Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

1974. március 2S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Az ember tavasza Tavasszal üzennek a föl- , dek. Nemcsak az első csomó zöldhagymára, korai piros retekre gondolok, hanem a városi emberekben is élő rej­tett vonzásra is, amely egy- ' egy vasárnapon visszavisz a zöld táblák közötti faluba, a gyermekkorban még oly nagynak látott kiserdőkbe, a rét nyugalmába, a füzesek 52én barkái közé. Kirándul­tunk. mondiuk fivérkor, ami­kor önmagunk belső paran­csának engedelmeskedünk, s megnézzük azt is. mire vitték a gvennekkori játszótársa­ink. rokonaink, a párolgó táblák között. A tavasz mindig szén, a betel iesülés nyitánya. Régen is az volt. mert reményeket tábláit Még a bénesházak reménytelen, tél végi rőase- lángiánál is ott pislákolt: ta­vasszal maid iobb lesz. Ké­sőbb. remény tel ié'ebb tava­szokon. de amikor még csak kiskaréj kenyeret adott a közös, s vajat hozzá alig, már erősebb bizakodás lük­tetett: jön a szép tavasz, a jó nyár, majdcsak lábra ál­lunk. Messzi út volt eddig! Nagy tiszteletet érdemelnek azok, akik sohserh mondtak le, a legnehezebb helyzetben sem, tavaszi reményeikről, s akik eljutottak addig, hogy már nem a természet eshetőségé­ben bizakodnak, hanem a tudományos gazdálkodásban hisznek és ezért dolgoznak; Hetekig, hónapokig jár­tam a mostoha földeket. A Hortobágy szélén, az Üj Élet Tsz-ben. ahol nem is túl ré­gen még tonnaszám ment tönkre az állam küldte drá­ga műtrágya, most már azt követeli a tagság, hogy há- rommázsányi hatóanyagot adjanak a földekre. Négy, öt mázsás aratásaik voltak — valaha. Tavaly már 26 mázsa búzát adott a föld hektára. Nádból, ringy-rongy lépi vesszőből épített hoda- lyokban él a birkájuk, de már tízezer körüli, szakosí­tott juhtenyészeten gondol­kodnak. Almaikat tudomá­nyos Igényű üzemszervezés­sel váltják valóra. A mezőtúri Vörös Október egyik, — isten háta mögötti majorjában, ősgyepekkel kör- békapott vad földek között egy állatgondozóval ismer­kedtem meg. Az elnökével arról diskurált, hogy a hízó­marha neveléséhez milyen gépszerkezetet szereljenek majd be, — mert a mostani jászolrendszer elavult. Em­berünk. Fekécs János, Mező­túron járja a „nyolcadlkot”. Egy másik „tanyán” Fo­dor János villanyszerelő azon spekulált, hogy milyen le­gyen az új, szakaszos kap­csoló, milyenek legyenek az elektromos vezetékek. Ahogy mondta, olyannak kell len­niük. hogy mindent bírja­nak, mert némelyek még most is úgy nyúlnak a drót­hoz, mint a borjúkötélhez. De a fiatalok már tudják, mit, hogyan enyhült meg Fodor János. A. fiatalok nagy, erős gé­pekkel törik fel a vaskoronás földeket úgy, annyira, ameny- nyire a mérnökök kiszámí­tották. A Körös-vidék hajdani ta­nyáiról félidőben nem tud­ták kikocsiztatni a beteget, nem bírt odamenni az or­vos se. A majorságokhoz jó út vezet, autóbusz jár rajta. Lehet, hogy ezek a földeik már nincsenek az isten, há­la mögött? Ott a forradalom a vad, mezőtúri földeken is, ahol az ember képére alakítja a vi­lágot az ártéri töltések kö­zött. A jászberényi Lenin Tsz-ben és a jászdózsai Tar- namenhj Tsz-ben azon gon­dolkodnak, hogyan tudnák megcsinálni a közös víztáro­zót^ hogy öntözéses rét-, le­gelőgazdálkodást folytassa­nak. De a kérdés még mindig kérdés: hogyan jutottak ed­dig? A forradalmi tavaszok hi­tével, szorgalommal, a tudo­mány és a technika legújabb eredményeinek, eszközeinek alkalmazásával. A kapa las­san a múzeumba kerül, a ta­liga mellé, mondta Fábián Márton, a karcagi Május T, Tsz elnöke. De hogyan ke­rülhet oda? Csak úgy, hogy az elmúlt éhekben tízmillió forintot költöttek gépekre. A gépek nemcsak a földek minőségét javítják, nemcsak az a szerepük, hogy emberi kéz érintése nélkül földbe tegyék a magot, s ugyanúgy megműveljék a növényt, majd learassák, raktárba vi­gyék a terményt, — az élet­formát is alakítják. A mi­ből éljünk nagy csatája már eldőlt. Van miből élni, de 4 hogyan éljünk kérdésében még majd ezután lép nagyot az ember. Nem mintha ed­dig állt volna az idő, csu­pán arról van szó, hogy a fárasztó mezőgazdásági mun­ka teljes egészét elvégzik 3 gépek, s az embereknek egy­re több idejük és erejűk ma­rad még értelmesebben, élni. „Éhe a kenyérnek, éhe a szónak”... A kenyér már nem gond. A megyében már egyetlen veszteségesen gaz­dálkodó termelőszövetkezet sincs. Nos. itt tártunk. De még teljesebb a kép: a me­gye élelmiszergazdaságainak legjobbjai a mezőgazdasági termelés világszínvonalát kö­zelítik, — némelyek ezen már túl is lépték. A közgazdászok pontosan tudják mi minden kellett ah­hoz, hogy eddig eljussanak, hogy az idén már ilyen ta­vaszi üzenetet küldjenek a földek. Százmilliókban, vagy mUliárdokban mérhető? Bi­zonyosan. De ami mérhetet­len, s ami pénzben kifejezi heteden: az emberi szándék belső tartalma és kifejező­dése. Mi tagadás: az ökör fará­tól, a kubikos taligától, az egy gebe fogattól, s ennek velejáróitól, a szellemi sze­génységtől indultunk. S a mai mázsák, a termésátlagok, a gazdaságosság, a jövedel­mek mögött ezek a megvál­tozott szemléletű, magasabb szinten gondolkodó embe­rek, s tanultabb utódaik ál­lanak. a javunkra cselekvő gépeket ők irányítják. Forradalmi tavasz a mos­tani is: a földek népe is áll­ja már a versenyt az idővel. A szorgalom és a tulajdon új szemlélete alkotásvágyat szült a néhány' évvel ezelőtti gyenge termelőszövetkeze­tekben is. Ez a közossié&i szándék tudományosán ' irá- í nyitott, gazdaságilag min- j denhol megalapozott Ha a föld tavaszi csaloga­tása kivisz bennünket, város­lakókat a szépen művelt zöld táblák közé, ha az utak men- . tén laboratonumszerű „istál­lókat” latunk, ha csoda tud­ja’ mire való acéibógárakkál találkozunk a . dűlőkön, gon­doljuk mindezt elejétől vé­gig... Tiszai Lajos Ebprswahlébe utaztak Tegnap az eberswaldi Járműjavító meghívásá­ra az NDK-ba utazott Szabadkai Mihály pártbi­zottsági titkár, Szabó Károly vszb-títkár és Ambrus János igazgató a Szolnoki Járműjavítóból. Az utazás célja: a két járműjavító közötti cse­reüdültetés idei megálla­podásának megkötése. Az ötéves múltra visz- szatekintő csereüdülte tésben eddig mintegy százötven szolnoki vasú­ti töltötte szabadságát az eberswaldi ak alten - hoffi üdülőjében. Az idén először családi csereüdü­lésre is lesz lehetőség. Szomjasak a földek A Középtíszavidéki Vízügyi Igazgatóság ta- lajrtedvességi mérésada­tai igazolják: szomjasak a földek. A tél, tavasz eddig csapadékszegény volt, a Tiszántúlon átlag 100—120 milliméter csa­padékhiányt kellene sür­gősen pótolni. Nagyfokú terméskiesést okozhat a kalászosok, ré­tek, legelők vízhiánya. A héten beköszöntött 20— 25 fokos, meleg fokozza a veszélyt, nagy a párolgás A vízre, öntözésre most igazán nagy szükség van Hőkörzeti térkép A tudományosan megala­pozott termelési technológiák, a modern gépek, a magas ho­zamú vetőmagvak, a tökéle­tes növényvédőszerek, a mű­trágyák napjainkra már fel tudják venni a harcot a ká ­ros időjárási behatásokkal. Éppen a múlt esztendőben bizonyosodott be ez, amikor a nagy szárazsággal a techni­kai, a tudományos eszközök egész arzenálját szegezték szemhe. Így például a kukori­cahozam nemcsak az orszá­gos átlagot haladta túl, ha­nem az előző évinél is ma­gasabb volt. Ennek ellenére a cél az, hogy a termelés szolgálatába állítsák a természeti és kli­matikus tényezőket. Ez a vi­lágszerte előtérbe került tö­rekvés vezeti a Bábolnai Ku­koricatermelő Közös Válla­latot Itt eddigi megfigyelé­seik alapján elkészítették Magyarország hőkörzéti tér­képét 5,3 milliós megtakarítás A Jármííjavíló fialaijóak nagyszerű tette (Tudósítónktól) Ifjúsági nagygyűlés volt csütörtökön a Járműjavító­ban. Ekkor adták át rendel­tetésének a KISZ-védnökség- gél készített tíz — lengő,s mozdony — hídmérleget A Járműjavító közel Hat- száz tagú KISZ-szervezete a múlt év őszén elhatározta, hogy vállalja egy mozdony- hídmérleg elkészítését En­nek hiánya az üzemnek na­gyon régi problémája. De­cember elején elkészültek a műszaki tervek, s hozzálát­tak a kivitelezéshez. Három- hónapös kemény munkával elérték,- hogy március elejé­re eleget tettek vállalásuk­nak. összesen tizenhárom­ezer munkaóra áll mögöttük. Ebből a KISZ-tagság fele öt­ezer óra társadalmi munkát végzett. Az új létesítmény megoldotta a Járműjavító egyik égető problémáját: nem kell a fővárosba vinni 3 mozdonvokat. csökken a forgalomból való kiesés ide­je. A helyben történő mér­legelés évente 5,3 millió fo­rint megtakarítást jelent, ör­vendetes, hogy a vállalás si­keréért együtt dolgoztak a fiatalok a veteránokkal, az idősebb munkásokkal. A nagygyűlésen Ambrus János igazgató elismerően szólt a fiatalok vállalkozásá­ról, megköszönte munkáju­kat. Majd okleveleket és ju­ta) mákat kaptak a munkában élenjáró fiatalok. Kanyó Sándor, a városi KlSZ-bizott- ság titkára KISZ-érdemér - rneket és okleveleket, Koz­ma József, a Járműjavító KISZ-titkára pedig vándor- zászlót és oklevelet adott ál a hármas alapszervezet K.iSZ-íiataijáinak. T. L. Szakmunkástanulók országos versenye XJ •> Három szakmában Kecske­méten rendezték meg ,,A ^zakma kiváló tanulója” or­szágos verseny döntőit. Már­cius 18—22. között a megyék legjobbjai, kilencvenheten vetélkedtek az elsőségért Pénteken az utolsó ered ményhifdetésre is Sor került. Az idei országos versenyen a kecskeméti szakmunkásta­nulók szerepeltek a legjob­ban. E szerint az ország leg­jobb szobafestő-mázoló-tapé- tázó ipari tanulója Kolozsvári János, míg az ács-állványo­zók versenyében a Csábi Jó­zsef—Sándor Imre tanulópár, a kőművesek közül pedig a Dómján László—Oravecz Má-' tyés tanulópár szerezte meg az első helyet. Valamennyien á kecskeméti 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nulói. Az írásbeli és a gya­korlati versenyeken kitűnő vágy jeles eredményt elért tanulók — harmincötén — szóbeli vizsgái is tettek és egyúttal szakmunkás-bizo­nyítványt kaptak. H uszonhárom esztende­je vett kezébe először úgy tollat, hogy meg­írja tapasztalatait, vélemé­nyét, gondolatait a világról, amely oly nagyot változott körülöttünk. Huszonhárom év után ez á toll most megpihen. Súlyos betegség kényszerítő ereje miatt kell ezután „csu­pán” újságolvasónak lennie annak, akinek életeleme volt az újságírás. Ügy mondják, az újságírók gyorsan élő em­berek: szívük, 'agyuk, kezük soha nem pihenne!, mert lé­pést kell tartaniok a gyorsan rohanó idővel. És az elmúlt több mint húsz esztendőben különösen nagy és felelősség- teljes feladatokat rótt as élet Igazat — egyszerűen az újságírókra. Évszázados nyomort, elmaradottságot kellett felszámolnunk ebben a „tenyérnyi” országban, megteremteni egy új életet és a mindennapok krónikásai­nak volt mit feljegyezniük, magyarázniok, megörökíteni­ük, továbbadniuk — az utá­nuk felnövekvő nemzedékek­nek is. Élettörténete úgy kezdő­dött, mint egy mese: volt egyszer egy kis libapásztor lányka. . Csakhogy Borsi Eszter életében ez volt a va­ló! Úgy nőtt fel testvéreivel együtt, hogy 3Pja keresete — urasági cseléd volt — meg anyja mosónő fillérei mellett csak álmodozhatott árról: milyen jó lenne tanulni _ Volt arató-cséplő munkás, marokszedŐ tizenéves korát ban, tizenhét esztendős, ami­kor véget éf a második világ­égés. Hogyan fordul akkor sora? így ír erről: „Mezőtúr -felszabadulását követő hónapokban 1945. feb­ruárjában jelentkeztem kato­nának. És be is vonultam De brecen - Pallagp tisztára. így 1945 május közepéig tagja voltam a demokratikus had­sereg 6.; női zászlóaljának. Mezítláb jártuk a határt, így mentünk 1945. május elsején Debrecenbe a felvonulásra is..." A gyerekkori álmok kezd­tek valóra válni: leszerelés íJtán a juttatott nyolc hold földön dolgozik a Borsi csa­lád és Eszter már tanulhat, gimnáziumban. Elsők között van, aki egy másfajta életet választ — fiatal és minden fiatal fogékony az új iránti— rábeszéli a családot, hogy közösen kellene gazdálkodni, így lett alapító tagja család­jával együtt a mezőtúri Pe­tőfi Termelőszövetkezetnek. — Először ott is gyalog- munkás voltam, 'aztán el­küldték könyvelői tanfolyam­ra. A termelőszövetkezetbén lettem a párt tagja, és azzal bíztak meg, hogy legyek 0 megyei lap levelezője. Mint egyik legszorgalma­sabb levelező került újság­író iskolára, aztán huszonhá­rom évvel ezelőtt a Néplap szerkesztőségébe újságírónak. Fáradhatatlanul járta a me­gyét, irta megbízható, pontos, sok-sok információt adó cik­keit Nem kereste a csillo­gást. őszintén és egyszerűen az igazat írta, a mindig vál­tozó világról, az emberekről. Tette, ami a dolga volt Sokat és alaposan dolgozott, nevel­te a gyerekeit — mert idő­közben férjhez ment — elvé­gezte a felsőfokú tanítókép­• sőt, az esti egyetemet. Vblt rovatvezető és segédszerkesz­tő. A túlfiszített idegek azon­ban egyszer, megáll H paran­csoltak. Beteg lett és csodá­latra méltó • akaraterejének köszönhette, meg mérhetetlen életszeretetének is, hogy újra dolgozni kezdett. A betegség azonban kérlelhetetlen — most már pihennie kell. Tegnap elköszönt a szer­kesztőségtől, a krónikás na­poktól, az újságíró munkától. Kertészné Borsi Eszter szá mára elkövetkeztek a kiérde­melt nyugdíjas évek; • • • Nyugdíjbavonulása alkalmából bensőséges hangulatú ün­nepségen köszöntek el tőle munkatársai. Az Elnöki Tanács megbízásából Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese adta át részére a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatát. Részt vett az ünnepségen Kő­szegi Frigyes, az MSZMP KB munkatársa. A megyei pártbi­zottság nevében pedig dr. Majoros Károly titkár fejezte ki jókívánságait, ö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents