Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

1974. Január 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egész évben jó fogás Emelkedett a jövedelem Fejlesztik a halgazdaságot Nem elírás, nem té­vedés a cím, noha ilyen bé­lyeget hiába is kérnénk bár­melyik trafikban, hivatal­ban. Nem is a szó szoros értelmében bélyegről van szó, hanem csak a funkcióiát il­letően olyasvalamiről. ami — az okmánybélyeghez ha­sonlóan — illeték lerovására szolgál. S továbbmenve: nem éppen hivatalosan előírt, megszabott, állami okirati il­letékről van szó. annál is inkább, hiszen ezeknek az ügyleteknek az a legfőbb jel­lemzője. hogy a lerovást sem­miféle okirat nem tanúsítja. Nem is tanúsíthatja. Még csak az kellene! Alighanem az olvasó már tudja is. hogy miféle illeték­lerovó alkalmatosságok ezek az ötliteres „okmánybélve- gek”, amelyek külsőre egé­szen másként festenek. Több­nyire szép fonott bütykösök alakiát öltik, jóféle vegyes­gyümölcs pálinkával, esetleg frissen szűrt olaszrizlinggel, vagy más hasonlóval kinefc- kinek a gusztusa szerint Aki­nek ezt a kezébe nyomják, vagy diszkréten a lakására küldik, az utána a küldőjé­nek egy-egy „rázósabb” ese­tét mindjárt derűsebb színek­ben — látja, s evégből ked­vezőbben is bírálja eL A demizsonos változat, csak affele kisebbrangú formája az ilyen ügyleteknek. Előfor­dulhatnak — és sajnos hely- lyel-közzel elő is fordulnák — nagyobb, „névértékű” il­letékek is. A dolog lényege ugyanaz, aki küldi nemcsak személyes tiszteletét, ajándé­kozó kedvét kívánja kifeje­zésre juttatni, hanem nyil­vánvalóan számít a megaján­dékozott jóindulatára, ha majd egyszer szüksége lesz rá Az ilyesmit finomabban szólva „megkérésnek” mond­ják az erősebb kifejezések kedvelői azonban korrupciót emlegetnek. Minthogy tulaj­donképpen az is. S ezt a közvélemény, általában min­den tisztességes ember min­dig is elítélte. Mégis miért van az. hogy bizonyos ese­tekben sokan inkább csak mosolyognak az ötliteres „ok- mánvbílvet'ek” gyakorlatán, sőt vannak, akik elismerően csóválták a fejüket: ..micso­da üeves ember, hát nem el­intézte!”. S aztán egy bo­nyolult ügy ismertetése kö­vetkezik vagv eev nehezen beszerezhető import valami emlegetése. Megjegyzendő — és ez a lénveg —. hogy ezek­nél a sokak szemében nem m^or óvásra, hanem elisme­résre méltó eseteknél a „megkenés”, vaev másként a réetől fogva ismert ..kéz ke­zet mos” iáték látszólag nem személves érdekből, hanem egy-egy vál'alat. szövetkéz' intézmény érdekében törté­nik Node azért a „kiiáró­nak” is megvan a maga haszna ' Széles körben vita tárévá volt nemrégiben például az a tsz-Mfiök (s bizonyára több ilyen is van). aki milliós rendű visszaélést vagy leg­alább'« ««ahálvta'ancágot kö­zétett eh miközben a felü­letes szemlélő számára úgy tűnt, hogy neki magának eb­ből tulajdonképpen nincs is különös kiemelkedő szemé­lyes haszna. Legfeljebb any- nyiban, hogy „csalt” jócskán megjiövekedett a termelő­szövetkezet vagyona, jöve­delme. ami az ő személyes jóléte, egyéni dicsősége szem­pontjából sem közömbös. Ho­gyan ítéljük meg mármost ezt az embert? — gyűrűzött a kérdés a közvéleményben. Miiven a felelősségrevonás mértéke, hiszen törvénytele­nül járt eh de a közösségért tetbe, amit tett? A közösség érdekében?! Itt azonban meg kell áll­nunk kissé. Mert milyen kö­zösségről is van szó volta­képpen? Kétféle érdeket tar­tottunk korábban nyilván: általában a közösségit és az egyénit, amely utóbbi a szo­cialista rendszerünkben nyil­ván sohasem tolakodhatott a-z előbbi elé. Napjainkban már mindenképpen három­féle érdeket kell megkülön­böztetnünk a realitásnak, a társadalmi valóságnak meg­felelően. Az állami és az egyéni érdekek között a kü­lönféle csoportérdekeket. Mindegyik kategóriának meg­van az elismert szerepe, he­lye és érvénvesülési lehetősé­ge nálunk. Csak egy a fon­tos: a megfelelő összhang közöttük. Ennek az összhang­nak a szüntelen formálásá­ra. kialakítására szükséges törekednünk, ami gyakorla­tilag azt jelenti, hogy adott esetben mindig a magasabb érdekéket szabad szem előtt tartanunk. Márcsak azért is, mert — mint köztudott — a magasabb érdek megvalósu­lása biztosítja az után^követ- kezőkét is, minthogy szocia­lista viszonyok között ilyen az összefüggés. Az égvén! és a csoportérdek is csak az össztársadalmi érdekkel össz­hangban, azon belül számít­hat tartöß, gyümölcsöző si­kerre. Lehet-e kétséges, hogy min­denképpen rossz ütőn jár az a tsz-elnök. vállalatve­zető. főkönyvelő vagy bárki más. aki úgy gondolkodik, mindenfajta eszközt igénvbe vehet bizonyos célok érdeké­ben? Sűlvosan téved mégha a iószándék is vezeti, aki azt vallja: vállalata, szövetkezete — vagyis a csoportérdek — fölmenti őt az eszközök a módszerek megválogatásá- ban. Lehetetlen szemet huny­ni az ilyen gondolkodás, még inkább az ilyen gyakorlat fölött, hiszen csoportérdek előtérbe helyezése az az össz­társadalmival szemben ar­ra vezet, hogy egyesek az őket munkájuk alapján meg­illető mértéknél aránytala­nul magasabban részesednek az anvari ini’eVból. Így te­hát a közösen termelt ja­vabból nemzeti iöved<üroünk bői vi<T “red mérv ben nagvob' részt szakítanak ki csoport­juk s benne maguk számá­ra. mint amennyi iárna. Egy szóval saját kisebb közössé­gük révén a nagyobb közös­séget, a népgazdaságot, az egész társadalmat károsítják meg Életszínvonal-politikánknak szerves rész», alapfeltétele, hogy évről évre javuljon az ország dolgozóinak életkörül­ménye, emelkedjék jövedel­me. Ám csak a tisztességes munka révén, a törvényes kereteken belül. Tűrhetetlen ezért, hogy bárki is éppen az életszínvonal-politika ürügyén verekedje ki. járja ki megengedhetetlen eszkö­zök igénybevételével a na­gyobb részt, a jogtalan elő­nyöket Nem arról van szó termé­szetesen, hogy egy-egy fele­lős vállalati, szövetkezeti, in­tézményi vagy más vezető ne küzdjön, ne lépjen fél a jogos érdekeik, az őket meg­illető. de néha nem megfe­lelően érvényesülő anyagi vagy más járandóságokért, támogatásért. Erre minden­kor szükség van és lesz is. Más viszont, amikor a na­gyobb összefüggések meg nem értésével, sőt éppen tu­datos lesöprésével kívánnak némelyek népszerű sködni. akár ki nem érdemelt nyere­ségek biztosításéval, akár fe­lesleges beruházásokkal. S csak annál szomorúbb. ha hellyel-közzel még annak is tanúi lehetünk, hogy vannak középirámyító vagy felügye­leti szervek, ahol ezt nem­csak elnézik, hanem a mun­dér becsületének helytelen értelmezéséből még palástol­ni is igyekeznek. Pedig a mundéron éppen ezzel esik folt Ideig-óráig le­het ugyanis titkolózni az em­berek a szélesebb közvéle­mény előtt s éppen az vet rossz fényt az adott vezető­testületre, ha nem lép föl erélyesen, amikor mesterke­déseket tapasztal az össztár­sadalmi érdekkel szemben. Mit kell hát tennünk? A párt Központi Bizottságának 1972. novemberi és az erre épülő tavaly novemberi ha­tározata világosan körvona­lazta ezt is. Megszabta a társadalmi előrehaladás együttes útját melyben az egyénnek és mindenféle dol­gozó közösségnek biztosított a tovább javuló élete. jö­vője. Ehhex pedig nincs szükség semmiféle ötliteres okmánybélvegre hanem csak­is munkára, s a közös érde­kek összhangjának felismeré­sére. meevaléxgtására. EgVüf+ kell tenni érte. hogy úgy is legyen. Szükség szerint az ellenőrzés megszigorításával a gazdasági életben, iparban mezőgazdaságban éópúev mint egész közéletünkben Ám még jobb és szebb ha mielőbb eljutunk oda. hogv ki-ki magában, tudatában végezze el ezt a ..rovancso- lást". s a nagy közösség ér­dekéből kiindulva, vele eey- behangoltan érkezzék köz­vetlen munkatársai és saját maga egyéni céljaihoz, ter­veinek valóraváltásához. Lőkös Zoltán A szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz-hez 4 ezer hek­tár területű víztükör tartózik. A szolnoki halászok Kisköré­től a tiszaugi hídig, 140 kilo­méter hosszan járják, „szű­rik” a Tiszát, ezen kívül a jelentősebb holtágakat és a nagyobb csatorna-rendszere­ket. 1973-ban 28.6 vagon hal „termelését”, kifogását ter­vezték, végeredményben 30.8 vagonnyit fogtak ki. Az élő Tiszából nyert hal mennyisé­ge azonban csak 10.3 vagon, kettővel kevesebb az előző évinél. — A vízszennyeződés miatt a Tisza halhozama évről-évre csökken — mondja Kálmán Dániel főagronómus. — Az intenzív területünk (holt­ágak, halastó) csak 142 hek­tár, erről mégis 20.52 vagon halat fogtunk. Hektáronként 14 mázsát. Nemcsak halásznak A horgászok nem egyszer úgy vélekednek, hogy a ha­lászok csak kifogják a hala­kat, de nem telepítenek he­lyettük. Ez nem így van. Az utánpótlásra a megyei ta­náccsal kötött szerződés is kötelezi a szövetkezetét. Esze­rint tavaly 1 millió 164 ezer forint értékű ivadékot kellett a holt-ágakra kirakniok, de ennél többet helyeztek ki, A szajoli keltető, ivadéknevelő ház mellé most kutat fúrnak, hogy a tenvészanyag utánpót­lás vízellátása jobb legven. Az intenzív (142 hektárnyi) vízterületen főként négy hal­fajtát tenyésztenek: pontyot és a növényevő fehér és pety- tyes busát, s amúrt (Tudósítónktól.) Mire jó a hulladék? Sze­métre! Általában ezt tartja a közvélemény. Nem f- vé­lekedik azonban a Tiszavi- déki MÉH Nyersanyaghasz­nosító Vállalat. A két megyét Szolnokot és Hevest kiszolgáló vál­lalat tőkét kovácsol az ipari, mezőgazdasági és más származékú hulla­dékokból és mellékter­mékekből. 1973-ban a vállalat, eddigi leg^iiiereseDb esztendejét zarta. A naptári év alatt, begyűjtés és értékesítés ré­vén tóob mint 64 ezer tonna anyagot forgalmazott. Ócskavasból 44 ezer tonnát gyűjtöttek be főként az ipari üzemekből és a lakosságtoL Háromezemégyszáz tonnát tett ki a felvásárolt értékéé fémhulladék. A papírhulla­dék 4400. a textil 650 tonná­val szerepel a felvásárlási listán. A vas- & fémhulladékból például értékes, tartós fo­gyasztási cikkek készülnek. A textiihuUadékbói többek között géptisztító rongy ké­szül. melyet korábban im­port útján szerzett be a népgazdaság. Az állati ere­detű melléktermékekből pél­dául a kefe és szappangyártó ipar, a hangszer ipar jut ér­tékes alapanyaghoz. A hulladék ' és mellékter­mék nemcsak a hazai feldol­gozó ipar számára jelentős, hanem az export-piacon is szerepe van. A vállalat a szocialista országokon kívül a fejlett tőkésórszágokba is szállít ócskavasat, papírhul­ladékot és üvegcserepeket Különösen az ónozott lemez­hulladék keresett cikk. az ára is igen magas.. A jövedelmező .nozott lemezhulladékból tavaly ♦8V,U mirt 1200 tonnát indítottak az ország ha­tárain túlra, A hatalmas mennviségű. jórészt laza állapotú hulla­dékot bálázva szállítják, így a vasúti szerelvényeket, a közüti szállító járműveket is gazdaságosan kihasználják. — Ezen változtatni aka­runk — mondja a főagronó­mus. — A biológiai egyen­súlyt nemes ragadozófélékkel — harcsa, süllő, csuka — akarjuk helyreállítani. Ez több évre szóló programunk. — A termelést 8—10 va­gonnal emeljük. A holt-ágak­ban keresht-töltéseket, s mű­tárgyakat építünk. Idén kezd­jük a beruházás tervezését, jövőre pedig a kivitelezést. MÉM-prograrn ugyanis, hogy az egy főre jutó halfogyasz­tás 1980-ra öt kiló legyen, ezt Szolnok megyében előbb is elérhetjük. Szolnok megye ellátásáért — Az egy főre jutó halfo­gyasztás jelenleg 2.2 kilo­gramm — tesz: hozzá Tárnái István htsz-elnök az előbbi­ekhez. — Mi ebben az évben egy kilóval tudjuk emelni az átlagos halfogyasztást. Erre a bizakodásra minden okunk meg van. Elsődlegesnek tart­juk Szolnok város és a megye ellátását. Az elnök pontos kimutatást vesz elő, melyből kitűnik, hogy a fedett piaci élőhal­csarnok és halsütő megnyitá­sa óta havonta 215 mázsa. 521 ezer forint.értékű halat adtak el. (1971—72-ben ez csak 25 ezer forint értékű volt.) — Tavaly szeptembertől — mondja az elnök — kilenc­ezer csomag konyhakész, fó­liába csomagolt halat is ér­tékesítettünk, az idén ennek négyszeresét szeretnénk el­adni a kiskereskedelem út­ján. megkönnyítik a kohók „ete­tését” is. A gépesítési prog­ram keretében számos, kor­szerű rakodó és bálázógéoet vásároltak és üzemeltetnek A MÉH Vállalat 1968 óta kiskereskedelmi tevékenysé­get is folytat. — Sz Inokon, Karcagon. Kisújszálláson és Törökszemmikloson „olcsó áruk” néven boltot tart fenn, amelyekben áron alul felsőruházati cikkeket árusít. Az üzletek népszerűségére jellemző, hogy 1973-ban 12 5 millió forintot forgalmaztak 2 millióval többet az előző évinél. Az új esztendőben még nagyobb felalatokra készültek fel új szállítógép­járműveket, bálázó és ra­kodó gépeket helyeznek üzembe, Karcagon pedig új MÉH-telepet nyitnak meg az év elején. A htsz tavaly NSZK-ba is exportált 5.5 vagon halat. Ér­demes volt, mert ezért más­félszeres árat fizettek. A ko­rábban jelentős béka-export azonban erősen megcsappant 1971-ben még három vagon­nal. tavaly csak 52 mázsányit küldhették külföldre. N yugdij-ki> gészítés Serfőző Imre főkönyvelőtől megkérdeztem, ha a szövet­kezet eredményes évet 'zár, akkor ez bizonyára a közös jövedelem emelkedésében is megmutatkozik. — Valóban így van — vá­laszolja — a szövetkezet bruttó jövedelme a tervezett 5-5 millió helyett várhatóan 6.3 millió forintra emelkedik. Növekszik a biztonsági alap, szeretném hangsúlyozni, hogy egész évben hitel nélkül gaz­dálkodtunk. A tagak részese­dése 4.5 millió forint. Az egy napra jutó tagjövedelem az előző évinél 2 százalékkal lesz magasabb. A bruttó jövede­lem jelentős hányadát a fej­lesztési alapra — termelés, feldolgozás bővítésére — for­dítjuk. Nem feledkeznek meg a tagok szociális helyzetének javításáról. A dolgozó tago­kat egyhetes gyógyüdültetés- re Hajdúszoboszlóra küldik, melynek teljes költségét a htsz fedezi. Tavaly óta a még munkaképes öregek alacsony nyugdíját 800 forintra, a munkaképtelenekét pedig 1000 forintra egészítik ki. El­ismerésre méltó, humánus cselekedet.' Kisbuszodat rlanek A hazai autóbuszgyártás egyik bázisa az Ikarus Ka­rosszéria és Járműgyár szé­kesfehérvári gyára az idén tovább növeli a termelést, a 3700 korszerű autóbuszt ké­szít A panoráma-ablakos, itthon és külföldön egyaránt népszerű IK 255 és IK 266 típusú buszok gyártása mel­lett hozzálátnak a 200-as családhoz tartozó légrugós, luxus kivitelű IK 256 típusú autóbuszok gyártásához is. A kis autóbusz gondokon igvekeznek majd segíteni az­zal a nyolc-nyolc és félmé­ter hosszú kisbusz-tíoussal, amelynek tervei most ké­szülnek. Előreláthatóan két kivitelben ' készítik majd ezeket a régóta nélkülözött járműveket. Az egyszerűbb kivitelű kisbuszok a mező- gazdaság és a munkásszállí­tás gondjait envhítik majd, a luxus kivitelűek pedig a bel- és külföldi turizmus cél­jait szolgálják. Több no a termelőszövetkezetek vezetőségeiben Befejeződött a IÖT íanác«lio/á«a A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szerdán folytatta ülését a Gellért Szállóban. A vitában sokan a területi szövetségek je­lentőségét hangsúlyozták. Kifejtették: a szövetkezetek főként a termelés-fejlesztés segítésére irányuló munka fokozását várják a jövőben a területi szövetségektől, s azt. hogy a szövetségek ak­tívabban kapcsolódhassanak be a gazdasági körzetek táv­lati fejlesztési terveinek ki­dolgozásába, és ennek során az eddigieknél határozottab­ban képvisel *ék a szövetke­zetek érdekeit. Több segítsé­get várnak a szövetkezetek a területi szövetségektől a bérgazdálkodiási a munka- és Üzemszervezési feladatok helves megoldásához is. A vitában felvetett kérdé­sekre Moharos József, a TOT elnökhelvetteee vá1 aszóit. Az Országos Tanács ezután a TOT Nőblzottsága elnökének beszámolója alapján meg­tárgyalta hogy a nők milyen arányban vesznek részt a termelőszövetkezetek vezető testületéinek munkájában. Megállapították; jelenleg a vezetőségi tagság 22 száza­léka nő. A szövetkezetek egves önkormányzati szer­veiben. a különböző bizott­ságokban magasabb a nők aránya. A szociális bizottsá­gokban például 49. míg a döntő bizottságokban 26 százalék. A nők közéleti aktivitása nem minden szövetkezetben megfelelő, ezért a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nába határozatot hozott ar­ról. ho«v az érdekképvisele­ti munka »«^köreivel továb­bi segítséget nvúit a párt nőnoMt'Vqt határozatának gvorsabb ütemű végrehajtá­sához. A TOT Moharos József eb nök'-oiTotto« zárszavával fep jezte be ülését ] Hulladékból milliók A pécsi ÁFÉSZ szakcsoportja hetente 2400 ffirjet nevel és ad át a MAVAD-nak. Ed — a nálunk csak kevéssé ismert csemegét — főleg keleti és déli országokba ex­portálják. Képünkön: Napos fürjcsibe Ötliteres okmánybélyegek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents