Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-20 / 66. szám

1974. március 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az évfordulót első sóiban városfejlesztéssel ünnepeljük Interjú Kukri Bélával, a szolnoki Városi Tanács általános elnökhelyettesével Napjainkban .a város ko­rábbinál is lendületesebb fej­lődésének lehetünk tanúi. A , néhány éve csupán rajzokon, maketeken megcsodált új vá­rosrészek gyorsan testet ölte­nek a valóságban. A fejlődés üteme önmagában is elisme­résre készteti a szolnokiakat. Felmerül azonban a kérdés, mi az oka, hogy most ilyen sebességre „kapcsoltak” a vá­ros építői? — Ennek három fontos oka van: történelmi adósságot kell pótolni, meg kell javítani a lakosság életkörülményeit, és Szolnoknak be kell tölte­nie a ráruházott regionális szerepkört. _ A történelmi adósság a zt jelehti, hogy a város ko­rábban elmaradt attól a fej­lettségi szinttől, ami helyzete, nagysága alapján megillette volna? — Igen. Közművei, keres­kedelmének színvonala, köz­művelődési és egészségügyi intézményei, s mindaz, amit összefoglaló néven infra­struktúrának mondunk, messze elmaradt az igények­től, holott állandóan fejlőd­tek, magasabbak is lettek ezek az igények. — Milyen regionális sze­repkört tölt be a város? — Szolnok felsőfokú köz­pont. Ez azt jelenti, hogy a vonzáskörzetében élő lakos­ságot el kell látnia mindaz­zal, amit az alsó és középfokú központok nem tudnak nyúj­tani, például a kereskedelem­ben, a művelődésben, az egészségügyi ellátásban. _Szolnok milyen termete­ken fejlődik elsősorban ah­hoz, hogy a fentiekben vá­zolt: igényeknek meg tudjon felelni? — Első helyen az ipart, a termelést említem. Ez a leg­fontosabb egy város életé­ben, úgyszólván minden to­vábbi fejlődésnek ez a mo­torja A továbbiakban, a me­gye jellegének megfelelően elsősorban az élelmiszeripar fejlődése várható. Ezt jelzi a kenyérgyár építése és a cu­korgyár rekonstrukciója, táv­lati terveinkben pedig hús­kombinát és ezervagonos hű­tőház építése, valamint a tej­porgyár létrehozása — ,A város fejlődésének leglátványosabb bizonyítéka az építkezés. Milyennek ítél­hető Szolnok helyzete ezen o területen? — Szolnok lakossága éven­ként körülbelül ezerötszáz fő­vel növekszik. A népsűrűség alacsony, négyzetkilométe­renként háromszáznegyven­nyolc. Nem éri el a felsőfokú központokét, de a legtöbb megyeszékhelyét sem. Ugyan­akkor Szolnok az Alföld leg­fiatalabb városa, azaz a la­kosság átlagos életkora itt a legalacsonyabb. Mindez egy­értelműen megköveteli a gyors, tömeges lakásépítést. Erre a lakótelepek kialakítá­sa a legcélravezetőbb. A Vosztok-úti lakótelep építése befejeződött. Nem hibátlan, kevés a zöldterülete, az el­rendezésben sem mindig cél­szerű. Jobb, modernebb lett a Zagyva-parti lakótelep, amely befejezés előtt áll. En­nél bizonyos egyhangúságot vetettek — jogosan — a sze­münkre. Utólag ezen még lehet javítani, például az üz­letek és egyéb épületek elhe­lyezésével, a tapasztalatokat azonban igazából a József Attila úti lakótelep építésé­nél hasznosítjuk. Itt a laká­sok nagyobbak, kényelme­sebbek lesznek, és az épüle­tek magasságának váltakozá­sa kiküszöböli az egyhangú­ságot. A továbbiakban a Kis- gyepen épül hatezer-száz la­kás, utána az alcsi, az alcsi- szigeti és a szandaszöllősi la­kótelep épül fel. — Szolnok kereskedelmi hálózatának fejlesztése tud­ja-e követni a lakásépítések ütemét? / — Egyelőre nagy áruházak építése a célunk, amelyek a központban tudják kielégíte­ni a lakosság és a bejárók igényeit. Említhetem a Sztár, a Kultúrcikk áruházat, a Centrum Áruházat, a Lakbe­rendezési Áruházat, de az ABC-áruházakat is. Ez a koncepció azonban természe­tesen nem zárja ki a perem- kerületek kereskedelmi há­lózatának fejlesztését, külö­nösen az élelmiszerellátásét. — A közlekedés fejlődésé­ben a szó szoros értelmében látjuk, hogy mi készül. Épül a pályaudvar, folyik a 4-es út felújítása. A 4-es út azon­ban később elkerüli a várost. Van-e kész terv erről? — A 4-es út — esetleg ak­korra már autópálya — a mai Kisgyep szélénél kerüli el a várost, és egy új hídon, Szajol közelében megy át a Tiszán. — Beszélgetésünk elején történt rövid utalás a szelle­mi életre, illetve alapfeltéte­leinek megteremtésére. A tervek szerint milyen létesít­mények várhatók? — Három, egyenként tizen­hat tantermes általános isko­la épül, a Tófenék utca kör­zetében, a József Attila úti és a kisgyepi lakótelepen, to­vábbá két szakközépiskola, a vízügyi és a kereskedelmi. Megszületett a döntés az élel­miszergazdasági főiskolai kar telepítéséről, valamint a cu- korgazdasági kutatóintézet létrehozásáról. Ez év máso­dik felében megkezdődik a megyei művelődési központ építése, és itt említem a nyomda építését is, amely ugyancsak fontos szerepet játszik a város kulturális éle­tében. Távlati terveink kö­zött szerepel a művésztelep továbbfejlesztése, a könyvtár és a színház helyzetének ren­dezése is, de konkrétumokat erről még nem tudok monda­ni. — Milyen anyagi eszközök állnak a város rendelkezésé­re a nagyarányú fejlesztés költségeinek biztosításához? — Az 1974-75-ős években az ipari beruházások nélkül másfél milliárd lesz a beru­házások értéke. A város sa­ját fejlesztési alapja a két évben 600 millió, a többi egyéb forrásból jön össze, például a vállalatok támoga­tásából és központi keretből. A 900. évforduló nagy moz­gósító erő, s mi is elsősorban városfejlesztéssel szeretnénk ünnepelni. B. A. Holnapután színházi bemutató Makra * Pénteken este újabb szín­házi premiert üdvözölhet a Szigligeti Színház közönsé­ge. Kertész Ákos nagy sikert aratott kisregényének, a Makrának szánpadi változa­tát mutatják be. A darab először a József Attila Szín­házban került színpadra, ahoi az egykor szolnoki mű­vész, Kránitz Lajos játszot­ta a címszerepet. Szolnokon Makra Piróth Gyula lesz, Vali szerepét Csomós Mari Jász^i-díjas játssza. A többi szerepben Iványi József Jászai-díjas, érdemes művészt, Baranyi Ibolyát Antal Anettát, Kür­tös Istvánt, Lengyel Istvánt és id. Tatár Endrét láthat­juk Díszlettervező Székely László jelmeztervező Feke­te Mária. Rendező: Babar­ca László. Az óbudai lakótelepen a Kórház utcai épület alapozásánál a régészek rábukkantak a római kori táborváros keleti kapujának maradványaira. Az értékes leletekből romkertet alakítanak ki Májusban Tudományos és kulturális hónap Jászberényben Mű«zaki előadások, kamarazenei fesztivál, kórustalálkozók Jászberényben a tudomá­nyos és kulturális hónap rendező bizottsága és a Szé­kely Mihály-emlékbizottság az idén is gazdag program­mal rendezi meg a tudomá­nyos műszaki és kulturális hónapot. A Magyar Peda­gógiai Társaság rendezésé­ben tudományos előadásokat tartanak május 7—23. között a város és a járás általá­nos és középiskoláinak ne­velői. vezető óvónői, a könyvtárosok és az üzemi könyvtárak vezetői részére. A tudományos előadásso­rozatban olyan, nagy érdek­lődésre számottartó témák szerepelnek, mint a családi életre nevelés feladatai a középiskolákban, hazafiság- ra, internacionalizmusra ne­velés az alsó- és középfokú oktatási intézményekben. Az' új óvodai program megva­lósításának tapasztalatai, feladatai. m nevelésügyünk helyzete, feladataink a párt- határozat után. Érdekes programot ígér­nek a GTE, az agráregye­sület jászsági szervezete" és a közgazdasági társaság szervezésében sorra kerülő rendezvények. Minden bi­zonnyal nagy érdeklődés kí­séri majd a háztartási hű­tőszekrények KGST-szabvá- nyairól, az Obraviczára (Ju­goszlávia) szállítandó tim­földgyár gépészeti berende­zéseiről vagy az agrártudo­mányi előadások közül a fajtaösszehasonlító kísérletek eredményeiről szóló előadá­sokat Színes programja lesz a Székely Mihály zenei na­poknak. Május 4-én Zene az éremművészetbem címmel kiállítás nyílik a városi könyvtárban. A zeneiskolá­ban a Zeneművészeti Főis­kola debreceni tagozatának kamarakórusa ad hangver­senyt Május 6-án bemutat­ják Haydn A patikus című egyfelvonásos vígoperát 8- án, a zenei napok megnyi­tása napján Székely Mihály- emlékszobát avatnak. A zenei napok során ke­rül sor a KOTA megyei szervezete és az OKISZ szervezésében a minősítő kórustalálkozóra, a Rácz Aladár-emlékestre és az or­szágos kamarazenei feszti­válra. Május 20-án a debre­ceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a budapesti Madrlgád Kórus hangverse­nyével, 25-én pedig a sza­badtéri színpadon népdal­körök és Páva-körök bemu­tatóival folytatódnak a Szé­kely Mihály zenei nanok. Május 27-én a Magyar Ál­lami Operaház művészeinek közreműködésével rendezett operaesttel zárják az 1974. évi tudományos és kultu­rális hónapot / AZ ALAGSORBA Filmjegyzet KABARÉ Bódinak megvolt az • a rossz szokása, hogy bármilyen körülmények kö­zé került is. nagyon korán kelt. Most is már hajnalodott amikor elfáradva a hancú­rozásban álomra hajtották a fejüket. Ennek ellenére reg­gel ötkor már talpon volt. Előbb zubogtatta a vizet a fürdőszobában. Aztán bo­rotválkozás közben elkez­dett fütvörészni. Méghozzá olvan élesen és hamisan, hogy lehetetlen volt rá nem fölébredni. Marika, akinek minden oka megvolt a pihenésre, szívesen fordult volna a má­sik oldalárat hogy ott foly­tassa az álmot ahol az előbb abbahagyta. De hát hiába. Még a paplant is a fejére húzta. Az sem használt. Később meg Bódi járkálni kezdett le s föl a szobában. Minden lépésénél megnyi- kordult a bizony eléggé ki­száradt parkett Aztán ajtót nyitott. Ki­ment megnézni, mi van a lovakkal. Mesetette őket vi­zet adott nekik, s Marikát már éppen újfent kerülget­ni kezdte az álom, amikor yieszatrappolt a hallba. — Ébresztő, aranyoskám mondta, és ránaskolt a paplanra azon a helyen, ahol legteljesebbnek látszott a domborulat. Ásítás, szuszogás, nyögés volt a válasz. De Bódi csak nem hagyta nyugodni ad­dig, amíg ki nem dugta a fejét a takaró alól. — Ügy ni. Most pedig szé­pen felöltözködsz. Marika meglehetősen ér­tetlenül — s csak részint az álmosságtői azért így — bá­mult vissza rá. — Hát. hogy gyorsan el­kísérjelek benneteket haza. Csak képzeld el. hogy mi lenne, ha itt találna benne­teket ebben a házban az ellenség... Nosza öltözködni kezdett erre gyorsan a menyecske. De Bódi ezt már nem lát­hatta. mert közben fölóva­toskodott az emeletre. Megsaccolta. melyik szo­bát választhatta a másik pár. s aztán diszkréten be­kopogtatott az ajtón. Amikor nem kapott semmi választ, megismételte a ko­pogtatást. de most már va­lamivel erősebben. Megint csak csönd. Hát ezekkel így én nem sokra megyek — gondolta, és gyorsan határozott. Egy erőteljes mozdulattal le­nyomta a kilincset A látvány, amely eléje tá­rult kissé föltűnő volt De hát ez az a bizonyos szituá­ció. amikor egy esetleges viszavonulással segíteni már nem. de többet rontani sem lehet a dolgokon. Ezért aztán Bódi a maga tényleg nagyón sarkos-kato- nás módján haptákba vég­tag magát: , — Szakaszvezető úrnak alázatosan jelentem, reggel van. És itt az ideje, hogy a hölgyeket visszaszállítsuk eredeti állomáshelyükre. Még mielőtt valami rendkí­vüli akadály nem áll elő. Frank magukra húzta a paplant, s csak némi szünet után, amikor már úgy érez­te. viszonylag úrrá tudott lenni indulatain, szólalt meg: — Azért kopogtathatott volna. Bóai honvéd. &z Is­tenit magának, hallja-e? — Alázatosan jelentem, hallom. És azt is. hogy ko­pogtattam. Kétszer is. — Velem masa ne vitat­kozzon! Lelépni! Bódi mielőtt szabályos hátraarcot csinált volna, még megkérdezte: — Hogy tetszik paran­csolni? Sonkából, téli szalá­miból vagy gyulai kolbász­ból készítsem el a reggelit? Maid amikor asm kapott választ, szép szabályosan ki- masirozott a szobából. Óva­tosan persze, hogy eközben ne lépjen rá a szétdobált ruhadarabokra. És a gyulai kolbászt választotta. Annyit mindenesetre el­ért. hogy Frank és Katalin negyedóra múlva lesétált a 'hallba. Ahol már várta őket a reggeli. Itt jutalmazták meg illően a két nőt is. Marika egy fél sonkát ka­pott. Katalin pedig egy rúd téliszalámit. Valamint mind­ketten egy-egy üveg bort. — Megszolgáltátok, ara­nyoskáim — vigyorodott el Bódi. miközben a két nőt sikeresen kikormányozta az ajtón. — Na igyekezzünk, igyekezzünk lányok, mert épségben szeretnék hazake­rülni. Ami végül sikerült is neki. Igaz, futólépésben érke­zett. s amikor becsapta ma­ga után az ajtót, abban a minutában ráfordította a kulcsot is. Elfeledkezve köz­ben még arról a kétségbe­vonhatatlan tényről is. hogy nem sokat ér a bezárt ajtó ott, ahol ki van törve a föld­szinten minden ablak. — Mi ütött magába, Bó­di honvéd? — pillantott rá meglepetten Frank. Épp a rumba kóstolt bele, teliönt­ve egv kétdecis poharat a demi7«onból. — Én is kérek — lihegte Bódi, kivételesen mellőzve ezúttal a szokásos szolgálati szabályzati formaságokat. — Na beszéljen már — nógatta Frank. — Az oroszok... Szakasz­vezető úrnak alázatosan je- ‘ 1 entern, itt vannak az oro­szok.» (FoháeiiulL) A jegyzetíró zavarban van: a hagyomány azt dik­tálná, hogy bevezetőként né­hány sorban foglalja össze a film cselekményét, de ezt most lehetetlen. Jay Allen és Hugh Wheeler forgató- könyve ugyanis szinte táv­irati stílusban adja a párbe­szédeket, az énekelt szöve­gen kívül az élőbeszéd talán csak pár oldalas fogalmaz­vány. A „Kabaré” drama­turgiai szerkezete egy páros és háromszög alakzatú sze­relmi história, valamint egy szokványos karrier-sztori alapjaira épül. Első pillan­tásra úgy tűnik: Bob Fosse rendezőnek nincs több mon­danivalója, mint jónéhány unalomig ismert tucatvígjá­ték szerzőjének, színpadra állítójának, ám a meglehe­tősen együgyű gyermekded játék mögül lassan kibonta­kozik a tragikus jövőt sej­tető kor: 1931 Németországa. A cselekmény színhelye kettős. Sally-vel, a tempera- tumos. — ámde melegszívű amerikai lokál-lánnyal és partnerével, Bricn-nal, a gyermekarcű tudósjelölttel hol Berlin utcáin, vagy Né­metország más tájain, hol pedig a harsányan rikácsoló Kit-Kat Clubban találko­zunk. Ez utóbbi helyszín kü­lönösen fontos: mert míg a külső jelenetekben csak rö­vid snittek jelzik a növekvő kegyetlenséget, a fokozódó terrort, addig Itt bent, a go- molygó füsttel teli pódiu­mon mindez hatványozottan érvényesül, elsősorban a re­kedt hangú ceremóniames­ter jóvoltából, aki játékával az egész fasizálódó Németor­szág paródiáját szolgáltatja. A filmről talán el sem kellene mondanom, hogy több Oscar-díjat kapott, vi­szont néhány jelenetsor ki­emelést érdemel. Ilyen pél­dául a vendéglői pillanat­kép, amikor a horogkeresz­tes karszalaggal éneklő fiú mellé lassan egy emberként sorakozik minden vendég. Külön kell szólni arról a különös kapcsolatról," amely a Kabarét Visconti filmjé­hez, az Elátkozottakhoz fű­zi, annál is inkább, mivel két közreműködő színésszel — Joel Grey és Helmuth Griem — itt is, ott is talál­kozunk. A téma hasonló, sőt azonos; csak a feldolgo­zás, a kifejezésmód más és persze még valami: Vis­conti a teljességre töreke­dett, ő mindent ugyanabba a filmbe szándékozott sűrí­teni. míg Bob Fosse csak a paletta egyetlen színét hasz­nálta. A ..Kabaré” abszolút fő­szereplője Liza Minelli. Tel- jesítménvét csak szuperlatí- vuszokban lehet méltatni: ha a film rossz lene. ő egvedül megmentené. — Szerencsére erre nincs szükség, mert Bob Fosse társaival közö­sen egy nagyszerű, izig-vé- rig antifasiszta filmet al­kotott . •...... .í».«. & ;. PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents