Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

1974. április 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. május 1-i jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és munkáspártok összefogása! 3. Éljen május 1-e! 4. Éljen korunk diadalmas eszméje, a marxizmus— leninizmus! 5. Éljen a kommunizmust építő szovjet nép! 6. Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! 7. Éljen és erősödjék a szocialista országok egysége! 8. Erősödjék a világ dolgozóinak összefogása az im­perializmus ellen! 9. Biztonságot Európának! 10. Békét Vietnamnak! 11. Igazságos rendezést Közel-Keleten! 12. Le a fasiszta diktatúrával Chilében! 13. Éljen a magyar munkásosztály! 14. Éljen a termelőszövetkezeti parasztság! 15. Éljen az alkotó értelmiség! 16. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 17. Éljen a munkás-paraszt szövetség! Éljen és erősöd­jék a szocialista nemzeti egység! 18. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! 19. Előre a X. kongresszus határozatainak végrehajtá­sáért, a IV. ötéves terv teljesítéséért! 20. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Jó munkával köszöntsük pártunk XI. kongresszusát, hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulóját! 21. Forró üdvözlet a kongresszusi, a felszabadulási munkaverseny kezdeményezőinek és résztvevőinek! 22. Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! 23. Éljen a szocializmus és a béke! Szolnok Kiváló vasúti csomópont (Tudósítónktól) A vasúti igazgatóságok munkaversenyében a MÁV Budapesti Igazgatósága a II. helyezést érte el, amiért a vezérigazgatóság és a Vasuta­sok Szakszervezetének elnöke dicsérő oklevéllel tüntette ki. Ebből az alkalomból tegnap az igazgatóság kultúrtermé­ben ünnepséget rendeztek, amelyen többek között meg­jelent Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója, Gulyás Já­nos, a Vasutasok Szakszer­vezetének titkára. A házigaz­da Tóth János vasútigazgató adott számot az elért ered­ményekről. Az igazgatóság területén ez alkalommal 10 vasúti csomó­pont érte el a Kiváló vasúti csomópont címet — közte Szolnok is. Az eredmények arról ta­núskodnak, hogy joggal ér­demelték ki a szolnoki vasúti csomópont doglozói a Kiváló címet, amelynek átvételére a helyi ünnepséget április 29- én, 16 órakor tartják meg. Ezen 113 000 forintot osztanak ki jutalomként a jól dolgozó vasutasok között. Újabb megyei üzemek csatlakoztak a műn ka versenyhez (Folytatás az 1. oldalról,) A vállalat forgalmi-mű­szaki dolgozói azt határoz­ták, hogy kommunista szom­batokat szerveznek. Ezek munkabérét a megyeszék­hely. valamint már Szolnok megyei városok óvoda- és bölcsőde fejlesztésére ajánl­ják fel. A vállalat vezetői az új komplex telep üzembe he­lyezésével és más módon is javítják a Volán dolgozók szociális helyzetét, az utazó­személyzet munkakörülmé­nyeit. ' MEZŐGÉP vállalatok A MEZŐGÉP vállalatnál Szolnokon, 65 szocialista bri­gád 749 tagja tett vállalást a kongresszusi munkaver­senyben. Jobb munka- és üzemszervezéssel, műszaki fejlesztéssel és a munkaidő gazdaságos kihasználásával idei 450 milliós tervüket 470 millió értékűre teljesítik. A brigádok társadalmi munká­ban felépítik a tiszaligeti sporttelepen a 648 négyzet- méter alapterületű könnyű- szerkezetes tornatermet, amelynek összes alkotóré­szét terven felül, határidőre készíti el az üzem. A MEZŐGÉP törökszent­miklósi vállalatánál a leg­fontosabb tervfeladatok túl­teljesítését, továbbá a mun­ka minőségének javítását tűzték célul a kongresszusi munkaversenyben. A válla­lat termelési és értékesítési tervét 3 százalékkal teljesí­ti túl a kollektíva, s olyan minőségű munkát adnak ki a gyáregységek, valamint a központi gyár, amelyek után a garanciális javítások, rá­fordítások összege az előző évhez képest 10 százalékkal kisebb lesz. A gyáregységek szocialista brigádjai ezen túl telephe­lyeiken jelentős társadalmi munkát is végeznek. Tisza Bútorgyár A Tisza Bútoripari Válla­lat 4. sz. szolnoki gyáregy­ségében munkásgyűlésen ha­tározták el, hogy a tavalyi 167 millió forint értékű ter­melést 1974-ben 180 — 1975- ben pedig 200 millióra fej­lesztik. A beruházások, be­rendezések gazdaságosabb üzemeltetésével segítik, hogy a nagyvállalati cél, az évi 100 millió értékű beépített konyhabútor teljesüljön. A szolnoki kollektíva ebből so­kat vállal magára: 1975-ben a 4. sz. gyáregységben 50 millió forint értékben gyár­tanak beépített konyhabú­tort. A gyáregység vezetői a munkásműveltség növelése érdekében azt vállalták, le­hetővé teszik minden — vég­bizonyítvánnyal nem rendel­kező — 30 éven aluli dolgo­zónak az általános iskola befejezését az 1974/75-ös tanévben. Megszervezik a dolgozók kihelyezett általá­nos iskoláját, ehhez igazít­ják a tanulók műszakbeosz­tását, tanszersegélyt adnak, s a végzettek órabéremelés­ben részesülnek. A 4. sz. gyáregység dolgo­zói, szocialista brigádjai to­vábbra is részt vesznek a városszépítő, fejlesztő tár­sadalmi munkákban. Erre az évre annyi önzetlen mun­kát ajánlanak fel a 900 éves Szolnokért, hogy a bronz és ezüst után kiérdemeljék a „Társadalmi Munkáért” aranyplakettet is. Vasipari Vállalat A tanácsi vállalatnál öt üzem, illetve gyáregység dolgozói tettek kongresszusi munkaverseny-vállalást. A felajánlások közül a terme­lékenységet növelők értéke egymillió 800 ezer, az ön­költségcsökkentő félmillió, a társadalmi munka értéke pedig pontosan egymillió 100 ezer forint. A törökszentmiklósi gyár­egység szocialista brigádjai a hegesztett szerkezetek gyártásánál — szigorúan ügyelve a minőségre — mintegy 5000 kg hulladék- vasanyag hasznosítását vál­lalták. Három szabad szom­batjukon kommunista mű­szakot tartanak a mezőtúri és a jászberényi gyáregység dolgozói. Munkájuk ellen­értékét városuk és a 900 éves Szolnok fejlesztésére fordítják. A szolnoki, köz­ponti szolgáltató üzem 6 szocialista brigádja műsza­ki fejlesztéssel, új javító- műhely indításával és gon­dos munkaszervezéssel 40 százalékkal több javítást vállal. A Kandó Káliján műszaki brigád KRESZ- parkot tervez és épít az Ady Endre úti óvodának. A vál­lalat brigádjai társadalmi munkában összesen 21 isko­lát, óvodát, illetve kórházat patronálnak a megyében, A munkásműveltség növe­léséért háromszáz brigádtag egyéni vállalása: az őszön szakmai, általános vagy po­litikai tanfolyamokon, illet­ve iskolában rendszeres ta­nuláshoz kezd. Lenin - a gyakorlatról O któber előestéjén Lenin a következőket írta: „Nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták va­lamennyi konkrét vonatko­zásban ismerik a szocializ­mushoz vezető utat. Ez kép­telenség. Ismerjük ennek az útnak az irányát, tudjuk, milyen osztályerők vezetnek ezen az úton, de a ko t rét gyakorlati utat majd csak a milliók tapasztalata mutatja meg, ha majd munkához lát­nak”. rialista háború elkerülhetet­lenségének tételét A másik oldalon viszont olyan pártta­gok is akadtak, akik — még messzemenő engedmé­nyek árán is — a „megbéké­lést” hirdették az ellenséges világgal. Lenin másképp gondolko­dott. „Természetesen megma­radunk a kommunizmus alapelvein. És rossz kommu­nisták lennénk, ha megfe­ledkeznénk a munka és a töke összeegyeztethetetlen el­Lenin tehát félül emelke­dett az ortodox dogmatizmu- son éppúgy, mint a minden forradalmi romantikától men­tes prakticizmusan. És nem­csak szavakban. Jó példa er­re a szovjet állam külpoliti­kai irányvonala a genovai és hágai nemzetközi konferen­cia idején. 1922 elején Szovjet-Orosz- ország meghívást kapott a genovai konferenciára, amely­nek célja a háború utáni Európa helyzetének és fejlő­dési távlatainak megtárgya­lása volt Ilyen körülmények között természetesen felme­rült a kérdés, milyen irány­vonalat képviseljen a világ első munkás-paraszt állama az öt körülvevő ellenséges, erős, de egyáltalán nem egy­séges országokkal szemben. A „baloldaliak” szerint (akik a hatalmon levő párt­ban nem voltak kevesen) megalkuvás nélküli, elvi ál­láspontra kell helyezkedni, nem szabad feláldozni a kommunista eszméket a ka­pitalista országokkal kötött egyezményekből származó, Ideiglenes anyagi előnyökért. A konferencián, megsemmi­sítő beszédekkel kell fellép­ni a polgári pacifistákkal szemben, hangsúlyozni kell a burzsoázia erőszakos meg­döntésének, az újabb impe­ls iMz ló gyáregység A MEZŐGÉP Vállalat szolnoki gyáregysége 1973. évi termelési eredményei alapján elnyerte a Kiváló gyáregység címet. A tegnap rendezett ünnepségen Kar­dos János igazgató méltatta a gyáregység eredményeit, a kollektíva munkáját Szirá­ki András, a vállalat főmér­nöke a Kiváló gyáregység cím átadása alkalmával vi- tüntetést és jutalmakat adott át. Az ünnepségen tizen­hármán a Kiváló dolgozó ktüntető jelvényt, illetve pénzjutalmat kapott Az Ifjúság szolidaritási napja Nagygyűlés liöéafüreden és Törökszentruiklósoii Tegnap délelőtt Tiszafü­reden háromszáz résztvevő­vel gyűlés volt az ifjúság szolidaritási napja alkalmá­ból. A jászberényi járást, Jászberényt és Karcagot öt- ven-ötven fiatal képviselte. Részt vett a gyűlésen négy ország — Jemen, Líbia Banglades és Etiópia — egy- egy fiatalja is. Kovács Mihály, a tiszafüre­di járás KISZ-titkára üdvö­zölte a megjelenteket, majd Krisár Miklós járási nép­fronttitkár mondott ünnepi beszédet. Felszólalt a libanoni küldött, utána felolvastak egy tiltakozó táviratot, amelyet elküldték a Magyar Szolida­ritási Bizottság chilei akció­bizottságának. A gyűlés vé­gén a tiszafüredi gimnázium irodalmi színpada chilei szo­lidaritási műsort adott. A küldöttek és a vendégek látogatást tettek a Magyar Hajó és Daru gyárban, vala­mint az Alumíniumgyárban. Este fáklyás felvonulás és tá-' bortűz zárta a programot. Hasonló esemény zajlott Törökszentmiklóson is. Este hét órakor több mint ezer fia­tal, fáklyás felvonulást ren­dezett a Táncsics téri gyű­lésre. Peres János, a KISZ városi bizottságának titkára mondott megnyitót, majd Márton József, a KISZ KB munkatársa tartott beszédet. Részt vett a gyűlésen Avedis Kazangian a budapesti TESZKO jordániai tagja, va­lamint egy iraki fiatal, akik délelőtt látogatást tettek a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat KlSZ-szerveze- ténél, majd beszélgettek a mezőgazdasági szakközépis­kola fiataljaival, azután vá­rosnézésen voltak. és konkrétan világította meg azt az isiméit marxista té­telt, hogy az elmélet nem dogma, hanem vezérfonal a cselekvéshez. II lentéteiről. Az imperializmus mint egész, természetesen re­akciós és agressAv, s a párt­program ezen elemi igazsá­gairól megfeledkezni teljesen megengedhetetlen. De miért hunynánk szemet az előtt, hogy a burzsoázia táborában is van egy szárny, amely bé­kés megoldásra, bár a mi kommunista szempontunkból meglehetősen szegényes és .fenntarthatatlan pacifizmus­ra töreksAk. Talán bizony mindegy nekünk, hogy pol­gári pacifistákkal, vagy nyílt ultrareakciósokkal van-e dol­gunk? Miért nem próbálnánk meg kettéosztani Genovában a minket körülvevő tábort, kiugratni annak pacifista szárnyát, és tárgyalásokat kezdeni vele? Tehát jogunk van-e nem kipróbálni ezt a — ámbár problematikus — le­hetőséget, miként lelhetnénk meg a kiutat a zsákutcából-, amelybe az emberiséget az imperializmus kergette? Va­jon jogunk van-e tudatosan vállalni azokat a véres ál­dozatokat, amelyeket egy há­ború okozhat, ha csak egyet­len lehetőségünk is van el­kerülni? Nem. Erre nincs jo­gunk. Mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy ezt a szerencsétlenséget elkerül­jük. Leninnek az a tézise, hogy a kapitalista rendszer külön­böző elemeihez differenciál­tan kell állást foglalnunk, teljes mértékben vonatkozik a szellemi szféráikra is. Hiba volna valamiféle egységes „burcsoá” kultúráról beszél­ni. nem kiválasztani abból a progresszív, humanista és d emókratikug áramlatokat, hanem az anarchista erőszak módszereivel elutasítani az emberj értelein valamennyi múltbeli vívmányát. Lenin mint tudós, forradal­már, államférfi szilárd, meg- rendíthetetien eszmei alapról, de mindig rugalmas módon fogott hozzá a történelem áramlatai által felvetett, elő­re nem látott feladatok meg­oldásához. Lenin határozottan szembe­helyezkedett a valósággal szembeni fatalizmussal, a tör­ténelmi szükségszerűség esz­méinek olyan értelmezésével, amely csökkenti az emberi tudat, akarat és kezdeménye­zés jelentőségét Sokoldalúan a lehet, még plasztiku­sabb Leninnek ez a ma­gatartása a breszt-li- tovsziki béke körüli vitákban. Történelmi közhely ma már, hogy „reálpoütikailag” Le­ninnek volt igaza a baloldali kommunistákkal szemben, akik forradalmi háborút kö­veteltek és ezzel kockáztat­ták az orosz tanácsiköztársa­ság fennmaradását. A he­lyes gyakorlati megoldás Le­ninnél azon alapult, hogy el­méletileg mélyen elemezte a forradalmi fejlődés ossz folya­ma fának pillanatnyi állapo­tát. A világforradalom min­den rószeseménynél elöbbre- való, de ez — mondja Ló­riin — csak akkor lehet va­lódi (tehát gyakorlati) igaz­ság, „ha nem hagyjuk figyel­men kívül, hogy milyen hosz- szú és nehéz út vezet a szo­cializmus teljes győzelméhez”. S az akkori konkrét helyze­tet tekintve hozzátette: „Min- den absArakt igazság frázis lesz, ha bármely tetszőleges konkrét helyzetre alkalmaz­zák”. Lenin több, mint fél év­századdal ezelőtt rámutatott, hogy a történelmi fejlődés útja soha nem sima éskömy- nyű. „...Nem dialektikus, nem tudományos, elméletileg hely­telen — írja Lenin —, ha úgy képzeljük el a világtör­ténelmet, hogy az Amán és fennakadás nélkül, olykor gi­gászi visszaugrások nélkül halad”. A kommumiistaéUenesség szószólói ma arra hivatkozva próbálják cáfolni a leniniz- musst, hogy a szocialista for­radalom a fejlett nyugati or­szágokban még nem aratott győzelmet, és hogy a kapita­lizmus ezekben az országok­ban — a rájuk jellemző el­lentmondások ellenére — mű­szaki és termelési szempon t­ból még mindig fejlődik. Le­nin kijelentéseinek tudatos eltorzításáról van szó. Lerün a szocialista forradalomnak a fejlett tőkésországokban be­következő lassúbb érlelődé- séről szólva egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a forra­dalom győzelme után ezek­ben az országokban a mun­kásosztály magasfokú szerve­zettsége és összeforrottsága lehetővé fogja tenni a szocia­lista újjáépítés feladatainak gyors és hatékony végrehaj­tását. Az orosz munkásoknak hihetetlenül nehéz körülmé­nyek között kellett végrehaj­taniuk a forradalmat, más országokban — október győ­zelmének eredményeként — könnyebben, ,.emberibb úton'1 valósulnak meg a forradal­mak. „Nekünk a legkeményebb formájában kellett megvaló­sítanunk a proletariátus dik­tatúráját” — írta V. I. Le­nin ... Más országok más ,.emberibb úton jutnak el ugyanoda: a szovjet hatalom­hoz”. L enin elismerte a szocia­lizmusra való áttérés különböző útjainak le­hetőségét, és szüntelenül hangsúlyozta, hogy minden esetben változatlanok marad­nak azok az alapvető saiátos- ságók, amelyek a politikai hatalom meghódítását és megtartását jellemzik. E vo­nások nemzetközi ielentősé- gét így fogalmazta meg: „Ma már nagyon jelenté­keny nemzetközi tapasztalat• tál rendelkezünk, amely u legteljesebb határozottsággal bizonyítja, hogy forradal­munk egyes alapvető voná­sai nem helyi, nem sajátosan nemzeti, nemcsak orosz, ha­nem nemzetközi jelentőségű­ek... Az adott történelmi idő­szakban azonban az a hely­zet. hogy az orosz példa min­den országnak valami na­gyon lényeaeset mutat meg elkerülhetetlen és nem is iá- ■ voli jövőiéből”. A megtett útra emlékezni nem múlhat el anélkül, hogy leni"-» ——•ink- És vi­szont. Ezért idéztük újonnan gondolatait születésének 104. évfordulóján. B; E,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents