Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

1974, Wrthis 39.

SZOLNOK MEGTCT NÉPLAP

A jászladányi Egyetértés Tsz-ben május közepén MGE lucernaszárítót állítottak üzembe, melynek teljesítménye 180—320 mázsa műszakonként. Háttérben a B—15 szemestermeny-szárító látható

Rajtra készen

A munka- és üzemszervezés

kérdései

Lázár György előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján

Mint már hírt adtunk róla, az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Lázár György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke előadást tartott „A munka- és üzemszervezés kérdései” címmel. Az előadás rövidített szövegét az alábbiakban ismertetjük:

Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének rövi- debb és hosszabb távra szóló tennivalóit — kiindulva a Központi Bizottság irányelveiből — a kormány 1972 elején határozta meg. A párt és a kormány határozatai a társadalom egészében, de különösen a munA kiinduló alap

Lenin mint teoretikus és mint forradalmár már jóval az első proletárhatalom megszületése előtt felismerte és előre látta, hogy a munka tudományos megszervezése milyen fontos — és a tőkés viszonyokhoz képest mennyire más — szerepet tölt majd be a szocialista gazdaság építésében. Sokoldalú és beható elemzésére támaszkodva, elméletileg tisztázta azokat az osztályalapokon nyugvó érdekkülönbségeket, amplyek a munkaszervezettség növelésének kapitalista és szocialista céljai, eszközei és társadalmi következményei közé elvi választóvonalat húznak. Megmutatta, hogy éppen az érdekviszonyok gyökeres megváltozása az, ami parancsolóan megköveteli a társadalmasított termelés szervezettségének szakadatlan fejlesztését, ezért nemcsak lehetségesnek, hanem egyenesen szükségesnek tartotta, hogy a proletárhatalom átvegye, kritikailag elemezze és a maga céljaihoz igazítsa mindazt, amit a tőkés rendszer a munkaszervezés gyakorlatában elért és a jövőben létrehoz.

Majd a többi között ezeket mondotta:

— A szervezéstudomány fejlődésében — a szocialista és a tőkés országokban egyCél: a munkatermelékenység emelése

kások körében helyeslő és egyetértő visszhangra találtak. Az érdeklődés azóta sem csökkent, sót fokozódott. Ez annál örvendetesebb, mert bár a kezdeti lépések megtörténtek és már van néhány figyelemre méltó eredmény is, a haladás ütemével még nem lehetünk elégedettek.

aránt — új és mind meghatározóbb vonásként figyelhető meg a törekvés a komplexségre. Vagyis mindinkább az a felfogás válik általánossá, hogy a szervezés tudományának a gazdasági szervezetek egész működését és nem csupán valamely tevékenységi elemét kell optimalizálni, ésszerűsíteni ahhoz, hogy az eredmény összhangban álljon a tényleges követelményekkel. A tudományos munkaszervezés feladatának komplex értelmezését tették magukévá azok a szakemberek is, akik a KGST-tagországok munkaügyi vezetőinek megbízása alapján feldolgozták és ösz- szegezték a KGST-országok munkaszervezési eredményeit és tapasztalatait. Kiindulóalapként fogadták el, hogy a tudományos munka- szervezésnek át kell fognia a termelés teljes folyamatát — az egyes munkahelyektől a műhelyeken át a vállalat egészéig, vagyis a dolgozók valamennyi kategóriájának munkáját. Ez teljes mértekben összhangban van azzal, hogy a tudományos munka- szervezés végső célja a munkamegtakarítás, a munka hatékonyságának javítása, a munka társadalmi termelékenységének állandó növelése.

(Folytatás az 1. oldalról.)

nyű is, így valamennyi gép áteresztő képessége 100—120 kg másodpercenként. Bár ez jelentős kapacitás, — mégis csak úgy tudják időben elvégezni az aratást, ha egyetlen pillanatra sem állnak a gépek. Ezért minden kombájnon két ember fog dolgozni

Szárítókapacitásuk az elmúlt évhez képest ^sokat javult, de a zökkenőmentes aratás egyik fontos feltétele, hogy a MEZŐGÉP Vállalat tószegi gyáregysége valóban átadja július 5-re, ahogy ígérték, az új nagyteljesítményű Sirokkó-szárítót. Abban, hogy az utolsó pillanatban kell kapkodni, részben a szövetkezet is hibásnak érzi magát, mert ha hamarabb sürgeti, most nyugodtabban néznének az aratás elé. De bíznak abban, hogy a szárító az ígért határidőre elkészül, s így nem húzódik el az aratás. i

A termelőszövetkezet gondoskodott arról, hogy az aratásban résztvevők rendszeresen kapjanak meleg ételt, és műszak után lehetőségük legyen tisztálkodni, fürödni. A megfeszített munkát nemcsak anyagilag honorálják, hanem a három különböző típusú kombájn-családon belül az aratóbrigádoknak versenyt is írtak ki. A hárorh első helyezett, összesen tizennégyen, a Szovjetunióba, a három második, szintén tizennégyen, Csehszlovákiába utazhatnák majd jutalomüdülésre.

Az aratási terv szerint — hétfőn az árpa, szombaton a búza próbacséplésére kerül sor, s ha a gabona nedvesA vízgazdálkodás fejlesztésében jelentős szerepet betöltő Kéletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat júniusban hat fontosabb tervdokumentációt készített el és adott át hasznosításra a megrendelőknek. A jászjákóhal- mi községi tanács megbízásából például kidolgozta a község északkeleti részének csapadékvíz elvezetési tervét. A vízrendezést az tette indokolttá, hogy a terület mélyfekvésű részein belvizes időszakban a pangó vizek veszé- leyztetik az épületeket, a kutakból kifolyó víz pedig esetenként az utcákat is elmo- 5 csarasítja. A Jászkisér és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat mintegy 2 kilométer, részben zárt csatornát épít meg, háromnegyedmillió forintos költséggel.

Ipari vonatkozásban a Szolnok megyei Állami Építőipart Vállalat megrendelésére elkészítették a vállalat Tószegi úti telfepének közmű- fejlesztési terveit. A terv tartalmazza az üzem ivó és ipari víz, gőzellátásának megoldását, az út és útburkolat kivitelezésének lehetőségeit. Ezen túlmenően az üzem villamosenergia ellátására, a térvilágítás és az üzemi erőségtartalma engedi, azonnal megkezdik az aratást. Varga Kálmán, a szövetkezet növénytermesztési főágazatának vezetője beszámolt a várható termésátlagokról. — Árpából hektáronként 40 mázsát várnak, ez adottságaikhoz képest jó termésnek számít. Búzából — óvatosan — 45 mázsát becsülnek hektáronként, de ha jól sikerül a betakarítás, kéj-három mázsával még nagyobb lehet az átlag. Tavaly 45 mázsát adott egy hektár átlagosan, az idei nagyobb termést 800 hektár öntözése segítette elő. (Jövőre a Tisza II. vízlépcső most épülő csatornarendszere újabb 1200 hektár öntözését teszi lehetővé.)

A búzatermesztésben a fu- záriumos és a torzsagomba fertőzés okozhatott volna gondot, elsősorbain azokon a táblákon, ahol búza után ismét búzát termelnek. Hogy fertőzés most alig van, az részben a kedvező időjárásnak, részben annak köszönhető, hogy a termőterületnek mindössze 5 százalékán vetettek búza után búzát.

A tájékoztató után Barta László megtekintette a katonás sorba állított aratásra kész kombájnokat, majd határszemle következett. Megmutatták például azt a területet, amely három éve még szikes gyep volt, most a szovjet Miranovszkajából — több mint 50 mázsát várnak hektáronként. Az olasz származású Libelulla takarmánybúza szára még zöld, így aratására csak 10-e után kerülhet sor, az öntözést ez is hektáronként 50 mázsa fölötti átlaggal hálálja meg. Egy másik, szintén öntözött

átviteli hálózatának megoldására is készítettek terveket. A csaknem háromnegyedmillió forint értékű tervezői munka szerves részét képezi az építőipari vállalat fejlesztési programjának.

Szolnok megyén kívül az ország más területeire is készítenek tervdokumentumokat a KEVITERV szakemberei. Jelentős például az a munka, amelyet a Középdu- navölgyi Vízügyi Igazgatóság felkérésére végeztek el. Kidolgozták a Hatvan—Aszód között folyó Emse-patak víztározó tanulmányterveit. A 35 hektár kiterjedésű- tó, mintegy másfélmillió köbméter vizét Galgahévíz és Túra községek mezőgazdasági üzemei hasznosítják majd. A 15 milliós beruházással 450 hektár növényi kultúra lesz öntözhető. Elkészült a Tárná felső szakaszának komplex vízgazdálkodási tanulmány- terve is. A tervezet magába- foglalja az 1975., az 1980 és az 1990-es évek várható víz- szükségletét, a természeti adottságok, a lakossági, ipari' és mezőgazdasági vízigények figyelembevételével. A vizsgálat már most megállapította, hogy ebben a térségben jelenleg is vízihány mutáblán a szovjet Jubilejnaja búzát termesztik, ebből a kitűnő kenyérgabonából 60 mázsát várnak hektáronként. Azokról a területekről, ahová az öntözővizet nem tudták eljuttatni, onnan is 40 mázsa fölötti búzatermést fognak a becslések szerint betakarítani.

A határszemlén, az aratási előkészületeken túl, képet kaphattunk a termelőszövetkezet más területeken várható eredményeiről, sőt a jövő terveiről is. Megmutatták többek között azt a kukoricatáblát, amelyen a mélybarázdás öntözéssel az országos átlagnak közel kétszeresét jelentő 70 mázsás rekordtermést várnak, májusi morzsoltban számítva. Az öntözött lucerna már eddig 22 mázsa lisztet és 20 mázsa szénát adott egy-egy hektárról, de az idén összesen még további 40 mázsát várnak. Most 340 hektáron termelnek öntözött lucernát, ezt jövőre 700 hektárra növelik, a tervezett húsprogram érdekében.

A határszemle befejezésekor érkezett meg az a telexüzenet, mely hírül adta, hogy a három korábban megrendelt kombájn is megérkezett. Bár ezeket még össze kell szerelni — s ez éjjel-nappal is egy hétig tart — már e gépeket is használhatják. A termelőszövetkezet vezetői felajánlották, hogy kombájnjaikkal, ahol szükség lesz rá, bárkit kisegítenek. Minden előzetes szerződés nélkül, saját aratásuk befejezésének pillanatától tudják adni az embereket, a gépeket bármelyik gazdaságnak.

— t. p. —

tatkozik, amely a későbbiekben csak fokozódik. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a Tárná felső térségében is csak komplex vízgazdálkodással, a felszín alatti vizek tározásával lehet a fokozódó igényeket kielégíteni.

Néhány évtizeddel ezelőtt Heves megye déli részein sikeresen alkalmazták a csőkutas öntözést. Ez a módszer később feledésbe merült, noha a terület vízben meglehetősen szegény. A mezőszeme- rei Dózsa Tsz csökutakra alapozva rendezkedik be 620 hektár Szántóterület rét- és legelő öntözésére. A vizet a talajszinttől számítva 2—3 méter mélységből szivattyúk segítségével emelik ki és a tsz-nek a saját üzemében készített öntözőgépeivel hasznosítják. A terv szerint a csőkutas esőztető öntözőtelep 1976-ig három ütemben készül el. A beruházási költség nyolc év alatt térül meg a gazdaságnak. Jelentős az a munka is, amelyet a vállalat víztechnológiai laboratóriuma készített. Szakvéleményt adott Á dunaújvárosi, a kiskunhalasi és a gyopárhalmi tejüzemek szennyvíztisztítási lehetőségeiről.

A már említett szakértő- csoport a tudományos munkaszervezés feladatait a következőkben jelölte meg:

— A munka időbeli és térbeli elosztása (a dolgozók elosztása a termelés szakaszainak megfelelően képzettségük és szakmájuk szerint, a termelőfolyamat megtervezése az egyes munkahelyek és műveletek alapján);

— A helyes kooperáció kialakítása (az egyes dolgozók és dolgozó csoportok közötti célszerű együttműködés létrehozása);

— A munkahelyek kialakításának és ellátásának megszervezése (berendezés, elrendezés és kiszolgálás);

— A munkamódszerek és munkafogások tökéletesítése (a munka végrehajtási módjának és a műveletek sorrendjének megállapítása, a munkamozdulatok elemzése és koordinálása stb.);

— A dolgozók képzése és továbbképzése (az általános és szakmai műveltség összehangolása a műszaki-gazdasági fejlődés követelményeivel);

— A munka normázósa;

— A munka anyagi és erkölcsi ösztönzése;

— A munka körülményeinek és feltételeinek javítása (ide értve a pszichikai, az egészségügyi, a balesetvédelmi, a kulturális, az esztétikai feltételeket, a munka és a pihenés rendjét);

— Az alkotó aktivitás, a munkaverseny fejlesztése, a munkafegyelem javítása.

Mindezek együttesen alkotják a korszerűen értelmezett munkaszervezés tartalmát, mindegyik szükséges ahhoz, hogy a tudomány és a legkorszerűbb tapasztalat felhasználásával a legkedvezőbb eredményt lehessen elérni a munkatermelékenység emelésében, a termelési ráfordítások csökkentésében.

A közelmúltban széles körű felmérés készült az üzem- és munkaszervezésről szóló határozatok végrehajtásáról. Tekintsük át ennek tükrében, meddig jutottunk a Központi Bizottság határozata óta?

Az 1972-es év jórészt a felkészülés, a feladatok számbavételének időszaka volt. A minisztériumok kidolgozták az ágazati irányelveket, kijelölték a mintaszervezést végző vállalatokat, megkezdték a szervezési intézetek munkájának felülvizsgálatát. Előkészületek történtek a szakemberképzés kiszélesítésére és meggyorsítására. A gyakorlati munka megindításához nagy segítséget adtak a területi pártszervezetek, amelyek a határozat megjelenését követően azonnal megkezdték a politikai munkát Cselekvőén támogatták — s ahol kellett, ösztönözték — a gazdasági vezetőket a végrehajtás megszervezésében. Elsősorban ennek köszönhető, hogy már 1972- ben egy sor vállalatnál fellendült a racionalizáló munka, és mérhető eredmények születtek a munkaszervezés megjavítása nyomán.

A vállalatoknak első ízben 1973-ra kellett olyan programot kidolgozniuk, amely szervesen kapcsolódik évi tervünkhöz és magában foglalja az üzem- és munka- szervezés fejlesztésének további. a IV. ötéves terv időszakára szóló feladatait is. Ez nagyrészt megtörtént és ennek megfelelően 1973-ban ját maga által kidolgozott és szinte minden vállalat a sa- jóváhagyott program alapján végezte szervező munkáját A vállalatok dolgozói megismerték a gazdasági vezetés elképzeléseit és javaslatokkal segítették azok jobb és téliesebb megalapozását.

A tapasztalatok áttekintése azonban felszínre hozott néhány olyan fogyatékosságot is, amelyet ki kell javítani, illetve a jövőben el kell kerülni.

Elég gyakori hiba, hogy hiányzik a tervekből a komplexitás, a tartalmi kapcsolat az adott vállalat gazdaságfejlesztési tervével.

t Munkamérés,

anyagmozgatás

Sok vállalat beiktatta programjába az irányítási, a nyilvántartási és a gazdálkodási folyamatok hatékonyságának javítását célzó szervező munkát. Ezek a tervek azonban nem mindig irányozzák elő a vállalati belső mechanizmus komplex elemzését és tökéletesítését, a különféle irodai munkahelyek munkamódszereinek felülvizsgálatát, a munka konkrét követelményeinek, feltételeinek pontosabb megfogalmazását. (Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy az alkalmazotti létszám növekedése csak lassan mérséklődik.) A szervezési feladatok között a kelleténél kisebb súllyal szerepelnek a gépi adatfeldolgozás és a számítástechnika alkalmazásának előkészítésével összefüggő tennivalók is.

A korszerű vezetés és szervezés nem nélkülözheti í* megfelelő munkamérési módszereket, hiszen e tevékenységeket csak időtényezők ismeretében lehet összehangolni, különben nem biztosítható a dolgozók folyamatos ellátása munkával, jó néhány vállalatnál a munka- szervezési gyakorlat kimerül a munka mechanikus nor- mázásában, amikor is a munkamódszerek és a feltételek érdemi kritikája nélkül és kizárólag teljesítménybérezés céljából alakítanak ki, vagy „korszerűsítenek” időadatokat, normákat.

A másik fontos terület az anyagmozgatás, amelyet a vállalatok ugyancsak nem mindig tekintenek a termelési rendszer szerves részének. Gépesítésének hatékonyságát többnyire csak közvetlen munkaerő-megtakarításként veszik számításba és figyelmen kívül hagyják a korszerűtlen, rendezetlen, szervezetlen anyagmozgatásnak a termelésre visszaható kedvezőtlen hatásait; azt például, hogy: az anyagáramlás ész- szerűtlen útvonala és üteme miatt nehezen biztosítható a termelés rendje, fegyelme; a munkahelyek szervezetlen anyagellátása növeli az állásidőt, rontja a termelési kapacitások kihasználtságát, növeli az átfutási időt, és így tovább.

Lázár György befejezésül kiemelte:

Ami az általános tennivalókat illeti: a közvetlen cél most az, hogy az üzem- és munkaszervezési intézkedések az idei és a IV. öté vés terv még előttünk álló feladatainak minél eredményesebb teljesítését szolgálják. Az üzem- és munkaszervezés alapvetően a vállalati vezetés funkciója. Minden vállalati vezetőnek figyelembe kell vennie azonban, hogy az üzem- és munkaszervezés nem légüres térben, hanem adott politikai és gazdasági környezetben megy végbe, és csak akkor’ érheti el célját, ha a gazdasági előnyökkel együtt jól szolgálja a vállalati kollektíva közvetlen érdekeit is.

Kellő aktivitásra viszont csak akkor számíthatunk, ha megnyerjük az ügynek a munkásokat, a vezetőket, a műszakiakat, ha meg tudjuk értetni, hogy a szervezés fejlesztése minden dolgozó közös érdeke.

A pártszervezetek időről időre ismételten tekintsék át és ellenőrizzék a szervezés helyzetét, támasszanak konkrét követelményeket a vállalati vezetéssel szemben,- tudatformáló munkával segítsék az elhatározott intézkedések minél eredményesebb megvalósítását.

Víztározó, ipari vízmű, öntözőtelep

A KEVITERV júniusi mérlege