Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-22 / 68. szám

4 SZOLNOK MEGTEI NÉPLÁP 1974. március 22. VÖRÖS TAVASZ (3.) Szürke függöny volt az eső. Nehezen virradt. A vá­ros szélén kutyák vonítot­tak. Az öregasszonyok ke­resztet vetettek: meghal va­laki. Sortűz csattant a teme­tő árkában. Három munkás a fűbe rogyott. A főtéren, a május else­jei emelvény mögötti férty- betűk égőit lövöldözték a darutollasok. „ ... ilág pro­let... egyes ...” — jót nevet­tek. — Szétlőjük az egészet! Banda, tusst! A Nemzeti Kávéház előtt reszketve húzták a cigányok. — Banda, féllábra. Így mu­lat a magyar úr. Pokorny csendőrszázados, az új városparancsnok, a nyomdagépből akkor kike­rült falragaszt silabizálta: „Az antant haderő teljes meg­elégedésére átvettük Szolno­kon a hatalmat. Akiknek gondolkodása a jelenleg be­állott helyzettel nem egye­zik, fegyveresen pusztítsuk el!” Jó így, gondolta, határo­zott, katonás beszéd. Nagy dolog, sóhajtott, hiszen teg­nap még vörös május volt... Tompa lövések csattantak. Két oroszt, — hadifoglyok voltak, majd vörös katonák — tarkón lőttek. Belehulltak a Tiszába. Holttestük a hajó­állomás pallóiba felakadt. Ezt a titkot nem őrizte meg a fo­lyó! Pesten úgy tudták, hogy Szolnokot elfoglalták az in­tervenciósok. Hás hírek en­nek ellentmondtak. A tele­fonösszeköttetés Abonnyal is megszakadt. Kun Béla a Cegléden pihe­nő vörös csapatok politikai megbízottját kérte. Gábor . Mózes jelentkezett. — Mit tud a szolnoki hely­zetről? — Semmi biztatót. Az abo- nyi út mellett géppuskafész- Icslc — Kik? Románok? Fehé­rek? ­— Egy bizonyos: Szolnokon kora hajnaltól valami Scheft- sik nevű főhadnagy irányítja a fehér gárda megtorló ak­cióit. A menekülők tömeges kivégzésekről számolnak be. A direktórium illegálisan a helyén maradt, a kommunista munkások a fegyvereket el­rejtették. — Tudnunk kell, hogy azóta bevonultak-e az inter­venciósok? Nagyfontosságú ez a város! — Jelentem, most kaptam meg a direktórium rejtjeles üzenete tét. — Olvassa be! — A régi városi vezetőség ma.— tehát május 2-án haj­nalban — parlamentereket küldött a Tiszántúlra Dániel Popp tábornokhoz, kérve, hogy foglalja el a várost. — Délután két óráig tud­nunk kell a valós helyzetet, Gábor elvtárs. Vállalja? — Igen. Negyedóra sem telt, a ceg­lédi állomásról egy mozdony teljes sebességgel Abony fe­lé csattogott. Gábor Mózes elegáns tisz­ti ruhában állt a mozdonyve­zető mellett. Két vörös kato­na a szenet lapátolta. A falu határában kopogni kezdtek a lövedékek. A moz­dony lassított. Gábor Mózes a másik oldalon leugrott a gépről, az visszatolatott. A fehérek abbahagyták a lövöl­dözést. A fiatal tisztet, kéré­sére, az abonyi jegyzőhöz kí­sérték. — Szervusz, kérlek, Somos csendőrhadnagy vagyok. A családom Szolnokon nyugta­lankodik értem. Megenged­néd, jegyző úr, hogy felhív­jam a várost, a feleségemnek átadandó üzenet érdekében. — Kérlek alássan ... Gábor Mózesnek a fehér gárda szolnoki parancsnoksá­gát kapcsolták. — Mi újság Abonvban, hadnagy úr? A vörösök? — Pest felé szaladnak. És ott, Szolnokon? Hogy jöttök ki a románokkal? — Sajnos, nem jöttek át a Tiszán, s nem is jönnek, ké­résünk ellenére sem, mert Popp Dani generális erre nem kapott parancsot. De se­baj, kitartunk. Kun Béla fél kettőkor mindezt már tudta. Stromfeld távmondata má­jus 3-án virradóra Cegléden volt: „Minden félreértések elkerülése végett és a forga­lomban lévő kósza hírek el­lenére tudatom, hogy az ed­dig kiadott parancsok érvé­nyesek, az ellenséggel szem­ben a legerélyesebb ellenál­lást kell kifejteni!" A csapatokat' riadóztatták. Steinbrück Ottó, az első vö­rösezred parancsnoka beszélt: — Elvtársak, fiúk! Megin­dulunk, támadni fogunk. Szükségünk van a területe­inkre, levegőre, mert csak így tudjuk felépíteni a szocialista Magyarországot. Most meg­indulunk, fiúk, és ha megin­dulunk, még az úristen is vö­rös lesz. A nyúrga fiatalember át­kúszott a fehér gárda vona­lain. Szamuely üzenetét hoz­ta a szolnoki munkásoknak: legyenek készenlétben, ami­kor kell, elő a fegyvereket! Az első vörös ezred, a ten­gerész dandár és a bihari zászlóalj támadott. Három óra körül Szamuely pán cél v.onata berobogott a szolnoki állomásra. A vármegyeháza előtt Ap­pel százados éppen szemlét tartott a tiszti csapatok fe­lett: — .Meg kell védenünk a magyar alkotmány szent ke­resztiét, visszá kell állítanunk ezeréves törvényeink rendjét. A kommunistákat egytől egyig meg kell ' Semmisíte­nünk. Most pedig irány a védővonal, a város nyugati pereme. Foglyot nem ej­tünk ... A hatszáz főnyi tiszti kü­lönítményt a téglagyár kör­nyékén hátba támadták a munkások. A főteret Mannlicher kara- bélvos asszonyok, lányok özönlötték el. Scheftsik fő­hadnagy a Zagyván úszva menekült. — Anna, utána! Molnár Anna keményen parancsolt: — Sehová, majd ha meg­jönnek a fiúk. A teherpályaudvar felől lovaskocsik vágtattak, teli fiatalemberekkel. A hídfőnél golyózápor zúdult a fehérek­re. Gábor Mózes, a fiatal ügy­védjelölt, politikai megbízott, nevetve mondta Szamuely- nek: — Minek jöttünk mi ide, Tibo,r?! Szamuely komoran vála­szolt: — Hogy sohse legyen ked­vük többé kezet emelni a munkáshatalomra. Hol a di­rektórium? F. Bede László a MÄV- műhelybéliekkel csak később került elő: a vasúti hídnál a Tiszához szorították az ellen­forradalmár tiszti csapatokat. Molnár Anna, a menyasszo­nya, a foglyokat őrizte, amíg nem jöttek a Lenin-fiúk, Szamuely katonái. A Vörös Üjság riportere a cikkét diktálta telefonba: „Csapataink visszafoglalták Szolnokot. Az éjjel kiadott parancsra bámulatos menet­teljesítménnyel, több mint 30 kilométernyi utat, reiten tő sárban megtéve, érték el vö­rös katonáink Szolnok hatá­rát. Szolnoktól erős ágyú- és gépfegyvertűz fogadta csapa­tainkat. Menetközben az utat feltörte a 10 cm-es gránátok tömege, csapataink azonban minden sár, fáradság, és grá­náttűz ellenére nyomultak ejőre. Szolnok előtt felfejlőd­ve, igazi proletár bátorsággal AZ ÓRIÁS Ahogy pörög. Ahogy a mozgásban rejlő hatalmas erőt a fizika kiismert törvé­nyei a generátor vastag ve­zetékeibe kényszerítik. — Ahogy megszületik az ener­gia. A villamosság. A generátor 150 megawat­tos lesz. Ez persze ma még a kép­zelet játéka. A holt anyag­ból, tonnányi vasakból épü­lő szerkezet ma még jelek­kel sem mutatia, hogy egy­szer életre kel. A képzelet játéka, mondom. Egyedül Gál István látott közülünk ilyet működni is. Berentén dolgott. Ott. De az jóval ki­sebb volt. Ami most elkészült, csu­pán egy vaskolosszus.; Egy óriás generátor álló része. Finn megrendelésre gyártia a GANZ • Villamossági Mű­vek, a szerkezet itt készült el a szolnoki gvárban. A leg­nagyobb, amit valaha is csináltak. Magasan a fejem fölött, térdelve-görnyed ve villany- köszörűvel araszolgat egy ember. Aprókat mozdul, le­lekap az anyagból egy keve­set, s megnézi jó lesz-e. Fá­rasztó testhelyzet. Kun István szerint még lapáttal is sok lenne áthaj­tani, amit beraktak. — Kun István hegesztő. S amit „be­raktak”, ahhoz hat tonna hegesztő elektródát égettek el. Hol fej fölött, hol függő­legesen, ahogy a forma ad­ta. Ekkora szerkezetet nem e lehet minden irányban moz­gatni. Mozgott a hegeszi ő.'n“ Tartotta égnek a karját, ha elfáradt, pihentetett egy' ki­csit, azután folytatta. A lakatosok végezték az egyengetést, az illesztést, ők rakták össze a szerkezetet. Négyszáz részből, félmilli­méteres pontossággal. Persze rá kell hagyni valamennyit, mondja Szelei Kiss Gyula, de hogy mennyit? Érzésből, gyakorlatból. Ezt nem tudja megmondani a technológus. A technológus, Takács Zol­tán bólogat, így van, azt nem is lehet, ö csak azt te­hette, ami a dolga. A gyár­tás sorrendjét megtervezni, az anyagot előkészíteni, a kooperációs munkát elvégez­tetni. És minden munkafá­zist végigkövetni, állandó fi­gyelemmel. Az arasznyi vastag lemez­ből kistermetű, de vállas le­gény csal ki ágyúdörrenése­ket. Nem is tudom ő táncol­tatja-e a hatalmas kalapá­csot, vagy a kalapács őt ma­gát. Mégis, az ütés pontos. n.vebbültünk mindannyian, mondja Pákái Lajos. Kiáll­ta. Kérdem: Aztán otthon elmondják-e, hogy min dol­goznak? Mikor a szabad szombat meg a vasárnap is ráment nemegyszer — ez a kérdés a válasz. A hegesztők meg a lakatosok bizony tévét se igen néztek, míg ezt csi­nálták. El Vannak maradva a kultúrával, mondja Kun, s nevet hozzá. Elmaradva a kultúrával — jut eszembe este. ' A rádiót hallgatom. Benne egy neves biológus magyarázza az ent­rópia lényegét, érthetően, egyszerűen: hogy fizikai tör­vény, hogy minden a vilá­gon a bonyolultabb szerke­zetből a kevésbé bonyolult felé törekszik. Hogy a »ház ezért lesz évtizedek múlva Jászberény földgázt kap Energetikai konferencia a megyeszékhelyen A közgazdasági szabályzók az ország valamennyi válla­latát, üzemét arra ösztön­zik, hogy energiaszükségle­tüket a lehető leggazdaságo­sabban elégítsék ki — ma­gyarán: takarékoskodjanak. E vállalatok nagy részénél azonban a termelés egyéb költségeihez képest az ener­giára fordított összeg nem tzléptős. így pusztán közgaz­dasági szabályzókkal nem le­het megtakarítást elérni. Udvariakkor az ország ener­giahordozókból jelentős be­hozatalra szorul. Az, hogv az energ''aszol gál­tató vállalatok vezetői és a felhasználók, vezető szak­emberek energetikusok egv- egv tanácskozás keretében megismerjék egymás terveit, gondjait, problémáit azért fontos, mert egy ilven kon­ferenciának nézetalakító ha­tása Várhatóan segítséget ad ahhoz, hogy az energiafel­használás egyre gazdaságo­sabb legyen; Bálint Ferenc, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője ezekkel a gondola­tokkal nyitotta meg tegnap a megyei energetikai konfe­renciát, maid Vas József, a debreceni Körzeti Energia­felügyelet vezetője tartott előadást az energiaellátás és gazdálkodás aktuális kérdé­seiről, az energetikai fej­lesztés lehetőségeiről. Előadá­sából, a felsorolt számokból és tényekből kitűnik, hogy a takarékosság azért is fon­tos. mert mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlődése egyre több energiát igényel. Példaként említhetjük, hogy a lakossági gázfelhasználás egy év alatt majdnem 20 százalékkal növekedett. a teljes fogyasztás növekedése is meghaladja a 4 százalé­kot. ' A megye villamosenergia- ellátásáról és helyzetéről Ma­darász Tibor, a TIT ASZ szol­noki üzemigazgatóságának vezetője adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a megye vil­lamosenergia fogyasztása is növekszik, a múlt év Végére elérte a 116 megawattot. Eb­ből Szolnok város 32 me­gawattot igényel. A követke­ző ötéves tervben Szolno­kon elsősorban a maid fel­épülő kisgvepi lakótelep és a város északi te"ülétének ellátására eav úiabb transz­formátorállomást építenek. Ezenkívül Törökszentmiklős kan még hasonló létesít­ményt. Kovács Sámuel, a TTGÁZ műszaki főosztályvezetője el­mondta, hogy a megyében ma már a háztartások 56,5 százaléka használ földgázt. A jövő Jászberénynek ked­vez. a Testvériség gázveze­tékről a következő ötéves tervben a város is fog kapni a Szovjetunióból érkező föld­gázból. Miklya Pál, az ÄFOR szol­noki központjának osztály­vezetője a megye folyékony energiaellátásának helyzeté­ről és a fejlesztés tendenciá­iról tartott előadást. Többek között elmondta, hogy a megye egyre növekvő kőolaj- termék fogyasztását csak úgy tudják kielégíteni, ha a na­gyobb fogyasztók legalább tizenöt napi fűtőanyag táro­lását meg tudják oldani. A téli időszakban, a zökkenő- mentes ellátás érdekében meg kell szervezni azt is, hogy a vállalatok éjszaka is fogadhassák a szállítmányo­kat. Egyengetnek. Így mondják, s nem mindegy hová, mek­korát mér a kalapács. A szerkezet emeletnyi, — húsz tonna súlyú. A fedőlap kilenc négyzetméter. A nyo­más, amivel kipróbálták, állja-e az anyag, nem eresz­tenek-e a hegesztett varra­tok, tíz atmoszféra volt. Tíz kiló négyzetcentiméteren­ként. A fedőlapra a próba alatt 90 ezer kilogramm ne­hezedett. Fáztunk tőle. De megköny­romossá, hogy ezért a gépek ronccsá. Ellene csak úgy le­het tenni, ha energiabefek­tetéssel az egyszerűbb szer­kezetből újra meg újra bo­nyolultabbakat építünk. — Energiabefektetéssel — azaz munkával. Eszembe jutnak az embe­rek, akikkel délelőtt beszél­gettem. A jókedvük. Ahogy Szelei végül is unszolásomra ki bökte: egy kis szakmai büszkeség kel! azért... Egyébként hétköznap van. Trömböczky Péter Turiszi ka* ked> ezmények dolgozó fiataloknak Az Országos Ifjúságpoliti­kai és Oktatási Tanács ez évben is bocsátott ki ked­vezményes turisztikai utal­ványokat. A tanuló fiatalok iskoláik­ban kapják meg a megfelelő tájékoztatást az igénybevétel­lel kapcsolatban. A dolgozó — 14—15 éves — fiatalok is részesülhetnek az ifjúsági kemping- és a külföldi uta­zási utalványokból. A kedvezményeket elsősor­ban az ifjúsági klubok, KISZ-alapszervezetek. ifjú­sági szocialista brigádok igé­nyelhetik. Az igényeket március 30-ig a megyei tanács vb művelő­désügyi osztályára kell be­nyújtani a tervezett kirán­dulás időpontjának, időtar­tamának. útvonalának, a ki­ránduláson résztvevők szá­mának megjelölésével. A kempingtömbök 10 db szállás- (értéke 10 forint/db) és 10 db étkezési jegyet (ér­téke: 7.50 forint/db) tartal­maznak, a tömb megváltási ára: 10 forint. Beválthatók az EXPRESS és az Idegenforgalmi Hivatal kempingjeiben, a Turistael­látó Vállalat turistaházában, illetve az étkezési jegyek va­lamennyi II. IIT. és IV. osz­tályú étteremben, önkiszol­gáló vendéglőben. Az 500 forint értékű kül­földi utazáki utalványt az EXPRESS fjúsági és Diák Utazási Iroda szocialista or­szágokba (kivétel Jugoszlá­via) szervezett társas utazá­saihoz lehet beváltani. Egyéni igényeket is fen­tiek szerint lehet benyúj­tani. * A generátor álló részét két végén bordákkal erősített fenéklappal zárták le a nyomáspróba idejére nyomultak előre be a város­ba. A városban utcai harcok fejlődtek. A fehérek vagy hatszáz főnyi csapata a ro­mánoktól kapott ágyúkkal és gépfegyverekkel lövöldözték proletártestvéreinket. A mi­eink hatalmas lendülettel és vérbeli proletárvakmerőség­gel támadtak, elvettek 5 ágyút, több gépfegyvert és igen sok foglyot ejtettek... A harc áldozatairól, sebe­sültjeiről a Tanácsköztársa­ság fog méltó módon gondos­kodni. A csapatok élén a fá­radhatatlan Szamuely Tibor irányította a támadást... A bevonuló katonák mellett a szolnoki felfegyverzett mun­kásság. élén a vasúti mun­kássággal, proletárokhoz méltó erővel és nagyszerű bátorsággal vette ki részét a harcból. Este 6 órakor nyo­multak be a városba. A be­vonulás valóságos diadalme­net volt. Munkások, katonák, munkásasszonyok éljen-dala közben vonultak be a város főterére...” Másnapra elállt az eső. Megpattantak az orgonarü­gyek. — Gyönyörű tavasz van, — mondta a lány. a rw.fgá fiatalember mo­solygott: 'z. Gyönyörű. Vörös ta­vaszi 1 — VÉGE — Tiszai Lajos Steinbrück Ottó szemlét tart a Szolnokot visszafoglaló el­ső vörös ezred ne gyedik zászlóaljánál

Next

/
Thumbnails
Contents