Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
1974. február Iff. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mozaikok egy városról Karcagi emlékek, élmények, történetek Tíz év után. ismerősként is ismerkedve járom a várost. Akkor egy teljes évet töltöttem itt. ismertem minden zugát, minden kövét. Karcag kis város, nem nehéz eligazodni benne. A kórház. Ezt is akkor, 63-ban kezdték építeni. Do- leschall doktor, a miniszter még élt. ő volt ..az ^ső kapavágó”. Nem hivatalos formaság, de valódi ünneo volt az. Sokan eljöttek. A felnőttek tudni, hogy mast már tényleg lesz, a gyerekek meg bámészkodni. Az öröm indulata játszott a mozdulatokban. ahogy a város vezetői a lapátot pótló kapát, a kemény földbe kényszerítették. Egyszer egy kislány rosszul lett. vittük az akkori gyerekkórházba. Láttam: tódot.t- 'ódott rendelőkbe)!, kórtermekben. úgy-amilyen felszereltséggel. bizony nehéz lehetett korszerűen gyógyítani. Hát ilyen lett az új kórház.., Szép, és jó is. llázak Ebben a novemberi februárban a főtér ugyanolyan kopár, mint hajdan volt. tíz éve. De a városképbe azóta belenőtt az új víztorony gombája. A tanácsházzal szemben, a kétszintes, tágas áruház tele mindenféle jóval, a választékra nem lehet panasz. Üj a szolgáltatóház, üj a bútorbolt is, fölötte modem lakások. A tér másik sarkán, ahol most a szép, tízszintes lakóház áll. akkor a hetivásárt tartották. Egy ilyen verőfényes vásáron. itt fényképeztem egy szántott arcú. csizmás, tanyai parasztembert lánccal átkötött négy veknivel a vállán. Egv kötőt vett az ócskástóL Most. a ház alján, a kirakat mögött egy teljes falat betöltő mozaikkéD utolsó cserepeit ragasztja két munkás, míves szakértelemmel. A kérdés, s a felelet, legalábbis egyelőre a levegőben marad. Déryné nevét viseli a művelődés háza. Hatvanhárom- bán itt hallgatta Kodály Zoltán a legifjabbak kórusát. A karnagyot, meg a karcagiakat azóta a tévében is láttam. Népdalszerető parasztemberek országos hírű unokáit. Sok azóta az új ház. Hol itt, hol ott botlom erkélyes, modem lakásokkal teli épületekbe — mégis a városkép... hát ahhoz még idő kell. És pénz. Meg r unkás- kéz, mondja a városi pártbizottság titkára. Panaszkodik az építőiparra. Azt mondták, hogy ők adnak mindent, szakembereket szerezzen a város. De honnan? A művelődési házra bizony ráférne már az új vakolat. Homlokán csupasz villanyvezeték árka húz barázdát. de mállik a vakolat magától is. A könyvtár is ebben a házban van. ott. kívülről látszik, valami készül. Csinosítják, egyelőre ugyancsak belülről. A gimnázium olyan mint rég. Erről meg Piroska jut eszembe — érdekes, az évek hány meg hánv nevet kihullatnak az emlékezetből, az övé megmaradt. A kollégium igazgatónője volt akkor. Gyerekeket nevelt irodalomra, a könyv, a szép szó szeretetépe. A környék zömmel paraszt családból jött gyerekeit tanította verset szeretni, mondani, jó ízléssel, lelkesen. Vajon most is még? Emlékszem nála. a kollégium irodalmi estjein ismertem meg Jobbágy Károlyt. Garait. És Veres,Pétert. Ma is őrzöm olvasónaplóját, kezeírását a sárguló papíron. A parasztember jövője. szellemi gyarapodásának Tehetőségei izgatták akkor is, arról beszélt, Szemlélet A Béke Tsz-ben, ahová pártnapra megyünk már zárt rendszerben termelik a kukoricát. Hektáronként másfélszer annyit, mint a megyei átlag. Zárt rendszerijén, vagyis szántástól betakarításig előre kidolgozott technológia szerint, tudatos alapossággal. Minden műveletre pontos utasítás van. Mint egy gépgyárban. Vagy mégse úgy, hiszen itt élő anyag a megmunkálni való. Az iparszerű termelés két- három éves csak. S az eredmény máris meglepő. Veres Péter is örülne, ha láthatná. Akik termelik, azok is sokat változtak az elmúlt tíz év alatt. Ebben, az a gyönyörű, mondja a városi titkár. hogy a zárt rendszer nemcsak a termelést növeli meg, de az emberek szemléletét is megváltoztatja. Nemcsak szántani, vetni — gondolkodni is kell. Hogyan, mikor, mit. S magukénak érzik jobban, ami az övék. Érthető Két ember, levegőszítta arcú, csizmás, pufajkás legények a Béke Tsz tanácstermének falán kirakott képek egyikét mustrálgatják. Itt vagy ni. bök rá az egyik egy apró, felismerhetetlen foltra a készülő épület tetején. A kép alatt a cím: A sebeséri forrólevegős szénaszárító. Azóta (tudniillik, hogy a kép elkészült' már teljesen le van Dalázva, mondja. Nem lenne fontos a mondat, de ahogy mondja, az lényeges. A két csizmás, pufajkás az egyszerűbb fogalmazást szereti: már teljesen le van palázva, nemsokára kész lesz a szénaszárítónk. Van kérdés? Van. A pártnapon a megyei pártbizottság titkára külkereskedelmi mérlegünk tavalyi helyzetét, az idei lehetőségeket magyarázza. Részletesen számokkal, a gondokkal, s megoldások terveivel. Magyarázza százhúsz tsz- tagnak a tavalyi pozitív szaldó, az energiaválság kihatásait, az országok közötti árucsere árainak változását, az okokat. Ezt kérdezte egy fiatalember. (Talán éppen Piroska tanítványa volt...) Tíz éve, hogy nem élek már ott; s ez nem nagy idő. De a fejlődés, e mozaikszerú benyomásokból is érzékelhető, azok számára is, akik régen jártak Karcagon, \ 0 ;y éppen most először sétálnak utcáin. Akik itt élnek, persze a jövőre gondolnak, s még többet szeretnének — érthető. S ez engem — az egykori „karcagit” — örömmel tolt el. Trötnböczky Péter Vasárnaptól Észt grafikai kiállítás Szolnokon A Magyar Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Magyar Képzőművészek Szövetsége jóvoltából hét év után holnaptól kezdve ismét gazdag észt grafikai anyagot látha- nak Szolnokon a Damjanich múzeum földszinti termeiben a művészet kedvelői. Az Észt Művészeti Szövetség kiváló grafikusainak 52 válogatott lapját juttatta el hozzánk, olyan képeket, amelyek a legutóbbi években, 1970 után készültek. A jó» válogatás nemcsak kiegészíti az 1967-ben Szolnokon bemutatott anyagot, de jelzi is azokat az irányzatokat, amelyek felé ez a színes, és nagy technikai felkészültségről tanúskodó, mindenkor, minden időben felelősségtudattól őszintén áthatott művész- együttes napjainkban halad. Ezek a tulajdonságok a legjellemzőbbek a mai észt grafikára. Van egy olyan vonása is ennek a művészetnek, amelyről kevesebb szó esik: ez a — felelősségérzettől áthatott politikai töltés. Ez általánosságban legalább olyan jellemzője az észt művészetnek, mint a népi ihletettsége. Láttuk ezt már első szolnoki bemutatkozásukkor, Észtországban rendezett tárlataikon is. A politikai élet, a munkásrrrbzgalom eseményeit feldolgozó grafikai lapjaikon — aprólékosan tanulmányozva ábrázolandó témájukat — magát az eseményt, az eszmét, gondolatot vagy éppen egy nagy embert állítanak elénk sematizáló túlzások és túlzó sematizálások nélkül. Ezt nagyszerűen példázza a kiállítás egyik megragadó alkotása, Heldur Laretei: „Az utolsó nap” című grafikája. (Képünkön) A művész Viktor Kingissepp-nek, az észt munkásmozgalom kiemelkedő alakjának állít emléket, akit árulás juttatott rendőr-, kézre, és akit a burzsoázia 1922. május 4-én éjjel, a Tallinn melletti erdőben kivégeztetett. Kingissepp életének utolsó napját választja témájául Heldur Laretei. 1922 május 3. — jelzi a naptár, s az el- fogatásra utal a balról benyújtott bilincs. Szemben ül velünk büszke tartásban a mindent vállaló, eszméiért halni induló, s mégis esendő ember. A művész egy kompozíción belül képes összesüríteni s elénk állítani a hőst, egy nemzet, sőt a nemzetközi munkásosztály egyik példaképét — s a meggyötört, saját halálával szembenézni kényszerülő embert. Az utolsó pillanatok kegyetlen igazságát hangsúlyozzák a feketén benyúló, ágasbogas fák, a ridegfényű „utolsó nap”, s a háttérben megváltoztathatatlan tényként, töltött fegyverrel álló burzsoá katona. A vegyes technikával készült fekete-fehér alkotás egy ember-hős szimbólumaként marad meg emlékezetünkben. Szabó István Napirenden s Az országgyűlési képviselők munkája (TudAstónktól) Megfeleltek a bizalomnak, termékeny, alkotó közéleti munkát végeztek a választás óta eltelt mintegv két és fél esztendő alatt Szolnok megye országgyűlési képviselői — ez» állapították meg tegnap Szolnokon az ország- gyűlési képviselők és a választókerületi bizottságok elnökei részére rendezett népfront-tanácskozáson. Mint Oláh János, a megyei képviselőcsoport elnöke a „félidő" munkájának összegezésében rámutatott, a képviselők felelősségteljes megbízatásuknak megfelelően tevékenykedtek. Jellemző aktivitásukra és közéleti érdeklődésükre, hogy LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA J A főtéri cukrászda a * "• város szórakozásra váró egyedeinek teljes színképét felvonultatta. A helyiség maga L-alakú volt. S ez a formáció módot adott arra, hogy a különböző generációk egymástól kellő módon elkülönülhessenek. Az L-alak „talpa” volt a legfiatalabbak gyülekezőhelye. Itt wurlitzer is működött. Igaz, némi kompromisszum árán a lehetségesnél valamivel kisebb hangerőre állítva. Közvetlenül ott, ahol az L-alak „talpából” kinőtt a „szára,” ahonnan tehát még át lehetett látni a tinédzserekhez, s még élvezhető volt a zene is, ücsörögtek csoportokba verődve a 20—25 évesek. Míg rajtuk túl, az úgynevezett tükrös részben tartózkodott az élemedettebb korú törzsközönség, melynek tagjai még a kávéházas ántivi- lágban nőttek, fel, s akik ‘ időnként vágyakozó pillantásokkal szondázták a föl-föl- tünedező bájakat. Editet' a sarokban, ahonnan éppen rá lehetett látni a wurlitzerre, nagy ovációval fogadták. Hatan-nyolcan ültek itt jfr.ndea este össze, fiúk, Iá; nyok. Igaz, minden különsebb ambíció nélkül. Inkább csak azért, hogy elfecserésszenek, kicseréljék a legújabb pletykákat és vicceket. Elmeséljék, ki hol volt, és ki hova fog menni nyáron. Megvitassák, kinek milyen a ruhája. A fiúk szívesen sündörögtek a csinos lányok körül. De azok inkább csak megtűrték őket, mert fiútársaság nélkül aligha ücsöröghettek volna itt estéről estére úgy, hogy ki ne hívják maguk ellen a törzsközönség rosszallását. Jellegtelen alakok — állapították meg róluk a lányok, akik a jelent illetően várakozó álláspontra helyezkedtek, egv rózsaszínűbb jövő optimistább kilátásainak reményében. Hiszen Zsuzsa, Andrea, Barbara és Edit, természetesen férjhez akartak menni. De nem akárkihez. Vártak az alkalomra.mint a türelmes vadász, aki tisztában van önnön szakmai értékeivel, valamint biztos benne hogy a kiszemelt vad végül úgyis feltűnik majd, akármennyit késett is esetleg egyébként. Most különben is izgalomban voltak, mint akik fel vannak ajzva. — Nézd csak — súgták a náluk később érkezett Editnek. — Ott ni, a mélyedésben. Ezen aztán látszik, hogy igazi férfi. Edit lopva odapillantott. Egy szélesvállú, középkorú férfit látott, sötétszürke ruhában, fehér ingben és nyakkendőben. Úgy negyvenhárom—negyvennégy évesnek saccolta. Barnára sült arca valóban határozott férfiasságot sugárzott. Még azt is megfigyelte, hogy szája keskeny, és hogy álla kissé előreugrik. A férfi megérezte a pillantást, és nyugodt nézéssel viszonozta. Szeme fekete volt, tekintete eléggé szúrós. Úgyhogy Edit gyorsan elfordította a fejét, mielőtt még belepirult volna ebbe a villanásnyi ideig tartott szempárbajba. S csak jóval később mert újra, de mostmár csak egy szemvillanásnyi ideig odapillantani. A férfi előtt ürmös állt, taloas, széles torkú pohárban. Néha szájához emelte, kor- tyintott belőle, de mindig csak egy csöppnyit. Majd cigarettára gyújtott. Lassan, komótosan fújta ki füstöt, miközben közönyöeddig tizenöt alkalommal szólaltak fel a parlamenti ülések vitájában és tolmácsolták véleményüket, a képviselőcsoport álláspontját t A felszólalások általában konkrét javaslatokat is tartalmaztak. Az interpellációt követően hozzáláttak a Szolnok—Tiszasülv közötti rossz útszakasz építésének előkészítéséhez. Ugyancsak Szolnok megvei képviselő javaslatára kezdték meg a statisztikai munka korszerűsítését, a megyei statisztikai Igazgatóságok kisgépekkel való ellátását. A parlamenti tevékenységgel összefüggően megyénk képviselői » törvényelőkészítő munkákban is tevékenyen részt vesznek. Tízen tagjai az országgyűlés egyes szakbizottságainak, amelynek tanácskozásain rendszeresen részt vesznek és véleményt nyilvánítanak! A parlamentben végzett felelősségtelies munkán túl a képviselők élénk munka- kapcsolatot tartanak a tanácsokkal, a társadalmi szervezetekkel és a választópolgárokkal. A közügyek iránti érdeklődésüket jól tükrözi, hogy 110 alkalommal teltek látogatást üzemekben, szociális és oktatási intézményekben. Részt vettek és véleményt nyilvánítottak a tanácsüléseken. A választókkal való szoros kapcsolatot jelzi, hogy élénk az érdeklődés a képviselői beszámolók iránt is, amelyeken 42 ezren vettek részt, a fogadónapokon pedig 700 közérdekű, vagy egyéni kérelmet, panaszt jegyeztek fel. A megvei kénviselőcsoport; a testületi tanácskozásokon a legfontosabb közéleti, gaz- daságDolitikai. kulturális és egvéb kérdésekké» foglalkozik rendszeresen, felhasználva az üléseket az ország- gyűlésre való felkészülésre. A választás óta tizenöt napirendet tárgyaltak meg. Foglalkoztak többek között a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel. a megye költségvetésével. tanulmányozták a közellátási az ügyészi, bírói munkát, az ifjúság, az egészségügy helyzetét. Kiemelkedő vállalkozása volt a képviselőcsoportnak a megye, különösképpen Szolnok város kereskedelmi helyzetének vizsgálata. Az ülést megelőzően a képviselők tanulmány tat tettek a környező megyékbe és javaslataikban már szerepeltették az ott szerzett jó tapasztalatokat is. És még hosszan sorolhatnánk a képviselőcsoport életének eseményeit, sokoldalú tevékenységének további eredményeit. Ezekről lapunk annak idején rendszeresen tudósította olvasóit A választókerületek elnökei. képviselői köszönetét mondtak a képviselők sokoldalú. felelősségteljes közéleti munkáiéért és további eredményes munkára ösztönözték őket ___ E. S. N agy filmsikerek A MOKÉP gyorsfelmérése szerint nagy filmsikerekkel indult az 1974. év. Rég volt példa arra, hogy egyszerre több film fut telt házak előtt, és gyakori a mozipénztárak előtt kígyózó hosszú sor. A nagy sikerek közül is ki kell emelni a Stanislaw Lem művéből készült színes, tudományos fantasztikus szovjet filmet, a Solarist. A világhírű Tarkovszkij rendezte alkotás sikerét mi sem mutatja jójában, mint bogy, a rnüvészhálózat filmszínházai jóval az országos átlagot meghaladó érdeklődés mellett vetítik. A rendőrség megköszöni cí-> mű politikai színezetű olasz— NSZK bűnügyi filmhez sem könnyű jegyet kapni. Beváltotta alkotóinak reménvét a nemrég elhunyt Keleti Márton utolsó játékfilmje, a Csínom Palkó is: rövid néhány hét alatt mintegy félmillióan pézték meg. PAPP ZOLTÁN sen bámult maga elé, hol pedig az asztala előtt elhaladókra. — Na, mit szólsz hozzá? — kíváncsiskodtak a többiek. Edit tökéletesen egyetértett velük, hogy „ez aztán a klassz férfi”, de megpróbálta türtőztetni magát, már csak a látszat megőrzésének kedvéért is. — Nem rossz — mondta kis szünet után. — Dehát tudjátok, hogy szokott az ilyen lenni. Ez már biztos kihúzott sorsjegy. Ami a férjhezmenendő lányok nyelvén egyet jelentett azzal, hogy már — nős. Ezután a fiúk is bekapcsolódtak a társalgásba, vicceket kezdtek el mesélni. Jókat nevettek, egymásnak adva köz- _ ben a humorizálás stafétabotját. Ilyenkor igazán nehéz lett volna másra koncentrálni, Edit mégis úgy érezte még ebben a szituációban is, hogy a férfi érdeklődő pillantása időnként megnyugszik rajta. Őrajta, és nem a többie- ken. Általában mindig megsejtette, ha nézték. De most meg akart győződni a dologról. Várt. Majd amikor változatlanul magán érezte a férfi pillantásának figyelő súlyát, odanézett egy másodpercre ő is. Nem, tényleg nem tévedett. S ebben a pillanatban már határozott is. — Sziasztok — állt föl az asztaltól, és lassú ringó léptekkel elhaladt a férfi asztala előtt. Teljes életnagyságban: Ment haza. Ma kivételesen korábban. (Folytatjuk^. ^
