Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

1974. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 i művészet népszerűsítése Kép kölcsönbe A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum baráti köré­nek kezdeményezésére köl- csönkéotárat hoznak létre a községben- A tervek szerint egyelőre 30—40. főleg Pest megyében élő képzőművész egy-egy alkotását adják köl- csöhbe, elsősorban iskolák­nak. gyári és ifjúsági műve­lődési kluboknak, magán­személyeknek. Céljuk az, hogy hozzájárni innak a mo­dern képzőművészet megis­mertetéséhez. A havonta 10 forint kölcsönzési díjért ki­adott művek csak olyanok lehetnek, amelyeket az álla­mi lektorátus már zsűrizett. A,baráti kör tagjai több ne­ves képzőművésszel tárgyal­tak, akik messzemenően tá­mogatják kezdeményezésü­ket. Mizser Pál. Hídvégi Va­léria festőművészek már el is küldték néhány alkotásu­kat a kölcsönképtámak, A bérbe vehető képeket, kisméretű szobrokat először májusban, a zebegényi párt­házban állítják ki. s ekkor kezdődik a kölcsönzés is. Az első időszakban, tapasztalat- szerzés céljából csak Pest megvei üzemek. intézmé­nyek. iskolák kölcsönözhet­nek, de később akciójukat kiterjesztik az ország egész területére. A mezőgazdasági könyvhónapra 33 mű 150 ezer példányban A pénteken kezdődött 17. mezőgazdasági könyvhónap­ra hat kiadó vállalat össze­sen 33 művet jelentetett meg több. mint 150 ezer példány­ban. A legtöbb könyvújdon­ság. szám szerint 21 mű a Mezőgazdasági Kiadó gon­dozásában jelent meg. Az Akadémiai Kiadó hat. a Műszaki Kiadó három. a Közgazdasági és Jogi, a Statisztikai, valamint a Tankönyvkiadó egy-egy könyvet adott ki. A mezőgazdasági statisz­tikai zsebkönyv tizennyolc fejezetben a legfrissebb ada­tokat teszi közzé. 1 1 Mi lesz veled Pislogó Vadász? Gondolom, a városi tanács vb igazgatási osztálya végre­hajtatta határozatát: karha­talommal kinyittatták azt az udvarra nyíló ajtót, amit az épület tulajdonosa beszöge­zett, és a Pislogó Vadász el­nevezésű kocsma a környék és sok család „örömére” foly­tathatta Karcagon „áldásos” működését. Körülbelül egy esztendeje tart már ez a kocsmaháború az épület tu­lajdonosa — Földi István — és a karcagi ÁFÉSZ vezetősé­ge között. Csaknem azóta, ami­óta Földiék beköltöztek örök­ségükbe, amit a becsüs 170 ezer forintra értékelt (tehát nem kis épületről van szó), amiért ezerforintos havi rész­letekben fizetik az illetéket és ami miatt azóta is sirat­ják nyugalmukat. Az épület­tel ugyanis örökölték a jó szomszédot, az ÁFÉSZ 1. számú italboltját, a Pislogó Vadászt. Mit jelent az, ha az ember­nek egy kocsma a szomszéd­ja? A közmondás szerint: rossz szomszédság török átok, hát Földiéknek ebből az átok­ból alaposan kijutott. Bár az írásban rögzített szerződés szerint az ÁFÉSZ csak kél kocsma és egy raktárhelyisé­get bérel, az ugye természe­tes, hogy a kedves vendégek­nek a tulajdonos köteles meg­engedni, hogy a „szociális he­lyiséget” használják, és mi­vel az a helyiség az udvaron van, hát közös az udvar is. Ennek következtében tűmi- Ök kell napról napra részeg emberek trágár, ocsmány vi­selkedését, az állandó zakla­tást, a nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket. Hiába írtak levelet az ÁFÉSZ ve­zetőségének, hiába vizsgálta a KÖJÁL és kötelezte az ÁFÉSZ-t, hogy tegyen ren­det a Pislogó Vadászban — sőt, egy időben éppen a bor­zalmas közegészségügyi vi­szonyok miatt kellett bezárni egy időre a kocsmát — a helyzet nem változott. Ami­kor a múlt év októberében Karcagon egy bizottság vizs­gálta felül a vendéglátó egy­ségeket a bizottság tagjai — a rendőrkapitányság, a KÖJÁL, a városi tanács meg­bízottja — jegyzőkönyvben rögzítették: az. italbolt nem felel meg a közegészségügyi követelményeknek, a hiá­nyosságokat meg kell szün­tetni. .. az egységben a ven­dégek leittasodnak, a kocs. ma előtt, az udvaron hango­san énekelnek, lármáznak, duhajkodnak, a környék la­kóinak nyugalmát nagymér­tékben zavarják. Több eset­ben verekedés miatt volt szükség rendőri beavatkozás­ra. Ugyanez a bizottság több egység bezárását javasolta, Karcagon, és azok rollóhúzása után a kedves vendégek meg­találták az utat más kocs­mákhoz, köztük a Pislogó Va­dászhoz. Így azután a Pislogó forgalma gyorsan nőtt, Föl­diék helyzete pedig rohamo­san tovább romlott. Amikor Földiék végképp megelégel­ték a helyzetet, egyszerűen beszögezték a kocsmából az udvarra vezető ajtót. „Szoci­ális helyiség híján nem üze­melhetünk” — mondta az ÁFÉSZ és becsukta az ital­boltot, de panaszával nyom­ban a városi tanács vb igaz­gatási osztályáhóz fordult. Onnét ment a felszólítás Föl­diékhez — 5000 forint pénz­bírságot ígérve, — és került sor az újabb hírek szerint a karhatalom igénybevételére a beszögezett ajtó kinyitásához. Egyet sehogyan sem értek! Ha az ÁFÉSZ-nek olyan na­gyon fontos az az italbolt, miért nem veszi meg az épü­letet (a tulajdonos boldogan eladná, csakhogy szabadul­jon abból a pokolból) és mi­ért nem alakít ki ott egy kul­turált, tiszta olcsó kisvendég­lőt? A város vezetői e törek­vésüket bizonyára támogat­nák. De főképpen azt, ha ott egy megfelelő élelmiszer- boltot nyitnának — a környé­ken csak két kis bolt van —, esetleg zöldség- vagy tej bol­tot. Hogy az kevesebb hasz­not hozna a szövetkezet konyhájára? Biztosan, de legalább egy család, egy kör­nyék nyugalomra lelne, ke­vesebb olyan hely lenne a városban, ahol családos apák elihatnák a munkával kere­sett forintjaikat. Az ÁFÉSZ elnöke azt mondja: az igazgatóság elé terjeszti a Pislogó Vadász ügyét. Döntsenek ők a sorsá­ról. Bízzunk abban, hogy a testület felelősséggel, körül­tekintéssel dönt majd — va­lóban a lakosság érdekében. V. V. AZ ALAGSORBA 4 Először mindenütt a • személyzet költözkö­dött be, hogy aztán legyen, aki segítsen a hurcolkodás- nái, meg a ház rendbehoza­talánál. Mindenütt házaspárokat al­kalmaztak — persze gyer­mekteleneket —, mert egy ekkora házhoz meg a hozzá­ja tartozó kerthez, teniszpá­lyához. úszómedencéhez bi­zony nem volt elég egy em­ber. Még az urak megköve­telte feszített, látástól vaku- lásig tartó munka tempója, mellett is legalább kettő kellett. Egy férfi a nehéz fogdmeg- munkákhoz, meg egy nő a há­za foglalatosságokhoz. Az ő otthonuk lett az a bizonyos személyzeti szoba, melynek leleményes elrende­zésén az ötletektől duzzadó ifjú kultúrtanácsnok még Angliában olyannyira elcso­dálkozott. Altai» az emeletre vezető. fialépcső mellől nyílt. A lép­cső és a fial között így kis előszoba képződött, amely szinte légmentesen el volt zárva a halitól. A szoba különben elég tá­gas volt, négyszer négy négy­zetméteres. Igaz, a hasznos területből vagy jó másfél négyzetméternyit elvett a lép­csőlejáró korláttal elkerített kis szigete. A lépcsőé, amely az alag­sorba vezetett. Sose láttak még ilyen meg­oldást. Nem csoda hát, ha annyira fölkeltette az érdek­lődésüket. Szinte minden házban azzal kezdték, hogy fölhajtották a tapétázott csa­póajtót, fölgyújtották a vil­lanyt, és lebotorkáltak az alagsorba. A pincét rabitzfalakkal re­keszekre osztották. Ahány ablak, annyi rekesz. Az egyik szerszámóskamra volt. a má­sik lomtár, a harmadik fás-, míg a negyedik szenespince. Mikor az érdeklődő sze­mélyzetiek leértek az alag­sorba, dohszag és nedves pá- rájú levegő fogadta őket. Hi­szen csak a tervekben volt ez alagsor. Minthogy a pa- namázók kispórólták pado­zatából a cementet, inkább pincének lehetett, kellett vol­na nevezni. Dehát egy elő­kelő villának nem lehet pin­céje még altkor sem. ha csu­pasz föld van mindenütt a betonpadló helyén. Így lett aztán a pincéből: alagsor. A személyzet tagjai pedig minden házban elhatározták, hogy a lépcső aljában levő ajtót minden nap jól becsuk­ják. és ugyanilyen gondos­sággal hajtják maid le (a csapóajtót is. nehogy kis szo­bájukba felszüremljen a dohszag és a nedvesség. Dehát annak bizony az efféle ajtók nemigen tudták útját állni. Ezért aztán szegény cselé A CSIKÓS JÓZSEF szövetkezeti ifjúsági klubban mozgalmasan telnek az esték. A fiatalok szabad programjukban sokféle játék közül választhatnak, lemezjátszó, televízió és magnó is rendelkezésükre áll. Képünkön: a lányok és az új „sztár”, a kazettás magnó Halló, Prága ! Tyl Színház ? A vonal túlsó végén: Székelj Gábor A Macskajáték Szolnokról indult el világhódító útjára, Örkény drámája a Szigligeti Színházban jelent meg először a színpadon, s most ki tudja hányadik bemutató után — az egyik külföldön legtöbbet játszott magyar dráma — újabb ál­lomásához érkezett: Prágában is színre került. Érdekessége pedig, hogy ugynaz állítja színpadra, aki a szólnoki ősbemu­tatót, majd a fővárosban a Pesti Színház-beli előadást is ren­dezte: Székely Gábor, a Szigligeti Színház igazgatója. Ha va­laki őt ezekben a napokban keresi, a válasz röviden csak eny- nyi: Prágában tartózkodik. A Tyl Színház, ahol a Macs­kajáték bemutatójára készül­nek, a cseh főváros egyik pa­tinás színháza. Valamikor itt játszották először Mozart, Don Jüanját és Weber, a nagy zeneszerző is volt dirigense a színháznak.' Mint nálunk, a Nemzeti kamaraszínház, a Katona, ahhoz hasonló legin­kább. Itt kerestem meg tele­fonon a Szigligeti Színház igazgatóját. — Hogyan fogadták a szol­noki direktort? — Kedvesen, barátsággal. Különben is ők hívtak meg erre a feladatra. Látták a Macskajátékot a Pesti Szín­házban, s úgy döntöttek, hogy a rendezéssel engem bíznak meg. Én pedig vállaltam, szí­vesen. — Milyen a próbák hangu­lata? — Kitűnő. A színészek él­vezik Örkény sajátos humo­rát. — Es értik is? — Ez az én dolgom, hogy megértessem velük a szerző szándékait. Hogy a komikus helyzetekben is felismerjék a darab mélyén rejlő tragédiát. — Hogyan adja át gondo­latait? — Kézzel-lábbal, mutogat­va, bár tolmács is segít, de szívesebben bízom magam a színház közös nyelvére, gesz­tikulálok, mutogatok. Min­dent előre játszom. — Régi rendezéseihez ha- sonlit-e majd ez a mostani, prágai Macskajáték? — Feltétlenül, és elsősor­ban a szolnoki bemutatóhoz.' Már csak azért is, mert itt is általában fiatalabb színészek játsszák az idősebb figurák szerepeit. Másrészt, az itteni Orbánná sok mindenben ha­sonlít a szolnoki Orbánnéhóz, Hegedűs Ágneshez. — Alakítója? — Dana Medricka, igen te­hetséges művész, ő játszotta egyébként — talán ez mond valamit — a világhírű prágai Kurázsi mama előátiás cím­szerepét. Kitűnő komikai adottságai vannak, ugyanak­kor, megvan benne a tragika fensége is. — Szolnokon sok dicsére-r tét kapQtt az előadás kitűnő tempója, nagyszerű ritmusa. Prágában? Sajnos, valamivel lassúbb lesz a prágai előadás szívve­rése, mint a magyar előadá­soké. Nyelvi okokból, a cseh nyelv mondatai kicsit hosz- szabbak. Így egyes dialógu­sok lelassulnak. Húsz perccel nyúlik meg időben az elő­adás. — Milyen várakozás előzi meg a bemutatót? — Eléggé nagy. Ami ért­hető, hisz a Macskajáték las­san már bejárja Európa leg­jelesebb színpadait, Lenin- grádtól Londonig, Másrészt egy baráti szocialista ország írójának szellemi terméke. Ez is növeli az érdeklődést. — Játszanak-e magyar da­rabot jelenleg Prágában? — Tudtommal nem, és a közelmúltban sem játszottak. Ez is növeli a mostani bemu­tató felelősségét. — Mit vár? — Bízom a Tyl Színház te­hetséges gárdájában, a drá­ma zsenialitásában. — Viszonthallásral — Viszontlátásra! — mi­előbb Szolnokon, hisz szín­házamban is vár a feladat, szeretnék már mielőbb ott­hon lenni. Egy mai magyar dráma színrevitelére készü­lök, de erről már majd ott­hon. A prágai utcákon ezekben a napokban már ott láthatók a plakátok, a Macskajáték plakátjai. Bemutató február 7-én és: Reziser Gábor Szé­kely (Madarsko). V. M. Alba Regia napok Tizenegyedik alkalommal rendezik meg az idén Szé­kesfehérvár hagyományos tavaszi eseménysorozatát, az, Alba Regia napokat. Ki­emelkedik az a nemzetközi történész tanácskozás, ame­lyen tizenhat ország har­mincöt tudósa számol be kutatásai eredményeiről. Több műszaki, vendéglátó- ipari tudománvos ta^á-sko- zásra is sor kerül, s meg­rendezik az ..A” osztályú maPvar táncba jnoksápot. A gazdag tudományos és kul­turális programot sportver­senyek. valamint vetélkedők egészítik ki. dek. csalt úgy magukban; vagy amikor kettesben vol­tak, esetleg hangejs szóval is szinte naponta elátkozták azt, aki ezt az istenverte megoldást kitalálta. A lépcsőt az alagsorba. Persze senki nem törődött az ő bajukkal. Á házak lakói — ott fönt — élték a maguk gazdag, jól berendezett éle­tét. amely lényegében raffi- náltan kiagyalt szórakozások véget nem érő sorozatából állott. A városlakók egy ideig némi gúnnyal és éllel „Pana­ma-dűlőnek” emlegették az újdonsült utcát. De nem sok­kal később — elvégre min­den csoda három napig tart — napirendre tértek a tör­téntek fölött. Olyannyira, hogy a kis, bár ebbeliségé- ben igen féloldalas utcácska rövidesen hivatalosan is ne­vet kapott. A kormányzóról keresztelték el — a hivatalos rend nagyobb dicsőségére. Az elkövetkezendő évtized­ben némelyik ház gazdát cserélt De csak a tulajdonos neve változott. A falai köri zajló élet ugyanaz maradt. Jöttek olyanok, akiknek másmilyen volt az ízlésük, mint az elődjeiké. Ezek ki­sebb változtatásokat eszkö­zöltettek egyik-másik házon. Volt, aki a csupaszon ha­gyott gerendákat mázodtatta be valami élénk színre, Akadt olyan is, aki meg­szüntette az előkertet és he­lyére szökőkutat építtetett, amelyben aranyhalaik úszkál­tak. De a személyzeti szobához 9enki nem nyúlt. így aztán mindenütt háborítatlanul megmaradt a lépcső is. A lépcső, amely az alagsorba vezetett. A személyzet pedig napon­ta végiglépkedett annak fo­kain. Összeszedték a szobákban fölöslegessé vált kacatokat, és lehordták a lomkamrába. Amikor beköszöntött az ( ősz, lementek fát hasogatni. ’ Púposra rakták a szenes­vödröt brikettel, aztán meg­indultak nehéz terhükkel a szobák felé, amelyekben fal­ba épített hatalmas cserép­kályhák várták, hogy meg­gyújtsák bennük a tüzet. A tulajdonosokat tekintve egyáltalán nem tekinthetővé tétlennek, hogy azokban a napokban, amikor a szovjet csapatok a város alá érték, már valamennyi házban csak a személyzet tartózkodott. A Lakók közül kettőt elhurcol­tak a németek, a többi pe­dig szedte a sátorfáját, és el­indult Nyugatra. Úgyhogy a város fölszaba- dulásávaJ egvidőben a házak életében is új szakasz kez­dődött) (Folytatjuk.* PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents