Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-11 / 108. szám

1974. május 11. \ __________ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 ' „Adj vért — életet mentesz” Vöröskereszíes ünnepség Szolnokon Május 8-án szerte a világon ünnepségeken emlékeztek meg a vöröskeresztes világnapról, amelynek jelszava az idén: „Adj vért — életet mentesz”. A világnap jegyében teg­nap délelőtt Szolnokon, a megyei tanács nagytermében ben­sőséges hangulatú ünnepségen találkoztál? a megye - sok­szoros véradói, kiváló véradó szervezői, társadalmi aktívái. A Vöröskereszt megyei vezetősége nevében Kun Ákos, a megyei vérellátó alközpont főorvosa köszöntötte a megje­lenteket, köztük Rostás Istvánt, a Magyar Vöröskereszt al- elnökét. Magyar Gyula megyei tit­kár ünnepi megemlékezésé­ben többek között a Magyar Vöröskereszt 95 év alatt vég­zett munkáját méltatta. Szólt a mozgalom hagyományos és új feladatairól. Ma a Vörös­kereszt tevékenységét meg­határozó egyik legfontosabb gondolat, hogy az egyén em­bervédelmét csakis a közös­ség védelmével együttesen le­het megoldani — hangsú­lyozta többek között. Hol tart ma megyénkben ez a tömegszervezet? A tagok létszáma az ifjú vöröskeresz­tesekkel együtt meghaladja a negyven ezret. Üzemekben, munkahelyeken, községek­ben. lakóterületeken, oktatási intézményekben sokat tesz­nek és tettek ezek a szerve­zetek az egészségügyi tör­vény végrehajtásáért. — Sokrétű, valamennyi korosztályhoz szóló család- védelmi munkát kell kiala­kítanunk a jövőben — mond­ta többek között a Vöröske­reszt megyei titkára. — Se­gíteni kell a nők, az anyák és csecsemők védelmét, az ifjúságvédelmet. Gondoskod­nunk kell az öregekről és társadalmi gondozásukról, a fiatalok neveléséről, hogy fel­készítsük őket a családi életre. Szólt a megyei véradó mozgalom eredményeiről is. Szolnok megyében a szerve­zeti önkéntes véraöás 1961- ben bontakozott ki. Abban az évben 25 helységben ren­deztek véradónapot és a munkások, parasztok, értel­miségiek mintegy 1200 liter élettel járultak hozzá a baj­ba jutottak megsegítéséhez. Hogy az önkéntes véradás va­lóban mozgalommá vált az elmúlt több mint húsz esz­tendő alatt, azt mutatják a következő számok: 1973-ban 191 Véradónapot szerveztek, csaknem 23 ezer véradó je­lent meg. A mozgalom sike­rét bizonyítja továbbá, hogy a véradóknak mintegy 67 százaléka rendszeresen meg­ismétlődve ajánlja fel szol­gálatát. Ezen a megyei ünnepség ?n . sor került a sokszoros vér­adók kitüntetésére is. Övári Géza, a martfűi cipőgyár újí­tási irodájának vezetője, öt­venszeres véradó kormány­kitüntetésben részesült: a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát vehette át május 8-án a Parlamentben és teg­nap a most alapított új ki­tüntetést. az „ötvenszeres véradásért”. Rajta kívül ez utóbbi kitüntetésben része­sült még Krauter Ferenc, a jászberényi MEZŐGÉP dol­gozója, Pintér Béláné nyug­díjas vöröskeresztes járási titkár, Sóskúti Ferenc, a szolnoki MÁV Járműjavító nyugdíjasa és Varga Kál­mánná kisújszállási háziasz- szony, aki már 1944-ben, a felszabadulási harcok idején véradással segítette a sebe­sült szovjet katonákat. A harmincszoros véradá­sért kitüntetésben részesült Juhász Imréné dr. nyugdíjas, megyei NEB-elnök, Meny­hárt Józsefné nyugdíjas, ktsz-dolgozó. Nagy Gábor al­ezredes és Toldi József nyug­díjas, ktsz-elnök. Hússzoros véradásért a ki­váló véradó jelvény arany fokozatát nyolcán, a kiváló véradó szervező kitüntetést huszonkilencen, a vöröske­resztes munkáért kitüntetés arany fokozatát öten, az ezüst fokozatot hatan, a bronz fo­kozatot tízen kapták. A ki­tüntetéseket Rostás István nyújtotta át. V. V. SZOLNOKI NYÁR Neves együttesek a szabadtérin , Hangversenyek a Múzeum-udvarban Érdeklődve, azzal a re­ménnyel forgatom a szolnoki nyári kulturális programter­vezetet, hogy eseménydúsabb lesz, mint a korábbiak, szín­vonalasabb szórakozási-mű­velődési lehetőségeket kínál majd minden eddiginél. Nos, ami az' első benyomásokat il­leti, egészében véve, sok­színű. a szolnoki körülmé­nyeket, lehetőségeket figye- lembeyéve gazdagnak ígérke­zik a nyári kulturális prog4 ram. A fiatalok az ifjúsági park­ban úgyszólván non-stop mű­sorban láthatják vendégül a Roys, a Wastaps, a Scara- beus, a Mozaik Max, a Mi­ni, az Április, a Gól, az Uni­versal és a Fantom együt­test. Vendégül látnak rajtuk kívül amatőr együtteseket és különféle vetélkedőket, ta­lálkozókat, versenyeket ren­deznek. A szabadtéri színpadon is rendszeresen tartanak .vala­milyen programot. A Halló, itt Balaton ijímű műsorban például közreműködik Koós János, Kovács Kati és má­sok. Színre lép a Generál együttes, koncertet ad az Omega és a Bergendy, a Fo­nográf együttes, hangverse­nyezik a MÁV szimfonikus zenekar, fellép a Tisza tánc- együttes. műsort ad a Ma­gyar Néphadsereg művész- együttese. A Mesél a Duna című produkcióban közisr mert énekeseket hallhatunk. A Múzeum-udvar is több figyelemre méltó rendezvény­nek ad otthont. Így például a szimfonikus zenekar, a Kodály kórus hangversenyé­nek, az ünnepi könyvhét ese­ményeinek. a Bartók kórus közreműködésével szervezett József Attila irodalmi est\ nek. a Páva-körök találkozó­jának. a Sebő—Halmos—Be­rek, Kati műsornak. A következő három hónap­ban három figyelemre méltó kiállítást nyitnak a szolnoki Galériában. ' mégpedig Kiél? János festőművész tárlatát, a Nyári Tárlatot, maid pe­dig egy néprajzi kiállítást. Augusztusban a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színháztermében árusítással egybekötött kép­zőművészeti és néprajzi ki­állítást nyitnak. S hogy a mozihálózat se maradjon ki: a szünidőre tíz szelvényből álló kedvezmé­nyes ifjúsági mozibérletet ad­nak ki. Ebből öt szelvényt szabadon. választott film megtekintésére használhat­nak fel, ötöt pedig kijelölt ifjúsági filmekhez válthat­nak be. E vázlatos felsorolást te­kintve is eseménydús lesz te­hát a nyár programja. Ami külön örvendetes: fellépési lehetőséget biztosít megyénk jónevű együtteseinek is, akik­nek mindig szívesen tapso­lunk. A programból az ejtőer­nyős világbajnokság idősza­kára tervezett „események át­tekintése volna még egyszer kívánatos. Számolni kellene azzal, hogy a versenyzőkkel együtt külföldi turisták szá­zai fordulnak m“g Szolno­kon abban az időszakban, s kulturális értékeinkből mi­nél bőségesebb ízelítőt ad­hatnának.- A mostani elkép­zelés — a Tisza táncegyüt­tes. a Magvar Néphadsereg Művészegyütteseinek fellépé­se, a Mesél a Duna. a Páva­körök találkozója, a néprajzi kiállítás — talán indokolat­lanul túlhangsúlyozott „né­pi”, s ezért meglehetősen egysíkú. Most még lehetne változtatni a műsoron. S. B. Ifjúméi énehkárok hangversenye A Magyar Rádió, a Kóru­sok Országos Tanácsa, a me­gyei tanács vb művelődésügyi- ^oszátlya ~és a Ságvári Endre megyei művelődési Központ rendezésében ifjúsági kóru­sok találkozójára, az Éneklő ifjúság'megyei elődöntőiében részt vevő énekkarok hang- versenvére került sor csütör­tökön délután a fnegyei mű­velődési központban. A hang­versenyt a Magyar Rádió is hangszalagra rögzítette. A változatos, hagy műsor­ban a vidéki énekkarok tel­jesítményét mérve a jászbe­rényi Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájának úttörő­kórusa és a besenyszögi Ál­talános Iskola gyermekkara szerepel* a lpf'színvonalasab- ban. vezényelt Csirke Bélá­né, valamint Tóth Antal. A túrke vei és, a tiszafüredi énekkar előadásának színvo­nalát tekintve talán az utób­bi produkciója volt meggyő­zőbb. A négy szolnoki kórus közül a Kassai úti Ének- Ze­nei Általános Iskola énekka­ra nyújtotta vitathatatlanul a legnívósabb műsort Kodály Pünkösdölőjével. Nagyon tisztán, erőteljesen, egészsé­ges hangzással szólt a vala­mennyinél nagyobb létszámú kórus, melyet Rohonczi And­rea vezényelt. A Beloiannisz úti általános iskola nagy kó­rusának szépen megoldott lendületes előadásában hang­zott el Lóránd Dal a csapat- zászlóról című kórusműve, vezényelt Böröcz Irén. Kodály-szobrot avattak A dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskola fennállásának 20. évforduló­ja alkalmából tegnap Duna- , újvárosban, az iskola elő­csarnokában Kodály Zoltánná jelenlétében Sófalvi István, a dunaújvárosi tanács elnöke felavatta Kodály Zoltán bronz mellszobrát, E. Tóth Ila szobrászművész alkotását. A dunaújvárosi Móricz Zsig­mond Általános Iskola húsz év alatt több mint háromszáz tanulót nevelt az ének-zenei tagozaton, országos hírű kó­rusa több kitüntetést kapott, országos énekkari versenyek állandó helyezettje. A MARTFŰI művelődési központ képzőművészeti csoportjának vezetője Jeszenyi Mi- ’ hályné tanárnő. A csoport tagjai munkások, értelmiségiek. A grafikától a faszobrásza­tig minden műfajjal foglalkoznak, a lelkes tagok. Mezőtúron most megyei kiállítást rendeztek, ahol a csoport öt tagjának 10 alkotását muíatták be. Képünk a művelő­dési házban rendezett kiállításon készült ! Fiatal nevelőle fóruma Töiökszentmiklóson Helviörténett munkaprogram Nagyszabású helytörténeti munkaprogramot dolgozott ki Kőszeg váhos helytörténeti bizottsága. A program alap­ját három évforduló képezi: felszabadulásunk harminca­dik évfordulójára elkészítik a város felszabadulásának kró­nikáját, pályázatot írnak ki a »honismereti szakkörök szá­mára a város legújabbkori történeti anyagának feldől-1 gozására. 1978-ban lesz a 650. évfordulója Kőszeg királyi várossá nyilvánításának. Er­re az időre országos, megyei és helyi kutatók bevonásával a várostörténet részproblé­máit feltáró tanulmányok ké­szülnek. Az 1532-es hősi várvéde­lem 450. évfordulójára emlé­keznek 1982-ben. Törökszentmiklóson tegnap délután az ifjú pedagógusok fórumán találkoztak a város vezetői a közép- és általános iskolák tantestületeiben dol­gozó fiatal nevelőkkel. A vá­ros nevelőinek több mint egy- harmada harminc éven aluli. A városi tanács vb művelő­dési osztálya éppen ezért elő- zete^pn felmérte, hogy a pá­lyakezdő, illetve a néhány éves gyakorlattal rendelkező pedagógusokat milyen — a napi munkájuk során felme­rülő — kül-, bel- és oktatás- politikai kérdések foglalkoz­tatják. A tegnapi találkozáson ezekre a kérdésekre adott vá­laszt dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, valamint Fehér Miklós, a vá­rosi tanács elnöke Vad And­rás, a városi pártbizottság el­ső titkára és Karakas Sándor, a Pedagógus Szakszervezet városi titkára. A fórumon szó volt arról, hogy a közoktatás­ra vonatkozó KB határozat alapján milyen elvárásokat támasztanak a fiatal nevelők­kel szemben, továbbá be­széltek a népesedéspolitika és a pedagógiai tevékenység ösz- szefüggéséről, a pedagógusok továbbképzésének lehetőségé­ről, a nőpolitika elvei­nek érvényesítéséről va­lamint a párttagoknak az iskolai közösségben vég­zett munájáról. A város ve­zetői ismertették Törökszent- miklós fejlesztési koncepció­ját, kiemelve a közoktatás fejlesztésére, a pedagógusok életkörülményeinek javításá­ra vonatkozó terveket. Kiállítás vasárnap Festő vendég Szentendréről Boromisza Tibor életének három évét a Hortobágyon pusztai pásztorokkal vállalt közösségben töltötte el, s mű­vészként ezernyi megfigye­lését, élményét vászonra pa­pírra rögzítette. A Damja­nich Múzeum május 12-én nyíló kiállítása, melvqt a szentendrei Ferenczy Múzeum válaszként rendezett az el­múlt évben Szentendrén be­mutatott szolnoki művészte­lepi kiállításra — ezekről nyújt a művészetkedvelők­nek feledhetetlen élményt. A kiállítást ^dr. László Gyula, az ELTE professzora nyitja meg. « * * Hogy elképzeléseit milyen színvonalon valósítja meg; képei milyen hatással vannak a szemlélőre? — A kortárs szakemberek sokat vitatkoztak: vajon táj­képei, ritmus- és mozgáskom­pozíciói, avagy portréi az iga­zán jellemzőek munkásságá­ra — a három műfajcsoport között nem látván semmiféle összetartó kapcsot. Mert ' bi­zonyos — vallják egyesek — a fényproblémák megoldásá­ban sok tekintetben messzebb jutott el, mint műteremben laboráló-analizáló kollégái, de nyilvánvaló, hogy a port­réábrázolásba is újdonságot hozott; a hansúlyos, a szem­betűnő részek karikatúra- hangsúlvozását. Ügy véljük — az efféle kérdések akadé­mikusak. Inkább arról van szó, amire Tersánszky is utal a hortobágyi tanulmányúttal kapcsolatban, hogy Borom­isza a számára, az elveinek megfelelő talajba kerülve már mindent abból növeszt. Nem stílusban, nem témakör­ben, nem műfajban — a pil­lanat látványában gondolko­dik. Biztos ismeretei alapján bátran ragadhatja meg a kü­lönöst, mint a típus legszem- beszökőbb — mert az átlagtól eltérő — jegyeit. Aki látott már pásztorembert, az nem ütközik meg Boromisza áb­rázolásain, hogy a kéz jóval nagyobb, göcsörtösebb, mint a juhászkampó maga, aki járt a hortobágyi hídnál, tudja, hogy az égbolt bóraként bo­rul a földre, s mert szemlélé­se közben nyugalmat érzünk — természetes, ha a felhőket rajta szimmetrikusan elhe­lyezkedőnek véljük, s ha hajnalodik nagy nyalá­bokban misztikus fé­nyek pásztáznak egy földön­túli, rejtett égitestből, mese­beli — nappal nem látott — színekben fürösztve meg az ébredést. A szabad ég alatt, ahol semmi támasz, eligazító pont, ahol minden különösség a város emberének, így lát, ekkép érez az ember. Hogy mindezt a megvalósu­lás milyen realitásszintjén? — kérdezhetjük újra. Tudnunk kell mindehhez: Boromisza • ugyanakkor, mi­kor a természetből indul — egyszersmind a lehetetlent kísérti. Nemcsak festészeti problémákkal küszködik, nemcsak azokat próbálja megoldani képein, de általá­nos elvi, filozófiai kérdéseket is. Mintegy gondolatait- il­lusztrálva. Jellemző ez már indulása idejére is. Gondol­junk csak nagyméretű, Nagy­bányán festett kompozíciói­ra, a Gondolat születése cí­mű hatalmas triptichonjára, vásárjeleneteire és — itt a példa előttünk — a hortobá­gyi tanulmányút. Minőségi változása annyi: amíg régeb­ben a gondolatot egv-egy kép, egy kompozíció sűríti, az évek haladtával sorozatok, „gondo­lataim a gyorsvonat füstje­ként maradnak el műveim mellett” — szokta volt kese­regni. Valószínűleg ezért tér át a kisebb formátumokra, technikában az olajról az ak- varellre, rajzra, ez a szorzás ösztönzi írásra, író-kapcíola- tainak megerősítésére, a fo­kozott szociális igazságkere­sésre. De amennyire sajnálatos, hogy ez a gondolati anyag nem valósulhatott meg ma­radéktalanul képi formában, annyira örvendetes, hogy ez a feszülő, hatalmas energia- mennyiség egyben kapcsolat­teremtő erő is. Igyekezete a kor legjobbjaiéval találkozik. Egry Józsefével, Medgyessy Ferencével, a népi írókéval, a politikus publicista Bajcsy- Zsilinszky Endréével. „Rit­mus ritmust szül, és tovább rezeg a lélek húrjain” — írja fel mottóul munkái fölé, a valóban ritmusa megtalálja tovább rezegni tanítványait. Így talál rá az egykori Rippl- Rónai tanítványra, a nyugodt vérmérsékletű Káplár Mik­lósra, a vaszarys nyugtalan- ságú Maghy Zoltánra és mind a böszörményiekre, így hat — közvetve — a debreceni Ady Társaságra, annak mű­vészeire. De míg az említet­tek egyetlen tájegység, vagy társadalmi osztály, a mun­kásság, vagy parasztság éle­tének ábrázolásában mélyül­nek el, Boromisza tovább vándorol állványával, és ide­iglenes tábori székével. A Sashegy és végig a Duna kö­vetkezik, Hollókő, a Göcsej, a Balaton, és minden ősidőket őrző tájegységünk, hogy vé­gül ismét a Dunakanyar és Szentendre következzék. Jel­legzetességeinket, nemzeti sa­játosságainkat keresi minde­nütt. Felfedezésért, megörökí­tésért, továbbéltetésért. Szabó Sándor muzeológus Szentendre t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents