Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-16 / 63. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. máretaa ití Portugália Levá’íották a fegyveres erők vezérkari főnőkét A portugál kormány csü­törtökön este leváltotta a fegyveres erők vezérkari fő­nökét és helyettesét, s ezzel először került a nyilvános­ság elé az a napok óta mé­lyülő politikai válság, amely lisszaboni megfigyelők sze­rint az egykori diktátor, Sa­lazar halála óta a legko­molyabb. /A fegyveres erők két ve­zető főtisztjének leváltására éppen azon a napon került bot, amely az angolai fel­szabadító erők ellen kezdett gyarmati háború 13. évfor­dulója. Francisco da Costa Gomes tábornok, vezérkari főnök helyére jellemző módon Joaquím Luz Cunha, az an­golai portugál gyarmati erők föparar.vcsnoka került Nem töltötték' be Antonio de Spi­nola tábornok, helyettes ve­zérkari Ilonok posztját. Mint ismeretes, a mostani válsá­got elindító erjedést Spinola „Portugália és a jövő” című könyve tváltotta ki, amely­ben a tábornok többéves gyarmati tapasztalataira hi­vatkozva kifejtette, hogy Portugália az eddigi kato­nai módszerekkel már nem tarthatja fenn sokáig ural­mát afrikai területein. Da Costa tábornok, Spinola fe­lettese azonosította magát helyettese nézeteivel. A könyv erős visszhangot váltott ki az országban, kü­lönösen a hadseregben. Spi­nola nagy tekintélynek ör­vend a fiatal századosok és őrnagyok között, akik tilta­kozó gyűléseket kezdtek tar­tani. mikor meghallották, hogy a tábornokot az elbo­csátás fenyegeti. A lázongás nyílt jeleire a kormány — előbb a múlt szombaton, majd csütörtökön — riadó­készültség elrendelésével vá­laszolt, a katonák nem hagy­hatták ei laktanyáikat A leváltások most azt jel­zik, hagy Caetano kormánya jottár%nt sem hajlandó en- ru'dni eddigi merev gyarma­ti politikájából, amely becs­lések szerint 130 000 kato­nát köt le és a portugál költ­ségvetésnek csaknem a fe­lét emészti fel. Mario Soares, az illegális Portugál Szocialista Párt pá­rizsi száműzetésben élő ve­zére úgv nyilatkozott a Reutemak. hogy a hadsereg két vezető tisztiének levál­tásával a kormány nyíltan megmutatta: képtelen meg­oldani a politikai problémá­kat. Agóniából - agóniába i * Válságos periódusban Itália „Olasfor&xágr _ ^ litikai értelemben — olyan* mint a macska. Mindig talp­ra esik és elevenebben pat­tan fel, mint annak előtte... A leglényegesebb dolog, amit Olaszországról meg kell ta­nulni: hihetetlen i módon meggyötörhetik, időnként az agónia állapotába kerül, egyik válságból a másikba vonszolja magát, de minden jóslás és minden logika el­lenére mindegyiket túléli.” Cyrus L SulzbergertőL a New York Times nagytekin­télyű publicistájától szárma­zik a fenti megállapítás. Azért idéztük, mert alapo­san rátapint az igazságra* Itália ugyanis újabb válsá­gos periódusát éli: Mariano Rumor ezúttal ötödik alka­lommal kapott felhatalma­zást Leone államelnöktől a kabinet megalakítására* Nehéz a feladata. Hiszen Olaszország — Alessandro Pertini, a parlament keresz­ténydemokrata elnökének szavaival élve — a köztár­saság megszületése óta leg­nehezebb pillanatait éli. Nagyarányú panamák és emésztő gazdasági gondok, szélsőjobboldali főtisztek le­leplezett összeesküvése és ro­hamosan emelkedő árak — mindez együttesen vezetett» politikai bizalmatlanság egy­re feszültebb légköréhez. Ami a korrupciós botrányt illeti, szinte napról napra újabb részletek Iáinak nap­világot. Az olasz parlament különbizottsága' előtt egyko­ri kormányfőit és miniszte­rek kényszerülnek vallomást tenni. A vád: pártjaik javá­ra — egyes esetekben, saját céljaikra — kisebb-nagyobb összegeket fogadtak el ma­gán olajtánsaságoktóL ipari cégektől, Többmilliárd Urát tesz kj a szóban forgó ösz­szeg, amelyről máris 250 csekk és néhány — igaz, egy­mással gyakran ellentétes — vallomás tanúskodik. Az olasz gazdasági élet eközben — a hatvanas évek elején tapasztalt rohamos fejlődés után — megtorpant és napjainkban súlyos vál­sággal küszködik. Kilencezer- milliárd Ura az államháztar­tás deficitje, s ezzel Olaszor­szág a kapitalista világ de­ficitrekordjait döngeti. Meg­figyelők szerint mindenek­előtt az juttatta ilyen hely­zetbe, hogy az egymást kö­vető kormányok idejük, ener­giájuk javarészét a fenn­maradás bonyolult manőve­reire összpontosították. A várvavárt társadalmi és gaz­dasági reformok éppúgy fél­bemaradtak, mint például a déli országrész — a Mezzo- giomo — fejlesztése. T a In időn It éppen gazdaságpoUtikai koncepciók közti különbség okozta a 35. olasz kabinet lemondását is: a szocialista államháztartás­ügyi és tervezésügvi minisz­ter, Giolitti és a kincstár­ügyi tárca republikánus gaz­dája: ügo La MaUa nézetel­térése Váltotta ki Rumor le­mondását. Lényeges kérdé­sekről : nagyarányú állami beruházásokról, ösztönzőbb hitelpolitikáról — ez volt Giolit.tj álláspontja —, vagy a hitelek korlátozásáról és a jelenleginél is kisebb ará­nyú állami megrendelésekről — ezt védelmezte La Maifa — volt szó. A kabinet egyik elgondolást sem vette védel­mébe, ami arra vall, hogy nem is törekedett valamiféle közi» nevező kialakítására* 'Annál több jel mutat arra, hogy a hadseregben — kü­lönösen a $ID, az olasz hír­szerzés és kémelhárítás szer­vezete berkeiben — a kelle­ténél többen rokonszenvez­nek a szélsőjobboldali erők­kel. Néhány tiszt és főtiszt őrizetbevétele ráirányította az olasz közvélemény figyel­mét néhány parancsnok tit­kos neofasiszta kapcsolataira. S bár az újságok és a hetilapok által elég részlete­sen feltárt politikai intimi­tások országszerte nagy ér­deklődést váltanak ki, a tér­ből és fizetésből .élőket el­sősorban mégis az árak ala­kulása foglalkoztatja. A pá­ratlan arányokat öltő inflá­ció megfékezését követelte a három szakszervezeti szövet­ség a február végén meghir­detett általános sztrájkkal, amely több mint 14 millió dolgozó munkabeszüntetését eredményezte. A kormány ígéreted ugyan­is, akárcsak korábban, ez­úttal is ígéreteik maradtak. Sőt, átlag 15 százalékos drá­gulás következett be, növe­kedett a miu n kanélk üliség, a Ura a közelmúltban ismét mélypontra zuhant: a milá­nói tőzsdén például a dollár­hoz képest 790—810-ről 820— 840-re süllyedt. Bármiként jb alakul­jon a következő Rumor-kor- mány sorsa, május 12-én újabb akadállyal találja szemben magát: ezen a na­pon rendezik az anakronisz­tikus népszavazást a válás­ról. A vallási ellentéteket fel­szító, izzó hangulatú kortes- hadjáratban. — mint oly 1 gyakran Itália történetében — ismét a leglényegesebb­ről terelődik el a figyelem. Ez pedig nem más, mint az az igazság, amelyet nemrég a londoni Times így fogal­mazott meg: Itália jövője két párt, a kereszténydemokra­ták és a kommunisták főtit­kárának kezében várt. Gyapay Dénes \ „Tisztogatás** Bolíviában „Célunk, hogy a gondola­tát is kiirtsuk a kommuniz­musnak” — jelentette ki Juan Pereda. Bolívia belügy­minisztere. Ezzel annak a kampánynak lényegére mu­tatott rá, amely a héten kez­dődött az országban. Mint hivatalosan közölték: „kom­munista beszivárgás tapasz­talható a hatalman levő koa­líciós pártok saraiba és egységbontó törekvés érvé­nyesül” Megfigyelők rámutatnak: a bolíviai rezsim vezetői min­dig a jól ismert formulához, a „kommunista veszélyhez” nyúlnak, ha le akarnak szá­molni ellenfeleikkel. Mi vél mind a falangista pártban, mind az úgynevezett Nem­zeti Népi Frontban erősödik az eUenállás Hugo Banzer Amerika-barát politikája el­len. ezzel az ürüggyel pró­bálnak újabb tisztogatást kezdeni. A „La Opinion” cí­mű perui lap szerint az ilyen vészt jósló kijelentése­ket mindig letartóztatási hul­lám követi Bolíviában. Drasztikus cenzúra Uruguayban Tegnaptól megkezdte mű­ködését Uruguayban az új cenzúrairoda, amelynek fel­adata a külföldi újságírók fokozott ellenőrzése. Ezentúl az összes külföldi tudósító­nak be kell mutatnia jóvá­hagyásra az országába kül­dött anyagokat. Az új rendelkezés előírja még: a tudósítóknak, ha az ország belsejébe kívánnak utazni, előzőleg be kell ezt jelenteniük, hogy — úgy­mond — „segítséget tudjanak adni munkájukhoz”, K özeledett az ünnep, és én elhatároztam, hogy rendbe szedem a la­kást. Szerencsére a felesé­gem elutazott. Már régen meg kellett volna javíttatni a lakásban ezt meg azt, de nejem valóságos cirkuszt csapott, ha említést tettem róla. Végre most elutazott! Sza­bad vagyok, független, azt csinálok, amit akarok! Hív­tam is nyomban a lakásjavi- tó vállalatot. A megbeszélt időben fel­berreg a csengő. A küszöbön szimpatikus, fiatal szerelő állt. Egyik kezében szerszá­mosláda, a másikban egy négyéves, ennivalóan édes kis kölyök. — Jó napot! — köszönt vi­dáman a szerelő. — Plotnyik Pantyelejev. Bocsásson meg, hogy nem egyedül jöttem, de az óvoda tatarozás miatt zárva, a feleségem dolgozik, így Szerjozsát nincs kire hagyni. Egyik nap én viszem magammal, a másik nap a feleségem. Ma én vagyok a soros. Ingyenfelügyelet, tud­ja... — Ma apuci a sojos — erő­sítette meg Szerjozsa, és elő­re nyomult. — Nyugodjék meg, nem fog zavarni a munkámban. Ül­tesse le valamelyik szoba sa­rokba, adjon neki valami ké­peskönyvet, és addig megül, amíg én befejezem a mun­kák Szerjozsát bevittem az ebédlőbe. Leültettem egy fo­telbe, és odaadtam neki Jean Effel karikatúraalbumát. Mi a szerelővel hozzákezdtünk a munkához. Megnézegette az ajtókat, új zárakat szerelt fel, én pedig megadtam a to­vábbi utasításokat. S ekkor éktelen csörömpö­lés hallatszott. — Szerjozsa! — kiáltotta a szerelő. Szerjozsa nem válaszolt. Pantyelejev különös tekin­tettel nézett rám, letette szer­számait, és lábujj hegyen az ebédlő felé osont. Én — utá­na. Szerjozsa nem volt az ebédlőben. Benéztünk ide, benéztünk oda, de Szerjozsa — sehol. Kis idő után újabb csörömpölés hallatszott, még­hozzá a hálószobából. A zaj irányába rohanva észrevet­tem, hogy az ebédlő asztalá­ról hiányzik a kristályváza. Berohantunk a hálószobába: a szőnyegen pozdorjává tör­ve ragyogott a csillár. Ám Szerjozsa — sehol. Idétlenül álltunk a háló közepén, ami­kor az ágy melletti éjjeli­szekrényről leesett a telefon. — Egy pillanat! — kiáltott fel Pantyelejev. — Megvan! Lehasalt a szőnyegre és benyúlt az ágy alá. — Itt van, de nem érem el. Mivel lehetne kipiszkálni? — Várjon, van egy pergő- csalis horgászfelszerelésem. — Remek! Kifogjuk mint egy csukát! — Tekerheted: — hallat­szott az ágy alól Szerjozsa hangja — Azonnal! — válaszolt Pantyelejev. — Itt a halász, hol a halacska? — Hu-hu! — hallatszott az ágy alól. Pantyelejev válaszolt a gye­reknek, és úgy látszott: a já­ték nem éppen újkeletű. Pantyelejev mozgatni kezd­te a botot az ágy alatt. — Akadj rá, halacskám! Akadj csak, de vigyázz, a pikkelyed meg ne sérüljön! — Ne félj — biztatta felhe- vülten Szerjozsa, — ránts ki! Pantyelejev átnyújtotta ne­kem a botot: — Tekerje, én pedig óvato­san kihúzom, nehogy a horog beleakadjon. Óvatosan tekertem, míg végre előbukkant Szerjozsa. Csupa mocsok volt a portói. Egyik kezében a telefonzsi­nórt markolta, a másikban féltett kristályvázánk meg­maradt darabját. Pantyelejev nyomban sze- delőzködni kezdett: . — Ne haragudjon — mond­ta szerszámosládáját szoron­gatva, — holnap megjavíIta­tom a telefonját. Egész éjjel nem aludtam. Folyton csak járkáltam, ösz- szeszedtem a csillár- és vá­zamaradványokat, majd fel­sebzett ujjaimat jódozgat- tam. Reggel csengettek. A kü­szöbön egy fiatal nő állt. — Jó reggelt! — köszönt kedvesen. — A telefonköz­pont technikusa vagyok; teg­nap elromlott ugyebár a te­lefonja? Roppant megörültem. — Bocsásson meg — mond­ta a nő, — nem egyedül va­gyok. Tudja, az óvoda tataro­zás miatt zárva, a férjem munkában van, a gyereket nincs kire hagyni, ezért hol ő, hol én, magunkkal visz- szük. Ingyenfelügyelet ugye­bár. .. Egyik nap vele van, a másik nap velem. Most ép­pen én vagyok a soros... — Ma anuci a sojos — szó­lalt meg Szerjozsa, előbújva anyja hátamögül, és még mi­előtt bevághattam volna orra előtt az ajtót, otthonosan előrenyomult. NaVI» LabkovszkU Fordította: Karate Rozália Magyar találmány külföldi sikere A Diesel-motorok teljesít­ményét növelő magyar ta­lálmányt vásárolt a nürn­bergi Man-cég a Licencia, találmányokat értékesítő külkereskedelmi vállalattóL A nyugat-európai orszá­gokban és az Egyesült Ál­lamokban is szabadalmazta­tott magyar találmányt az Autóipari Kutató Intézet dolgozta ki. Lényege a mo­tor különleges kiképzésű szí­vócsöve. amely alacsony for­dulatnál a levegőellátás nö­velésével javítja a motor tel­jesítményét. A kompresszor ugyanis éppen gz alacsony fordulatszámmal táplálja a szükségesnél kevesebb leve­gővel a motort, pedig ekkor kellene sok levegő a na­gyobb gázadagolással szállí­tott üzemanyag elégetéséhez. Ezt a hiányt pótolja a kü­lönleges szívócső, amely a többletlevegő adagolásával 10—30 százalékkal növeli alacsony fordulatnál a mo­tor erejét, forgatónyomaté- kát. Gyakorlatilag ez a tech­nikai megoldás abban nyil­vánul meg, hogy a szokásos­nál jobban felgyorsul a ko­csi, mert rugalmasabb a mo­tor, a gázadagolásra érzé­kenyen reagál. Elsősorban a kamionok és az autóbuszok Diesel-motorjainak erejét növeli a magyar találmány, s az üzemanyag hatéko­nyabb elégetésével arányo­san csökkenti a kipufogó gázzal szabadba jutó szeny- nyeződést. Fontos eszköze tehát a környezetvédelemnek is. A motor rugalmassága, tehát a korábbinál kedve­zőbb gyorsulása ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy ne 8—10, hanem ennél kevesebb fokozatú sebesség- váltóval szereljék föl a nagy járműveket, s így egyszerű­sítsék a gépkocsivezetők munkáját. Az eddigi jelzések szerint már más nyugati autógyá­rakban is nagy érdeklődést keltett a magyan kutató in­tézet találmánya. Bauxittermelő országok értekezlete A guineai Conakry ban Sierra Leone, Guayana, Ja­maica. Guinea, Surinema, Ausztrália és Jugoszlávia — a világ legjelentősebb baux­ittermelő országainak — képviselői értekezletre ültek össze, hogy az eddiginél szi­gorúbb üzleti feltételeket szabjanak a vásárlók számá­ra. Az értekedében Algéria; Kamerun, Ghana és Mali megfigyelőkkel képviselteti magát. A jugoszláv villanygazdaság külföldi szemmel A svájci lapok elég rész­letesen foglalkoznak a ju­goszláv villanygazdaság helyzetével, s az áramellá­tásban előállt nehézséggel. Megállapításuk szerint a vál­ságot nem annyira az arab országoknak a politikája okozta hanem sokkal inkább az, hogy az ország nem for­dított megfelelő gondot saját erőforrásainak kihasználásá­ra. Ezt a kérdést nem lehet gyorsan megoldani, úgyhogy Jugoszlávia behozatalra szo­rul (Magvarországon át a Szovjetunióból). A jugoszláv kormány legfőbb igyekezete, hogy feltárja a belső tarta­lékokat, hiszen Jugoszlávia szén- és vízerőtartalékok te­kintetében a harmadik leg­gazdagabb ország Európá­ban. A vízerőben rejlő tar­talékokat például 65 milliárd kilowattóra erőmennyiségre becsülik, s ez 1970-ben csu­pán 28 százalékban volt ki­használva. Széntartalékait 21,5 milliárd tonnára becsü­lik, s ez a szénhőerőművek f '-'Hiá 'ra a legalkalma­sabb. 1980-ig az új tervek szerint több új erőművet keli építeni, erejük 10 000 mega­watt lesz, s 41,5 milliárd kilowattóra árammennyisé­get termelnek. Jugoszlávia már megállapodást kötött Mapvarországgal Is, hogy a két ország a közös határfo­lyón, a Dráván öt egységből álló erőműrendszert fog építeni, amely ötniilliárd ki­lowattóra áramot ad. A terv kivitelezésében körülbelül 15 évre van szükség, s a költ­ségek fedezéséhez valószínű­leg hozzájárul a Nemzetközi Beruházási Bank is. Egymilliárd dollár hitel Angliának Az összekeveredett nem­zetközi pénzügyi helyzetben ténylegesen megváltoznak a régi viszonyok a hitelező és a hitelt felvevő országok kö­zött. Irán, amely rendszere­sen hitelt kapott az auródol- lárpiacról, most azt fontol­gatja, hogy egymilliárd dol­lár hitelt ad Angiiénak. Gyorsan áramlik a vásárló­erő-felesleg a fejlett orszá­gokból az olajtermelő orszá­gokba, s ennek eredménye, hogy Iránban a hitelek visszafizetése mellett egymil. liárd euródollár halmozódott fel. s ezt kölcsönözheti most korábbi hitelezőinek. A hír szerint Anglia 3 évre veszi fel a rövidlejáratű Iráni hi­telt. s úgy vélik, hogy e*t a témát is St.-Moritzbah vi­tatták meg, amikor, a sah fogadta a két angoi minisz­tert. Embargó a nyersanyagok területén? Ha néhány évvel előre­tekintünk a jövőbe, s az amerikai kormányban a nyersolajembargó által fel­rázva ezt megteszik, a célul kitűzött nyersolaj-honferen- cia könnyen válhat hasonló kooperatív törekvések elő- harcosává: Kissinger célzott erre egyik sajtókonferenciá­ján. Egy élelmiszer-világ­konferencia előkészületei máris folynak. A kormány­ban mindenesetre nagvobb jelentőséget tulajdonítanak a nyersanyagproblémának ál­talában. Jelenlegi becslések szerint uvranis az Egyesült Államok előtt 1985-ben olyan kilátások nyílnak majd. hogy 13 alapvető nyersanyag kö­zül kilenc vonatkozásában elsősorban a külföldtől fog függeni. Gyanakvó vagy realista megfigyelőnek köny- nyű párhuzamot és tanulsá­gokat vonni a nyersolajeseti hez, illetve esetből. Azt a gyanút, hogy a sikeres nyers- olajkartell a bauxit- és réz- termelőknél, valamint egy sor más, jelenleg a fejlődés stádiumában levő államok­nál utánzókra találhat, nem­igen lehet már gondtalanul elhárítani A nyersanyagok esetében fenyegető függőség, amely máris olyan gondolatokat ve­tett fél, hogy az Egyesült Ál­lamoknak fejlesztési segélyét kizárólag a nyersanyagbázis biztosításához kellene köt­nie, előreveti árnyékát; hogy ezen belül az ipari államok közti kapcsolatok és a har­madik világhoz fűződő kap­csolatok hogyan alakulnak, az valószínűleg egyike az érdekes kérdéseknek, ame­lyeket a nyensolajoiacon be­következett fejlemények he­lyeztek áj megvilágftágba! 1 f < Ingyenfelügyelet

Next

/
Thumbnails
Contents