Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-09 / 106. szám
\ . / 1974. május 9. SZOLNOK MEG TFT NÉPLAP Most még A rozoga kerítés málló va- kolatú épületüket ölel körül. Valamikor sárgára meszelték a falaka*, de az idő megette a tapasztást,* agyon koptatták az ajtókat, az ablakokat Is. A tavaszi nap elől a jóságnak összetákolt ólak árnyékába húzódva fekszik egy zsemlyeszínű foxterrier. A ház legmegbecsültebb .szolgája”: patkányokat irt. Az udvaron egy vastalicskában legyekkel körüldongott húscafatok: .most akarja a ház gazdája eltolni a szemétdombon túli tárolóba. A falu szemétgyűjtője — közvetlenül a ház mögött van. 1. Ebben a környezetben nevelkedik a hat Saebó gyerek és várja, hogy világra sírhassa magát a hetedik. — Itt van a község kény- szervágóhídja. Hetenként kétszer-háromszor hoznak ide jószágot — mondja Sza- bóné. — Én vagyok itt a gondnok, én takarítom a vágóhidat. a hatósági húsboltot és én kezelem a dögtárolót. Szerződéses alkalmazott vagyok, 1970. szeptembere óta. Most úgy hírlik a KÖJÁL, közbelépésére a tanács felújítja az épületeket De csak a vágóhidat hozzák rendbe. A lakás, ahol Szabó Ferenc és családja él, úgy marad ahogy van. ócskán, dűledezően. A lakás: egy nagyobb szoba és egy ablak nélküli konyha. A szobában ágy meg ágy rtiindenütt. A konyhában az ajtó mellett papucsok sorakoznak: nem lehet behordani a piszkot, ennyi ember után nem könnyű tisztán tartani az egyetlen szobát. Az asszony elkeseredett: „Nagyon sokat dolgozunk, Jószágot is nevelünk, hogy egy kis pénzt össze tudjunk kuporgatni. Vettünk fel mezőgazdasági hitelt, abból vásároltuk az anyakocát. Amikor kifizettük újra hitelt kértünk és egy tehenet szereztünk. Ennyi gyereknek kell a tej és így olcsóbban jövünk ki. Tartunk galambot. csirkét. Disznót hizlalunk, eladjuk, abból csinálunk pénzt. De látja, alig jutunk valamire.” A férj már bizakodóbb: „Vettünk itt a túloldalon 15 ezer forintért egy 196 négyszögöles telket. Építeni szeretnék, de az még odébb van. Minden megtakarított pénzünket a telekre költöttünk. Most- meg a tanácsnál azt mondják, hogy annak 25 ezer 500 a forgalmi értéke, aztán kell megfizetnünk az átírási költséget, és az nagyon sok, négyezer forint. Nincs kedvezmény. Remélem, hogy egyszer csak sikerül majd valami hajlékot húzni a fejünk fölé. Biztosan segít a szövetkezet is. ha kérjük”. Számolgatunk az asztal mellett: a férj — a Kossuth Termelőszövetkezet tehenészetében állatgondozó — havonta körülbelül 2 ezer 500 forintot kap kézhez. Az asszony fizetése ezer forint. Ehhez jön az 1620 forint családi pótlék. A kiadás? Napi 100 forint kell élelmezésre. Sokba kerülnek a tisztálkodási szerek is: szappan, mosópor és más egyéb. Aztán van a villany-, a rádiószámla. a vízdíj, az újságelőfizetés. Sok a kiadás. Ficzek Béla £ termelőszövetkezet elnökhelyettese: „Nagyon elégedettek vagyunk Szabó Ferenc munkájával. Rendes, dolgos ember. Mi eddig is segítettük a családot, kölcsönnel, ha kérték. Az építkezéshez is hozzá tudunk ilyenformán járulni”. Hogyan építhetnének Szabóék megfelelő otthont maguknak? Az OTP akkor adja az építési költség felét kölcsönként, ha a másik fele pénzben, anyagban az építtető rendelkezésére áll. Csakhogy Szabóéknak a hat gyerekükön — nemsokára a hetediken — a telkükön, egy kis törmelék betonon, erős dolgos kezükön, kitartásukon kívül egyebük nincsen. 3. 2. A jásztóséri Községi Tanácsnál Halmai Zoltán gazdasági csoportvezetőtől kérdeztem : miért alkalmazzák már negyedik esztendeje évről évre új szerződéssel Szabónét? Miért nem véglegesítik? Nem vagyunk megelégedve a munkájával — hangzik a válasz. Miért nem keresnek helyette akkor mást? Mert erre a munkára. ennyi pénzért senki sem vállalkozik. „Olyan kalappal köszönünk, amilyen van”. Miért nem hozzák rendbe legalább azt a lakást? Nincs rá pénz, egyébként is a községben nagyon sok család még Szabóéknál is rosszabb körülmények között lakik. .A Szabó családnak segítség kell ahhoz, hogy változtassanak életkörülményeiken. A községi tanács vezetői például véglegesíthetnék Szabónét, hiszen évek óta foglalkoztatják. (Akkor talán már neki is jutna az állami tartalékból egy kis kukoricaföld, mint a többi tanácsi dolgozónak, és az bizony jói jönne nekik a jószághizlaláshoz.) | A termelőszövetkezet hajlandó segíteni: 10 ezer forint kölcsönnel és 40 százalékos fuvarkedvezménnyel a házépítést! De vajon a szövetkezet szocialista brigádjai, a jól dolgozó építési brigád tagjai nem vállalkoznának egy kis többletfeladatra? És talán először kellett volna említenem: a Magyar Vöröskereszt tehetne a legtöbbet azzal, ha ingatlansegélyben részesítené a Szabó családot úgy, mint azt évekkel ezelőtt nem egyszer megtette másokkal. Így összejönne az építési költség ötven százaléka, ami kell a kölcsönhöz és valósággá válna Szabóék vágya, a világos, tágasabb hajlék a népes családnak. Varga Viktória Június 6—8-ig Gyermekszínjátszó konferencia * Pécs kezdeményezte még évekkel ezelőtt a gyermek- színjátszó mozgalom összefogását. 1972-ben itt találkoztak első ízben az ország legkiválóbb gyermekszínpadai, e találkozó folytatásaként az idén — a Népművelési Intézet, a városi tanács és a Baranya megyei úttörőelnökség szervezésében — megtartják az első országos gyermekszínjátszó konferenciát. A június 6. és 8-a között sorrakerüiő tanácskozásom a szakemberek megvitatják a) gyermekszínjátszás helyzetét, elméleti és gyakorlati kérdéseit, valamint a gyermekszínjátszók rendszeres találkozóinak szervezetiművészeti feltételeit. Jubiláló tanvai kollégium A gyulai általános Iskolai tanyai kollégium ebben az évben ünnepli tízéves fennállását. Az 1963-ban Békés megyében másodikként létrehozott diákotthonban akkor ötven tanyai gyerek kapott helyet, ma pedig a kollégium lakóinak száma meghaladja a százat. Az elmúlt tíz évben a gyulai Városi Tanács több alkalommal bővítette és' korszerűsítette az intézményt Jelenleg már lehetőség van arra is, hogy az óvodába nem járt tanyai gyerekek közül huszonötén a kollégiumban végezhessék az iskolai előkészítő tanfolyamot. Könyözgés a pecsétért A főhivatalban a főelőadó kegyes volt hoz- zám. Személyesen kereste elő az aktámat, személyesen ellenőrizte az aláírásokat, s a pecséteket, majd személyesen igy.szólt hozzám: — Tizenhat pecsét, ez eddig rendben is volna, most már magam is aláírom. Így ni! Evvel most szíveskedjék fölfáradni a négyharminchét per ába. ahol Meinsorgné* kartársnő rá fogja ütnj a főpecsétet—Evvel az ügy elintézett a mi részünkről, kívánok sok szerencsét a továbbiakhoz. A viszontlátásra 1 És a .kezét, nyújtotta. Én hálásán megszorítottam a kegyes kezet majd sietve kifordultam a szobából. Szé- gvelltem meghatottságom férfikönnyeit. t Nem álltam sorba a lütnél. gyalog rohantam föl a negyedik emeletre a négyharminchét per ába. Ott kifújtam magam, majd megnéztem az órámat. Még jóval a félfogadási időn belül voltam. Megnéztem az ajtót is. nem volt rajta semmi tilalom. hogy ..Tessék a szó- lításra várni!”, vagy „Ne tessék kopogtatással zavarni !” Semmi ilyesmi, tehát ez egy igazi demokratikus intézmény. A szobában hat dolgozó nő ült mélyen elmerülve, de olyan mélyen, hogy észre sem vették, amikor beléptem. — Kezicsókolom — léptem oda illedelmes köszönéssel az első asztalhoz. — Mein- sorgné kar társnőt keresem. Az elmélyed t kon tv egy kicsit megmozdult fölfelé, s alóla sötétlila körömben vegA tiszafáid vari művelődési ház férfi énekkara ’71 januárjában alakult. Azóta ezüst koszorús minősítést szereztek. Énekelnek a művelődési ház vegyeskórusában is, amely novemberben ünnepli fennnállásának 50. évfordulóját. Mindkét kórust Jordán Antal vezeti. Képünk a próbán készült FILMJEGYZET Az imádság már nem elég Hónapok óta aggódva várjuk a Chiléből érkező híreket. Kegyetlenség, elnyomás, fokozódó fasiszta terror —a hírügynökségek jelentései úgyszólván változatlanok. A távoli dél-amerikai ország most egy játékfilmmel üzent. Igaz Aldo Francia rendező még Népi Egység kormányzása alatt készítette filmjét, de az Allende előtti népelnyomó rendszerre visszatekintő történet jelzi azt is: milyen ma a chilei élet A cselekmény kevéske (maga a film is rövid), mégis hihetetlenül sokat mond Chile rendkívül ellentmondásos társadalmi viszonyairól. A nagyváros Valparaiso villanegyedének. valamint domboldalba kapaszkodó, szennyvízpatakok és hulladékhegyek övezte munkásházainak kontrasztja minden magyarázatnál bőbeszédűbben árulkodik. Ez a film a fény és az árnyék, a . kiáltó társadalmi iagzságtalanságok dokumentuma. Aldo Francia és operatőrtársa Silvio Gaiozzi neo- realista eszközökkel mutatja be az elmaradottságot, a nyomort, s azt is, hogy a jobb, az emberibb éltért folytatott harc milyen nehéz. „,Az imádság már nem elég” főszereplője pap. A film tehát egy közbülső réteg, a Dél-Amerikában oly számottevő katolikus papság képviselőjének szemszögéből ábrázolja néhány hóna*) eseményeit. A fiatal Jaime atya előtt egy nagyszerű karrier lehetősége kínálkozik. Szívesen látott vendég a város ura, a gazdag «baj ógyáros villájában egészen addig, míg megelégszik az odavetett alamizsnával, a megalázó könyöradománnyal. Persze a bátor fiatalembernek ez hamarosan kevés. Saját tapasztalatain okulva ismeri fel hol a helye, $ így jut el egészen odáig, hogy illegális nyomdában röpcédulákat sokszorosít, sztrájkra buzdít,- majd tüntetők élén harcol az állig felfegyverzett, brutális rendőrcsapatok ellen. Aldo Francia filmje egyszerű, tiszta, igaz alkotás: a nemes szándék ^nagyszerű megvalósítással párosult. A sikerből részt kér a népes szereplőgárda majd minden tag.ia, így elsősorban a Jaime atyát megszemélyesítő Marcelo Romo. A szép és hangulatos kísérőzenéért a Tiem- po Nuevo együttest illeti dicséret. Egy-egy film szereplői a film befejezte után csak ritkán, kivételes esetben élnek tovább gondolatainkban. „Az imádság már nem elég” bemutatója után szinte minden néző arra gondol: ugyan Jaime mit csinál most? S a másik kérdés: vajon élnek-e még a közreműködő színészek, a rendező, az operatőr.. .*? H. D. z.ődó ujj nyúlt előre és oldalt. Követtem a jelzett irányt, e már ott is álltam egy másik íróasztal előtt. — Kezicsókolom — köszöntem illedelmesen, s vártam hogy felém mozduljon a sárga kazal, amely az asztal fölött billegett. De hiába vártam, erre tehát hangosabban újra köszöntem. — Kezicsókolom! — Újabb , néhány perc után: — Bocsánat. Meinsorgné kartársnőt keresem. — Türelenri! — hallottam a sárga kazal alól. Álltam türelmesen egyik lábamról a másikra, de öt perc után bátorkodtam megszólalni. — Bocsánat, csak egy pecsétet, ha kaphatnék — és a sárga kazal alá csúsztattam az aktámat. Ekkor sértetten rám villogott a mély zöld mezőben fészkelő szem, s egyidejűleg tömzsi ujjacskák tolták félre az aktámat., — Csupán egy pecsétet kérnék — szólaltam meg tíz perc után ismét. A sárga kazal alól ekkor kifordult egy tészta-are. A zöld mező mélyéről ki pislogták a szemek, aztán rekedt hangot is hallottam. , — ön szerint az Atalánta vagy a Sampdoria? — Kéremszépen én csak egy pecsétet kérnék erre. — Tehát egyes, vagy kettes? Esetleg X? — Kérem, ón nem fotózok, én csak egy pecsétet szeretnék ... — Akkor szíveskedjék helyet foglalni addig... — Köszönöm, de... Rá tetszik ütni a pecsétet, és már itt sem vagyok. — Tessék! — fordult a tészta-arc a kolleganőihez. — Azt mondják, legyünk udvariasak az ügyfélhez, és amikor az ember udvarias, ezt kapja. — Bocsánatot kérek, de én csak egy pecsétet szeretnék. — Én pedig csak ki szeretném töltöhá ezt a totót, ha meg tetszik engedni. Tehát Fiorentina, vagy F. C. Milan? — Kérem, én azt sem tudom, hogy melyik a fiú és melyik a lány. — Ez hivatal, itt nem viccelünk ! — recsegett rám a sárga kazal. — Különben sem önt kérdeztem. — Bocsánat — lebegtem —, én ... — Tudom, csak egy pecsétet kér. Meg fogja kapni, türelem! Még tizenháromszor re- begtem, nyöszörögtem. zokogtam el. hogy én csak egy pecsétet szeretnék. Akkor kimerültén összecsuklottam. Rémítően büdös kölnik illatára tértem magamhoz, öt nő tíz karja segített lábra állítani, s támogatott az íróasztalhoz, ahol kedvesen rám vigyorgott a tészta-arc. — Hát miért nem tetszett mondani, hogy csak egy pecsétet tetszik akarni? — fu- volázta, miközben rá verte a stemplit az aknámra Tikkadt. száraz volt a szájam, nem jött ki hang rajté, bár próbáltam. Fogtam hát az aktát, és kitámolyogtam a szobából. — Talán „köszönöm szépen”! — kiáltott utánam a sárga kazalSólyom László Kongresszusra készülődve Megjelent a Társadalmi Szemle mfljusi száma „Kongresszusra készülődve” címmel a folyóirat szerkesztőségi cikket közöl, amely a Központi Bizottság március 19—20-i ülésének határozataival és a soron következő XI. pártkongresszus előkészületeivel foglalkozik. Dr. Romárny Pál a gazdaságfejlesztési tevékenység néhány időszerű kérdéséről ír a folyóiratban. Knopp András a társadalomtudományi kutatások helyzetét világítja meg elemző cikkében, dr, Schmidt Péter pedig „Az állampolgári jogok társadalmunk politikai • rendszerében” címmel közli tanulmányát. Két írás ad ismertetést a mezőgazdaságunkban meg- * honosodó iparszerű termelési rendszerekről. Váncsa Jenő cikke összefoglalja e rendszerek jellemző vonásait, az eddigi tapasztalatokat/ az eredményeket és problémákat. Bognár László pedig arról a kerekasz- tal-beszélgetésről tudósít, amely az iparszerű termelési technológia érvényesülését visgálta a sajátos szövetkezeti viszonyok között Egy másik interjú a Csepel Vas- és Fémművek vezetőivel készült: Kozma Judit arra kért tőlük választ, hogy milyen változások történtek a vállalatvezetésben és szervezésben két év óta, mióta a művek teljes jogú trösztként kezdett el működni. A középiskolai nevelésről tesz figyelemre méltó észrevételeket Horváth György; a középiskolákban folyó világnézeti nevelésről pedig Dőmány András közreadja azt a beszélgetést, amelyen pedagógusok és diákok mondták el véleményüket a világnézetünk alapjai tantárgy oktatásáról. A folyóirat ismerteti annak a szovjet tudományos konferenciának a szovjet sajtóban megjelent igen érdekes összefoglalóját, amely új szemszögből foglalkozott a tőkés országok energiaválságával. 4
