Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. április S. Bátorság Érdemrend az egyiptomi hadügy­miniszternek A líbiai forradalmi pa­rancsnokság tanácsa Líbia legmagasabb katonai kitün­tetését, a „Bátorság Érdem­rendet” adományozta Ahmed Iszmail egyiptomi hadügy­miniszternek, a Cionista el­lenség ellen az arab egység megteremtéséért vívott har­ca” elismeréseként. ENSZ tanácskozás Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa pénteken tűzi napi­rendre a Közel-Keleten ál­lomásozó rendkívüli ENSZ- erők mandátumának meg­hosszabbítását. Ezt megelő­zően, kedden, Kurt Wald­heim, a világszervezet főtit­kára jelentésben számolt be a Biztonsági Tanács október 25-i határozatára létrehozott hétezer-fős ENSZ-alakulat csaknem hathónapos tevé­kenységéről. Szűkkörű NATO-jubileum Csak szűk körű ünnepsé­gen emlékeznek meg ezen a héten a NATO központjában a szervezet fennállásának 25. évfordulójáról. Kisebb NATO díszszemlét tartanak, s Luns főtitkár mond beszédet. Az eredeti tervek szerint erre az időpontra akarták időzí­teni az Atlanti Szövetség csúcstalálkozóját, Nixon el­nök részvételével, s az Egye­sült Államok és európai NATO-partnerei „új viszo­nyáról” szóló dokumentum aláírását. A Washington- és Nyugat-Eúrópa között kiéle­ződött feszültség miatt azon­ban érre nem kerülhet sor, s így — ellentétben a 20. évforduló fényes washingto­ni ünnepségeivel — a szer­vezet negyedszázadáról csak igen szerény körülmények között tartanak megemléke­zést. Ahol a Nap a földre szállt A polinéziai szigetvilág ős- lakói között egy monda él: ■fehér istenség száll majd a földre, magával hozza a Na­pot és megteremti a boldog­ság korszakát e tájon. Nos, a monda az elmúlt évszázad­ban lényegében valóra vált: a fehérbőrű istenség megje­lent a Csendes-óceán térségé­ben, és a Nap is felragyogott egyik szigetén. De az isten­ség csakhamar hódítóvá vál­tozott, a Nap pedig nukleá­ris energia-formájában a pusztítás szolgálatába szegő­dött. Úgy tűnik, a boldogság még várat magára Földünk­nek ezen a részén. ☆ AZ ELMÚLT évtizedek­ben a nagyhatalmak a Csen­des-óceán 174 millió négy­zetkilométer kiterjedésű víz­tükrét a politikai és katonai események egyik legfonto­sabb színterének tekintették. A hatalmas térséget határo­ló kontinensek partvidéke, a nagyszámú sziget és amely tengerek figyelemreméltó sze­repet töltöttek be a világpo­litikai események alakulásá­ban. Az óceán jelentőségét csak növelte, hogy tenger- szorosai az Indiai-óceánhoz, az Északi-Jeges-tengerhez, a másik oldalon pedig a Hoom-fokon és a Panama- csatornán keresztül az At­lanti-óceánhoz vezetnek. Ezzel magyarázható, hogy a második világháborút kö­vetően az Egyesült Államok jelenléte nagy mértékben megnőtt ebben a térségben. Alaszka és Hawaii bevonása a szövetségi államok sorába jó okot szolgáltatott arra, hogy az Egyesült Államok érdekeinek védelme ürügyén fenntartsák az amerikai fenn­hatóságot a Csendes-óceán egyes részein. Amerikai zász­ló leng még ma is a Szamoa sziget-csoport keleti oldalán (Amerikai Szamoa), Honolu­lutól délnyugatra 4500 kilo­méterré, továbbá számos kis szigetcsoporton a 150. nyugati hosszúsági foktól a 165. ke­leti hosszúsági , fokig. Az Egyesült Államok fennható­sága nyugaton emellett ki­terjed egészen a Guam-szi- getekig és gyámsági terüle­tének tekintheti a Gsendes­óceáni Szigetek néven nyil­vántartott körzetet is. Az itt húzódó tengeri út­vonalak igen fontosak az amerikaiak számára. Hosszú lenne a listája azoknak a nyersanyagoknak, amelyek a Csendes-óceánon keresztül jutnak el az Egyesült Álla­mokba és amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű ipari termelés és haditechnika. A PENTAGON szakembe­rei is rendkívül fontosnak tartják Földünknek e legna­gyobb víztükrét. A néhai Douglas Mac Arthur tábor­nok nyomán még ma is az alaszkai Aleut-szigetektől. a Kuril-, a Japán- és a Fülöp- szigeteken át Indonéziáig hú­zódó vonalat tekintik az Egyesült Államok „előretolt nyugati védelmi sávjának”. Számukra e szigetek fontos­sága két vonatkozásban je­lentkezik: az egyik, hogy a part menti tengerektől a Csendes-ócetínba vezető kes­keny tengerszorosokat és tengeri átjárókat ellenőriz­hessék, a másik pedig, hogy ezeket a szigeteket ugródesz­kául használhassák fel a kontinentális területek elleni hadműveletekhez. A többi között ilyen megfontolások húzódtak meg az 1950-ben kirobbant koreai háború mö­gött, de ezzel indokolták a utóbbi időben némileg mó­dosult. Az úgynevezett önvé­delmi erők fokozatos kiépí­tése és erősítése a közeli vál­tozások lehetőségét veti fel. Különösen érdekes ebből a szempontból egyes japán ve­zetők nyilatkozata, akik ki­fejtik, hogy a szigetország ma nem képes a Közel-Ke­lettől a Malakka-szorosor keresztül Japánba vezető életbevágóan fontos utánszál­lítási útvonalakat biztosítani és nem tudnak szembeszáll­ni az országot fenyegető eset­leges veszélyekkel szemben sem. Feltehetően ilyen indo­kolás alapján született meg 1972-ben az a döntés, hogy növelik a védelmi kiadáso­kat és a haditengerészet fej­lesztését is fontos tényező nek tekintik. A japán fel­fegyverzés híveinek nyilván kapóra jönnek az olyan konf­liktusok, mint amilvennek a legutóbb a Dél-kínai-tenger térségében voltunk tanúi. Az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság igényt tart a Hainan, közelében fek­vő Paracél (Hszisatao)-szige­tekre. sőt a Rómeótól észak­ra húzódó Spratly (Nnns*- tao)-szigetekre is, új hely­zetet teremtett ebben a kör­zetben. Leszámítva azt, hogy ez a lépés a saigoni kormány helyzetét erősítheti, komoly aggodalmat keltett a Fülöp­vietnami háborúba való be­avatkozás szükségességét is. Lényegében ilyen elképze­lésekkel, az amerikai befo­lyás biztosítása és fenntartá­sa céljából hívták életre 1951-ben az ANZUS-t, majd 1954-ben a SEATO-t. A másik fő és egyben nö­vekvő fontosságú gazdasági és politikai erő ebben a tér­ségben. Japán. A szigetor­szág százmillió lakosának óriási energiája és fejlett technikai színvonala egyre nagyobb hatással van az ese­mények alakulására. Ehhez járul még. hogy Japán nyers­anyagokban szegény ország: kőolajának mintegy 90 szá­zalékát a Közel-Keletről im­portálja, a vasércet Ausztrá­liából, számos más nélkülöz­hetetlen ipari nyersan vágót pedig Latin-Amerikából és a világ más tájairól. Az elmúlt években Japán némileg csökkentette a má­sodik világháború után ki­alakult függőségét az Egye­sült Államoktól, de a folya­szigeteken. Malaysiában és Indonéziában. Nehéz megál­lapítani, hogy hasonló esetek ismétlődése esetén az érin­tett országok milyen lépésre szánják el magukat. Az új helyzetet feltehetően Japán sem hagyja figyelmen kívül, hiszen itt haladnak át az Indiai-óceán felől érkező fő energiautánpótlási útvo­nalai. S ebben a kérdésben érdekei megegyeznek az Egyesült Államokéval, amely a Csendes-óceán és az Indiai­óceán között őrjáratozó 7. flottájának szabad mozgását látja veszélyeztetve. A SZOVJETUNIÓ, amely távol-keleti országrészeit fi­gyelem bevéve közvetlenül is érdekelt a Csendes-óceán vi­zein kialakult helyzet nor­mális fejlődésében, a koráb­biakhoz hasonlóan most is a békés megoldások lehető­ségeit kutatja. Brezsnyev 1969-ben elhangzott felhívá­sa az ázsiai kollektív bizton­sági rendszer megteremtésé­re, ehhez jó alapot szolgál­Aki már járt Bulgáriában, bizonyára kedves emlékeket őriz Várna pompás tengerpartjáról, aranyló fövenyéről, a színpompás kolostorokról, Szófia ezernyi bájáról. Meglehet, bogy a bolgár fővárosból feljutott a 2500 méteres Vitosára, Szófia Széchenyi-hegyére. De vajon látta-e a Vitosa észak- nyugati lejtőjén, a Fekete-csúcs és a Szelimica közelében a világhírű kőfolyamokat? Félelmetes, feledhetetlen látvány. Az elmúlás és az örökkévalóság szintézise. Sok száz méter szélesen, kilomé­terek hosszán „ömlik le” tucatnyi kőfolyam a magasból. Az egymásra torlódott, hat—nyolc méteres kövek szinte apo­kalipszist sejtetnek. Pedig nem történt itt semmi eget- földet rengető katasztrófa. Ellenkezőleg. A természet erői­nek nagyon is csendes, lassú műve nyűgözi itt le a turis­tát. És nem az óriáshegységekből, az Alpokból ismert gleccserekről, vagy morénákról van itt szó. Nem. A kőfo­lyamok másként keletkeznek. Évmilliók során a hőmér­séklet ingadozása, s a fagyok következtében felaprózódott kőzet törmeléke,, zúdul le” a lejtőkön. Aki arra felé jár. a Vitosán, a Fekete csúcs közelé­ben, ne mulassza el megnézni a természet kínálta e cso­dálatos látnivalót. mat további erősödésének ma még számos akadálya van. Mindenekelőtt az, hogy a japán szigetek még nap­jainkban is fontos kapcsot képeznek az Ázsiát szegélye­ző szigetláncban, és így a politikai önállósodás az Egye­sült Államok csendes-óceáni érdekeit közvetlenül érinti. Sőt fontossága még növeke­dett is azóta, amióta Okina­wa szigetének státuszában változás történt. KÖZISMERT, hogy Japán viszonylag keveset fordít költségvetéséből katonai cé­lokra, bár ez a helyzet az tat. Számol az ázsiai térség sajátos történelmi viszonyai­val, emellett abból indul ki, hogy minden népnek joga van saját sorsának intézésé­re, megengedhetetlen az ag­resszió útján elért terület- szerzés és senki sem akadá­lyozhat meg más államokat abban, hogy a nekik tetsző társadalmi és gazdasági re­formokat végrehajtsák, A Csendes-óceán térségének né­pei pedig csakis ilyen elvek alapján teremthetik meg az együttműködés és biztonság tartós alapjait, Tolnay László m = ^KÉPERNYŐJE mMj ELŐTT Csütörtökön este a televí­zió talán „legöregebb” mű­sora adta át a helyét egy új fiatal jövevénynek: a Szü­lők nevelők egymás közt cí­mű adást, amely csaknem másfél évtizedig élt a kép­ernyőn felváltotta a „családi tévéújság.” Hiába, nemcsak az ember öregszik meg, a tévéműsort is kikezdi a ko­ra. A műsor szerkesztői he­lyesen ismerték fel az egyre jobban kifáradó pedagógiai adássorozat megfiatalításá­nak szükségességét, s ezzel még meg tudták óvni a tel­jes elgyengüléstől. Fabula — Családi kör Nem véletlenül hangsúlyo­zom ezúttal a szerkesztők jó érzékét, mert hasonló bölcs szimat más műsorok eseté­ben is elkelne. Itt van pél­dául a Fabula, Vargha Ba­lázs már-már elnyűhetetlen műsora. Látszik rajta, hogy a kiapadhatatlan ambíciójú műsorvezető is hovatovább saját ötleteit kénytelen is­mételni. De ami ennél is in­kább jelzi, hogy a Fabula is megérett a felfrissítésre: ki­ütköztek rajta a sematizmus szürke foltjai. A zenéről szó­ló legutóbbi adásban a mű­sor tartalmában is hol ide kapott, hol oda nyúlt, egy­mástól távol álló ismeretkö­rök között igyekezett eléggé esetleges és felszínes kap­csolatot teremteni, pusztán azért, hogy központi szálra fűzhesse az egyes része­ket. Erőszakoknak tűnt az adáson belül a kedves ka­maszok „nagyképű” vitája Bartók zenei nagyságáról és a modern zene értékeiről. Láthatóan ebbe a vitába a műsorvezető kényszerítette bele őket. Mennyivel termé­szetesebb, frissebb volt a Fa­bula, amikor indult! Hiába tupfrozták fel ezúttal újabb és újabb kéoi ötletekkel, tar­talmi modorosságait nem takarták el a kamera mu­tatványai. A Fabulára is rá­férne bizony már egy kis vérátömlesztés. (A kérdés persze, honnan kellene be­szerezni az átömlesztéshez szükséges vért.) Lám Kelemen Endre mű­sorának is milyen jót tett a felfrissítés. Mindenekelőtt él­vezetesebbé, színesebbé, vál­tozatosabbá vált a neveléssel kapcsolatos televíziós prog­ram, a Családi kör; a ma- gazinielleg táaabb teret nyújt a játékos ötleteknek, a tet­szetős megoldásoknak. — A szülői mesterség, a családi nevelés művészetének olyan műhelytitkaiba engedett be­pillantani első alkalommal, ahová többnyire csak a szi­gorú tudománynak van be­járata, például a lélektan­nak. Azt hiszem, a fantázia­hazugság mint fogalom most vált számunkra közismertté. Most, hogy játékos módon, jelenetváltozatokkal jutot­tunk közelebb a megértésé­hez. Ahhoz a pedagógiailag fontos tanulsághoz, — hogy gyermekeink apró füllenté­seiben ne rögvest a hazug­ságot lássuk, hanem csupán a túltengő gyermeki fantá­zia esetleges elrugaszkodását a valóságtól. Ilyen esetben ne az apai doronghoz, ha­nem józan eszünkhöz nyúl­junk. Tapintattal kell „elve­temült” csemeténket vissza­vezetni a fantázia útjairól a való élet csapásaira. A lélek­tan gyakorlati alkalmazásá­nak nagyszerű példája volt, amit a televíziós Kovács csa­lád életében bepillantva lát­hattunk. A „Nyitott ajtó” — állandó rovata a pedagógiai magazinnak — szintén hasz­nos tanácsokkal szolgált a lányos mamáknak. Lehet, hogy a szemforgató prüdéria kissé meghökkent az őszinte szavak hallatára, de amit a gyermeknőgyógyász útrava- lóul elmondott, az az egész­séges leánynemzedék felne­velkedéséhez igen-igen szo­rosan hozzátartozik. Előfor­dult persze kevésbé haszno­sítható ötlet is a műsorban. A zene játékos megszerette­tésére például olyan formát kínált, amely családi kör­ben, aligha honosítható meg. — (Talán egy óvodásoknak szánt adásban, oda inkább kívánkozott volna.) A neve­lés olyan területe a tudo­mánynak, amelyhez minden­ki ért, legalábbis sokan azt hiszik magukról. A megúju­ló pedagógiai műsornak nagy része lehet abban, hogy fris­sen, szórakoztató formában újra és újra ráébressze a te­levízió nézőit az igazságra: ahhoz, hogy apaságtanban és anyasáetanhan professzo­rokká váljunk, rengeteg a tanulnivaló. Kabos Gyű'a a Szin^szmúzpumban Kabos Gyula színészi egyé­niségét idézte a televízió Szí­nészmúzeuma. „Kabos volt az üzleti siker, Kabos nevé­re vették meg a filmet a fa­lusi mozik, Kabos nevére kölcsönzött tőkét a gyártó­nak a gazdag ügyvéd, vagy tőzsdés, Kabos nevére ment be a moziba vasárnap dél­utáni előadásra a munkás­ember és kistisztviselő. Ka­bos nevére adott előleget az amerikai forgalmazó. Kabos pénz volt, Kabos a magyar film volt” — olvashatjuk az egyik róla szóló méltatás­ban. A Színészmúzeumban „járva” másról is meggyő­ződhettünk: Kabos a két vi­lágháború közötti idő leg­nagyszerűbb filmkomikusa volt. Tehetsége túlnőtt a ma­gyar film határain. Persze sokszor olyan közepes fil­mekre is pazarolta sajátos komikumának aranyát, ame­lyek nem értek fel az ő mű­vészi rangjáig. Bőkezű volt, szórta a humort. Sajnos a filmkockák megfakulnak. A film hangja eltorzul. De így is tapasztalhattuk a bemu­tatott részletekből, hogy Ka­bos művészete a fakó képek ellenére is milyen lenyűgö­ző, hogy milyen meggyőzően tudja ábrázolni a hatalma­sok által megalázott kisem­berek komédiába hajló sor­sát. Az ismertebb Kabos- filmek részletein túl kelle­mes „újdonsággal” is szol­gált a múzeum. Bemutatta Kabos első némafilmjét, — amelyben a legjobb burlesz- kekre emlékeztetőén játszot­ta el Huszár Pufival egy cipővásárlás mulatságos törté­netét. Film követett filmet ebben a műsorban. Szó ke­vés hangzott el, magyarázó, összekötő. Ezúttal is Farádv hárult a ..tárlatve­zetés” feladata. Csak a r.em értem, mire jó — nem először tapasztaljuk— a leg­prózaibb életrajzi tudnivaló­kat is a lírai versek pátoszá­val túlzengetni. A tehetséges fiatal színész túlságosan is teatrálisan fogja fel szere­pét, vagy talán a rendezés is erre ösztönzi? Kár, mert ettől sokat veszít meghitt­ségéből a múzeumi látoga­tás.” Röviden A televízió jóvoltából las­san többet tudunk Shakes­peare Angliájáról, mint sa­ját történelmünk hasonló korszakairól. Még alighogy nyomon követtük VIII. Hen­rik különc életének epizód­jait, s máris következik Er­zsébet, és az ő uralkodása. A kedd esti olasz program nagy ajándéka: a Turandot, Puccini operájának ragyogó filmváltozata. Nemcsak az énekesek teljesítménye volt kápráztató, hanem a film képi megoldása is. A színházi világnapra ala­posan kirukkolt a televízió, teljes estét szentelt az ün­nepnek. A három különböző színházból adott közvetítés bizonyos mértékig kereszt- metszetét is adta a megújú- lásra mindig kész, új törek­véseknek otthont adó ma­gyar színházművészetnek. — Élvezetes, változatos prog­ram volt. v. a Kőfolyamok a Vitosín A japán önvédelmi erők egyik haditengerészeti egysége gyakorlatozás közben

Next

/
Thumbnails
Contents