdája egy néptáncfesztiválnak —• s itt, hazai színházi deszkáikon bizonyítani kell.

A Szegeden látottak alap-: ján, hogy ez sikerülni fog,

Petri Ferenc

megyéből — érkező* vendégek első csoportja az elmúlt napokban kezdte meg 14 napos üdülését.

A szakszervezet segítségé-: vei 500 kötetes könyvtárat rendeztek be az üdülőknek; a megyei Moziüzemi Vállalat pedig hetente négvszer vetítést tart a kollégium filmszínházában.

Gondoskodnak kulturális; sport- és ismeretterjesztő programról, melynek során a vendégek ellátogathatnak a megye és a környék idegenforgalmi központjaiba.

A közeli Sóstó-gyógyfürdő strandja pedig a meleg napokon nyújt teljes kikapcsolódást a nyári szabadságukat Nyíregyházán töltő családoknak.

Üvegestánc — táncos üveg

Irány Spanyolország

SZOT beutalóval

Nyíregyházi nyár

ta a bűnlistámat: csaltam; loptam, részeges vagyok. Cáfoltam mind. Vallatott egy jó délelőtt, aztán kiküldött a folyosóra. Hallottam, hogy telefonált valahová, maid visszahívott. Elmehet, mondta. de nem lesz elfeleitve semmi. Forrt bennem a düh. Miért van ez?! Honnan fúj a szél? Megkerestem néhány vezető embert, hogy eloana- szoljam, mi bánt. Többen nem értek rá, mások hideeen mondták: aki bűnös, arra lesújt a nép ökle. Énrám a nép ökle? No. jól nézek ki!

— El volt keseredve...

— Az nem kifejezés. Hazamentem. egv nagy diófa alá összehívtam a közgyűlést: Emberek, keressenek maguknak másik elnököt, lemondok ... Ugyan már, dehogy mondasz le! De igen! Velünk aztán mi lesz? Itthagynál bennünket. Így ment vagy jó óráig. Nem hagytak lemondani. Jó, akkor dologra, emberek. Ez volt 1952-ben, cséplés után. Dolgoztunk, gvarapodtunk is valamicskét.

— Minden rendbe jött?

— Várjon! Egy hét se múlt. jönnek felsőbb helyekről. Közülük az egyik néhány éve kártyán vitézlett le. Rögtön a legmagasabban kezdik: maga úgy is le akart mondani, hát most azért jöttünk, hogy elfogadjuk a lemondását. Összehívták a közgyűlést. Rögtön láttam,

hogy minden elő van itt készítve a menesztésemre. Ügy is volt. A felkért hozzászólók elmakogták, hogy ilyen, meg olyan rongyember vagyok. Amazok meg bólogattak. A tagság hiába zúgott mellettem. Másnap már silóztam.

— Mégis, mi volt a „vád”?

— Mindenféle... Az is például, hogy hátráltatom a kommunizmus építését: két nappal később csépeltettem el. mint kellett volna. Már- hogy ő szerintük.

— Tehát beállt silózni.

— Meg ami jött. Hanem aztán egy jó félévre rá kaptam egy idézést a megyei ügyészségtől. Van itt maga ellen néhány feljelentés. Szabófi elvtárs. kezdte az ügyész és székkel kínált. Most azért hívattuk, folytatta, hogy közöljük magával, blabla az egész. Kivizsgáltuk, semmit se találtunk maga ellen.

— Megkérdezte, honnan fúj a szél?

— Meg. Többek között az a szegény öreg, nyomorúságos bérestársam jelentett fel — nyugodjék békében —, ak"' kétszer is megfogtam a búzakeresztek mellett, hogy ollóval nyírkáli a bele a kalászt egy zsákba. Nem szé- gvelli magát N. bátyám, hát ellooia a kenyérnek valót a csirkéinek, a malacának, piszkoltam meg. De soha senkinek nem mondtam el az öreg szégyenét. Hát valakik csak felhasználták ellenem

a haragját. Ott volt a sok mocskolódás ellenem a neve felett abban a levélben. Az is többek között, hogy lopom a búzát a tsz-től. Most már csak mosolygok rajta, de akkor...

— Többet nem vállalt vezető állást, ugye?

— Két évre rá újra elnök lettem. Sohse felejtem el, bent dolgoztam a Sallai istállójában. Megállt egy lófogat. odajön hozzám két ember. Látásból ismertem őket tudtam, hogy ürgehátiak. Rögtön a közepébe vágtak: jöjjön hozzánk elnöknek, Szabófi elvtárs! Most alakulunk, tizennégy^ dolgos család. Nem akartam, nem és nem. de addig noszogattak, meg a párt. is felkért, hát így lettem elnöke a Rákosi Csillagának.

— Ott jól mentek a dolgok?

— Jól, jól.;; csak éppen fizetni nem tudtak egy fillért se. Néhány hét alatt feléltem azt a kevéske kitartásomat. Dehát becsületből se hagytam volna ott őket.

— Boldogultak?

— Hogy is mondjam. Hatvanegy forintot ért egy munkaegység az első évben. Vittük volna valamire, ha

— Ha...?

— Ha közénk nem csap

1956...

Tiszai Lajos (Folytat)uk.Í

t

I

V esszőfutás