Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

1974. március 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Makra a Sziqlioeti színpadán Nem csinált a Makrával rossz vásárt a színház. Olyan dráma bemutatását vállalta, amely izgalmas problémafel­vetésével. intő figyelmezteté­sével és súlyos tanulságai­val mai, időszerű erkölcsi kérdések végiggondolására készteti a nézőt. Nyílt, ke- ményszavú dráma — bár nem hibátlan —, s az elő­adás hasonló szellemben fo­gant: markáns színpadi raj­zolata a tehetséges szakmun­kás, Makra Ferenc tragé­diába torkolló történetének. Mozgások, változások, ál­landó konfliktusok lázában élünk, s nem kétséges, hogy a konfliktusoknak tüzében, hevében kovácsolódik az egyén, s általuk, mármint az ellentétek révén kristá­lyosodnak ki jövőbeni fel­adataink. Továbbá az sem. hogy csak a konfliktusok vállalásával, a velük való bátor szembenézéssel jutha­tunk el szellemi arculatunk kialakításához is. Ez a folya­mat segíthet hozzá a telje­sebb emberi élet vállalásá­hoz. megvalósításához; ah­hoz. hogy közelebb kerül­hessünk a „mindenséggel mérd magad” József Attila-i embereszményhez. Éppen ezért, ha valamiért rokon­szenves Kertész Ákos drá­májának hőse. Makra Fe­renc. akkor elsősorban azért, hogy sunyi vagy közömbös módon nem kerüli meg az élet produkálta konfliktuso­kat, hanem küzdelemre in­dul velük, vállalja őket. Makra a konfliktusok hőse. fíős még akkor is, ha meg­torpanása folytán el kell végül is buknia. De akkor is nem más. ő maga mond ítéletet saját sorsa felett, s maga mondja ki öngyil­kosságával a legfontosabbat: ha élhetetlen, hát nem is érdemli meg, hogy éljen. Aki elavult normák alap­ján alatta választ lehetősé­geinek. az nem kerülheti ki sorsát De a darab eszmei jelen­tősége nem elsősorban a tragikus befejezés vaskos 'felkiáltójelében van. sokkal inkább az addig megtett úton előálló lehetőségek vál­lalásának vagy nem vállalá­sának tanulságaiban. Makra elindul azon az úton, mégha nem is mindig helyes moti­vációk alapján, hogy meg­vívja a „maga tehetségének, emberi látásmódjának meg­felelő küzdelmet”. Sajnos, a teljes emberi felemelkedés helyett az úgynevezett- sza­bályos élet mellett dönt. Gyakorlatilag Vali helyett Magdus lép be az életébe, a tehetséggel járó kockázatok vállalása helyett a biztonsá­gosabbnak látszó kispolgári életnél köt ki. Magdus ki­csinyes horgoltcsipkés vilá­gával Makra életében a tra­gikus megalkuvás. A kis Sztanek, Makra szeretője pedig semmi más, mint az elvesztett Vali valamiféle pótléka. Makra tragédiája abban gyökerezik, hogy min­denáron szabályosan akar élni, holott Vali már „meg- mérgezte”, elültette benne a gondolatot, hogy az az élet, amely őt körülveszi hazug­ságaival, illegális viszonyai­val, megalkuvásaival nem le­het az ő kenyere. A dráma — úgy gondo­lom —, tragikus befejezésé­vel is csak erősíteni kívánja a társadalmilag is fontos gondolatot hogy kockáza­tok, hit nélkül nincs forra­dalom, s a teljesebb embe­ri élet vágyáról való lemon­dás mindennapjaink forra- dalmiságát áshatja alá. De parancs is rejlik benne. Ez a parancs a Makrákért szól: a munkásnak, a Makrához hasonlónak igenis egyéni ér­deke, de egyben társadalmi felelőssége is, hogy osztálya történelmi küldetéséből ere­dően vállalja a szocialista embereszmény, a magasabb- rendű emberi élet megvaló­sításáért való következetes harcot. A Makra „üzenetét” nem lehet félreértem, legfeljebb kevés az, amiből még meg kell érteni. Ugyanis nem minden részletében egyaránt meggyőző. Olykor bizony motivációjában egyszerűen szegény. A dráma ebben a formájában nem képes kár­pótolni a regény epikai gaz­dagságáért Csak egyetlen mozzanatra utalnék, például a Valival történt szakításra. A drámában a szakítás oka csupán egy motívumra szo­rítkozik: Makra igen, Vali nem akar gyereket. Ha Valit több oldaláról is jobban megismerhetnénk. nemcsak pozitív oldala domborodnék ki, magatartásában ellent­mondásai is világosabban rajzolódnának ki előttünk, talán emberileg is hitele­sebbnek érezhetnénk Makra vele való szakítását. A re­gény epikai bőségét való igaz, nem lehet átmeneti a komprimáltabb színpadi mű­faj keretei közé. De talán a kissé érdektelen befejező je­lenet helyett, amely már nem ad semmi újat Makra drámájához, szerencsésebb lett volna mondjuk a Makra —Vali kapcsolat körülmé­nyeinek szélesebb bemutatá­sa. Továbbá bátrabban le­hetett volna vállalni a re­gényből készült első válto­zat — a József Attila Szín­házban játszották — kriti­káját, kellő tapasztalatok birtokában. Jóllehet, a most végzett dramaturgiai kozme­tika eltüntette az első vál­tozat bizonyos szépséghibáit, így például csak javára vált az előadásnak, a mostaninak, hogy lenyesték a dráma tes­téről Zselénvi és Irma külön konfliktusát. ezzel egyene­sebb ívű lett a főhős drá­mája. És az is előnyére szol­gált. hogy Zselényit „előlép­tették" narrátorrá, ő köti össze a drámai csúcspontokat képező jeleneteket. Az elő­adás alkotói tehát kifejezet­ten vállalják az epikus jel­leget, nem akarják minden­képpen elhitetni, hogy a Makra úgynevezett szabá­lyos dráma. At: előadás ez­által természetesebben lé­legzik. nem szorítják az epika és a dráma műfaji különbségét mindenáron el­tüntetni szándékozó erőlkö­dés görcsei. Alapkoncepciója egyszerű és világos: hogyan jutott el Makra Ferenc odáig, hogy az önmaga feletti ítélkezés­nek ezt a módját, az öngyil­kosságot választja. Ez hatá­rozza meg, az oknyomozási szándék a jelenetek belső logikáját, a dráma szerke­zeti felépítését. Babarczy László következetesen végig­gondolt és jól megkomponált előadást teremtett a szín­padra. A játék helyrajzában is szemléletesen érvényesíti a drámai alaphelyzetet: egyik oldalon Zselényi, a felelőtlen, könnyelmű élet, a lesz ahogy lesz életfilozó­fia megtestesítője, a mási­kon Vali a forradalmi gon­dolkodás lángpaüósú angya­la. Középütt pedig Mákra, aki ingajáratként közlekedik a kétféle lehetőség között. Keményre gyúrt előadás, de nem hiányzik belőle bizo­nyos líra sem. Nem az in­dulatok lírája, hanem a já­ték atmoszférikus költésze­te az, ami belengi ezt a makrai tájat. Amikor elismerjük, hogy gondolatilag gazdag, izgal­mas dráma a Makra, ugyan­akkor azt sem lehet elhall­gatni, hogy írója bizony szűkmarkúan bánt a szere­pekkel. Igazán kimunkált szerep a főhősén kívül alig akad. Zselényi, a barát is többnyire funkciójában és nem jellemében van jelen e színpadon. Iványi József ugyan megpróbálja kifor­málni belőle a nagystílű re- zonőrt, annak egy sajátos fajtáját, és megkísérli Zse­lényi saját drámáját is fel­villantam, de valódi lehe­tőség híján nem sikerül — képességei ellenére — hús­vér alakká formálnia. Más a helyzet Vali esetében, itt Csomós Mari eredeti egyé­nisége igen szerencsésen ta­lálkozik a figurával: a pol­gárba oltott forradalmárt, akiben némi hajlam js van az anarchiára, plasztikusan állítja elénk. Olyan tűz 6 a színpadon, amely nemcsak Makrát perzseli meg, ha­nem magát is égeti. Egy­szerre egyéni és tipikus. Piróth Gyulát bizonyos mér­tékig külső testi adottságai is predesztinálják Makra szerepére. Csontos, szikár, cigányos arcú, hangjának érdessége, beszédének dara­bossága, lényének kamaszos sutasága olyan tulajdonsá­gok, amelyek jól kamatoz­nak Makra alakjának meg­mintázásában. Piróth szelle­mi energiájából is futja a nagyívű dráma minden pil­lanatára. Váratlan elhallga­tásai, majd indulatos ki tőré­sei. a felszín alatt, a lélek­ben dúló, önmagával vívott harc kifejező megnyilvánulá­sai. Ürességével tüntet Antal Anetta Magdusa. Nem cso­dálkozunk. ha ilyen feleség mellett egy igényes férj kedve örökre elmegy a há­zasságtól. Dicséret illeti a többieket is. akiknek kisebb feladat íutott. Baranyai Ibo­lyát. Kürtös Istvánt, id. Ta­tár Endrét és Lengyel Ist­vánt, egy-egy színnel gazda­gították Makra környezeté­nek kispolgári képét A színpad a maga József At- tila-s külvárosi hangulatá­val stílusosan illeszkedik a dráma világához. Váltó Mihály Magdus (Antal Anetta) és Makra (Piróth Gyula) Tegnap délelőtt Szolnokon a városi úttőrő elnökség és a városi tanács művelődési osz­tálya szervezésében megrendezték — először az országban — az úttörő- és mozgalmi­dal fesztivált, amelyen a város valamennyi úttörő énekkara részt vett. A kórusfesztivá­lon a meghívott vendégek kő zött megjelent dr. Majoros K ároly, a megyei pártbizottság titkára, Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese is. Arany oklevelet kapott a Beloiannisz úti, szandaszöllősi, a Rákóczi úti, a Tallinn kör­zeti és a Ságvári körúti Általános iskola énekkara. A városi versenyt a megyei dal- fesztivál május elején követi. Képünkön: a verseny után „ráadás”, a vegyes úttörő­énekkar énekel Csodára várva Csépa. Az aprócska tisza zugi falu szívében három mo­dern épület. Iparcikk áruház, gyógyszertár, művelődési ház — formára mintha testvérek volnának. A harmóniát csak a művelődési ház hihete tlenül rikító, kékeslila színe zavarja... • „Nem szeretünk kártyázni“ Az ajtó zárva, hiába zörge­tünk: belül csend honol. Ho­gyan tovább? Hol tehet az igazgató? A parkban napozó tizenévesektől kérünk taná­csot. Kérdésünkre csaknem minden válasz meglepő? — Nem ismerjük az igazga­tót. Különben is: egyik jön, másik megy. Hogy ki a soros, hát nem mindegy? — Mi nem járunk ide. Nem szeretünk kártyázni, klub meg nincs. Csoda tenne, ha itt történne valami. — Nem divat ez Csépán. Könyvtár, mozi esetleg. Mű­velődési ház? Szinte soha... Végül a gyógyszertár fe­hérköpenyes asszisztensnője segít: — Biztosan Vincze Gábort keresik. Otthon tehet. Meg­találják, ha végigmennek a főutcán, aztán balra... Szerencsénk van. Pár perc múlva már az irodában be­szélgetünk. — Sajnos a véleményekben nincs semmi túlzás. Az idő­sebbek vasárnap délutáni kártyázása és az alkalman­kénti bál — ez minden. Nincs se klubunk, se szakkörünk. Színházi előadás utoljára ta­valy volt, huszonheten „izgul­ták” végig. Többet nem tudok mondani, hisz alig két hó­napja vagyok igazgató. A ta­nácstól jöttem át, ott dolgoz­tam pénzügyesként. Most az­tán fogalmam sincs, mihez kezdjek. Igaz, ezt nem tesz nehéz túlszárnyalni. Nézzék... A művelődési ház tavalyi statisztikai jelentését bön­gésszük, azaz csak böngész­nénk: a legtöbb rubrika üres. Három kirándulás, két szel­lemi vetélkedő, ugyanennyi kiállítás. Ez a háromezer lel­kes Csépa esztendőnyl köz­reműködési „kínálata”. Tíz év alatt heten — És a kereslet? — Hasonló. Részben per­sze érthető. Itt senki sem kérdezte, hogy csinálj unk-e ennél többet; klubot, szak­kört, Röpülj páva-kört, vagy valami mást. Mindenki meg­elégedett a puszta ténnyel: épül egy művelődési ház. Ta­lán a község fele nem látta belülről... Néha azt mondom, jobb is. A nagyterem például kifűfhetetlen, a két klubszo­ba pedig lépésnyi. — Van valami biztató? — Nagyon kevés. Talán annyi: idén kettéválasztjuk a nagytermet. Hely tehát lesz, csak vendég is akadjon. Kanyó Sándor tanácselnök jól ismeri a művelődési ház gondjait. — Tudom, a járásban, de a megyében is a legutolsók között kullogunk. Mit csinál­jak? Tíz év alatt hét igazgató váltotta egymást — mind szakképzetlen. Pedig leg­utóbb is hónapokig hirdettük az állást, de jelentkező se akadt. Így esett a választás Vincze Sándorra. Itt született, jól ismerjük, talán sikerül neki valamit produkálni. A művelődési ház munkájára számítunk: szükség van rá, hisz a fiatalok sorra hagyják el a községet. Előbb csak el­járnak, aztán végleg elköltöz­nek. Kunszentmártonba, Szolnokra, Kecskemétre ke­rülnek Csépáról, s az okok között ott szerepel: itt nincs A mezőtúri Móricz Zsig- mond városi Könyvtár igaz­gatója, Nagy István, pénte­ken vette át a Művelődés- ügyi Minisztériumban Ga- ramvölgyi József miniszter- helyettestől a Kiváló Köz- művelődési Könyvtár kitün­tetést. A kiváló címmel együtt a könyvtárnak a mi­nisztérium 40 ezer forintot biztosított könyvek és folyó­iratok beszerzésére, könyv­tári felszerelésre, A mezőtúri könyvtár mo­dern, szabadpolcos termei­ben 60 ezer kötet könyv, és 160 féle folyóirat áll az ol­vasók rendelkezésére. Az ol­vasók száma évről évre emelkedik, tavaly év végén már megközelítette az ötez­ret. a kikölcsönzött kötetek száma pedig majdnem 150 ezer volt. Évek óta rendez­nek színvonalas író-olvasó találkozókat, kiállításokat, nemcsak a könyvtárban, de iskolákban, üzemekben is, A ma élő írók közül sokan és szívesen mennek Mező­túrra. szórakozási, művelődési le­hetőség. Jelenleg tényleg nincs, de ígérhetem: hamaro­san tesz. Benépesíteni a mű­velődési házat, ez a jelszónk. Mindent megpróbálunk, hogy a terv sikerüljön. Ha volna egy szakkör Sétálunk a községben. Nagy Ferencné zöldségboltjában arról faggatjuk a betérőket, mit várnak a művelődési háztól, njit csinálnának ott a legszívesebben? — Én sakkoznék — kezdi egy idősebb bácsi. — De a keresztkérdés is érdekéi. Ha volna egy szakkör... — Szívesen énekelnék új­ra — folytatja a társa. —Ti­zenöt éve nagyszerű kóru­sunk volt. Talán hallott róla? Volt aki ifjúsági klubot, bé­lyegkört. fotószakkört aján­lott, egy nagyhajú, farmer- nadrágos fiatalember beat­zenekart szervezne. Jelentke­ző, érdeklődő tehát bőven akad, s a kívánságlista akár programnak is beillene. .. H. D. A könyvtárban a dolgozók minden rétege megtalálhatja az érdeklődésének megfele­lő könyvet, folyóiratot, a ta­nulók ismereteik elsajátítá­sához kaphatnak segítséget, tanulásukat vetélkedőkkel, irodalmi estekkel is segíti a könyvtár. Három ifjúsági klubja a szakmunkástanu­lók, az ifjú szakmunkások és a fiatal pedagógusok, ér­telmiségiek szabad idejének kulturált felhasználását biz­tosítja. Ma már szombat délután és vasárnap délelőtt is nyit­va tart a könyvtár, ezzel is kedvezni igyekszik az egyre növekvő érdeklődésnek. A munkáslakta területen két fiókkönyvtár működik, ahol szintén mód nyílik író-olva­só találkozók, ismeretter­jesztő előadások, kisebb ki­állítások rendezésére.* A mezőtúri városi könyv­tár tevékenysége kiemelke­dő a város közművelődésé­ben, melyet a most elnyert kiváló cím is kifejezésre juttat. 1 Kiváló könyvtár Mezőtúron

Next

/
Thumbnails
Contents