Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-29 / 74. szám

1974. március 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 EGY KIS kikapcsolódás a tízpercben. Pillanatkép a jász- szentandrási általános iskolából Eddig 36 városközpont átépítését engedélyezték Tízezerrel kevesebb lakást szanálnak A lakásépítésre gazdaságo­san felhasználható szabad te­rületek a városok jelentős ré­szében már kimerültek, s így ebben a tervidőszakban elő­térbe került a régi városköz­pontok rekonstrukciója, át­építése. A minisztérium eddig harminchat városközpont rekonstrukciós tervének ügyében döntött. Az engedélyezési kérelmek többségénél különféle kiegé­szítések, kikötések után já­rult hozzá a beküldött do­kumentációk megvalósításá­nak engedélyezéséhez. Mind­össze három település, Ajka, Eger, Tata városközpontjá­nak átépítési terve volt olyan előrehaladott állapotban és körültekintően kidolgozva, megalapozva, hogy minden kikötés nélkül kiadhatták az engedélyt. A városközpontok kialakí­tásánál általában sok gondot okoztak a magasházak, a 14— 20 emeletes épületek. Koráb­ban szinte divat volt vidéken a toronyházak szorgalmazása, de a magasházak engedélye­zési kötelezettségének beve­zetése óta csupán Pécs, Jász­berény Tatabánya nyújtott be kérelmet ilyen létesít­mény építésére. Pécs és Jász­berény nem kapott engedélyt, s Tatabánya is csak később tervezhet területének egy ré­szén magasházas beépítést. Egyébként a költséges to­ronyházak divatjának vissza­szorítása érdekében végzett felülvizsgálat alapján e terv­időszak során az eredetileg tervezett 8000 helyett mint­egy 3500 lakás épül csak ma­gasházban. i Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és az Országos Tervhivatal a váro­sok általános rendezési ter­veinek alapján már meg­kezdte az V. ötéves tervre előirányzott új otthonok la­kóterületeinek felmérését. Az építési területek előkészíté­se során lebontandó régi la­kóházak arányát a IV. ötéves tervben mintegy 10 százalék­kal csökkentették, s ezzel majdnem 10 000 használható régi lakást kíméltek meg a szanálás­tól. A következő tervidőszakban is fontos feladat, hogy ne vi­gyék túlzásba a szanálást, s a városközpontok rekon­strukciójánál megszűnő la­kások aránya ne haladja meg a 25 százalékot, tehát meg kell találni a bontásos és a szabad építési területek ki­választásának, előkészítésé­nek helyes arányát. Országos űzemegész'éöüízyi tanácskozás Tegnap országos üzem­egészségügyi tanácskozást tartottak a vasasszakszerve­zet központi székházában a vas-, fém- és villamosener­giaiparban dolgozó üzemor­vosok. Az üzemegészségügy sze­mélyi és tárgyi feltételeiről megállapították, hogy azok még nem minden esetben ki- elégítőek. Például az elmúlt évi felmérések alapján 57 főállású üzemorvosi hely volt betöltetlen. Az iparágban dolgozó személyi állomány munkájáról megállapítható, hogy az üzemorvosok mun­kájukat lelkiismeretesen vég­zik és etikai jellegű panasz a legritkább esetben merül fel velük szemben. A jövő­ben már a képzés folyamán gondolni kell a pálya nép­szerűsítésére. A későbbiek­ből az üzemorvosok között is jobb feltételeket kell biz­tosítani a szakvizsga meg­szerzéséhez és a tudományos továbbképzésre. A részállású üzemorvosok foglalkoztatása helyett töre­kedni kell főállásúak felvé­telére akár úgy is, hogy or­vos kettő, esetleg több kis üzemet lát el. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a szakszervezet elnökségének 1973 novemberi ülése, amely után a szakszervezet főorvo­sa kidolgozta javaslatát az üzemorvosok helyzetének ja­vítására. Most ennek a való­ra váltásán kell munkálkodni. A fődíj: ku'lnrális csekk Az elmúlt év novembe­rében kezdődött Kunszent- mártonban az a nagyszabású vetélkedősorozat. melyen a nagyközség legjelentősebb üzemeinek szocialista bri­gádjai vesznek részt. A „le­velező” fordulok után hol­nap délelőtt már a döntőre kerül sor a járási művelő­dési központ színháztermé­ben. A legjobbak között há­rom-három brigáddal képvi­selteti. magát a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi üzeme, valamint a Pannónia gyáregysége, továbbá a Tisza Cipőgyár telepe. A győztes jutalma egy 2 ezer forint értékű „kulturális csekk”, mely beváltható színház- és mozálátogatásra, kirándulás­ra, sőt mind-könyvtárra is. AZ ALAGSORBA Egész csinos a lány — • állapította meg, hi­szen a leírás alapján rögvest ráismert, mikor belépése után nem sokkal megpillan­totta. Legföljebb az zavarta, hogv emlékezete szerint Czékusná úgy írta-le, hogy hosszú, sző­ke haja van. Ez a haj viszont kifejezetten vöroi volt. De lehet, hogy azóta befes­tette. Vagy ami még enné! is sokkal valószínűbb, parókát visel — zárta le magában ezt a különben sem lényeges kérdést. Hogy a lány figyelmét si­került fölkeltenie, azt nem volt nehéz észrevennie. Igaz, Frank nagyon óvatos volt. Nem szerette volna va­lami kihívó túlzással elvéte­ni a lépést. De hasonlóképpen viselkedett a lány is. De hogyan lehetne megis­merkedni vele? Erre a kérdésre egyelőre nem tudott felelni. Pedig amíg ez az ismerkedés meg nem történik, egyet sem léphet előre. Az Idő viszont vesze­delmesen múlik. Ráadásul be keltett kalku­lálnia azt is, nogy ha a bemu­tatkozás megtörtént, akkcr sem rohanhat ajtóitól ? ház­ba. Legalább .iát három he­tet rá kell majd szánnia az ügyre ahhoz, hogy a tervet tökéletesen és lényegében minden kockázat nélkül vég­re lehessen hajtani. Amikor nem sokkal ké­sőbb a lány hirtelen fölállt az asztaltól és lassú, ringó léptekkel ellépkedett előtte, Frank nemcsak az ösztönös magamutogatást fedezte föl ebben a gesztusban, tehát nemcsak azt, hogy a lány mintegy lehetőséget akart ad­ni számára ahhoz, hogy ala­posan szemügyre vehesse, ha­nem azt is, hogy felettébb csinos teremtés. Ami távolról sem volt mel­lékes momentum. Mert a lór­iinak az volt a vé'eménje. hogy amennyiben szó se vol­na semmiféle kincsről, atckor is szívesen megismerkedne vele. Akkor is örömest hoz­záfogna ahhoz a művelethez, amelynek végcélja a lány meghódítása. Amikor a vécésnéninél ér­deklődött felőle, nemcsak a személyazonosság immár végleges megállapítása állt szándékában, hanem ösztö­neivel megérezte, hogy mind­az, amit ezekben a pillana­tokban tesz, legkésőbb hol­nap vissza fog jutni a lány­hoz. Aligha akad olyan vé- césnéni a világon, aki ellent tudna állni a kísértésnek, és el tudná hallgatni azt, ami tudomására jutott. Ennek ellenére az volt a véleménye, hogy a megismer­kedés a vártnál könnyebben si’ érült, és hogy rövid idő elteltével igen olajozottan kezdett működésbe lendülni az a gépezet, amely Frank Róbertét és Danner Editet volt hivatva egymással össze­boronálni, s amelyet a férfi irányított. Bár azt észre kellett vennie, hogy nem kizárólag ő. Az irányításból kivette részét Edit is. Olajbámá'Zok hözöti (4.) Teíírekész fiatalok A feltárásban dolgozó olaj­bányászok több mint egyhar- mada fiatal, harminc év alat­ti. Néhányan a tárnákat a földalatti örökös félhomályt hagyták ott, s választották a vándoréletet. Maguktól jöt­tek, nem „irányították” őket. Ügy érezték, a szénhidrogén végleg a szén fölé kerekedett mindenütt. A szénbányák gé­pesítése, a modern technika alkalmazása úgyis kevesebb munkást igényel. Gondolták, hogy nekik nem okoz különö­sebb problémát, megrázkód­tatást egy új szakma elsajá­títása. Az oroszlányi bánya­kovács betanított segédmun­kásként kulcsosként kezdts az olajosoknál, majd később a bentlakásos tanfolyam el­végzése után az olajbányá­szatban is érvényes szakmun­kás bizonyítványt szerzett Oroszlányból jött a 28 éves Nagy Antal is. Sokat változott az élet — FrontlakatOs és bánya­kovács voltam Oroszlányban. Itt kulcsos, tehát betanított segédmunkás lettem. Élethi­vatásnak választottam e mes­terséget. És aki ezt tette, nem fizetett rá. Nős, csalá­dos vagyok. Ha a hozzám hasonló bármikor lakást igé­nyel, feltétlenül kap, itt Sze­geden a Tarján városban, a Roosewelt téri olajoslaká­sokban, Üjszegeden, vagy ép­pen a belvárosban, a Kígyó utcában. Az utóbbi években 15-en kértek és kaptak ott­hont. Persze ez alig fél szá­zaléka a fiataloknak. A töb­bi pedig.;. Talán Gajdos István, és Ruzsinszky László tud erről többet. Egyikük kulcsos, má­sikuk viszont olajipari tech­nikus. Fél évtizedet töltöttek már el a baraktáborban, amely nekik a második ott­honuk) ' __ — A fiatalok sokban kü­lönböznek egymástól. Van, aki itt a táboron belül keresi a szórakozást, éli a közösségi életet. Ezek általában KISZ- tagok. Vannak olyanok is, sajnos ma még ez a több­ség, akik azért jönnek aba- rakokba, hogy fedél legyen a fejük fölött. — Nincs igazad Pista. Két év óta nagyon sokat válto­zott az élet. — Amióta a KlSZ-titkár Anti lett. Ez igaz. Azelőtt... Ha azt mondom, hogy ab­szolút nulla volt a KISZ- élet, akkor nem mondtam semmit. Mindez adódott az érdektelenségből és a tunya­ságból. — A három műszakból! KI piheni ki magát tökéletesen egy szabadban ledolgozott éj­szaka után? Az ember sze­rintem nappali életre terem­tődött ... —■ óriási volt! Ha (százan tekintették meg a kiállítást és írtak véleményt a ven­dégkönyvbe. Héjas Lajos, Keresztes József, Nagy An­tal, Vadas József nem pa­naszkodhat. Kiállított raj­zaiknak, festményeiknek ér­téke volt, meg akarták vá­sárolni azokat. — Vannak azonban, akik szenvedélyesen összegyűjtik, eldugják műveiket, mint pél­dául Tímár Imre. A várpa­lotai kiállításán elveszett két képe, s azóta sem nyugszik; Ügy mondja, hogy látni sze­retné fejlődését, tanulni önnönmagátől.., — Tanulni önnönmagátől? Te tudod legjobban Anti, hogy a szegedi és a hódme­zővásárhelyi festők még soha nem jöttek közénk ... — Ha ők nem jöttek, vagy nem jönnek, akkor menjünk mi. Szívesen fogadnak a vasutasok szakkörében, vagy a Tábor utcai szakkör-ben. A vásár mindig kettőn múlik. Az igazi művész az soha nem féltékeny. Legtöbbje tanuló­kat fogad maga mellé... Akkor menjünk mi — Csak nem nálunk Anti... És főijeik a vita rendület­lenül. Aki egyszer belépett ebbe a nagyobbacska szobá­ba, terembe — van vagy negyven négyzetméter — av végleg itt ragad. Akaratlanu is érzi. hogy valamit neki i‘ mondani kelL Kikívánkozil belőle a szó, a felgyülemlet probléma, a gond. Sajnos ke vesen tévednek be e szobá­ba. Mennek inkább be a presszóba, a vendéglőbe, az italboltba. Százasokat vesrnek el egy este, egy éjszaka. — Persze ez sem igaz! Na­gyon sok fiatalnak van már motorkerékpárja, sőt autója is. Egyik sem örökölte. Ke­ményen megdolgozott érte! — Fiatalok vagyunk. Né­ha könnyelműek. De aki már gondolt a nősülésre, a csa­ládalapításra, az megválto­zott. Több mint félszázan ta­nulnak középiskolában, tech­nikumban, esti egyetemen. Élethivatásnak választották az olajbányászást. Kihasznál­ják a lehetőségeket.!. Válaszút előtt Tettrékész fiatalok; Fele­lősséget éreznek azokért is, akik még nem tartoznak kö­zibük, akik nem találják igazi élethivatásuknak. Mert az nem lehet élethivatás, hogy dolgozok és szórakozom. Az ember másra teremtődött! És ezt érzik sokan. Válasz­út előtt állnak. Most kellene csupán egy picinyke segítés és akkor..: Akkor Szabó Já­nos főmester sem aggódna a jövőért, azért, mert néhány esztendő alatt a főmesteri gárda fele nyugdíjba megy; Vannak tettrekész fiatalok! Jöttek az ország különböző tájairól, megkönnyíteni, hogy a fekete arany szolgálja mindannyiónk életét... (Vége.) Förgeteg Szilveszter A művelődési otthonok jubileuma A Népművelési intézet pályázatai 1949-ben Békésen létesült Magyarország első művelő­dési otthona. A negyedszáza­dos évforduló alkalmából a népművelési intézet több pá­lyázatot hirdet, amelyek se­gítségével sokoldalúan kíván­ja bemutatni a művelődési otthonok fejlődését, mai hely­zetét. Az egyik pályázat té­mája: művelődési otthon­történetek. Ezen a művelő­dési otthonok fejlődését be­mutató forrásmunka-feltá­rással lehet részt venni, amely egy közigazgatási egy­ség (község, járás, város, ke­rület), illetve üzem művelő­Céltudatos, erős akaratú kis nő — állapította meg róla a tapasztalt férfiak tévedhetet­len biztonságával. Számító is bizonyos mértékben. Minél előbb férjhez akar menni. De nem mindenáron és nem akárkihez. Jóval többre vá­gyik annál, ami jelenleg ren­delkezésére áll, s amit kör­nyezete a jövő lehetőségeit tekintve is nyújtani tudna neki. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy Edit körülbelül olyan férfire vágyik, mint amilyet ő teste­sít meg. S ez nemcsak egy logikai úton kiszámított végered­mény-föltételezés volt. El­lenkezőleg: a tények is alá­támasztották. Látta a lány pillantásán, mozdulatain, minden gesztu­sán, hogy tetszeni akar neki, igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni. Hogy meg akarja hódítani, el akar­ja kápráztatni. Frank alapjában véve egy meghatározott cél elérése ér­dekében vállalt szerepet ját­szott a lánnyal szemben. Amit tett, azért volt mégis olyannyira hihető és termé­szetes. mert valóban tetszett neki Edit. Amit magáról mondott, az lényegében mind igaz volt, eltekintve attól, hogy rákban meghalt a felesége. Sohasem volt ugyanis nős. De attól tartott, ha agglegényként mutatkozik be, felkelti és aztán nem is tudja elaltatni a lány gyanakvását. Az első nagy győzelem az ebédmeghívás volt. Elérke­zett tehát az a pillanat, ami­kor Frank huszonhat év után újra átléphette annak a ház­nak a kapuját, ahová azóta olyannyira szeretett volna új­ra eljutni. Az ebéd egyébként kitűnő volt. Rég evett már ilyen so­kat és ilyen jót. De amikor Dannerrel kez­dett el beszélgetni, meglehe­tősen kínos perceket élt át. Érezte, a férfi gyanakvó ve­le szemben. S habár jól tud­ta, hogy erre a gyanakvásra ő nem adott olyan reális okot, amelyről Danner tudhatna, s hogy ennek a gyanakvásnak kizárólagos oka Danner stu- pidságában rejlik, mégis fe­szélyezte a dolog. Mert a gyanakvás újabb bizalmat­lanságot szülhet — gondolta, s esetleg ez egy adott pilla­natban akadályokat gördíthet tervük gyors és pontos kivi­telezése elé. Ezért aztán megmentőként üdvözölte szinte a lányt, aki segítségére sietett azzal, hogy jöjjön megmutatja neki a lakást. — Ez mi — kérdezte a konyhában és a sarokban lé­vőkorlátra mutatott. — Lejárat. Lépcső az alag­sorba — felelte a lány. (Folytatjuk) dési otthonait öleli fel. El­sősorban levéltári feltáráso­kat, cikk-biblioga'áfiákat vár­nak az illetékesek, de pá­lyázni lehet írásos vagy mag­netofonnal felvett, illetve gyűjtő által hitelesen föl­jegyzett visszaemlékezések­kel, alaprajzokkal, progra­mokkal, plakátokkal, a sze­mélyi és tárgyi feltételek alakulásának leírásával, a lakosság véleményét doku­mentáló írásokkal is. A be­küldött legértékesebb doku­mentumokból Békésen kiállí­tást rendeznek. A pályamun­kák beküldési határideje jú­lius 15. Az ünnepélyes ered­ményhirdetés ez év augusz­tusában lesz a fővárosban. 1975. február 28-ig kell be- küldeniük pályázatukat azok­nak. akik egy település vagy üzem művelődési otthonának fejlődését dolgozzák fel, megalakulásától napjainkig. Mindkét pályázat jeligés, s mindkettőre lehet nevezni. Ebben az esetben a jelige mellett „1—2” jelzéssel tün­tesse fel a páíyázó, hogy munkája kétirányú: forrás­feltáró és feldolgozó jellegű is. Zárt borítékban kell csa­tolni a pályázó nevét és cí­mét. A munkákat a Népmű­velési Intézet címére kell beküldeni (1011 Budapest, Corvin tér 8.). A Népművelési Intézet, kö­zösen a Békés megyei mű­velődési központtal, fotópá­lyázatot hirdet a művelődési otthonok életét, munkáját a fotóművészet eszközeivel be­mutató alkotásokra. Egy szerző legföljebb 12 darab, 30x40-es nagyságú fekete­fehér képpel pályázhat. A képeket július 1-ig kell be­küldeni a Békés megyei mű­velődési közoont címére (5600 Békéscsaba, Luther ut­ca 6.). A legjobb képek al­kotói között tíz darab 1000 forintos és tíz darab 500 fo­rintos díjat osztanak ki. A művelődési otthon-moz­galom 25 évének eredményé­ről gondjairól ugyanakkor amatőrjilm-pályázatot is hir­detnek. A pályázatra a fil­meket július 20-ig a Népmű­velési Intézet művelődési ott­hon osztályához kell eljut­tatni. (1251 Budapest, Corvin tér 8.) PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents