Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-26 / 121. szám
1974. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 APRILY LAJOS: Jöröii pohár Metszett üveg volt, karcsú és finom. Meglöktem: csillámló kis romhalom. A páros útkezdés emléke volt, csend ülésében múlt idő dalolt. A pohárszék polcán kecsesen állt, de névnapon arany nektárt kínált, a Marosmente pompás óborát, volt benne rizling és szürkebarát, s amit adott a dús szőlőjű táj: leányka, furmint, csuda-muskotály. Itták vidám kedvű professzorok, zendült is egy-egy érzékeny torok, s szürcsölt ebből, ha volt édes borom, fiatal ajkú s kedvű asszonyom. S ivott belőle jó Kuncz Aladár.; I Meghatva nézlek, tőrt boros pohár.' Könyvjelző Malcolm Lowry: Vulkán ahn A regény a szerző életének főműve, egy tervezett, de soha el nem készült, modern Divina Commediának szánt trilógia első darabja. A szintetizáló szándékú, bonyolult, gazdag jelképrendszert hordozó írás külső cselekménye, közvetlen jelene viszonylag egyszerű: az iszákos, zseniális, volt cuernavacai brit konzul, Geoffrey Firmin életét egyetlen nap tizenkét órájára a (regény tizenkét fejezetére) vetíti ki. A nap: 1938. Halottak-napja, ezen a napon tér vissza a konzulhoz különváltál! élő felesége, s ezen a részeg, lázálomszerű napon lelik mindketten halálukat a forrongó, anarchikus állapotok közt élő Mexikóban. S közben visszapillantott emlékképekből, 'belső monológokból kibontakozik a három főszereplő: a konzul, Yvomne, a felesége és Hugh, a kommunista-szimpatizáns újságíró féltestvér egész élete, sorsszerű tragédiája: s a háttér: a gyáva müncheni kompromisszum, a haladó Spanyol Köztársaság, a vesztébe rohanó Európa. Környezetünk kultúrája (11.) Irodák,falak, Kinevezlek az új igazgatót, s két hét múlva a régi szobagarnitúra már kint volt a folyosón. Hozták az új szőnyeget, foteleket, székeket. Az igazgatónak nem felelt meg elődje ízlése, sürgősen kicseréltette hát a berendezést. Hogy Hol jogos, hol jogtalan ez a bútorcserélgetés, annak megállapítása nem erre a cikksorozatra tartozik, amely a környezet kultúrájáról kíván számot adni. Az igazgató szobájának példája csak arra való, hogy jelezze: a vezető számára már világos hogy a munkavégzés feltételei közé tartozik , a munkahely külső-belső atmoszférája, hangulata, kultúrája is. Jó, jó, az igazgató munkaeszköze egy toll, meg a feje, könnyű számára kulturáltan berendezni egy szobát. De mit csináljanak egy nagy csarnokban, ahol többmázsás gépek dolgoznak? Vagy egy textilgyári teremben, ahol a zajtól jószerivel csak egymás szájmozgása alapján értik meg a szavakat az emberek. S mit tegyenek a szekrényekkel, polcokkal agyonzsúfblt irodákban, ahol még az ügyfél leültetésére sincs hely? Mindez igaz, mégsem lenne helyes feladni az igényt, hogy minden munkahelyen kulturált legyen a környezet. S nemcsak azért, mert ez „szép”, hanem sokkal inkább azért, mert a kellemes, harmonikus környezet visszahat a munkára. Kevesebb a hiba, kevesebb a baleset, ritkább az idegeskedés és a munkafolyamatok tempója, gyorsasága is nő. Mindezt nem jóakaratú, ám a termeléshez nem értő kultúrsznobok, műveiket elfogultan propagálni kivánó művészek állítják csupán, hanem pszichológusok orvosok, a munkalélektan szakemberei. S ők sem az ujjúkból szopták ezeket a feltételezéseket, hanem tudományos, precíz, mérhető adatokra támaszkodó vizsgálatok alapján jutottak ilyen következtetésre! Sokan és sokszor vizsgálták például a falak színének hatását a környezetre, általában a színek szerepét a munkavégzés közben. Nem véletlen, hogy a piros, a piros és a sárga kombinációja többnyire veszélyes területek, veszélyes tárgyak megjelölésére szolgál. Sok üzemben a padozatot festik fel piros, sárga vagy fehér csíkokkal, hogy kijelöljék a közlekedés, a szállítás helyét és a gépek közvetlen környezetét. Ez azonban még nem esztétikai, érzelmi, atmoszférikus hatás, pusztán a rend külső jele. Persze vitatkozni lehetne: maga a rend, a jólszervezettség külső látványa nem esztétikus hatású-e önmagában is. A rend mindenesetre csak az első lépés.' A második: éppen a falak színének megválasztása. Azt már a festők is tudják — mármint a művészek —, hogy például a kék hideg, a sárga meleg szín, és a festményeken ennek a hatásnak megfelelően használják az adott színeket vagy variációkat. Nincs ez másként akkor sem, ha a falakat mázolják be. A fehér adott esetben a tisztaság, a rend, a sterilitás érzetét kelti, máskor azonban rideg, barátságtalan, sőt idegesítő lehet. Ebből következik, hogy a színek sem önmagukban adnak ilyen vagy olyan hatást, hanem környezetükkel, az adott tárgyakkal és azok színeinek összefüggéseiben. Huzamosabb ideje például az új gépeket a gyárak szürkére festve adják ki, a fontosabb alkatrészeket esetleg feketével jelölik meg. A szürke színnek is különböző hatása lehet: közömbös, de ugyanakkor nagyon jó háttere minden más színnek, mert valamennyi egyéb színnel jól harmonizál. Bizonyára ezért választják az ipari formatervezők is előszeretettel a szürkét. A szürkének és a háttér fehérjének, esetleg sárgájának vagy kékjének a kombinációja azután már ismét más és más atmoszférát teremt. így például a kék háttér nagyobb koncentrációt eredményez — állapították meg a szakemberek —, de hamarabb elfárad az ott dolgozó ember. Olyan műhelyekben például, ahol rendkívül nagy precízi- tású gépeken kell dolgozni a munkásoknak, előszeretettel használnak kék hátteret. A gépeknek eddig csak a színéről szóltunk. Pedig a gépeknek formájuk is van, és aki végig megy egy fejlődő üzemen, az a géppark külsejéből is meg tudja állapítani a beszerzések idejét, mert ha nem is olyan változékonyan, mint az öltözködés divatja, de azért a gépek formája is követ bizonyos divatáramlatokat. Szó esett már arról, hogy egy Időben a legömbölyítés, mostanában inkább a szögletesség lett az uralkodó formatervező tendencia. Pontosan követik ezt a gépek is. Fal, szín, gép, forma — mindehhez hozzájön a világítás. Természetesen itt is fontos lehet a lámpatest formája, még inkább a fények színe. A kék, a sárga, vagy fehér fényt adó fényforrások az egész környezet hangulatát megváltoztathatják: nyu- godttá tehetik, élessé, hideggé, meleggé, lággyá és így tovább. S akkor még nem is beszéltünk azokról a „zöldségekről”, tehát növényekről, amelyek szinte minden munkahelyre bevihetők és ugyancsak hangulatteremtő hatásuk van. Irodákban a bútoroknak, természetesen ugyancsak a falak színének és a falra rakható dísztárgyaknak, műalkotásoknak majdnem ugyanolyan jelentőségük lehet, mint a lakásban. Bizonyítékként talán ennyi is elég: a munkahely környezetének legalább annyi kulturáüs, ha úgy tetszik, művészeti összetevője van, mint ptthonunknak, vagy az utcának, ahol közlekedünk. Bernáth László amíg folytatja a maga jószántából. Es Ágoston atya folytatta. __ Ügy van már a régiektől kezdve, hogy akik bűnt követettek el, hazaimehettek, ha meghalt a főpap. _ Ezt a törvényt követték az ősi Kómában is. Vagy ki akar nékem ellentmondani? Hát nem eleget senyved lek Rodostóban a bujdosó magyarok? Akármilyen nagy bűnök is égetik az ember lelkét, a megbocsátásnak kell nagyobbnak lenini! Meghalt a király, vége a b űnhődésnek. Kinek-kinek joga van reá. hogy odahaza nyugodjon ősei földjében. Hogy ott élje le végóráját, ahol atyafiai. Csáki úr megcsendesedve mondta: — Bár úgy lenne! Mikes deres fejét Takargatta. — És Ovidius? — dobta a kérdést Ágoston gvárdiánhoz. — Ovidius miért nem kapott szabadulólevelet? Nagyon is leveles volt, azért. És aki nagyon leveles valamiben, azt nem hívja haza az udvar. Semmilyen udvar, se a római, se a bécsi. — Ki érzi itt magát Ovi- diusnak? — kérdezett vissza a gvardián. — De nem az számít ám, kegyelmed ezt nem is tudhatja, nem azt kérdik, hogy ki közülünk az Ovidius, hanem hogy az udvar kit tart annak — mormogta el Mikes bajusza alatt a szavakat, s arra gondolt, hogy vajon odahaza Erdély országban vagy Bécsben, a császár! udvarnál miképpen fogadnák az ő hazamenetelét. Csáki úr megvaikarta kopasz üstökét. — És most ml legyen, gvárd ián atya? Megvárjuk, míg hívnak minkéit, vagy megyünk azonnal? A páter elmosolyodott Amikor elindult Isztambulból. tudta, hogy milyen égő hasábot vet majd a magyarok közé. Hogy ettől a hírtől lángra kap a gyülekezet: ez a hír. amilyen kicsiny, olyan óriási! — Itt mindenki bünbocsá- natra érdemes — mondta a paf). — Vagy senki — daoosko- dott Mikes. — Nem követtünk el mi semmiféle bűnt. A király követte el a bűnök tömkelegét a népünkkel szemben. Akkor csal, is nekünk volna megbocsátaniva- lónk, nem pedig néki. ®— Ö már senkinek se bocsát meg — kulcsolta össze két kezét a gvárdián. — Maradékai meg mégúgy se — jósolta Mikes. — Rághatjuk mi magunkat estéiig, onnantól meg reggelig. ennek úgysem érünk a vegére — mondta Zav úrfi —. de a gvárdián úr nem ebédelt, mi meg utána vagyunk, könnyen beszélünk hát! Ha vagyon még valami maradók a konyhában, ide vele az asztalra, de azonnal, mielőtt éhen hal ez a derék sztambuli gvárdián, akit az Isten éltessen sokáig. A míg nem hozták az ennivalót a gvárdián újra szót kért. S elmondta ékesen és szónokláshoz szokott tehetséggel, hogy szívesen felajánlja segítségét. Mert ha egy európai hajó kiköt Isztambulban. feltétlenül megkeresi őt a hajó kapitánya, alti vagy segélyt hoz, vagy hazaszállítandó szerencsétlent vesz hajójára, esetleg kirakja a postazsákot, amely .meghozza a nagyvilág híreit. És ő is így küldi leveleit szerte a világba, a köszönetmondókat éppúgy, mint a könyörgőket... S most is időzik hajó az isztambuli kikötőben, amely néhány nap múlva indul Velencébe, s amellyel ő is küld öt kiváltott velencei hajóst. És Velencétől már gyorskocsijárat megy Becsbe! Itt a kedvező alkalom, most kell megszövegezni a kérvényt, alázatos szívvel és esendő lélekkel. Hallgattak. Elekor hozták az ebédet. A gvárdián beleült a fejedelmi székbe. A bujdosni kényszerült magyarok áhitatta! nézték a fehér csuhás papot. A szabadulást ígéri nekik is. Mini mindenkinek, áld török földön raboskodik. De hát rabok ők? Szabad emberek. nem ügyel reájuk senki, oda mennek Rodostóban, aho- akamák Hogy nem hagyhatják el a kijelölt várost? De hát hová is mennének? És mit keresnének e nagy birodalomban? Van pénzük és szabad akaratuk, jószágaik vannak, boldogok a maguk világában. A pap gyorsan evett, csupán néhányat falt a tyúkból, s máris félretolta. Nem jó enni, ha sokan nézik. Felemelte poharát. Már újból színültig töltötték. — Igyunk arra, híveim, hogy elérkezik Rodostóba a szabadulás angyala! Igyunk arra, hogy véget ér a magatokra vett búidosás. mely éget, mint a csalán, csíp mint az ostor. Igyunk arra. hogy holnap vagy holnapután mehet is haza a bocsánatért esedező levél. Felhajtották a bort. Fenékig itták. A pap folytatta: — Nőcsászára lesz a német—római birodalomnak. Vagy ki tudja? — tette hozzá sokat sejtetően. — Mindenesetre azt tanácsolom kegyelmeteknek, ne habozzanak. Ki itt az írástudó? Ki ismeri a betűvetés mesterségét? M indannyian Mikesre mu* * tattak. . Mikesnek remegni kezdett a keze. Hogy eppen ő fogalmazza meg a hazatérést kérő írást? Soha! És a németvásárhelyi kolostorban történtekről hogyan számol el? Nem — határozott —. soha nem nyúl keze tollért. Ö akkor határozott. Véglegesen. .. Amikor hívták, amikor jöhetett volna, akkor nem jött Most mlkénpen cselekedhetne másképpen? Eljött az ablaktól. Odaállt a terem közepére. — Én. uraim, ezt soha meg nem teszem! Ha a császár a maga jószántából mindany- nyiunknaik küld hazahívó levelet, akikor majd beszélhetünk róla. hogy menjünk-e vagy maradjunk. De én meg nem írom, engem erre ne kérjenek se most, se máskor. Én így végeztem az én telkemmel. ebben engem senki meg nem akadályozhat. A gvárdián rémülten nézte. — De Mikes uram... — Már ne haragudjék meg kegyelmed, de nem tehetem. Itt belül tiltakozik valami ez ellen. Hanem ha úgyis kegyelmed hozta nékünk a jó hírt, s ha úgyis annyira szivén viseli sorsunkat, meg a postás szerepére is vállalkozik, akkor, atyám, ez a tennivaló kegyelmedre marad. Senki másra! — Hogyan — tiltakozott a gvárdián —, én írjak más helyett? — A mi szívünkkel — mondta Csák i úr. — Ha kegyelmetek előre aláírják. akkor megírom. Ügy, ahogyan megírtam már annyi, de annyi levelet a török szultánnak is. Most legalább egyszer katolikus császárhoz folyamodhatom. Ez még úgysem esett meg velem sohasem. Mikes behúzódott kicsinyke szobájába, mellette a fejedelem sziesztázott ebéd után, a bibliát lapozta, vagy a Franciaországból kapott istenes könyvekkel foglalkozott, amikben annyi kedvét lelte. A kis szobában régtől fogva könyvek, iratok. Közöttük persze, üres papírok is. Meg pergamen fölös számban. Mióta meghalt Rákóczi úr, ugyan mire kellettek volna a kutyabőrök? De most, ha már úgy kívánja a gvárdián, legyen ez a hazatérést kérő. kívánó okirat úgy megszerkesztve. hogy ne találjanak benne hibát a kancellisták. — íme. a kutyabőr — adta át a pergament a gvárdián nak. — Írja alá kegyelmed — kérte a szerzetes. — Én elsőnek alá nem írom — húzódozott Mikes. — legyen az első Csáki úr! C s valóban Csáki úr írta “■ alá elsőnek, s utána a többiek, szép sorjában. Végűire maradt Mikes. Megszáradt a tinta hamarosan, mert a beszűrődő fény felé tartották. Pápai úr köhögve sírta el: — Most aztán reménykedhetünk halálunk órájáig. A gváridán biztatta őket — A hit a legfontosabb, uraim, a hit. Ez élteti az embert. Ha tudnák kegyelmetek, hány rabbal beszéltem én, akik elmondták, hogy hit nélkül semeddig nem bírták a kínokat Aki hisz... — Mi js tudunk hasonló példabeszédeket, nem abban vagyon nálunk hiány. Mikes csitította társát: — De amice... Megcsöndesedtek valamennyien. Az úrfi körbejárt, és mindenkinek bort töltött. Koccintottak. Csáki úr hozzátette: — A szabadulásra! * 11 • Részlet a szerzőnek a Móra könyvkiadónál napokban megjelenő új könyvéből, melynek főszereplője Mikes Kelemen, 11. Rákóczi Ferenc hűséges íródeákja, bujdosótársa. PALICZ JŐZSEF RAJZA
