Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

WTt március SC SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP f 7 Környezetünk kultúrája (1.) CSENG A VEKKER Valószínűiét! *a világ legrondább hangja 3 vekkeróráké. Akkor is, ha készí­tői csodálatosan csilingelő kis kalapáccsal, vagy netán zenei hangokat adó szerkezet­tel látták el. Pocsék hang! Mindenki iga­zolhatja ezt, akit már akár egyszer is a leg­édesebb nyugalmából riasztott fel a kímé­letlen, álomszaggató berregés. Még nem is vagyunk igazán ébren, csak a kezünk mozdul, hogy elhallgattassuk, megállítsuk ezt az alattomos, csörömpölő szörnyeteget. Kalimpálunk a sötétben, míg végre megtaláljuk a kerek masina tetején a gombot, hogy befogjuk végre a száját en­nek az agyunkat szétziláló szerkenytyűnek. Azazhogy kérdés: kerek-e az ébresztő­óránk és gombot kell-e benyomni a tete­jén? Az enyém például néhány év óta szeg­letes és egy fehér műanyaglapocskát kell benyomni, hogy abbahagyja a zörgést. Tu­lajdonképpen miért nem kerek, miért szög­letes? Vagy miért nem gömbalakú például az óra? Igaz, már ilyet is lehetett látni ka­rácsonyi vásár idején a kirakatokban. Nosza, nézzük csak meg, tapogassuk ki a villanykapcsolót! Itt lóg a lámpa zsinór­járól a gomb, csak meg kell nyomni, máris ég a villanykörte. Persze ez a gomb sincs már. Nem is lehet ilyet kapni. Lapos, ma­rokba való, áramvonalas műanyagdoboz- kában fut a zsinór, s elég vígigsimítani a dobozka egyik oldalán, hogy a billentyű kattanjon, s világosság legyen a szobában. De miért billentyű, s miért nem a körte- alakú kapcsoló, végén a fehér gombbal? Itt az ideje, hogy megtudjuk a pontos időt, rosszul jár a vekker. A táskarádió ott az asztalon. De hol a kiálló csavarógomb róla? Persze, az a régi rádión volt! Itt meg kell keresni a tok oldalából kiálló recés korongot és elcsavarni, hogy megszólaljon a készülék. De miért nem szeretjük ma­napság a gombokat? A kérdés helyett ideje zuhanyozni. Mi­lyen vacak ez a csap! Ki kellene már cse­rélni. A vasboltok kirakataiban gyönyörű­szép csaptelepeket lehet látni. Olyan szép, fekete, szokatlan, nem szabályos csavarója van. Talán jobb kézbevenni, mint a régit. Jó ilyenkor reggel a kávé, lássuk a csé­széket. Az a régi, hasas, bordásoldalú fehér, az a gyereké. Ezt a kék cserepet most vette az asszony. Tényleg jól néz ki benne a fehér tej, vagy a barna tejeskávé. Ideje lesz talán abbahagyni a reggeli kör­képet, hiszen bárki tudja folytatni. A ré­ginél szögletesebb az új kávéskanál, a rongyszőnyeget kidobtuk az előszobából, most műanyagra hordjuk a sarat. Az új buszoknak egészen más a formájuk, mint a régieké, a kis parkot a kertészek más­ként rendezték, mint húsz évvel ezelőtt. A plakátok hol több rajzot adnak, hogy mo­ziba csábítsanak bennünket, hol több fény­képet. A neonbetűk egyszer feszesen-pec- kesen állnak, egyszer oldalra dőlnek, mint­ha egy nagy kéz pirossal vagy zölddel írta volna a feliratokat. Munkahelyünkön átfestették a falakat, meglepetésünkre nem fehérre, hanem sár­gára. A gyerek óvodája elé szobrot' helyez­tek, csak az éppen nem hasonlít semmi fel- ismerhetőre. Leginkább még olyan, mint egy nagy propeller, aminek át lehet bújni a közepén. Elkészült a szomszédban az új irodaház, amelynek olyan betonteteje" van, mintha kalapja lenne az épületnek. Így is, és még nagyon sokféleképpen le­hetne folytatni a felsorolást, amely azt bi­zonyítaná, hogy a vekkeróránk gombjától az irodaház tetejéig milyen sokféle formai változásnak lehetünk tanúi napról napra, évről évre. Mindenki látja, tapasztalja ezt, de kezünk, tekintetünk többnyire átsiklik a változások fölött. Hozzá tartozik életünk mindennapjaihoz, nem tulajdonítunk túl­ságosan nagy jelentőséget ezeknek a válto­zásoknak. S ha a művészetről, kultúráról, ízlésről esik szó, akkor is többnyire könyv­re, mozira, színházra, festményre, zenére, mostanában talán még a televízióra gondo­lunk, vekkeróránk gombjára a legritkáb­ban. Pedig hát mennyivel többször találko­zunk a vekkerrel, mint a színházzal, meny­nyivel többször látjuk a székünket, aszta­lunkat, mint ahányszor festményt, vagy szobrot nézünk meg. Persze, nem összeke­verhető dolgok ezek és bizonyos, hogy nem lehet egyenlőségi jelet tenni a vízcsap for­mája, meg a téren fölállított szobor közé. De annyjra elválasztani sem szabad ezeket a környezetünket meghatározó tárgyakat a művészetektől, még kevésbé az ízléstől, kultúrától, mint ahogy azt általában tesz- szük. A most kezdődő Környezetünk kul­túrája című sorozatunkban szeretnénk módszeresen végiggondolni azokat a ténye­ket, amelyek megszabják válogatásunk le­hetőségeit és azokat a lehetőségeket, ame­lyek a mai válogatást, a mai kínálatot ki­alakították. Magyarán: mindenki tudja, hogy berendezési tárgyaink nem pusztán egyéni ízlésünk eredményeképpen állnak össze, hanem aszerint változnak, hogy mit örököltünk, mit kaptunk szüléinktől és a boltokban mit árulnak, mit tudtunk hozzá vásárolni. Ám egyik sem véletlen: sem az, hogy a múlt mit hagyományozott ránk, sem az, hogy milyen a választék az iparban és a művészetekben. S a határok között — amelyek lehetőségeinket ilyen sokoldalúan körbefogják — mégiscsak oM a mi egyéni ízlésünk, egész egyéniségünk, amelyik vá­laszt. Talán nem lesz unalmas egy ilyen nyomozás ezekután hétköznapi tárgyaink, környezetünk világában. Bernátb László Könyvjelző Sarkadi Imre: REGÉNYEK Sarkadi Imre négy kötet­re tervezett életműsorozatá- nak első könyve a tragikus körülmények közt elpusztult író. regényeit gyűjti egvbe. A háború utáni magyar iro­dalom, az ún. „meszesgödör- nemzedék” kiemelkedő te­hetségű, annyi újdonságot hozó, s annvi vitát kiváltó, 'róiának teljes munkás«*4 laookban, folyóiratokban kal­lódó írásainak könyvbe ren­dezése, gazdag kéziratos ha­gyatékának feltárása ió év­tizedig váratott magára. A „Regények” két kiadat­lan művel indul: a kötetnyi­tó ..Elmentek — visszajöt­tek”, a hadifogoly-sors első eoikus ábrázolása az úi ma­gyar irodalomban (Örkény István: „Lágerek népe” c. munkáia mellett), az „Osz- Iodos Simeon” pedig hagya­tékából került elő. 1943-ban fogant, s az 1960-as nagy d”áma előfutára. A történet, az életanyag mindkettőben azonos, de lényegesen külön­bözik a két mű írói szemlé­lete és atmoszférája. A re­génybeli Kis János kegyet­len humorral megrajzolt anarchista (mellesleg; a „fe­kete humor” első. s nagy vi­lágirodalmi divatokat is meg­előző jelentkezése a magyar prózában), bár ábrázolásá­ból még hiányzik a dráma nagy. s pusztulásba torkolló, erkölcsi felismerése; „nem segíthetek a rosszon, ha to­vább rontom”. Megjelenése idején úttörő szerepe volt a közismert „Gál János űtjá”- nak, és a „Rozi”-nak is, me­lyekben a felszabadulás utá­ni paraszti élet társadalmi dinamizmusának ábrázolása mellett a móriczi hagyomány folytathatóságát is bizonyí­totta az író. A „Tanyasi dúvad”. a „Vi­harban”, a „Bolond és ször­nyeteg” — anyagából szüle­tett utolsó drámája, az „El­veszett” paradicsom —, Sar­kadi Imre nagy írói felis­merésének, a világból* kivá­gódó negatív hősöknek, a „szökés”-nek mint életprog­ramnak, az egész negatív er­kölcsnek drámai szuggesztivi- tású irodalma. A kötetzáró „Gyáva” a rossz elvével egy életen át tartó viaskodás fel­oldása, a szabadon ugráló anarchista akarat ellenében a társadalmilag hasznos el­köteleződés javára. nak meg azért, mert, hogy mesélte, már odahaza, a vas­ajtós garázsban várta, hogy hajtsák, a null kilométeres Zsiguli. Már csak a jogosít­vány kell — magyarázta a cigarettaszünetekben Lisztes Zsiga —. és irány a Balaton, irány a Mátra, irány az egész világ. Azért vettem azt a sok könyvet, hogy jól megtanul­jak mindent; hiba ne legyen, ha becsapja maga után a ko­csi-ajtót a család. Tényleg rettentően tanult. Ha a tolla megállt, akkor a szája kezdett járni: majd minden szabályt, előírást új­rakérdezett. Amikor meg el­mentünk a tanműhelybe, ahol a szétszedett motorokat mu­togatják, ott maradt óra után is: újra meg újra elmondatta magának, hogy gyűjt a gyer­tya, hol nyit a szelep. Mi, akik ezt a tanfolyamot is csak úgy csináltuk, hogy majd csak durran a végén valahogy, megesküdtünk vol­na rá: külön- nyomatnak ne­ki jogosítványt, aranyból. Aki így teszi-veszi magát ; aKi így hajt, így tanul... H ogy az a jogsi mégsem lesz arany, az máso­dik héten kezdett ki­derülni. Most az a divat, hogy papíron feleltetnek az okta­tók. Van egy kérdés, utána meg három felelet, amiből csak egy a jó. Treszt, vagy milyen rendszer ez, a fene emlékszik már, hogy mond­ták. Szóval, a második héten egy ilyen próbafeleltetés volt. Kaptunk egy-egy lapot, aztán ikszelni kellett. Hát mi néze­gettük a képeket, hogy ha ez a kocsi balról jön, és a sar­kon semmi tábla, akkor az a jobbról jövő járműnek .. meg hogy a köralakú táblán a ferde fekete vonal az .., Nem olyan rettenetes dolgok ezek; annyit látja az utcán is az ember, meg lehet őket tanulni. Fél órát kaptunk a válaszolgatásra — tizenöt­húsz perc múlva már odakint füstölt majd az egész gyüle­kezet. Lisztes Zsigától úgy kellett elkunyerálni a lapot vagy tíz perccel a szabott idő után. ö találta el a legkeve­sebb választ. Még azt se tud­ta, hogy mit jelent a köralakú tábla szélén az a vastag pi­ros karika, pedig hát ezt még a szódáslovak is tudják; se oda be, se onnan ki — pofon- egyszerű. Később szóban is feleltünk. Oda kellett menni az oktató mellé, és ahogy mutogatta a falra akasztott képeket, mon­dogattuk, mi indulhat hama­rabb, a biciklis vagy az autó­busz, meghogy hol kell zsír- zás és hol az olajozás. Lisztes Zsiga a táblák előtt sem re- , mekelt. Olyanokat mondott, hogy a sínen előzhet, meg az előzés ugyanaz, mint a kike­rülés — csupa-csupa butasá­got. Az oktató kínlódott vele, ott tartotta, éppen csak töl­csért nem dugott a fejébe, hogy tán majd úgy, ,: A lé­nyeg az, hogy Lisztes Zsiga — hiába vette meg azt a sok könyvet, hiába írt tele egy rakás irkát — csak nem tudta megtanulni, amit kell. Ahogy közeledett a vizsga, úgy ráz­ta egvre többet azt a hirtelen fehéredett fejét. Furcsa szo­kása volt: tarkón vágta ma gát, ha rossz választ adott. A végéh bizony minden óra után vörös volt a tarkója..'. És a szövege! Ahogy mondta: melyik sógora szerezte a tég­lát a garázshoz, ki hegesztet­te a vasalóját, azt a tűzbiz­tos, lemíniumozott vasajtót... Meg hogy hány szezonban kínlódott a káposztával, ka- larábéval; hány hajnalt nem aludt át, amíg az a nyolcva­nas összeiött... Nem volt va­lami vidám dolog a sírókáját végighallgatni! rjrudja maga is előre* / Lisztes Zsiga már a KRESZ-Vizsgán ki­bukott. A huszonvalahány kérdés közül jó ha hármat- négvet eltalált. De nemcsak az első próbálkozása nem si­került. hiába fizette be a oót- díiat másodszorra, harmad­szorra is. A végén már azt is megmondták neki: hiába pró­bálkozik: arra. hogy levizs­gázzon, semmi remény. Lisztes Zsiga ott maradt a tűzbiztos vasájtőjával meg a null kilométeres Zsigulijá­val ... Jóska bátyám! Most mon­dom ki azt á nagy nemet, ami akkora, mint ez a daru. Iga­za volt: nem lehet lábán fog­ni, visszahúzni az időt. Lisz­tes Zsiga érttette meg ezt ve­lem. Az a szerencsétlen Lisz­tes Zsiga, akinek akkor ju­tott ki az a kocsi, amikor már pem fogott az agya. Hiába erőltette, hiába tette-vette magát, nem bírta fölfogni, ami azokban a könyvekben le van írva. Becsapta az idő: későn gurította oda neki a Zsiguliját... M it mondjak még azon kívül, hogy újra csak hajtogatom: igaza van. Talán még azt, hogy a magunk fajta fiatalabbak elől is meg-megugrik, de ha úgy vigyázunk, talán mégsem sza­lad el teljesen az idő. Vagy­ishogy éppen most könnyebb együtt futni vele! Akkor ki­követelni tőle, ami jár, ami­kor annak sora van. Húsz, harminc évesen megtanulni azt a KRESZ-t. és nem ötve- nen túl rágódni rajta. Ért engem ugye? Nem hazudtolja meg. amit mondok! Igen. az idő lábát nem lehet megfog­ni. egvütt kell szaladni vele. Ha lehrt, együtt kell szalad­ni. Erre szorítsa magát az ember Szorítsa: most, akiben van akarat, szoríthatja ... Na, nyomjuk el a csikket, aztán adjad neki. Szegény Lisztes Zsiga, vajon mit rakhatott a lemíniumozott vasajtók mö­gé? A játék nem enged elfáradni... Beszélgetés Marton Frigyessel Jóindulatú túlzás mondat­ja az emberekkel, a megne­vettetett rádióhallgatókkal, hogy minden hónap első hét­főjén jól kinevethetjük — sa­ját magunkat. Talán ebben is rejlik a Rá­dió Kabarészínházának sike­re: rólunk és hozzánk szól, napjaink legaktuálisabb kér­déseiről. A híres, klasszikus „Pesti Kabaré”-t, a műfajt újította meg, alakította át a Rádió Kabarészínháza. A klasszikus hagyományokhoz már ksvís köze van ugyanis annas a publicisztikai stílusnak, mely immár irányadó a hazai szó­rakoztató műfajban. Március első hétfőjén jubileumát „ül­te” a Kabarészínház, az 50. adást sugározták, mely egy­ben az 5. születésnapot is je­lentette. Marion Frigyest megtalál­ni, a műsor egyik szülőjét, nem könnyű. Hogy miért? Elég talán, néhány példa a közelmúltból: A Rádió Ka- rinthy-színpadát. a Mikrosz­kóp Színpad új műsorát, a ‘ SZÚR-t, — A VIT delegáció művészeti programját és ter­mészetesen a Rádió Kabaré­színházát szerkesztette és rendezte Marton Frigves. Jogos tehát a kérdés: ho­gyan képes eleget tenni egy ember ennyi feladatnak? — A válasz egyszerű — mondja Marton Frigyes, —, nagy örömet találok a mun­kámban, s úgylátszik ez él­tet. jól konzervál! Szerencsés fickó voltam a Főiskolán, amikor még mint elsőséves színésznövendék Gellert End­re és Major Tamás, majd mint rendezőszakos, Nádasdi Kálmán és Horvai István ké­szített fel a pályára. Nagy­részt tőlük, majd a Főiskóla után, a. gyakorlati munka so­rán tanultam meg, tiogv egy rendezőnek miként kall ál­landóan, sokoldalúan felké­szülnie hogyan kell okosan megszerveznie a „műhely­munkát”. Azt hiszem, hogy éppen a sokiránvú elfoglalt­ság, a széles skálán való iá- ték, a sokszínű változatosság az, ami állaod''an frissen tartia az. érdeklődésemet, nem enged elfáradni, mea- csömörleni sőt. úi fe’adatoVra ösztönöz. Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, hogy az ország legkisebb színházától, a Mikroszkóp Színpadtól, az ország legna­gyobb színházáig, a Népsta­dionig, ahol a S£ŰR-okat rendeztem, mindenütt a sa­ját elképzeléseimet valósít­hattam meg, lelkes és kiváló segítő-alkotó társakra tá­maszkodva. — Itt említenék meg egy érdekes dolgot, melyről rit­kán esik szó, és amelyet a kö­zönség sem igen vesz észre. Azt, hogy ezeknek a műso­roknak a javarészét nemcsak megrendezni kell. Van itt egy sokkal fontosabb feladat is: ezeket a műsorokat ki kell találni! — VisszatéiVe aI „5röm'!- höz, és a „kitalalás”-hóz, jó példaként említhetem meg ;> SZÚR-t, ahol azt kellett ki­találni. hogy mit is lehet csi­nálni egy olyan óriási „kör- színház”-ban, mint a Népsta­dion, ahol nyolcvanezer és vidéken, ahol szintén sokezer ember ül. — A szilveszteri műsorok „össznépi szórakoztatás" igé­nye is úgy tudom, egyedül­álló jelenség a világon. Ezt és a havonkénti kabaréim! • sorokkal kapcsolatos igénye • két azonban nemcsak kielégí­teni akarjuk szerkesztőtár­sammal Szilágyi Györggyel, hanem igyekszünk elébe is menni. — Búcsúzóul felteszem a kérdést: mit tervez még Mar­ton Frigyes? — Ismét vendégrendezésre hívtak meg Novi-Sad-ru, majd hazatérésem ulán . . . nos, hadd ne soroljam fel. Talán csak annyit, hogy elő­készítjük a Mikroszkóp Szín­pad őszi, új műsőráí, mely­ben nemcsak rendezőként, hanem szerzőként is -észt veszek, majd ismét egy „tö­megmegmozdulás” gondjai és örömei állnak előttem. A legutóbbi kabaréban elhang­zott felhívásra gondol ok, melyben meghirdettük a Rá • dió Kahar^srtnház ..Humor- feszti vál”-,iát. ReméHük hegy a többfordulós fesztivál sok örömet derűt szerez majd a közönségnek. Geszty Péter Hercegit Klára: Tanács köztársasági emlékmű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents