Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

19T4. jsfiuár 13­SZOLNÖS MEGYEI NÉPLAP 3 Jugoszláv ifjúsági küldöttség Mait fűn és Szolnokon A Jugoszláv Ifjúsági Szö­vetség elnöke, Vladimir Makszitnovics vezetésével négytagú ifjúsági küldöttség látogatott tegnap SzoJnok me­gyébe. A vendégeket délelőtt S21~ vös Antal, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának első titkára fogadta. A delegáció és a Vendéglátók ezután Martfűre mentek, ahol ellá­togatták a Tisza Cipőgyárba. A gyárban folyó gazdasági és politikai munkáról Ma- czó László műszaki igazgató adott tájékoztatást, majd Nagy Eszter a gyári KISZ- bizottság titkára arról be­szélt, hogy a KISZ milyen munkát végez a fiatalok kö­rében. A tájékoztatók Után Macaó László és dr. H. Nagy Mihály kereskedelmi igazgató bemu­tatta a vendégeiének a for- matatp üzemet, az „A” és „B” gyárat, valamint a min- tatermet A delegáció tagjai nagy érdeklődést tanúsítottak s különösen á mintateremben tettek fel sok kérdést a mo­dellek áráról, értékesítéséről, md.nőségéről. A gyárlátogatás Után a KlSZ-bizotbság több munka­társának részvételével kötet­len beszélgetés kezdődött a magyar és jugoszláv fiatalok között A Vendégek különös ten á fizikai munkások ke­reseti viszonyai és lakáshely­zete iránt érdeklődtek. Több kérdést tettek fel a fiatalok: lakáshelyzetéről, az ifjúsági klub tevékenységéről, a KISZ politikai oktatásának tartal­mi és módszertani kérdé­séiről. A delegáció délután egy óraikor indult vissza Szol­nokra. Búcsúzáskar Nagy Eszter ajándékot nyújtott át a delegáció tagjainak, akik emlékül szintén megajándé­kozták Vendéglátóikat. A jugoszláv küldöttség és a megyei KISZ-brzattság kép­viselői Szolnokon, a tiszai! - geti pártüdülőben ebédeltek. Az ebéden részt Vett dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Bereczki Lajos, a me­gyéi tanács elnökhelyettese. Ebéd után a jugoszláv vendégek a KISZ-iskola nagy termében találkoztak a KISZ-vezetőkkel. A Martfűn megkezdődött beszélgetés itt szelesebb körben folytatódott A delegáció késő délután indult vissza Budapestre. Paksi atomerőmű program Megkezdődtek a földmunkák 4 Szovjetunióban készülnek a műszaki tervek — Szigorú nukleáris biztonság Az ország közvéleménye az élmúlt hetekben értesV'vé- tett arról, hogy zöld Utat kapott a paksi Atomerőmű építése, amelynek helyét a Mezőség déli részén, a Duna mellett, még 1967-ben kije­lölték. A magyar—szovjet állam­közi megállapodáson ala­puló Bagyszabású prog­ram imponáló, ugyanakkor rendkívüli erő­feszítésekre késztető feladat már most, az indulásnál, Ér­től adott tájékoztatást az tirőmúbéruházási Vállalatnál Nagy Zóltán, a paksi Atom­erőmű létesítményi főmér- tiöke. A 350 hektár kiterjedésű li 'érni területen a durva tó reprendezésliez az idén egy millió köbméter földet kell megmozgatni. Az építkezésre nagy apparátus vonul fel, sok-sok gépre, egyre több emberre van szükség. Már mos Is háromszázán dolgoz­nak a helyszínen, dé amint beköszönt a jo idő, sereges löl erkeznek a munkások az energiabázissá fejlődő 'köz­ségbe. A tervek szerint ez év végén 1800, rá ogv esztendő­re pedig már 2500 fő dolgo­zik az első Magyar Atom­erőmű építkezésén. —■ Miközben a hazai ter­vezők. beruházók, ki vitel evők az ipari óriás „bölcsőjén” dolgoznak, a Szovjetunióban készülnek az atomerőmű mű­szaki tervei. A „nukleáris biztonság” követelményei mind szigo­rúbbak. Páka esetében sein a Duna vizét, vagy a környezet. levegőjét, de az Atomerőmű közvetlen körzetót sém fe­nyegeti rádióaktív szennye­ződés. Az erőművön belül például minded gépterem­ben. gépnél, külön érzékelő é» ellenőrző berendezések: lesznek. Az erőmű közvetlen körzetében és körülbelül 20— 25 km távolságig na°y áktiv külső sugárvédelmi ellenőrző rendszert építenek ki még az erőmű üaembelielyezése előtt, hogy viszonyítási adatok bir­tokába jussának. — Már most bátra« ki­mondhatjuk: áz a rádió­aktivitás, ami az Atom­erőműből származik, — Olyan jelentéktelen, hogy semmiféle környezel- sZendyeZö hátáétól' nem kelt tartani — fejezte be tájékoz­tatását Nagy Zoltán, Az ember megtalálja a helyét *=«-- Az apám szegény em­ber volt. Napszámból, földből vett bérmunkából éltünk. Ahogy kijártam a hat ele­mit, mentem ón is. Kapál­tunk, arattunk, még Vályo­got is vetettünk. Tószeghez közel van Szolnok, ha meg­kezdődött az Idény, a Cukor­gyár adott kenyeret. A Sablonba acélhuzalt fe­szítenek. Nagy erővel, de óvatosan keli húzni, hogy meg de pattanjon. Pontosan, Vigyázva. — Negyvenkilencben, hu­szonkét éves kólómban úgy láttám, elég volt nekem a földből. Szolnokra jöttéim á kórházba, ahol tanfolyamra küldtek, mentő-ápoló lettem. Tíz évig cipeltem á betege­ket, jártam a mentőkocsik- kat. Aztán a fatelep. Gózfű- rész niellett voltam fenyőfa osztályozó, megint tíz évig. Jó munka volt. t>e mindig rsabad ég alatt, még a pénz I.S Kevesebb volt, ígV aztán hátVankilencben, mikor á betonelemgyát alakult, ide jöttem. Egy forinttal lett több az órabérem. A sablont a rázó-vibráló- tokra éméli a daru. Betolják r tüskéket, a sablont meg­töltik betonnal. Egy kapcso­lás, á rázkódástól megmoz­dul, minden rést kitölt —he­lyét keresi a beton. — Segédmunkásként kezd­tem. Vagy egy fél évig ta­pogatóztunk, táblából tunk, ismerkedtünk. Üj ember volt itt mindenki. Aztán egyszer ezt mondták, itt a rajz. pró­báljuk meg. Eleinte bizony nehezen ment.’Égy műszák­ban jó ha két-három sablont sikerült elkészíteni. Akkor még csak á puszta órabér volt. nagyritkán 2—300 forint prémium. De a munkát kezdtem megszeretni. Meg­yén ennek is a fortéivá, ho­gyan leltet egyszerűbben* gyinruabban Crifiáinj. Minden nap talál az ember valami huncutságot. Ez benne a szép. Amikor a Vibrátort leál­lítják. látszólag már tömör a beton. A kihúzott tüskék he­lyéi! kör alakú, hosszú üre­gek maradnak, de a beton­lapon járni lehet, elbírja az embert. — Aztán jöttek a nyugta­lanabb napok. Nem látszott már olyan jó helynek éz a gyár. Sokai! él Is mentek, én maradtam. Pedig ’72-ben bi­zony szegényeik vöítunk, Ke­lés pénz jött össze egy hó­napban. Meg kellett találni a helyünket. Azóta sokat ja­vült a helyzet, és a vezetés is. Nőtt a termelés, nőtt a kereset. S lesz ez még több le, mondtam: mindig, min­den nap lehet találni Vala­mit, ami gyorsítja á munkát. A gőzöl ókádban „szenved” a beton. Elbírna hetrft égy embert, de Hannákat kell maid. Tartósnak, keménynek kell lennie. A beton most szilárdul, — Vólt egy kis házunk a kórház mögött, még negyveh- Idlencban Vettem. A két gye ­rekkel meg ányósómékkal Laktuk, Az öregek sokát be- teaeskerl bek, így hát a há­rom műszak jól is jött, Dol­gozik az asszony is. Hogy könnvebb legyen, sokszor én főztem még az ebédet, tet­tem aZ öregek körül amit kellett. Nem Volt az valami fényes ház, hisz azért kel­lett otthagyni, mert belvizes lett. Öreg Vött már. ÍgV igaz. Szén, központi fűtéses szö­vetkezeti lakásra cseréltük el a Zagyva-partra. Meats, kezdetben azt mondtam, én itt nem maradok, eladom, veszek házát. Nehezen tud­tam beles-zokni. De a gyere­keim már nagvok. Tizennyolc a lány, tlaenüét a fiú. Hamui­nak, A lányom a Tisaaparti Gimnáziumban, a fiam szak­munkás lesz. örülök neki. Tanuljanak, ez ma a világ rendje. Ügy gondolom, nem élünk rosszül En házahözök általában négyezret, az asz- szony is kettőt. Ebből ínéig félrerakni is lehet. Kicserél­tük a tévét, a gyerekek kap­tak magnót, inast autót sze­retnének. Előttünk, a csend«, tél! játszótéren szokatlan a dü­börgés. Autódaru erőlködik, betonlapokat rámol le egy tiZtónnásról. Utcánkban, ta­vasszal az új házak mellé még újabbak épülnék. Lenézi László, á BVM fczól- nóki gyárában az egyik fö­démpanel! gyártó soron bri­gádvezető Negyvenhét éves. nyugalmat árasztó, kiegyen­súlyozott ember. Amit el­mond egyszerű szavakkal, mértéktartással, szerény ma­gabiztossággal közli. Hosszú, próbálkozásokkal teli életoá- lya áll mögötte. Most úgy érzi — bár sokáig kereste — hogy megtalálta a helyét. A kézfogása kemény, szi­lárd. Megbízható, jó munkás. Elébe szilárd, mint a betol!. Trómboczky Péter A KA KÜCZIFALiVf Rákóczi Tsz faiskolájában hatvan*« foglalkoznak az almaesemc- ték tisztításával és osztályozásával. \ csemetéket a tavaszi ki ül kiesig veremben ta­rolják Behódolt a puszta Riport a Nagykunsági Állami Gazdaságból Idős Takaés Pál híres rig^ musmondó volt az ecsegi pusztán. Füvet, fát, virágot zsombékost, mindent ismert, minden zugról tudott. A föld élő kalendáriuma Volt. Hat­száz birka Volt á keze alatt, miftdégyiket ismerte. A nádasokban á pákászok Voltak az Urak, a fehér szi­kén a pásztorok. ­Vád Vidék Vólt. áláttoshó* Vizekké!., szigétekkeL Erre utalnák á régi hatérnévekis: Görbe-sziget, Barna-sziget, Vonal-sziget, Kenderes-szi­get­Betyárokat is bújtatott * nádréngeteg: Gyilkos-zug, Hivalkodó. Réméte-lápó* Idős Takács Páltól háHöt- tam: olyan föld Volt ez a határ, hogy még a madár is sírva repült el róla. Ezer) a mádéfsiratta fői­dő gazdálkodik a kilencezer hektáros Nagykunsági. Álla­mi Gazdaság. I*áka éi műtrágya A gazdaság hőskorát ne» kell a messzi múltban kér«," ni. Együtt él ez a jelennel, ahogy á traktorok vtaskodé- sa a hajdani nádasok vad­hajtásaival. A szik möst is verekszik a műtrágyával, a talajjavító Szerekkel. De tiszteiét a pióftífokrtak: 1947-ben Fülessy Emil mező­gazdász azt a megbízatást kapta a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy hozza létre a Kénderes-szigeti Ál­lami Gazdaság Nemzeti Vál­lalatot. Negyedmagával és égy fo­gattal kezdte. . . Föld az Volt Dé senki sem tudta, melyik barab kié. Tá­lán hihetetlenül hangzik: a Karcag—Kisújszállás— Túrkeve—Gyoma közötti hatalmas földterületről csak az 1950-es évékben készült ei a megváltozott viszonyo­kat pontosan rögzítő mérnö­ki munka. Az ecsegi puszta jó Ideig csak naptár szerint lépett az idővel. A valóságban korá­tól messzi élt­A szikkel nem bírtak a lo­vak. A vadvizekkel öem bírt az ember. Osak 19SŐ-b6p selejtezték ki áz UtólM gózekét: húsz acél cserebogár, húsz trak­tor guruit síét á pusztán. Dé ái igásőkröknek ekkor még nagyobb Vólt a becsü­letük! ÖélŐlük is éppen húsz vólt Kudarc kudáréöt ért, hal­lom ezekről az évekről. 1954- bén Csak öt mázsa búzát adott égy hold, rizsből meg nyolcat. 1966-ig tíz igazgatót, főág- ranómuSt „nyátt él” a gaz­(IciSáfí A tudás nélküli ábrander zókát héfü fogadta be a puszta. Akik nem beszélték ti nyelvét, hern tudtak meg- gvökéresedhi. Ahogy a gya­potot. a borsót a cukorrépát se fogadta s^hogyee a nehéz, savanyú föld. Még egy pionír és sokan másók Süveges Sándor 1950-bén nórftia* óe Időéiért!zőnek Jött a gazdaságba. Azóta se en­gedte el magától a puszta. Dé miért ragaszkodik ez a konok föld ehhez a makacs emberhez. hiszen Veszített vele szemben. •. 7 Egy-két gazdasági épület Volt még csak Kenderes-szi - gíeten, amikor Süveges Sán­dor idekerült. Kiálltunk á betonra, ott magyarázta á puseiát győzött ember, hogy mi Vált, mi nem. A fákat is akkortájt ültették. A gör­béit azóta selejtezték. De egy megmaradt. Egy szilfa, a központ mellett. Görbe, csú­nya, de Süveges Sándor még­is miegliagyatta. Miért? Nem is tudom,, valamiért szeretem, rnóhdtá nevetve... „.,. cse­rebogár, sárga cserebogár?” Majdcsak huszonöt év már ez is, amit Süveges Sándor itt töltött a pusztán. Látta az a fa a fiatalságát, moiidoiíu Ezen aztán megint iiévet- tíiíik, a hóUand liCénC alap­ján készülő nagyteljesítmé­nyűi fedeariteinykeveróhöz me­net. Mert ilyen is van mér az ecsegi konok földön, más csodák mellett Vagy tán nem csodái?!), hogy emberi kéz hozzá se ér mér a gaboná­hoz. Kombájn, billenős ko­csi, siló, szárító, tiszti tó, zsá­koló — hidraulikus emelők­kel — és irány a ráktár. Ez a búza útja á bégi pusztán. 1971-ban 24,3 mázsa, 1972- ben 30,8 mázsa, tavaly pedig 35,3 mázsa búza termett a bibicjajgattaló föld hektá­rén. Rizsből meg 24 mázsa... Behódolt a puszta. Kenye­ret ad a vad föld. De hogyan? Az elmúlt hetekben tanács­koztak a gazdaság szocialista brigádjai. Idézek Emészt Ár­pád szocialista brigádvezető felszólalásából: „Tudomá­sunk Van róla, hogy kor­szerűbb gépek érkeznek a gazdaságba. Ne legyünk fel­készületlenek! Osdnaljunk a télen továbbképzést, amelyen megtanuljuk a nagyteljesít­ményű hidraulikus gépek működésének eknéletét, ke­zelését. A gazdaibág traktorosai hat­ezer hektárt művelnek. Az egykori, fát ültető fia­talember. Süveges Sándor, a gazdaság pártszervezeteinek csúcs titkára. Négy alapsaerv- ben százötvenöt kommunista dolgozik a hajdani pusztán. Ae igazgató Mészáros Mátyás agrár­mérnök 1966 óta igazgatja a gazdaságot. Óva int: nehogy személyéhez kössem a fel­lendülést, Az iga A hogy a gazdaság mér nyereséges, ez évben már nem kap állami dotációt, az is Igaz, hogy mindezt a jelenlegi vezetők irányításával érték el az em­bere zalai tó földön, de... Írom, ahogy mondta: 1968- ban végre lehetővé vált, hogy a legkedvezőbb termelésszer­kezetet alakítsák ki, — és ez döntő jelentőségű. Ekkorra már a vízlecsapoló hálózat is kialakult belvízgondok azért még most is Vannak — és a talajjavításban is jó oredm énveket értek el A megfelelő termeléssaer- keaalhez a lehető legfejlet­tebb Agrotechnikai módszp- rekét alkalmazták, trmen, a tavalyi „kiugrás” búzával, lu­cernával, rizzsel­A 6 ezer hektár szántóhoz másfél ezer hektár legelő, 116 hektár rét, 143 hektár ha­lastó, 80 hektár erdő és 43 hektár nádas társul... Hiftszázhúsz tehen — nur gyaovtarka, évi tejhozamuk 3 ezer 852 liter! — 500 anya- kooa, 4 ezer .hízó, 3 ezer 10Ö anyajuh a nagyja jószág A halastó évente 18—19 vagon pontyot, ajnúrt, busát ad. A baromfitelepek 43—50 vagon pecsenyepulykát, 25—30 va­gon kacsát. Összesen tehát 190—200 Vagon húst küld a városoknak a megszelídült Ecseg-puszta és környéke A gazdaság termelési érteire 1966-ban 80 millió forint, ta­valy pedig 136 millió forint veit. No, érzek tényeit, mondja Az igazgató. Kétszázhatvan ember munkájának az! ered ­ménye mindez. Ennyien dol­gozunk a gazdaságban. Kér­dezte, hogy én, mirtt egykori városi «amber, mint igazgató, milyennek látom á pusztái embereket? Milyennek? Nyíl­tak, őszinték, heLlyel-közzel nyeraek. Itt nincs sUhyi, su­mák tin bet, aki hímez-há- tnoz. Megmondják nyíltan, ami ném tetszik nekik. Több­ségük fiatal. Kétszáztizenhat törzsgárda tagunk van, húsz szocialista brigádunk. A brigádok és a többiek A gazdaság központjának gyönyörű ebéd ió termében Pálmák, Chiovini Ferenc, Mészáros Lajos festményei. Á pálmák alatt hatalmas — „naprakész” — tábla: „Akikre büszkék vagyunk.” Az éttereim melletti büfé és presszó ebédidőben nyitva van. Igya még a sőrét, ebéd után, akinek jói esik, mondják az itteniek. És.,.? És... nincs olyan, akinek nem csak egy üveg sor esik jól..-? — kérdezem. Nincs, mert az mar szégyen lenne! Mi foglalkoztatja az em­bereket a gazdaság ügyében? Orbán László, az „Új uta­kon” szocialista brigád veze­tője így besiélt: térim nk 45 ezer pulyka. Egy kiló- gramm hús előállttásáho-z a tervezett abrakszülcséglet 2,6 kilogramm. Lementünk 2.49 kilogrammra. ötVenhateZer fórintot takarítottunk meg. Pedig rossz az alapanyagunk, csakhát odafigyelünk a munkára.” Kovács Lőrinc, a Május 1. szocialista brigád Vezetője ezt mondta. „A halászathoz Is korszerűbb gépek kellené­nek már. Sókat segítene egy elektromos halpász­tor. ..” Sólyom Lajos, a Váci Mi­hály szocialista brigád veze­tőié: „A műszáki folyóirat ellátottság na evan rossz. Nö­vénytermesztéssel. állatte­nyésztéssel foe’alkózó újság van elég. de műszaki nincs. Megkértem a vezetőséget, in­tézkedjenek. legyen.” A mutatóba maradt náda­sok között ez a valóság. Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents