Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-31 / 125. szám
1974. május 3t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Barangolás a Zagyva-torkolattól indulunk. A megáradt folyó partján ül egy horgász, feszülten figyeli a dugót: talán éppen most kap a nagy hal. üres a szák ' — egyelőre ,. . Mikroszkóp alatt a Tisza-part Amikor a száguldó gépkocsiból lenézünk a gát alatt hömpölygő Tiszára. csak annyit érzékelünk, hogy ott középen a széles, sárgásán csillogó felület a víz. A két partján egybeolvadó sötét zöld folt az erdő, s lejjebb a világoszöld sáv a „fű”. No csak ezt hallják meg a tószegi általános iskola élővilág szakkörösei! Majd ők eligazítják a felületes szemlélőt. hogy a Tisza-parti „zöldség” bizony sok százféle növényfajból áll. csak észre kell venni, s ha az ember veszi a fáradtságot, és közelebbről megvizsgálja azokat, nemcsak a nevüket ismerheti meg, hanem a levelek, virágok gazdag formavilágába is bepillanthat bonceszköz, nagyító, mikroszkóp segítségével. A szakkörvezető Juhai Sándor tanár irányításával a Tisza-part növényvilágának rendszertani meghatározását gyakorolják az ifjú biológusok a természet- tudományi előadóban. Ezt a kis laboratóriumot ők már megszokták, de az idegen nem állhatja meg rácsodál- kozás nélkül. Tanári asztal vezérlőpulttal, „feleltetőgéppel’,. gyerekpadok kísérleti kapcsolókkal, konnektorral, vízvezetékkel. A precíz kidolgozás, az asztalok, berendezések formája gondos szakember munkájára vall. A szakemberek: Hegedűs József igazgatóhelyettes, aki az egészet tervezte, és Fekete Sándor tanár, a múlt évben egész nyáron ezt „bütykölték”. Hozzájött ehhez még a helyi MEZŐGÉP Vörös Csillag szocialista brigádjának komoly segítsége, s így több mint kétezer társadalmi munkaórával. s a községi tanács 25 ezer forintos támogatásával kétszázezer forint értékű előadóterme van a tósz £i iskolának. Jutalom Opatija — Letették a kapát Bőröndök, prospektusok, képeslapok, lázas készülődés. A tószegi Petőfi Tsz húsz dolgozója ottjártunkkor képzeletben már a kékvizű tengerben, az Adriában fürdött. A fiatal fizikai munkások: fogatosok, traktorosok, állat- tenyésztők, növényápolók ma kora hajnalban már buszra ültek, és a szomszédos tisza- jenői tsz tizenhárom dolgozójával együtt a csodálatos tengerparti városba, Opati- jába utaznak. — öt nap az Adrián. Én lassan megöregszem, és még nem láttam. És milyen sokan éltek le úgy egy emberöltőt, hogy még a falu határát sem léptek át — mondta kicsit keserűen Korozs Mihály, a tsz személyzeti vezetője. — Ezért döntött úgy a közösség, hogy ennek a húsz embernek a négyezer forintos boríték helyett egy életre szóló élmény legyen a jutalma, az elmúlt esztendőben végzett jó munkájáért. Közülük sokan először lépik át az országhatárt, most látják meg először a tengert. Nemcsak ők, húszán utaznak el a Petőfi Tsz-ből. Július 10-én a tsz tizenegy dolgozóját (kilenc nőt és két férfit) a budapesti Pamutnyomóipari Vállalat látja „vendégül”. Ök nem pihenni, tanulni fognak. Letették a kapát, hogy néhány hónap múlva a tsz most épülő csévélő üzemének masinái mellé álljanak. A szövetkezet a Pamutnyomóipari Vállalattal kooperálva építi az új üzemet. hogy a növényápolás gépesítésével munka nélkül maradt asszonyoknak, lányoknak állandó elfoglaltságot biztosítson. Az előregyártott betonlapokból készülő csévélő üzem a tervek szerint ősszel már termelni fog. Faliáz és wliobbytelek” kispénzűeknek Tisza mentén A békés, boldog hétköznapok szimbóluma is lehetne: hatalmas fáktól ölelt vízparti kis virágös réten pici gyerekek játszanak. A várkonyi óvoda ötvennyolc növendéke Donkó Irén és Farkas Sán- domé óvónők felügyeletével élvezi a jó időt, a szabad levegőt, a természetet. Ideális környezet a gyermekneveléshez. A falu főterén háziasszonyok jönnek mennek. Élelmiszer, iparcikk bolt zárva. Több mint két hete beteg a két vezető. Sorbaállás a húsbolt előtt. Olcsó marhahús kapható, majdnem féláron. Pár lépéssel arrébb üres piac. A ruházati boltban jobban megy az üzlet, ma is meglesz az ötezer forint. Az asszonyok otthonkát vásárolnak, kardigánt próbálnak, s a favorit az olcsó műanyagszandál. Egy asszony a tanyai kollégium konyhájáról már a negyedik párat viszi megrendelésre”. — Divatárut nem tartok — mondja Bradács Mihályné boltvezető. — Ha valaki igényesebb holmit akar v-Ss*-ol- ni, úgyis bemegy Szolnokra. Én nem versenyzek az áruházakkal. Teljes erővel üzemel a ti- szavárkonyi „hírközpont”. Délelőtt négy távirat érkezett, ugyanannyi el is ment, volt pénz be- és kifizetés. A teljes kézbesítő személyzet — mind a két postás — a területet járja. Csajbók Ernő, a hivatal vezetője nagy gondban van. Szabadságot kérne, de baj van a helyettesítéssel. Egész Tiszavárkonyban ő az egyetlen postamester... Gyógy vízi oppás a pusztán Farsang Bcláné és Bollogi Lajosné mossák, előkészítik, szalagra rakják az üvegeket, amelyekbe a gyógyító Mira víz kerül „Mira természetes glau- bersós gyógyvíz, felülmúlhatatlan gyógyszer a gyomor- és bélhurutos bántalmak, a cukorbetegség, az elhájaso- dás ellen” hirdeti a zöld üveg címkéje. A gyógyító és meghagyni kicsit kellemetlen ízű folyadék forrása a Tiszaienő határában elterülő hatalmas puszta. Itt-ott elszórva tizennégy fehér kupolás kis épület jelzi a föld mélyéről feltörő források helyét — Két éve még mind a tizennégy kút üzemelt, ma már csak három. Alacsony a talajvíz, és nem tud feltörni addig a földrétegig, ahonnan az értékes talajsókat magába szippanthatja magyarázták szakszerűen a Gyógyáruértékesítő Vállalat Mira üzemegységének dolgozói. Egyelőre azonban eza három kút is bőséges gyógyvizet ad. Naponta 7—8 ezer hétdecis üveget töltenek meg vele, és szállítják az ország minden tájára. A fűzfavesszők művészei Már a községbe vezető főutcáról látnj a lassan hömpölygő szőke Tiszát. Néhány lépés a lejtős, füves kis utcán és már a folyópart erdős-bokros partján vagyunk. A hetvenes nagy árvíz pusztításának már nyoma sincs a Tisza várkonyi szakasza mentén. Pedig a romba dőlt lakóházak helyett nem épültek újak. Az árterületet felparcellázták, és a tenyérnyi hobbytelkek és hét végi vi- tyillók tulajdonosaié lett a Tisza-part legszebb része. — Szolnokon ilyen telket, ahol a kerítés mellett fölver a Tisza, nem is lehet kapni, vagy csillagászati összeget kérnek érte. Mindig kispénzű ember voltam, most nyugdíjas vagyok. Megspórolt kis pénzünkből vettük három éve ezt a parti telket. Akkor csupa gaz volt, és most nézze mag! — mutatott büszkén a faházra, a veteményeskertre Szőke Józsi bácsi. — Két kezünk munkája itt minden: a magas töltés, a faház, a kerítés. Ilyenkor tavasszal összecuccolunk a feleségemmel és a szolnoki betonrengetegből idemenekülünk. Kicsinosítjuk a házat, a kertet, és várjuk a gyerekeket. Négv van, és öt unokánk — mesélte boldogan, s visszament a kalapácsaihoz, szögeihez, deszkáihoz. a kis vityilló padlóját barkácsolni. Forgalom Világszerte ismerik a ve- zsenyi kosárfonók munkáit. Népszerűek Hollandiában, Franciaországban, Svédországban, az NSZK-ban a fürge ujjak fonta szép ívelésű karosszékek. Alig hittünk a szemünknek, mikor láttuk, hogy a híres remekművek rogyadozó épületekben készülnek. — A vezsenvi Kosárfonó Háziipari Szövetkezet megalakulása óta — s ennek már huszonhárom esztendeje — helyszűkével küszködik. A központi műhelyünket egy istállóban alakítottuk ki. A dü- ledező régi épületben az egészséges munkavégzésnek a minimális feltételei sincsenek meg, — tájékozatott Acs István, a szövetkezet elnöke. — De már épül az új telephely. A tervek szerint az év végén korszerű üzemben dolgozhatnak vesz- szőfonóink, — tette hozzá bizakodón. — Saját erőből építik? — Nem. A KISZÖV kölcsönös fejlesztési alapjából kétmillió forint juttatást kaptunk. Csak a berendezés, a szociális helyiségek felszerelése terheli a mi számlánkat. Kigazdálkodjuk az árát. A szövetkezetnek százharminc dolgozója van, köztük nyolcvankét nő, akik még ilyen mostoha körülmények között is túlteljesítették tavaly a tervet, több mint ötmillió forint termelési értéket értek el. A nyereségünk egymillió forint körül volt. — Nincsenek munkaerőgondjaik, a rossz munkakörülmények miatt senki sem hagyta még faképnél a szövetkezetei? — Nem. Mert jól keresnek. Tavaly 25 ezer forint volt az átlagbér, ehhez jött még a nyereség. És április 1-től 5,4 százalékkal emeltük a fizetéseket. Az asszonyok itt a lakóhelyükön, ebben az ezer lélekszámú kisközségben is megtalálják számításukat. Nem munkaerő, inkább anyaghiánnyal küszködünk. Itt a Tiszapartján nőtt fűzfavesszőt semmire sem hasz- nálhátjuk. Mi kerti bútorokat készítünk, amelyekhez nemesített úgynevezett amerikai fűzfavessző kell. Ilyen pedig nincs a környéken. — Kosárfonással nem is foglalkoznak? — Elvétve csinálunk eevet- egyet, de csak megrendelésre, — Dehát az elnevezés ezt hirdeti... — Hagyomány. Ez a név ragadt mesterségünkhöz... Csak a kemence marad Tiszaug felé haladunk. Bal oldalt széles, üdezöld mező, a közelben egy gólya bogarászik zavartalan nyugalommal, távolabb birkák legelésznek. Idilli kép, béke, csend, harmónia, olyan az egész, mint egy optimista színesfilm. Hirtelen „bevágás”: hanyatt dőlt falak, kifordult ablakkeretek, cserép-, agyag-, mésztör- melék szerteszét. Az elpusztult tanyából csak a kemence maradt. Sértetlenül, fehéren virít. Dacol a sorsával. — Bálint Eszter tanyája volt — mesélik egy másik tanyában. — Itt élt a két gyerekével, a tízéves lányával, a tizennyolc éves fiával. Két éve meghalt. A kislány állami gondozásba került, a fiú itt élt egy darabig, aztán elúnta. Nincs énnekem senkim, mondta, és bevonult önként katonának. Aztán valahogy csak előkerült egy rokon, sógor és eljött, lebontotta a tanyát. Elvitte, ami mozdítható, használható. Majd biztos épít belőle egy újat. Kemence nélkül — s nem a pusztán. A holtág feltöltve A kis falvakra sokat panaszkodik az éhes vándor, hogy nem talál bennük ha- rapnivalót, rövid pihenőre alkalmas vendégfogadót. Tisza- sas kivétel ez alól. Tiszta, barátságos kis i vendéglőjében mindig lehet finom falatokat, s melléjük jégbehűtött italt kapni. Külön szolgáltatása még a modern wurlitzer. „Repertoárja” tükrözi az igényeket: egy Beatles, három Kovács Apollónia. Lent a Tiszán, a hullámtérben szivattyútelep működik. Pontosabb nevén a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat vízkivételi műve. Legyünk még pontosabbak: éppen nem működik. — Most néhány napig szünetelünk — mondja Czakó László segédgépkezelő. — A két CSK szivattyúval feltöl- töttük a csépai holtágat, s most abból öntöznek a környező tsz-ek. Ha aztán lecsökken a vízszint a megadott alá, ismét rákapcsolunk. Másodpercenként 650 litert emelünk át a Holt-Tiszába. Automata gépsor a kis műhelyben A gépek nemcsak pótolják és megkönnyítik az ember munkáját, de meg is sokszorozzák. Kis telephely vagy hatalmas gyár, teljesen mindegy. A gépek, a korszerű technika lassan helyet követel magának minden műhelyben. A kecskeméti Konzervgyár mindössze százhatvan dolgozót foglalkoztató tiszakürti telephelye a kis kapacitású üzemek közé tartozik. Profilja sajátos és szűkkörű. Télen a régi típusú, de jól bevált, gépsorokon konzervdobozokat és üvegre való záró garnitúrákat gyártanak. A nyári, őszi szezonban váltanak: gyümölcsöt, főzőtököt, hagymát tisztítanak, zöld paradicsomot konzerválnak. Tették mindezt eddig kézi erővel, gépek segítsége nélkül. — Múlt időben beszélni erről még korai lenne — mondta tárgyilagosan Fodor Sándor, a telep vezetője. — Egyelőre csali a hagymatisztítást gépesítjük egy olyan távvezérlésű automata gépsorral, amelyből mindössze négy van az országban. A negyediket mi kaptuk meg. A masina még a régi raktárban — amiből majd az új tisztítóüzemet kialakítjuk — darabokba szedve várja a szakembert, hogy összeszerelje. Augusztusra a munka dandárja idejére már üzembe állítjuk. Mit tud az új gép? Tizenkét kiszogáló személyzettel egy műszak alatt ötven mázsa hagymát tisztit. Kézi erővel ekkora meny-, nyiség tizenkét ember négyöt napi munkája. Ennek ellenére a szezon idején még a hagyományos módszerrel is dolgozni kell. Átcsoportosítást. végzünk, mert a munkaigényes gyümölcstisztításhoz szükség van a dolgos kezekre. j Flelreszélyes mozi Mintha egy kiadós földrengés rázta volna meg, úgy fest a nagyrévi mozi épülete. Megrepedezett, málóvakulatú falait már csak a deréknyi vastagságú gerendák tartják. Decemberben vették észre a repedéseket, februárban a Moziüzemi Vállalat szakemberei életveszélyesnek nyilvánították, és bezárták. Ugyanebben a rogyadozó házban a falu egyetlen könyvtára. Néhány hete ott is lehúzták a redőnyt. Mik a kilátások? Lesz új mozi és könyvtár a kétezer lélekszámú községben, vagy marad a tévé a község aprajának- nagyjának egyetlen szórakozása? Arany Elemér tanácselnök gondterhelt. Pontos választ nem tud adni, csak a lehetőségeket latolgatja: — — A Moziüzemi Vállalat körülbelül 300 ezer forintot ad-; na a felújításra. Az épület rendbehozásához a szakértők szeli nt legalább 500 ezer kellene. De talán meg sem érné, hogy ennyit költsünk arra a romra. A község vezetőinek az elképzelése a következő: ha megkapnánk a Moziüzemi Vállalattól a felújításra szánt összeget, kultúrcentrumot alakítanánk ki a Művelődési Házban. Megoldanánk a filmvetítést azokon a na-, pokon és időpontban, amikor a moziban volt, és egy új könyv-; tárral megtoldanánk a művelődési házat. Az ajánlatot meg-, tettük, de választ nem kaptunk. Az ötlet jónak látszik, érdemes lenne komolyan fontolóra venni. A nagyréviek biztosan örülnének, ha nem kellene hónapokig várni a döntésre. Koleszrádió és pinceklub A gimnázium kollégiumában száztíz gyerek hajol a könyv fölé. Éppen tanuló- szobai szilenciumra érkeztünk. A jó idő egy kis formabontást is lehetővé tett: többen a kollégium udvarán, a nyirfák árnyékában tanulnak. Az udvaron új épületrész, könnyűszerkezetes tanulószoba várja a diákokat — jövőre. Nagy szükség lesz rá, mert a következő tanévben két óvónői tagozatos osztályt indítanak. Lent az alagsorban kényelmesen berendezett klub várja tanulás után a diákokat. Idén az OIOT-alapból húszezer forintot kapott a klubvezetőség bővítésre. S a jó gazdálkodás eredményeként színes műanyag a pinceklub betonjára s emellett jutott pénz a stúdiófelszerelésekre is. Á „Koleszrádió — Tiszaföldvár” szerkesztői éppen adásra készültek. Az általuk készített chilei szolidaritási emlékműsor negyedik részét fűzték be a magnóba. Bemondójuk már az utána következő hírek szövegét ízlelgette. Fontos közlemény: a iövő héten a könyvtárral közösen író- olvasó találkozót rendeznek, vendégük Ladányi Mihály költő. A Zagyva-torkolathoz érkezünk vissza. A megáradt folyó partján még ott ül a horgász, feszülten figyeli a dugót: talán éppen most kap a nagy hal. Egész napos türelmének jutalma - négy keszeg. Körben all egy kislány ka..; Kovács Katalin—Igriczi iÉsigmond
