Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-13 / 86. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. április 13. Az olasz—jugoszláv határon Fenyegető hadgyakorlatok ? Jugoszláviában folytatód­nak a tiltakozások az olasz területi követelésekkel szem­ben és a jugoszláv határok közelében néhány nappal ez­előtt megtartott provokatív NATO-hadgyakorlat miatt. Milan Zupán, a külügymi­nisztérium szóvivője szokásos heti sajtóértekezletén többek között kijelentette ,,a NA7 O- hadgyakorlatról kiadott olasz közlemény megpróbálja el­ködösíteni a két ország közöt­ti kapcsolatok rosszabbodásá­nak tényleges okait. A terü­leti igények és a határaink mentén ezzel egyidőben ren­dezett hadgyakorlatok nem értékelhetők másként, mint Jugoszláviára gyakorolt kül­ső nyomásként. Nyilvánvaló, hogy ezek a lépések részünk­ről megfelelő ellenintézkedé­seket tettek szükségessé. A bizalom csak akkor állítható helyre, ha az olasz kormány egyértelműen visszavonja a hozzánk intézett jegyzékben hangoztatott területi igénye­ket.” A szóvivő a továbbiak­ban elmondotta, hogy a ju­goszláv külügyminisztérium „nagy érdeklődéssel tanul­mányozta az amerikai kor­mány jegyzékét, amely sze­rint az Egyesült Államok ál­láspontja nem változott az 1954-ben aláírt memorandum vonatkozásában és nem tá­mogatja sem Olaszország, sem Jugoszlávia területi igé­nyeit. Ilyen igények eddig azonban csak Olaszország ré­széről merültek fel” — han­goztatta többek között nyilat­kozatában Milan Zupán. Orvosok a chilei junta börtöneiben Perui száműzetésben élő chilei orvosok a Londonban megjelenő World Medicine- hez címzett levelükben be­számoltak a chilei juntának az orvosokkal szemben elkö­vetett kegyetlenkedéseiről. A levél szerint a katonai hatalomátvétel óta Chilében 65 orvos vesztette életét a a junta üldözései következté­ben. Néhányukat agyonlőt­ték, mások pedig a kínzások következtében haltak meg. Chilében több száz orvost tartanak börtönben és kon­centrációs táborokban. A foglyokat az elektromos áramtól kezdve a legváloga- tottabb eszközökkel kínozzák. A levél aláírói felhívással fordullak a világ valameny- nyi orvosához, hogy szolida­ritásukkal segítsék küzdel­müket és követeljék a chilei juntától valamennyi börtön­ben tartott chilei orvos szaba­don bocsátását. A Mekong partján . 3. iYégr néma A földi es vizi motorok kattognak, a rádióbolt hang­erősítője zenét ad, az utcai árusok kiabálva csábítják a vevőt, a gyerekek csivitel- n,ek — My Tho talán egy adaggal még hangosabb, mint a tőle északabbra fekvő vietnami városok. Üveg nél­küli, moszki tórácsos abla­komon késő éjszakáig be­szűrődik szobámba a lárma és már hajnalban felébreszt. Ráadásul óránként valami furcsa, a skála három hang­ján szóló gong jelzi a közel­ben az időt. Már beköltözé­semkor felfedeztem, milyen, ritka kilátás nyílik ablakom­ból. Alattam, az utca túlol­dalán öreg és barátságtalan, fallal körülvett földszintes épületcsoport áll: a városi börtön. A vityillók ablakán vasrács, a házak között szűk sikátor, a kőkerítés négy sar­kán őrtorony. Az udvart éj­jel is reflektorok világították be. Hacsak tehettem, kíván­csian lestem, mi történik odaát, A fegyencnő Az első néma, akit ott lát­tam meg — fegyencnő volt. A velem éppen szemben le­vő börtönépület falára fekete keresztet és a bűn megbáná­sára felszólító mondatot fes­tett valaki. A házak között az út néptelen. A szabályok nem írják elő a kötelező na­pi sétát — csak a feketébe öltözött őr tűnik ott fel időn­ként.. Az őr is rab. csak ő megbízhatóbb a többinél. A kereszt alatt utcai ruhába öltözött, fiatal, sovány asz- szony ül és kerek, fonott tál­cára öntött rizst válogat. Kis­fia mellette fekszik. Lehet már kétéves, de semmi jelét nem adja, hogy futni, vagy beszélni tudna. Néha átfor­dul a másik oldalára, ez az egyetlen életjel, amelyet ad. A nő sem erőlködik. Hosz- szú szünetet tart, mintha el­fáradt volna. Ha az őr ilyen­kor járja végig a sikátort, unottan odalépdel hozzá és mond neki valamit. Az asz- saony ránéz, majd folytatja a rizsválogatást, mint valami Hamupipőke. De ő sem árul­ja el semmivel, hogy beszél­ni tud, akár a kisgyerek. So­sincs mondanivalója. Mit mondjon,? Lehet, hogy ártat­lanul került ide, az őrt azon­ban ez nem érdekli. Az őr szemében a néma asszony: egy szám csupán. Lehet az is, hogy a rizskaparó hölgy •közönséges elvetemült bű­nöző. Ez utóbbi nem való­színű, akkor ő felügyelhetne a többiekre, vagy Isienged­nék, miniszter lehetne a Thieu-kormányban vagy leg­alább is városi pénzügyi ta­nácsnokká választhatnák. Régiségkereskedő A második néma — régi­ségkereskedő. Szállásom kö­zeiében, elég szép árukész­lettel rendelkező régiségbolt van. Nem tudtam ellenállni a kirakatba tett, dúsan de­korált, kínai mintás vázák és bronztárgyak ingerkedésének és beléptem. Ez ebédutáni szieszta idején történt. Az üzlet üres volt. Ha akarom, elvihettem volna a legszebb műtárgyakat. Hátramentem a ház belső udvarára, hogy el­adót találjak. Csak egy ti­zenöt év körüli leány volt talpon; mosogatott. Nem ta­láltunk közös nyelvet. Jel­beszéddel tudatta velem, hogy ő egyáltalán nem tud semmit. Jelbeszéddel fejeztem ki .ma­gam is őszinte sajnálkozáso­mat. Udvariasan kértem, te­remtse elő nekem az üzlet tiszteletreméltó gazdáját, de tüstént. Mindez hang nélkül tör­tént. A lány, válasz helyett a hátsó lakószoba sarkába mutatott, ahol az ágyra té­rítőt gyékényen őszhajú f£r- fi aludt. Persze, nem nyugod­tam bele a vevő ilyen sem­mibevételébe. Határozottan intettem — „papát fölverni”; Szót fogadott. Előbb szóval, majd kézzel kezdte költöget- ni a szendergőt. Magam is segítettem. Közöltem a gaz­dával, szepire akarom véte­lezni árukészletét. Végre felébredt. Csodálkoz­va bámult rám, majd órájá­ra nézett. Az bizony csak 1/4 3-at mutatott. Ismét rám nézett, de most már szemre­hányóan : „Uram, sziesztaidő van, kopjon le, kérem, de tüstént” — ez volt a pillan­tásában. És szó nélkül a másik oldalára fordult. To­vább aludt, mi mást tehet­tem — lekoptam. Buddhista szerzetes A harmadik néma — szer­zetes. My Tho külvárosaiban óriási női szent-szobor jelzi, hogy itt buddhista kolostor működik. A kapu nyitva — beléptem. A kertben vékonv- dongájú, szemüveges, kopasz, szürke köpenyes szerzetes metszi a kis rózsafákat. Üd­vözlöm. Ö is kedvesen int, jöjjek közelebb. Megmutatja kedves fáit, majd —az ilyen­kor szokásos cipőlevetés után — Buddha szentélyét. A fák szépek, a szentély azonban kezdetleges. Az embernél két­szerié nagyobb Buddha-szo- bor közönséges, új masé-ter- mék, amelyet rikító színnel mázolt be valaki. Füstölőt szórok a szobor előtt egy A saigoni fél felelős azért, hogy zsákutcába jutott a két­oldalú katonai vegyesbizott­ság tevékenysége — állapí­totta meg a saigoni küldött­ségvezetőhöz intézett jegyzé­kében Hoang Anh Tuan ve­zérőrnagy, a testület DIFK- tagozatának vezetője. A VNA által ismertetett jegyzékben a vezérőrnagy el­ítélte Saigont a kétoldalú kato­nai vegyesbizottság három előző ülésének szabotálása miatt, és aláhúzta, hogy a Thieu-kormányzat képviselői a népi felszabadító erőkre cserép földbe és meggyúftóm. Remélem, lelkem jövendő vándorlását az örökkévaló­ság országútján ez a csele­kedetem megszépíti majd. Közben torzon bora, szakál­las, barátságos ember lép be: a patikus. Megnézzük do­bozban szárított gyógynövé­nyeit. ö maga szedi, aszalja, javasolja, adja — mindezt ingyen. Teheti, a buddhista szerzetes alamizsnából éL A patikus tud kicsit franciá­ul. Megkérem, kérdezze meg a szerzetest, milyen rózsafaj­tákat termel a kis előkert- ben. A patikus udvariasan elhárítja a kérést. A szerze­tes ugyanis hét évvel ezelőtt némaságot fogadott. Megkér, ha a fogadalma lejár, fárad­jak el a válaszért; szívesen áll rendelkezésemre. Lövész A negyedik néma — lö­vész. Az egyik mythó-i csa­tornán keskeny híd vezet át. A Mekong feié eső oldalon áll a lövész. Egyedül van, mint az ujjam. Jobbjában M 16-os gyorstüzelő puska — csöve az égre szegezünk. Balkeze azonban a závárza­ton nyugszik. Egy gondolat és már szórja is a halált. A lövész azonban valószí­nűleg senkit nem öl meg. Húszpercenként vállgödrébe nyomja a fegyver tusát és rövid sorozatot lő ki a kis híd egyetlen, vízbe épült pil­lérére. Erre állítólag azért van szükség, mert ellenkező esetben a felszabadító erők békaemberei levegőbe repíte­nék a hidat. A katona rossz helyen áll, akadályozza a gyalogosfor­galmat. Riksák, kosárhordo­zók, vízszállítók kérik, szid­ják, menjen el onnan. De szegény lövész ezt nem te­heti. Erre a helybe állítot­ták. innen ereszt ki 20 per­cenként négy-öt lövedéket a fegyveréből. Így kívánja a hadiérdek. Nem vitázik, a fegyelmezett lövész ügyet se vet a tiltakozókra, szó nélkül teljesíti a parancsot — minden- bajért az a fele­lős. aki őt ide helyezte, a láthatatlan ellenségről nem is beszélve. Azt hiszem, sosem láttam nálánál lármásabb némát. M. Gy. rágalmakat szórva, képtelen követeléseket támasztva, mondvacsinált ürügyekkel sorozatosan félbeszakítják a testület üléseit. Mesterkedésük szemmel láthatóan arra irányul, hogy megtévesszék a közvéle­ményt, elkendőzzék saját tűz­szünetsértő cselekményeiket és elodázzák a sürgős dél-, vietnami problémák megol­dását. A saigoni fél a kétoldalú katonai vegyesbizottsárg teg­napi ülést is szabotálta. A DIFK TILTAKOZÁS I Saigon szabotálásai miatt A robotember a Kurbli Részleg sarkában állt betáplálva. Nem sós- kaszósszgl, vagy gyulai kol­básszal, hanem köbgyökre emelt számsorok százezrei­vel. Állt magabiztosan, dör- mögött-recsegett olykor, de nyugodtan végezte rábízott napi feladatait. Amióta a részleg beszerezte, 326-szoro- sára nőtt a termelés, a fél vi­lágot ellátták törhetetlen, fi­nom kurblival. Mint minden nap, a mun­kaidő végén, most is átöl­tözött, s elment az R. C.-be, vagyis a Robotemberek Club­jába ultizni. Egyik reggel a részlegvezető a haját tépte: Alfa nincs a helyén, pedig már 10 perccel elmúlt hat óra. A robotember 10 percet késett. Alfa végre megérkezett, vil­lanyszemei szikráztak, ha kérdeztek tőle valamit, csak sípolt, mint egy rossz rádió. Aztán munkába állt. Dolgo­zott, de aznap felére csökkent a kurblitermelés. — Mi az ördög lehet Alfá­val ? — dörmögött magában a részlegvezető. — No, majd én utánanézek. Megleste, amint Alfa mun­kaidő végén átöltözik és el­indul az R. C.-be. Követte, de nem ment utána. A hátsó ab­laknál megállt, benézett, s amit ott látott, a száját eltá- totta: Alfa a klub surokasz- talánál ült, de nem Ultizott, egy másik gépembernek a kezét szorongatta, alumíni­um fejét simogatta és alumí­nium kupával koccintottak. A kupa tele volt finom mo­torolajjal. Jobban figyelt, fü­léhez jutottak a hangok: — Bocsásson meg Omega, — mondta Alfa a kisasszonyi minőségben mellette ülő ro­botembernek, — bocsásson meg, amiért ilyen pontos vol­tam, de a pontatlanság tün­döklő erényét mi, robotem­berek még nem ismerjük. annyira még nem vagyunk hasonlatosak a hús-vér em­berekhez. — Maga szolid robot-fia­talember — mosolygott rá Omega —, igyon meg velem most egy kis szuperbenzint. És ittak. Alfa átölelte Ome­gát, csókolgatta rezes kezét. A részlegvezető»pedig kétség­beesve állapította meg, hogy Alfu szerelmes. Ekkor újra hangok szűrődtek ki hozzá: — Hogy... hogy mást sze­ret? Nem lesz az enyém? A sírba tesz, Omega. — Sajnálom — hangzott a robotkisasszony kíméletlen válasza. A részlegvezető elfutott az ablaktól, felkereste a mű»-aki vezetőt, a főmérnököt, végül az igazgatót. Tenni kell vala­mit, hogy újra 326-szorosára nőjön a termelés. S megszü­letett a határozat: Alfát ki kell venni a forgalomból, vagyis táppénzre kell külde­ni. így majd kipiheni a nagy megrázkódtatást. A határozatnak kézzelfog­ható eredménye nem lett. Al­fa megjárta az orvosi Ötös Bizottságot, ott a Szervizbe küldték. A főgépész ?yt_rs beavatkozást javasolt: Alfa annyira szívére vette szerel­mének elutasítását, hogy a szívét meg kell operálni. Alfát a Szervizbe vitték, elaltatták, a főgépész hosz- szú hegyes srófhúzóval és csípőfogóval kivet­te Alfa szívét. Nézte, még alaposabban nézegette a te­nyerében, megkopogtatta, az­tán megcsóválta a fejét: — Hallatlan! — mondta. — Milyen érzékeny egy ilyen acél szív. Edzettebb anyag­ból kellene gyártani, ami a szerelemnek jobban ellen tud állni. Mondjuk olyan anyag­ból, mint például az élő em­beri szívet. Dénes Géza A ROBOTEMBER Szerszámgépektől a hajókig A gépipar a szocialista közösség országaiban az ipari termelés egészénél is gyorsabb ütemben fejlődik: 1972-ben a KGST-gépipari termelési szint 16-szorosan haladta meg az 1950. évit, míg az ipari össztermelés ugyanebben az időben nyolcszorosára növekedett. A jelenlegi ötéves terv­ben a gépipari termelés az 1970-es évhez viszonyítva Bulgáriában és Romániában kétszeresére emelkedik 1975-ben, ugyanebben az időben a növekedés az NDK- ban több mint 40 százalé­kos, Csehszlovákiában kö­rülbelül 45 százalékos, a Szovjetunióban 70 százalé­kos, Lengyelországban pedig 75 százalékos lesz. A legutóbbi években a Mexikó és az olaj „Mexikót elkerüli a kő­olajválság gondjai, az or­szág ez év közepére benzin­ből teljesen önellátó lesz” — jelentette ki Luis Eche- verria elnök, aki a 160 mil­lió dolláros költséggel épült új olajfinomító felavatásán mondott beszédet. Kijelen­tésének az ad nagyobb nyo- matékot, hogy Mexikó az KGST-országok 10 többol­dalú és 80 kétoldalú gyár­tásszakosítási egyezményt kötöttek egymással. A sza­kosított termelés jelenleg a KGST-országok gépipará­nak közel egynegyedét öleli fel. Bulgária szakosodott például az elektromos tar­goncák és szállító-emelő berendezések, Magyarország az élelmiszeripari gépek és autóbuszok, az NDK a nyom­daipari gépek és < elektro­technikai cikkek, Lengyel- ország az építőipari gépek és hajók gyártására. A bá­nyaipari berendezések elő­állítása elsősorban a Szov­jetunióra és Romániára, a tehergépkocsiké pedig Cseh­szlovákiára és a Szovjet­unióra összpontosul. egyetlen latin-amerikai or­szág, ahol — az 1938-as ál­lamosítás óta — az olajipar az állam kezében van. Mindezek ellenére — mint hivatalos körök utalnak rá — rövidesen várható a ben­zin árának újabb emelése, amelynek célja, az állam- háztartás deficitjének csök­kenése. Pozsony lesz Csehszlovákia legnagyobb dunai kikötője Tekintettel az épülő Rajna —Majna—Duna viza útra, Csehszlovákia Pozsonyt, fel­tehetőleg a legnagyobb*, du­nai kikötővé akarja kiépi- teni. Eddig Komarno tart­ja ezt a helyet. Pozsonyban évente 1,8—2 millió tonna árut raknak át. Az új, részben már eldön­tött, tervek 4.5 millió tonna kapacitást irányoznak elő az építkezés első lépcsőjé­ben. A másodikra 7—8 fnil- lió tonnát terveznek. A munkálatok a jövő év­ben kezdődnek. A tervek­ben konténerátrakodó-beren- dezések is szerepelnek. A távlati tervek a Duna—ten­ger-hajózás Pozsonyig törté­nő meghosszabbításával is foglalkoznak, figyelembe vé­ve a tervezett Odera—Duna- csatornát, illetve a megfe­lelő csatlakozást az Odera torkolati kikötőihez. Fontos szerepet játszik a tervekben az a tény. hogy Pozsony a keleti nemzetközi hajózás határkikötője. Bizonyos je­lek arra mutatnak, hogy eb­ből kiindulva kulcspozíciót szeretnének biztosítani a ki­kötőnek, mint fordítóko­rongnak a kelet—nyugati és észak—déli forgalomban. Befejeződött Algéria első négyéves terve Algéria 1973. végén fejez­te be 1970-től 1973-ig ter­jedő első . négyéves tervét. Az ország azonnal hozzá­kezd az 1974—77. évi terv­hez, és máris „1980 hori- zont”-járól beszélnek, amed­dig Algéria megvalósítja a „fejlett ipari társadalomba” való átmenetet. Mit lehet megtudni az első terv telje­sítéséről? Hivatalos mérleg még nem készült, vannak azonban félhivatalos szám­adatok és becslések. Ezek­ből az derűi ki, hogy a ne­hézipar tervcéljait „túltel­jesítette”, a könnyűipari és a mezőgazdaság előirányza­tait nem teljesítette. Algéria a terv első két évében társadalmi terméké­nek 20 százalékát, az utób­bi két évben 40 százalékát ruházta be. miközben a be­ruházásoknak körülbelül a fele nyersolajbevételekből származott. Az állam többi bevételét a szigorú adózási rendszernek köszönheti; azokat a jövedelmeket, ame­lyek meghaladják az évi 24 000 dinárt (körülbelül 20 000 svájci frank), 96 szá­zalékos adóval sújtja. , Az összes olajbevételek az ál­lam jövedelmének 4o szá­zalékát teszik ki. A magán- beruházások aránya az ösz- beruházásokhoz viszonyítva az 1966. évi 45 százalékról 1972-i.g 5 százalékra csök­kent. A társadalmi termék növekedése becslés szerint átlag 6 százalék volt 1969- től 1972-ig.! 1971-ben állító­lag elérte a 10 százalékot, 1072-ben pedig a 11 száza­lékot. A tervezési szakembe­rek adatai szerint az ország külföldi adóssága még elég kevés ahhoz, hogy lehetővé tegye a növekedés meggyor­sítását külföldi hitelek út­ján. A Mezőgép Vállalat felvételre keres háromműszakos könnyűszerkezetes üzemébe — lakatos, — hegesztő szakmunkásokat, valamint *— férfi segédmunkásokat. A II. és III. műszakban műszaki pótlékot fizetünk, Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Szolnok, Vöröshadserer u. 33.

Next

/
Thumbnails
Contents