Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-13 / 136. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP f Í97Í. jáníus 13. „Ne vakerál j...!” A címül idézett nyelvi for­ma a televízió legutóbb be­mutatott vígjátékában hang­zott el. Nem tudjuk, hogy az eredeti orosz szövegben mi a megfelelője a hallott kife­jezésnek, s a szerző, Vampi­lov „Az első szülött” című vígjátékában tudatosan ar­gószerű nyelvi formát adott-e szereplőinek a szájába. A magyar fordító ugyanis az argó, a jassz nyelv, a tolvaj­nyelv, a titkos nyelv szókész­letéből ..kölcsönözte” a va­kéról igét. E rostára tett argó kifeje­zéssel ka ” ■■ o 1 vetnünk a következőket: va­lóban jeliemzo-e iljusagumí nyelvhasználatára az argóval való tudatos élés, s ma, ami­kor ezek az „argotikus ere­detű” nyelvi formák már visszaszorulóban vannak, hasznos-e ilyen nagy nyilvá­nosság előtt az ifjak szájába adni az argóból vett kifeje­zéseket, még akkor is, ha stí- lusérlékben, a iellemzés ká­véért használja fel az író vagy a fordító az argó sza­vait. Kolozsvári Grandpierre Emil „Az argó ajándékai” cí­mű cikkében (Kritika, 1974. 5. sz.) ugyan arról szól, hogy az argóból nyelvhasznála­tunkba került újabb elemek, pl. a cucc, a begurul, a be­zsong, a bepörög, a betájol, a lekopik, a csövezés stb. igen kifejező nyelvi szerepet vál­lalhatnak mindennapi éle­tünk nyelvhasználatában is. A vakéról jassz-nyelvi, tol- vainyelvi szó azonban sem­miképpen sem tekintendő „ajándéknak”, s nem örül­nénk annak, ha szélesebb körben is nyelvi szerephez jutna, elsősorban azért nem, mert miatta több jó magyar ige és szókapcsolat nem jut­hat nyelvi szerephez. A vakerál ige különben ci­gány eredetű szó. A cigány igéknél gyakori az -ál képzős szóalak, így a vakerál jól il­leszkedik bele az alábbi igék sorába: piál (iszik), kajál (eszik), márál (ver, karmol), kornál (ismer, ért, megért) stb. A beszél, rábeszél, mond fogalmi értékeket kifejező vakerál igealak az argóba, a tolvajnyelvbe bekerülve, a következő jelentésváltozatok­kal vállalt szerepet: dicsér, magasztal, muzsikál, mellé- beszél, rápirít, rászól stb. A magyar tolvajnyelv szó­tára közli az eredeti cigány­nyelvi formáját is. Az erede­ti vakherei szóalak a magyar hangrendi harmóniában nyerte el a ma használatos vakerál alakját. Hallottuk már a belőle elvont vaker névszót is, elsősorban ebben a nem éppen kifejező és szép szókapcsolatban nista, nyista vaker, azaz szócséplés, mel­lébeszélés, hiába való beszéd. Mind a vaker, mind a va­kerál ludas lehet abban, hogy használóinak szókincsét „be­szűkítse”, s megakadályoz­za azt, hogy az alábbi jó magyar szavak, kifejezések az egyéni aktív szókincs tag­jaivá váljanak: mellébeszél, össze-vissza beszél, csűr-csa­var, badarságokat, vadakat, zöldeket beszél, a levegőbe beszél, a lényeget kerüli, nem mond lényegest, üres be­széd, mellébeszélés, szócsép­lés stb. Dr. Bakos József Mezőtúri isz-tagok tanulmányútja a Szovjetunióban Az idegenforgalmi főszezon első heteiben növekszik az érdeklődés az AGROINFORM és az IBUSZ közös szakmai út­jai iránt, júniusban csaknem ezer mezőgazdasági dolgozó uta­zik külföldre, hogy megismerkedjen más országok agrárgazda­ságának újdonságaival. Az aratás, betakarítás csúcsmunkála­tai előtt most kelt útra a mezőtúri tsz-tagok egy csoportja, hogy a Szovjetunióban különböző kolhozok, szovhozok meg­látogatásával bővítsék szakmai ismereteiket. Az AGROINFORM-nál az idén az elmúlt évinél 30-al több, összesen 75 féle szakút közül választhatnak az érdeklődők. Új­donság például a tejkezelés korszerű módszerének megisme­résére az NÖK-ba, a juhtenyésztés tanulmányozására a Szov­jetunióba és az állatorvosokn ak Hollandiába szervezett út. A magyar mezőgazdaság iránt érdeklődők — évente kö­rülbelül 6000 külföldi — többek között a szarvasmarha- és sertésprogrm eredményeivel, a gépesített korszerű nagyüze­mekkel, és az új mezőgazdasági technológiákkal ismerked­hetnek az AGROINFORM szervezésében. A Mezőgép Vállalat Tószegi Gyáregysége, Tószeg kiemelt munkára izárítótelepek kivitelezésére olajtechnológiai szerelőket, Központifűtés-szerelőket, autógén- és villanyhegesztőket, vasszerkezeti lakatosokat vesz fel, változó munkahelyre. Átlagon felüli teljesítmény bérezéssel 775,— Ft külszolgálati átalányt fizetünk. Minden héten szabad szombat. Jelentkezni lehet: a gyáregység igazgatójánál, lószegen. Rendelkezések az új iskolai évre Szerdán megkezdődtek a tanévzáró ünnepségek az ál­talános és középiskolák nap­pali tagozatain. A rendelke­zések szerint ugyanis a tan­évzárókat az igazgatók ál­tal meghatározott napon, jú­nius 12-e és 17-e között tart­ják, ekkor osztják ki a bi­zonyítványokat is. A leg­jobb tanulmányi eredményt elérők ezúttal is oklevelet, jutalmat kapnak. A tanévzárókkal egyidő- ben megkezdődtek az előké­születek az új tanévre. Mint a művelődésügy illetékesei hangsúlyozzák: az 1974—75- ös tanévben nem lesznek újabb, nagyobb horderejű módosítások, a következő tanév legfontosabb feladata valamennyi iskolatípusban az eddigi változások megszilár­dítása, elmélyítése. Feltétlenül könnyíteni kí­vánnak a pedagógusok ter­hein. Az 1974—75. tanév mun­karendjéről megjelent mű­velődésügyi miniszteri utasí­tás értelmében a tanév szep­tember 2-án, tanévnyitó ün­nepséggel kezdődik. Az első tanítási nap szeptember 3-a lesz. A középiskolák IV. osz­tályában az utolsó tanítási nap május 10-e. Az írásbeli érettségik, képesítővizsgák időpontját az érvényben levő rendelkezések alapján külön utasításban fogják kijelölni. A pedagógusok szabadságát az érvényben levő utasítások alapján kell kiadni. Az is­kolai szünetben is gondos­kodni kell az arra igényt tartó szülők gyermekeinek foglalkoztatásáról. A tovább­képzésre kijelölt, vagy ön­ként jelentkező nevelők — jelentkezésük elfogadása ese­tén — kötelesek részt venni a tanfolyamokon. A kötelező elfoglaltságon túl a téli és a tavaszi szünetben a pedagó­gusok számára továbbképzést csak indokolt esetben szer­vezhetnek. Az utasítás augusztus 25-én lép hatályba. Gyűjteményünk legújabb képei Kiállítás a Damjanich Múzeumban A Damjanich Múzeum „Gyűjteményünk legújabb képei” címmel azokat a fest­ményeket mutatja be az ér­deklődőknek, amelyeket az 1971/72. évi állami vásárlás anyagából gyűjteménye szá­mára megkapott. Az állami vásárlások ez évi kiállítása nemrég zárult a budapesti Ernst Múzeum termeiben. Ez az az éven­ként megrendezett, főképp szakmai közönséget vonzó bemutató, ahol a vidéki mú­zeumok. gyűjteményiek kép­viselői is válogathatnak in­tézményük számára. A szol­noki Damjanich Múzeum képzőművészeti gyűjtemé­nyének jelentős része is ezekből az állami vásárlások­ból származik. Természete­sen a válogatást nemcsak a kiállított anyag befolyásolja, de a többi igénylő is. Pél­dául hiába választ a Dam­janich Múzeum megbízottja jelentős számú kisplasztikát, sem az idei, sem a tavalyi el­osztásnál nem sikerült egyet­len darabot sem szerezni gyűjteményük számára. Az alföldi iskolákat csak kevés művész képviseli. Az . 1967 óla gyakorlattá vált kétmil­liós állami vásárlási kiállí­tásokon (ennyit fordít éven­te képvásárlásra az állam) — mindezideig még egyet­len jelenlegi szolnoki művész- telepi alkotó sem szerepelt. A vásárhelyi művészek munkáiból általában a Tor­nyai Múzeum, vaev más al­földi gyűjtemény részesül — mindeddig csak 1967-ben si­került kapnunk Németh Jó­zsef alkotásaiból egy ké*w, és a jelen anyagban szerepel két festménye. Ezek közül mutatjuk most be Kaszálók munkáját, amely jól repre­zentálja a művész dekoratív formaritmusra komponált, lírai kolorítú képeit. Szurcsik Jánostól szintén a harmadik alkotást sorolhattuk most gyűjteményünkbe. S hogy milyen kvalitást képvisel a művész anyagában a már eddig birtokunkban levő Utazók és Arató kaszás cí­mű munkája, azt bizonyítja, hogy a művészről most meg­jelent kismonográfia mind­két alkotás reprodukcióját közli. A most kapott Pász­torfiú című képét külföldi kiállítása miatt még nem láthatja közönségünk. Ugyanez okból adósok ma­radunk Bálint Endre, Kokas Ignác és Pólya József most szerzett alkotásával is. Választásunknál ügyeltünk arra, hogy többféle művészi felfogásban készült képet kérjünk gyűjteményünk szá­mára, s így törzsanyagunk lehetőleg több művészi isko­lát. területet is képviseljen. Az alföldi, szűkebben szol­noki vonatkozású anyaggyűj­tés mellett ez a közönség lehetőség szerinti teljesebb értékű tájékoztatása miatt szükséges. Szeretnénk, ha néhány esztendő alatt képe­sek lennénk saját múzeumi gyűjteményükből egv a je­lenkori magyar művészetet bemutató kiállításra. A Damjanich Múzeumban jelenleg látható festmények is többfajta stílusban fogan­tak. Ha nagy vonalakban akarjuk megrajzolni a be­mutatott munkák stiláris he­lyét, azt mondhatjuk, hogy a közvetlen, reális ábrázolásától az egyáltalán nem, vagy csak kevés tárgyi motívu­mon alapuló hancndati-ár-’°1- mi képi kifejezésig egyaránt találunk alkotásokat. Termé­szetesen ez a képzeletbeli vonal nem követhető tisztán csak néhány művész mun­káinál. S ha látvány-festé­szetről beszélünk is. csak rit­ka esetben gondolhatunk a reális látvány perspektivikus, klasszikus értelmű felfogásá­ra. Ezt a stílust csak a régi szolnoki művészteleo vala­mikori alkotóin. Vidovszkv Béla Visegrádi ház című munkája képviseli. A fiata­lok ettől a megjelenítéstől valamennyien eltérnek. Az összes bemutatott alkotáson érezni századunk első felé­nek művészeti átalakulását. Megmutatkozik ez a figu­rák környezetének, a tárgyi világ elemeinek, s magának az emberalaknak a látott va­lóságtól, a tudott világig va­ló tolódásában. Vagy a geo- metrizáló igényben (Kántor Lajos: Fiatal munkás), vagy a játékos-színes formákra épülő dekorativitásban (Óvá­ri László: Spanyol tenger­part), vagy abban a szándék­ban, hogy szenvedélyeket, érzelmeket kössenek festői eszközökkel magához az áb­rázolt figurához. Sváby La­jos ezt részben a figurák erőteljes torzításával, exp­resszív deformálásával éri el, részben erős kék-vörös-sárga színeinek, izgatott kontúrjai­nak vibrálásával. (Emlékező férfi. Zsák feláldozása.) A konkrét motívumok — bár elemeikre hullva, s a képet szervező hangulatok, érzel­mek alárendeltjeként — de még megtalálhatók: Topor András Vihar munkáján. Fóth Ernő Bronzfigura ké­pén már csak a formák, lágy átmenetű aranyos színei do­minálnak. Ugyanígy közelít­hetünk csak Kóka Ferenc Alkony című munkájához, amelyen csunán az alkony hangulati hatása érzékelhető, konkrét elemeket ráerősza­kolni — még ha fel is fe­dezhetők a képen — fölös­leges. Külön világot nyit fel szá­munkra Gánóczy Mária. Szimbolikus, groteszk figu­ráival hol egv képzelt kö­zépkori városrészt népesít he, hol színpadra állítja meghökkentő alakjait. A fin- torgó paprikajancsi, furcsán hajlongó, különös ruhákba bujtatott bábüi lényegében nem különböznek a közép­kor jelmezbe öltöztetett te­remtményeitől. A művész sajátos világának groteszk alakjai jelennek meg itt is, ott is. beoillantást engedve egy képzelt, idő és tér je­leneteibe. A gyermekkor meséit idézve, egészen más világba visz Berki Viola. Piros tornyok, bástyák, ku­polák ülnek szorosan az ezüst-barna utakkal szabdalt barna hegy tetején. A várfal mögül Diros szablyás-süve- ges vitéz trombitájával talán riadót fúj, amit csendben hallgatnak az apró ezüst há­zikók. (Vörös vár) Nem beszélhetünk a kiál­lítás minden festményéről. A sokféle művészi alapállás, a külső vagy belső valóság­nak, érzelmeknek, gondola­toknak különböző festői fel­fogású képi fogalmazása azonban lehetővé teszi, hogy mindenki találjon a bemu­tatott alkotások között ízlé­sének megfelelőt. Egri Mária Sokan úgy tartják, hogy I ákkor kell örülni, amikor rége a nagy szerelemnek... Nem tudóm, igazuk van- e?... Én például valameny- nyi feleségemet őszintén, t nagyon és odaadóan szeret- ♦ tem... I lgy volt ez, — ahogy most visszaemlékszem — az első feleségemmel is. Jutkának hívták, és csini­I baba — istennő volt. Ahol elmentünk, mindenki utá­nunk fordult. Úgy imádtuk egymást, mint Rómeó és Júlia... I — Juljenka. — tölts egy I pohár muskotályt — kér­tem. — Egy pillanat — vála­szolta, és hozott nekem egy pohár jól felvizezett ka­darkát. — Juljenka! — süssél egy pár friss bécsiszeletet — könyörögtem. Hozott helyette egy sze­letke főtt lóhúst. Hamarosan fogyni kezd- ♦ tem. Az erőm elhagyott. | Fáradékony lettem. Néha | már remegtem a gyenge­ä * ségtől. — Nem maradt más, mint ♦ elválni Juljenkától, a csi- t nibaba — istennőtől. Csak 1 jóval később tudtam meg, | hogy pincérnö volt. | Hogy kiheverjem az igy J rám tört lelkidefektust, el- I mentem az Ermitázsba. $ Éppen egy mesztelen Vé- | nuszt csodáltam, amikor I megpillantottam a vagy öt. I Igaz, egy cseppet magasabb I volt a Vénusznál, de én ♦ mégis megkockáztatom, J hogy szebb is. Annuskának hívták a telkemet. Rajongott a ba­lettért. Az édességet meg egyenest falta. Ügy egymás­ba estünk, mint Leila és Medzsnun. Még aznap ősz- s7phn.7nsindt.unlc.. Este már át is költöztem hozzá. — Sajnos, szabad ágy nincs — mondta szomorká­sán Annuska. — Te a fo­telágyban fogsz hálni. — De, édes galambom — csodálkoztam rá —, és ez a két széles dívány, a pam- lag és a heverő? De látok én szófát is... — Mind foglalt — felel­te Annuska. — Vagy lete­szed magad a fotelágyba, Vagy... Lefeküdtem a fotelágyba. A következő éjjel már a padlóra fektetett le. Ezt követő este pedig így szólt: — Ma este vendég érke­zik Brüsszelből... Neked át kell költöznöd a másod­unokatestvéremhez. Nála a komód tetején van annyi hely, ahol meghúzhatod ma­gad. Kikészültem. Álmatlan­ság fogott el. Lidérceket lát­tam. Nem volt más válasz­tásom, mint Annuskával is felmondani a házasságot. Amikor búcsút Ivettünk, An­nuska keservesen sírt... A munkatársai, a szálloda dolgozói elítéltek... Letörten, reménytelenül róttam az utcát. Hirtelen megláttam, hogy banánért állnak sorba. Hogy agyon­üssem az időt, beálltam én is. Utánam egy asszonyság érkezett. Az arca, a szeme egy ismert olasz színészre hasonlított, jól lehet An­tónia Petrovnának hívták. Valamivel magasabb, meg idősebb volt nálam, de a szerelem ilyen apróságokra nem ad. Ügy megszerettük egy­mást, mint Sámson és Dzsa- mila. Köptünk a banánra. Bevágtuk magunkat gépko­csijába, és meg sem áll­tunk a házasságkötő tere­mig. Onnan a lakásomra száguldottunk. — A fátyol egy rubel hetven kopejkába került, drágám — mondta újdon­sült szerelmem, miközben lemeztelenítette arcát. Az árcédulán, igaz, csak egy rubel hatvan kopejka volt, de én nem garasos­kodtam. Egy rubel nyolc­van kopejkát nyomtam a markába.Az ünnepi vacsora után nejem taxiján külön- külön hazaszállította a ven­dégeimet. Azóta se köszön egy se. Engem is csak pénzért volt hajlandó elvinni a munkahelyemre. Ráadásul fantasztikus kerülőkkel. Volt rá példa, hogy a szom­széd városon keresztül ér­tem célba. Egyszer meg egy hatalmas erdő szélén engem kitett a kocsiból, és felvett három vadidegen pasast, és elszáguldott ve­lük... Végül is a sofőrnőre rá­ment minden pénzem. A frigyet kénytelen voltam felbontani. A kocsihoz viszont any- nyira hozzászoktam, hogy a taxi hangjára azonnal a magasba lendült a kezem. Így huppantam be az egyik kocsi hátsó ülésére. És ott ült a következő nejem... „Egy félénken remegő gímszarvas”, ennyivel lehet a legtalálóbban jellemezni. Ügy egymásba gabajod- tunk, mint Valentyin és Valentyina. Még a tizen­nyolc évet sem töltötte be, de összeházasodtunk. Az esküvő után azonnal elrohant dolgozni. Otthagy­ta a telefonszámát. Azóta is hívom, de mindig mással beszél. Ennek négy éve. Ha egyszer mégis összehozna vele a telefon, megkérném, jöjjön el a válóperes tár­gyalásra. Ha pedig ezután mégis nősülésre adnám a fejemet, annyit mindenképpen meg­kérdeznék életem jövendő párjától, hogy mi a foglal­kozása? Lev Sárgorodszkie Fordította: Sigcr Imre Azóta is hívom...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents