Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-20 / 142. szám

1974. június 20. SZOLNOK MEGYET NÉPLAP 5 Fiatalok erőpróbája A múlt hét végén még az évzáró ünnepi nyüzsgése verte fel a szakmunkástanu­ló intézetek folyosóinak csendjét, tegnap pedig már kezdetét vette az intézetek legfontosabb eseménye, a szakmunkásvizsga, amely­nek az első napon több száz fiú és lány „vágott neki” szerte a megyében. A most kezdődött és július ejső fe­léig tartó vizsgaidőszakban közel ötven szakma ifjú szakmunkásjelöltjei szerzik meg a bizonyítványt. A vizsga rendje a bevált szo­kás szerint először írásbeli, ahol egyben el is dől, hogy ki mehet tovább a gyakor­lati vizsgára, s ha ezen is túljutott, utoljára következik a szóbeli vizsga. „Gyegyó a rázós” Már a középfokú taninté­zetek közé sorolják s falai közt jövőre iparitanuló in­tézeti rendszerben folyik a beiskolázás, oktatás, jelenleg pedig szakiskolának hívják azt az intézményt, amelyben az egészségügyi „szakmun­kásokat”, az ápolónőket, szülésznőket képzik. A szol­noki megyei egészségügyi szakiskolában jelenleg mint­egy négyszáz hallgató ké­szül a vizsgára. Az iskola kollégiumában valódi viasgaidőszaki kép fo­gadja a belépőt. A tanuló­szobán kívül a portásfülké­ben, a lépcsőházban, a tár­Tiszabura, délután. A Ti- sza-gát alatt húzódó kis ut­cában az egyik házból cite- raszót hoz a szél. Szépen zengő, tiszta muzsikát. Vi­dáman, pattogósán cifrázva pengeti a húrokat egy idős ember, s mellé énekel: . .. ablakomba, ablakomba be­sütött a holdvilág. Fel sem néz a kapu nyikorgására, ész­re sem veszi, hogy melléje telepszem a kanapéra. Ö most játszik, saját örömére, nem bemutatóra, vetélkedőre, s nem néprajzbarátok bizta­tására. Nem szabad zavar­ni. Végigjátszik, énekel még egy csokor dalt, aztán arréb tolja a citerát. Rágyújt egy szivarra. — Látja, ez a két dolog marad lassan az embernek. A szivar meg a muzsika. Lassú hallgatóba kezd, el­játssza vagy háromszor, az­tán hirtelen csárdásba vált át. Észre sem veszem, hogy a lábammal verem hozzá a ritmust, ő igen. Megáll. A háta mögül mankót vesz elő. — Mert már a lábam is rossz. Azelőtt bottal is tud­tam menni, de jztán hatvan- kilencben itt a forgómmal lett valami... így aztán ... Forgatja- a citerát. Kapornaki megkérte kar­társát: — Légy szíves, men) át egy percre a szomszéd szobába és figyelj! — Mire -figyeljek? — A hangomra. Ne kér­dezz annyit, menj át! Kovácsi átment és figyelt. Nem hallott mást, mint szó­foszlányokat. A szavakat nem értette meg. — Visszajöhetsz — ordí­totta a falon keresztül Ka- pornaki. Azután megkérdez­te Kovácsit: — Mit hallot­tal? — Semmit. — Na, akkor meg vagyok nyugodva. Ugyanis tegnap szidtam a dirit és később tudtam meg, hogy a szom­széd szobában volt Bányai­nál. Féltem, hogy meghallot­ta. Most ugyanolyan hang­erősséggel beszéltem, és örü­salgóban ... ne sorolj u£ to­vább, sok helyisége van. egyszóval mindenütt köny­vet bújó lányokat lehet lát­ni. Az ápolónőjelöltek nagy része más megyéből jött Szolnokra tanulni, mint pél­dául Kiss Anna Lakitelek­ről és Hargitai Ilona Mező- berényből. Barátnőjük H. Tóth Gizella pedig „hazai”. A fegyverneki csecsemőott­hon társadalmi ösztöndíjasa. A holnap kezdődő képesítő vizsgasorozat után visszatér csecsemőgondozónak az in­tézetbe. Fegyvemekre így már idén is biztosított az új szakember — sok helyre vi­szont nem jut a végzettek­ből. Mint Udovecz Miklósné igazgató mondja, mindig ke­vesebb a végzős hallgató, mint ^hánynak hely volna. Betegápolói szakon például az idén huszonötén végez­nek, de a csoportot eredeti­leg negyven főre tervezték. A három barátnő belemé­lyed a könyvbe, s tanulja a tételeket, amelyek közül vé­leményük szerint a „gyegyó a rázós”. Azaz a gyermek- gyógyászat című tantárgyat alaposan meg kell tanulni, mert az a legnehezebb. így már érthetőbb. Melyek a lépcsők fajtái ? őszintén szólva ezen még nem gondolkodtam és nem is igen tudom, hogyan cso­— Csak) előjönnek már a bajok. Négy gyerekem volt, két fiam meghalt. A nagyob­bik harminchat éves volt. A feleségem három éve agy­vérzést kapott. Most ő se tud már dolgozni. Bántja is nagyon ... A két lányom se­gít bennünket. Az egyik most éppen itthon van, elvé­gez a ház körül. A másik meg prímásné Pesten. Az ura most jött haza Németország­ból, aztán megbetegedett, nem szabad neki kocsit ve­zetni. Most azért nem jön a lányom. Nekünk kéne innen elmenni és valahol Pest alatt venni egy házat, hogy közel legyünk egymáshoz. Már áruljuk, tán lesz is rá vevő. Csakhát erre igen olcsó a lakás, arra meg igen drá­ga... No mindegy, látja ilyen dolgok vannak ebben az élet- .ben. Csúnya ez, csak a mu­zsika szép. Hanem aztán ma­ga mi járatban van errefelé, ki maga? Én a Pethő Kál­mán vagyok. Újságíró? Nem baj. Ezt hallgassa meg, ezt a jó kis vidámat: ...három dinnye van egy ágon... van egy ágon... — Izsé — lök, hogy nem hallottad meg a szavaimat. Kovácsi a fejét csóválta: ' — Ne légy ilyen betegesen óvatos. Mindentől és min­denkitől félsz. Hossz nézni, hogy milyen túlzott tisztelet­tel beszélsz például Eperje­sivel, a fiatal gyakornokkal. Elnézed a lógását is. — Hát nem tudod, hogy a nővére a főosztályvezető tit­kárnője a központban? — Na és? Azután itt van a takarítónő. Azt miért dé­delgeted, miért hozol neki mindig ajándékot? — Még nem mondtam, hogy a lánya a kislányom ta­nítónője az általánosban? Bárányosi jött be. Cigaret­tát vett elő. Kapornaki ab­portosítják azokat, minden­esetre ez fontos dolog, mert a 633-as Ipari Szakmunkás- képző Intézetben az írásbeli vizsgakérdések egyike volt. S hogy milyen feleleteket adtak rá, az eredményhirde­tésre izgatottan várakozó szobafestő, mázoló és tapétá­zó szakmunkásjelöltek osz­tályfőnöke Józsa Károly mondja el „diákjainak”. — Az eddigiek alapján szakmailag nem volt komo­lyabb hiba. Valószínűleg mindenkivel találkozhatunk a gyakorlatin. Ez azóta eldőlt, és holnap éppen ez a csoport festő­szerszámokkal a kezében ad számot a három év alatt megszerzett tudásáról, csak­úgy mint az intézet női sza­bó, kőműves és tapétázó, műanyagburkoló szakmun­kásjelöltjei. A szolnoki inté­zetben az első napon mint­egy száznyolcvan fiatal kezd­te meg hétfőn az írásbeli szakmunkásvizsgát, s a vizs­gaidőszak végéig itt har­mincegy szakmában három- száznyolcvanketten vizsgáz­nak. A közel háromhetes vizs­gaidőszak túl azon, hogy a fiatalok régóta várt izgalmas erőpróbája, a szakember utánpótlás folyamatosságá­nak jeles bizonyítéka is. Ér­demes rá odafigyelni. — igriczi — Orosz nyelvi táborok Július 8-án Nyíregyhá­zán és Tatán középiskolai orosz nyelvj táborok nyílnak. Az orosz nyelvi táborok a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok új, igen hasznos formájában lehetőséget biz­tosítanak a munkás-paraszt származású, tehetséges kö­zépiskolásoknak arra, hogy orosz nyelvi környezetben sa­játítsák el és fejlesszék to­vább ismereteiket, képessé­geiket. A kórusmű- pályásat nyertesei Tegnap délelőtt a SZOT székházában ünnepélyes ke­retek között átadták a díja­kat a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Kórusok Or­szágos Tanácsa munkásének­kari bizottsága és a Népmű­velési Propaganda Iroda ál­tal a felszabadulás 30. évfor­dulója tiszteletére meghirde­tett kórusmű-pályázat nyer­teseinek. A pályázaton első díjat nyert Borgulya And­rás—Győré Imre: Zuhogj csak ár című műve. Második díjjal jutalmazták Lóránd István—Váci Mihály: Fújj szél című művét. Harmadik díjat nyert Decsényi János— Fodor József: Ének a piros fejfákról című alkotása. ban a pillanatban felugrott és csattogtatni kezdte az ön­gyújtóját. — A fiatal kádereké a jövő — magyarázta halkan, men­tegetőzve Kovácsinak, ami­kor Bárányosi kiment. — Lehet, hogy egyszer a főnö­köm lesz, ezért siettem neki tüzet adni. Óvatosnak kell lenni. Megszólalt a telefon: Ko­vácsi vette fel. — Menj át a dirihez a Kelemen-aktával —* mondta Kapornakinak. — Rohanok. Az ajtóban látogatóba üt­között. — Kapornaki kartársat ke­resem. Citeraszó Fő az óvatosság Családos üdültetés — zökkenőkkel Üdülni készülnek ismerő­seim: ez lesz az első nyár, amikor a négy Szabó gyerek a papával és a mamával együtt két hetet tölt a Bala- ton-parton. Velük együtt, eb­ben az esztendőben sok olyan több gyermekes munkás csa­lád tölt kellemes napokat ha­zánk szép tájain, akiknek ez lesz életük első üdülése. Van­nak, akik a szakszervezet közreműködésével, mások a vállalati üdültetés alapján vehetik igénybe ezt a jelentős szociálpolitikai kedvezményt. A népesedéspolitikai határo­zat kimondja: a szakszerve­zeti szerveknek, mint érdek- védelmi feladatokat ellátó szerveknek, keresniük kell an­nak lehetőségét, hogy a jö­vőben minél több nagy csa­Ebből részesülnek a Szol­nok megyeiek is. Négy év alatt a felnőtt üdültetésben résztvevők száma szűkebb pátriánkban ötezernyolcszáz- hetvenhatról hétezerhárom- száztizenháromra nő. Hogyan alakul a családos üdültetés? Míg 1971-ben 842 család (há- romszázharminckét gyerek­kel), addig az idén 1544 csa­lád (hatszáznyölcvanegy gye­rekkel) részesül szakszerve­zeti üdülésben. Az SZMT el­nöksége korábban felhívta a vállalatok figyelmét arra, hogy a jó, munkát az eddigi­eknél nagyobb mértékben is­merjék el azzal is, hogy üdülni küldik családjaikkal együtt dolgozóikat. A népe­sedéspolitikai határozat után pedig aktívát rendezett az SZMT Szolnokon, melyen ismertették irányelveiket az üzemek képviselőivel: foko­zatosan segítsék a nagy csa- ládúakat is üdüléshez, tegye­nek meg minden intézkedést ennek érdekében. Az SZMT-nél szerzett adatok szerint megyénkben XI670 nagycsalád van, ezek közül a bérből és fizetésből élő csa­Az SZMT a megyei párt­vógrehaj tóbizottság megbí­zására 172 megyei vállalatnál — nagynál és kisebbnél — vizsgálta meg a nagycsaládo­sok üdültetésének helyzetét. A szerzett tapasztalatok szin­te egyértelműen mutatják: korántsem lehetünk elége­dettek a tapasztalatokkal. Vannak vállalatok, amelyek teljesen ingyen üdültetik a nagycsaládosokat, másutt 5 forinttól 20 forintig kérnek személyenkénti térítést. Egy hat gyermekes család, ha mondjuk naponta személyen­ként 10 forintot térít, két he­tes üdülés esetén 1120 forin­tot fizet be a vállalatnak. Eh­hez jön még sok egyéb ki­adás. Először is az útiköltség, aztán, ha a szomszéd gyereke megeszik egy fagylaltot, en­nek a családnak a gyerekei is megkívánják az édességet. A szomszédnak viszont két gyereke van, ő megússza 4 forintból, ők már 12 forintot fizetnek ezért is. És tudjuk, a Balaton, mellett nem olcsó a gyümölcs, a strandbelépő­ért is fizetni kell. Egy havi fizetés is rámegy a két heti pihenésre, ezért aztán nem is nagy számban jelentkeztek üdülésre a nagycsaládosok. — Nincs itt — válaszolta Kovácsi hidegen. — Csak egy pillanatra akartam zavarni és... — Mondtam hogy nincs itt! — szakította félbe a lá­togatót Kovácsi. Amikor Kapornaki vissza­jött, Kovácsi megjegyezte: — Valami türelmetlen alak keresett. — Ja, az új főigazgató volt. Bejött, hogy mindenkinek be­mutatkozzék. Biztosan ne­ked is be akart mutatkozni. — Az új főigazgató? — dadogta ijedten Kapornaki. — Igen. En a folyosón ta­lálkoztam vele és nagyon kedves voltam hozzá. Pedig az első pillanatban még nem is tudtam, hogy kicsoda. Tő­led tanultaái meg, hogy min­dig óvatosnak kell lenni... Palásti László Iád élvezhesse szocialista tár­sadalmunk e nagyszerű vív­mányát. A SZOT már meg­tette %első intézkedéseit en­nek érdekében: július 4-én megnyílik, Balatonbogláron az első bungalowtelep, ahol a nagycsaládosokat fogadják, aztán a Balaton-part más te­lepülésein is sorra létrehoz­zák ezeket a telepeket, az el­avult kempingek helyén. A balatonszéplaki Ezüstpart­ban, a siófoki üdülőkomp­lexumokban is nyaralnak több gyermekes családok. A kormány tavaly decemberben 12,4 millió forinttal felemel­te a SZOT 1974. évi költség- vetését, ennek következtében csaknem tizenhétezerrel üdülhetnek többen az idén, mint a korábbi években. ládok száma 7018. Ezek 64 százalékában három, 20 szá­zalékában négy, 16 százalé­kában öt, vagy annál több a gyerekek száma. És még egy elgondolkodtató szám: a nagy családok 58,2 százalé­kában csak egy kereső van. Ez érthető is: naponta hét­nyolc ember után takarítani, mosni, vasalni, ennyi éhes szájnak főzni, foglalkozni a gyerekekkel, — erre az anyá­nak sokszor a 24 óra is ke­vés. Jobb esetben bedolgozást vállal valamelyik háziipari szövetkezetnek, hogy keres­sen egy kis pénzt, mert arra nagy szüksége van a család­nak. Ha azt vesszük ugyanis, hogy egy munkás átlagkere­sete megyénkben 2300—2400 forint körül alakul, kiderül, hogy a sokgyerekeseknél (családi pótlékot is számítva) havonta 350—600 forint kö­zött jut egy személyre. Ebből pedig elég a megélhetést biz­tosítani, üdülésre nemigén telik. Mit segítenek a válla­latok? Először egy szám: ta­valy 227, az idén 610 nagy­családot juttatnak üdüléshez. Hogyan? A Tisza Cipőgyárban 93 nagy családú dolgozik, közü­lük öten kértek csak beuta­lót, pedig a gyár ingyen adja azt, sőt ingyen szállítja őket autóbusszal az üdülőbe. A Hűtőgépgyárban 114 nagy- családos van, összesen hár-. mat üdültetnek közülük az idén. A gyár mindössze tíz­ezer forintot szánt erre a cél­ra. A vízügyi igazgatóság 114 nagycsaládosa közül mind­össze egyet üdültet, a húsipar 23 nagycsaládosa közül egyet sem. Csak megjegyzem: a felmérés során az SZMT munkatársai jártak olyan vállalatnál is, ahol egyszerű­en nem is tudták dolgozik e nagycsáiados ember náluk. Kevesebb a borítékban? Érdekes, hogy a kisebb vál­lalatok — pedig ott kevesebb pénz van — viszonylag töb­bet tesznek a sokgyerekesek üdültetéséért, mint a nagy - vállalatok. A kunszentmárto­ni ÁFÉSZ ingyen bocsátja faházas üdülőjét a nagycsalá­dosok rendelkezésére, az Élelmiszer Kisker., a gyere­kek után nem kér térítést, ugyanakkor a megyei állami építőipari vállalat 264 nagy- családosa közül hármat üdül­tet („ennyi jelentkezett”) a szülők és egy gyerek fizetik a térítési díjat, a második gyerek a díjnak csak felét, a többi ingyen kapja a beuta­lót. Létezik az, hogy egy ilyen nagy vállalatnak ne lenne 5—10 ezer forintja arra, hogy nagyobb segítséget adjon ilyen célra saját munkásai­nak, vagy nem fordítottak kellő figyelmet erre? Mit lehetne tenni azért, hogy minél több sokgyerekes család részesüljön az üdülés örömeiben? Több kisebb vál­lalat például közösen bérel­het szobákat, faházakat. A nagy vállalatok, amelyeknek saját üdülőik vannak, szobák átalakításával is növelhetik a nagycsaládos beutaltak szá­mát, esetleg segélyt nyújthat­nak részükre. Igaz, a rendel­kezések szerint üdültetni csak a részesedési alap terhé­re lehet. De ha kiszámítják, a nagycsaládpsok üdülési tá­mogatása alig csökkenti 5— 10 forinttal az egy-egy dóig»-, zónák kifizetett nyereséget. De van más gond is: az,’ hogy a hagyesaládosokat is rá kell beszélni, menjenek pihenni együtt. Ha többe is kerül az a két hét, mintha otthon háztartást vezet­nek, a pihenés, az üdülés nyújtotta élmények, vidám órák feltétlenül megérik a többletkiadást. Kell a pénz a családnak, de a pihenés is szükséges. És ahol nagyobb a család, ott nagyobbnak kell lenni a felelősségnek is: „igyekszem egészséges ma­radni, hogy fel tudjam ne­velni a gyermekeimet”. A pihenés minden ember­nek kijár munkája után. Ámhogv ez a gyakorlatban is így legyen és évről évre több ember üdülhessen családjá­val együtt, annak érdekében még nagyon sokat kell tenni, kinek-kipek a maga munka- területén. Varga Viktória A balatoni kulturális programok keretében Balatonfü- reden a* Annabella Szállóban idegenforgami Kiállítás nyílt a 25 éves Német Demokratikus Köztársaságról. Színes totók és nagyméretű színes diapozitív filmek mutatják be az üdülőknek az NDK Nevezetességeit, és a legszebb idegenforgalmi úticélokat. Az NDK utazási irodája júliusban a Tihany Szállóban és Balatonföldvá- ron is megrendezi a kiállítást Pihenő Szolnok megyeiek Ingyen vagy térítéssel?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents