Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-07 / 55. szám
1974. március 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r 4 L A nemzetközi nőnap előtt munkatársaink megyeszerte dolgozó nőket kértek meg, hogy mondják el véleményüket a párt nőpolitikájáról, arról, hogy személyesen milyen módon érzékelik az utóbbi években a nők érdekében hozott intézkedések hatását. Ad»!»*! A művezető A lányoknak, asszonyoknak munkalehetőséget teremtő vidéki ipartelepítés épp úgy hozzátartozik a nőpolitikái határozat megvalósításához, mint a bölcsődék, óvodák építése, az éjszakai műszak megkönnyítése, a nők fizetésének emelése... A Férfi Fehémeműgyár í970-ben kisújszállásra telepítette egyik 'üzemegységét. A manufakturális szinten gépesített üzem dolgozóinak 96 százaléka nő. Hatszázötven lány és asszony dolgozik a szabászasztalok, a varrógépek, a vasalódeszkák mel- lett.’ Hosszú, szőke hajú, miniszoknyás fiatalasszony ^ Ladányi Miklósné, a 30 éven aluli művezetők egyike. Az üzemegység megalapítása óta itt dolgozik. Szakmunkásként jött Budapestről, a Gyermek- •ruha KTSZ-ből. __ A férjem kisújszállási. N égy éve született a gyermekünk. Pesten nem volt lakásunk, ideköltöztünk a férjem szüleihez. Elképzelni sem tudom, hol kaptam volna a szakmámnak megfelelő munkát, ha nem építik fel ezt az üzemegységet. Most férjem is, én is itt dolgozunk. — Hatszázötven nő egy munkahelyen. Sokcsaládos anyáK kisgyermekes asszonyok, terhes kismamák megannyi gonddal, ön személy szerint fordult már kéréssel, panasszal a vállalat vezetőjéhez? — A kisfiam óvodai felvételét kértem. Ha nem segítenek a gyáriak, nem vészik fel a gyermekemet. Tudom, hogy a gyár vezetőjének kérésére két óvodában már hat óra előtt is fogadják a gyermekeket. A műszak nálunk 6 órakor kezdődik, és 10 perccel előtte már itt kell lenni. Azok a kisgyermekes anyák, akik csak később vihetik bölcsődébe, óvodába a gyermeküket, minden reggel negyedórával később kezdhetik a műszakot. Azt hiszem ez nagyon humánus rendelkezése a gyáregység vezetőinek. — Ebben a vidéki üzemegységben van-e lehetősége a szakmai fejlődésre? — Szeretnék tovább tanulni és elvégezni a ruhaipari technikumot. A vállalat minden támogatást megad, sőt munkaidő-kedvezménnyel, tanulmányi segélyei mindenkit továbbtanulásra ösztönöz. — Azt mondta, férje is itt dolgozik, hasonló beosztásban. A fizetésük is megegyezik? — Nem. Én többet keresek. Mikor kezdtünk, mindkettőnknek 1900 forint volt a fizetése. Tavaly a műszakiak bérét 18 százalékkal felemelték. Igaz, a férjem fizetése sem Í900 forint már, én azonban néhányszáz forinttal .minden hónapban többet viszek haza a borítékban. A baromfigondozó Példás rend és tisztaság fogadja a látogatót a Jászsági Állami Gazdaság baromfitelepén. Nyolc asszony gondozza a több ezer csirkét. Kras- nyánszki Istvánná elvégezte már a délelőtti teendőket, megérdemli a néhány perces pihenőt. __ Nincs ám idő a lustáik odásra, mert mindig akad tennivaló ennyi jószág körül. Enni, inni adni, a helyüket kitakarítani. Egy műszakban egy ember 14 ezer csirkét lát 6Í. Mióta dolgozik a gazdaságban? — Tizenhét éve vagyok itt, és nagyon jól érzem magam. Két esztendeje dolgozom, mint baromfigondozó. Közben megszületett a második gyerek is, és kivettem a gyermekgondozásit. — Mint nő és esaládos anya milyen kedvezményeket kap? — A vállalat megbecsüli a több gyermekes anyákat, és sok segítséget ad nekik. A nőknek van munkaidóked- vezményük. Akik a határban szorgoskodnak, hetente csak öt napot dolgoznak. Nálunk a telepen is minden héten, kiadják az egy pihenőnapot. Az állatokat éjszakára sem lehet itthagyni, így néhány asszonynak benn kell maradni. Azonban akiknek tíz éven aluli gyerekei vannak, mint nekem is, nem osztják be éjszakai műszakra. Ha beteg a gyerek, vagy valami fontos dolgot kell elintéznünk, szó nélkül, azonnal elengednek mindenkit. — Bölcsődei, óvodai elhe- helyezésben segítenek? — Többször elmondták már nekünk, hogy a vállalati alapból minden évben 100 ezer forintot fizetnek a városi tanácsnak, hogy öt gyereknek legyen hely. Én majd ősszel szeretném óvodába adni a kicsit. Remélem sikerül. Olyan még nem történt meg nálunk, hogy egy asszony azért nem jöhetett vissza dolgozni, mert a gyerekét nem tudta hová tenni. Nemcsak bölcsődés és óvodás korú gyerekekről gondoskodnak itt. A vállalat saját autóbuszával a tanyán lakó gyerekeket viszi az iskolába, és haza is hozza őket. A nagycsaládos anyák, meg akik egyedül nevelik a gyerekeket, kapnak segélyt, és nem kell ősszel a tanszerekre sem pénzt költeniük. — Elégedett a fizetésével? — Azt mondhatom igen. Az alapom 1900 forint, és erre még a teljesítmény után is kapok pénzt. Jutalmat is szoktak adni. A családi pótlék most 400 forint, de azt hiszem 600-ra emelik majd. Szeretek a gazdaságban dolgozni, mert a nők igazán érezhetik, hogy törődnek velük, könnyítenek a munkájukon, és a bérüket is megfelelően rendezik. Az adminisztrátor Kisújszálláson, az utcán ;alálkozlam Márton Ágos- tonnéval. A kora délutáni lapsütésben gyermekkocsival sétált. A kocsiban bun- iabéléses anorákban négy ás fél hónapos kisfia. — Hallottam, 3 va® 4 évvel ezelőtt a párt Központi Bizottsága foglalkozott a nők helyzetével. A Volán 7. sz. Vállalatának kisújszállási kirendeltségében adminisztrátorként dolgoztam. — Nálunk két évvel ezelőtt vehették be a munkaiioketlvezményt. Először csak a családanyáknak, később valamennyi nő megkapta. Engem különösen a nemrég megjelent népesedéspolitikai határozat érintett. A napokban kaptam meg az első gyermekgondozási segélyt. Nem sok az a 800 forint (a fizetésem fele) de ennyiért már érdemes otthon maradni, és három évig a gyermekemet nevelni, gondozni, — Mire elég a 150 forint, amivel a segély összegét felemelték? — Kiszámítottam, pontosan a gyérek havi tejadagját futja. S ez is valami. A szakácsnő Két kis képet forgat a kezében. — Lacika ötéves, oviba jár; a másik gyerek, Jancsi, 13 éves, hetedikes. Jól tanul és sokat segít nekem otthon a háztartásban — dicsekszik családjával özvegy Wilhelm Jánosné, a Járműjavító üzemi konyhájának dolgozója. — Férjem elvesztése után nehéz volt átvészelnem az első hónapokat. A gyermekekben találtam vigaszt. Az özem erkölcsi és anyagi támogatásából pedig megértettem, hogy nem szabad elhagynom magara. Az élet még előttem van hosszú ideig... Aztán szépen, lassan elmeséli eddigi életének főbb mozzanatait. Szolnokon született 1935-ben. Tizenhat'' éves korában került a járműjavítóba, a konyhára. Azóta is ebben a munkakörben dolgozik. — Szereti, amit csinál, máshoz nem is volna kedve. Örömmel újságolja, hogy a konyha, az üzemi étkezde huszonhárom év alatt szinte teljesen átalakult. Az előkészítés, a főzés, a tálalás, a mosogatás ma már nem olvan nehéz, mint - régen volt. Gépekkel dolgoznak, az éttérem pedig önkiszolgáló rendszerű. A családi helyzetét figyelembe véve /. Amikor ezeket a sorokat olvassák, én már Moszkvában leszek nőnapi jutalomkiránduláson — mondja Bozsó Ferencné, a MÁV-kór- ház 2. számú belgyógyászati osztályának vezető főnővére. Azt hiszem, ez is adalék lehet a nőpolitika kérdéséhez. Ebben intézeti és társadalmi , munkám elismerését is érzőm. A pártvezetőségünk hőfelelőse vagyok. — Éppen ezért hadd beszéljek inkább az általános tapasztalatokról, mint saját magamról, annál is inkább, mert ha a nők helyzetéről beszélek, rólam is szó van. A pártvezetőség foglalkozott a hőpolitikai határozat végrehajtásával és a tennivalóinkkal. A legtöbb szó természetesen a népesedéspolitikáról esik. Tiszta szívből örülök annak, hogy a kisgyermekes anyák olyan sok segítséget, kedvezményt kapnak. Használják is ki a lehetőséget. Még akkor is mondom ezt, ha nekünk itt átmeneti gondjaink is vannak a helyettesítésből. Nehéz „beugrót” kapni a három évre. Az óvodai, bölcsődei helyzet nálunk jó, legalább is nem tudok róla, hogy az igényeket ne tudtuk volna ^elégíteni. Mondhatom úgy 1 vezető főnővér Vékony, törékeny fiatal- asszony Egyed Andrásáé, a mezőgazdasági gépgyár törökszentmiklósi gyáregységének számviteli osztályvezetője. Harmincegy éves. Kilenc évig adminisztrátorként dolgozott a gyárban. 1970- ben kapta meg osztályvezetői kinevezését. — A legfiatalabb női vezető a gyárban. Meglátszik ez a fizetési szalagján is? — Már nem. Amikor osztályvezető lettem, kevesebbet kerestem, mint a hasonló beosztású férfi kollegáim. Talán azért, mert ők tapasztaltabbak voltaic, több emberrel dolgoztak, de lehet, hogy pusztán férfi mivoltuknak köszönhették a magasabb fizetést. Ma már nincs különbség. Három év alatt 1000 forintot emelkedett a fizetésem, Sőt, én vagyok az egyetlen nő a gyárban, aki nyereségprémiumra jogosult. Egyenrangú lettem a férfi kollégákkal. — Tegyük hozzá. hogy egy olyan gyárban, ahol fő- lea férfiakat foglalkoztatrtk. — Igen. de ennek az én esetemben nincs jelentősége. Szellemi munkát végzek, amihez felkészültség, az agy- tekervények állandó mozgása kell, s nem fizikum. Ügy érzem, most már a mi gyárunkban sem nemek saa- rint döntik el, ki alaklmasa vezetői tisztségre. A hármas követelmény nőkre is. férfiakra is egyaránt érvényes: a politikai, szakma! felkészültség és a . vezet® rátermettség dönt. — A gyár tizenkilenc vezetője közül mégis mindösz- sze három a nő. — Ez semmit nem jelent, csupán az itt dolgozó férfiak és nők • arányát tükrözi. A bolti eladó reggel 8-tól délután 4-íg dolgozik. — A gyerekek későn érkeztek. Nálunk már 1953- ban „családtervezés” volt. Először fészket raktunk, — építkeztünk, s csak aztán érkeztek a kis családi fészekbe, az otthonba a fiókák. Lacikával három évig otthon voltam. Gyermek- gondozási segélyt kaptam. Ez nagyon jó rendelkezés, az anyák, a gyerekek érdekében van. És az is szép dolog, hogy amikor munkára jelentkeztem, a közben eltelt időszak béremelésébe belevettek, 1250 forint helyett 1700-at kaptam. Most is ennyi a fizetésem, de két éy alatt oly sokszor kaptam segélyt, jutalmat, hogy ez havonta átlag kitesz 200 forintot. Éppen a napokban számoltam: a fizetésem és a jutalmak mellé 2150 forintot kapok az árvasági segélyt és a család? pótlékot is beszámítva, így aztan összejön csaknem négyezer forint és ebből már két kis fiammal szépen meg tudok élni. A felét félre is rakom. A gyárban sokan ismerik Wilhelfnnét, szeretik szerénységéért. Tagja a Hámán Kató szocialista brigádnak. A kis kollektíva sokat segített neki, hogy özvegységében magára találjon. — Nőpolitikái határozat? Hát ©n azt hiszem, ezeket a törvényeket, meg határozatokat már lassan túlzásba visszük — kezdi Czene Im- réné. a martfűi 640-es élelmiszerbolt dolgozója. — Nekem már kezd bonyolult lenni, és néha nem tudom, melyiknek örüljek, melyiknek ne. Határozat a nőkről, ifjúságról, ifjúsági törvény, meg ami vele iár! Van ám ennek árnyoldala is. — No persze mások biztos nem ezt mondják, de hát engem kérdeztek, nekem ez a véleményem. Megmagyarázom bővebben. — Ami változást a határozat az én élétemben hozott. az az évi két nap fizetett szabadság, amelyet a gyerek betegsége esetén kapok. Ez. jó. ugyanúgy, mint az‘is, hogy sem a vállalatnál általában, sem itt az üzletben nincs megkülönböztetés a férfi és női munka díjazásában. De számomra már nem jelent semmit például az a felemelt gyermekgondozási segély és a hároméves szabadság. Harminckét éves vagyok, tizenegy éves állam. Én már nem akarok gyereket. Nekem helyt kell áll- nom a munkában. — Ezt úgy értem, hogy a fiatalok, a huszonévesek elmennek szülni, élvezik a hároméves 'szabadságot. Helyet^ tűk viszont mi dolgozunk harmincasok. Mi lenne, ha mi is elmennénk? Szóval mondom, nehéz ügy ez. Minket harmincéveseket mi támogat, mi véd? A terheseket, kismamákat védi ez a határozat, a fiatal lányokat, a tanulókat az ifjúsági törvény. A KISZ-tagokat maga a szervezet. — A vezetőnőnk is teljesen ki van borulva, mert az egyik tanulólány bepanaszolta őt a vállalat központjában. mivel olyankor osztotta be dolgozni, amikor szabadságra kellett volna engedni. A plusz-beosztás a vevők érdekében történt, mégis a vezetőnőt vonták felelősségre. Egy kis tanulólánnyal szemben! Miért nem lehet egyszer a mi korosztályunknak is igaza? Ezt nem értem. — Belőlem nem az irigység beszél, mert „általában ^ örülök annak, hogy tettek a nőkért, nem is keveset. De azért mégsem egyformán, érint mindenkit, mint például engem is. A sok kedvezményből ránk a helyettesítéssel megnövekedett munka jut. Ezért mondom, az egy évtizeddel fiatalabb nőknek ió most. Ha én is közéjük tartoznék. lehet, hogy másképp beszélnék, de most ez a véleményem. A gépészmérnök is, hogy a kisgyermekek elhelyezése nem akadálya a kismamák munkába állásának. De ha már dolgozik a kismama, fontos, hogy jól érezze magát itt. Ehhez nemcsak a kollegák közti viszony járul hozzá, hanem több, sokkal prózaibb dolog is. Például: nehéz a három műszak, üdvös lenne felemelni az . éjszakai pótlékot. Ránk férne a munkaidőcsökkeni és is Már nagvon várjuk. És még egy, ami nem igényelne központi intézkedést, — csupán ésszerű szervezést, emberséges elintézési módot... Mondom, nagyon prózai dolog, de fontos lenne, hogy az itteni két Utasellátó büfé egyike élelmiszerbolttá „alakulna át”. A nődolgozók legtöbbje itt vásárolhatná be a háztartáshoz szükséges élelmiszert, előjegyzés alapján. Ez nem új, sok helyen már jól bevált forma. Nem értem, miért kell ezért a pártszervezetnek „harcolnia”, hiszen ez a jelenlegi „Utasbüfé” nem szolgálja sem a betegek, sem a dolgozók érdekeit. Elnézést, hogy nem magamról beszéltem, de ez azt hiszem érdekesebb. Még a nőnap alkalmából iá, Friss gépészmérnöki diplomával, három éve került a jászberényi Hűtőgépgyárba Sashalmi Imréné. A hütőbú- tor-oSztályon már akkor is több mint tíz mérnök dolgozott, de nő egyedül ő volt. — Gyakran mondogatják, hogy nem nőnek való a gépészmérnöki pálya. Nem tették szóvá ezt a munkatársai? — Nagyon jól megvagyok a munkatársaimmal. Egyáltalán nem éreztetik velem, hogy nő létemre „férfiaknak váló” szakmát választottam. Azt hiszem, a munkában, a fizetésemben egyen rangúnak tartanak, és tisztelik bennem az anyát. Sokat segítenek, én is próbálók tanácsokat adni nekik. Minden nehezebb munkát megbeszélünk. Amikor a kislányom megszületett, tíz hónapig otthon maradtam vele. Az alatt az idő alatt a férjemtől — aki szintén a gyár dolgozója — üzentek, hogy mi történt az osztályon. Ha idejük volt, eljöttek egy kicsit beszélgetni, hogy ne essek ki úgy a munkából. Persze csak elmaradtam, és elég nehéz volt visz- szatalálni, hiszen 1971-ben kezdtem dolgozni, és 72 augusztusában már abba kellett hagyni. — Amíg távol volt. rendezték a béreket, önre is gondoltak? — A gyár nem teszi meg a kismamákkal szemben azt. hogy kihagyja őket a fizetés- rendezésből. Szabadságom Ideje alatt emelték az én béremet ÍS' ugyanúgy, mintha dolgoztam volna. A keresetem először 2100 forint volt, a szülési szabadság után 2300-ra emelték. —- A gyár a fiatal szakembereit lakáshoz juttatja. — Mikor idejöttünk ígéretet kaptunk arra, hogy tcét éven belül mi is lakást kapunk. Azóta már beköltöztünk egy kétszobás. összKom- fortos lakásba. Aláírtunk egy szerződést, amelyben vállaltuk: két gyermekünk lesz. így a gyár a lakás árának majdnem felét elengedte. Igriczi Zsigmond Kovács Katalin Szatmári Tibor Szekeres Edit ■I Vélemények a nőpolitikáról Az osztályvezető
