Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-28 / 73. szám
1974. március 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Karcag is bemutatkozik SZOLNOK után a megye más településein is — most Karcagon — bemutatják a Mi hoztuk az időt kiállítást, amelyet körülbelül egy esztendővel ezelőtt bocsátottak országjáró útjára. Mindazok, akik már látták a kiállítás anyagát, tudják: a munkásosztály helyzetéről nyújtanak hű képet a tablók, bemutatva helyét, szerepét, feladatait a társadalom egészében. Dokumentálja egyben, hogyan változott meg szocializmust építő hazánkban a munkásosztály gazdasági, szociális helyzete és bizonyítja meggyőző erővel: hazánkban a munkásosztály vezető szerepe érvényesük A karcagi városi pártbizottság aktivistái elismerésre méltóan helyi anyagokkaUs színesítették a kiállítást, ugyanakkor változatos, érdekes programokkal gazdagítják politikai mondanivalóját. Nagyszerű ötlet, hogy a látogató, amikor belép a Déryné Művelődési Ház emeleti nagytermébe — a kiállítás színhelyére —, a főfalon karcagi munkások portréit láthatja. Már ez is meggyőzheti arról, hogy a város gazdasági struktúrája alaposan megváltozott az utóbbi esztendőkben. A mezőgazdaság mellett felnőtt az ipar és nem is akármilyen. De bizonyítják ezt a bemutatott termékek is: a SZIM csiszológépe, a karcag—berekfürdőiek híres fátyol és ipari üvegei, a KÁSZ tablója, amely azt hirdeti, hogy a világ mely országaiba exporatálják termékeiket, a cipőipari szövetkezet, a FELISZ, a sütőipar és a többi üzem, szövetkezet terméke, mindezt mintegy húsz négyzetméternyi területen, impozáns, érdekes elrendezésben, megvilágításban. Szinte kínálja, hogy az ember a felfedezés örömével mondhassa: akik ezeket gyártották, már nagyipari munkások. Jó ötlet, hogy a karcagiak igyekeznek a rendezvények sokszínűségével több oldalról bemutatni a munkásosztályt, mintegy kiegészíteni a kiállítást. Irodalmi estet, munkáskórus hangversenyt rendeznek a kiállítás ideje alatt, és találkozókat szocialista brigádvezetőkkel, munkásfiatalokkal, politikai vitakörvezetőkkel. Az is nagyszerű, hogy egy-egy napon a kiállításnak valamelyik helyi üzem — a SZIM, a Híradótechnikai Vállalat és más — a gazdája. Ezeken a napokon az üzemek dolgozói kalauzolják a kiállítás látogatóit, bemutatják saját üzemüket, beszélnek a szocialista brigádok életéről, munkájáról. Amikor ez az írás napvilágot lát. a kiállítás a szocialista brigádvezetőké. Ök nézik meg a bemutatott anyagot, ők tanácskoznak feladataikról a városi pártbizottság titkára, Zagyi János vezetésével. Együtt nézik meg a Jelenidő című filmet, és hallgatják meg a tiszteletükre rendezett irodalmi alőadál. a vándorkiállítás „krónikájában” minden bizonnyal mint jelentős állomást tartják majd nyilván a Karcagon töltött napokat. A város munkásai pedig — és minden lakója — láthatják, hová fejlődött az ország, benne ez a valamikor álmos, szegény kunsági város munkásosztálya a párt poüitiiká- jának vezetésével. V. V. Gimnáziumi igazqatók tájértekczlete Egerben Három megye — Heves, Nógrád, Szolnok — gimnáziumainak igazgatói, valamint a tanulmányi felügyelők tanácskoztak tegnap Egerben. A tájértekezleten megvizsgálták azoknak az intézkedéseknek a tapasztalatait, eredményeit, amelyek az állami oktatásról szóló 1972. évi június 15-i párthatározat nyomán születtek. Hangsúlyozták, ogy valamennyi intézkedés a nevelő munka fejlesztését szolgálja: előtérbe került a tanulók képességének és önállóságának fejlesztése. A párthatározat szellemében erősödött az iskolai demokratizmus, ugyanakkor szélesebb körben érvényesülhet a tanárok módszertani szabadsága. Helyreállít ják a híres bajnai kastélyt A Komárom megyei Tanács és a Műemlékvédelmi Felügyelőség költségén megkezdték a bajnai kastély helyreállítását. A munka több évig tart, s első lépésként most a kastély dísztermének mennyezetfreskóját restaurálják. Á bajnai kastély az ország egyik legszebb kastélya. Hajdan a Sándor —Metternich család rezidenciája volt. A monda szerírit Sándor Móric, az ismert „ördöglovas” a kastély folyosójáról, másfél emelet' magasságból ugratott a mélybé. Tartalékosok a „harcvonalban“ Szavalóverseny és ünnepi csapatgyűlés Iskolanapok a Bajcsy úti iskolában A Tanácsköztársaságra emlékeznek a gyerekek. Általános iskolások mondják Várnai Zseni, Ady Endre, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Hamburger Jenő, Madarász Emil verseit a proletárhatalom 55. évfordulójának tiszteletére a szólnom Bajcsy úti általános iskolában rendezett városi szavalóversenyen. Kipirult arcok, határtalan lelkesedés, mindegyikük egy kis forradalmár, némelyik a nagy buzgalomtól „dalra fakad”, a közönség pedig együttérző biztató mosolyra. Végül is dönteni kell — az igyekezet is szép, de mégis c^ak a produkció a mérce; A zsűri hosszas eszmecsere után úgy dönt, hogy Zoboki Ágnes, a Bajcsy úti iskola tanulója első helyezett, Csík Teréz a Délibáb úti iskolából második lett és’ a harmadik helyen Somogyvári Beáta a Ságvári körúti és Szigeti Mária a Bajcsy úti iskola tanulói osztoztak. A Bajcsy-Zsilinszky iskolában rendezett szavalóver- seny a Szolnokon hatodik ' éve hagyományos sorozat, az iskolanapok záróeseménye volt. A forradalmi három tavasz idején a városi iskolák megnyitják kapuikat a szülők, az iskolát patronáló üzemi szocialista brigádok előtt. Nyílt tanítási órákon, s a nagy évfordulók tiszteletére külön iskolai és úttörő ünnepségeket, nyilvános ünnepi csapatgyűléseket, gyűjtőmunkájukat reprezentáló kiállítást rendeznek. Az iskolanapok egyre inkább szakmai fórummá is válnak. Rendszeresen meghívják rá a többi iskola igazgatóját, szaktanárát, úttörővezetőit. A Délibáb úti iskolában például a március 15-i nyitóünnepségen hét iskola küldöttsége vett részt. A Bajcsy-Zsilinszky úti iskolában első alkalommal voltak iskolanapok. A befejező napon, a szavalóverseny után az úttörőcsapat ünnepi gyűlésével, úttörő—veterán találkozóval ért véget a sorozat. Fehér ingek, úttörő-nyakkendők erdejében lép az asztalhoz Csonka József, a Vörös Hadsereg egykori tüzér- felderítője és Kálmán László nyolcvanhét éves veterán, aki a szovjet hatalomért is harcolt. Feszült csendben a két idős ember szavai nyomán megelevenedik a történelem- könyv. Csonka József azokról a napokról beszél, amelyekben a Szolnok ellen gyülekező intervenciósok „lefogására” irányította a tanácshatalom tüzérütegeit a leégett malom tornyából. Kálmán László elmeséli hogyan lett a szovjet hadsereg katonája, miként tért haza. És mesél a két öreg. Már régen túllépték a hivatalos csapatgyűlés idejét, a gyerekek nem hagyják • elmenni őket. Végül megegyeznek — találkozó jövőre az iskolanapokon. Egy programpont már biztos. L Zs. Napokig kerestem. Különböző időpontokban, telefonáltam a gyárba, és csengettem a lakásán — hiába. Végre, a . nem tudom hányadik sikertelen telefonhíyás után a vonal végén Szűcs Lajos személyesen jelentkezett — Rendben van. Akkor kora reggel az éjszakai műszak • után találkozunk. Találkozó műszak után Barna bőrű, masszív felépítésű fiatalember. Szokásos reggeli fekete kávéját kavarhatva kérdőn figyelte kezemben a noteszt és a tollat. Sehogyan, sem értette, mi dolga vele egy újságírónak. — Tartalékos katonákat kerestem, akik öt napon át helytálltak a bakonyi „harcvonalban”. Nem faggatott, miért éppen ő, a sok ezer tartalékos közül. Mesélni kezdett magáról, katonaélményeiről. . — Érettségi után hívtak be sorkatonai szolgálatra. Húszéves voltam, mikor szakasz- vezetőként leszereltem. Ennek már hét esztendeje. Akkor volt utoljára fegyver a kezemben. Mi történt velem a hét év alatt? Semmi különös. A Tiszaimenti Vegyiművekbe mentem dolgozni. Két év gyakorlati idő után megszereztem a szervetlen vegyipari szakmunkásbizonyítványt;. Ma már csoport^ vezető vagyok a kénsavüzem- ben, tizenhét ember dolgozik a „kezem alatt”. Jól érzem magam a gyárban, megbecsülik, megfizetik a munkámat. (Mikor idejöttem, 6,50 forint volt az órabérem, ma 14,80.) Ennyi dióhéjban, ami azóta történt velem. Csak zárójelben jegyzem meg — mondta nevetve —, hogy nemcsak az úiságíró, a katonaság sem talált rám köny- nyen. Behívó hajnalban Hajnalban hozta a postás a behívót, de én akkor már az ötórás buszon ültem. Reggel hétkor a csoportomból bevonult egy munkás. Én álltam helyette a savszivattyúhoz, és néhány óra múlva már értem is jöttek. Nem bántam, hogy hét év után tíz napig újra katona lehettem. Azóta rengeteget fejlődött a haditechnika, megismerkedhettem az új, korszerű harci felszerelésekkel. Igaz, én rádiótávirász voltam a sorkatonai szolgálat alatt és most a hadgyakorlat idején is. Bármennyire is hihetetlen, de harckocsit, tankot és légvédelmi ágyút eddig csak filmen láttam. Most ezen a nagyszabású hadgyakorlaton alaposan szemügyre vehettem „élőben” és közelről ezeket a csodamasinákat. A felderítő tiszt kocsijába osztottak be, egy kétéltű gépjárműbe, ami éppoly könnyen kelt át a vízen, mint a legnehezebb terepen. Talpon öt napig Megszokni a szigorú * katonás rendet a rövid parancsszavakat, talpon, lenni öt nap, öt éjszaka, nem volt könnyű hétévi civilélet után. De férfimunka volt. És az ilyen erőpróba kell néha az embernek. Szívósságra, kitartásra nevel, edzi, keményíti az akaraterőt. Igaz, engem mindig is vonzott a katonaélet. Gyermekkoromban fiús romantikából, ma azért, mert kemény és férfias szolgálatot jelent. Ez indított arra is, hogy munkásőrnek jelentkezzem. Féléves alapkiképzés után januárban tettem le az esküt, és öltöttem magamra a szürkéskék egyenruhát. László Istvánnál, a Járműjavító kézikovácsávaj az iskolapadban és nem a forró kemence mellett találkoztam. A nehéz kalapácsot tollal cserélte fel. Szolnokon a pártiskolán tanul. Az erős munkáskéz öt hónapig az izzó vas helyett a párttörténeti, s a filozófia tankönyveket forgatja. Újból szükség volt az erőmre Tizenhét éve dolgozóm a Járműjavítóban. Ma is abban az óriásműhelyben, ahol vörös vas izzik a gázkazán torkában, ahol a lég- és gőzkalapácsok fülsiketítő robajjal csapódnak a tőkére. A vékony dongájú 15 éves fiú, aki tanulóként lépett a műhely izzó világába, „vas- markú”, magas, edzett férfivá acélosodott. — Ahogy teltek az évék, lassan rájöttem, nerrt élég csupán az izmok keménysége, rugalmassága, hogy megtanuljuk átformálni a vasat Egyszer az ember feje iskö- vetelődzni kezd, és el kell kezdeni tanulni a „berozsdásodott” agytekervényeket új ismeretekkel olajozni, működésbe hozni. Hogy .eligazodhassunk a világ bonyolult Jelenségeiben. Nem jártam gimnáziumba, de elvégeztem a marxista középiskolát, és januárban az üzem javaslatára felvettek a pártásko- lára. Két hónapja pihennék ta erős karok, az agy dolgozik helyettük. 1 — Most a 10 napos katcé násikodás idején újból szükség volt az erőmre. A másfél évtizedes nehéz fizikai munkának köszönhetem* hogy az ötnapos hadgyakorlat alatt esőben, hóban keményen .álltam a sarat. Az első tűzvonalban biztosítani csapataink átkelését a légitámadás ellen, — ezt a parancsot kapta az alakulatunk. Én irányító voltam^ aki távcsövén figyeli az ellenség feltételezett hadállá-: sait. — 1962-ben — a sorrkatcé nai szolgálatom idején — fc* légvédelmi tüzérségnél teljesítettem szolgálatot. A feladat tehát nem volt új. A fegyverek azonban igen, A modem puskák, légvédelmi ágyúk salvkal könnyebben kezelhetők, és hatásosabbak azoknál a fegyvereknél, amelyeknek kezelését ’62-ben megtanultam* Ezred párán csnoki dicséret — Igaz fel évvel ezelőtt is katona voltam 12 napig. Részt vettem egy éleslövészeti hadgyakorlaton. Ez a mostani azonban más volt,1 nagyobb szabású, hatalmas tömegeket és erőt mozgósító. Nem csupán a katonás erőpróba tette izgalmassá. Mi tartalékosok is megismerhettük, sőt a gyakorlatban Sá is próbálhattuk a korszerű haditechnikát. Mikor visszavonultunk a hadiszállásunkra és tiszten gattuk a fegyvereinket, akkor éreztem először, hogy a bakancs, amit 10 napig le sem vethettem, szorítja ' a lábam, hogy kicsit kimerült vagyok. De ez olyan fáradtság volt, amelyhez hasonlót a jól végzett, kemény munika után érez az ember* S hogy László István, a Járműjavító kézikovácsa valóban jól végezte el a rábízott feladatot, mi sem bizonyítja jobban, mint az ezredparancsnoki dicséret, amit a hadgyakorlat után kapott* Kovács Katalin LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA 48. Huszonhat év után újra itt állt tehát Frank ebben az utcában. Az egykori valóság és a későbbi — oly sokszor kiszínezett — álmok színhelyén. Még önmaga számára is nehéz lett volna pontosan elmagyaráznia, hogy mit érzett ezekben a pillanatokban. Örömöt, boldogságot, elégedettséget, amelyet azonban egy különös belső remegést kiváltó fölfokozottsággá változtatott az idegfeszültség. Lassan elsétált a villák előtt. Az elmúlt évtizedekben hányszor, de hányszor lepörgette emlékezete vetítővásznán ezt a filmet. S most tapasztalhatta, hogy a memória lényegében mindefit pontosan megőrzött a huszonhat esztendő előtti múltból. Eltekintve persze attól, ami megváltozott. Bár ezek a változások nem tűntek túlontúl jelentőseknek. És remélem, különösen nem azok lent az alagsorban — gondolta 'magában, miközben megállt a kettes számot viselő ház előtt. Nyugalmat erőszakolva magára — ami nem volt túlontúl könnyű, hiszen szíve tényleg a torkában dobogott — körüljárta a házat. Két dolgot már az első szemrevételezéskor lehetetlen volt nem észrevenni e. Az egyik, hogy a hátsó fronton külön külső lépcsőfeljárót építettek. Ezek szerint — következtetett —, nyilván megszüntethették a belső lépcsőt, és az épület két szintjén két, egymástól független önálló lakást alakíthattak ki. A másik, hogy eltűntek a teniszpályák, és velük együtt az úszómedencék is. Méghozzá nyomtalanul. El sem tudta képzelni, mi történhetett velük, hiszen szinte természetellenesen ésszerűtlennek tűnt számára, hogy amit egyszer sok munkával, nagy anyagi befektetéssel létrehoztak, azt ugyancsak jelentős energiaráfordítással eltüntessék a föld színéről. A rácsokra, amelyek az alagsori ablakokat védték, csak néhány perccel később figyelt föl. Nem kellett hozzá különösebben tüzetes vizsgálódás, hogy megállapíthassa: masz- szív készítményekről van szó. S hogy fölfödözze, mind az elülső, mind a hátsó fronton egy-egy ablak rácsozata zárható ablaknyílássá van átalakítva. A lakat, amely őrizte, nagy, erős, biztonsági lakat volt. Az tehát tény, hogy az alagsori ablakokon át aligha lehet majd behatolni a pincébe — állapította meg. Ez nyilván bizonyos komplikációkat fog okozni. Az viszont határozottan szerencse, hogy két lakásossá alakították át a villát, hiszen így az emeleten lakókat szinte figyelmen kívül lehetett hagyni. Ezután már csak egy kérdés maradt függőben. Igaz viszont, hogy ez volt a leglényegesebb. Mi lett a lépcsővel, amely akkor negyvennégyben még az alagsorba vezetett? Mi lett a csapóajtós lejáróval, amely a személyzeti szobából nyílt? Vajon meghagyták-e? Vagy pedig megszüntették, elfalazták? Mert ha igen, akkor mégiscsak kívülről kell megpróbálkozni a behatolással. A.mi — e bank őrzésére is megfelelőnek tűnő rácsozatot figyelembe véve — nem látszott túlontúi könnyen realizálható megoldásnak. • Ekkor találkozott össze a tömbházfelügyelőnővel, Cze- kusnéval. Bár kerülni akart minden feltűnést, ezért az volt az elve, hogy tartózkodni kell minden olyasmitől, aminek következtében a szükségesnél több emberrel kerül ismeretségbe, kapcsolatba, most mégis úgy érezte, ebben az esetben túl kell lépnie a masára erőszakolt, felfokozott óvatosságon. Beszédbe elegyedett hát vele, még a lakásba invitálásnak se mondott ellent. Észrevette, hogy a változás korában élt asszony fantáziáját ugyancsak megmozgatta jelenléte. Ügy vélekedett viszont, hogy ez csak hasznára lesz majd abban, hogy alaposan kifaggathassa. Szerencséjére Czékusné különben is igen-igen beszédes természetű volt, s szinte kérés-kérdés nélkül szállította azokat az információkat, amelyek Frank számára rendkívül fontosak lehettek Nem szívesen találta ki azt a mesét, amely a doktor Blau Henrik főorvossal való egykori távoli rokonságával és azzal a bizonyos segítséggel volt kapcsolatos, de valamivel mégiscsak meg kellett indokolnia kíváncsiságát, azt tehát, hogv miért iölt ide, s hogy miért érdeklődik olyannyira a kettes számú villa iránt? Annak különösen örült amit Dannerékról megtudott. Hiszen a megoldás kulcsa szoros összefüggésben állt azzal, hogyan, miként tud kapcsolatba jutni velük. Mikor tudomást szerzett Edit létezéséről, egyből megfogalmazódott agyában a terv: a kincshez a lány meghódításán át vezet az út. (Folytattuk) PAPP ZOLTÁN
