Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. április 4. • • TISZA K UR TI TAVASZ Az arborétum Tiszakürt egyik ékessége. A másik a Tisza, amint ott kígyózik a falu körül. Ez a piszkossárga színű folyó néma tanúja a település 900 éves történetének, mert Kürtöt szintúgy, mint a megyeszékhelyet az 1075-ben kelt Garamszent- benedeki apátság alapító levelében említik, mint lakott települést. Volt az évszázadok során a nagyerejű vitéz. Kinizsi Pál birtoka, dúlta a török, pusztították császári katonák, szedte itt áldozatait a kolera, s a folyó egyszer csak megtetézte a sok nyomorúságot: kilépett medréből és elöntötte ezt a sok nincstelennek otthont adó falut. Krónikát kellene írni — X Tanácsköztársaság alatt itt is megalakult a direktórium, köztulajdonba vették a grófi birtokot, de a földosztásig már nem jutottak él. Nagy harcok dúltak itt a vörös katonák, meg a román csapatok között. — Benkó József úgy ismeri a falut, s történetét, mint tulajdon életét, pedig csak 1956-ban került Tiszakürtre, friss egyetemi bizonyítványával. Tanárember, tizennégy évig némi tiszteletdíj ellenében, vezette a községi- könyvtárat, s csak úgy kedvtelésből először megírta a könyvtár, aztán az iskolák 25 éves történetét. Most a fiúnevelő otthon „krónikáját” írja, és az arborétum múltját kutatja. Megindul az élet — Az egyik tanyában a nyolcgyermekes Zoboki család lakott. A kisgyerekek nagyon féltek a szovjet katonáktól. Sírtak, jajveszékeltek. A szovjet harcosok vigasztalták, nyugtatgatták őket Aztán jöttek a német repülőik. A katonák a golyózápor elől a* ágy alá, a fal mellé fektették a kicsiket Zoboki ki akart menni, már nyitotta is az ajtót, amikor egy fiatal orosz katona elébe ugrott Abban a pillanatban bomba robbant az udvaron és a szilánkok megölték a katonát. így kezdődött nálunk a felszabadulás.. * A férfi, aki mindezt elmondja, betöltötte már élete 77. esztendejét. Neve: Tompa János. Fiatal legény volt még, amikor az első világháborúban kivitték az orosz frontra. Vöröskatona lett a forradalomban — őrzi az érmét amit a Szovjetunió Legfelső Tanácsától kapott Az van rávésve, hogy a Harci Érdemekért. A Szovjetunióban lett a kommunista párt tagja, 1927-ben. Amikor elindult haza látogatóba, a határon a magyar csendőrök letartóztatták, elvették az útlevelét és kezdődött élete legkeservesebb időszakai — Ahogy elengedtek, ide jöttem haza Kürtre, mert az én őseim ebben a földben gyökerezték. 1944. októberi 10-én felszabadult a község Mint oroszul tudó ember, én segítettem a szovjet parancsnokságnak, tolmácsoltam. Később, kinevezték a falu fóbírájának. ■— Meg kellett indítani az életet: szóltunk a papnak, tartsa meg vasárnap az istentiszteletet, , a tanítóknak, hogy kezdődjék az iskola Megszerveztük a rendőrséget Hozzáfogtunk helyreállítani a megsérült középületeket. A politikától fázott a nép. Egyik gyűlés a másikat érte. A munkát, amit a gyűlésen kértünk, megcsinálták. No, ha ez kell, akkor gyű- lésezzünk, gondoltam, mert munka volt elég — Az én családomból Bt embert öltek meg a fasiszták. Én és a lányom valóban az életünket köszönhetjük a szovjet hadseregnek. Ügy éreztem, nekem ezt meg kell hálálnom. 1945-ben beléptem a pártba. Tompa János bácsiék alakították meg itt a kommunista pártot 1945 februárjában. Elsők között voltam, aki elmentem hozzájuk: írjanak be engem is. | Karolina néni — Tálas Fe- rencné — ma már beteges, de akkor fáradhatatlan volt. Helyre kell állítani az óvodát? Ment a nép, rakták a falat, takarítottak. Bölcsőde kell a piciknek Ment a nép, fölhúzta a falat..: Az asz- szonyok mindennap bekopogtak a tehenes gazdákhoz: adjanak tejet a gyerekeknek. Még Pestre is elmentek, hogy szülőotthonuk legyen. Lett is. Hatágyas, szegényes, — de volt! Még a bábának is csináltak ott egy lakást. Főként az asszonyok dolgoztak mindezért, közöttük is a főszervezők egyike, Karolina néni. Megvalósult álmok Tavaszi szél fújt riadót, amikor Oltyán Gábor apjái val elment földet Igényelni. — Mi négy holdat kaptunk. Kicsi volt a határ, negyven embernek nem jutott — emlékezik. Oltyán Gábor az egyik alapítója a közösnek: kezdetben rizzsel próbálkoztak, de gyenge volt a termés. Aztán, hogy többen lettek, már búzát is termeltek meg kukoricát. Hogy mi volt a híres szőlőskertekkel — mert Tisza- kürfcnek valamikor ez volt a harmadik híressége és úgy hírlik: lesz is még az! — nagyrészt kiszántották. Nem volt elég ember, aki művelje. Tengődött a kürti termelőszövetkezet. tagjai mégis mindig bizakodtak: majd jobb lesz! És igazuk lett. A tiszakürtiek tudják, hogy most már jobbra fordul a soruk. Nem azért, mert az idei zárszámadáskor Oltyán Gábornak is már — ma állattenyésztési brigádvezető — 44 ezer forint jövedelmet mutatott a lista, hanem mert megtették a nagy lépést azon az úton. ami az álom megvalósulását jelenti. — Én vagyok a Tiszazug Tsz elnöke — mondja Barta Mihály. — Három falu szövetkezetének egyesülésével jött létre az idén a gazdaságunk. Együtt dolgozik ezután Tiszakürt, Tiszainoka és Nagyrév, több mint tízezer holdon. Három esztendő alatt 1200-as szarvasmarha szakosított telepet építünk Ti l átnokán. Tervezzük, hogy Ti- szakürtön 60 hektár diót telepítünk, télen majd az asz- szonyok dolgozzák fel a termést. 1976-tól 300—400 hektáron szőlőrekonstrukciót szeretnénk végrehajtani, társulásos alapon, ötszáz hektáron meg öntözhető gyeptelepítést csinálunk. Nagyréven építjük fel a központi gépműhelyt. Egyelőre 22 milliót fordítunk beruházásra, saját erőből meg bankhitelből. 1 A faluért Sorolja a szövetkezeti elnök: — Tiszakürtön rendbe tesszük az elhanyagolt föld- utakat. hozzájárulunk az óvoda fenntartásához, adunk 12 hektár területet az arborétum bővítéséhez. Van a községben egy régi magtár- épület, azt akarjuk átalakítani kultúrteremnek. Mivel nincs művelődési ház a községben, természetesen használhatja a falu is. Papp János tanácselnök véleménye: — Jól jön a termelőszövetkezet segítsége, mert az évi 165 ezer forint községfejlesztési alapból nem nagyon lehet az igényeknek megfelelően fejleszteni a falut. Szükségünk van vízműre, társulásos alapon kell megcsinálnunk, mert akkor jelentős támogatást kapunk. Űj iskola is kellene... A kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telepének — százba tvanan dolgoznak már ott, főként asszonyok — szocialista brigádja társadalmi munkával segíti a falut Most újabban, egy mozgalmat akarnak indítani: ahány brigádtag, annyi 30 óra társadalmi munka a faluért. Biztos csatlakoznak majd ehhez mások is. „Tavaly csaknem félmillió volt itt a faluban a társadalmi munka értéke, az idén, még több lesz” — mondja Papp János. — Akikkel beszélt valamennyien kommunisták, ök voltak és ők ma is a falu fejlesztésének első számú munkásai. Meg a többi száz párttag, akik elsők, ha segíteni kell — szól Takács Sándor pedagógus, községi párttitkár. — Mi három éve lakunk Kürtön. Látom, tapasztalom, mennyi mindenre képes a tiszakürti ember, ha a falujáról van szó. Megszerettük ezt a falut A feleségemmel eldöntöttük: itt építünk pedagógus kölcsönnel házat Itt eresztünk gyökeret Varga Viktória Figyelem a kora reggeli „ébredést” a tágas gyárudvaron. Emberekkel találkozom. Fiatalokkal, idősekkel. Szembejön velem egy ősz hajú, kissé hajlott hátú munkás. Megszólítom. — Gondolkodott-e már azon, hogy mit jelent a gyár a község életében és miért hívják Április 4-nek? — A gyár jelenti örményesen a biztos kenyérkeresetet, a megélhetést, az életet. A neve meg mintha azt akarná jelképezni, hogy a föld, amelyből kinőtt, valamikor egy birtokosé volt és ez is felszabadult... Nem mindig járt erre jó világ. Szegény, nincstelen parasztok éltek itt, akik napszámba jártak. Ennek a területnek Bíró Zoltán volt a gazdája. Szolgáltam nála 1941—42-ben, mint kőműves. A kastélyt — ahol most az irodák vannak — még én is építettem. Az a munka meg a mostani nem hasonlítható össze. A munkaidő napkeltével kezdődött és napnyugtával ért véget. Fegyvernekről jártam be. Kezdetben gyalog jöttem, mert kerékpárra nem tellett Naponta 14 kilométert is gyalogoltam. A munka fáradtságos volt, de nem panaszkodhattunk. Egész nap cipeltem a nehéz téglákat, a teli mal- teros vödröket. Fizetségként egy napra 2 pengő 80 fillért adott a nagyságos úr. Emlékszem rá, mindig szombaton kaptuk meg. Keményen dolgoztunk és nem szólhattunk bele semmibe. Kijelentette, hogy o az ur, o parancsol. Nem bánt az rosszul az emberekkel, de nem kívánnám vissza soha azt a sorsot. — Tud összehasonlítani, ha ismerte a régit is... — Nem gondoltam volna harminc évvel ezelőtt, hogy ekkora fejlődés lesz a birtokon. A felszabadulás után elkerültem a környékről, de 1954-ben visszajöttem. Akkor még gépállomás működött a gyár helyén. Azóta itt vagyok. Végig kísérhettem, hogy alakult át az élet. Most már nincs olyan, hogy a munkások hajnali három órakor, gyalog induljanak dolgozni. Autóbusz megy értük és haza is viszi őket. A gyárban ebédlő, fürdő, öltöző szolgálja a kényelmet. Beleszólhatnak az üzem ügyeibe. A munkásnak nem mondja már senki, hogy „hallgass a neved”. Szinte nincs már nehéz munka sem. Lassan elérkezünk oda, hogy mindent a gépek végeznek helyettünk. Ha valaki becsületesen dolgozik, elismerik a vezetők meg a munkatársak. Szinte sajnálom, hogy most kell nyugdíjba mennem. Kozma Lajos hamarosan hatvanesztendős lesz. Kőművesként kezdte még a régi világban és kőművesként megy nyugdíjba a gyárból is. Az örményesi Bíró földbirtokon 1949-ben alakult meg 17 erőgéppel a gépállomás. Akkor negyven ember dolgozott ott. Majd 1967-ben gépjavító vállalat lett törökEgy ember a csapatból Bajúsza alatt hamiskás a mosoly. Redőző homlokráncai is mintha azt kérdeznék: miért rólaiv, miért pont rólam ... Vékony Béla, a Tiszamenti Vegyiművek porfesték üzemének művezetője fiatal ember. Technikusi oklevelét 1962-ben kapta, azóta dolgozik itt. Napi munkája érdekes, változatos. Szereti, talán mert emberekkel kell foglalkoznia. Persze ő nem így mondja, másképp fogalmaz. — Jó most a csapat. Az elődeink is belevaló gyerekek voltak, talán tőlük örököltük. Itt nem kell nógatni az embereket. Munkára sem, de ha úgy adódik, különmunkára sem. Megyünk árkot ásni, vagy éppen kirándulni — együtt. Évek óta vezető funkciót tölt be a KISZ-ben. Sokáig titkár volt, most az alapszervezet szervező titkára. — A társadalmi munkát nálunk általában a KISZ szervezi, azaz mi fiatalok. Nálunk persze nincs olyan, hogy öreg vagy fiatal. Aki tud, jön. Általában mindenkire lehet számítani. A múltkor például nyakunkba szakadt a kryolit csomagolás. Nagyon gyorsan meg kellett csinálni. A pénz, amit érte kaptunk az alapszervezeté. Ebből megyünk kirándulni, ősszel Miskolctapolcán, Aggteleken, Kassán voltunk. A társadalmi munkában mindig részt vesznek a szocialista brigádok is. Olyanok, mint a Március 21. brigád, melynek huszonegynéhány tagja közül mindössze heten KISZ-tagok, a többiek igencsak kinőttek már belőle. — ök a tiszteletbeliek, — mosolyog Vékony Béla — a kirándulásokra, közös rendezvényekre természetesen őket is hívjuk. Ha velünk dolgoztak, szórakozni is jöj- jönek velünk. Sajnos nem sokan vállalkoznak rá az idősebbek közül, de azért a múltkor is voltak néhányan. Ha viszont társadalmi munka adódik, mindig ott vannak. Még azok is, akik a napi 8 órában a legnehezebb munkát végzik, akik a kol- ler-soron, a poros festéket szedik le. Az olyan munka, hogy utána bizony jó egy órát kell fürödni. De ők is jönnek, ha szólunk. Vékony Béla többesszámban fogalmaz. Csináltuk, megyünk, dolgozunk. Eldicsekszik, hogy az a brigád, a Március 21. most kapta meg a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevelét. S ebben az a szép, mondja, hogy KISZ kitüntetést előttünk még nem kapott szocialista brigád. Azt szeretném, ha saját magáról beszélne, de ő a KlSZ-esek- ről, a brigádokról mesél. — Jó kapcsolatunk van a Hűtőgépgyárral, a Kilián Repülő Műszaki Főiskolával, a Rákóczi úti Általános Iskolával. Rendezvényeket, vetélkedőket tartottunk az alapszervezetnek, a brigádoknak. Most például divatba jött a tárlatlátogatás. Ez jó dolog, előbb-utóbb ráéreznek az emberek ennek is az izére. Az üzemben, a vállalatnál tudják, hogy az itt dolgozókra mindig lehet számítani. Mondtam, jó a csapat. Gondolom ezért... Ez a válasz. Volt egy kérdésem ugyanis az elején. Vékony Béla, aki tavaly a Nehézipar Kiváló Dolgozója lett, most kapta meg a KISZ aranykoszorús jelvényét, kérdeztem mit gondol, miért. A válasz: jó a csapat. Vékony Béla inkább erről a csapatról beszélt. Mert ő csak egy ember ebből a csapatból. — trömböczky — szentmiklósi irányítással. A hatvanas évek végén a buda pesti Április 4. Gépgyár el határozta, hogy gyáregysége telepít örményesre. Az új te lep 1968. január elsején kezdte meg a munkát százharminc dolgozóval. Abban a2 évben 42 millió forint volt a termelési érték. A gyáregység fő profilja a thermogener.'.tor család gyártása. Ezen kívül tápházi alkatrészeket is készítenek. Feladatuk még a vízlágyítók, hűtőarmatúrák és olajégők alkatrészeinek gyártása és összeszerelése. Ma három üzemcsarnokban több mint négyszáz dolgozót foglalkoztat. A tavalyi termelési érték már 157 millió forint volt. — Az Április 4. Gépgyárban természetesen van Április 4. szocialista brigád is. Munkahelyük a daraboló üzem. Tizenegyen vannak. Miért választották ezt a nevet? Lukovszky János a brigád vezetője mondja el a megalakulás és a névválasztás történetét. — A brigád nyolc taggal alakult meg 1970. január elsején. Törtük a fejünket, hogy milyen nevet válasz- szunk. Elég sokáig nem jutott eszünkbe semmi jó, aztán úgy eltelt az idő, hogy március végét írtunk. Nagyon készülődtek a gyárban és a községben is április 4. megünneplésére és ekkor határoztuk el, hogy ezt a nevet vesszük fel. Ázt hiszem ennél szebb nevet nem is adhattunk volna a brigádnak, mert hazánk felszabadulására emlékeztet bennünket. Az első kérdést nem követi több. Egymás szavába vágva mesélnek a brigádról, a munkájukról. — Én még dolgoztam „egy- karra” is. A brigádban, közösen sokkal jobb. A mi munkánk ugyanis egymásra utalt. Kész alkatrész kerül ki a gépeinkből, azért — így Bognár Mihály. — Vállalunk társadalmi munkát is. Szerződést kötöttünk a szapárfalui óvodával és az örményesi sportkörrel. Játékokat, sportszereket csinálunk, javítunk — sorolja Patkó József. A legfiatalabb brigádtag Bámer János, 1943-as születésű. Zavartan, akadozva beszél április 4-ről. Iskolában tanult róla: — Nagyon jó, hogy ez a gyár, meg a brigád neve is. Kifejező! Szekeres Edit Találmány és újítás A reálisabb elbírálás miatt az utóbbi években csökkent ugyan az újítások száma, értékük azonban fokozatosan növekszik, tavaly már több mint 2 milliárd forint hasznot hoztak az újítók alkotásai. Az újítók tömegmozgalma a vállalat és a népgazdaság számára fölbecsülhetetlen erkölcsi és anyagi érték. Egész sor vállalatnál nagy sikereket értek el a munkás- újítók. Az újftómozgalom továbbfejlődését és a feltalálókedv fokozódását jelzik a Találmányi Hivatalban most ösz- szesített eredmények is. A számadatok szerint 1973-ban 4: 677 újítást és 516 szabadalmazott találmányt fogadtak el hasznosításra. Az újítások és a találmányok vállalati hasznos eredménye túlhaladta a 3.8 milliárd forintot. Az újítóknak és feltalálóknak 222 millió forintot fizettek ki.
