Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-14 / 61. szám

r 1974. március 14, * SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * 5 Megjelent A Nemzetközi Szemle I míroíusi száma A KGST 25. évfordulója al­kalmából a folyóirat folya­matosan foglalkozik a szocia­lista országok integrációs problémáival, gazdasági helyzetükkel. Elsőként „A fejlett szocializmus anyagi­technikai bázisa a Szovjet­unióban” című tanulmányt közli. A cikk írója megálla­pítja, hogy a korábbi exten- zív fejlesztéssel szemben most a gazdaság intenzív fej­lesztése került előtérbe. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban egy­re követelőbben lép fel a vi­lághelyzet új elemzésének, az ebből következő taktikai problémák közös megvitatá­sának és egyeztetésének igé­nye. Ezt a célt szolgálta — a többi között — a Brüsszel­ben megtartott, a nyugat­európai tőkésországok hely­zetével, a monopolisták egy­ségével szembe állítandó nemzetközi munkás-akció- egység problémáival foglal­kozó értekezlet. A folyóirat ézen értekezlet néhány fon­tos dokumentumát közli. A Nemzetközi Szemle Gus Hall elvtárs, az Amerikai Kommunista Párt főtitkára egyik beszámolójából ismer­tet részleteket, amelyek az amerikai belpolitikai, társa­dalmi-gazdasági folyamatok­ra vetnek fényt. Kiegészíté­sül szolgál a szuperbankok szerepéről szóló rövid Time cikk. Rendkívül érdekes az az interjú, amelyben Raymond Aron, a neves polgári tudós és társadalomkritikus a gaz­dasági tényezőknek a két társadalmi rendszerre, a tőkés társadalom politikai tudatának alakulására gya­korolt hatását elemzi. A vietnami problémával, a környezetvédelemmel foglal­kozó dokumentumok, cikkek és sok más aktuális írás egé­szíti ki a folyóirat most meg­jelent számát. Legendás hírű A horvátországi Magyarok Szövetsége értékes doku­mentumanyagot gyűjtött ösz- sze a Szlavónia területén harcolt Petőfi Sándor parti­zánbrigád tevékenységéről, s az írásokból, fényképekből kiállítást szerveztek. A ma­gyar—jugoszláv határ köze­lében fekvő Mohácson szer­dán nyílt meg a legendás hí­rű partizáncsapat megala­kulásának 30. évfordulójára rendezett kiállítás. partizáncsapat Az Állcml Biztosító negyedszázada Aligha van Magyarorszá­gon olyan ember, akinek va­lamilyen módon ne lenne kö­ze az Állami Biztosítóhoz. A három és fél millió magyar család mindegyikének Van valamilyen biztosítása, s őt sok családnak több is, hiszen az állandó (lakás, CSÉB, ta­nuló, CASCO stb.) biztosítá­sok száma meghaladja a hat­milliót, nem szólva az alkal­manként igénybe veitekről, például az utasbiztosításról. Tizenhat belföldi, hét kül­földi, és mintegy kétszáz kis, 'helyi biztosító társaság, egye­sület, szövetkezet egyesítésé­ből 1949. áprilisában kor­mányrendelet hívta életre az Állami Biztosító Nemzeti Vállalatot. A szerény kezdet után a biztosítás együtt fej­lődött a népgazdasággal, je­lentősége a gazdasági fel- emelkedéssel párhuzamosan növekedett. Az Állami Bizto­sító ma több mint ezer milli­árd 'forintnyi értékre nyújt biztosítási védelmet. Az igazán erőteljes fejlő­dés 1957 után kezdődött. Legfőbb állomása a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését támogató termelőszö­vetkezeti vagyonbiztosítás, a lakásokra nyújtott összevont vagyonbiztosítások, a CSÉB és a gépjárműbiztosítások kidolgozása, elterjesztése volt. A gazdaságirányítás re­formjának előkészítése során az Állami Biztosító kialakí­totta az állami vagyon bizto­sítási védelmét képező kon­strukciókat, a külkereskede­lem ösztönzését szolgáló ex­porthitel biztosítást és a me­zőgazdasági nagyüzemek ki­bővített vagyonbiztosítási rendszerét. Ma mintegy százötven féle biztosítás áll a gazdasági szervezetek és a lakosság rendelkezésére, összességé­ben a fejlődést jól bizonyít­ja, hogy az eltelt huszonöt év alatt az összes biztosítá­sok évi díja kilencvenszere- sére emelkedett, ugyanakkor a károkra kifizetett összeg — a mezőgazdaság veszteségei­től függően — száz — száz­hússzorosára nőtt. Szolnok megyében a 147 ezer családra 2Ö7 ezer állan­dó biztosítás jut. A biztosí­tott lakások száma 78 ezer 161. összesen mintegy 108 ezer ember rendelkezik cso­portos személybiztosítással, egyéni életbiztosítással pe­dig megközelítően ötezerhat - száz. A gépkocsik nagyará­nyú elterjedése együtt járt a CASCO biztosítás iránti igény növekedésével. Jelen­leg 3 ezer 323 Szom,ok me­gyei gépkocsitulajdohosnak van CASCO-ja. A megyei adatok a február 28-i állapotot tükrözik. A biztosítások számának gyors növekedésé miatt valószínű­leg máris kiegészítésre sz^- rulnának. Fiatalok a gyerekekért Délelőtt a neveléstanról vi­tatkozva felkészültségükről adnak számot. Délután, ami­kor családokhoz kopogtatnak be, hogy a veszélyeztetett környezetben nevelkedő gye­rekek helyzetét tanulmányoz­zák, emberségből vizsgáznak, ök, a jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézet hallga­tói, fiatalok, akik a tanulás nehéz órái után „második műszakban” a gyerekekért végzett munkájukkal teszik hasznossá magukat. Az intézet hallgatói a vá­rosi tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztályá­val együttműködve, évek óta figyelemmel kísérik a nehéz körülmények között élő gyerekek sorsát. Az idén negyven hallgató keresi fel rendszeresen az állami gon­dozottakat nevelő családokat, illetve a szüleik életmódja miatt veszélyeztetett gyere­keket. A diákok nagy hozzáértést, türelmet és szeretetet igény­lő munkája örömökkel és gondokkal jár. Nevelő és „édes” szülők közönyével, fe- 1 Időtlenségével szállnak szembe a gyerekekért. Ta­pasztalataikról a városi ta­nács egészségügyi osztályát, az ott működő ifjúságvédel­mi bizottságot tájékoztatják. Ennek eredménye, hogy min­dig tudják: hol, és milyen segítségre — megelőző ne­velő munkára, vagy hatósá­gi intézkedésre — van szük­ség. , ÉNEKLŐ RAJOK Az elmúlt évektől eltérően nem egy napba, egyetlen maratoni rendezvénybe sűrítették, hanem február 19. és március 12-e között szervezték meg Karcagon úttörőknek a kulturális heteket. Kilencvennyolc produkciót értékelt a zsűri, s összesen nyolcszáz tanuló szerepelt a sikeres rendezvénysorozaton. Kiemelkedően szép volt az éneklő rajok bemutatója. Az iskolák versenyében az Arany János úti általános iskola szerepelt a legjobban. PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Biztos, ami biztos ala- • pan mindenekelőtt be­csukták az ablakokat, össze­húzták a függönyöket az­tán meggyújtották azt a han­gulatlámpát amely egy ala­csony, széles legalább három személyesnek tűnő rekamié mellett állt. Bódj elfordította a zárban a kulcsot felnyitotta a láda tetejét, s csak akkor kérdez­te meg: — Ki Is öntsem be­lőle? Ez látszott a legcélszerűbb­nek. Úgyhogy Bódi oldalt fordította a páncélkazettát és szép óvatosan kiborította belőle az díszereket Egv pillanat múlva sárgá­sán csillogó kupac állt a ta­karójától védőhuzatától meg­fosztott rekamié közepén. Szinte elvakította őket a ragyogás. Frank most megint a fejé­hez kapott — Atyaúristen! Hiszen «* egy vtalófiáSP* vagyoni Errol nem fognák csak úgy ufc- mukfuk lemondani a grófék. Bódi, ezt keresni fogják mindaddig, amíg az ország területén vagyunk. Sőt sze­rintem még azután is ... S ha ennyire keresik, akkor meg is találják majd... Méghozzá velünk együtt... És mert maga ilyen tömén­telen mennyiségű kincset lo­pott, nem is agyonlőni fog­nak bennünket, hanem föl­akasztani ... Négyszögbe ál­lítják a zászlóaljat, középen lesz majd a bitófa. És Wenkheim alezredes úr sze­mélyesen spiát kezűleg fog­ja a maga nyakára akaszta­ni a hurkot .. Ami még egyáltalán nem lenne baj. de sajnos az enyémre is ... Bódit távolról sem rendí­tette meg ez a nyilvánvaló­an lehangolónak tűnő jóslás Nagy nyugalommal hozzálá­tott — volt hely a rekamié tetején éppen elég —, hogy szortírozza a szerzeményt. CtűJfc gyűrűből voli k£­alább három tucatis4 Bá" adásul szebbnél szebb dara­bok. Kettős gyűrűk. Aztán kis leány kauj jakra való, gyé­mánttal ékesített csecsebe­Pecsétgyűrűk, közepükön hatalmas bíbor vagy boros­tyánsárga ékkővel. Ilyen gyű­rűket szoktak hordani a fő­papok. Aztán méreggyűrűk. Ame­lyek köve alatt kis üres rej­tőzött. Itt tulajdonképpen a ishom keretbe ágyazott ékkő volt maga az ajtó. amelyet fel lehetett pattintani. S amikor kitárult, előtűnt a parányi méregkamra, i — Csak kár hogy most nincs benne semmi már — legyezte meg Frank. Mert annak a mennyiségnek egy tizedrésze. ami egy ilyen kis üregbe belefér, elegendő len­ne ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra megszabadul­hassak magától... BÓtll ÚPP egy aranykeroez» 0 Országon kamaratáne fesztivál Az idén hatodik alkalom­mal. s ezúttal Zalaegersze­gen rendezik meg az orszá­gos kamaratánc-fesztivált, amelyen az ország legjobb együttesei vesznek részt. Az április 12—14. között lezaj­ló háromnapos verseny meg­tekintésére táncszakemberek érkeznek Csehszlovákiából, Finnországból, Franciaor­szágból, Jugoszláviából és Svédországból is. Jubiláló bányász egyletetek Rendhagyó előadások ren­dezésére készülnek a tata­bányai Népházban. A város legnagyobb művelődési házá­ban több, bányászegyüttes is jubilál ebben az évben. A bányász szimfonikus zenekar megalakulásának 75., a tánc- együttes 25., a kórus 15., a színpad pedig a 10. évfor­dulóját ünnepli Nemsokára a helsinki magyar nagykövetség pj épületét díszíti majd Németh János Munkácsy- és SZOT-díjas keramikus művész legújabb alkotása, a „Szamaras pász­tor” RÉQI KÖNYVEK RENESZÁNSZA Ideiglenes böngészde Szolnokon „Régi és használt könyve­ket, nyomtatványokat vásár­ló és árusító bolt” — olva­som az antikvárium precíz, ámde szűkszavú meghatáro­zását a közelmúltban meg­jelent értelmező kéziszótár­ban. Mit lehetne ehhez még hozzátenni? A könyvbarátok szerint az antikvárium cso­dálatos találmány: könyvtár és könyvesbolt egyszerre, a* elmélyült kutatók, a fárad­hatatlan böngészők zarán­dokhelye. A szolnokiak sajnos évek óta hiába reménykednek. Jó- néhányan fájó szívvel emle­getik : Miskolcon, Debrecen­ben, Kecskeméten. Szegeden ‘ van, megyénknek eddig még nem jutott antikvárium. Bá­natunkat négy napra most a szegediek űzték el: antik­vár vásárlási és eladási ak­ciójuk a megyeszékhely ki­sebbfajta szenzációja. Csak közelharc árán A „Szigligeti” könyvesbolt ajtajára bizony elkelne a strandokról közismert „meg­telt” tábla. Ilyen tömeget talán a karácsonyi könyvvá­sár idején láttunk legutóbb. Többedmagammal már az tét nézegetett. Amelyre — zománcozottan — rá volt égetve a tizenkét apostol képmása. A tojásdad formá­jú portrékat — apró csilla­gokként — mély tüzű ékkö­vek választották el (egymás­tól. No és a láncok? Azokból is akadt itt mutatóba min­denféle. Volt például mentekötő lánc. Dióbéllánár Sodrott­lánc. Kígyólánc. \ Szebbnél szebb formációk. S valamennyin látszott, hogy nagvon régi lehet, és hogy kiváló ötvösök műhelyéből kerülhetett ki., A násfákból is össze lehe­tett volna állítani egy ki­sebb gvfHteményt. Némelyi­ket közülük nemcsak gaz­dagon díszítették; nemcsak telerakták különféle színben végül saiátos harmóniát lét­rehozó ékkövekkel. hanem még zománcra égetett ábrák­kal is illusztrálták Egviken két egymásba kul­csolódó kéz. a másikon egy koponya volt látható. De akadtak madarat, faágat és virágot ábrázoló diszítmé- nrek is. Találtak aztán mellboglárt rezgőtűt igazgyöngyökkel dí­szített pártát, kapocspárokat, kalapforgót, férfi és női övé­két. nem is egyet. Mentecsa­tokat, mell ereklyetartót, láncot, azzal egybeépített il- láksta'UrlÁvai, ajtóban szabály« könyök­harcra” kényszerülök — so­káig minden eredmény hí­ján. Messziről — két, há­rom nagykabát felett —pró­bálok tájékozódni, mígnem egy szerencsés pillanatban közvetlenül a könyvekkel zsúfolt polcok szomszédságá­ba jutok. Móra Ferenc „Ének a bú­zamezőkről” című könyvé­nek 1937-es kiadása kerül el­sőként a kezembe, aztán mindjárt egy Strindberg kö­tet; a „Viharos tengeren". Ez utóbbi esetleges érdeklő­dőjét á kiadó már a címla­pon figyelmezteti: „első ki­adásban 2 hét alatt elfo­gyott”. Meglepően sok a sorozattöredék: egy-egy da­rab a Magyar írók arany könyvtára, vagy a Filléres klasszikus regények című gyűjteményből. A legtöbb tizenöt—huszonöt forint kö­zötti áron vásárolható meg. — Nézze — fordul hoz­zám hirtelen egy magas, nagy hajú fiatalember: — Shakespeare összes, hét kö­tetben. Százötvenért veszte­getik, gondolja, hogy meg­éri? Gondolom, de vásárlási szándékát már nem tudom megerősíteni, elsodorják ... Helyette Aszalay József Szei­Itt volt előttük tehát ez a sok-sok drágaság. Valameny- nyi aranyból. Drágakövek­kel, igazgyöngyökkel dí­szítve. Annyi és olyan szép. hogy valósággal beleszédültek, Bódi tért először magához és kezdett mindent nagy óva­tossággal. de ugyanilyen gyorsan visszarakosgatni a páncélládába. Itt van ennék a legjobb helye. Még a kulcsot is ráfordí­totta. amikor az utolsó darab is a helyére került. Azzal fogta a ládát és ügyes mozdulattal becsúsz­tatta a rekamié mellett álló egyik nagy szekrény alá. — Csak azért, hogy ne le­gyen szem előtt. Hátha vé­letlenül ideesz valakit a fe­ne Holnap aztán megpróbá­lunk iobb helyet keresni neki. — Hát persze — helyi­séit Frank. — Megszabadu­lunk tőle. Egyszer s minden­korra. Aztán úgy teszünk mintha soha életünkben nem hallottunk volna róla sem­mit. — Alázatosan leien tem megtartjuk őket. szakaszve­zető úr — jelentette ki eb­ben a pillanatban olyan ha­tározottsággal. Bódi. amely messze fölötte volt annak a határnak, amit „rangja” le­hetővé tett volna neki. llolUkttjuké lemi röppentyűjével ismer­kedem, melyet a bizonyára kiváló szerző (nyomát lel­tem az irodalmi lexikonban) saját bevallása szerint „tör­ténelmi s humoristikai szí­nezettel” énekelt meg. Mit rejt a koffer? Néhány percig most az eladókat figyelem. Idősebb bácsi valóságos könyvhegyet borit kofferjából az asztalra. „Detektívregéftyék, a fiamé volt” — magyarázza, majd még hozzáteszi: „Minek tar­togassam. már minden gyil­kost ismerek ...” Mellettem valakit arra kérnek udvaria­san, hogy körbélyegzős, lel­tári számos kínálatát inkább a könyvtárban értékesítse. — Idefigyelj, ez aztán a zsákmány — rángatja meg váratlanul kabátujjamat a barátom. — Constitntionum Regni Transilvanie, azaz az Erdélyi Fejedelemség Alkot­mánya, Misztótialusi Kis Miklós kolozsvári nyomdájá­ban készült, még 1695-ben, Potom kétszázötven. — A forgalom minden pá- rakozásunkat felülmúlja — mondja Monostori Dezső, a szegedi antikvárium vezetője, a vétel éS” az eladás irányí­tója. — A négy nap alatt közel ötvenezer forint érté­kű felvásárlásra és hasonló mennyiségű eladásra számít­hatunk Tapasztalataim sze­rint elsősorban a használt, nem pedig az antikvár jel­legű könyvek népszerűek ez­úttal — igaz, ilyen a kíná­lat. Akad persze könyvészeti ritkaság is. Pár perccel ez­előtt vettünk három 'köny­vet, az egyik kiadási éve 1574, a másiké 1761, a har­madiké 1773 volt. Ősszel a debreceniek — Szívesen jövünk Szol- nokra. hisz évről évre lát­juk, mennyire szeretik itt a könyvet, az irodalmat. Szin­te féltékeny vagyok a deb­receniekre. ősszel ugyanis ők lépnek a helyünkbe. Bi­zonyára nem fognak csalódni. Távozóban akaratlanul is a Mészáros József szerkesz­tette „Gondolatok a könyv­ről” című összeállítás egyik idézetére gondolok. Régente, mikor a könyveket pem nyomtatták, hanem másol­ták, a könyv pusztulása va­lóságos pusztulás volt: an­nak az (rásrrűnek a halála, amelyet a könw magába foglalt. Manapság mikor a könyveket ezerszámra nvom- tatiák már iogos a remény, hogy a sokezer nyomtatvány közül valamelvik túlélj a műié évszázadokat. Ezt a túlélést erősíti, ezt hosszabbít ja többek között a a szolnoki antikvár akció is. —T Sáráü Ptaag ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents