Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-06 / 130. szám

1974. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 DÖNTÖTT A ZSŰRI Fehér betonból készül a jubileumi em’ékmű Kedden délután összeült a zsűri Gyurcsek Ferenc szob­rászművész váci műtermé­ben, hogy véleményt mond­jon a Szolnok 900. jubileu­mára készülő emlékműről. Először a zsűri korábbi mó­dosítási javaslata alapján átalakított makettről fejtet­ték ki véleményüket a szak­emberek. Egyhangú volt a vélemény, hogy a százado­kat jelképező, egymásra épülő rétegek} korábbi, túl­ságosan statikai hatást kel­tő, a gondolati tartalmat hát­térbe szorító elhelyezésével szemben az újabb megoldás dinamikusabb, jobban A zsűri semmi gondot, különösebb útkeresést nem igénylő módosítási javaslat­tól eltekintve jónak, kivi­telezésre alkalmasnak talál­ta az emlékművet, mégpedig nemcsak formai szempont­ból, hanem díszítő motívu­mai tekintetében is. A vá­ros kilenc évszázadát jelké­pező. különböző vastagságú rétegekre ugyanis — mint arról korábban szintén hírt adtunk — az egy-egy törté­nelmi korszakra jellemző eseményeket idéző dombor­művek kerülnek. Azok élet­nagyságú vázlataival tegnap­előtt ismerkedett meg a zsűri, s a művész elképze­lését jónak tartották. Mindebben egyetértett te­hát a zsűri. Parázs vita in­kább azon robbant ki, hogy milyen anyagból készüljön az emlékmű. Abban egy-ket-' tőre megegyeztek, hogy tel­jes egészében kőből elké­szíteni eleve lehetetlen. Az ilyen elképzelésnek gátat szab több nyomós ok. neve­zetesen az. hogy a bánya ilyen célra alkalmas, és ilyen nagy tömegű kőanya­got rövid időn belül nem tud szállítani. S ha tudna, csupán a kőanyag másfél­millió forintba kerülne. Bármilyen tetszetős, időtál­ló és nemes anyag tehát a kő, tömbszerű felhasználá­sát el kellett vetni. kiemelj azt a mondanivalót, amit a művész ki akar fe­jezni. A jubileumi emlékmű makettjének előző példányá­ról annakidején közöltünk fényképet. Az új és a ko­rábbi változat között szem­betűnő különbség, hogy a végleges megoldásnál a ré­tegek lazábban helyezked­nek egymásra, nem olyan tégLafalszerűen függőleges síkban, jelképezve, hogy a történelem vihara, az elemi csapások pusztítása nem mindig azonos mértékben rongálta a város falait. Elhangzott ugyan olyan vélemény is, hogy az em­lékmű fő falán talán a kel­leténél több a harci jelenet, de a végén elfogadták a mű­vésznek azt az érvelését, hogy szinte minden jelesebb ünnepünk fegyveres esemé­nyekhez kötődik a honfog­lalástól kezdve az 1514-es parasztfelkelésen, a ’48-as honvédek, a ’19-es vörös­katonák harcán át a felsza­badulásig. A felszabadító harcosokat ábrázoló rész statikus nyugalma egyéb­ként azt is kifejezi, hogy véget ért á háborúk korsza­ka, békés, alkotó korszak köszöntött ránk. Ezután hangzott el az a javaslat, hogy köalapokra kerüljenek a motívumok, s azokat betonmagra erősít­sék. Ez a megoldás pénz­ügyileg kedvezőbb az előző­nél. de sokkal kevésbé tet­szetős. Az emlékmű így nem képezne olyan egysé­ges egészet, mint amilyet a művész elképzelt, s amit a zsűri mellett Szolnok veze­tői is méltán elvárnak. Ez a variáció a makett átdol­gozását. valójában egy új pályamű elkészítését jelen­tette volna. S természetesen jónéhán.y hét időveszteséget is. ami most már megenged­hetetlen, hiszen minden időt rabló változtatás, a legki­sebb bizonytalanságot keltő tényező is kétségessé teheti az emlékmű határidőre, való elkészítését. Helyesen tette tehát a zsűri, hogy nem fo­gadta el ezt az elképzelést. Ilyen előzmények után kanyarodtak vissza ahhoz a javaslathoz, amit, a művész már hosszú hónapokkal ez­előtt tett; betonból kell ké­szíteni az emlékmű egészét, nemcsak alapját és magját, hanem díszítő elemeit is. A fehér beton tetszetős, időt­álló, korunkat hűen jelké­pező anyag. S a zsűri dön­tését alapvetően meghatáro­zó előnye: felhasználásával jelentősen csökken az átfu­tási idő, a költségmegtaka­rítás több millió forint. Jövőre E két utóbbi figyelmen kívül nem hagyható szem­pont. Az emléKműnek jövő­re állma kell. Ezt ígérték a város vezetői azoknak az ál­lampolgároknak, akik a költségek fedezéséhez töbo mint kétmillió forinttal hoz­zájárultak. Emellett arra is gondolni kell, hogy nemcsak emlékművet, hanem a szó teljes értelmében korszerű várost kell most kialakítani, s ezért az útépítéstől kezdve a gyermekintézmények fej­lesztésére, lakásépítésre, az üzlethálózat korszerűsítésé­re, egyszóval ezernyi helyre kell a pénz. Persze, hogy mindig a legszebbre, a leg­jobbra kell törekedni — de csak a józan értelem és a lehetőség határain belül. Ezért bizonyára a szol­nokiak többségének egyet­értésével találkozik a zsűri állásfoglalása: fehér beton­ból készül az emlékmű. Mutatós, korszerű, viszony­lag olcsó, s gyorsan elkészít­hető. Befejezésül az építészeti munkát, Kampis Miklós épí­tész tervét vitatta meg a zsűri. Rövid tanakodás után egyetértettek az építész ja­vaslatával. E szerint a szob­rász elképzeléséhez igazod­va. rétegszerűen magasodó, zölddel borított dombon áll majd a jubileumi emlékmű a szolnoki vasútállomás előt­ti téren. S. B. Egyetértés a szobrásszal Parázs vita Leonardo sztár lett Egy nap a köivyvudvarban Reménytelen vállalkozás: a könyvudvar aznapi ese­ményeit, s a könyvheti új­donságokat ismertetnék a fő­utcára kitett hangszórón ke­resztül, de sajnos a légkala­pácsok erősebbek és maka- csabbak. Ha a járókelő még­is betéved a múzeum és a könyvtár udvarára, az egy­részt annak köszönhető, hogy hatalmas állótábla mutatja az utat befelé KÖNYV felirattal, másrészt pedig azért, mert Szolnokon hagyomány a könyvudvar. Vungáiók Az udvar összes ülő alkal­matosságai foglaltak — ép­pen vizsgára készülnek a népmű velés-könyvtárszak levelező hallgatói, s ment­sük, ami menthető alapon utolsó nekirugaszkodással rá­vetik magukat a tudomány-, ra. Semmi nem érdekli őket. Azazhogy mégis. Egyikük megunja az alibitanulást, lecsapja a jegyzetet és biztos kézzel kiválaszt az egyik „standnál” egy könyvheti új­donságot a Fénytestű szerel­mesek című kisantológiát. Ez legalább sikerült — a többit majd meglátjuk. A zsivajból ítélve azt hi­hetnénk, hogy Magyaror­szág összes alsótagozatosa útban van Szolnok felé. Né­hány perc múlva tisztább a kép: körülbelül ötven negye­dik osztályos jászberényi gyerek — éppen kirándulá­son vannak a megyeszékhe- lycn — „elfoglalja” a könyv­udvart. A Kassai úti iskola napközisei, a Gyermekkönyv­tárt rohamozzák meg, ahol Forrai Magdolna, a Zeneaka­démia tudományos főmun­katársa tartott számukra já­tékos zenei előadást. A gye­rekek Duka: A bűvészinas című szimfonikus költemé­nyét ismerték meg. Ezalatt odalenj — könyvhét ide, könyvhét oda — pillanatok alatt elfogy egy egész oszlop 'Delfinkönyv, s több példány a A rab ember fiaiból. Tö- rőcsik Márta alig győzi az el­adást. Egy nebuló könyvheti újdonsággal A hegyen-völ­gyön szánkózó diófával sze­mez. — Harminc forint — mondja és megcsörgeti az aprópénzét, aztán „balra el”. Na jó, tegyük fel, hogy van pénzünk és úgy megyünk a könyvudvarba, hogy a kata­lógusból kiválasztott könyvet vesszük meg: mint például az Orfeusz könyvek sorozatá­ból a Bartók breviáriumot, vagy Szabolcsi Bence A ze­ne története, esetleg Az Egyesült Államok a 200. év­forduló előtt című tanul­mányt. A könyvudvarba mór nem jutott belőlük, jónéhány más újdonsággal együtt. Ezen még lehet segíteni. Talán majd később. Ugyancsak nem lehet kapni a német élet­rajzíró Richard Friedenthal Leonardo című könyvét, de ezt más okból — hála a TV- nek, Leonardo sztár lett; a könyvet rögtön szétkapkod­ták. A földvömb Nagy Anna, amatőr könyv­árus érettségiző gimnazista, az autó-motor turisztika tábla alatt árul. Itt legjobban a Víkendház és a Rádió-te­levízió szakismeretek című könyvet keresik a vevők és még... —; Ejnye, hát eladta? Pe­dig azt akartam megvenni. Már régóta keresem, tudja, a gyereknek ez a kívánsága. Na mindegy, ez a kisebb is jó lesz. Ezt most már megve­szem, nehogy elkeljen elő­lem. Gazdára talált az ötödik földgömb — a könyvhéten. Ugyanúgy, mint a zenei könyvek bemutatójánál a ze­neelméleti és zeneszerző­életrajzi könyvpk mellett igen nagy sikerük van a hanglemezeknek. örvende­tesen növekedett a forgalom a múzeum elárusító helyénél is. Jól „megy” a Magyar Mú­zeumok, Szolnok megye fel­szabadítása, A tiszai fahajók építése, javítása, népe című könyv is. Ha les* Egyszóval a könyvudvar­ban valahogy minden „job­ban megy”. Jobban odafi­gyelnek a könyvre — s ez nem csak a könyvheti újdon­ságokra érvényes. Így szép. Kár, hogy csak egy hétig tart. I. Zs. Volpone ^eredetiben” A Szigligeti Színház bemutatója Dráma az Erzsébet-korból, szerzője Shakespeare kor­társa, kartársa, sőt felfede­zettje. Kalandos életű férfiú alkotta, aki belekóstolt az élet mindenfajta örömébe, ke­serűségébe is, se szeri, se száma kalandjainak, s még az akasztófa árnyéka is rá­vetődött. A reneszánsz ember életöröme, szenvedélye tom­bol benne. Legjobb darabjá­ban, a Volponeban — írt egyebet is, azonban csak ez az egyetlen műve lett világ­siker — ott harsog életének viharzó valósága, drámájából telj torokkal szól az élet. Erzsébet kora ugyanakkor a kibontakozó kapitalizmus ideje is, a fejlődő ipar óriá­si vagyonhoz juttat egyeseket a szigetországban, és soka­kat megszáll a szerzés vágya; a szenvedélyek sorában a pénz utáni éhség is helyet követel magának. Ben Jonson áthatva az élet féktelen szerelmétől, megvet mindent és mindenkit, aki­ket bűnös szenvedély fog tartva, s akik az élet szép­ségeit akarják megrontani, mint például a zsugori pénz­imádó polgárok. Komédiájá­nak cselekményét jóllehet Velencébe, a világkereske­delem akkori központjába helyezi, de benne saját ko­ráról szól, az Angliában is elhatalmasodó pénzimádat állíttatik általa pellengérre. Erre vall közvetlenül az a tény is, hogy a velen­ceiek társadalmába honfitár­sait is becsempészi Sír Poli- ticus Volna lovag és felesége, valamint egy utazó angol úri­ember alakjában. Akik egyébként most je­lentek meg először magyar színpadon Volpone-előadás- ban. Abból a változatból ugyanis, amelyet eddig ját­szottak nálunk, fővárosban és vidéken, 1930-ban vagy 1953-ban, egyre megy — egy­szerűen kimaradtak. De nem­csak -ők, számos egyéb rész­let is hasonló sorsra jutott, szerepek is helyet cseréltek, másképp alakult a végkifej­let is. Sorolni is hosszú len­ne, hogy a felfedező Stefan Zweig keze nyomán — ő fi­gyelt fel először századunk­ban a komédia értékeire — majd a francia Jules Ro­mains beavatkozása révén és e változat magyarítása során Illyés Gyula alkotókedvéből miféle kisebb-nagyobb módo­sulások születtek a dráma fazonján. A Szigligeti Szín­ház most gondolt egy meré­szet és nagyot: félre tolta az átdolgozott változatokat. s elővette az eredetit. Vál­lalta, hogy csorbítatlan alak­jában viszi színre a pénz komédiáját. Ez a cselekedete kezdeményező készségre vall, és egyben valamelyest szín­háztörténeti tett is, hisz több mint négy évtizedes hagyo­mányt „rúgtak fel” ezzel az újítással. Persze korántsem csupán arról van szó, hogy vissza­helyezték törvényes jogaiba az eredeti szöveget, meg kel­lett „újítaniok” a játék szel­lemét és formáját is, Min­denekelőtt olyan ‘ színpadi megoldást kellett találni, amelyben jól elférnek a tö­mörebb átdolgozott változat­hoz képest megszaporodott színhelyek, amely kedvez a lazább cselekménynek, amely lehetővé teszi, hogy végül is — a szerző szándékai szerint — friss, valódi, gyors komé­dia szülessék. Olyas keretek­re volt szükség, amelyekben a bővérű játék, a csaló meg- csalatásának komédiája tel­jes szín pompájában valósul­hat meg. Horváth Jenő ren­dező ezt a lehetőséget a kö­vetkező alapgondolatból ki­indulva módolta. ki: Most pedig kedves nézők eljátszunk nektek egy tanul­ságos történetet. Porondra ál­lítjuk a dúsgazdag Volponét és a vagyonára áhítozó-pá- lyázó „örökösöket”. Látni fogjátok majd, hogy a pénz imádata mit képes mívelni az emberrel, és hogy milyen mulatságos is, amikor vala­kin olymódon lesz úrrá egy vak szenvedély, hogy fejében rövidzárlat születik. Fegfi- gyelhetitek, hogy az egyik holló miként szeretné kiváj­ni a másik holló szemét. .Hogy a féltékeny kalmár ho­gyan kínálja oda a kéjre só- várgó Volponenak csalétek­ként legféltettebb kincsét, hi­tes feleségét, csakhogy horgá­ra akadjon a nagy hal, az örökség. És egy öregurat is, aki képes kitagadni örök­ségéből saját tulajdon fiát, csakhogy így szerezze meg a halálos betegséget színlelő gazda? Volpone busás örö­két. Nem akármilyen állat­sereglet ez, a dögmadarak gyülekezete, ahol egy ra­vasz róka a hullajelölt — holló, varjú, keselyű szállnak rá — és egy szemtelen para­zita légy dongja körül őket. Eljátsszuk nektek, hogy pénz és becsület, arany és erény mennyire nem szívlelik egy­mást. S ha véget ér a móka: „aki látja e vétkek bűnhődé- sét vegye észre, s tanuljon ebből. Mert a bűn, az ál- ság mint barom hízik, de aztán levágják.” Ehhez az alapálláshoz két­ségtelenül helyén való a jel­zett cirkuszi környezet, bo­hócruhás lányokkal. tarka sereglettel, magasból alá ereszkedő kötelekkel, harsá­nyan muzsikáló kéttagú ze­nekarral és így tovább. Eb­ben a miliőben bővérű, igazi reneszánsz játék bontakozhat ki. Bőséges helyük van itt a vaskos csattanóknak, az erő­teljes színeknek. természe­tesnek hat itt a legképtele­nebb túlzás is. Nem is le­pődünk meg rajta, hogy a dögmadarak érkezését példá­ul naturális hangjuk jelzi, hogy a szépséges Célia. Cor­viné felesége ablak helyett egy kötéihintáról ejti alá zsebkendőjét az epekedő Vol­ponenak. hogy kétértelmű viccek csattannak (olykor egy-egy ízléstelenebb is be­csúszik, s ezért már kár. Lásd Volpone játéka a gyertyával). Kitűnő ötletek egész sorát sugallja a szellemében is a reneszánsz kor színpadára ütött elképzelés. Az ötlet tehát elfogadható. Ami sebezhető pontját ké­pezi: játék ide, játék oda a nagy játszadozásban, a kari- katurisztikus túlzások köze­pette elvész valami nagyon fontos, az egyik legfontosabb: ezek a figurák rögeszméjük­kel nemcsak röhögni valóan mulatságosak, hanem vesze­delmesen félelmetes ragado­zók is. akiktől félni is lehet. Sőt kell is! Ebben az elő­adásban a mulattatás érde­kében a külső nevetséges jel­legzetességekre esik a hang­súly, ez szolgál a nevetés forrásául, és nem pedig az alakokban eluralkodó tulaj­donságok kellő mélységű áb­rázolása. Csillogóan fecseg a felszín, s hallgatag marad a mély. Az aranyborjú körüli tülekedésnek ez az ábrázo­lata már oly mértékben ve­szít fajsúlyából, hogy a pénz komédiája — úgy érezzük — a pénz cirkuszává válik a színpadon. Valószínű, ez annak is be* tudható, hogy a színészi já­ték is többnyire külsőségek­ben tobzódik, hiányzik belő­le az a többlet, amelyet az átélés mélysége, a jellemáb­rázolás kifejezett igénye hoz­hat meg. Túlságosan össze­mosódnak a figurák közötti különbségek is, és elsikkad­nak a karikírozott alaptulaj­donságok. Egyetlen kimagas­ló színészi teljesítményt sem tudnék említeni. Major Ta­más helyett, aki — mint is­meretes — elfoglaltsága mi­att mondta le szerepét, Vol­pone alakítójaként Szabó Ottó lépetté porondra. Nagy színészi gyakorlata sok min­denen átsegíti a címszerep­ben. Jól állítja elénk a ké-’ jene öregurat, a hedonista dögöt. Adós marad azonban a fénybe, pompába, aranyba is szerelmes ember ábrázo­lásával. Játékának csupán egy-egy villanása jelzi, hogy képességeiből, erejéből egy teljesebb Volponera is telnék. Moscát Piróth Gyula játsz- sza. Egyéniségétől láthatóan távol áll a minden hájjal megkent talpnyaló parazita szerepének megformálása. Oly becsületes képpel „para- zitálkodik”, hogy a végén nem is értjük, miért kerül egy padra a bűnösökkel. Nem neki való színészi fel­adat. Voltore szerepében Hu­szár László az alak simasá­gát. alattomosságát hangsú­lyozza. A kalmár Corvin ót Bárány Frigyes csak külsősé­geiben jeleníti meg. a mér­téknél is jobban túloz. A „dögmadarak” közül a Cor- bacciót alakító Papp Zoltán játéka a leginkább meggyő­ző. Az ő varjúja nemcsak ká­rog, hanem sziszeg is. akár a kígyó. Peczkay Endre a szi­matoló. szaglászó angol lo­vagot játssza, korrekt esz­közökkel — hálátlan szerep. (Nem is csodálkozom, hogy az átdolgozás egyszerűen nem kegyelmezett meg neki.) A feleséget, egy angol ladyt Bókáy Mária formál meg rá- érezve a figura angolos izei­re. Megjelenésében vonzó és tiszta áldozat Hanga Erika, mint Corvinó hitvese. A né­pes szereplőgárdát felvonul­tató előadás további része­sei Hollósi Frigyes (Peregri­nus), Simon Péter (Corbaccio fia). Usztics Mátyás (Nano), a három bíró: Kürtös István, Czibulás Péter. Lengyel Ist­ván. Rajtuk kívül Balogh Bodor Attila Gáspár Antal, Benyovszky Béla, id. Tatár Endre kap helyet többek kö­zött a játékban. Vágó Nelli jelmezei kife­jezőéit. Székely ImszIó dísz­letei ezúttal is ötletesek. Vol- ponet játszik „eredetiben” a színház. Ez az előadás azon­ban nem tud igazán meg­győzni. hogy az eredeti iga- zabb. esetleg több lenne, mint az a másik, az átdolgozott változat: amit talán nyer­tünk itt játékban a réven, azt elvesztettük gondolatban a vámon. Valkó Mihály Herman Otío emlékkiállítás Propagandisták tanácskozása Az 1973—74-es pártok­tatási év befejezéseként tegnap Szolnok propa­gandistái tanácskoztak. Túróczy Ferencné, a vá­rosi pártbizottság titkára értékelte az alapszerve­zetek munkáját, szólt a közeljövő megoldásra vá­ró feladatairól is. A leg­jobb propagandistákat emlékplakettel tüntették ki. A borsod megyei múzeumi szervezet gondozásában levő lillafüredi Hermann Ottó- emlékházban tegnap nyitot­ták meg az „utolsó magyar polihisztor” életét, munkás­ságát bemutató, újjá rende­zeti kiállítást. A magyar ré­gészet és természet-kutatás világhírű tudósa életének ja­va részét az akkor Hámor községhez tartozó „Pelle-lak- ban” töltötte, A kiállítás bemutatja többek között a bükki Szeleta barlangban, valamint a mis­kolci Avason végzett ősem­berkutatás során feltárt lele­teket, Szerepel a kiállításén Herman Ottó levelezésének egy része is; azok a t levelek, amelyeket feleségéhez írt a jellegzetes „ a vén sas” alá­írással, íróasztala, személyes használati tárgyai egészítik ki a három szobát megtöltő gyűjteményt. Több mint száz korabeli fénykép, valamint műveinek első kiadásai, a magyarság ősmesterségeiről 1 gyűjtött tárgyi emlékek ad­nak átfogó képet a Herman Ottó gazdag és sokrétű műn-, kásságáról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents