Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-30 / 124. szám

1974. május 39. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 5? T7~ • • • • //? 5 7 • • 7 Korozo könyvek Egy brigádvezető monológja Nevelőmunka a jászberényi tanítóképzőben Nehéz dolog az. mikor az embernek nekiszegezik a kérdést, hogy „milyen a kul­turális élet a szocialista bri­gádban”. vagy, hogy „mit jelent szocialista brigádtag­nak lenni”. Nem tudom, legalább is nem tudom szé­pen tollba mondani. Ilyes­miket nemigen fogalmazgat az ember és a munkájában sem tudja elválasztani, hogy na most ezt, mint egvszerű esztergályos, csináltam, ezt meg én Bozsik Juzsei esz­tergályos, a tiszasülyi Lenin Tsz Ságvári Endre szocialis­ta brigádjának vezetője. Ugyanígy nem tudatos dolog az, hogy most éppen kultu­rálódunk, mert vállaltuk és teljesítenünk kell. Hadd be­széljek inkább „csak úgy” a brigádról. Na. szóval itt a Lenin Tsz gépjavító műhelyében ala­kult meg a brgiád, és 1971- ben rajtoltunk a szocialista címért, most ’74-ben kaptuk meg. Azt fölösleges elmon­danom, mi kell a versenybe nevezéshez, lényeg az. hogy Van egy csomó vállalás, amit az ember teljesít. Ez az, amitől meg lehet ijedni, mert olyan kötelező szaga van az ügynek. Szerintem arra jó, hogy közös célt ad­jon a társaságnak. Ilyen brigádnak mint a mienk, ez nem kerülhet nagy megeről­tetésbe, könnyen szót értünk — az átlagéletkor 25 év. Egyszer — még tavaly volt — mentünk be Szolnokra, és út közben az egyik tsz földjén láttunk egy érdekes megoldású, átalakított szi­vattyút. Hazajöttünk és le- koppintottuk. Elszúrtunk vele néhány munkaórát, de nem érdekes — van szivaty- tyúnk. Most is működik, csak éppen nem kell, mert lassan már a békák is eser­nyővel járnak, annyit esik. Na, hát ez azt hiszem, már belefér a „szocialista bri­gád” címszóba, ugyanis anél­kül nem lett volna meg. Hát kinek mondaná az em­ber, hogy van egy ilyen meg ilyen ötletem. Vagy például a tavalyi aratás. Két hétig güriztünk túlmun­kában a gépek előkészíté­sén. Vállaltuk. Persze ez fontos is volt. mert az ara­tás nem várhatott. Az ilyen nagyobb, „spéci” munkáknál előkerül aztán néhány szakkönyv is, pedig mindnyájan szakmunkások vagyunk. Az úgy szokott lenni, hogy veszünk könyve­ket és azokat cserélgetjük egymás közt. Ez szépirodal­mi könyvekre is áll, ugyan­is a Művelt Nép könyvter­jesztőtől rendszeresen vásá­rolunk. Most ér éppen végig a két Munkácsy-könyv: Ä Nap szerelmese és az Arany­ecset. Az Esztergályosok ké­zikönyve, meg a Gépműhe- lyi zsebkönyv megtett már vagy öt tiszteletkört. Most „köröz” egy-két Rejtő­könyv, meg A fej nélküli lovas is. Az az igazság, hogy az ember a nehéz meló után inkább a könnyű, szórakoz­tató olvasmányokat szereti. Ki akar kapcsolódni. A kilenc tagú brigádból négyen vagy öten állandó tagjai a községi ifjúsági klubnak. Az sem rossz do­log. mert oda rendszeresen járnak le nagyobb fejek. Ünnepi könyvhétre Szép versek 1973 Az antológia hatvannyolc költő mintegy 250 versét tar­talmazza az 1973. év termé­séből. A legutóbbi gyűjte­ményhez hasonlóan, ez sem kedvez a fiatal költőnemze­déknek, az utóbbi években feltűnt elsőkötetes, vagy kö­tettel még nem rendelkező, de sokat publikáló költők­nek. Szerepel ugyan a még kötet nélküli Péntek Imre, Szalai Csaba, de hiányzik a tehetségét folyamatosan bi­zonyító Kiss Benedek, Dobai Péter, Kiss Anna és Veress Miklós neve. S amennyire figyelemkeltő hogy Beney Zsuzsa és Lator László elő­ször került be a sorozatba, olyannyira érthetetlen Simo- nyi Imre vagy Tornai József mellőzése. A szerzők átlag három verssel szerepelnek, a legöbb költeményt Csanádi Imrétől, Csőri Sándortól, Garai Gábortól, Illyés Gyulá­tól, Ladányi Mihálytól, Nagy Lajostól és Pilinszky János­tól olvashatjuk, a legnagyobb terjedelmet Juhász Ferenc kapta, több mint húszoldalas költeményével. Harminc múzeum és kiállítás várja a Balaton vendégeit A Balaton partján és köz­vetlen környékén — az idén már csaknem 30 múzeum és időszaki kiállítás kínál látni­valót az üdülővidék vendég­seregének. A Keszthelyi Balatoni Mú­zeumban rendezik meg jú­lius 7-től a Balatoni Nyári Tárlatot. Érdekes látnivalókkal vár­ják a látogatókat a helytör­téneti és az irodalmi múzeu­mok Badacsonyban. Balaton- füreden és Siófokon. Nasv- vázsonyban a Kinizsi vár kö­zelében a postamúzeumon kí­vül a hajdani céhek munká­ját és emlékeit, valamint a takács mesterséget reprezen­táló múzeumi kiállítások kí­nálnak látnivalót. Sok ven­déget vonz majd a bakony- béli skanzen és a tihanyi szabadtéri néprajzi múzeum. A tihanyi népművészeti táj­házban az idén nyáron a Sárköz népművészetét mu­tatják be. Az eddigi kötetektől eltérő­en ebben a gyűjteményben nincs semmiféle tájékoztatás a kötet költőiről, a minimá­lis életrajzi jegyzeteket, bib­liográfiát sem találjuk meg, de még a fényképek készítői­nek neve is homályban ma­rad. Elsikkad az antológia egyik alapvető szerepe, a köl­tők néhány kiragadott versén túl az olvasó nem kap infor­mációt. A bizonyára feltáma­dó olvasási kedv mellől hi­ányzik az értő, a figyelmes ajánlás. Kár.., mint például a doktor Bu­ga László, vagy ...most nem jut eszembe más. Aztán van a tsz-nek egy terepjárója, abba pont belefér a brigád. Színházba szépen be tudunk menni vele, Volt egy' jó esetünk, ami­kor társadalmi munkát vé­geztünk azért, hogy minden­ki jöhessen társadalmi mun­kára. Hülyén hangzik mi ? Uzemanyagkutat kellett ás­ni, és az egyik brigádtag akkor költözött új lakásba. Ö nem ér rá — tényleg nem ért — mert hurcolkod- nia kell. Na jó. akkor elme­gyünk segíteni, mondtuk, és ha jól emlékszem, mindent átrámoltunk a másik házba. Na és még egyet arra, hogy nem lehet elválaszta­ni egymástól, mit milyen minőségben tesz az ember. Már csak azért serrr, mert nemcsak szocialista brigád vagyunk, hanem kis híján egy teljes KISZ-vezetőség is. A tsz KISZ-szervezet öt­tagú vezetőségéből négy a Ságvári brigádban van. Ügy látszik, figyelnek ránk. és elismernek, mert a brigád­ból jó páran voltunk már külföldi jutalomúton. Én ép­pen most jöttem vissza az NDK-ból. két hete. Azt hiszem, legnagyobb hatással Buchenwaid volt rám. Már azért az egyért is „megérte” kimenni, láttam a volt koncentrációs tábort. Nem messze tőle épült egy emlékmű, egy szoborcsoport. Én nem vagyok művész, de azért teljesen megértem, mit ábrázol, miért csmailas. Negyvenöt végén a foglyok felszabadították a tábort, mielőtt a háború befejező­dött volna. Ez a szoborcso­port ezt örökíti meg. Egyik oldalán a fegyveres rabok vannak, akik harcolni men­nek. másik oldalon, akik megelégeltek mindent és már a saját szabadságukért sincs erejük harcolni. Ezt nem lehet nem érteni... Vagy ott van mellettük az, aki még bíztatja őket... A műelemzés és élmény- beszámoló nem fejeződött be, s még jónéhányszor té­ma lesz a brigádban. Bozsik József brigádveze­tőnek iga %i volt: jobb ez, ha „csak úgy” mesélnek a brigádról — nagy szavak nélkül. I. Zs. A jászberényi tanítóképző párt- és KISZ-szervezete a tantestülettel szorosan együtt­működve eredményesen tö­rekszik arra, hogy pályáju­kat szerető, jól felkészült, szocialista gondolkodású ne­velőket képezzenek. Biz annál inkább elismerésre méltó, mert munkakörülményeik nem mondhatók ideálisnak. A különböző évfolyamok lét­száma például meglehetősen magas az első évfolyamé százhúsz fölött van. A hall­gatók 40 százaléka bejáró, vagy albérletben lakik, ami például nehezíti alapos meg­ismerésüket, s ezáltal a ne­velési feladatok megoldását is. Az oktatást szolgáló helyi­ségek mindinkább kevésnek bizonyulnak. Joggal vetődik fel a kérdés: ilyen körülmé­nyek között milyen módon érhetők el eredmények a nevelésben? összehangolt munkával Mindenekelőtt összehan­golt munkával. Kezdve azzal, hogy a tantestület soha nem tekinti külön feladatnak az oktatást, s más irányú kö­telezettségnek a nevelést. S ez így helyes, hiszen köztu­dott, hogy ugyanannak a fel­adatnak két oldaláról van szó. Az intézet oktatógárdája tudatosan törekszik a hall­gatók személyiségének for­málására. Igyekeznek olyan feladatokat adni számukra, amelyek öntevékenyebb ta­nulást, önálló kutató mun­kát, Ids előadások tartását, Vagy pályázatok írását felté­telezik. Magától érthető, hogy az ilyen tanulmányi munka fejleszti a hallgatók akarat­erejét. koncentráló képessé­gét. rendszerességre nevel. Pluszmunkát követel ez az oktatóktól is, hiszen a fel­adat kimunkálásain túl ala­posan ismemiök kell a hall­gatók érdeklődési körét. A pártszervezet szerepe Az intézet pártszervezete sokoldalúan segíti a nevelő­munkát. A tömegszervezetek­nek például olyan témakörö­ket javasol megvitatásra, amelyek elősegítik azt. A pártmegbízatások, a külön­böző pártrendezvények is ezt a célt szolgálják. Pártnapok­ra például rendszeresen meg­t Uj müvek, bemutató hangversenyek Kórusok találkozója Szolnokon Az elmúlt hét végén egy nagyszabású zenei program fi­náléjaként igen hasznos, eredményes konferenciával zárult — erről már beszámoltunk az esemény idejében — a Társadalmi és Családi Ünnepségek kórusainak III. országos találkozója. Viszont nem szóltunk még részletesebben a kórusok teljesít­ményéről. Erre vállalkozik ez a mostani összefoglaló. Péntek délelőtt valamennyi kórus színvonalasan jól sze­repelt. Fényesen, üdén szól­tak a szandaszöllősiek. Vájná Katalin vezetésével. Nagyon élvezték maguk a gyerekek is Balázs Árpád Nyitva van az aranykapu című névadóra írott kis kórusszvittjének hangulatos előadását, melyet társaik kísértek hangszerek­kel, vezényelt Rohonczy Andrea. Szép, nemes tónusú telten zengő kórus a főváro­si Temetkezési Vállalat Eg- ressy Béni férfikara. Karna­gyuk Szűcs Gergely Miklós érdeme, hogy nagyon érzéke­nyen követik kezének kifeje­ző mozdulatait. A szolnoki Városi Tanács Bartók Béla kamarakórusa az új művek bemutatójából — a házigaz­dához illően — a legjobban vette ki a részét. A legtöbb új művet ők mutatták be, ami természetesen el is várható egyhivatásos kórustól. Elő­adásuknak légköre van, a zenei formálásban érződik az éneklés szakmai részének, értem ezen a jó hangképzés­nek, a széles körű hallásfej­lesztésnek eredményes fel­használása, a helyes artiku­láció elsajátítása. A kórust E. Berényi Bogáta vezényelte. A két bemutató hangverse­nyen 12 kórus mintegy 71 művet adott elő. A jól beta­nított debreceni zenei általá­nos iskola úttörőkórusa ve­zénylés nélkül is szépen éne­kelt, ami karnagyuk, Stvaky Tiborné érdeme. A gyöngyösi általános iskola kórusa két- szólamú gyermekdalokat adott elő úttörő zenekari kí­sérettel, nagyon színesen, Ju­hász Andrásné vezetésével. A János Somorjai művelődési ház kamarakórusának műso­rából Januequin—Dobos László Volt egy lányka című művének előadását emelném ki. Ajka város kamarakóru­sának műsorából elsősorban a szép szopránszólam érdemei­ért Weber Dal a sírnál című kompozíciójának tolmácsolá­sát említem meg. A szegedi Városgazdálkodási Vállalat kamarakórusának, azaz nyolc férfinak nagyon szép ihletett előadását hallottuk Fehér István vezényletével. A tata­bányai Családi Intézet kóru­sától bátrabb, zengőbb, fel- szabadultabb éneklést vár­tunk volna, mivel műsoruk erre többször is lehetőséget nyújtott, vezényelt Nagy Fe- rencné. Az esti hangversenyen még öt énekkar mutatta be tudá­sát, felkészültségét. Legki­emelkedőbb produkciókat hallottunk a szolnoki Bartók Béla kamarakórus, a nyír­egyházi Városi Művelődési Központ Ifjú Zenebarátok kórusának és a tatabányai KISZÖV vegyeskarának elő­adásában. A tatabányaiak műsorában tetszett Mendels­sohn Nászindulójának telt kórushangzása Szilaj Gyula vezényletével. Szeghy Altató­dalában a tiszta hangzás eredményeképpen még a nemlétező, nem énekelt mély basszushang is megszólal a mű végén, szinte bizonyítása­ként a hangzás fizikai törvé­nyének. A kórust Gebri Jó­zsef vezényelte. Helyt állt este is a szolnoki Bartók Béla kamarakórus. Üde, / tiszta, melegtónusú szép hangzást produkáltak a lányok, amit a siker ebben az esetben egy­értelműen igazolt. A sziget­vári Tinódi vegyeskar és a szolnoki Városi Tanács teme­tési kórusa az elvárható szín­vonalához mérten jól szere­pelt, Hergenröder József, va­lamint Báli József karnagyok vezetésével. Egyed Ferenc hívják a hallgatókat. Töre­kednek arra is, hogy a hall­gatók ismeretszerzése meg­felelő érzelmi gazdagodással párosuljon, elkötelezettek le­gyenek a szocializmus ügye iránt. A tanítóképző pártszerve­zete rendszeresen vizsgálja a szakcsoportok oktató munká­jához kapcsolódó nevelési feladatok eredményességét, az azokkal összefüggő mód­szereket és tapasztalatokat. Az áprilisi taggyűlés egyik napirendi pontja volt pél­dául a pedagógiai szakcso­port nevelési — elsősorban politikai — munkájáról szóló beszámoló. A pártszervezet ösztönzé­sére a tanítóképző hallgatói egyre intenzívebben vesznek részt a közéletben. Sokan be­kapcsolódnak az úttörő- és a kisdobos-mozgalomba, a vá­rosi ifjúság- és gyermekvé­delmi munkába. Vitathatat­lan, hogy későbbi nevelő­munkájukhoz ezáltal is sok gyakorlati tapasztalatot sze­reznek. Mit tehet a KISZ? Sajátos eszközeivel az in­tézet KISZ-szervezete is hoz­zájárul a mevelömunka ha­tékonyabbá válásához. (Nem véletlen, hogy az utóbbi há­rom évben tizenkét KISZ- tagot vettek fel a pártba a tanítóképzőben.) Az ifjú­sági szervezet által létreho­zott politikai vitakörök és egyéb rendezvények mellett jó lehetőséget biztosít erre a kulturális élet is. Színház-, hangverseny- és operalátoga­tásokat szerveznek a hallga­tóknak, s gyümölcsözően használják ki a klubmozga­lomban rejlő lehetőségeket. Íme néhány példa a felso­roltak bizonyítására: a fia­talok is kezdeményezték az MSZBT-tagcsoport megalakí­tását. poMtikai vitakört ve­zettek a szakmunkásképző in­tézetben. előadásokat tartot­tak katonafiataloknak, patro­nálják a tanyai kollégiumot, ebben a tanévben negyven klubfoglalkozást tartanak. A felsoroltak mellett szám­talan útja-módja van a jász­berényi Tanítóképző Inté­zetben is annak, hogy a szo­cialista szellemű nevelés meghatározóan alakítsa a hallgatók világnézetét, élet- szemléletét, emberi magatar­tását. Említhetnénk például a közösségi széliemet fejlesz­tő kollégiumi életet Külön­külön mindegyik fontos, nél­külözhetetlen tényező, de csak együttes alkalmazásuk jár sikerrel. Diplomával a zsebben A hallgatók emberi maga­tartása, közéleti szereplése — mint azt az említett pél­dák is bizonyítják — jó ne­velőhatást tanúsít. Jogos á kérdés: mennyiben megala­pozott, mennyire tartós ez a hatás? S egyáltalán miben mérhető? Talán mindenek­előtt abban, hogy a szocia­lista embertípusra jellemző jegyek mennyiben érvénye­sülnek a pályakezdő neve­lőknél. Mennyiben adnak többet a köznek hivatali kor telességüknéL Nos, ha ezt a mércét t*-) kintjük. akkor is csak di- csérőleg szólhatunk a tanító­képző intézet tantestületéről, mozgalmi szervezeteiről, és természetesen a hallgató)« többségéről. Az előző tanévben például nyomon követték az intézmény harmincnyolc volt növendékének életútját. Kö­zülük harmincegyen vettek részt valamilyen önképzés­ben. Egyetemre, főiskolára jártak, vagy marxizmus—le-t n inizmus esti egyetemen, pe­dagógiai továbbképzésen gya­rapították ismereteiket ön­képzésük akkor becsülhető igazán, ha figyelembe vesz- szük, hogy 42 százalékuk idő­közben párttag lett, s párt- megbízatásukat is becsület­tel teljesítik. A harmincnyolc nevelő kö­zül harminckettőnek van tár­sadalmi megbízatása. Párt­vezetőségi, tanácstagi tiszt­séget vállaltak, részt vesznek a népfrontmozgalomban, se­gítik a KISZ-szervezeteket éa így tovább. A községek ve­zetői méltányolják aktivitá­sukat. A szóban forgó neve­lők közül négy kivételével mindenki részesült valami­lyen jutalomban vagy rend­kívüli előléptetésben. Nem valami különlegesévé folyamról van szó, az elmon­dottak átlagos helyzetet tűké röznek. Bizonyítva azt. hogy a többnyire munkáscsalá­dokból származó hallgatók hivalásszeretete nagyszerűen bontakozik ki a tanítóképző intézetben érvényesülő össz- nevelői munka hatására. S. B. Po statiszta...(?!) A címül idézett összetétel nem található egyetlen szótá­runkban sem, leírva is rit­kán kerül szemünk elé. A megnevezés azonban él, s el­sősorban a bélyeggyűjtők is­merik jelentéstartalmát és használati értékét. Postatisz­tának nevezik azt a bélyeget, ami nincs lebélyegezve, min­den postai beavatkozástól mentes: a feladás helyét és időpontját feltüntető lenyo­mat nincs rajta. Sajátos szakszóként a bé­lyeggyűjtők körében jól tel­jesíti nyelvi szerepét. Sokan mégis megkérdőjelezik szer­kezetét és jelentését is. El­sősorban ..idegenszerű’’ szó- kapcsolatnak érzik. Valóban, ez az összetett szó a jelölet­len határozós összetételek so­rába tartozik, és ezekkel kap­csolatban a merev nyelwédő szemlélet azt a véleményt alakította ki. hogy nincs szükség rájuk. Ha megfi­gyeljük az alábbi összetéte­leket, labdaéhes. osztály ide­gen, légüres, rangidős, szoba­tiszta stb., az a iellemző sa­játságuk. hogy a kifejezen­dő jelentéstartalmakat. vi­szonyokat nem jelzi bennük semmilyen jel. Hiába kiáltot­tuk ki őket magyartalan ösz­szetételeknek, idegenszerű nyelvi formáknak, ma már a magyar szókincsbe belegyö­kereztek, s az élő nyelvhasz­nálatban szinte nélkülözhe­tetlenné váltak. A postatiszta szóalak még szokatlan szerkezetében, s a köznyelvi szóhasználat sem igen ismeri. Keletkezésében feltétlenül ludas volt a szo­batiszta összetétel is. Mind­két szóalakkal kapcsolatban még ma is felvetődik az a kérdés, szükségesek-e és he- lyettesíthetők-e jobb nyelvi formákkal. A bélyeggyűjtők a meg­mondhatói. hogy a postatisz­ta összetételre is szükség van. Arról azonban érdemes len­ne a nyelvművelő szakiroda- lomnak is gondolkodnia, le­hetne-e más szóval helyette­síteni összetételünket. Azt nem tartanánk helyes­nek, hogy a postatiszta jelö­letlen formát a postától tisz­ta, a bélyegzéstől mentes je­lölt szóalakokkal helyettesít­sük. A béluegzéstelen. a bé­lyegzés nélküli ió tömörítő, sűrítő nyelvi formák talán alkalmasabbak lennének a megfelelő jelentéstartalom és használati érték kifejezésére. Dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents