Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-19 / 65. szám

1974. március 19. SZOLNOK MEGY ti! NÉPLAP Kettesben... Vannak-e titkai? Az új­ságolvasó ember, a tévéné­ző, a rádió hallgatója, ha egy-egy ember „terítékre” kerül, mindig kívácsi, min­dig vár valami kulisszatit­kot. Szabó László újságíró nem szolgált ilyenekkel. Beszélgetésük Szilágyi Já­nossal, a sorozat műsorve­zetőjével mégis, az első szótól az utolsóig, lebilin- cselően izgalmas volt. Mi tette azzá? Elsősorban az, hogy Szilágyi nem a hí­res újságírót, a „kékíériyes” Szabót kereste benne, ha­nem az embert a hivatá­sát nagvon-nagyon komo­lyan vevő politikust. Igen, joggal használhatjuk a szót: politikus, jóllehet „hivata­losan” nem szoktak újság­írót így titulálni. Szabó Lászlóra mégis elsősorban a politika, a közélet iránti érzékenység a légjellem­zőbb. És az őszinteség. Kissé meglepő volt, hogy az írás- saiból, a képernyőről na­gyon határozottnak ismert ember ebben a beszélgetés­ben néha majdhogynem da­dog. Legalábbis nyögdös — 6 ez a szó most hadd le­gyen dicséret. Mert a sza­vakat önmagából nehezen kibuggyantó ember, önma­gát sem kímélő őszinteség­gel, a tiszta beszédet sze­reti. S ehhez néha valóban meg kell keresni a szava­kat. Szabó László egyszerűen, pózok nélkül igyekszik vá- lászolni a nem éppen köny- nvű kérdésekre. Szilágyi ugyanis, szinte megszoktuk már, mestere a kérdezésnek. Magyarán szólva. Alig 15 perc ez a nyelv­őrködő műsor, de egyre népszerűbb. Következtetni erre abból lehet, hogy egy­re nő a levelek száma, melyben a hallgatók gyűj­tik és adják közre a nyel­vi du'dvát. Köznyelvünk rettenetesen mágvarfalan és nyakatokért „fogalmazás- fordulatait” nevetségessé tenni — a nyelvőrködésnek valóban a legjobb módszere. Az apró vetélkedő, a szó- párba.i is ugyanezt a célt szolgálja, nemcsak a részt­vevők, de a hallgatók is próbára tehetik nyelvérzé- kükeL — trőmböczky — Munkásdalosok találkozója Komárom megyében régi hagyományai vannak a munkásdalos mozgalomnak. A megye legrégibb kórusa, a Tokodaltárói együttes pél­dául 45 évvel ezelőtt ala­kult meg. A hagyományok ápolására a Szakszervezetek megyei Tanácsa évről évre megrendezi a munkásdalo­sok találkozóját. A 16. ilyen hangversenyre került sor va­sárnap Tatabányán, a bá­nyászváros legnagyobb r |i- velődési központjában, a Népházhan. A talákozón tíz együttes mintegy 500 dalosa szerepelt Színészlevél A szolnoki iskolák iro­dalomóráit csaknem másfél éve tarkítják rendszeresen a Szigligeti Színház művészeinek műsorai. Valamennyi közreműködő színész ne­vében írom ezeket a so­rokat, máris elnézést kérve azért, hogy a be­vezetésben csak magam­ról írtam. Hiszek abban, hogy a megszólalás jogát minden színész ugyan­ilyen alázattal fogadja, és tudom, hogy micsoda öröm volt mindegyikünk számára, amikor először állhattunk meg egy osz­tályterem táblája előtt; belenézhettünk a gyere­kek tiszta szemébe. Azóta számos iskolát és számos pedagógust is­mertünk meg. Nagyszerű dolog együttműködni a tanárokkal. Szeretnénk tisztelegni fáradozásaik előtt, és szeretnénk megköszönni, hogy „együtt’’ voltunk immár annyiszor, hogy együtt voltunk mi, akiknek szavára csend lesz egy teremben, akik­nek szavára felragyog­nak a figyelmes tekinte­tek. Megköszönjük a diá­koknak is a ránk is átra­gadó lelkesedést. Kö­szönjük a néha zavartan elmondott megható és meghatódott köszöntése­ket, a tenyérben mor- zsolgatott kedves kis be­szédeket, a szeretetet, amellyel mindenütt fo­gadtak. Bocsánatot kérünk azért, ha néha fáradtab­ban, nehezebben álltuk meg a helyünket. Re­méljük azonban, hogy mindig érezhető volt alázatunk és odaadásunk a feladat iránt. Remél­jük, hogy néha sikerült igazán belépni az iskolák kapuján, nem-idegenné válni, ebben a számunk­ra különös világban. Reméljük, hogy az is­kolaműsorok mindig meghatott ünnepek ma­radnak, a kultúra, az irodalom nagyszerű ün­nepei. Papp Zoltán a Szigligeti Színház tagja LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Frank elképedve bá- • múlt utána. Micsoda egy pasas? De abban azért egyáltalán nem volt biztos, hogy eredménnyel is fog járni. Bár ami a tényeket illeti, meg kell hagyni. Frank sza­kaszvezetőnek nem lett vol­na éppen ellenére egy kis kikapcsolódás.­Mert voltak ugyan zavaró körülmények. Ám az ét­vágygerjesztőként lehajtott konyak, meg a vacsorázás közben elfogyasztott bor­kvantum már kezdte meg­tenni a hatását. Kezdett fel­szívódni a fejébe. Leült a rekamié szélére, és az ablak felé fülelt Szinte tel jes volt a csend — bár ő legszívesebben inkább ha­lotti némaságnak vagy vi­har előttinek nevezte volna —. csak néha szakította meg egy-e.gv tücsökciripelés. Később kis időre feltá­madt a szél is, és megzör­gette a házzal szemközti tel­ken magasodó nyárfák le­velét. A szoba különben — csak a rekamié melletti hangulat­lámpa égett — határozottan jól festett ebben a világí­tásban. Egv békés otthon képét mutatta. Amire most min­denki, köztük. Frank is any- nyira vágyott. Lévén, hogy se béke nem volt, se neki most otthona. Fölbontott egy újabb üve­get. Ezúttal azonban már Tokaji furmintot választott. Szerette a zamatos borokat, amelyek áttetsző ragyogású- ak voltak, s amellett sűrűk, akár az olaj. S amiben végképp nem hitt, az mégis bekövetkezett. Tán nyolc óra lehetett ami­kor Bódi a két lányt betes­sékelte a hallba. — Ügy félték szegénykék, hogy alig mertek velem él­indulni. Dehát én mondtam nekik, hogyha, egyedül mar radtok otthon, az még rosz- szabb lesz. Mit csináltok majd, ha éjjel betoppan az ellenség, mi? Mink meg azért mégis csali idevalósiak vagyunk. Hát nincs igazam, szakaszvezető úr?... Na, csücsüljetek szépen bele a fotelbe, aranyoskáim. Aztán mondjátok meg Bódi Jani bácsinak, hogy mit akartok enni? Sonkát, téliszalámit, gyulai kolbászt? A két lány area felragyo­gott. Miközben Frank vizslató szemmel bámulta Őket. Köz­te és Bódi között némi íz­lésben! eltérés volt. de a csicskás ezt szemmelíátha- tólag messzemenően figye­lembe vette a kiválasztás­nál Azt a pirosképű, melles- faros teremtést nyilván ma­gának szánta. (— Én az olyan szegény embernek va­lót szeretem — szokta elő- szereteUel ismételgeti, — f Karcagi nap Ozdon Száll a dal... — a* ózdi gyerekek ajkáról (Folytatás az 1. oldalról.) belső réteg megrepedezik, de a külső íelifletek épek, mechanikailag szilárdak maradnak. Egy-egy üveg­tárgyon a „fátyol” lehet teljes, részleges vagy ábra­szerű, a színhatást pedig a színes és színtelen üvegek különböző kombinációja okozza. Mindezt a ritka techno­lógiai lehetőséget Somkúti Katalin nagyszerűen kihasz­nálta: ' bemutatott alkotásai a felhasznált anyag, a for­ma és a díszítés csodálatos harmóniáját tükrözik; itt­ott már szinte meseszerű, mégis hihetetlenül egysze­rű, modem valamennyi megoldása. Segítőtársai a kivitelezésben Fekete Pál és Márkus Imre üvegfúvók voltak, míg a hangulatos, ötletgazdag kiállítást Bellon Tibor rendezte. A kiállítás megnyitóján — melyen megjelent Zagyi János, az MSZMP Karcag városi Bizottságának első titkára és Kundra József -tanácselnök is — elsősorban a testvérkapcsolat további lehetőségeiről esett szó. Kulturális intézmények — iskolák, könyvtárak, műve­Fotó: N. Zs. lődési otthonok — tapaszta­latcseréiét tervezik és ha­marosan sor kerül az óz­diak karcagi fotó- és kép­zőművészeti kiállítására is. A szombati „karcagi nap” méltó befejezéseként az ózdi népművelési intézmé­nyek gyermekkórusa, vala­mint a karcagi Déryné mű­velődési központ munkás­kórusa és kamarazenekara adott nagysikerű hangver­senyt, melynek során a Mé­száros Ferenc vezényelte énekesek elsősorban a Ko- dálv-dalok előadásával re-; mekeltek. ^ H. D. A félévezredes magyar könyvkiadás eredményei J Sarlós László nyilatkozata Játék és politika V.. tíz percben. Igen, a Kossuth Rádió Játék és mu­zsika tíz percben című mű­sora adta az ötletet a jászbe­rényi tanítóképzősöknek, hogy szervezzék meg a ma­guk „Ki nyer ma?” vetélke­dőjét. Az érdekes háziver­senyt hetenként egyszer — hétfői napon — tartják az in­tézet Katedra ifjúsági klub­jában. A versenyzők arról adnak számot, mennyire ismerik a világban és hazánkban lezaj­lott politikai eseményekéi A nyertesek ajándékot kapnak, de a legnagyobb nyereség itt is a játék közben szerzett sok hasznos ismeret 1973, a magyar könyvki­adás 500. éve, a magyar könyvszakma kimagaslóan sikeres éve volt. A kiadás nagy vállalkozások egész so­rát kezdeményezte. A for­galom egyik évről a másikra több mint 200 millió forint­tal növekedett. Mi ájl az eredmények hátterében ? Sar­lós László, a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke nyilat­kozott. — Túlzás nélkül Alapít­hatjuk meg, hogy emelkedett a könyvkiadás eszmei, poli­nKai es szaKmai színvonala, jelentősen bővült a, válasz­ték. A kiadók jól élteik a tévé a rádió, a film. és a színházak műsoraihoz való kapcsolódás lehetőségeivel. — Amire taláiT legbüsz-í kébben lehetünk az, hogy a könyvforgalom növekedésé­nek üteme 17,6 százalékos volt. Kevés szakma mond­hatja eh hogy három év alatt teljesítette, sót túltel­jesítette a TV. ötéves terv forgalmi előirányzatát, S ehhez tartozik, hogy eat a jelentős forgalomnövekedést lényegében változatlan árai-; kai értük eL Az elmúlt időszakban az újjászervezett könyvterjesz- tés is bebizonyította életre­valóságát és helyesnek bi­zonyult a két nagyjából azo­nos erejű vállalat és egysé­ges készlezető vállalat létre­hozása. A közművelődés ed­dig is fontos feladatnak tar­totta az olvasás propagandá­ját, de mindenekelőtt a könyvtárak hálózatát tekin­tette sajátjának. Az elmúlt év meghozta a már régen várt fordulatot, s a közmű­velődés mindinkább magáé­nak vallja a kanyvterjesz- tést is. Természetesen sok még a tennivaló, hiszen, a könyv iránti igény megnö­vekedőit. A további fejlődés gátjait a legsürgősebben el kell hárítanunk: itt említe­ném, hogy a forgalom roha­mos növekedését nem kö­vette nyomon a bolthálózat bővítése. — Az elmúlt év tapaszta­latai kapcsán szólni kell a nyomdaiparról is. eredménye­ink ugyanis elválaszthatatla­nok a nyomdaipar munkás­ságától. Nehéz körülmények között a nyomdák többsége becsülettel igyekezett helyt állni. A könyvszakma gond­jain azonban véglegesen a nyomdaipar rekonstrukciója fog majd segíteni. — Megoldásra vár a könyvkiadás és könyvter-* jesztés területén dolgozok utánpótlása is. Mikor nem á semmit mar­kol ásszá az emberfia.) A másik nyúlánkabb, sző­ke lány volt. Ez lesz nyil­ván az enyém — gondolta. A lány tisztának, sőt ápolt­nak látszott, — Hogy hívnak? — né­zett a szemébe Frank. — Kata] ínnak — mondta, — Engem, meg Marikának — fizol t közbe a pirosképű. — És Janikám — nézett hír- télen Bódira —, én úgy meg- s zom jaztam ettől a sonkát ÓL Innék is valamit. — Na, igyatok, aranyoská­im .. Még szerencse, hogy a tolvajok, akik ezt a házat kifosztották, a poharakat itt­felejtették. Csak két pohárnyi bor kellett hozzá, és a lányok kezdtek belelendülni. Na­gyokat nevettek, és egymás szavába vágva meséltek ma- gukróL Kiderült róluk, hogy nem is lányok. Mindketten asz- szmyok. Pontosabban: Ka­talin csak volt. Elvált. Ma­rika pedig..; Nos az ő ura katona, akinek csak a tá­bori postaszámát ismeri. Bódi közelebb húzta ma­gához ölelgette, körültapo­gatta. A pirosképű visongva nevetett, mintha a talpát csiklandoznák. —1 Tudod, aranyoskám, én sose szerettein a zsákba­macskát. Majd amikor fölhajtott egy pohárral é furmintból; — Én különben úgy gondoltaim, szakaszvezető úr, hogy a szakaszvezető úrék fölmen- nének az emeletre a Kata­linnal . i. Mi pedig itt lent maradnánk Marikával, és őriznénk a házat... Mert nagyon későre jár már. Frank egyetértett a ja­vaslattal. Egy üveg bort vett magához. Katalin fogta a két poharat, és kissé im- bolyogva elindult utána az emeletre vezető falépcsőru Bódi úgy érezte, tökélete­sen sikerült elrendeznie min­dent, — Hallod, aranyoskám — kutya meleg van itt. — Nem is hinné az ember, hogy már szeptember vége van... Na gombold ki szé­pen a blúzodat... Meg sze­rintem arra se lesz szükség, ami alatta van. Még segített is. Később Marika arra kér­te, hogy oltaná el a villanyt. — Ugyan már, kedveském — paskoit rá a fenekére Bódi —, alig pislákol ez. Meg aztán különben sincs minekünk az égvilágon sem­mi titkolni valónk. — Eköz­ben végigmérte az immár ruhátlanul fekvő nőt, elé­gedetten konstatálva, hogy ami a formákat illeti, nincs azok körül semmi hiba. — És neked sincs. Inkább örülj neki, hogy ilyen csi­nos vagy... , fFolytatjuk.) PAPP ZOLTÁN A forradalmi ifjúsági na­pok keretében tegnap délután a megyei KISZ bizottságon ünnepséget rendeztek. A KISZ zászlóbontásának 17. évfordulója tiszteletére a ki­emelkedő munkát végző fia­talok kitüntetésére került sor. Szívós Antal, a KISZ me­gyei bizottságának első titká­ra köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd a KISZ Központi Bizottság iivtéző bi­zottsága megbízásából átadta a kitüntetéseket. Ponyokai Bálint, a törökszentmiklósi MEZŐGÉP Vállalat kisúj­szállási gyáregységének igaz­gatója, dr. H. Nagy Mihály a martfűi Tisza Cipőgyár ke­reskedelmi igazgatója, Szá- badkai Mihály, a szolnoki Járműjavító pártbizottságá­nak titkára az Ifjúságért Ér­demérem kitüntetésben ré­szesült. A KISZ Érdemérem kitün­tetést adományozták Török Józsefnek, a szajoli AFOR esztergályosának, Olajos Jó- zsefnének, a karcagi Városi Tanács népművelési előadó­jának, Takács Mihálynak, a túrkevei Táncsics Mg. Tsz személyzeti- művelődési elő­adójának, Matula András­nak, a megyei tanács KISZ csúcsvezetőségi titkárának. Szabó Katalin az Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat áru­forgalmi előadója a kitünte­tést a Központi Bizottság ünnepségén vette át. Kiváló Ifjúsági Vezető ki­tüntetést tizenöten, az arany­koszorús KISZ-jelvényt hár­man, a KISZ Központi Bi­zottság dicsérő oklevelét öten Kitüntetés kiemelkedő iffusági munkáért

Next

/
Thumbnails
Contents