Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-23 / 69. szám
1974. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 As új tanévben Több hallgatót vesznek fel testnevelő tanár szakra a főiskolák Megjelent a Magyar Közlönyben az iskolai testnevelés és sport fejlesztésével kapcsolatos feladatokról szóló minisztertanácsi határozat. A határozat egyebek között leszögezi: tervet kell készíteni az alsó-, közép- és felsőfolt ú oktatási intézmények hiányzó tornatermeinek pótlására. x Az ötödik ötéves tervezés során a hiányzó tornatér- mek pótlásának megkezdésére mind a közoktatási, mind a felsőoktatási intézmények vonatkozásában biztosítani kell a szükséges beruházási lehetőséget. A kormányhatározat aláhúzza: az iskolafenntartó tanácsok és a felsőoktatási intézmények felett felügyeletet gyakorló miniszterek, valamint az országos hatáskörű szervek vezetői gondoskodjanak a meglevő szabadtéri sportlétesítmények karbantartásához és rendeltetésszerű üzemeltetéséhez szükséges fedezet biztosításáról. Társadalmi segítséggel törekedjenek újabb sportudvarok, sportlétesítmények kialakítására. Valamennyi felsőoktatási intézmény első- és második évfolyamán fokozatosan be kell vezetni a heti két óra testnevelést. A. tárgyi feltételek javításával összhangban elő kell segíteni a hallgatók tanórákon kivüli testedzésének és sportolásának szervezett megoldását a felsőbb évfolyamokon is. A sportegyesületek tegyék lehetővé, hogy sportlétesítményeiket az iskolák — az egyesület által felszabadítható időre — testnevelés és sport céljára felhasználhassák. Az oktatási intézmények sportlétesítményeiben meglevő felszerelés — hiányok megszüntetésére az ötödik ötéves terv időszakától kezdődően fokozatosan kell fedezetet biztosítani. Ugyancsak az ötödik ötéves tervidőszaktól kezdve minden nyolctantermes, vagy ennél nagyobb új alsó- és középfokú oktatási intézmény csak az építésügyi ágazati szabványok előírásainak megfelelő számú és méretű tornateremmel építhető. Az 1974—75. tanévtől — a tanárhiánv fokozatos csökkentése érdekében — a felvételi keretszámon belül fel kell emelni a Testnevelési Főiskolán a testnevelő tanári szakra, a tanárképző főiskolákon pedig a más szakokkal párosított testnevelő tanári szakra felvehetők számát. Jött, szavalt és győzött , A Verseghy diáknapokon a versmondóknál már a bemutató kezdete előtt aranyérmet jósoltak a tiszaföldvári Czene Rózának. Hiába, a korábbi sikerek — nívódíj a Petőfi szavalóversenyen, aranyérem a tavalyi jászberényi diáknapokon, számos fesztivál — szereplés a Bányai Kornél, diákszínpad szólistájaként — tekintélyt parancsolnak. Nos, Róza jött, szavalt (Arany János Koi- dusénekét) és győzött — Nehéz volt? — Nagyon, hisz olyan sokan voltunk. Csak a fiúkat hiányoltam. Talán hárman ha indultak... — Kedvenc költője? — Arany, Petőfi. Goethe és persze még sokan. — Tcrpei? — Szeretnék óvónő lenni. — É$ a versmondás? — Majd a gyerekeknek szavalok. Remélem, nem ijednek meg. — Ha, e<Jy kívánsága teljesülne? — Legyein aranyérmes a Bányai Kornél diákszínpad! (Kívánsága teljesült.) Vasas brigádok vetélkedője A tiszafüredi járási művelődési központban vasárnap délelőtt tartják a nagyközség vasas szocialista brigádjainak, második. szóbeli vetélkedőjét, amely egy hosszútávú művelődési program része. A vetélkedősorozaton tizenhét vasmuSkás szocialista brigád indul és a játékos önművelésben egyre nagyobb örömüket lelik. A szocialista brigádok számára — az említett vetélkedősorozat kiegészítéseként — az elmúlt hetekben több, nagysikerű rendezvényt tartottak. Szigeti László, az MSZMP megyei oktatási igazgatóság helyettes vezetője a szocialista brigádmozgalom tartalmi kérdéseiről tartott előadást; a tv a helyszínen vette fel a Jogi esetek műsorát; Mensáros László pedig a XX. század című előadóestjét mutatta be. Magyar hadtörténet A honfoglalástól napjainkig A magyar hadtörténészek több mint negyedszázadig készültek arra, hogy marxista alapokon írjanak meg egy összefüggő, igényes hadtörténeti munkát. A felszabadulás óta eltelt időszak erőfeszítéseinek eredményeként most már megvannak a feltételei annak, ho"v marxista tudományos feldolgozást adjanak az olvasoK kezébe. A két kötetből álló, mintegy kétezer oldalas könyvbei) a teljes magyar hadtörténetet kívánják áttekinteni, a honfoglalástól napjainkig. A többszáz képpel —köztük színesekkel — és térképpel illusztrált, 1976-ban megjelenő tudományos ismeretterjesztő munka, amelynek összeállításában a Hadtörténelmi Intézet szerzői kollektíva és rajtuk kívül több neves „külső” történész működik közre, méltán kelti fel nemcsak a szakemberek érdeklődését, s szívesen olvassák majd a történelemszerető fiatalok és idősebbek egyaránt Tegnap este nagy sikerre! mu tatták be Babarczi László rendezésében Kertész Ákos Makra című kisregényének színp adi változatát. Képünkön az előadás egyik jelenete: Mag- dus, Makra felesége Antal A netta, Makra Ferenc Piróth Gyula és Zselcnyi Dezső Ivá- nyi József Jászai-díjas érdé mes művész Csillagvadászaton Vajon nem éri e csalódás azokat, akik ellátogatnak a budapesti, az Uránia Csillag- vizsgálóba, és akik között bizonyára sokan lesznek olyanok, akik először fordulnak meg ezen a helyen? Elegendő élményt nyújt-e az előadó és a színes film ahhoz, hogy valaki másodszor is felkeresse a csillagvizsgálót? Már nem szervezett program alkalmából, hanem mint egyéni látogató? Dr. Kulin György protesx- szor 1946 óta igazgatója á budapesti Uránia Csillagvizsgálónak. — Különös dolog — mondja — hogy a csillagvizsgáló az emberek képzeletében még mindig valamilyen rejtélyes intézménynek tűnik. Zuhogó hóesésben is jöttek, szerették volna megnézni a Kohutek üstököst. Látták ugyan, hogy esik a hó, magyarázták, de úgy gondolták, a csillagvizsgálónak bizonyára olyan távcsövei vannak, amelyek áthatolnak a felhőrétegen is. — Esős napokon mivel pótolják munkatársai a távcsöves bemutatás élményét? — Aki eljön ide, a csillag- vizsgálóba, annak számára nagy élményt valóban a távcsőbe tekintés nyújt, de, önmagában az nem elég. A látvány nyomán kérdéseket kapunk, amelyekre sokféleképpen lehet válaszolni. A mi feladatunk az, hogy helyes választ adjunk a kérdezőknek. — Milyen összetételű közönség jár az Urániába? — Tíz évestől nyolcvan évesekig, sokféle ember megfordul itt. Szolnok megyéből is jártak már nálunk csoportok. Különbséget csak a kérdezők csoportjai között lehet tenni. A fiatalok a modem kor legizgalmasabb problémáit vetik fel. Az évek alatt, természetesen, kialakult már a törzsközönség is, azokból, .akik elmélyültebben érdeklődnek a csillagászat iránt. Számukra külön előadássorozatokat tartunk. Időközben megtelt a csillagvizsgáló előadóterme. Gel- lért András előadó a „látható semmiről” az üstökösökről beszélt. (Az üstökös különböző mennyiségű jégből, gázokból porból tevődik ösz- sze. Az elnevezés a Kóma és a csóva rendkívül kis sűrűségéből ered.) — A csillagászok az „évszázad üstökösének” nevezték a Kohutek üstököst — mondja Gellért András. — Éppen a Kohutek üstökös példája bizonyítja, hogy mennyire nem ismerjük még az üstökösöket, vagyis a csillagásza-: tot. A Kohutek úgynevezett hosszúperiódusú üstökös, ritkán kerül a Nap közelébe, azért reméltük, hogy ez alkalommal nagyon fényes leszí Ám nem ismertük az összetételét, nem tudtuk előre ki-: számítani, hogy a Naphoa közel érve, milyen mennyisé-, gű jég párolog eL Az előadóteremben csali úgy záporoznak a kérdések. „Ha az üstökösök csak-’ ugyan „kóvályognak” a világűrben, hogyan tudják majd kiszámítani a Halley üstökös pályáját ahhoz, hogy szondát küldhessenek fel? „Mit várnak a szonda felbocsátásától?” „Lehetséges, hogy sikerül mintát hozni a Halley üstökösről, a Nap-, rendszer ősi anyagából?” Az előadás, majd az Ápol-’ lo 15. Holdutazásról készült színes film vetítése után, a csillagvizsgáló kupolájába.^ bemutatták a látogatóknak a magyar csillagászat egyik legnagyobb személyiségének, Konkoly-Thege Miklósnak a távcsövét, a 200/3030 millimé-. teres Heyde reflektort. 1 LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA 44 Mikor a gödörásás * 'árulkodó nyomait eltüntették, mi mást tehettek volna, hozzákezdtek a várakozás türelmet bizony igenigen próbára tevő nagy tehertételéhez. Hiszen nyakig ültek a bizonytalanságban. Sorsuk ilyen, de amolyan fordulatot is könnyen vehetett, mert a háborúban kiszámíthatatlanok és különben is szinte percenként szeszélyesen változók szoktak lenni a dolgok. Időnként lövöldözést is hallottak. Még azt is meg tűdták állapítani — Bódi hallását meglehetősen kifinomította már a rövid frontszolgálat is —. hogy a lövészaj nem mindig azonos irányból érkezik. Amiből nem volt nehéz kikövetkeztetni a tényt, hogy valamerre, ráadásul nem is egy helyen harcok folyhatnak a visszavonulók és az előrenyomulók között. Ennél többet azonban nem tudhattak meg. Fogalmuk sem volt arról, hogy a támadó ék csak nagyon keskenyen hatolt el idáig, alig néhány kilómé teres sávban érintve a nagy folyót. S a támadók már éppen a folyón való gyors átkeléshez készülődtek, hiszen délutánra megérkeztek az első utászegységek, és menten hozzá is fogtak a pontonhíd összeszereléséhez... Szóval: folytatni akarták a menekülők üldözését, amikor a felderítők jelentették, hogy csapda készül ellenük. Kiderült ugyanis, hogy a nagy városból valóban kivonultak és a mögöttes állásokba húzódtak vissza a katonai egységek. S tény az is, hogy a hidat fölrobbantották. Viszont tíz kilométernyire északra és ugyanennyire délre még állt egy-egy személy- forgalmi híd a folyón.'Amelyeken át nagyobb német és magyar egységek — köztük gépesített, alakulatok is — özönlöttek visszafelé. A stratégiai cél nyilvánvaló volt. Iíarapóba akarták fogni az éket, amely elérte a folyót. Körülzárni, aztán megsemmisíteni. Esetleg súlyos ellencsapást mérni a visszavonulásra kényszerített oroszokra. Akik azonban még idejében észrevették •— kitűnően megszervezett és működő felderítő szolgálatuk jóvoltából — hogy mi készül ellenük. S bár már huszonnégy órája a folyónál tartózkodtak egységeik. — A folyónál, ahonnan látták a túlparton elterülő nagy város házait, tornyait, az utcák lámpaoszlopait, fáit... — elhatározták, hogy nem várják be az egyesített német és magyar erők támadását. Az éjszaka leple alatt visz- szavonultak. Gyorsított menetben haladt a gyalogság. Őket néhány lassan gördülő páncélos fedezte. Rendben, zavartalanul lebonyolódott minden. Mire virradni kezdett. a tíz kilométerrel hátrébb kiépített állásokba húzódtak vissza. :— Na mostmár aztán jöhettek — gondolták az oroszok. — Innen majd jól elkapunk benneteket. Mindebből a két ember az alagsorban csak annyit észlelt, hogy hajnalra a lövöldözés elcsöndesült. Frank még aludt volna, hiszen este sokat ettek-ittak. meg aztán izgalom is érte őket éppen elég. Úgyhogy jói jött, volna még egy kis további elbá- gyadás. Dehát emellett az örökmozgó, tevő-vevő fecse- részó Bódi mellett nem lehetett hajnaltól egy másodpercet sem tovább aludni. Most is azt csinálta, mint előző nap. Fölóvatoskodott, megnézte, mi van a lovakkal. — Nincs velük semmi baj — jött vissza néhány perc múlva igen elégedetten. — Ügy látszik, a kitűnő álcázás megtette a hatását. Nem akadtak a nyomukra. És remek az étvágyuk is. Ahogy elnéztem őket, el tudnánk velük menni egy trappban legalább... meddig is? Hát vagy harminc kilométernyit. — Na. Bódi honvéd, azt hiszem, erre aligha kerülhet sor a közeljövőben... Én már látom magunkat amint csücsülünk a fogolytáborban-" Aztán visznek bennünket Szibériába... Az én apám is letöltötte ott az első világháború után azt a három esztendőt ami, gondolom, nekünk is kijár majd.» Ott aztán kapkodhatja magát és szeretettel gondolhat vissza erre az áldott jó alföldi melegre... Bódi közbe akart vágni, de Frank zavartalanul folytatta: — És mielőtt erre sor kerülne, ami szerintem órák kérdése csupán, azt javaslom, Bódi honvéd, töltse még egyszer tele rummal a poharakat aztán meg reggelizzünk be alaposan. Ki tudja, látunk-e még az életben valaha is Ilyen szép füstölt jó csípős ízű gyulai kolbászt. Nekiláttak falatozni, miközben szépen fogyott a rum is. Amitől azért kissé jobb kedvre hangolódtak. — Amondó vagyok én, szakaszvezető úr kérem, hogy azért majd csak lesz valahogy — mélázott el Bódi. — Nem lehet nekünk olyan bal- szerencsénk, hogy énpen most, amikor ekkora kincsre bukkantunk, bekasztlizzanak bennünket egy marhavagonba. ö hallotta meg először a nótázást is. Még az evést is abbahagyta, a bicskát kiejtette a kezéből, hegyezte a fülét, mint a farkaskutya. — Akármi legyek — mondta aztán — ha ez nem magyar nóta... Figyeljen csak szakaszvezető úr... Azt mondja, hogy: ..Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet”... Hát mit tetszik ehhez 6zólni?... (Folytatjuk.) KISZ-helyiség; — dicsérő oktevéi A MEZŐGÉP szolnoki gyáregységében, valamint a MEZŐGÉP központjában társadalmi munkában készített KISZ-helyiségeket avattak tegnap .délután. A MEZŐGÉP KISZ-csúcsvezetősége ünnepi taggyűlésen emlékezett meg a KISZ zászlóbontásának 17. évfordulójáról. Az ünnepi műsor után a tíz- és tizenöt éves KISZ-tagsággal rendelkező KISZ-istákat emlékjelvénnyel tüntették ki. A MEZŐGÉP KlSZ-csúcsszer- vezete eredményes munkájáért a KISZ KB oklevelében részesült, melyet a tegnapi ünnepségen Kovács Lajos, a városi KTSZ-bizottság munkatársa adott át Korzó a Zajvva-parton Jászberényben folytatják a tavaly elkezdett Zagyvaparti sétány énítését. A földmunkák befeiezése után az idén vörös salakkal töltik fel a «étánv városköznon- ti részét. Még a nyár beállta előtt padokat' helyeznek eL és világító oszloookkal szerelik fel a szomorúfűzfával szegélyezett Zagyva-parti korzót ' i
