Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-14 / 37. szám

1974, február 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 OTTHON AZ ISKOLÁBAN. A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium diákjai nemrég foglalták el új ifjúsági klubjukat Múzeumi számvetés Bronzkori kard és acélszalagos magnetofon Tízmillió látogató a kiállításokon „Színházi táncod középiskola Pécsett Várakozáson felüli érdek­lődést keltett a Pécsett in­duló „színházi táncos” kö­zépiskola, amelyre négyszáz általános iskolát most végző fiatal jelentkezett az ország minden tájáról. A pécsi ba­lett tagjai a leendő „szakta­nárok” előtt ezekben a na­pokban bizonyítják ráter- ’mettségüket a jelöltek. A kétlépcsős alkalmassági vizs­ga alapján dől el, ki lesz az a huszonöt fiú és leány, aki a pécsi' Művészéti Szakkö­zépiskola „színházi táncos” tagozatának növendékei kö­zé tartozik az új tanévtől. A jászberényi Palotássy János Állami Zeneiskola igazgatójával, Papp László­val intézetük munkájáról be­szélgettünk. — Zeneiskolánkban az 1973—74-es tanévben négy- százötvennyolcan tanulnak, kihelyezett tagozatunk van Jászárokszálláson ahol öt­venegyen tanulnak hangsze­res zenét. Diákjainkat há­romféle csoportosításban tartjuk számon; az elsőben a rendkívüli tehetségű gyere­keket, a másodikban azokat akiket a zenei pályára készí­tünk fel, és a harmadikban olyan tanulókat, akiket „csu­pán” a zene szeretetére neve­lünk. Hosszú időbe telik amíg megbízhatóan eldönthe­tő, hogy egy-egy gyerek mennyire tehetséges, mire képes. Ezért már óvodás ko­rukban „elvisszük” a gyere­kekhez a zenét. Jászberény­ben két évvel ezelőtt a vá­ros négy óvodájában kísér­leti jelleggel bevezettük a zeneoktatást. — Vajon az óvodáskorú gyerek megérti a zenepeda­gógust? Ezerötszáz kiállításon kö­zel tízmillió látogatót fogad­tak hazánk múzeumai, illet­ve muzeális közgyűjtemé­nyei az elmúlt 1973-as év­ben, — tájékoztatta tegnap Budapesten a Művelődés­ügyi Minisztérium múzeumi főosztálya a sajtó képvise­lőit. A múzeumok hálózata hat új létesítménnyel 'bő­vült. Megnyílt * budapesti Textilipari, a nagykereki Hajdú és a borsodnádasdi Helytörténeti Múzeum, vala­mint három emlékkiállítás: Szalkszentmártonban, Nagy- cenken és Badacsonyban. — Nem várjuk és nem is engedjük, hogy a gyerek a tanárát utánozza. Módsze­rünk, hogy a pedagógus, a gyerek „produkcióiból” ösz- szegyűjtse és kivegye a jót, azt begyakoroltatja, állandó­sítja, készségszintre emeli. Módszerünk bevált. Az eddig dörmögő kis óvodások felsza­badultan tisztán énekelnek. Az elmúlt két év alatt közü­lük vettek fel legtöbbet a zenei általános iskolába, és őket várjuk rriajd a zeneis­kolába. Másik felbecsülhetet­len eredménye az óvodai ze­neoktatásnak, hogy színesíti a foglalkozásokat, tartalma­sabbá teszi az óvodai ünnep­ségeket. — Mik a további terveik? — Mint említettem két év­vel ezelőtt kísérleti jelleggel és négy óvodában hatvanegy gyerekkel kezdtük el a zene­oktatást. Pyz elért eredmé­nyek arra ösztönöznek, hogy a következő tanévben, a váT ros valamennyi óvodájában az említett módszerekkel ta­nítsuk a zenét. I. A. A megyék népművészeti bemutatója volt a legnép­szerűbb fővárosi kiállítás, — míg vidéken a szentendrei, az esztergomi és a tihanyi tárlatokat látogatták a leg­többen. Sikeres évet zártak megyénk múzeumai 'is, a Szolnoki Galériában például több ezren fordultak meg. A múzeumok egy év alatt majd kétszázezer, főleg kép­zőművészeti és néprajzi tár­gyakkal gazdagodtak. — A Nemzeti Múzeum birtokába került egy késő bronzkori kard és jónéhány Barabás Miklós vízrajz, a Néprajzi Múzeum teljes kovács- és kádárműhelyt vásárolt, míg a közelmúltban alakult Mű- szoki Múzeum legértékesebb lelete egy 1933-as acélszala­gos magnetofon Párizsból. A szolnoki Damjanich János Múzeum legújabban Zádor István műveivel büszkélked­het. A múzeumok idei prog­ramja rendkívül gazdag. Üj múzeum nyílik Nyíregyhá­zán, és hosszabb szünet után újra fogadja az érdeklődő­ket a miskolci Hermann Ot­tó. valamint a pécsi Zsolnai Múzeum. A hazai kiállítá­sok közül érdeklődésre tart­hat számot a Szépművészeti Múzeumban Kondor Béla tárlata, továbbá a Termé­szettudományi Múzeum „A föld és az élet fejlődése” cí­mű összeállítása, melyet el­sősorban középiskolásoknak ajánlanak. A szolnoki Mű­vésztelep Szentendrén mu­tatkozik be. Több külföldi kiállítás bu­dapesti bemutatóját terve­zik, így a berlini Állami Múzeum egyintomi gyűjte­ményét, a tunéziai mozaiko­kat és két szovjet tárlat anyagát is láthatjuk majd. Magyar kiállítás szerepel Hollandiában, Bleeiumban, Franciaországban, Csehszlo­vákiában. NDK-ban. Bulgá­riában és Törökországban. H. D. Az óvodai zeneoktatás Jászberényben LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA A férfit nem lepte • meg a kérdés. Nyugod­tan nézett vissza rá, úgy fe­lelt: — Igen. — Szívesen segítek — nyo- makodott hozzá kissé köze­lebb Czékusné. aki épp őst volt abban a korban, ami­kor a lassan búcsúzkodás­hoz készülő asszonyság az átlag fölé emeli va.amennyi időre a másik nem iránti ér­deklődést. — Doktor Blau Henrik fő orvosékat. — Ó, tetszik tudni, mi nem régen lakunk ezen a környé­ken. De a főorvos úrra még ón is jól emlékszem. Egé­szen kislány voltam, amikor édesanyám elvitt hozzá, mert nagyon fájt a fülem. Meg Is gyógyította úgy. hogy az­óta egvszer sem fáit. — Igen — helyeselt a férfi. —. Valóban kiváló orvos volt. Es tényleg nem tud róla semmit? — Hát csak azt, hogy még ffiegyvennégyben elhurcolták » németek, — Igen. erről én is hal­lottam. És nem tért vissza később? — A házba egyáltalán nem. De úgy tudom, a vá­rosba sem. — Akkor bizonyára el­pusztult — vetette közbe a férfi. — Szegény. — Talán a rokona volt? — Ügy is mondhatni... De ezt hosszú lenne elmesélni. Czékusnét valósággal fel­bátorította az újdonsült is­merősből áradó markáns fér­fiasság. — Jaj. milyen udvariatlan vagyok, látja ... Bizonyára messzi útról tetszett jön­ni... És én még be se hív­tam ... Itt lakunk mi, is. né­hány lépésnyire ... Ott, ab­ban a más'k villában ... A férfi kissé szabadkozott de Czékusné els'klott a gyön­ge tiltakozás ténye fölött, és karjánál megragadva való­sággal vonszolni kezdte a férfit Gedeonék egykori re­zidenciája. a jelenlegi ház- felügyelői lakás felé. Méa fekoiót ;g főzött maid bort és szódét vett elő a hű­tőszekrényből. A férfi elmesélte, hogy va­lóban távoli rokona volt dr. Blau Henriknek, akire mint leemgieehb jótevőiére emlé­kezik v'ssza. Egy ízben ue---'-^is e?v rendkívül nehéz és usvano’van gyors műtét­tel megmentette az életét. Egvszer pedig, amikor na­gyon nehéz anvagi helyzetbe került egy becsületbeli adós­ság miatt, mielőtt pisztolyt lett volna kénytelen venni a kezébe, hogy végezzen ma­gával. a főorvos egv gaval- léros kölcsönnel — amit ké­sőbb soha nem engedett meg­adni — kihúzta a bajból. Czékusnét elérz“kenvítette a romantikus történet. Bi- tosan kártvoadéijciig lehetett — gondolta, és egvre foko­zódó csodálattal bámult fel a férfire. — Hadnagy voltam. — Né­hány héttel azelőtt ütöttek tisztté a Ludovika Akadémia udvarán — folytatta. írtam A kSzoktatás korszerűsítése Az első lépéseket tették me« As országgyűlés kulturális bizottságának ülése Dr. Ortutay Gyula elnök­letével tegnap a Parlament­ben ülést tartott az ország- gyűlés kulturális bizottsága. A képviselők az állami oktatás helyzetérő I és fejlesztésének felad;...il- ról szóló párthatározat végrehajtását elemezték, Dr. Gosztonyi János mű­velődésügyi miniszterhelyet­tes tájékoztatójában aláhúz­ta: a közoktatás korszerűsí­tése hosszú, több esztendőt igénylő feladat, s az illeté­kesek — a párthatározat nyomán — még csak az első lépéseket tették meg. Fontos szakasz ért véget a felsőok­tatási intézményhálózat kor­szerűsítési munkálátaiban, s gyakorlatilag teljesen befe­jeződött a felsőfokú techni­kumok átszervezése. A mostani, 1973—74-es tanév számos újdonságot hozott a közoktatásban. A tanulók túlterhelésének csök­kentésére módosították a heti kötelező órák számait, a testnevelés óraszámát kettő­ről háromra emelték, vala­mennyi iskolatípusban csök­kentették a tantervi anya­got, s korlátozták az írás­beli házi feladatok mennyi­ségét. Megszűnt az átlagosz­tályzat, — módosították az érettségi rendjét ftovább kö­zelítették az érettségi és a felvételi vizsgát), új rend­tartásokat léptettek életbe az általános iskolában, a gimnáziumban és a szakkö­zépiskolában. A Művelődés- ügyi Minisztérium már két ízben ellenőrizte országosan a különböző határozatok végrehajtásának tapasztala­tait Megállapították: a ne­velők túlterhelése nőtt, — munkájuk intenzitása foko­zódott. Az általános iskolai fel­nőttoktatásban új, öthónapos formát vezettek be az V—VI. és a VII—VIII. osztályban a korábbi tízhónapos helyett, azzal a céllal, hogy közelebb kerüljön az általános és a szakmai képzés. Az első tanfolyamra kö­rülbelül tízezren jelent­keztek. később a létszám jelentősen tovább emel­kedett. utalva arra. hogy a dolgozók kedvelik ezt az új formát. Az anyagi-tárgyi feltételek javításában két lényeges te­rületen is sikerült előbbre lépni. A kormány 1973-ra 60 millió forint központi támo­gatást adott az általános is­kolák alapvető taneszközei­ben felmért hiányok pótlá­sára; a Pénzügyminisztérium ugyanezt az összeget 1974 re is kilátásba helyezte. A Köz­ponti ifjúságpolitikai alapból csaknem 11 000 fizikai dolgozó gyermekének biztosítanak havi 200—400 forintos kö­zépiskolai tanulmányi ösz­töndíjat. A tájékoztatókat követő vitában számos képviselő fejtette ki véleményét, A ta­pasztalatokat összegező s a közelebbi-távolabbi jövő ter­veiről sem hallgató művelő­désügyi minisztériumi jelen­tést valamennyien igén ki­válónak, alaposnak tartot­ták. Központi témája volt a vitának a pedagógusok hely­zete, tény: a pedagógus köz­életet megélénkítette a párt- határozat, egészséges pezs­gés tapasztalható. Az ország- gyűlés kulturális bizottsága nem csupán az örvendetes eredményeket nyugtázta, — számba vette a „zökkenő­ket”, az enyhítésre váró gon­dokat is. Elhangzott például, hogy a szakközépiskolákból ma még nem „egyenes” az út a szakirányú főiskolákra, — egyetemekre, a tanácsok még többet tehetnének a pedagó­gusok szociális helyzetének javításáért, s meg kellene találni a módját: hogyan kaphatnák vlsz- szu a megyék, a falvak főiskolára, egyetemre küldött fiaikat, leányai­kat diplomás tanárként is. Az ülés dr. Ortutay Gyula zárszavával ért véget. Verseny a toronyliázban A kék munkaruhák teg­nap csak tíz óra felé ke­rültek elő. A verseny elmé­leti részén addigra mind­nyájan túljutottak, s a gya­korlati munkához öltöz­tek át. — Huszonkétten érkeztek ■a megyei döntőre — tájé­koztatott még a tesztlapok kitöltése közben Nagy La­jos szakoktató. — Akiket itt lát a papírok fölé hajolni, már megnyerték intézetük­ben a háziversenyt — mondja. — A szakmunkás.- kípző intézetek leriobb ta­nulói jöhettek el a kőműves szakma kiváló tanulója cí­mért folyó verseny megyei döntőjére. Ez itt a kaloda / A ceruzákat, vonalzókat a versenvzők hamar fándli- ra. szintezőre, malteros ka­nálra váltották fel. A szol­noki vasútállomás előtt épült toronyház első emele­te versenvterületté alakult át. A szakma ifjú mesterei pedig dologhoz láttak. A feladat: válaszfalazás, ajtóbeállítás. Az előkészületek már- már szertartásosnak tűntek, de a mozdulatok biztonsága szakértelemről tanúskodott. — Ez itt a kaloda —- ma­gyarázza. látva a tanácsta- l-nsé^omat. a já*'be"‘’’ Szabó István. — Ez meg­gyorsítja a falazást. Függő­legesen h—Zrifik. 'ma'd be­ékel’ük ezt a deszkát — mutatott a még láthatatlan fai eledére. — ígv aztán nem kell minden sort külön mé­ricskélni. És ismét a praktikus, gvors mozdulatok. A mes­terek. szakoktatók mozdula­tai ezek. vasv már e«v ifiú szakmunkásé? Elcsodálko­zom — a -tégla ismét ott tört el ahol kellett, vélet­lenül se máshol. Somodóczi Lajos, a 633. számú Szakmunkáskéoző Intézet tanulúia az ajtó be­állítással foglalkozik. ÜgV szól rá a segédekre, mint egy öreg szaki. Iparkodni kell — Milyen ajtót hoztok nekem? Hát nem látiátok, hoev ide balos kell? Siet ő is, de míg kicseré­lik az a hót. ráért egy kis beszé1 “°tésre. — Hogy milyen elméleti kérdések voltak? Hány fo­kon égetik a téglát; a kivi­telezési tervben miiven szintjelzések találhatók, ho­gyan tudunk víTszint‘'« t°re- pen derékszöget kijelölni? — hát ilvenek. Meghozták a balos ajtót. Inarkodni i--''l. mert a mi­nőségi munka mellett' az időt is beszámíriák. A tét sem csekély: az első to­vábbiul az ors^^as ver­senyre. És ha ott sikerül az első három közt sz-akmunkásbizohyítványt kan. Demjén Benjámin is az idén v — Ha itt nem clv=ríil nvernem, akkor se baj — mondia. — Ez n verseny ió felkészülés volt az évvégi-■>. Ez"tán már az is könnvebb lesz. De ő is szannrázza a mun­kát. Emelkedik a fürdőszo­ba válaszfala. Gondosan vi­gyáz a szel1 űzőnvfidónkra. — Fánv ib-en falat hú­zott már '■’? — Nem számoltam. Sokat. De rendig volt szakoktató mellettem. Önállóan Délben — ahogy mond­ták — már látszata is volt a munkának. A toronyház első emeletén álltak a vá­laszfalak, Egviket sem kell majd lebontani, s a leendő lakók. akik idpknlt«-»-’ek észre sem vés-ok majd. hocv ezeket a me«”s leeiobb kö­rn ""•es'nnolni kászímt'ék. A vers^nv e'l"n"rei — a szakoktatók — míg most is :M Vb^k. d„ már o-’Ti ke’jeft mond-n’-'k: F?t ide tedd, ezt így csináld!” ön­1 an e ' '■’ott r A tanítványok már jó szak­emberek. Sz, Gy, neki. őszintén feljártam ször­nyű helyzetem, és ő azonnal magához hívatott... Még most is úgv emlékszem min­denre. mintha tegnap történt volna... A kettes számú villában lakott. Igen. amely előtt *n kedves asszonyom, volt szíves a segítségemre sietni... Csak még egyszer szeretném látni azt a la­kást ..Biztosan nagyon megváltozott azóta, hiszen annyi év után.-.. Tessék­mondani, kik laknak ott most? Czékusné már beleélte ma­gát a most felidézett roman­tikába. és legszív-'so’-.hen ar­ra kérte vrúna a férfit. ho"v folvtas°a. friezzr be. a-’~i? el­kezdett. de azért megkér­dezte: — Lent. vagy fönt? — Maid -látva a férfi értetlen pillantását, hozzá i-rttc: — Az emeleti vagv a földszinti lakókra kíváncsi ? — Ja, értem már. Akkor ugyanis még egy lakás volt az egész... Hát... mind­kettőre. _— Az emeleten lakók nem túl érdekesek. Egy öreg nyugdíias házasnár. A férj vaje-oikor nagv feies lehe­tett. mert még morim íhan is soVnn és so.1-szór meglá­togatlak a mú'*kor "'ban is egy akkora f°kete autót láttam a ház előtt... Ds na­gyon roskatag már szegény... Meg a felesége is... Hálni jár beléjük a lélek... — Es a földszinten? — A Dannerék. Ott az asszony parancsol. Mert a férje egy kis mitugrász könyvelő. És van nekik egy lányuk... — Lányuk? — Igen. Egy olyan hosz­szú szőke hajú miniszoknyas teremtés, aki minden este a főtéri presszóban ül. De olyan gőgös, hogy még haza­kísértetni se engedi magát... — És miért? — Azt beszélik, az anyja miatt. — Hirtelen suttogás­ra-szí szegősre váltott á* Czé­kusné hangja, mint amikor valami - nagvon .fontodat akarnak mondani, amj rá­adásul fé’.ig-meddig titok is: — Nagyravágyó esv nő. Naav martit szeretne a lá­nyának. Egv orvost, vagy mérnököt. Vaav egy kü’föl- dit... Érti már... Nem mondom, nem csúnya a lány... Dehát ilyenből ezer szaladgál csak ebben a vá­rosban... A mama anyja pedig kofa volt valamikor. Nem tudom, honnan szorult beléje ez a fene nagy úr- hatnámság?... — Sa ínos mennem kell — állt föl a férfi, rmntegv út­iét állva a további szóára- daln^k. — Ha erre iár fö',átlenű! látogasson meg — néz°tt rá reménykedve Czékusné. S ugyanígy nézett még utá- na is. míg el nem tűnt az utcaford'dóban. (Folytatjuk.) PAPP ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents