Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

1974. március IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mu nkásmüveltség a Járműjavítóban A Szolnoki MÁV" Járműja­vító a megye egyik legna­gyobb üzeme, mégis hosszú évekig talán a kelleténél is kevesebb idő jutott a fizikai dolgozók műveltségi helyze­tének elemzésére. Elsősorban a gazdasági kérdések, a ter­melési eredmények állottak a különféle vizsgálatok közép­pontjában. Az üzemben a közelmúltig a járműjavítás lényegében változatlan technológiával történt, s ez nem követelte minden területen a munkások magasabb szakmai tudását. Viszont a jelenkor tudomá­nyos-technikai fejlődése,' de a társadalmi fejlődés is egy­re jobban megköveteli a munkásműveltség mind ma­gasabb színvonalát. A technika igénye Néhány számszerű összeve­tésből kitűnik, hogy milyen az üzem helyzete a fizikai dolgozók műveltsége szerint. Országosan a fizikai dolgozok fele nem végezte el az általá­nos iskolát. A MÁV-nál a helyzet kedvezőbb: 38 száza­lék, ezen belül a szolnoki Járműjavítóban 32 százalék. A munkásállományú dolgo­zók 4,5 százaléka érettségizett (a szakmunkásoknál 6 száza­lék), és az utóbbi időszakban évenként 3 százaléka tanul tovább középfokú oktatási intézményben. Egyetemre, fő­iskolára évenként öten, ha­tan kérik felvételüket Az üzem minden „szakmá­ba vágó” továbbtanulási ké­relmet támogat. A vezetők felismerték, hogy a munká­sok hosszabb távú képzésé­ben a termelésre, az egyén és a közösség életére egy­aránt kedvezően ható lehető­ségek rejlenek. E felismerés eremdényeként már akadnak kézzelfogható eredmények is, hiszen az üzem viszonylag zökkenőmentesen tért át a Dieselek javítására, amihez korszerű ismeretek és gyors alkalmazkodás volt szüksé­ges. Támogatás loYábblanuJóknak Az 1972. évben a szolnoki Járműjavító a dolgozók egy részének egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamot szer­vezett. Talán ennek is kö­szönhető, hogy a felsőoktatá­si intézmények felvételi vizs­gáin a jelentkezők felét lel- vették. Ezeknek a dolgozók­nak az üzem további támo­gatást is nyújt, de még hasz­nosabb lenne, ha Szolnokon (valamelyik alkalmas közép­iskolában) egy konzultációs központot szervzenének a műszaki egyetemen, főisko­lán tanuló munkásfiatalok­nak. így minden bizonnyal csökkenne a levelező hallga­tók lemorzsolódása. Szakképzettség tekinteté­ben szintén az országos át­lagnál (35 százalék) kedve­zőbb itt a helyzet. A fizikai dolgozók 69 százaléka szak­munkás, a betanított munká­sok aránya pedig 16 száza­lék. A viszonylag magas kép­zettségi szint magyarázata, hogy a betanított munkások képzése mellett az üzem je­lentős összegű tanulmányi ösztöndíjjal kívánja biztosí­tani a szakember-utánpót­lást. A legnagyobb gond az alap- műveltség pótlása, hiszen er­re lehet építeni a további művelődést. Az évek óta működő kihelyezett általá­nos iskolában csupán a 8 ál­talánost el nem végzők 3—4 százaléka vizsgázik eredmé­nyesen. Pedig a szervezéssel sosem volt baj. Az üzem il­letékesei a szakszervezeti bi­zottsággal közösen minden érdekelt dolgozóval szemé­lyesen elbeszélgettek a kép­zés szükségességéről. Ennek ellenére az arányt nem sike­rült növelni. Bizonyos szem­pontból érthető a távolmara­dás, hiszen a vidékről oe já­róknak, a családosoknak sok egyéb problémájuk is van, mégis a szocialista brigád­mozgalom keretén belül né­mi javulás még elérhető. Az üzem évek óta követke­zetesen alkalmazza azt az ösztönző szigorítást, hogy Tegnap délelőtt mintegy háromszáz fiatal töltötte meg Szolnokon a Ságvári művelő­dési központ színháztermét. A szakmunkástanulók me­gyei szakmai és tantárgyi versenyének ünnepélyes eredményhirdetésére került sor. A fiatalokat Szívós Antal, a KISZ megyei bizottságának első titkára köszöntötte. Már évek óta hagyomány, hogy a „Szakma kiváló tanulója” versenyt a KISZ Szolnok megyei Bizottsága az Ipari Szakmunkásképző Iskolák Megyei Igazgatóságával kö­zösen hirdeti meg. Rácz Gyula az Ipari Szak­munkásképző Iskolák me­gyei igazgatója elmondta, hogy az idei „Szakma kiváló tanulója” versenyen 22 szak­mában 146 fiatal versenyzett. Négy intézet — a szolnoki azok a segédmunkások, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, sem be­tanító tanfolyamon, sem egyéb a betanító munkakör­re jogosító szakvizsgán nem vehetnek részt, ha életkoruk 40 év alatt van. Tanfolyam a mozdonyoszlálvon j j Jellemző, hogy míg öt év­vel ezelőtt a szakmai képzés és továbbképzés a fizikai dolgozóknak alig 4—5 száza­lékát érintette, addig ez az elmúlt évben 14 százalékra emelkedett. Az új rendszerű továbbképzés az üzemben el­kezdődött, melybe tervszerű ütemezéssel valamennyi szakmunkást bevonnak. Többnyire a felújító-korsze- rűsítő továbbképzés látszik indokoltnak, másutt pedig speciális ismereteket nyújtó tanfolyamokat szerveznek, ilyen például a most folyó mozdonyosztályi dolgozók tanfolyama. Az üzemnek, mint az ország legnagyobb Diesel-javító bázisának vár­hatóan sok, magasan képzett szakemberre lesz szüksége, s ezért a dolgozók képzésének alapjait időben kell elkezde­ni. Az épülő Diesel-javító dolgozóinak 20 százaléka már érettségizett lesz, s re­méljük 1978-ra elfoglalják majd helyüket új, korszerű munkahelyükön. Dr. Szentmiklósl SzaniszTó 605. és 633., a törökszentmik­lósi és a martfűi indította ta­nulóit. A megyei döntőt inté­zeti versenyek előzték meg, amelyeken várakozáson fe­lül mintegy ezren mérték össze tudásukat. A megyei verseny befejezéseként min­den szakma első három he­lyezettje kapott jutalmat. Az elsők 300, a másodikok 250 és a harmadikok 200 forintot kaptak a munkahelyüktől. Az országos versenyeket március 18—29-ig rendezik meg Budapesten, Győrben, Székesfehérvárott és Kecske­méten. A tantárgyi versenyeknek 118 résztvevője volt. Tizenegy tárgyból bizonyították tu­dásukat a fiatalok. A jutal­mak: az első helyezettek 200, a másodikok 150, a harmadi­kok 100 forintot kaptak is­kolájuk tóL A szakma kiváló tanulója Befe eződtek a megyei döntők PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Frank makaeskodni • próbált, habár már érezte, hogy ebben a vitában végül alul fog maradni alá­rendeltjével szemben.. ö tulajdonképpen az eset­leges következményektől fél­ve akart megszabadulni ettől a zsákmánytól. Olyan nagynak tűnt ugyanis az ellopott drá­gaságok értéke, ráadásul any- nyira egyedi darabokról volt szó, hogy elképzelhetetlennek tartotta a sikert. Az volt a meggyőződése, hogy nagyon rövid időn belül a nyomukra fognak bukkan­ni. S ha nincs náluk a láda, még lehet némi esélyük a ta­gadásra, sőt esetleg talán a megmenekülésre is. Am ha náluk találnak az aranyholmikból akár csak egyet is, akkor semmi, még a jó isten sem mentheti meg őket a felkon colástól. Bódi viszont a maga su­nyija furfangos módján azt bizonygatta, hogy nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. És hogy a lebuká­son kívül elképzelhető jobb, sőt sokkal jobb végkifejlet’ is. Például az, hogy elrejtik valahol a kincset. Aztán majd ha vége lesz a háborúnak, esetleg valamivel később visszajönnek érte, megosztoz­nak szépen rajta, és ki-ki megalapozhatja a kapott résszel egyszer s minden­korra a jövőjét. Bódi minden okossága el­lenére sem volt tisztában a lopott kincs tényleges érteké­vel. Úgy gondolta, hogy a felébpl talán futja néhány hold földre, egy pár lóra, te­hénre, esetleg még egy kié tanyára is. Tehát annyira, amennyi neki a Szíve vágya volt. Frank viszont tudta, nogy ezek az ékszerek többszörös értéket képviselnek ennék _i Hatalmas érték önmagában az, amiből készítették és amivel feldíszítették őket. Tehát maga az arany, a drágakő és az igazgyöngy. Hatalmas érték a remek mívű ötvösmunka, amely vé­gül valamennyi darabban testet öltött. Különleges értéket kölcsö­nöz e kincseknek a régiségük, valamint az, hogy egyedi da­rabokról van szó. Így aztán Frank, minden félelme és túlóvatossága el­lenére is — hatása alá kerül­ve a kincsnek — egyre ke­vésbé tudta védeni álláspont­ját Bódi hihetetlen bőbeszé­dűséggel előadott érveivel, eme érvek valóságos záporá­vá szemben. — Maga ezeket soha nem tudja sehol eladni, Bódi hon­véd. Akármelyik ékszerész­hez megy ebben az ország­ban, az rögtön értesíteni fog­ja a rendőrséget, és magát fulön fogják, még mielőtt egy NYOLCVAN ÉVE, 1894. már cius 15-én született Aba-Nov ák Vilmos festőművész. Eb­ből az alkalomból közöljük a művész festményének reprodukcióját; a Körhinta Jász!e!süszcnlgyorgytőI Kolozsvárig Gaál Gábor írásainak gyűjteményét laposra „Legyünk kortársak” címmel a Kossuth Könyv­kiadó közreadta a Korunk egykori szerkesztőjének vá­logatott írásait tartalmazó kötetét Üjsághir Ez az életmű ma már iro­dalomtörténetünk és a társa­dalmi valóság 'formálásának valóban szerves részét ké­pezi. A kolozsvári folyóirat, — amelyet 1929-től 1940-ig szerkesztett Gaál Gábor — nagy érdemeket szerzett a haladó magyar irodalom és gondolkodás fejlesztésében, a marxista eszmék terjesztésé­ben. Hatása mindenkor túl­nőtt a romániai magyarság körén. Szintézisteremtő igé­nye és ereje, amely a né­piesek és az urbánusok kö­zötti álellentétet a munkás- osztály világnézetének s a forradalmi cselekvésnek ta­laján kívánta feloldani, ma is élő örökség, utakat iga­zító. ED A Magyar Irodalmi Lexi­kon adataival ellentétben, — mast már tudjuk —, hogy Gaál Gábor, Gaál Anna ba- komyoszlopi születésű, haja­don cselédlány fia nem Jász- felsőszentgyörgyön, hanem Pesten született, de egészen kicsiny gyerekként nevelő­szülőkhöz a Jászságba került, s itt élt tízesztendős koráig. A felsős zen tgy örgyi emlé­keket idézi egyik — 1937-ben megjelent — cikkében is: „E sorok írója — olvashat­juk — jól visszaemlékszik azokra az alföldi. Zagyva menti jász faluban befútt havas éjszakákra, amikor a múlt század végén a fele falu ott ült — valami elré- vült szektaként — hétszám a ponyvát olvasó körül... Az élet és irodalom, a valóság és romanticizmus találkozá­sát, ki nem mondott vá­gyak beteljesülését sohasem éreztem közelebbinek, mint annak a valójában még min­dig jobbágysors fölé emelt hamis-tudat irodalomnak, a ponyvának élvezetében. Ott, a magyar sivatag csörgő hi­degébe kitett falu népei tu­datában a ponyva minden hamissága ellenére egyúttal a saját (deformált) hőseiről szólt. Rózsa Sándorról, Sobri Jóskáról, Patkó ßandirol..." A vásárok, búcsúk alkal­mával poaiyvasátorokban vagy leterített ponyván áru­sított betyártörténetek sze­replői eszményképpé váltak, akiket az ifjak „hőseik ha- bituálvs magatartásában” utánoztak. „Ez az utánzás öntudatlan volt, és mélyről jött a lét iszonyatai követ­keztében, s ugyanolyan vi­gasz és pótlék volt az élet­ben, mint amilyen pótlékot maga a ponyva jelentett.” Valahányszor azonban a nép szokásainak, ízlésének, köz­napi tudatának alakulását vizsgáljuk. — figyel fel rá Gaál — számításba kell ven­nünk a nép olvasmányait. Hiszen „az analfabétizmus küszöbén innen és közvetlen túl levő népi, paraszti s első generációs városi félprole­százas is ütötte volna a mar­kát. Bódi vigyorgott. — Ne tessék már ilyet mondani, szakaszvezető úr. Hiszen épp olyan jól tetszik tudni, mint én, hogy az ég­világon mindent el lehet ad­ni. Csak jól kell kiválasztani a vevőt. Ha valaki itthon nem akarja megvenni ezeket a holmikat, majd akad rájuk vevő máshol. Elvégre elég nagy a világ. És ha egyszer vége lesz a háborúnak... Ebben a pillanatban követ­kezett be a detonáció, ami­lyenhez foghatót soha nem tapasztaltak még életükben, pedig néhány bombázást megéltek már. Sőt egyszer még légiaknákkal is megszórták a Liberátorok azt a várost, ahol éppen átvonulóban voltak. Óriási volt a robbanás za­ja is. De még félelmetesebb a felvillanó fény, majd a lö­késhullám, mely közvetlenül a nyomában érkezett. Fehér izzás villant fel, úgy áthatolva az összehúzott füg­gönyök szövetakadályán, mintha semmi nem állna út­jában. Ök meg úgy érezték, mint­ha hirtelen egy kohóban állva tűztengerbe kerültek volna, és mindössze pillanatok kér­dése, hogy semmivé tegye Őket a fűz, Aztán megingott alattuk a talaj. Mintha ingoványon áll­nának, vagy mintha hirtelen vize dobták volna be 'őket, és egymást Lövetnék ott a ma­gasba csapó hullámok. Frank még el is esett. De szerencsére nem történt ko­molyabb baja. Amikor Bódi mellélépett, hogy fölsegítse, üvegszilánk kezdett ropogni bakancsának talpa alatt. — Na, úgy látom, az abla­koknak befellegzett. Még szerencse, hogy ilyenkor nem túl hidegek az éjszakák, mert akkor jól néznénk ki... Nincs semmi *lhja a szakasz­vezető úrnak? Frank feltápászkodott. — Tudja, mi volt ez, Bódi honvéd ? — Csak sejtem, szakaszve- zető úr. Alázatosan jelentem, úgy gondolom, hogy a hidat, amelyen az előbb átjöttünk, fontos hadászati okokbol fel­robbantották, és ezzel egye­lőre el vagyunk vágva az al­ezredes úrtól, valamint a zászlóaljtól. Frank leült a rekamiéra. Két kezébe temette arcát: —• Már csak ez hiányzott. Még csak éppen ez hiányzott... — Azért nem kell mindjárt kétségbeesni, szakaszvezető úr. Sose volt úgy, hogy vala­hogy ne lett volna... L_,. (Folytatjuk.) tár, félkíspolgár, szolga és altiszti réteg e minden kul­túrát, ideológiát pótló szép­mámora, kalandja, vigasza és messianizmusa, kiszámít­hatatlan súlyú faktor volt mindig” a nép tudatában, és cselekvésében. Gaál Gábor kifejti, bízik abban, Móricz Zsi gmond ké­pes lesz majd arra hogy a kései romanticizmusnak est az ágát a realizmusba oltsa. s A százharminchárom nap idején Gaál Gábor a közok­tatásügyi népbizottságom Lu­kács György közvetlen munr ka társa, a vörös parancsnok- képző iskola kiképzőtisztje. A bécsi és a berlini emigrá- ciós évek következnék, ÉS mint a messzi frontokra ve­tődő katona, földijére talál a legváratlanabb pillanatban. A túrkevei születésű Korda Sándor dramaturgja 1923— 24-ben. életének ebben a szakaszában kezdi ehnélyüi- ten tanulmányozni a mar­xista filozófiát. Rövid időre tér, haza, letartóztatják, ki­szabadulása után pedig is­mét elhagyja az országot A 30-as években az illegális KMP megbízásából magyar­ra fordítja Marx Gazdaság­filozófiai kéziratait és a Né­met ideológiá-t. Hatvány Lajos titkáraként érkezett Kolozsvárra 1926 őszén, s itt települt le. Et­től kezdve a Korunk rend­szeresen közölte a Szolnok­ról induló Sándor Pál írá­sait. Gaál Gábor 1937-ben méltatja Kollár Ferenc (Sán­dor Pál) Hegelről írt azon munkáját, amely a Kronos Könyvek sorozatában látott napvilágot. Gaál felidézi egyetemi éveinek emlékét. A háború előtt Alexander Bernét szemináriumai Hegel szövegeket olvastak és értel­meztek. (Alexander polgári filozófus volt, de haladó gon­dolkodása miatt 1919 után emigrációba kényszerült. Jól­lehet újkantiánus volt. nem tagadta meg a hegeli örök­séget) Kollár Ferenc pedig most — hangsúlyozta. Gaál Gábor — Hegel munkáinak igazán korszerű értelmezésé­re vállalkozóit Gaál Gábor kötetét lapoz­va újra és újra felsejlik az olvasóban a felismerés örö­me. Hiszen oly sokáig hit­tük, hogy a jelen századi irodalomnak és mégi nkább a magyar filozófia történeté­nek Szolnok megyében — a vidék sajátos történelmi és művelődéstörténeti adottsá­gai következtében — alig adathatnak helyi vagy ilyen vonatkozású hagyományai és emlékei. ,S ami már most, ez utóbbi évek eredménye­ként — mint leletek az ása­tások nyomán — előttünk sorjázik, az a helytörténet s ezen belül a hazai filozó­fiatörténetre vonatkozó isme­reteinket ábrázoló térkép jó- néhány vonásának újra raj­zolását igényli és érleli. ' * . ___ Császtvai István j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents