Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

MT4. febniAr T9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó vásár volt Divatos holmikat kínáltak a boltokban Bő készíet leértékelt árukból — Kötött ruházati cikkek és méteráruk sikere Énről évre jobb! — Ilyen véleményeiket hallottunk aa 5dei téli vásár első napjai­ban. s az utolsókon is. Va­lóban. a kereskedelem évről évre jobbnál-jobb választék­kal, nagyobb árukészlettel, s jó. divatos cikkekkel várja a vásárlóikat a téli kiárusítá­son. A vásár ideje alatt sok­szor jártunk a megyeszék­hely és a vidéki városok Iparcikk, ruházati boltjaiban, áruházaiban. Szinte minde­nütt azt tapasztaltuk, hogy nem divatjamúlt ruházati cikkeket, hanem divatos, egész évben kelendő árukat kínáltak. A fehérneműk, pizsamák olyan gozdag választékát ad­ták olcsóbban, hogy szinte az is vásárolt, akinek különben eszébe se jutott volna. Ugyancsak jó volt a sok hasznos gyerekholmi árle­szállítása. Sokat beszélünk a családosok, különösen a nagycsaládosok gondjainak enyhítéséről. — Nos, a téli vásárán a szülők kedvükre válogathattak gyermek fe­hérneműben, felsőruhákban, kabátokban és cipőkben is. Örömmel mondta Dénes János, az iparcikk kiskeres­kedelmi vállalat áruforgalmi főosztályvezetője: — Szolnoki, valamint jász­berényi, mezőtúri, martfűi, törökszentmiklósi, kisújszál­lási, tiszafüredi és kunszent­mártoni boltjainkban, áruhá­zainkban rekord forgalmat hozott a mostani téli vásár. Tavaly hat és fél millió fo­rint értékű ruházati cikket adtunk el két hét alatt. Most pontosan 11 millió 200 ezer forintot hagytak nálunk a vásárlók. Nagyon örülünk, hogy elé­gedett emberek távoztak bolt­jainkból. Nálunk különösen a méteráru volt kapós. Nyo­mában a kötött- divatáru aratta a legnagyobb sikert. A Centrumban is csupa jó hírt mondtak. A téli vásár ideje alatt a konfekció osz­tály volt a legforgalmasabb. Sok kabát, férfiöltöny, női és gyermekruha fogyott, sok jó minőségű, divatos cikket vá­sároltak náluk a szolnokiak és a vidékiek — mert sokan még mindig azt mond iák; Centrum csak egy van a me­gyében. Az biztos, hogy a Centrumban se panaszkod­nak — félmillióval többet árultak az idén, mint ta­valy. Pontosabban a téli készlet 98 százaléka fogyott el a szolnokiak közkedvelt ruhá­zati, felsőruházati boltjában, a Május 1. Ruhagyár Elegánt üzletében. Rengeteg bőr. ser­tésvelúr kabát, zakó — a le­hető legdivatosabb szabású — kínálta ott magát a téli vá­sár ideje alatt, igen elfogad­ható áron. Két hét alatt, ez az aránylag kis üzlet kere­ken 1 millió 200 ezer forint értékű kabátot adott el Szol­nokon. Hát ilyen vásár volt a mos­tani. Aki járta az üzleteket, áruházakat, túlzás nélkül megállapíthatta; jó vásár volt S. J, Az integráció hétköznapjai Húszezer szerszám a csornaiban Fejlődni, de milyen terüle­ten? — így hangzott a kér­dés 1967 végén az Irodagép- ipari Vállalat vezetői számá­ra. A gyár akkor, zömében, irodai sokszorosító berende­zéseket készített; nem a leg­újabbakat és ezért látszott, hogy ezekből a gyár hamaro­san képtelen lesz megélni. A hazai piac igényei a vállalat kapacitásához mérten nem nagyok — a nemzetközi, a KGST és a nyugati országok megrendelői pedig csak kor­szerű termékeket hajlandók megvenni. Fejlődni, de merre? — jo­gos volt tehát ez a kérdés az 1CÍV számára, de még jogo­sabb a második: fejleszteni, de meddig? Könnyű a kérdé­sekre válaszolni, ha a gyár­nak van bizonyos időelőnye és természetesen megfelelő anyagi , tartaléka, kitartása. Egy-két nagysorozatban fu­tó, jól fizető termék mellett megengedhető sőt, a jövőre készülve kötelező, hogy a fej­lesztők valami teljesen új­ban kezdjék tömi a fejüket... No, de a 60-as évek végén az 1GV nem volt ilyen helyzet­ben. Felzárkózás — félév alatt Gyors tájékozódás követ­kezett; a KGST-országokban mire van igérfy; mire érde­mes áldozni; szellemieket, anyagiakat koncentrálni. Esetleg irányt venni a sza­kosodásra; remélhető-e eh­hez valahonnan fejlesztési segítség. A nyomok az NDK Seeura gyárához vezettek, mert a KGST-piacon és itt­hon is rohamosan nő a ke­reslet a korszerű, a sokat tu­dó pénztárgépek iránt; a Se- curának volt ilyen, és hajlan­dó volt átadni azt valamelyik KGST-országnak. A kész konstrukcióval együtt felkí­nálták a technológiát, a gé­peket, a szerszámokat, és az eddigi fejlesztési eredményei­ket, mert ők más finomme­chanikai termékek gyártásá­ra akartak koncentrálni. Az IGV hagyományaitól, szak­embereinek tudományától pe­dig nem volt túlságosan ide­gen a pénztárgépek gyártá­sa... Végeredmény: 1968 márciusában megkötik az NDK-beli Seeura és a magyar gyár között a szakosodási megállapodást, melynek ér­telmében a 70-es évektől az IGV gondoskodik a KGST­ról a Seeura pedig abbahagy­ja a gyártást. Az IGV vál­lalja a pótalkatrész, a szer­viz ellátását a már korábban eladott Seeura gépeknél is, vállalja a további fejlesz­tést ... Egy ilyen „jól fizető” gyárt­mányhoz szükséges fejlesztési idő így, a betanulás és a „hurcolkodás” idejére rövi­dült. Amíg 200 magyar szak­ember a Securánál tanult, el­kezdődött a költözködés is: egyebek között 20 ezer szer­számot kellett vasútra rakni, továbbá több száz célgépet, rengeteg gyártási dokumen­tációt ... Viszont így való­ban 6—8 hónap alatt az IGV felzárkózott a pénztárgép gyártás nemzetközi élvonalá­hoz. i Árut Igényel a pénztárgép Az utóbbi három évben már vadonatúj típusokkal rukkolt ki az IGV. Ráadásul a vásárlók örömére a hagyo­mányos pénztárgépet is fel­újították. Kivehető, cserélhe­tő fiókokkal látták el a régi masinákat, s így a pénztáro­sok műszakváltásakor a tá­vozó pénztáros egyszerűen elviszi magával a pénztartó fiókot — az öltözőbe, ott csi­nál kasszát, a váltás pedig hozza a saját, üres pénztar­tóját — s máris kattog a gép tovább, nem kell bosszankod­ni. hogy „... tessék várai, nem látja: váltás van!” Az új konstrukciók között említésre méltó az úgyneve­zett pincérgép. Ez a felszol­gálók munkáját egyszerűsí­ti, nem kell többé felírónő, gyorsulhat a kiszolgálás a nagy éttermekben. Egy-egy ilyen gép 4 pincér elszámolá­sát végzi, úgy, hogy egy-egy pincérnek külön kulcsa van a gép egy-egy külön regisz­teréhez. O üti be tehát a gép­be a felszolgált ételek, italok árát, ha téved — nem szid­hatja a felírónőt... A Jász­berényi Hűtőgépgyárban az USA Tyler cégétől vásárolt licens alapján 120 millió fo­rint értékű áruházi felszere­lést gyártanak az idén. Ha­zánkban és a szocialista or­szágokban újdonság: a Tyler- család pénztárpultja, ame­lyikkel megszüntethető az áruházakban a pénztárak előtti „dugók”. A gépektől blokkolás után futószalag szállítja el az árut, s így a vevők a fizetés után, tolon­gás nélkül, v ebe tikját az élel­miszereket. A gyár megren­delői között a Szovjetunió, Bulgária és Csehszlovákia szerepel. Egy másik új modell a nagy áruházak ügyvitelét gyorsítja azzal, hogy ez a ké­szülék akár harmincad magá­val számítógépre kapcsolha­tó, ilyenmódon az áruház ve­zetői pillanatonként tájéko­zódhatnak: a pénztárgépek jelzése szerint mennyi a be­vétel, miből, mennyi fogyott, mit kell gyorsan pótolni a raktárból. Automaták a Szovjetuniónak Mindkét új változat, arra az egyszerű alaptípusra épül, amelyet 5—6 évvel ezelőtt át­vett a gyár a Securától. Jó példák ezek ahhoz, hogy a jól megválasztott licenc, vagy kooperáció, vagy szakosodási megállapodás mennyire fel­gyorsítja egy-egy gyár mű­szaki fejlődését. Az IGV ez­zel a fejlődéssel magára von­ta a nemzetközi figyelmet, s ennek köszönhető bizonyos mértékig egy újabb integrá­ciós megoldás. Szovjet part­nereikkel ugyanis nemrégi­ben kötöttek szakosodási szerződést, amelynek értel­mében az IGV látja majd el a szovjet piacot szedőírógé­pekkel — főképp annak leg­újabb, automata változatával. Ehhez termelési kooperáció is tartozik: az irógép-részt, amelyhez a magyar találmá- nyú részegységet hozzáépítik — az NDK ipara szállítja. Az IGV, a 60-as évek ele­jén még szinte „neve sincs” kisüzem volt; a 70-cs évek derekára pedig nemzetközi hírű, tekintélyű — közép­európai méreteket és az ága­zatot tekintve — jelentős tel­jesítőképességű gyárrá vált. Mindez annak az eredménye, hogy a nemzetközi munka- megosztás egy jól kiválasz­tott láncszemét sikerült meg­ragadni ok, megtartaniolc. Sok gyárunk számára kínálkozik ilyen lehetőség, ha hajlandók a megszokott körből, a meg­szokott gondolatok pályájáról kilépni, s túltekinteni szű- kebb hazájuk mesgyéin. A jubileumát ünneplő KGST, a tagországok törekvése és igé­nye — ehhez megadja az ob­jektív politikai és gazdasági keretet. 4 FEBRUAR KÖZÉPÉN Adják ét az Autóalkatrész Kereskedelmi Vállalat új, 16 mé­ter magas, 2000 négyzetméter alapterületű magasrakiárát. Az új tárolóhelyiség 1000 vagon áru raktározására alkalmas. Az alkatrészeket minikonténerekben tárolják és a szállító-berendezéshez kapcsolt ICL Komputer a megfelelő kód alapján nyilvántartja, kikeresi, sőt egy rakodógép segítségével teherautóra vakja a megfelelő alkatrészeket. Ax óriási rektárban — amelyben 15 ezer féle alkatreszt tárolnak — mindössze heten dolgoznak Készül az ötödik ötéves terv A negyedik ötéves terv vé­géhez közeledve mind több szó esik a népgazdaság 1976 —80-as évekre szóló ötödik ötéves tervéről. Az ötödik öt­éves terv elkészítése nagy feladat. 1972 óta dolgoznak rajta a szakemberek. A tervelökészítés fontos ré­sze a mostani, a negyedik Öt­éves terv már megvalósult eredményeinek elemzése. Felmérték az 1970-es évek ben hozott, elsősorban beru­házási, nemzetközi együtt­működési, pénzügyi döntések és folyamatok hatásait. A tervkészítés érdemi mun­kája a múlt év első felében kezdődött. A tervelőkészítés sokoldalú munkája közül leg­fontosabb a műszaki-gazda­sági és a gazdaságpolitikai koncepció kidolgozása. Az Országos Tervhivatal, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az ágazati mi­nisztériumok közreműködé­sével harminchét műszaki­gazdasági témáról készült komplex tanulmány, fejlesz­tési javaslat. A tervelőkészí­tés munkájába most először népgazdasági tervező szervek mellett az ország gazdasági életében különösen fontos je­lentőséggel bíró vállalatok is bekapcsolódtak. Ugyanakkor már- a múlt évben megkez­dődtek a KGST-országokkal Rákóczi falván Márciusban nyílik a Napfény Étterem A Rákőczifalva és Vidéke ÁFÉSZ legutóbbi igazgatósá­gi ülésén, az elmúlt évről szóló beszámolóból kitűnt, hogy lényegesen javult a la­kosság élelmiszerrel és köz­szükségleti cikkel való ellá­tása. A tavalyi forgalom 2.04 százalékkal haladja meg az előző évit. Ezeken túl két dolgot kell még kiemelni a jelentésből. A csaknem négymillió fo-# rint költséggel épült , Nap­fény Étterem megnyitását március elejére tervezik. A négyszáz adagos konyha a termelőszövetkezeti dolgozók étkeztetési gondjait is meg­oldja. A másik figyelemre méltó tény az, hogy a tagsá­gi érdekeltségi alapból első Ízben ad a szövetkezet az ar­ra különösen rászoruló idős. egyedül élő tagoknak segély­ként 500 forintot. Az idei célkitűzéseket a lakosság igényeinek még- tel­jesebb kielégítése és a józan megfontoltság jellemzi. — Egyetlen nagyobb beruházást terveznek. Rákócziújfaluban egymillió forintos költséggel kis ABC-áruház énitését ter­vezik. Az ÁFÉSZ taglétszá­ma jelenleg 1356. a szövetke­zet február 18—19—20-án tartja részközgyűlését, ame­lyekre a meghívók mellett a tagság kézhez kapja az igaz­gatóság részletes tájékoztató­ját is. ......................... i s a tervezgetések. A nem­zetközi koordinálás első sza­kaszában a kölcsönös áru- szállítás, a nyersanyag- és enerigaszállítás kérdései ke­rültek szóba. Ezekben a hónapokban az előkészítő munkák r datait dolgozzák fel, rendszerezik, egyeztetik. Az előkészítő munka alap­ján kialakuló, fóbb tervcélod kát tartalmazó tervkoncepció 1974 közepére megvalósul. A koncepciót párt- és kormány­fórumokon vitatják meg. Négy évvel ezelőtt egye­sült a Karcagi Ruházati Szö­vetkezet a Budapesti Ruha­ipari Szövetkezettel, azóta annak 2. számú üzemeként dolgozik tovább. A százhat­van, túlnyomórészt nőket fog­lalkoztató üzemben svájci megrendelésre férfi, női és gyermekpantallókat készíte­nek. Jó mimikájukat fémjelzi, hogy az egyesülés óta min­den évben túlteljesítik tervü- i két. Tavaly például a szö­vetkezet kilenc üzeme közötti munkaversenyben az első he­lyen végeztek. A dolgozók elégedettek a munkahelyük­kel. ami nem is csoda, hi­szen az odakerült fiatal lá­nyok közül az ügyesebbek né­hány hónap elteltével a két­ezer forintot is megkeresik, és a havi átlagkereset is ma­gas: 1600—1800-forint között van a szövetkezetben. A jó munka eredménye, hogy a tavalyi nyereségrészesedés is meghaladja az egyhavi kere­setet. Tóth János üzemvezető el­mondotta, hogy idei tervük­ben több mint 320 ezer pan­talló gyártása szerepel. A (Tudósítónktól.) A mezőtúri Dózsa Cipőipart Szövetkezet, amely termékei­nek több mint 90 százalékát exportálja, több újdonsággal jelent meg az idén a kül­földi vásárló partnerek előtt Az NDK részére megkezdték a férfi és női nyersgumítaloú cipók szalagszerű gyártását. Az olasz importból szárma­zó, mézszínű nyersgumitalp felső részét az újpesti Tán­csics Bőrgyár által gyártott mokkaszínű bőrből készítik. Az igen tetszetős kivitelű és tartós lábbelikből eddig 80 ezer párat 10 ezer férfi és 20 ezer női cipőt gyártottak. A külföldi piackutatások al­kalmával megállapították azt is, hogy férfiak körében is keresett tennék a magasított Szovjet közreműködéssel A szovjet—magyar gazda­sági' kapcsolatok évről évre erősödnek. Ha erről térké­pet készítenénk, 86 pontot kellene feljegyezni; ezek azok az ipari komplexumok és vállalatok, amelyek szov­jet közreműködéssel épültek, vagy épülnek; közülük 57 már működik, az idén 10 újabb létesül. bérmunka értéke 16 millió forint, anyaggal együtt pe­dig 42 millió forint. A vidéki ipartelepítési prog­ramban tovább bővítik az üzemet. A kórház közelében 20 millió forint beruházásból megkezdődött egy kétszintes, új üzemház építése.Költségeit részben a megyei és a vá­rosi tanács, részben az OKISZ fedezi, de kapnak központi támogatást és hitelt is. Az új üzemházban — amelynek alapterülete szin­tenként több mint ezer négy­zetméter — olasz gépsort sze­relnek be. amelyen már a legkorszerűbb ragasztásos el­járással férfiöltönyöket ké­szítenek majd, zömmel ex­portra. Az előregyártott eleméVből épülő üzemházat a tervek szerint 1975. január elsején adják át. Akkor már két­százötven dolgozót foglalkoz­tatnak két műszakban. A.táv­lati tervek szerint az ötödik ötéves terv végére, 1980-ig négyszázhú&zra emelik a lét­számot, és főleg nők dolgoz­nak az üzemben. talpú cipő. A kengyel Nép­köztársaság külkereskedelmi szervei a-z első szériában 12 ezer pár „triplatalpú” cipő szállítására adtak megrende­lést. A most elkészült szövet­kezeti, mintakollekció is tar­togat különlegességeket. El­készítették például az úgyne­vezett farmercsizma minta- darabiait. A szövetkezet a hazai bőriparral együtt mar- haboxból olvan telletzetes csizmabőrt kísérletezett ki. ame'vrv»i< anv8«a erőben ha­sonlít csaknem teli es »r meg­egyezik a f’ata’ok körében igen népszerű farmernadrá­gok anyagával. A sikkes fér­fi kiscsizmákat 40 centimé­ter magas szárral ajánlják a vásárlóknak. Húszmillió forint költséggel új üzemhóz épül Karcagon Munka több száz asszonynak Farraercsiznn, magasítóit talpú férfícipok A Dózsa Cipőipari Szövetkezet export újdonságai <

Next

/
Thumbnails
Contents