Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-21 / 43. szám

9 1974. február 21. r SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 mrríus i-i5E|s,fsök beíratása Orvosi vizsgálat, előkészítő foglalkozások lÁyCHÁZl PENDZSOM ^COOOCOOOOOGOOOC lékét w, • (■yy fyyyyHrwwTrmnfinPOfXaOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOQQQQQOOQOOOOOCiOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOQOOOOOQOOQQOOQOQOOQOQOOQQQQOnnnnnnfify)OQQQOOQQQOOonQnnfionQQQOQQQOQQQQQQQI LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA tanterv anyagot a lehetséges legkedvezőbb feltételek kö­zött tanítják. Az a cél, hogy korszerű módszerekkel, szin­te az egyes tanulókhoz mért foglalkozások eredményeként a gyermekek fejlődésbeli hát­rányait mielőbb pótolhassák, s tanulmányaikat a normál tanuló létszámú osztályokba folytathassák. Akik nem járhattak óvo­dába, azoknak a gyermekek­nek is megkönnyítik, bizto­sítják az átmenetet az általá­nos iskola első osztályába: részükre úgynevezett ál­talános iskolára előkészí­tő foglalkozásokat szer­veznek. A foglalkozásokat április 1- től a tanévzárásig óvodákban, vagy általános iskolákban tartják; s az elemi ismerete­ket, jártasságokat, szokásokat igyekeznek kialakítani, és olyan alapozást adni, amely­re az első osztály munkája épülhet. Az elmúlt évek ta­pasztalatai szerint a gyerme­kek és szüleik egyaránt szí­vesen fogadták a hetenként két-három alkalommal tar­tott foglalkozásokat. Néprajzi kutatások a Börzsönyben A Börzsöny és az Ipoly­menti vidék néprajzilag ha­zánk egyik legzártabb terüle­te, mégis ez a táj tudományo­san jórészt feltáratlan. A szakirodalom is csupán né­hány tanulmányt őriz erről a vidékről. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának néhány szakembere és kül­ső munkatársa ezért meg­kezdte a Börzsöny és kör­nyéke néprajzi kultúrájának, települései történetének, nép­szokásainak, a földművelés Hagyományainak gyűjtését. A kutatók tíz községben tevé­kenykednek. Feltárják a szombathelyi romKertet Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség támogatásával fel­újítják az egykori Pannónia nevezetes emlékhelyét, a szombathelyi járdányi Paulo- vits István romkertet. Csak­nem 40 évvel ezelőtt bontot­ták ki e helyen a föld alól a megyeszékhely másfélezer évvel ezelőtt földrengés kö­vetkeztében elpusztult előd­jének, Savariának több em­TALAR ES PARÓKA NÉLKÜL Négyszemközt a járásbíróval A közeli napokban ország­szerte megkezdődik az álta­lános iskolák leendő első osztályosainak beiskoláztatá­sa. A következő tanévben — az előzetes számítások sze­rint — 151.200 kisfiú és kis­lány kezdi meg tanulmánya­it, 13.600-zal több, mint az el­múlt tanévben. Szolnok megyében mint­egy 6900 elsőosztályost várnak, s ebből a megye­székhelyen UOO-at; két­százzal többet, mint a ta­valyi beiratkozok száma. Az érvényben lévő rendel­kezések értelmében az álta­lános iskola első jsztályába azokat a gyermekeket xeij felvenni, akik hatodik élet­évüket a felvétel évének szeptember első napjáig be­töltik. Beíratásukat a márci­us 1— és 15-e közötti idő­szakban, a tanácsok által meghatározott napokon tart­ják. (A fővárosban a beíratá- sok napja: március 12 és 13.) A szülő avagy a gyermek ne­veléséért felelős más sze­mély, gondviselő kötelessége, hogy tanköteles gyermekét beírassa. A tanköteles korba Táncházba csábít a jász­berényi Déryné művelődési központ hirdetőtáblája. Cso­dálkozásra. töprengésre nincs idő, hisz alatta újabb „rejt­vényfelirat” következik. Az első bemutató cime „Pend- zsom és bandázás” volt. — A pendzsom, a házibuli régi őse a jász lányosházak­nál — segít Papp Imre, az intézmény igazgatója. — A bandázás pedig, jellegzetes férfi mulatság volt: borozás, nótázás — többnyire istálló­ban, szolgalegények között. — És a táncház? * __ Sajátos közművelődési f orma, melynek jónéhány t megyében, sőt már a főváros­ban is komoly hagy-om-in'-ai vannak. A mi célunk: komp­lex népművészeti ismer ^.ter­jesztés megvalósítása. Mint a cím is mutatja, elsősorban a néptánc, a népzene és a nép­dalkultúra népszerűsítésével törődünk majd különös gond­dal. — Mit tartalmaz egy-egy műsor? __ Minden alkalommal m eghatározott népművészeti motívumanyagot mutatunk be, méghozzá kötetlen, szó­rakoztató formában. Lesz ének. zene, tánc, s akár a közönség is bekapcsolódhat a játékba. A műsor közremű­ködői az intézmény művésze­ti csoportjai, élükön a Jász­sági Népi EgyüttesseL Hí­A férfi mustáros bél- •színlángost rendelt. Edit fogast, tartármártással. Előtte kis pohár konyakot ittak, s miközben a két Pin­cér sürgött-forgott körülöt­tük. a lány elnézte Frankot, milyen biztonságsai, miiven halk szavakkal, olykor meg csak a szeme villanásával irányítja őket. Jólesett tapasztalni ezt a biztonságot. Mint ahogy ugyanilyen jó volt kényel­mesen ülni a kárpitozott szé­ken. Azzal a tudattal üldö­gélve. hogy neki itt most semmi dolga-gondia. Csak a szórakozás. A többit a férfi intézi. Nomeg persze a pin­cérek. Akik meg is érezték part­nerében az igazi vendéget, akinek óhaiait a vendár,’átó- sok nemcsak óév tessék-lás- sék módon hajtják végre, hanem készséggel, szinte büsz­kém. Mintha ú£v gondolnák. lépő kisfiúkat és kislányo­kat a lakás szerint körzetileg illetékes általános iskolába kell bejelenteni, illetve be­íratni. A beírás pontos vriejérol a szülők írásos értesítést 'kap­nak, vagy pedig o tanácsok falragaszokon, az igazga ok az iskolák kapuin, Jürdeto tábláin elhelyezett közlemé­nyen tudatják annak rendjét. A szeptemberben első osz­tályba lépő gyermekeknek kötelező orvosi vizsgálaton kell részt venniök. Budapesten és egyet vidéki városokban — ahol ehhez a feltételek biztosítottak — kí­sérleti jelleggel az orvosi vizsgálatot kiegé­szítik lélektani-pedagó­giai vizsgálódással is hogy megállapítsák: a gyer­mek képes-e megfelelni az iskolában reá váró követel­ményeknek. Azokat a gyer­mekeket, akik szellemileg ugyan épek, de fejlődésükben időlegesen lemaradtak — az érintett szülők egyetértésével — kisebb tanulólétszámú 12—15 személyes osztályokba helyezik. Itt az elsőosztályos vünk persze vendégeket is. Az első bemutatón fellépett például a keszthelyi „Georgi- con” táncegyüttes és a „Gu- zsaly” zenekar. — Milyen gyakran rendez­nek majd táncházi délutáno­kat? — Egyelőre, havonta egy alkalommal. Sok függ termé­szetesen a közönség vélemé­nyétől. Mi bízunk e forma sikerében, olyannyira, hogy szeretnénk ezt más műfajban is megvalósítani. — Mi a közeljövő tervei? — Szólistákat, Röpülj pá­va-köröket látunk vendégül hamarosan, sőt megrendez­zük egy-egy népművész ka­marakiállítását. Kupái Sán­dorrá, Rusói Istvánra. Kántor Sándorra gondoltunk töb­bek között. Itt szeretném megemlíteni, hogy a táncház állandó főszereplője, a Jász­sági Népi Együttes április 6—7-én minősítő versenyen vesz részt Hódmezővásárhe­lyen. A negyverftagú csoport a napokban új vonószenekar­ral bővült, de bíztató az utánpótlás is: működik ifjú­sági, úttörő-, sőt kisdobos táncegyüttes. Jászberényben egyre többen szeretik e mű­fajt, s reméljük a táncház még újabb híveket toboroz... H. D. hogy most megmutathatják, mit tudnak. Persze nem egészen ma­guktól és nem is egészen va­lami speciálisan kifinomult lélektani hetedik érzék ha­tására ismerték föl ezt. Frank hozzásegítette őket a gyors tisztánlátáshoz, amikor szin­te észrevehetetlen mozdulat­tal egy ötvenest csúsztaWt a tekintélyesebbnek látszó pincér zakózsebébe. Mielőtt még az étel elké­szült volna, már hozták a bort. Ezt Edit választotta. Ba­dacsonyi szürkebarátot. Hoz­zá ásványvizet és öblös üveg­csészében ’égkockákat. — A kellemes estére — mondta Frank, amikor koc­cintottak. — Egyetértek — nézett a szemébe Edit. — Sőt.' Ami az eddigieket illeti, a kellemes­ség már el is kezdődött. Valóban, a bor kitűnő volt Tisztán itták, nem keverték vízzel, hiszen a lassan szét­olvadó jégkocka leve már úevis szennvezett valameny- nyit a szürkebarát áttetsző, aranvló ragyogásán. Csak utána öblítették le mindig a torkukat egy kis ásványvízzel. — Hiába, a hazai borok­nak nincs párjuk... — Miért, én azt hallottam, hoav Spanyolországban is na­gyon jó borok teremnek... Frank úira töltött. — Az egészen más. — Hogv-hogy? — A spanvol bor lecsapja az embert. Tüzes szenvedé­lyeket ébreszt, valósággal fel­forral ía az agyat... — És az olvan nagy baj? — pillantott rá kissé hamis- ká- rrocoP"al Edit. A férfi komolv maradt. — Nos. a spanyoloknak nem. Csak az idegennek. Akik ilyenkor nem tudnak mit kezdeni a szenvedélyük­kel ... A szobában, vágni lehetett a füstöt. A karcsú pálma alatt, a hosszú asztalon vas- kosabbnál vaskosabb iratkö- tegek társaságában csikkel teli hamutartó. — Korán kezdődhetett a mai nap. Még csak kilenc óra, és már egy tucatnyi ci­garetta ... — Nem, én nem dohány­zóm, — öntötte ki nevetve a hamutartó tartalmát dr. Haj­nal Mihály, a törökszentmik­lósi Járásbíróság elnöke. — Rövid munkaértekezletet tar­tottunk a kollégákkal. A tár­gyalóteremben nem érnek -á, hát ilyenkor szívják. Eng-m nem zavar. Sőt tudja mit? Nem bánnám, ha több bíró füstölné tele ezt az irodát. t Kevesen vagyunk — Kevés talán a bíró. és túl sok a bűnöző, a pereske­dő? — Nem erről van szó. Egy esztendeje élek és bírásko­dom itt. Szó sincs arról, hogy Törökszentmiklós a bűnös fe­kete város. Hogy itt több a bűncselekmény mint más­hol. — Tavaly körülbelül negy­venöt a büntető- és nyolc­van—kilencven polgári ügy futott be havonta. — Hallottam, hogy nem­egyszer késő estig tárgyalt. — Nemcsak sok, de meg­alapozott döntést kell hoz­nunk, és ehhez időre, nagyon sok időre van szükség. Né­gyen vagyunk bírák itt, Tö- rökszentmiklóson. Kevés, ez igaz. De sajnos, minden vi­déki bíróság hasonló gonddal küszködik. — Miért nem vonzza ma a fiatal jogászokat a bírói pá­lya? — Azt hiszem, sokkal több joghallgató álmodott arról, hogy bíró lesz. mint ahányan végül is a bírói pulpitusra felkerültek. Miért? Na", mit gondol? — ingatta sokatmon- dóan a fejét. — Mert a hiva­tás vonzerejét a gyenge fize­tés közömbösítette. Figyel­te? Múlt időben beszéltem. Mert ha lassacskán ugyan, de egyre több jut a bírók borí­tékjába. Már éppen kérdezni akar­tam, de megelőzött: — Nem is olyan régen még, mint vezetőnek Tiáromezer forint volt a fizetésem. Ma és itt Törökszentmiklóson a fél éve kinevezett bíró már 3 ezer ötszázat visz haza. És hetvenötig négyezer felett lesz a fizetésük. Igaza van, ezért az egyetem után még három évig tanulni kell. (Két év fogalmazói idő. egy esz­tendő szakvizsga.) Dehát bár­mennyire is színvonalas és gyakorlatias a mai jogász- képzés, az iskolapadból sen­Mikor egy pillanatra el­hallgatott. a lány közbekér­dezett: — Ezt nem egészen értem. Hogyhogy nem tud­nak mit kezdeni a szenve­délyükkel? — Nézze, maga soha nem élt külföldön. így nem tud­hatja. hogy aki máshonnan érkezett valahová, az hiába illeszkedik be. hiába tanulja meg kitűnően a nyelvet, hiá­ba sajátítja el a legintimebb szokásokat is,... az halála napjáig ennek ellenére csak idegen marad az ottaniak szemében. — Minden tekintetben? — Különösen a szerelem­ben. És nem véletlenül. Ez az emberi kapcsolatoknak az a területe, ahol egyáltalán nem lehet alakoskodni. Leg­alábbis bizonyos helyzetek­ben nem. Mit gondol, miért járnak haza annyian a nyu­gati országokból feleséget ke­resni? — Mert jő a hírünk. Azt mondják rólunk, dolgosak vagyunk és hűségesek. — Nem egészen. A spanyol lánvoV écp olvan dolgosak és hűségesek mint a magyarok. De — spanyolok. A kint új élete* k«’HőVnek pedig ma­gyar lány kell. Érti? Olyan, aki nem idegen. E^it most közbekérdezett, egy kicsit asszociatív alapon: — Maga bizonyára nős? ki sem ülhet mindjárt a bí­rói székbe. — Saját tapasztalatból is mondja? Katedráról a fogalmazói székbe — De még mennyire. Én még a tanári asztal mögül sem ülhettem oda. Csodálko­zik? Tanszékvezető adjunk­tus voltam Szolnokon, a köz­lekedési egyetem párttörténe­ti tanszékén. Az intézmény i a mai bíróság épületében volt, és csak 1957-ig műkö­dött. A sors furcsa tréfát űzött velem. Az egyetem megszűnt, és én ottmaradtam a házban. — Az adjunktusból bírósá­gi fogalmazó lett? — Méghogy fogalmazó? Mindenes! Addig gépírónő­nek diktáltam, attól fogva pedig két üjjal püföltem a gépet. Címeztem az idézése­ket, éjjel-nnnpa! tanultam a jogot, a bírói gyakorlatot. Sohasem felejtem el azokat a kemény hónapokat. Szeren­csémre remek tanítómeste­rem volt: Pál Laci bácsinak köszönhetem (aki ma a me­gyei bíróság egvik tanácsve­zetőjel. hogy bíró lettem. — Két év múlva már a szolnoki Járásbíróság elnök- helyettese, 1962-ben a veze­tője és rá egy évre mégis elmegy a qvönqyösi Járásbí­róságra. Miért? — Itt az Alföldön. Kőtel­ken születtem. Gyermekko­rom óta a hegyekbe kíván­koztam. Csendes kis városba, egv hegy lábánál. Hát elmen­tünk ... — És visszajött. Tiszta lelkiismerettel — Igen 1972-ben. mert még a hegveknél, a fenyveserdők­nél is többet jelenthet a j<5 munkahelyi légkör. És tud­tam. hogv ezt Szolnok megyé­ben találom meg. A bírásko­dás kiegyensúlyozott, teljes embert kíván, akinek egy a fontos, igazságos ítéletet hoz­ni. amire még a vádlott is azt mondia (na nem hango­san. csak úgv masában): eny- nyit megérdemeltem. nem tudtam átverni a bírót, nem vette be a mesémet. — Sosem volt lelkiismeret- furdalása? Kétsége, hogy ta­lán tévedett? — Tiszta lel ki ismerettel fekszem és kelek. Akkor is ha felmentő ítéletet hozunk, és akkor is. ha súlyos szabad­ságvesztéssel büntetünk. — A megérzés, a közvéle­mény. vanv egy-egy hatásos vád- és védő^eszéd vem be­folyásolja a döntését? — Elmondok egy példát a — Voltam. Sajnos, két év­vel ezelőtt meghalt a felesé­gem. Rákban, Hangulatrontó fordulatot vett a társalgás, de szeren­csére hozták a vacsorát. Míg a pincérek villám­gyors mozdulatokkal szét­rakták a tálak tartalmát, s míg telepakolták az asztalt a vacsora minden járulékos termékével, addig újra bele­kóstoltak a borba. Már a tányérról felszálló szagok is sokat elárultak a vacsora minőségéről. A bél- szinlángos erős. fűszeres sza­ga kellemes eleggyé egyesült a fogas kissé pikáns illatá­val. — Na és ezek az ízek! Hiá­taa járja végig az ember az egész világot, sehol nem ta­lálhat ilyenre. ___ — Hát igen. Ahogy a köz­mondás mondja: ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szí­ve vissza... — Az ételekre ez -sokkal jobban illik. Csakhát arra nincs ilyen találó közmondás. — Vaev van, csak mi nem tudunk róla. — Hát az bizonv meglehet — mosolvndott el a férfi. Ekkor lépett oda a prímás az asztalukhoz. (Folutatjuk.1 4 megérzésre. A vádlott vissza­eső volt, betöréses lopásért kétévi szabadságvesztésre ítélték. Fellebbezett és kérte, helyezzük szabadlábra. Nem kell attól tartani, hogy elszö­kik. Hajthatatlan voítam. A tárgyalásokon flegmán, arro­gánsán viselkedett, végig az volt az érzésem, hogy egy mindenre elszánt ember áll előttem. Maradjon csak a rács mögött. Még aznap, ami­kor kísérték vissza a fogdá­ba, megszökött az őröktől. Természetesen néhány nap múlva elfogták. A másodfo­kú bíróság a fogolyszökésért járó büntetéssel együtt 18 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Szabadulása után né­hány hónappal nyereségvágy­ból elkövetett emberölés vád­jával állt a bíróság előtt Húsz évre ítélték. Sohasem felejtem el az arcát, a sze­mét, a mozdulatait. Egy pillanatra megállt a beszédben, majd elgondol­kodva folytatta: — Hatással van-e rám a közvélemény? A tiszatenyői vasúti szerencsétlenség ügyét tárgyaltuk. A mozdonyveze­tőt vádolták, le is tartóztat­ták. Óriási érdeklődés kísér­te a tárgyalásokat. A terem­ben mindig telt ház volt, és érezhetően mindenki a moz­donyvezetőnek drukkolt. Mi­kor szabadlábra helyeztük, szabályos színházi vastaps fo­gadta a végzést. S nekem ab­ban a percben kételyem tá­madt. Egy pillanatra felme­rült bennem, talán hibáztunk, és a közvélemény hatásának engedtünk, amikor azt ai embert szabadlábra helyez­tük. Nagyon megnyugtató, ha a bíróság döntésével meg­egyezik az emberek vélemé­nye, de nem befolyásolhatja. Sőt a fordítottja sem szeren­csés. Bosszantó, ha egy jo­gász a tárgyalóteremben nem tényekkel, hanem hatásvadá­szó jelenetekkel próbál az emberekre hatni. Tekintély formaságok nélkül — Ez épp oly felesleges, mint a fekete talár és a fehér paróka? — Így van — helyeselt. — Nincs olyan talár és paróka, amivel tekintélyt lehet kivív­ni. Kellenek a külsőségek, nem lehet farmernadrágban ítélkezni. Azt akarjuk, hogy aki belép a tárgyalóterembe, vegye le a kalapját, tisztele­tet és bizalmat érezzen az igazságszolgáltatás iránt, és ne azt, hogy színházba lé­pett, ahol parókás emberek szerepet játszanak, ahol a bíró hidegen a vádlottak fe­jére olvassa főbenjáró vétke­iket, és az ügyész rosszindu­latú keresztkérdésekkel bom­bázza még a tanúkat is. Másoktól hallottam, hogy dr. Hajnal Mihály sajátos hu­morával, rendíthetetlen nyu­galmával, emberséges, követ­kezetes kérdéseivel közvetlen légkört teremt a tárgyalóte­remben. „Emlékszem egy vé­dencemre. aki szemmel lát­hatóan nagyon jól érezte ma­gát a tárgyaláson, és nagyon meglepődött, amikor súlyos börtönbüntetést kapott — mesélte egy ügyvéd. Tudom, hogy azóta is mesz- sziről kalapot emel a bíró­nak. Pedig csak később jött rá hogy földiek. Hiszen több­ször látta a bírót Kőteleken, amint kockás ingében 70 éves édesanyja kertjét kapálta. Kovács Katalin A VIHARBÓL Uj Shakrpeare- balett Eck Imre Liszt-díias. ér­demes művész a Pécsj Balett művészeti vezetőíe a hel­sinki opera felkérésére ba­lettet írt Shakespeare: Vihar cín.r drámáiéból Sibelius zenéiért. A drámairodalom óriásának életművét összege­ző vihar táncváltozatának betanítására Eck Imre rövi­desen Fjunországba utazik. PAPP ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents