Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-12 / 59. szám

1971. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T 5 Jubileumi kabaré Durrogó poénok diszlövésé- tól hangos csinadrattával iött a márciusi rádiókabaré. Ün­nepelni ötéves fennállását, való igaz, nagy nekigyűrkő- zés illett, hadd különbözzék már ez a jubileumi kiadás legalább-; a többi az utóbbi időben úgyis nagyon hasonlí­tott máj- egymásra. A „különbözésre” a szer­keszt őpáros, a Marton—Szilá­gyi duó a legkézenfekvőbbet választotta: élcelődjünkazon, meg annak ürügyén, hogy öt éve létezik, s havonta meg­szólal a rádiókabaré. S e választás valóban jónak bizo­nyult. Gondoljunk csak a meghívott „nagy emberekre-’, minisztertől sportolóig, író­tól politikusig, akik jó humor­érzékkel kapcsolódtak a mű­sorba, hoztok friss színt, új­szerűséget. De nem is az ét­ietek miatt — bár abban most nem volt hiány — in­kább & műsor első felének lendülate, ritmusa miatt volt más ez az adás. mint az elő­zőek. Ez is bizonyította, hogy a kabaré — lehet bármennyi­re szerteágazó és sokrétű — akkor igazán sodró, ha nem­csak- a megírt szöveg igényes, de a műsor egy percre sem engedi ki kezéből a hallgatót. A boszorkány Az ötlet, amely e rádiósza­tíra alapját adja, éppen ab­szurditása miatt lenne érde­mes arra, hogy hangjáték, mégpedig jó hangjáték le­gyen. Egy levél a Hivataltól azt kéri, hogy igazolják: nevezett Piroska a büfé fiatal üdvös­kéje, nem boszorkány. A Hi­vatalnok — nem egy, több is — személy szerint természe­tesen nem hisz abban, hogy léteznék boszorkányok. No­de igazolni, hivatalosan, az nem olyan egyszerű, így az­tán tanácskozások, megbeszé­lések. követik egymást — meg kell azt jól gondolni, mi a teendő. Mondom, az ötlet jó. Ha az író, Vágó Péter nem akarná mindenáron bizonygatni,- hogy nemcsak az ötlet ab­szurd. de a hivatalnokok vi­selkedésmódja is, ha nem venné ennyire komolyan, hogy neki most mindenáron igazolnia kell: indokolt fel­háborodás íratott vele szálú rát — akkor, nos akkor talán szórakoztatóbb frappánsabb lenne ez a játék. — trömböczky — Könyvtár a laktanyában Mit olvasnak a katona fiatalok ? A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola könyvtára több helyiségből áll, amelyek világosak, tiszták és ízlése­sen vannak berendezve. Na­gyon sok közművelődési könyvtár megirigyelhetné. A főiskola könyvtára alig néhány évvel ezelőtt nyerte el mai formáját, amikor új, korszerű épületbe költöztet­ték. Szabadpolcos elrende­zésben közel húszezer kötet áll a katonaolvasók rendel­kezésére. Folyóirattartók, asztalok, kényelmes fotelek és megannyi virág teszi ott­honossá, kellemessé a kis he­lyiségeket. Naponta sokan felkeresik'— hallgatók, tisz­tek és sorkatonák — akik a kölcsönzés mellett szakköny­veket, lexikonokat lapozgat­nak, mások egy bizonyos té - mához jegyzeteket készíte­nek, vagy egyszerűen csak a verseket, valamelyik folyó­iratot, hetilapot, vagy a na­pisajtót olvassák. A különbö­ző lapok közül több. mint hatvanféle áll az olvasók ren­delkezésére. Hiány főleg a tájjellegű irodalmi lapokból van. Szép a könyvtár, sokan jön­nek, de vajon mit olvasnak a katonák? Dr. Brunszvik Pálné, a könyvtár vezetője készsége­sen áll rendelkezésemre, szí­vesen kalauzol, s ad felvilá­gosítást: ’ Azt mondhatom, hogy ka­tonafiataljaink körében nő a változatos olvasmányok irán­ti igény. Természetesen azéit elég sokan — főleg a kezdő olvasók — a könnyű „mű­fajt, — a bestsellert, a lektűrt — kedvelik. Ezek sorában Berkesi, Szilvási, Passuth és Rejtő művei vezetik a sort. Az utóbbi időben azonban megnőtt a tudományos-fan­tasztikus művek iránt az ér­deklődés. Ügy is mondhatom, hogy ezek a legkedveltebbek. Szerencsére, sokan olvassák a mai magyar irodalom leg­jobbjait is. Elsősorban Né­meth László, Sántha Ferenc, Fejes Endre, Dery Tibor, Kertész Ákos, Galambos La­jos és mások műveit kere­sik. Igen népszerűk a repülős témákat feldolgozó művek; G. Beregovoj Egy űrhajós feljegyzései; Ny. P. Kama- nyin Repülők és űrhajósok; Pokriskin Háborús égbolt; Bimbó József A légierő a háborúban stb. Ezek szinte állandóan Hiányoznak a könyvtárból, de a verseskö­tetek és a világirodalom re­mekei is kedveltek. * — Milyen rendezvé­nyeket tartanak a könyv­tárban? — Minden évben rende­zünk néhány író-olvasó talál­kozót, könyvkiállítást, és a mi szervezésünkben működik a zenebarátok köre is. Most épp egy olvasópályázatot hir­dettünk meg a KlSZ-bizott- sággal közösen — mutatja a pályázati felhívást. — „Száz­húszat verő szív” a címe, s a hazaszeretet témakörét fel­ölelő alkotásokból: Váci Mi­hály, Illés Béla, Sarkadi Im­re és mások műveiből állí­tották össze a kérdéseket. — Hányán keresik Jel naponta a könyvtárat... — Ez változó, a vizsgaidő- szakban kevesebben, de átla­gosan napi 30—40 fő látogat­ja a könyvtárat. Téli idő­szakban különösen nagy a forgalom. Nyugodtan mond­hatom, hogy katonáink nagy százaléka rendszeres olvasó. Természetesen ez nem azt je­lenti, hogy már nincsenek tennivalóink, hisz jelentős még azoknak a száma, akik alig vagy egyáltalán nem ol­vasnak. — Vart-e törzsközönség? — A harmad- és negyed­éves hallgatók közül sokan szinte naponta bejönnek és Itt töltik szabad idejük egy részét. Közülük sokan segítik a könyvtár munkáját a kü­lönböző rendezvények szer­vezésében és a könyvek aján­lásában is. Könyvtárunk el­sősorban a tanulást, a műve­lődést segíti. Gondot fordí­tunk arra is, hogy politikai foglalkozások vezetői és résztvevői megtalálják a tananyaghoz szükséges iro­dalmat. Célunk, hogy mun­kánkkal segítsük á tisztkép­zést, és minél több hallgatót, katohafiata.lt neveljünk rend­szeres olvasóvá. Tóih Gyula Iskola a göcseji skanzenben Megnyitása óta minden év­ben gyarapszik valamilyen létesítménnyel a göcseji táj­egység múlt századvégi nép­életét bemutató zalaegerszegi falumúzeum. Épületeinek és más építményeinek száma el­éri az r>0-et. Az idén egy fá­ból készült szalmafedeles sző­lőhegyi borospincét állítanak fel, amelyben láthatók lesz­nek a szőlőművelés és borá­szat körülbelül 100 esztendős eszközei, is. a falumúzeumból mindeddig hiányzott az isko­la bemutatása. Ügy tűnik, a megye muzeológusai Dötk községben megtalálták azt a épületet, amely a falumú­zeumba telepíthető, s amely hű képet adhat a múlt szá­zadvégi falusi iskoláról. PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Délutált volt már, • de még messze az este. A kis utca ennek elle­nére szinte természetellene­sen csendesnek és üresnek tűnt. — Szakaszvezető úr, alá­zatosan jelentem, van egy olyan érzésem — mondta Bódi, hogy innen az égvi­lágon mindenki megpucolt. Behajtottak egészen a kis utca közepéig csak ott szálltak le a kocsiról, hogy alaposan körülnézzenek. — Tyűha — füttyén tette ej rnagat Bódi. — Szakasz- vezető ur. kérem itt aztán minden van! Úszómedence is. meg teniszpálya. Frank távolról sem tért még napirendre az előbb tör­téntek fölött, ezért kissé epésen kérdezte: —- Mondja. Bódi Hpnved. tud maga egyáltalán úszni? — Alázatosan jelentem, szakaszvezető úr, már hogy tudnék? Nem volt a ml fa­lunkban a teknőnél nagyobb és mélyebb víz ... — Hát teniszezni? —■ Alázatosan jelentem, azt tudok. Olyan öntudattal jelentet­te ki ezt a képtelenséget, hogy Frank akaratlanul is elnevette magát. — Szóval tud teniszezni, Bódi honvéd ... Aztán mondja csali nekem, hogy kell tulajdonképpen teni­szezni? — Majd megmutatom, alázatosan jelentem ... De azt javasolnám, szakaszveze­tő úr kérem, hogy válasz- szunk. Es mielőbb vackoi- junk le... Mert addig nem tetszik nekem ez a nagy csöndesség ameddig nincs biztonságban az alezredes úr holmija... — Nem beszélve, ugye, a maga átkozott ládájáról. A kincseiről, hogy az a ... De rendkívül nagy erőfe­szítéssel sikerült magába fojtani a nagyon kikívánko­zó káromkodást — Aztán hogy gondolja ezt a honfoglalást, Bódi honvéd? Csak úgy uk- mukfuk bemegy'ünk vala­melyik házbá, és álomra hajtjuk a fejünket? ... Né­hány óra múlva meg jön a tulajdonos. és befekszik mellénk az ágyba? ... — Nem, alázatosan jelen­tem. Bár ha valami csinc« nőszemély lenne az illető, akkor ez a terv is elképzel­hető volna. — Hanem? — Tessék ésak maradni. Egy perc és szemrevétele­zem a térepet. Azzal futólépésben elin­dult. Odafutott mindegyik villa bejárati ajtajához. Szemrevételezte a névtáb­lák aztán ment a másikhoz, harmadikhoz. negyedikhez. Csupán az egyiknél ma­radt valamivel hosszabb ideig. Ezt a házat szemmel- láthatólag tüzetesen meg­vizsgálta. Még körül is járta. Aztán futólépésben visz­„Házi stúdió az óvodában.” A kunhegyes! Kossuth utcai óvoda szülői értekezletein a gyerekek produkcióit bemutatják az óvodában készült magnófelvétel segítségévet. A terseket, gyermekdalokat, játékos mondukákat a foglalkozások idején veszik fel Eécst József né vezető óvónő irányításával Gyertek haza fiaink Szolnok megyei diakok Szegeden A bisztró sarokosztalánál fiatal pár üldögél, meghitt suttogással beszélget. A fiú odahajol a lányhoz, és jól hall­hatóan azt mondja: musculus stemocleidomas-fcoideus. Ez az — bólint. a lány és lapoz egyet az előttük fekvő könyvben. Ilyen is csalj egyetemi városban történhet, márpedig Szeged mindenképpen az. Lépten -nyomon jegyzetekkel sza­ladgáló diákokba botlunk, akik az ország minden részéből jöttek ide, a tudomány Tisza-parti fellegvárába. Miért ne találnánk itt Szodnok fimt-lányait is? Csak keresni kell... Medikák ég medikusok — Vagyunk itt vagy száz­ötvenen a megyéből — mondja Varga László ne­gyedéves orvostanhallgató, aki Jászberény bői jött. öt nem volt nehéz megtalálni, mert mindenki ismeri: az egyetemi KISZ-bizottság szervező titifára. Meg is kérdezi, hogy mint „fűnkéi”, vagy mint herényi nyilat­kozzon-e? — Egyébként nem tudom, véletlen-e, de tény, hogy ná­lunk a Szolnok megyeiek mindig nagyon aktívak vol­taic. Keresd meg például Pethő Bélát ő az Apáthy kollégium titkára. Karcagi. Pethővel nem volt szeren­csém. de a szolnoki Monoki Erzsébet előkerült. Változa­tosság kedvéért: kollégiumi titkár a „Jancsó”-ban. Azon pedig már. meg sem lepőd­tem. hogy Nagy Ilona Tö- rökszentmiklósról a „kolesz- rádió” szerkesztője — ugyan­ott. — Kell mással is foglal­kozni. törődni — mondja Monoki Erzsébet — Egyál­talán nem biztos, hogy az lesz jó orvos, aki itt csak a könyvet rágja. Ha az orvo­sok elzárkózásáról beszélnek. szaügetett, majd vigyázzba vágva magát, szokásos Iga- tonásságával mondta: — Szakaszvezető úrnak alázatosan jelentem, véle­ményem szerint megvan, amit keresünk. — Részletesebben. Bódi honvéd. — Igenis., A kettes szá­mú villa bizonyos doktor Biau Henriké volt. — Hogyhogy csak volt. — Ügy, alázatosan jelen­tem. hogy most egy pecsé­tes írás van kitűzve ,az aj­tajára azzal a fölírással, hogy ez a ház zsidó vagyon, amely ezennel zár alá vé­tetett ... Szóval, itt nem kell félnie a szakaszvezető úrnak, hogy hazajön a' tu­lajdonos, amikór mi inár az ágyban fekszünk :.. Úgy­hogy javaslom, hogy a ket­tes számú villát foglaljuk el egv gyors rohammal a zászlóalj számára. S miután szabályos hát- raarcot. csinált, már elő is vett. ztibbonyzsebéből egy hatalmas kulcscsomót, amelyről nem hiányoztak a különböző méretű álkul­csok sem. — Mondja, Bódi honvéd? Mielőtt katonáskodni kez­dett volna, egyáltalán sza­badlábon volt maga? — Alázatosan jelentem a szakaszvezető úrnak, hogy büntetlen előéletű vagyok. De van egy elvem, hogy ha az innen ered. Az ember le­gyen érdeklődő. — Apropó, érdeklődés! — Mint szervező titkár szinte havonta foga­dom a megyék képvise­lőit. akije tájékoztatják a hallgatókat a megye helyze­téről. fejlesztéséről. Így tud az ember előre tervezni, hol várható állás. Már sok me­gyéből voltak itt — Szolnok­kal nem találkoztam. Mindhárman visszajönnek. Varga: ..Berénybe szeret­nék ..Monoki: „Szolnokra, a M AV-korházba. sebészetre — ha van hely..Nagy: „ösztönéi jas vagyok Török- saentmildóson .. — Gyermekfogászat, né­gyes! — mondja penteken a cibakház! Miklós Károly ötödéves fogorvosi élölt vizs­ga után. Már csak pár lé­pés a diploma, s utána Szol­nokon lesz állása. Cibakhá­zára nem xneg£ — pedig akart... Csatszick a jogon A József Attila Tudomány­egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karán, a „jogon” negyvenhat Szolnok megyei tanul. A negyedévesek bün­tető eljárásjog szemináriii­valahol talál az ember egy kulcsot, akkor azt ne dob­ja eL Őrizze meg szépen magának, ki tudja, nem lesz-e egyszer esetleg rá szüksége az életben ... — De itt ál kulcsok is vannak. Egy egész csomó, maga gazember! Ezeket is találta? — Szakaszvezető úrnak alázatosan jelentem, néha álkulcsokat Is el szoktak veszíteni egyes emberek. És előfordul, hogy más embe­rek aztán esetleg álkulcso­kat is találnak az utcán. Mondta, miközben a zár­ral bajlódott. — Ez például egy rafiné­riás zár. Űgyhogv nagyon nagy szerencse kellene ah­hoz. hogy esy titkát tudó kulcsot találjon hozzá , az utcán az ember... így az­tán némi ügyesség is kell a dologhoz ... — Magának pedig van, ugye. maga hétpróbás kasz- ezafúró!... — Van. alázatosan jelen­tem. Nekem elvem, szakasz­vezető úr kérem. hogy ilyenkor a finom kéz és hozzá egv kis türelem, az aranyat ér.... Mint például most is, tetszik látni?... Azzal lenyomta a kilin­cset, és a barnára festett ajtó kitárult előttük. r” -(Folytatjuk) mán Császi Ferenc (a job­baltnak Csaszi) dupla szor­galommal jegyzetel. — Ez nem - véletlen! Ez lesz a szakmám, A szolnoki Járási-Város; Ügyészség ösz­, töndíjasa vagyok,, oda is megyek, dolgozni; Ügyész akarok lenni, annak pedig ez az egyszeregy. Nyomozás, vádemelés. ítélet és társai- Ez a legizgalmasabb a jog­gyakorlatban. ez a krimi. Évfolyamtársa. Bánhalmi Árpád, Törökszentmiklós „fia-’ az iparra, a termelésre esküszik. Vállalati jogtaná­csos szeretne lenni, termé­szetesen a városban vagy a megyében. — Híradástechnikai tech­nikumban érettségiztem, s úgy érzem, a műszaki isme­reteim nem „ütik” a jogot, inkább segítik. Egy vállalati jogász, értsen a ' technikai problémákhoz, ne csak a jog; fogásokat ismerje. Olyan helyre szeretnék menni, ahol erre igényt tartanak. Ma témát ika szakotok Kunszentmárto-nban vég­zett Méri Gizella elsőéves matematika—kémia szakos főiskolai hallgató, ugyan­ezen a szakon harmadéves Besenyői Gabriella szintén kunszenti matekos. ö nem csak három éve készül pe- dagógüsnak.* — Tiszakürtön tanítottam két évig képesítés nélkül. Nem volt könnyű, de úgy látszik, nem vette el a ked­vemet. Most itt vagyok, de már „kifelé” nézek. A me­gyébe pályázom, s remélem, lesz szakos állás. Ipari tanuló .intézetbe is elmennék. A JATE „Irinyi” kollégiu­mában a változatosság ked­véért szintén „matfizesekkel” találkoztam. Szécsi Zsuzsa és Szécsi Jolán .jászberényiek... Nem névrokonok, testvérek. — Édesapánk matek sza­kos. biztosan ő „fertőzött” meg bennünket — mondja Szécsi Zsuzsa, s többre már nincs is ideje, rohan a fizi­katörténet órára Negyed­éves húgától tudom meg. hogy neki már van állása, legalább is biztató ígérete a jászberényi gimnáziumban. Jolán még csak bizakodik. A megyében szeretne elhelyez­kedni. Kajamérnökök a SZEF-ben A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola közkedvelt rövidí­tése a SZÉF, és semmi köze a furfangos értékőrzőkhöz. Diákjait néhány pihent agyú társuk lmiamemököltnek \ ke­resztel te el. A főiskolán ' hús-tej-baromfiipari, állatte­nyésztési. takarmányozási üzemmérnököket képoznek. Megyónkból tizennégyen ta­nulnak itt. Gilánvi Rozália Szajolból. Papp János Szolnokról jött. Első évesek. Mindketten a főiskola szervezte felvételi előkészítőt dicsérik. Bárdos Katalin hús-baromfi és Sá- rosi József hús-tej szakos harmadéves, végzős hallga­tók Szolnokról, ök is haza­jönnek. L Z%

Next

/
Thumbnails
Contents