Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP *974. JantsSr 8. égre feazaérkes- íem. drága kin­csem, s most várom, hogy utánam gyere. A legutóbbi le­veledben (egy hónappal ez­előtt kaptam kézhez) azt írod, ugye, hogy nem tudsz nélkülem élni. Hiszek neked, mert én ugyanígy érzek. Mi ett, ha nem végzetes vonzó­dás? Már-már gyötrelem, kínszenvedés. A pároknak rendszerint csupán az egyik tagja sze­relmes. A másik fél épp csak hogy elfogadja vagy elviseli a szerelmet. A mi esetünkben csodálatoskép­pen egyforma a szenvedély, örültek vagyunk mindket­ten. Ez gyönyörű, de félel­metes is. Olyanok vagyunk, mint két falevél, melyet két ellentétes irányú szélroham sodor egymás felé. eszeve­szett iramban. Mi történik majd, ha találkoznak? Negyvennyolc órába telik, míg ezt a levelet megkapod. Tudom, hónapok óta készen állsz az útra. minden hol­midat becsomagoltad, bará­taidtól elbúcsúztál. Néhány napig eltart, míg ideérsz.. Tegyük fel, hogy szombaton indulsz. Rá négy napra vagyis hétfő hajnaltól vár­lak. Milyen lesz az életünk? A távollétnek ez esztendei­ben folyvást közös jövőnk- ről elmélkedtém. De sosem tudtam világosan elképzelni. Tervezgetéseimbe. ábránd­jaimba mindig belerontott-, kíméletlenül, az utánad való vad vágyakozás. Ma azonban egy kis kivé­teles nyugialomban van ré­szem, s ezt a pillanatnyi szünetet felhasználom: úgy érzem, elébed kell tárnom jövendő közös életünk egy­némely dolgát. Nem mintha szükség volna arra, hogy meggyőzzelek. Nohiszen, az volna szép, ha holmi kéte- telynek akárcsak árnyéka is volna még benned vagy bennem. De ahogy útközben 'vjra meg újra elolvasod majd e sorokat, gondolom, még egyszer fölmérheted s ízlelgetheted visszavonhatat­lan elhatározásunk célszerű­ségét. Vagyis szeretném számba venni — mielőtt még késő volna — a vonatkozó eré­nyeket. hibákat, s a vágya­kat. szokásokat, szituációkat nemkülönben. Melyek ná­lunk (vajon gondoltál-e már erre?) oly csodálatosan egy­beesnek. mint még soha sen­kinél. Kezdem a társadalmi helyzettel. Te középiskolá­ban tanítasz, francia tanár­nő vagy, én bortermelő. Én, ahogy mondani szokás, gaz­dasági szakember, te értel­miségi. Teljesen és tökéle­tesen aligha fogjuk megér­teni egymást, szerencsére, mindig marad majd közöt­tünk egy sorompó, egv el­választó függöny. melyen soha át nem hatolhat akár egyikünk, akár másikunk jóakarata. Gondolj csak bele például, hogy s mint lesz a barátok­kal. Az én cimboráim: nos jóravaló. tisztességes, de egyszerű fickó valahány. Nem azt akarom ezzel mon­dani. hogv buták, van közöt­tük ismert ügvvéd is. azután egy agrármérnök, meg így nyugalmazott őrnagy. De bonyolult problémája eevik- nek sincs, általában szeret­nek jól enni. inni, s bizto­síthatlak. egy-egv vaskosabb tréfa, pikáns adoma bizony nincs ellenükre. Szinte lát­lak már a társaságukban: nagyokat fogsz ásítani, per­sze rejtve, elfordulva, hisz finom nevelésben részesül­tél. Igencsak nehezen fogsz bdeszokni. Te csupa tűz vagy, heves temperamen­tum — türelem a felebará­tok irányában, nos ez nem éppen erős oldalad; ezért is estem úgy beléd, vesztet- jönni, vasárnap estere már itt is lennél — nem volna vetőleg valamit: ha szomba­ton az első vonattal tudnál íem el a fjemet. Id°fiwelj, •hadd mondok most közbe- nagyszerű?! Azt mondtad, rokonlelkek vagyunk. Igaz, így igaz! Két ember lelki rokonsága neta jelenti azt. hogy egyformák, hogy úgy hasonlítanak egy­másra, mint két tojás. Szó sincs róla! A tapasztalat épp az ellenkezőjét bizonyít­ja. Mint a mi esetünkben. Te franciatanárnő vagy. én\ meg szőlősgazda, ahogyan az első időkben neveztél — igaz, csak tréfából, de jól mulatva rajta. Egyébként nem akarok többé vissza­menni Argentínába. Elég volt. Eladtam a nagybátyám­tól örökölt mendózai ültet­vényeket, s többé nem moz­dulok a földemről, legalább­is remélem. Csak itt vagyok boldog. Ugyanakkor tudom, hogy mégha folytatod is itt a tanítást be-bejárvá a szomszéd városba, a vidéki élet búskomorrá fog tenni. S biztosíthatlak, ez igazi száz százalékos vidék. Két­ségtelen, az első naptói kezd­ve harapdálni fogod a zab­lát. De lám, ebben a pilla­natban eszembe jut a szájad, ahogy félig nyitvatartod, kislánvok módjára, mintha várnál valamit. Azt fogod mondani, hogv banális va­gyok — ó, hányszor ismé­telheted ezt majd, hányszor! —, de a te olyannyira puha, gyöngéd, feslő bimbóajka- san maga az ördög tanyázik, úgv bizony. Megvallom, elő­ször az ajkad vette esze­met A ház. a lakás. Az enyém eléggé tágas, kényelmes — épp legutóbb hozattam rend­be a három fürdőszobát — mindazonáltal más, mint a tiéd. A bútor még a nagy­apámé volt, a dédapámé, ükapámé. Megvallom, szent­ségtörésnek élvezném kicse­rélésüket, halottgyalázásnak. Neked viszont Gropios. tet­szik — így kell írni a nevét? Bocsásd meg, ha hibásan ír­tam. tudod, hogy csak a harmadik gimnáziumig ju­tottam el — te a híres belső építészek tervezte heverőket, karosszékeket és lámpákat szereted. Fényes, sima fe­lületeket, funcionalitást (így mondják, ugye?). Vajon ho­gyan fogod érezni magad ~é sok régiség között? Hisz magam is tudom, nem val­lanak túlságosan jó ízlésre. Elég csak arra a szagra utalnom, amit e szobák árasztanak: a doh, a jó kis bor, a mező s a magányos bagolyvár szagára, amit, bo­csáss meg. de annyira, any- nyira szeretek. Úgy fogod érezni' magad, mintha tetőtől talpig belepett volna a pe­nész. Idegennek fogod érez­ni magad. Magadba fogsz zárkózni, mint egv kis sün­disznó. Gyere, gyere, édes lelkem! Hát a vérmérséklet ? Azzal hogy állunk? Én nyájas va­gyok, nyíltszívű, közlékeny, olykor bizony fecsegő is, tü­dőm, nem tehetek róla. Te a francia Saint-Étienne nő­véreknél nevelkedtél, arisz­tokrata családból származol, igaz. gazdaságilag isencsak lecsúszott a famíliád (fara­gatlan parasztnak fogsz mondani, amiért ilyen nyer­sen írok ezekről a dolgokról, dehát jobb így, hidd el ne­kem, jobb tiszta vizet önte­ni a pohárba), művelt tár­sasághoz szoktak, -kifinomult emberekhez, akti«- fennkölt beszélgetést folytatnak mű­vészetről, irodalomról, poli­tikáról (még a pletykálkodá­sukban is van valami kü­lönleges elegancia). Én. affé­le falusi tuskó lévén, olvas­tam ugvan Marzonit, Tolsz­tojt és Szienkewiczet, de el­ismerem, hogy műveltségem hiányos, alacsonyrendű. Te tartózkodó vagy, aggályos, önérzetes... hogy ne mond­jam: öntelt. fennhéjázó (de micsoda bőröd van! csodála­tos! az ember beleborzong, ha csak hozzáér — nem mondta ezt még neked sen­ki? ő. milyen naív vagvok, ki tudja, hányán mondták már!), egyetlen hibásan ej­tett szóra felhúzod azt a bűbájos orrocskádat Tőlem aztán fogsz hallani egynéhá­nyat... Hát nem különös mindez, nem rendkívüli? (Ide a cuppanós csókot. ba- buskám, morcold csak a szemöldököd, add a hara­gost!) Más. Te megszoktad a nagyvárost. Egyszer emlí­tetted is. hogy az autók, te­herkocsik berregése, mentők szirénázása, villamosok visí­tása. csikorgása napközben kellemes izgatószerként hat rád, elűzi a fáradságodat, este pedig álomba ringat. Vagyis nagyvárosi tempera­mentum vagy, hogy úgy mondjam. Itt viszont a töké­letes nyugalom; olyan töké­letes. hogy olvkor még én is bezsongok tőle (erre szá­míthatsz). No és az éjsza­kák ! Csak a fák susógása, ha fúj a szél. esőben az eső­cseppek kopogása a házte­tőn. teliholdkor távoli ku­tyavonítás. Nem. nem. ezt sosem fogod megszokni. Elő­re látom a sok érzékenvke- dést. ideges jelenetet, civó- dást. E; tudod képzelni, mi­lyen szép lesz? Ne feledd, a kihirdetés már megtörtént. A plébános akár hétfőn dél­előtt is összeadhat bennün­ket, csak idejében itt légy. Továbbá. Én szeretem a labdarúgást, te irtózol tőle. Régi szurkolója vagyok a Juven tusnak, s ha rosszul mennek a dolgok vasárnap este. még az étvágyamat is elveszítem. Képzelheted, a barátaimmal hosszan, részle­tesen megtárgyaljuk a mér­kőzést, hét közben se tu­dunk másról beszélni. Éme­lyegni fogsz tőle, hányinge­red lesz, ebben bizonyos va­gyok. Esténként úev nézel majd rám. mint valami csú­szómászó féregre. Azám, es­tére már javában veszeke­dünk; megjósolom:' egyné­hány csúf szó a te drága pi­ci szádon is kibukik majd. Erről jut eszembe: termé­szetesen annyi vendéget hív­hatsz meg az esküvőre, • amennyit akarsz, itt alhat- nak az állomás melletti fo­gadóban. tűrhető hely. Per­sze az én költségemre. Az én rokonságomból is leg­alább negyvenen lesznek, ezt jó, ha már most tudod. Gyere, gyere, aranyos csöpp­ségem, hadd szorítlak ma­gamhoz. imádom, amikor duzzogsz. Persze a nagyvárosokban mások a szokások. Ha épp nem mész moziba (apropó, láttad a Waterloo-t? Nekem áílatian tétszett), találkozol néhány barátnőddel, igaz? Megbeszélitek az iskolai problémákat. a tantervet, csoportmunkát végeztek, ahogy mondjátok, s maga- sabbrendű fejeknek érzitek magatokat, nem íev van ta­lán? Jómagam (azt hiszem, mondtam már neked) a tévé képernyője előtt szeretem eltölteni az estéimet, rémes szokás, igaz? De azért nyu­gi. Egyik-másik este kész­séggel beviszlek a városba, drágaságom. Arra azonban figyelmeztetlek, hogy a mű­sor rosszabb, mint képzeled (eddig még sose nézted, merthogy a házmesterednek is ez a szórakozása). lyik este (minek áltassalak ?) te is fogod látni a mérkőzést. Átkozódni fogsz, tudom. A divány sarkában kuporogsz majd, a kis állólámpa alatt. Teilhard du Chardint olvasva (vajon jól írom a nevét?) Rajta hát, szerelmem, ülj gyorsan re­pülőgépre. űrhajóra, varázs- szőpveore! AUg várlak már. Nem bírom tovább. Jöjj. kincsem, gyönyörűm eskü­szöm. boldogtalanok leszünk. Telesfdi Polgár István fordítása Dino Buzzati Szerelmeslevél <}OOOCIOO;:500CC00005000000006000 Simon István : Szava a veté ked Szavak hű pásztora, versbe hajszolom, mindig a jelzőt, hogy Máriát úgy kifejezze, mint a zöld szín nyáron az erdői. De mi állna szőke hajára, amelynek illata is van? Népiesen persze a hársfa) ha sárgái a kék júliusban. Pitypang és hársfa! A kettő együtt is vajmi kevés lesz. S hol van a fény, elegendő, mértéknek hozni szeméhez? Keze a téli havas fák havánál messze fehérebb. Színek, a sok-sok vetélytárs, metaforák, jelzők és képek, hullanak, mint télen a hó száll s hiába, ha tengerre szállong. Egy van csak —s nincs is a szónál, hogy szeretem, szebb és találóbb... hiss Dénesi léli hazaiéré? Csillagpihéken gyerekkor száll Hófehér' mezőn messze kószál agysejtek dombján völgyén az emlék csipkeruhát sző rá a hó Hahó! Hahó! Szánkózni jó de hol vagy már nagyapó?! Hol a barátok a dombról kiáltásból hol van a hang: Nem lehet már hazatérnem régi derűs hófehérben Bár a múlt is velem kószál csillagpihén gyermekkor száll! Urisxto Dóiét * Osztozás Társak vagyunk örömben, gondban, a szívünk egy ütemre dobban: utunk is egy s történjék bármi, sohasem fogjuk ezt megbánni Az utókor megméri tettünk és ítélkezik majd felettünk. Még nem lobban csillag elébünk? Mindegy! Előre! Dong a léptünk. Éltünk küszködve, néha szebben, messze vetődve, idegenben; nevettünk, — sokszor hadakoztunk, — ezután is mindent megosztunk. Már tiszta fénnyel int a Holnap, ne bánd, ha a gazok gúnyolnak! Szánkat némán összeszorítjuk, nem csikarják ki drága titkunk. Minket az élet vad csatáján nem győzhet le az arany bálvány: előre rontunk száz csatán át s dalba önjük a népünk vágyát. Gondolat, érzés: ez a fegyver, megküzd majd roppant seregekkel. Adott szavunk szent, — menjünk bátran: megosztozunk most a halálban! Képes Géza fordítása í • 125 éve született Hriszto Botev akit a bolgár Petőfinek nevez­hetünk. Költészetükben és éle ükben sok a közös vonás. Hor- . dozői voltak korunk raev eszm irefe. harcba szálltak ezekért az eszmékért, és életüket is feláldozták a szabadságért JSaijTn\ , kék madira Különös témát választott kandidátusi disszertációjá­hoz Imreiné Péter Erzsébet, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem filozófiai tanszé­kének adjunktusa: a boldog­ság filozófiai értelmezését. Kétszáz oldalas tanulmányát már elküldte a moszkvai Lomonoszov Egyetemre, ahol az etikai tanszék aspiránsa­— Tíz év óta foglalkozom e témával, s először is a boldogságról vallott külön­böző elméleteket tanulmá­nyoztam — mondta. — Az idealisták szerint a boldog­ság olyan lelkiállapot, amely független az emberek körül­ményeitől, a világtól. Ezen belül is sokfajta eltérő vé­lemény van. A vallás pél­dául azt mondja: a túlvilá­gon van csak boldogság. Kant szerint a kötelesség az ellentéte és kizárója: ha az ember teljesíti kötelességeit, már nem lehet boldog. A materialisták szerint a boldogságot a földön kell ke­resni. Elérhető, de senkinek sem hullik az ölébe. Marx csak egyetlen mondattal utalt erre: „A boldogság harc.” Egy időben ezt téve­sen értelmezték, s egyedül a harcot tartották a boldogság forrásának, célját, eredmé­nyeit nem. — Végül is tehát mi a hol- dogs ág? Lehet-e egyáltalán de­finiálni? 1— Tartalmát lehet csak körülírni: az ember olyan belső élménye, ' amelyet a külső körülmények váltanak ki benne. Hogy kinek mi okoz boldogságot, az nagy­mértékben függ az illető ✓ egyéniségétől, jellemétől, és világnézetétől. A boldogság megszerzésének folyamata: az ember célokat tűz maga elé, s azok megvalósításáért harcol. — Milyen feltételei vannak a belső élmény megszerzésének? — A marxizmus ebben el­tér minden más felfogástól Azt mondja: a boldogság alapvető feltételei társadal­miak. A közösségnek elő­ször a békét, a demokráciát, a szabadságot, az egyenlő­séget. a létbiztonságot, a fog­lalkoztatottságot. az előreju­tás lehetőségét kell megte­remteni. Az egyén csak eze­ken az alapokon szerezheti meg saját boldogságélmé­nyét. S hogy sikerül-e. azon múlik: az illető felismeri-e lehetőségeit, saját képessé­geit. akar-e részesedni a tár­sadalmi boldogsáaalanból. s habandó-e ezért tenni is va­lamit. Végeredményben a boldogság kék madarát ugvanis az emberek anvagi, szellemi és szociális (közös­ségi) szükségleteinek kielé­gülése röppentheti fel. A baráti kapcsolatok a kollek­tív munka, a közösségi kap­csolatok is elengedhetetlen feltételei a boldogságnak. — Sokan vallják: a boldog­ság csak röpke pillanat. A filo­zófusok szerint mennyi ideig tart, ha már elérte az ember? — Amíg valaki rá nem un a kor-í'-hi célok és harc gyü­mölcsére. s úiabb igénvei, szükségletei nem támr-innk. A boldogjának egyébként két rno-mv’lvánulási formáta van. Az emberek általában csak az esviket — az ünne­pit — tartják boldogságnak: amikor naivon fontos cél­kitűzés válik valóra. A Hét­köznapi bo1do"j.aot inkább csak id ér-zésnek tartják pe­dig aorő dolgok is gyakran okoznak örömet. — Va|on boldog-e a „boidog- ságtan” szerzője? — Az lettem. Anám nap­számos. anvám mosónő volt, kitűnő tanuló létemre is csak két napig járhattam középiskolába, belőlem is napszámos lett. ' A háború után tanultam, dolgoztam, eljutottam az egyetemi ka­tedráig, családom van. s a régóta dédelgetett tervemet is megvalósíthattam, megír­hattam ezt a tannimánvt. Az igazi boidnusá.got csak küz­delem. munka, alkotás árár. 'ehof elArni má=k-<—csak. a boldogság illúzióját kapja az ember. ft G; PAPI LAJOS: VAZUL

Next

/
Thumbnails
Contents