Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-28 / 49. szám

1974, február 28. SZOLKOR MEGYEI NÉPLAP 5 Háromszoros ráadás Rendhagyó irodalomóra a íarga Katalin gimnáziumban Simon István dedikál modernség tartalmi és for­mai ■ problémái, irodalmi és közéleti kérdések. A kérdés—felelet játék izgalma feledtette : az óra résztvevőivel a szűkre sza­bott időt, s közben eltelt egy óra, majd még egy és még a ráadás is. A rendha­gyóból rendbontó óra lett, egy helyett háromra sike­rült, s még eggyel meg­nyújtva négy lett az auto­gram-kérők „jóvoltából”. — Szerencsére a rendtartás és a költő is elbírta ezt. I Zs. Törökszentmiklós, Kunhegyes Új szakmunkásképző iskola Hazai esték — Szolnokon és Jászberényben Felszabadulási televíziós vetélkedő A honismereti mozgalom eredményei iránti növekvő érdeklődés adta a műsorötle­tet a Hazafias Népfront és a Művelődésügyi Miniszté­rium új televíziós vetélkedő­jéhez, melynek első adása április 19-én jelentkezik majd „Hazai esték” címmel. A vetélkédő célja: szűkebb környezetünk mélyebb meg­ismerése, értékeink feltárása. A műsor négy tanárképző fő­iskola — az egri, a nyíregy­házi, a pécsi és a szegedi — „válogatott” csapatai segítsé­gével húsz magyar várost mu­tat be. köztük Szolnokot és Jászberényt. Az egyes adá­sokban minden alkalommal két főiskola csapata és két város vetélkedik. A csapatok természetesen csak a városok aktív segítségével számíthat­nak jó eredményre és vi­szont: a város csak akkor nyerhet, ha az ott vendég­szereplő főiskolai csapat — Szolnokon a . nyíregyházi, Jászberényben az egri — fel­készültebbnek, tájékozot- tabbnak bizonyul ellenfelé­nél. A felkészülés már megkez­dődött. Az egri Tanárképző Főiskola fiataljai Csikós An­dor adjunktus vezetésével a közelmúltban tíz napot töl­töttek Jászberényben. Járták a várost, sőt az egész jászbe­rényi járást; ismerkedtek a tájegység jelenével, múltjá­val, tájékoztatást kaptak a közeljövő terveiről is. A nyíregyházi csapat szolnoki bemutatkozása egyelőre még várat magára, igaz az adás időpontja még távoli: 1975. február 7. Egyébként Szolnok vetélkedő párja Esztergom, míg Jászberényé Sárospatak lesz. A műsor szerkesztői közre­működői azt remélik, hogy e húsz város tükrében kirajzo­lódik majd a felszabadulásá­nak harmincadik évforduló­jához közeledő ország képe. Száz gyerek tanítási órán egy tanteremben még akkor is sok, ha olyan tágas, mint a szolnoki Varga Katalin gimnázium irodalmi előadó­ja. Ez a kép eliér a megszo­kottól — úgyis mondják: rendhagyó. Nemcsak a lát­vány, az óra is. Tegnap délelőtt- a gimná­zium , két magyar tagozatos osztálya teljes létszámban és még sok irodalomszerető ciiílk várta izgatottan a sze­mélyes találkozást a költő­vel, akit már •■;,tananyag­ként” és olvasmányaikból régen ismertek. író úr Ezúttal Simon István nem a tankönyv X. oldalának leckéje volt, hanem egy al­kotó, emberi közelségben az ifjú közönséggel. Az iroda­lomtörténész Koczkás Sán­dor, az ELTE XX. századi ’rodalmi tanszékének mun­katársa vállalta a tanár sze­repét, s a felszabadulás utá­ni magyar köl tőnemzedélc küldetését, politikai jelentő­ségét ismertette, megjelölve Simon István helyét is. S hogy a költő nem csa­pán illusztráció; s az óra nem divat-óra lett, az min­den résztvevő együttes ér­deme, A lelkesen szervező tanároké, a versmondó lá­nyoké, s az őszintén érdek­lődő fiataloké. Simon István nem „nyi­latkozott”, de vallott, derű­sen mesélt önmagáról, az első könyvélményről, a sza­tócstól részletre kapott Jó­zsef Attila kötetről, az első elismerésről. A pécsi Sor­sunk című lapnak küldött verseire Zala megyei falu­jába megérkezett az első válasz, s a. postás a boríték címzése nyomán megadta az addig soha nem kapott cí­met : Simon István tekinte­tes író úr. Tizenhét éves volt ekkor, -m ­Kérdésözön A bemutatás, bemutatko­zás után a diákoké volt a szó. Nyoma sem volt a „ho­gyan ír, ki a példaképe” sztereotip kérdéseknek, de érdekelte őket a költői szemlélet és a politikai el­kötelezettség, sokat idézett verse a Nem elég születésé­nek társadalmi háttere, a 1974-ben tovább javul­nak a szakmunkásképzés tárgyi feltételei. A mun­kaügyi minisztérium a tervek szerint az idén több mint 400 millió fo­rintot fordít új létesítmé­nyekre. Üj iskolát kap egyebek között Fonyód, Sátoraljaújhely, Berety- tyóújfalu, Nyíregyháza, Mór, Kunhegyes és Tö­rökszentmiklós; kollégi­um épül Esztergomban, Budapesten, Dunakeszin, Hódmezővásárhelyen, Egerben, Nyíregyházán és Nagykanizsán; tanmű­helyt létesítenek, hódme- zővásárhelyen, Egerben, Nyíregyházán, Mátészal­kán, Szolnokon, Szom­bathelyen, Kecskeméten és Nagykanizsán, míg ki­bővítik a meglévő sziget­halmi irttézményt. LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA •TX A búcsút szépre ter- vezték. S hogy le­gyen az egésznek némi fa­miliáris jellege is, Frank ko­csiba ültette az egész Dan- ner-családot. és szombat reg­gel lefurikázott velük a Ba­latonra. Danner is, Edit is egy nap szabadságot vett ki. Danner- né pedig már hét elején azon imádkozott, csak jó idő legyen. Sokáig vallatta lányát a Pesten történtekről. Hogy nyilatkozott-e a férfi? S különösképpen, hogy várha- . tó-e a hivatalos lány kérés? Edit igyekezett pontosan reprodukáló] az elhangzot­takat. Azt, hogy a lánykérés lényegében megtörtént. Csak a férfi gondolkodási időt adott neki. — Minek ezen gondolkod­ni? — vágott közbe Danner- né. — Vagy ei akar venni, vagy nem. — Mit csináljak, ha ő akarta így... De anyja csak azt hajto­gatta. hogy mindez csak üres beszéd mindaddig, amíg Frank eléjük nem áll, és a szokásoknak megfelelően meg nem kéri a lány kezét. Edit vállat vont. — Majd meglátjuk. Frank, a remek idő elle­nére is kissé gondterheltnek látszott. — Talán valami baj van? — kezdte faggatni a lány, miközben a Balaton felé szá­guldottak. A féx’íi mereven nézte az utat, amelyen egymást kö­vették az autók. — Nem. Csak egy kicsit elgondolkodtam. . —- Üzlet? Vagy talán va­lami más? Frank' továbbra is az út­ra szegezte tekintetét és elé­je vágott egy Trabantnak, amelyik vagy öt perce csa- linkázott már előttük. — Üzlet is. Meg valami más is. — Összefügg velünk? — Lényegében nem. De attól azért még el kell gon­dolkodni rajta. A Danner-házaspár a hát­só ülésen trónolt, és nagy érdeklődéssel szemlélte a tájat, amely mellett elsuhan­tak. Jelenlétükben aligha bon­takozhatott volna ki érdemi társalgás Edit és Frank kö­zött. Á lányt különben is felettébb zavarta, hogy szü­lei előtt át kellett térnie a magázásra. S ahányszor er­re ügyelnie kellett, hol bosz- szanaodolt, hol meg attól tartott, hogy menten elne- veti magát. . Kellett valami áthidaló megoldást találni. — Bekapcsolná a rádiót, kedves Róbert? Olyan sok itt a csavar, gomb, billentyű, hogy sose tudnám kiismerni köztük magam. — Meg kéne hallgatni a híreket — hajolt előre hir­telen Danner. — De apu, most fél nyolc van. Ilyenkor nem ■ szoktak híreket mondani. . , • * — Tánczenét? . — Hát persze. Frank elfordította a kere­sőgombot. Becsből éppen egy Gershwin-egyveleget közvetítettek. — Ez jó lesz?. — Nagyszerű — dőlt hátra az ülésen Edit. és közben arra gondolt, milyen isteni is lesz majd megmártózni a Balatonban néhány óra múl­va. De először el kellett he­lyezni az öregeket. Frank az Annabellában rendelt három szobát. — Míg ti lepakoltok, ad­dig fni sétálunk egvet — moftdta Edit. •— Maid e^y *jó félóra múlva visszajö­vünk érteitek. Jöjjön, Róbert A füredi sétányon lépked­tek, a nagy fák jótékonyan hús árnyékában. — Tényleg nincs semmi bajod? — kezdte el újra fag­gatni a férfit. — Olyan fur­csán. különösen néztél ma­gad elé, mintha valami rend­kívüli dolog járna az eszed­ben... Nekem meg olyan kellemetlen volt, mert anyáék előtt mag szólni is alig tudtam hozzád. Nav ki vele, mit bánt?... — Régi dolgokon járt az eszem — felelte Frank. — Sok minden eszembe jutott a múltból. — Például? — Például a meghalt fe­leségem. — Pont most? — kérdezte némi megrökönyödéssel , a lány. — Tudod, ő spanyol lány volt. Míg velem meg nem ismerkedett úgyszólván nem is tudott Magyarországról. Esténként sokat meséltem neki arról, milyen is ez az ország. Meg a Balatonról. Azt mondtam, ha még egy­szer visszajutok ide az élet­ben. elhozom magammai és megmutatom neki a Bala­tont. — így már értem — fog­ta karon a lány. — üs kérem, hogy ne haragudj a fag­gatásért. Csöndben lépkedtek to­vább. Edit most már hagyta, hogy a férfi hallgasson, és hogy gondolatai elkalandoz­zanak a múltban. Frank azonban ekkor már nem a feleségére gondolt, , hanem valami egészen másra. (Folytatjuk) FILMJEGYZET Kamaszkorom legszebb nyara Napjaink divatos tárnája a szexuális felvilágosítás. Tklán ennek is köszönhe­tő. hogy a ma kamaszai már nem állnak olyan ta­nácstalanul a nemiség kér­déseivel szemben, mint például jó harminc évvel ezelőtt, 1942-ben, a „Ka- legszebb nya­ra” című film hősei: Ben- j.e, usuy és Hermie. A há­rom jóbarát Benjie szülei­től elcsent könyvből tanul­mányozza a tudnivalókat— 1942, a pusztító világhá­ború éve. Bombák hulla­nak, tankok dübörögnek, városok dőlnek romba; a hasonló korú gyerekek — Európában kenyérért sír­nak. — Mindebből semmi sem jut erre a vakációs, napsugaras szigetre, melv ott fekszik valahol az Egyesült Államok partjai­nál. A fiúk légfőbb gondja: ma, vagy inkább holnap támadják-e meg játékból a parti őrséget, délelőtt vagy délután fürödjenek, és persze, mit rejt Benjie könyve, mi a nagy titok nyitja? Ez utóbbi azért is egyre fontosabb, mert a rámenős Oscy barátnőjét ostromolja, — az ábrándos Hermie pedig a sziget tö­kéletesnek vélt „csodájá­hoz” egy fiatalasszonyhoz: Dorothy-hoz közeledik fé­lénken. Dorothy talán ha öt, vagy hat évvel idősebb Hermie-nél, s férje Ott harcol á nyugat-európai partraszállásnál. Szerelme- sebbnél szerelmesebb leve­lek váltják egymást, tpíg egy szörnyű napon levél helyett távirat érkezik: ~ Dorothy férje hősi halált halt, gépét Franciaország felett lőtték le. A derűs, napsugaras já­ték egyszerre semmivé foszlik; a film hangot, já­tékstílust vált. —- Hermie ugyan a gyász pillanatai­ban részese lesz a nagy ti toknak, de az egyéni tra­gédia átsugárzik a film valamennyi résztvevőjére. —- Kamaszkorom legszebb nyara — hazudja a rossz fordítói cím, pedig egészen másról van szó. Ez a nyár még Hermie-nek igém szép. legfeljebb felejthetetlen .., —sz—ö szór NŐK JLB1LFUMÁR4 V árostör lén °ti tanúf mánvkötet Kiemelhedő személyiségek életrajza Szolnok jubileumára város­történeti tanulmánykötet je­lenik meg. A kb. 40 szériái iv terjedelmű könyv az első a várqs történetében, amely széles körű tájékozódást nyújt Szolnok rég- és közel­múltjáról. A tanulmánykötet nem monográfia jelleggel készül, hanem összefüggő fe­jezetekben ad elemző bete­kintést a különböző történel­mi korokba, jelentősebb vá­rostörténeti eseményekbe. A könyv a tervezet szerint két összefüggő részből áll. Az elsőben Szolnok történetét dolgozzák fel a kutatók a felszabadulásig, a második ■ részben pedig a város ipará­ról, közlekedéséről, kereske­delméről, művelődésügyéről és sportéletéről jelennek meg tanulmányok. A jelentős szellemi és anyagi erőfeszí­tést igénylő kötet a jövő év tavaszán jelenik meg. A kisebb méretű, de a Szo­cialista hazafiságra, és az egészséges lokalpatriótiznius ra nevelés szempontjából is igen fontos kjádványsoroza t a forradalmi munkásmozga­lom kiemelkedő szolnoki sze­mélyiségeinek életét mutat­ja be. Az életrajz sorozat első kö­tete néhány hét múlva már meg is jelenik, Tisza Antal munkásságáról, életút járói szól. Dr. Guth Antal és Kláu- \ bér József életrajzát a Sán­dor Pálról készült tanul­mánykötet követi, majd Tóth Ferencről és Szana Antalról készült életrajz jelenik meg. Előreláthatóan még az idén, F. Bede László életéről ké­szült tanulmányt is közread­ják. A felsorolt kötetek mind­egyike a szolnoki városi Ta­nács támogatásával jelenik meg. — ti — Végre a szabadban Játszhatnak! A kellemes „tavaszi” napsütés kicsalta a játszóudvarra a szolnoki V'osztok úti óvodásokat. Senki se fázik, jó az idő s a játékok most még szebbek, kedvesebbek (Fotó: Nagy Zsolt) * PAPP ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents