Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-06 / 130. szám

1974. Június 6. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 7 Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Gyulai Kirendeltsége E-652 kotróval: csatornaépítést, kotrást és egyéb földmunkákat; MTZ árokásóval: csatornaépítést és rakodási munkákat vállal. Gyula, Lenin u. Telefon: 377 és 584 Június 3—15-ig SZOLNOKON a Sztár Ruházati Áruházban a Páva Női Divatáruboltban az Adria Készruhaboltban JÁSZBERÉNYBEN a Fantázia Divatházban a Favorit Méteráruházban a Fortuna Készruhaházban TÖRÖKSZENTMIKLÓSON az Adonisz Ruházati Házban a Csillag Divatházban KISÚJSZÁLLÁSON a Sztár Ruházati Áruházban MEZŐTÚRON a Hattyú Divatházban KUNSZENTMÄRTONBAN a Sláger Divatházban TISZAFÜREDEN a Sztár Ruházati Áruházban Kaláka Nehéz is megfogalmazni mi is volt a kedd esti múzeum udvari rendezvény. Népdal­est, folk-beat koncert, iro­dalmi műsor, vagy mindná- rom? Népdalest volt, mert magyar, olasz, vagy éppen indiai népdalokat hallottunk, minden különösebb feldolgo­zás, „átlényegítés” nélkül, s folk-beat koncert volt, mert sok számban a népi ihletésű dallamok lüktető beatritmus- ban hangzottak fel, de iro­dalmi est is volt, mert a „síp- pal-dobbal-nádi hegedűvel” előadott dalok ismert költők legszebb verseinek megzené­sített változatai voltak. Síppal-dobbal... és még felsorolni is nehéz, milyen hangszerrel kísérik előadásu­kat: négyen harminc féle, vo­nós, húros, ütős zeneszerszá­mot szólaltattak meg. A hangszerelést attól függően választották meg, milyen tar­tartalmú verset adtak elő, így egyszer lakodalmi nép­zenészek, másszor városi jazz-banda, vagy akár érzel­mes kobzosok, trubadúrok voltak. Előadásuk külön értéke volt, hogy a művek tartalmi értékének legkisebb csorbí­tása nélkül, felfedezték szá­munkra a versek ritmusát, s zeneművé varázsolták még azokat is, amelyekről eddig azt hittük, csak folyóbeszéd­del adhatók elő. A Kaláka-módra bemuta­tott művek egész kötetet ten­nének ki. A költők közt Jó­zsef Attila, Ady, Radnóti, Weöres Sándor, Juhász Fe­renc, Nagy László vagy ép­pen Giusberg szerepel. Kel­lemes hangulatú estjükkel méltán rászolgáltak a vas­tapsra. — ízsé — Nyíregyházi nyár 22 nagyobb esemény szere­pel a Nyíregyházi Nyár ha­gyományos kulturális rendez­vénysorozatának idei prog­ramjában. Országos rendez­vények, színházi előadások, kiállítások és egyébb esemé­nyek között válogathatnak az érdeklődők. Július közepén Nyíregyházán rendezik az or­szágos honismereti akadémi­át, augusztusban Nyíregyhá­za-Felsősimán kerül sor a ta­nyai klubvezetők országos találkozójára. A debreceni Csokonai Színház opera tago­zatával együtt Nyíregyházán vendégszerepeinek majd a torinói opera szólistái. Kiál­lítást rendeznek Nagy P. Ist­ván festőművész, valamint Fodor József fotóművész munkáiból. Hatnapos egyetem Baján A TIT vízgazdálkodási nyári egyetemet rendez Ba­ján, a Budapesti Műszaki Egyetem bajai főiskolai kara, az Országos Vízügyi Hivatal, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és más szervek közreműködésével, támoga­tásával. A vízgazdálkodás nö­vekvő népgazdasági jelentő­sége indokolja, hogy a szak­ma elméleti és gyakorlati ki­válóságai ilymódon is kicse­réljék tapasztalataikat. A jú­nius 29-én kezdődő és hat napon át tartó nyári egyete­men a legkiválóbb szakembe­rek tartanak előadásokat. Fő témaként a vízkészletek me­zőgazdasági hasznosítását és annak további lehetőségeit, módszereit vitatják meg. A meghívott, mintegy nyolcvan szakember tanulmányutakon is részt vesz majd. Ásatás a fészégi dombon Ezen a nyáron is folytat­ják a Tószeg-Laposhalom bronz kori telepének feltá­rását dr. Bóna István do­cens vezetésével az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a szolnoki Damajnich Múzeum régészei. A körülbelül 4 méter ma­gas domb évszázadok alatt emelkedett mai formájára. Időszámításunk előtt a má­sodik évezred első felében, a bronzkor elején települt meg itt az első fejlett föld­műveléssel, állattartással foglalkozó közösség. Házai­kat elég sűrűn építették egy­más mellé, közöttük 2—3 méter széles utcák húzód­tak. Építési módink azóta is szokásos az Alföldön: cö­löpök közé vesszőt fontak, majd sárral körültapasztot­ták, s náddal, sással fed­ték. A padlót tiszta agyag­ból döngölték, időnként új­ra sározták. A házban egy­szerű tűzhely volt. amelyen agvagedényekben főzték éte­leiket. Mindezekről a régészeti ásatások tanúskodnak. A föld megőrizte mindannak a nyomait, amely maradandó anyagból készült. A házak ledöngölt agyagpadlóinak sárgás rétege megmutatja mekkora volt egy lakóépü­let, a tűzhely, a cölöpök helyéről szintén tanúskodik a föld. Paticsdarabokból kö­vetkeztetnek a kutatók a fa- lazási módra, s a kerámia­töredékekből pedig az edé­nyek előállítási módozataira, díszítésére és formáira. A megtalált, hulladék-, vagy valamilyen célra megfara­gott, szerszámként használt csontokból kiderül milyen állatokat ettek, melyek vol­tak már akkor háziasítva. s melyeket vadásztak. Az előkerülő magvak ugyanígy vallanak a földművelésről. Mindez azonban csak utalá­sokat ad srra nézve, hogyan is élhetett a bronzkor kü­lönböző periódusainak la­kossága. A tószegi ásatások például azt mutatják, hogy a bronzkor ideje alatt négy ízben cserélődött ki úgy a lakosság, hogy egy előbbitől feltűnően elkülönülő kultú­rát, azaz edénykészítési és díszítési módot, formát, ház- szerkezetet, méretet mutat az utánuk fennmaradt lelet- anyag. A kutatók feltétele­zik, hogy ez ellenséges tá­madás, egy addig másutt élő erősebb népcsoport hódítá­sának következménye. Ám harcra, a lakosság elpusztí­tására a telepen csak kevés konkrét adat van. Talán ha a temető is feltárásra ke­rülne? De ez szerencse kér­dése is. Azt sosem lehet tud­ni, mit rejt a föld. Ezért fontos, hogyha mezőgazda- sági munkálatok, kútásás, házépítés vagy földmunkák alkalmával csont, cseréptö­redék, fém vagy megmun­kált kőeszköz kerül elő a földből: azonnal bejelentsék a múzeumnak, hogy a ku­tatók megállapíthassák ér­demes-e felnyitni a föld belsejét. A tószegi Lapos­halom is egy véletlen foly­tán került a régészek érdek­lődésének előterébe. A múlt század második felében Abonyi Lajos író kirándulás közben felfedez­te, hogy a Tisza közelében fekvő -domb oldala tele van bögrékkel, kagylókkal, csontdarabokkal. Felhívta a magyar régészet akkori nagyjainak: Römer Flóris, Pulszky Ferenc és Hampel József figyelmét, akik az 1876-ban Budapesten meg­rendezett VIII. nemzetközi régészeti konferencia szak­mai kirándulását Tószegre tervezték. Ennek következ­ménye lett az első laposhal­mi ásatás, amelyet 1876-ban Csetneki-Jelenik Elek veze­tett. Ezután szinte zarán­dokhelyül választották a magyar és nemzetközi hírű külföldi régészek Tószeget. A feltárásokról készült publikációk a magyarországi bronzkor időrendi alapjá­nak Jelölik meg Tószeget. S ezt a rendszert alkalmaz­ták az egész világon a dél­kelet-európai bronzkor tör­ténetének meghatározásánál. Ezeket az ásatásokat úgyne­vezett „ásónyom” módszer­rel folytatták, ami annyit jelentett, hogy ásőnyomon­Tószcgi leletek a restaurátor műhelyében ként haladtak lejjebb és lejjebb a földben, s azt a leletanyagot tekintették ösz- szetartozónak, amely azonos mélységű ásónyomból került elő. Ez a módszer többé- kevésbé világos képet adott egy-egy telep általános idő­rendjéről, azonban több hi­balehetőséget reitett macá­ban. Ásónyomonként haladva ugyanis nem fordíthatta* figyelmet a padlószintekre, ház maradványrétegekre, az ásó adott méretéhez képest a padlószdntek eléggé egye­netlenül helyezkednek el a talajban. De nem is volt ez a régi tószegi ásatásoknál probléma, mivel a régi mód­szerű feltárásnál csak a le­letanyag volt fontos, a tele­pet magát, a házakat azok egymáshoz való viszonyát, a település rendszerét nem vizsgálták. Márton Lajos volt az első. aki 1908-tól ré­tegeket, padlószinteket ke­res. De az ő kezdeménye­zésén kívül éveken keresztül a régi módszerekkel folytak az ásatások. ”...1959—60-ban dolgoz­tunk ki Békésen egy olyan telepásatási módszert, ahol az ásót tulajdonképpen ki­kapcsoltuk az ásatásból. Ké­zi szerszámokkal, őskori agyagpadlótól az agyagpad­lóig haladva bontottuk le a települési rétegeket. Ezt a módszert azután egyetemünk tovább finomította a dunán­túli Baraeson, majd pedig 1966-tól a szolnoki múzeum­mal karöltve Jászdózsán. És nyolcévi módszertani elő­készület után jutottunk el oda, hogy végre valahára Tószegen, a legismertebb és legvitatottabb településen is alkalmazzuk” — mondotta dr. Bóna István. Az új módszerekkel való­színűleg sikerül tisztázni a régebbi ásatások által meg­állapított, sokat vitatott idő­rendi problémákat. Az 1973 —74-ben folytatott „kont­roll” ásatásokat az idén be­fejezik, s a Tószeg-Lapos- h'alom bronzkori telep fel­tárásának 100. évfordulóján az újabb eredményeket nyil­vánosság elé tárják. Egri Mária A „természetes” nyelvek, „mesterséges” nyelvek S y levélírónk azt kérte, ne csak a magyar nyelvről közöljünk ismerte­téseket, hanem a világ más nyelveiről is. Olvasónkat el­sősorban a „természetes” és a „mesterséges” nyel­vek problémája érdekli. Ennek a kérdésnek igen nagy irodalma van. Most röviden és velősen tájékoz­tatásul az alábbiakat kö­zöljük. Ma körülbelül há­romezer „természetes” nyelvet tartunk számon. Ezek a történeti jellegű, társadalmi kötöttségű és népi, nemzeti műveltséggel színezett nyelvek nyitott rendszerűek, állandóan fej­lődnek. Művészi lehetősé­geiket a nemzeti irodal­mak nagy alkotásai is fém­jelzik. Ezzel szemben a „mesterséges” nyelvek tu­datos alkotások, zártabb rendszerűek, az állandó és a természetes fejlődés nem jellemzi őket. Ä szaktudo­mányok két típust külön­böztetnek meg. Fejlettebb s mozgékonyabb az a mester­séges nyelvtípus, amely a természetes, a népi, a nem­zeti nyelvek elemeiből épült nyelvi rendszerré. A másik típus teljesen zárt szerke­zetű, és a nyelvi elemtár is teljesen mesterséges alko­tás. A legismertebb mestersé­ges nyelvek, az eszperantó, a volapük, az idő, elsősor­ban azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék a né­pek, az emberek közötti nyelvi érintkezést, ezért al­kotóik arra törekedtek, hogy ezek a nyelvtípusok eszköztárukban, nyelvtani rendszerükben kerüljék a komplikáltságot, a nehéz szabályokkal terheltséget. Újabban arra a törekvés­re is találunk példát, hogy a természetes nyelveket „könnyítsék meg” a közlés­re, az emberek egymás kö­zötti érintkezésére. A szó­kincs és a nyelvtani szerke­zet minimumát alkotják meg, hogy minél kevesebb szóval és nyelvtani rend­szerbeli képlettel tegyék al­kalmassá a nyelvet szerepe betöltésére. Ilyen próbálko­zás pl. a Basic—English is. A számítógépek „kiszol­gálására” készült „nyelvek”, az úgynevezett program­nyelvek teljesen egzakt al­kotások, nem a kommuni­kációra, nem a közlés­re készültek, hanem a szá­mítógépekre szánt progra­mok közvetítésére. Ezek közül ismertebb típusúak a következők: COMIT, CO­BOL, LISP, ALGOL, stb. Ebbe a témakörbe tarto­zik a világnyelv problémá­ja is, erről azonban majd egy külön cikkben írunk. Dr. Bakos József t

Next

/
Thumbnails
Contents