Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-07 / 31. szám
1974. február 7, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A lakások igazságosabb eloszlását szolgálja Módosították a lakásügyi jogszabályokat Idén. január 9-én hatályba lépett az 1971-es lakásügyi jogszabályok módosítása. / Ennek során a lakások elosztásáról és bérléséről szóló jogszabályok 32 pontjának korrekciójára került sor. Emellett a szociálpolitikai kedvezményekkel és a használatbavételi díjakkal összefüggő jogszabályok módosítására is sor került. A lakosságot érintő változásokról dr. Kolláth György, a városi tanács vb igazgatási osztályának vezetője adott rövid tájékoztatást. Jenő bácsi könyvesboltja LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA ban költözött be a lakásba, hogy a bérlő a lakásból rövid időn belül elköltözik, esetleg meghal, nem kaphatja meg a lakáist. — A módosítás melyik rendelkezését tartja I legfontosabbnak. mit jelent^ ez egy szolnoki lakásigénylőnek? — A lakosság nagy részét érintő rendelkezés, hogy egy személy vagy házaspár csupán egy tanácsi bérlakással rendelkezhet, sőt emellett nem tarthat fenn személyi tulajdonú beköltözhető lakást sem. A rendelkezést kiegészíti, hogy két tanácsi lakást egyidőben az ország területén sehol sem lehet fenntartani, de a tanácsi bérlakás és a személyi tulajdonú lakás egy időben való fenntartása csak egy helységre korlátozódik. — Az említett legfontosabb rendelkezések alapján hogyan értékeli átfogóan a lakásügyi jogszabályok módosítását? — Bár korai még erről értékelést adni, a jogszabályok sok segítséget nyújthatnak a lakással való üzérkedés megakadályozásához. De hangsúlyozom, a jogszabály csak elvi segítséget nyújt. Továbbra is számítunk a város lakosságának segítségére ahhoz, hogy a lakásügyi jogszabály módosítása valóban elérje célját, azt, hogy a még igazságosabb lakáselosztás ügyét szolgálja. Sz. Gy. Őrségi régiségek Több mint ezer jellegzetes őrségi, ma már használaton kívül álló, muzeális értéknek számitó tárgyat gyűjtöttek össze Pankasaon. a község helytörténeti szakkörének tagjai. Az összegyűjtött anyagban 200—250 éves használati eszközök is találhatok, s különösen gazdag a „zsákmányuk” bugyigákból (különleges korsó) és más vizes- és boroskorsókbóL Az értékes gyűjteményt — őrségi szövőszéket, foklát (fából készült világítótest), fatányért. mozsarat, őrlőt, menyasszonyi ládát, bölcsőt, kópi- cot (szalmából készült hasas gabonatároló edényt) diótar- tót és sok egyéb tárgyat, egyelőre a művelődési ház pincéjében őrzik, de a községi tanács és a művelődési ház arra törekszik, hogy a jelentős gyűjtemény megfelelő helyre kerüljön. Hogyan közlekedjünk helyesen? — ezt kérdik a kenderesi fiataloktól, a községi KRESZ-veléikedő versenyzőitől. A győztes, aki a legtöbb írásbeli kérdésre helyesen válaszolt, a járási versenyre jut tovább Nem szélmal Látogatás az öcsödi cigányiskolában Öcsödön évek óta működik cigányiskola. Jelenleg alsótagozatosokat tanítanak két, részben osztott tanulócsoportban. Az első és harmadik, a második és a negyedik osztályosok tanulnak együtt. A felső tagozatot már az új közös általános iskolában kezdik. Nehéz munka odáig egyengetni az útjukat. A két pedagógus, Csík Viktória egy, Seres Alajos hét éve dolgozik itt. Magyarul beszéljen Három oszlopban húszán ültek az osztályban. Nyolc negyedikes, tizenkét másodikos. Csend volt, meglepően nagy fegyelem. Csak az beszélt, akit kérdeztek. Ha valamit rosszul mondott, el kellett ismételnie helyesen. — Egész mondattal felelj, lassan, magyarul! — hangzott a tanító, Seres Alajos utasítása. Ha ezt „magyar” iskolában hallom, iróniát sejtek a szavak mögött. Itt szó szerint kellett érteni. Erről győzött meg a másodikosok oszlopában látott közjáték. Egy kislány hajtogatja a könyvet, és számolja az oldalakat: jek, duj, tri, star. Szomszédja meglöki, mire az fel sem nézve folytatja öt, hat, hét. — Lassan, magyarul! — Alágyújtós könyvből A szünetben Seres Alajos, aki hét éve az öcsödi cigányok köztiszteletben álló „Tanító Ura”, kérés nélkül a cigányiskola támasztotta pedagógiai követelményekről beszél. — Tanterv nem írja elő, hallom negyedszer, ötödször és a gödrökközi cigánygyerekek, a Lovári törzs unokái, dédunokái az olvasókönyv szavaival egy számukra teljesen új világban kalandoznak. Nemcsak a fogalmakkal, hanem az új szavakkal is ismerkednek. Az első padban ülő gyerek Százhalombattáról, a Barátság-kőolajvezetékről olvas, és többszöri nekirugaszkodás után is leveri a lécet: „a kőolajfinomító tartályrengeteiben”. Kijavítják: tartályrengetegeiben. Ismétli, rosszul. A tanító arcán mosoly fut végig, mintha csak ezt mondaná: hiszen még nekem is nehéz! Részekre bontja a szavakat. Van, aki a tartály, van aki a rengeteg szót nem tudja „lefordítani”. hogy a gyereket magyarul is meg kell tanítani, hiszen mindenki ismeri a nyelvünket. Elvileg. Itt ez az első feladat. A tantervet már csak azért is említhetem, mert ez a másik buktató. Azonos a többi magyar osztályéval. — Miért volt szükség aránylag rövid idő után a lakásügyi jogszabályok módosítására? — Több ok miatt. Ilyen volt többek között, hogy a korábbi jogszabályok nem minden kérdésben rendelkeztek egyértelműen, s ez több esetben vitára adott okot. A lakásügyi jogszabály 1971- ben jelent meg. azóta születtek olyan szabályok, rendelkezések — nevezetesen a párt népesedéspolitikai határozata. vagy a munkáslakás építésről, vásárlásról szóló jogszabályok —, melyeket figyelembe kellett venni. Szintén módosításra szorultak azok a rendelkezések is, amelyeket a gyakorlatban végrehajtani nem lehetett, nem váltak be. — Korábban sok vita volt arról, hogy a szolgálati lakás bérlője milyen feltételek mellett igényelhet a szolgálati lakás visszaadásakor pénzbeli térítést. Született-e erre új rendelkezés? — Az új rendelkezés szerint a nem fegyveres testületi lakás bérlője, ha a laJászkáséren aprócska üzlet. Jelentéktelen külsejét csak kirakata teszi meghökkentővé. Az üveg'tnöigőtt tudományos. művészeti könyvek, nagyvárosokßan régóta hiába keresett könyvek sorakoznak. Az üzlet belseje bizony elhasználódott már, de a régimódi vitrinekben könyv könyv mellett áll, egymáson felpolcolva. A kopottas pult mögött idős bácsi, kora és fehér haja jelzi a mögötte álló éveket Tóth Jenő 77 éves: Volt fodrász, jelenleg falusi könyvárus, egyébként nyugdíjas. Gyermekkora óta az olvasás rabja, s a könyv szeretetére másokat is szívesen nevelne. Az üzletben csaknem 60 ezer forint értékű könyv van. Javarészük modern, keO A Horváth-házaspár a két gyerekkel balatoni nyaralásáról érkezett vissza. Miután a koffereket, szatyrokat lepakolták a lépcső aljára, a családfő nyitott ajtót. Be is ment, de néhány másodperc múlva visszatért. Kissé elsápadva mondta: — Ebben a lakásban valaki dohányzott. Horváth sovány, magasra nőtt ember volt. Állandóan a gyomrára panaszkodott. Részint ez okozta, hogy különösen érzékeny volt a szagokra. — Még hozzá valami illatos cigarettát szívtak itt el. Tán nem is egyet — tette hozzá. Felesége mellélépett, behajolt az ajtónyíláson, és beleszimatolt ő is a levegőbe. Nem mintha nem hitt volna férjének, de tudta, hogy túl- érzékeny és hajlamos arra. hogy emiatt felnagyítsa a dolgokat. A szimatolástól nem lett gokkal okosabb. . — Hát... nyújtotta el a I kassal rendelkező szerv javára mond le. pénzbeli térítésre nem tarthat igényt. — A népesedéspolitikai határozat figyelembevételével milyen rendelkezések léptek életbe? — A három vagy ennél több gyermekes családok soron kívül is kaDhatnak lakást, sőt lehetőség van arra. hogy a sokgyermekes családok térítés nélkül, ingyen is hozzájuthassanak összkomfortos. illetve komfortos lakáshoz. Szolnokon 208 több- gyermekes lakásigénylöt tartunk nyilván. Az igazgatási osztály a sokgyermekes igénylők lakás juttatásához külön tervet készít. — A lakásátjátszást milyen új jogszabályok akadályozzák? — A lakásügyi hatóság köteles megtagadni a lakáscsere jóváhagyását, ha a felek szándéka nem a tényleges cserére, hanem a bérleti jogviszony jogellenes átruházására (lakásátjátszásra) irányul. Ugyancsak a lakásüzérkedést tiltó rendelet mondja ki, hogy aki annak tudatáresett szépirodalom, igényes művészi albumok, reprodukciók. Külön polcokat foglalnak el* az iskolai, a diák- könyvtári kiadványok. A könyvekkel zsúfolt helyiségben önkéntelenül adódik a kérdés, mégis ma indíthatott egy nyugdíjast arra, hogy saját házában, minimális összegért, a jászapáti könyvesbolt bizományosaként ilyen lelkesen dolgozzék? A községben mesélik, nem ismer fáradságot. Ha kell, egy- egy kiadvány kedvéért még Budapestre is elutazik. Hogy a jászkiséri }ó példa még hosszú ideig fennmaradjon. Jenő bácsi úgy tervezi, hogy idővel majd átadja az árusítást lányának. Mert a könyv szeretete ebben a családban öröklődik... — veres — szót. — Lehet.. De azért nem mernék rá megesküdni. — Már pedig itt dohányoztak — makacskodott Horváth. Szavai elég baljóslatúan hangzottak. S tán nagyobb hatást is, érnek el, ha nincs olyan szép napfényes koradélután. De ez a békés csönd tényleg olyan megnyugtatónak tűnt, hogy Horváthné joggal ajánlhatta: — Menjünk be, és nézzünk szét a lakásban. Kissé dobogott azért az első lépéseknél a szívük. De hát hamar meggyőződhettek róla, hogy rajtuk kívül senki más nem tartózkodik a lakásban. Legalábbis a földszinten. Horváthné mindenesetre gyorsan kinyitotta az öSszes ablakot, úgyhogy néhány perc alatt alaposan átjárta a lakás minden zugát a friss levegő. Ezek után az, vajon dohányzott-e vajon ideérke- zésük előtt valaki az ő lakásukban, mint vita, mint eldöntendő kérdés, tárgytalanná vált, lévén, hogy megsemmisült a feltételezett tárgyi bizonyíték. Horváth azonban csak nem hagyta magát. — Nézzük meg gyorsan, hogy megvan-e mindenünk. A javaslat ésszerűnek tűnt. Hogy meggyőződjenek értékeik meglétéről, nos ezzel az asszony is egyetértett. A betétkönyv megvolt. Fellélegeztek. Tíz év óta spóroltak, harminc ezer forintjuk volt. Horváth minden áron szeretett volna venni egy Trabantot. Ha ez a pénz eltűnik, életük leghőbb vágya foszlik semmivé. Ám a betétkönyv ott lapult, ahol rejtegették. A szekrényben, a simára vasalt és ropogósra keményített párnahuzatok között. Horváthnénak volt egy pár arany fülbevalója, amit már nagyon rég óta nem használt. Egy nyaklánca, amit a nagyobbik lánynak akart ajándékozni, ha majd sikeresen leérettségizik. Meg egy ezüst karkötő. Ezt is megtalálták. A bon- bonos kristálydoboz háborítatlanul hevert a könyvespolc hátsó zugában, az Üj Magyar Lexikon kötetei mögött. A további ellenőrzendő értékek tekintetében azonban kissé elbizonytalanodtak. Miről győződjenek meg még? Mi az, ami elvihető? Mi az, amit elvihetnek? Szekrényekbe, fiókokba kukkantottak be. Persze csak úgy találomra. Mint aki szúrópróbát végez. De hiánynak sehol nem akadtak nyomára. Helyén állt a tévé, a magnó, a rádió éppúgy, mint a hűtőszekrény, a mosógép, a centrifuga. Ennyi, a lakás háborítatlanságát dokumentáló bizonyíték hatására Horváth is megnyugodott kissé. S csak a konyhában kezdett el újra akadékoskodni. Mint a többi villa lakói, ők is az egykori személyzeti szobát nevezték ki konyhának. S mert — mint a legtöbb kisembernek, úgy nekik is szemük fénye volt a lakás, óvni akarva azt, legtöbbet ebben a helyiségben tartózkodtak. — Nézd csak — mutatott a korláttal szegélyezett sarokba: — Nincs a helyén se a fás-, se pedig a szenesláda. Az volt ugyanis a szokás, hogy mihelyt vége szakadt a fűtési szezonnak, nem használták többet a lépcsőt, amely az alagsorba vezetett. S hogy nagyobb legyen a konyhában a hely, a csapóajtót lecsukták, és odahúzták a tetejére a fás- és a szenes ládát. Az asszony reálisabb és pontosabb volt: — Ott vannak azok. — De valaki kijjebb húzta őket! — Biztos lent van a rabló az alagsorban — mosolyodott el Horváthné. — Ott lapul egy nagy konyhakéssel. Ezek után Horváthnak már mentenie kellett a férji reputációt. Elhúzkodták a ládákat, fölnyitották a csapóajtót, és a család feje elindult lefelé a lépcsőkön az alagsorba. Egyik kezében zseblámpa volt, másikban egy kiérdemesült vasrúd. Rablónak azonban még a nyomát sem találta. Egy kicsit rühellte is magában a dolgot. így leégni a család előtt. S bár kétségei továbbra sem oszlottak el — cigarettafüst, elmozdított ládák —, tanácsosabbnak látta hallgatni és elfeledkezni a dologról, nehogy félős ember hírébe keveredjék, és megmosolyogtassa magát a környékbeliekkel. Ezért aztán ugyancsak meglepődött volna, ha megtudja, mi történt egy hét múlva a 6. számú villában. (Folytatjuk) Az helyes, hogy az legyen a mérce, de az is tény, hogy erről az alapról nehezebben lehet elérni. S mielőtt a „mikrofon-kérdést” feltettem volna, hogy melyek még a nevelési többletmunkák, a fogason függő törülközőkön akadt meg a szemem. — Kézmosás, arcmosás állandó téma. Néha szélmalomharc, mert a telepen, udvariasan fogalmazva, mások a higiéniai követelmények és a körülmények. Itt az is havi feladat, hogy (de ez nem újságba való) megnézzük ... szóval kívülről is, mi van a fejekben. Sajnos akad ... No és hogy belülről mi van, erre ugyancsak az óra alatt kapom meg a választ: amit az iskolában elsajátít a gyerek. Otthon nem tanul hozza. Nem tud tanulni. — Kinek van meg még az olvasókönyve, amit tegnap kapott? Néhány kéz a levegőben. Egy kislány, aki nem jelentkezett: — Már nincs. Begyújtottak vele. Jól égett. Módszertan — fejből Kereshetnénk még a hasonló „érdekes” epizódokat, a nehézségeket, vagy, azokat az apró fogásokat, amelyekkel az öcsödi tanító egyszerre emberi közelséget és katedra-távolságot tudott kialakítani. Kutathatnánk azokat az ötleteket, melyekkel egy-egy új szó, egy olvasmány értelmét tárja fel. Mindez meghaladja egy újságcikk terjedelmét. Gondolkodnivalónk azonban mégis van. A tanárképzőkön, tanítóképzőkben nincs külön tantárgy, de még ismertető óra sem, amely a cigány iskolákban, osztályokban alkalmazott oktatási, nevelési módszerekkel, tapasztalatokkal foglalkoznék. Ettől függetlenül cigányok vannak, iskolába is járnak, s aki velük foglalkozik, tanúsítja, hogy a közösségi szokások kialakításán túl mind az oktatás, mind a nevelés sajátos módszereket igényel. Ennyit tud a kívülálló, de nem sokkal tájékozottabb az a pedagógus sem, aki ebbe belevág. (Rendszerint ezért is „fáznak” sokan ettől a munkától. Öcsödön például nem volt vállalkozó tanító. A két pedagógus Szarvasról és Kunszentmár- tonból ingázik a cigányiskolába). S ha valaki vállalja ezt a feladatot, saját sikerein vagy kudarcain okulva szerez tapasztalatot, melyet alkalom híján nem ad át szinte senkinek. Érdemes lenne fontolóra vennünk, hogy — míg jobb nincs — a megyében hasonló osztályokban vagy iskolákban dolgozó pedagógusoknak legalább tapasztalatcsere lehetőséget biztosítsunk. • Pedagógus-továbbképzésünknek ez is lelhetne egy új, hasznos feladata. I. Zs. . i PAPP ZOLTÁN
