Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-30 / 75. szám

1974. március 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 5 4 Jelttasó : Mire az erdők A sátoraljaújhelyi börtönlázadás évfordulóján 5) 1943 februárjában amikor már Horthy-Magyar- ország minden politikai bör­töne megtelt kommunisták­kal és antifasisztákkal, a ve­zérkari főnök új börtönt szervezett. A sátoraljaújhe­lyi, addig kizárólag köztör­vényes börtön felső két eme­lete katonai börtön lett és csak az épület földszintje maradt meg „civil” börtön­nek. 1943 nyarán a börtönbe újabb csoportokat hoztak: magyar kommunisták cso­portjait főleg Budapestről, Kassáról, Pápáról és Erdély­ből. A börtönben képviselve volt Magyarország szinte minden nemzetisége: magya­rok, szerbek, ruszinok, szlo­vákok. A legújabbak az 1943 tavaszán főként Buda­pesten és Kassán letartózta­tottak, a Békepárt tagjai és szimpatizánsai. „A kitörés gondolata, az a vágy. hogy megszabaduljunk a börtöntől, újra a mozga­lom sorába álljunk, küzdhes- sünk a fasizmus, a háború ellen, már korábbam is fog­lalkoztatott bennüket — ír­ta Bazsik Renáta, az egy­kori fogoly, visszaemlékezé­sében —, kollektívánk veze­tősége feljegyzést juttatott el hozzánk. A feljegyzés, emlé­kezetem szerint, a követke­zőket tartalmazta: A győzelmes Vörös Hadse­reg közeledik Magyarország határaihoz, már elérte a Kárpátok gerincét; a hitleri fasiszta hadsereg Magyaror­szágot rövidesen hadszíntér­ré változtatja. Milyen sors vár ránk ebben a történelmi helyzetben, ha nem tudunk kijutni a börtönből? A hely­színen végeznek velünk, mint tették ezt az olasz és a ju­goszláv börtönök és táborok foglyaival, keletre hurcolnak a szovjet aknamezőkre, mint annyi más kommunistát, munkaszolgálatost, a harma­dik eshetőség, hogy elhurcol­nak bennünket Németország­ba, koncentrációs táborok­ba, ahol az éhenhalás, a gáz­halál vár ránk, mint sok, kommunistára és ellenállóra. Várjuk be a sors kiszámít­hatatlan ítéletét? A Kollektíva vezetősége a kitörést a tavaszra javasolta. A jelszó: „Mire az erdők kizöldülnek” — mire az idő­járás is kedvez, s a lombba borult erdők rejtik a mene­külőket” De közben jött 1944. már­cius 19-e. A németek meg­szállták az országot. Az erdők még nem zöl­dek, de cselekedni kell! Ta­lán néhány nap és elzárva előlünk minden lehetőség, hogy életüket kitépjék a vak sors kezéből, s megkísérel­jék a majdnem lehetetlent: szabaddá válni és újra har­colni. S harminc éve, már­cius végén a börtön többszáz foglya fellázadt. A titokban kidolgozott terv szerint — a vízkérés ürügyén kinyittatott cellaajtókon belépő fegyőrö- ket — ártalmatlanná teszik. Van már fegyver! A fog­lyok „rohamcsapata” a pi­henő őrséget is lefegyverzi. Szabadok lettek, mámoros boldogsággal özönlöttek ki a zárkákból a folyosókra. A falak visszhangoztak: Puská­kat, elvtársak! Le a fasiz­mussal! Előre a hegyekbe! Az udvaron puska és pisz­tolylövések. A kapu kitárul — fel a magasba, a Sátor­hegyre. A városban minden fegyverest, magyart, németet riadóztatnak. Aknavetővel, génnuskával pásztázzák a hegyoldalt. So­kan ott esnek el és halnak kínhalált. Hideg télutói idő köszön­tött be azon az éjjelen hó­viharral, az alig rügyező fák nem fogják fel a jeges északi szelet, a lábnyomok árulkodóan kirajzolódnak a friss havon. Nappal a sáros földön la­pultak, gallyakkal fedve be egymást, hogy az üldözők ne Tegnap Szabolcs, Hajdú és Szolnok megye, valamint a ceglédi és váci zeneiskola vendégként meghívott szak­tanárainak közös megbeszé­lésére került sor a szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában. A tapasztalatcsere vezető'*; Nagy László szakfelügyelő, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépis­kola ütőhangszeres szaktaná­ra volt. A szakmai megbeszélésen szó esett a tanszakok jövő­jéről, a beiskolázásról, s nem utolsósorban arról, hogy mennyire és hogyan segíti a ritmushallás fejlesztését az ütőhangszeres oktatás. A hasznos tapasztalatcserét a vegyék észre őket. De hiába. Nem messze Sátoraljaúj­helytől Felsőregmec község­ben húsz fiatal került csend­őrkézre. Egy padláson rej­tőztek el. A csendőrök el­fogták őket, kivezették a rétre, s mindnyájukat meg­ölték. Senki sem menekülhetett. És megállás nélkül folyt a rögtönítélő bíróság tárgya­lása. Szörnyű a megtorlás. „Nem megtörni, nem kérni, nem ismerni el semmit és felemelt fejjel meghalni, ha kell” — ez a vádlottak jel­mondata. A börtön búcsúzik a halál­ba menőktől. Mélységes csend van az egész épületben, csak egyetlen zárka hangos, itt töltik utolsó óráikat a halál­ra ítélt kommunisták. Ének­szó hallatszik, szerbül, ma­gyarul, szlovákul. Forradal­mi dalokat énekelnek, ver­seket szavalnak és leírják utolsó gondolataikat: gyere­keknek. anyának, testvérnek feleségnek, menyasszonynak — elvtársaknak. Felkeltett) fegyvert ragadtak és elestek a harc­ban a tizenegy kivégzettel együtt hatvanketten. Ma a sátoraljaújhelyi emlékmű előtt a tömegsír magyar, szerb, szlovák és ruszin kom­munisták maradványait őrzi. Kommunistákét, internacio­nalistákét. szolnoki zeneiskola ütőhang­szeres hallgatóinak kisdob, üstdob, szilofon bemutatója előzte meg. A gyerekek, különösen Ban. gó László és Tóth Róbert ál­talános iskolai tanulók já­tékában szembetűnő volt az élő ritmus, mely újra bebi­zonyította, hogy mily fontos és nagy szerepe van az ütő- hangszeres oktatásnak a rit­mushallás fejlesztésében. A kis hangverseny értékelése után a megyék ütőhangszer állományának felmérésére is sor került. Szerencsés módom a szol­noki zeneiskola viszonylag jó felszereléssel rendelkezik. E. F. K. Gy. Házihangverseny — Tapasztalatcsere Zeneiskolai tanszékvezetők tájértekezlete Szolnokon LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA C n — Lépcső az alag- sorba? Frank arcán meglepetés tükröződött: — Hát az meg minek? — Hogy eredetileg miért volt rá szükség, arról fogal­mam sincs — mondta a lány. — Mi ugyanis már úgy örö­költük az egész hóbelevan- cot az előző lakóktól, amikor évekkel ezelőtt ideköltöz­tünk. — De az a lényeg, hogy ez itt, látja, ez ni egy csapó­ajtó. Odalépett, megfogta a fo­gantyút: — De talán segíte­ne. Elvégre mégiscsak maga a férfi... — Miközben a fogantyút markolták, egy pillanatra ujjaik cinkosan összesimul­tak. — Na látja, ennyi az egész. Ilyen könnyen föl lehet nyit­ni. Aztán ha kedve támad az embernek, akkor itt, ezen a lépcsőn lesétálhat az alag­sorba. — És érdemes? — moso- lyodott el a férfi. A lány elértette a célzást: -- Hát én nem túlságosan szoktam jeleskedni azokban a dolgokban, amelyek a há­zi munkát jelképezik. In­kább apa jár csak le. ö hordja fel a tüzelőt, meg a lomkamrában ő tárolja azo­kat a vackokat, amikre már semmi szükség, de azért szor­galmasan egyre csak gyűjtö­geti és Jhordozgatja le oda őket... De mostmár csukjuk le gyorsan, mert dohos leve­gő áramlik onnan fölfelé. Meg különben is, azt mond­ják, pockok és egerek tanyá­ja ez az alagsor... A múlt hé­ten is, amikor a téli tüzelőt meghozták, panaszkodott az egyik tüzépes rakodó, hogy egy macskányi nagyságú po­cok majdnem megharapta a lábát... Fájdalomdíjat köve­telt az ijedségért... Frank közben visszaeresz­tette helyébe a csapóajtót: — No és, hogy intéződött el az incidens? — Kapott két üveg sört aputól. És attól úgy elmúlt az ijedtsége, hogy szerintem leg­szívesebben visszament vol­na az alagsorba odatartania másik lábát a legközelebbi pocoknak. Frank nevetett. Közben ar­ra gondolt: szóval meghozat­ták a tüzelőt... Hát ez bizony megnehezíti, ezért módosítja bizonyos mértékig a dolgo­kat. Az volt ugyanis a terve, hogy az egyik hét végén el­távolítja Dannerékat egy napra a lakásból. Az egész családot. De ha itt a tüzelő, akkor nem lesz elég egy nap. Kettő kell. Hogy míg ők odavan­nak, Bódi a lehető legna­gyobb nyugalomban és min­den rizikó nélkül dolgozhas­son. Ekkor döntött a balatoni vikendezés mellett. Előbb azonban még el kel­lett vinni a lányt a fővárosoa. Ez az út jobban kelleme­sen sikerült, mint ahogy el­tervezte. Szinte meghatotta a lány szépsége, s az, hogy az eddig vállalt önmegtartózta­tás után pont neki ajánlko­zott föl. Korán virágzik az idén a barack. Kunhegyesen, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet gyümölcsösében valóságos élő, illatos csokor egy-egy fa. (Fotó: Nagy Zsolt) Középpontban a nevelés Pedagógiai napok a törökszentmiklósi járásban Előadások, konferenciák, iskolalátogatások A kunszentmártoni után a törökszentmiklósi járásban is negyedik alkalommal rende­zik meg a pedagógiai napok eseménysorozatát, melynek középpontjában az iskolai nevelés áll. A hagyománnyá váló megmozdulás a járási pedagógus-továbbképzés fon­tos része. A megtartandó előadások, konferenciák a szocialista hazafiságra, pro­letár internacionalizmusra nevelés lehetőségeinek, a korszerű nevelési eljárások­nak megismertetésével nyúj­tanak Segítséget a járásban folyó pedagógiai munkához. A meghívott előadók közt pártmunkások, pedagógusok, úttörővezetők szerepelnek. A rendezvények mindegyi­két egy-egy bemutató taní­tással, vagy iskolalátogatás­sal, az ott alkalmazott mód­szerek megismertetésével kö­tik össze, így például vendé­geket fogad a kunhegyesi ál­talános iskolai diákotthon, a kenderesi, a tiszapüspöki, fegyvemeki általános isko­la is. A törökszentmiklósi járási pedagógiai napok ünnepé­lyes jmegnyitójára tegnap délelőtt a járási hivatal ta­Tizennyolc évesek Ünnepség a Járműjavítóban Tegnap délután Szolnokon a MÁV Járműjavító kultúr- házában két órakor benső­séges ünnepséget rendezték. A város üzemeinek, gyárai­nak, intézményeinek fiatal­jait ifjúvá avató központi rendezvényre került sor, me­lyen részt vettek a tanács, a Hazafias Népfront, a szak- szervezet képviselői. A mint­egy száz 18. életévét betöl­tött fiatalt Tabák Lajos, az SZMT elnökének ünnepi megnyitója után Barta Lász­ló, a városi tanács elnöke köszöntötte, majd jelképesen átnyújtotta Kiss Gézának a Járműjavító ifjúmunkásának a fiatalokra vonatkozó jog­szabályokat tartalmazó Bi­zalom és felelősség című könyvet. Az ünnepségen a MÁV Járműjavító 1. sz. KISZ-szervezete kulturális műsorral köszöntötte az ifjú­vá avatott szakmunkásokat. rácskozótermében került sor; ahol dr. Rácz János, a járá­si hivatal megbízott elnöke tartott ünnepi beszédet, melyben a rendezvény jelen­tőségét méltatta. Ezután a részt vevő községi MSZMP és KISZ titkárok, tanácsel­nökök, iskolaigazgatók, úttö­rővezetők, pedagógus alap­szervezeti titkárok és járási népművelők meghallgatták dr. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei tit­kárának „A szocialista haza- íiság és a proletár interna­cionalizmus” című előadását. Ezután a járási hivatal he­lyiségeiben és a művelődési központban szekcióüléseken vitatták meg az elhangzotta­kat. A pedagógusok, a nép­művelők, a KISZ titkárok és a tanácselnökök szekcióiban az egyes szakterületek haza­fias neveléssel kapcsolatos speciális követelményeiről, problémáiról tanácskoztak a járás szakemberei. A szekcióülések után a kétpói iskolát látogatták meg, ahol a tanyai kollégium nevelő munkájával s az is­kolai szaktermes oktatással ismerkedtek meg a pedagó­giai napok résztvevői. A következő tanácskozás 9-én lesz Törökszentmiklő- son az óvodai nevelésről. Ezen kissé még el is érzé­kenyült. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy amikor a lány elaludt a lefüggönyzött ablakú szállodai szobában, ne kezdjen el kutatni a táskájá­ban és ne vegye magához az ott talált kulcscsomót. Bódi — aki ugyanebben a szállodában lakott — már izgatottan várta. — Itt vannak a kulcsok. De nagyon sietned kell, mert egy-két órán belül biztos fel fog ébredni a lány. Meg tu­dod addig csinálni a gipsz­másolatot? Bódi rápillantott a kul­csokra. — Hát persze. — Majd nem sokkal később megjegyezte. — Hiába, úgy látszik, már ez a világ sora. Az alja mun­ka nekem jut. Azt is sürgő­sen kell csinálni... Bezzeg te bizonyára nagyon-nagy, sőt kifejezett nyugalommal szerezted meg a kulcsokat... Gondolom ugyanis, hogy nem egyik pillanatról a másikra altattad el azt a lányt, akit ugyan csak messziről láttam, de tényleg veszedelmesen csinos. — Na, tűnj el gyorsan, és intézd a dolgod — vágta hát­tá barátságosan Frank. ö pedig ment vissza a lány szobájába. Napokkal később aztán, amikor már biztossá vált, hogy sor kerül a két napos balatoni vikendre, mindent tüzetesen megbeszélt Boái­val, aki időközben leutazott már a nagy vidéki városba, ám óvatosságból egy másik szállodában váltott szobát. — Minden pontosan úgy maradt, ahogy huszonhat év­vel ezelőtt volt — magyaráz­ta neki. — Csak egy problé­ma van: már behordták a tüzelőt. Úgyhogy, ha abban a pincerészben pakolták le, ahol mi elástuk a ládát, ak­kor nem lesz könnyű dolgod Viszont van bőven időd. Két napra megyünk. Bódi örömtől ragyogó arc­cal mondta: — Mostmár be­vallhatom neked, soha nem hittem abban, hogy még egy­szer visszajutunk ide. Meg­látod, minden a legnagyobb rendben fog lebonyolódni. Nem lesz semmi baj. Vasár­nap este, mire visszaérkezel a Balatontól, nálam lesz a láda. Másnap reggel a sötétkék Lancia megállt a kettes szá­mú villa előtt, s a Danner- familia bepakolt. Miután kigördültek az ut­cából, nem sokkal később Bó­di is megérkezett. Kivárta az alkalmas pillanatot, s amikor úgy érezte, senki nem tartóz­kodik a közelben, gyors, ru­ganyos léptekkel az ajtóhoz ment és elfordította a zárban a kulcsot. Mielőtt bárki >s észrevehette volna, már ott is állt a hallban. S aktatás­kájából egy összecsukható nyelű ásót és egy ugyanilyen lapátot vett elő. (Folytatjuk) Ifjúmunkások napja Karcagon Ma zárul a Mi hoztuk az időt című kiállítás Ifjúmunkások, szakmunkás- tanulók, középiskolás fiata­lok találkoztak tegnap Kar­cagon a Mi hoztuk az időt című kiállítás programsoro­zatában. A fizikai munka megbecsüléséről beszélgettek. Vitaindítót Molnár Ferenc, a SZIM karcagi gyáregységé­nek igazgatóia mondott. A vitából kitűnt, hogyan vélekednek a fiatalok mun­kájukról. mit várnak tanul­mányaik befejezése után munkahelyüktől. Élénkült az eszmecsere, amikor a mun­kaerővándorlásról esett szó. (Karcagon a tízezer foglal­koztatottnak több mint esy- hármada cserél évente mun­kahelyet.! A tanácskozás résztvevői délután a HTV karcagi gyáregységében dol­gozó fiatalok munkakörülmé­nyeivel ismerkedtek meg. ☆ Utolsó napiéhoz érkezett Karcaeon a Mi hoztuk az időt című politikai vándor­kiállítás, és rendezvénysoro­zat. A kiállítás sikerére iel- lemző, hogy máig több mint ötezren tekintették meg. A tíznapos program este a vá­rosi munkáskórusok hang­versenyével fejeződik be. PAPP ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents