Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

*974. JantsSr 8.

égre feazaérkes- íem. drága kincsem, s most várom, hogy utánam gyere. A legutóbbi leveledben (egy hónappal ezelőtt kaptam kézhez) azt írod, ugye, hogy nem tudsz nélkülem élni. Hiszek neked, mert én ugyanígy érzek. Mi ett, ha nem végzetes vonzódás? Már-már gyötrelem, kínszenvedés.

A pároknak rendszerint csupán az egyik tagja szerelmes. A másik fél épp csak hogy elfogadja vagy elviseli a szerelmet. A mi esetünkben csodálatosképpen egyforma a szenvedély, örültek vagyunk mindketten. Ez gyönyörű, de félelmetes is. Olyanok vagyunk, mint két falevél, melyet két ellentétes irányú szélroham sodor egymás felé. eszeveszett iramban. Mi történik majd, ha találkoznak?

Negyvennyolc órába telik, míg ezt a levelet megkapod. Tudom, hónapok óta készen állsz az útra. minden holmidat becsomagoltad, barátaidtól elbúcsúztál. Néhány napig eltart, míg ideérsz.. Tegyük fel, hogy szombaton indulsz. Rá négy napra vagyis hétfő hajnaltól várlak.

Milyen lesz az életünk? A távollétnek ez esztendeiben folyvást közös jövőnk- ről elmélkedtém. De sosem tudtam világosan elképzelni. Tervezgetéseimbe. ábrándjaimba mindig belerontott-, kíméletlenül, az utánad való vad vágyakozás.

Ma azonban egy kis kivételes nyugialomban van részem, s ezt a pillanatnyi szünetet felhasználom: úgy érzem, elébed kell tárnom jövendő közös életünk egynémely dolgát. Nem mintha szükség volna arra, hogy meggyőzzelek. Nohiszen, az volna szép, ha holmi kéte- telynek akárcsak árnyéka is volna még benned vagy bennem. De ahogy útközben 'vjra meg újra elolvasod majd e sorokat, gondolom, még egyszer fölmérheted s ízlelgetheted visszavonhatatlan elhatározásunk célszerűségét.

Vagyis szeretném számba venni — mielőtt még késő volna — a vonatkozó erényeket. hibákat, s a vágyakat. szokásokat, szituációkat nemkülönben. Melyek nálunk (vajon gondoltál-e már erre?) oly csodálatosan egybeesnek. mint még soha senkinél.

Kezdem a társadalmi helyzettel. Te középiskolában tanítasz, francia tanárnő vagy, én bortermelő. Én, ahogy mondani szokás, gazdasági szakember, te értelmiségi. Teljesen és tökéletesen aligha fogjuk megérteni egymást, szerencsére, mindig marad majd közöttünk egy sorompó, egv elválasztó függöny. melyen soha át nem hatolhat akár egyikünk, akár másikunk jóakarata.

Gondolj csak bele például, hogy s mint lesz a barátokkal. Az én cimboráim: nos jóravaló. tisztességes, de egyszerű fickó valahány. Nem azt akarom ezzel mondani. hogv buták, van közöttük ismert ügvvéd is. azután egy agrármérnök, meg így nyugalmazott őrnagy. De bonyolult problémája eevik- nek sincs, általában szeretnek jól enni. inni, s biztosíthatlak. egy-egv vaskosabb tréfa, pikáns adoma bizony nincs ellenükre. Szinte látlak már a társaságukban: nagyokat fogsz ásítani, persze rejtve, elfordulva, hisz finom nevelésben részesültél. Igencsak nehezen fogsz bdeszokni. Te csupa tűz vagy, heves temperamentum — türelem a felebarátok irányában, nos ez nem éppen erős oldalad; ezért is estem úgy beléd, vesztet- jönni, vasárnap estere már itt is lennél — nem volna vetőleg valamit: ha szombaton az első vonattal tudnál íem el a fjemet. Id°fiwelj, •hadd mondok most közbe- nagyszerű?!

Azt mondtad, rokonlelkek vagyunk. Igaz, így igaz! Két

ember lelki rokonsága neta

jelenti azt. hogy egyformák, hogy úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Szó sincs róla! A tapasztalat épp az ellenkezőjét bizonyítja. Mint a mi esetünkben. Te franciatanárnő vagy. én\ meg szőlősgazda, ahogyan az első időkben neveztél — igaz, csak tréfából, de jól mulatva rajta. Egyébként nem akarok többé visszamenni Argentínába. Elég volt. Eladtam a nagybátyámtól örökölt mendózai ültetvényeket, s többé nem mozdulok a földemről, legalábbis remélem. Csak itt vagyok boldog. Ugyanakkor tudom, hogy mégha folytatod is itt a tanítást be-bejárvá a szomszéd városba, a vidéki élet búskomorrá fog tenni. S biztosíthatlak, ez igazi száz százalékos vidék. Kétségtelen, az első naptói kezdve harapdálni fogod a zablát. De lám, ebben a pillanatban eszembe jut a szájad, ahogy félig nyitvatartod, kislánvok módjára, mintha várnál valamit. Azt fogod mondani, hogv banális vagyok — ó, hányszor ismételheted ezt majd, hányszor! —, de a te olyannyira puha, gyöngéd, feslő bimbóajka- san maga az ördög tanyázik, úgv bizony. Megvallom, először az ajkad vette eszemet

A ház. a lakás. Az enyém eléggé tágas, kényelmes — épp legutóbb hozattam rendbe a három fürdőszobát — mindazonáltal más, mint a tiéd. A bútor még a nagyapámé volt, a dédapámé, ükapámé. Megvallom, szentségtörésnek élvezném kicserélésüket, halottgyalázásnak. Neked viszont Gropios. tetszik — így kell írni a nevét? Bocsásd meg, ha hibásan írtam. tudod, hogy csak a harmadik gimnáziumig jutottam el — te a híres belső építészek tervezte heverőket, karosszékeket és lámpákat szereted. Fényes, sima felületeket, funcionalitást (így mondják, ugye?). Vajon hogyan fogod érezni magad ~é sok régiség között? Hisz magam is tudom, nem vallanak túlságosan jó ízlésre. Elég csak arra a szagra utalnom, amit e szobák árasztanak: a doh, a jó kis bor, a mező s a magányos bagolyvár szagára, amit, bocsáss meg. de annyira, any- nyira szeretek. Úgy fogod érezni' magad, mintha tetőtől talpig belepett volna a penész. Idegennek fogod érezni magad. Magadba fogsz zárkózni, mint egv kis sündisznó. Gyere, gyere, édes lelkem!

Hát a vérmérséklet ? Azzal hogy állunk? Én nyájas vagyok, nyíltszívű, közlékeny, olykor bizony fecsegő is, tüdőm, nem tehetek róla. Te a francia Saint-Étienne nővéreknél nevelkedtél, arisztokrata családból származol, igaz. gazdaságilag isencsak lecsúszott a famíliád (faragatlan parasztnak fogsz mondani, amiért ilyen nyersen írok ezekről a dolgokról, dehát jobb így, hidd el nekem, jobb tiszta vizet önteni a pohárba), művelt társasághoz szoktak, -kifinomult emberekhez, akti«- fennkölt beszélgetést folytatnak művészetről, irodalomról, politikáról (még a pletykálkodásukban is van valami különleges elegancia). Én. afféle falusi tuskó lévén, olvastam ugvan Marzonit, Tolsztojt és Szienkewiczet, de elismerem, hogy műveltségem hiányos, alacsonyrendű. Te tartózkodó vagy, aggályos, önérzetes... hogy ne mondjam: öntelt. fennhéjázó (de micsoda bőröd van! csodálatos! az ember beleborzong, ha csak hozzáér — nem mondta ezt még neked senki? ő. milyen naív vagvok, ki tudja, hányán mondták

már!), egyetlen hibásan ejtett szóra felhúzod azt a bűbájos orrocskádat Tőlem aztán fogsz hallani egynéhányat... Hát nem különös mindez, nem rendkívüli? (Ide a cuppanós csókot. ba- buskám, morcold csak a szemöldököd, add a haragost!)

Más. Te megszoktad a

nagyvárost. Egyszer említetted is. hogy az autók, teherkocsik berregése, mentők szirénázása, villamosok visítása. csikorgása napközben kellemes izgatószerként hat rád, elűzi a fáradságodat, este pedig álomba ringat. Vagyis nagyvárosi temperamentum vagy, hogy úgy mondjam. Itt viszont a tökéletes nyugalom; olyan tökéletes. hogy olvkor még én is bezsongok tőle (erre számíthatsz). No és az éjszakák ! Csak a fák susógása, ha fúj a szél. esőben az esőcseppek kopogása a háztetőn. teliholdkor távoli kutyavonítás. Nem. nem. ezt sosem fogod megszokni. Előre látom a sok érzékenvke- dést. ideges jelenetet, civó- dást. E; tudod képzelni, milyen szép lesz? Ne feledd, a kihirdetés már megtörtént. A plébános akár hétfőn délelőtt is összeadhat bennünket, csak idejében itt légy.

Továbbá. Én szeretem a labdarúgást, te irtózol tőle. Régi szurkolója vagyok a Juven tusnak, s ha rosszul mennek a dolgok vasárnap este. még az étvágyamat is elveszítem. Képzelheted, a barátaimmal hosszan, részletesen megtárgyaljuk a mérkőzést, hét közben se tudunk másról beszélni. Émelyegni fogsz tőle, hányingered lesz, ebben bizonyos vagyok. Esténként úev nézel majd rám. mint valami csúszómászó féregre. Azám, estére már javában veszekedünk; megjósolom:' egynéhány csúf szó a te drága pici szádon is kibukik majd. Erről jut eszembe: természetesen annyi vendéget hívhatsz meg az esküvőre,

• amennyit akarsz, itt alhat- nak az állomás melletti fogadóban. tűrhető hely. Persze az én költségemre. Az én rokonságomból is legalább negyvenen lesznek, ezt jó, ha már most tudod. Gyere, gyere, aranyos csöppségem, hadd szorítlak magamhoz. imádom, amikor duzzogsz.

Persze a nagyvárosokban mások a szokások. Ha épp nem mész moziba (apropó, láttad a Waterloo-t? Nekem áílatian tétszett), találkozol néhány barátnőddel, igaz? Megbeszélitek az iskolai problémákat. a tantervet, csoportmunkát végeztek, ahogy mondjátok, s maga- sabbrendű fejeknek érzitek magatokat, nem íev van talán? Jómagam (azt hiszem, mondtam már neked) a tévé képernyője előtt szeretem eltölteni az estéimet, rémes szokás, igaz? De azért nyugi. Egyik-másik este készséggel beviszlek a városba, drágaságom. Arra azonban figyelmeztetlek, hogy a műsor rosszabb, mint képzeled (eddig még sose nézted, merthogy a házmesterednek is ez a szórakozása).

lyik este (minek áltassalak ?) te is fogod látni a

mérkőzést. Átkozódni fogsz, tudom. A divány sarkában kuporogsz majd, a kis állólámpa alatt. Teilhard du Chardint olvasva (vajon jól írom a nevét?) Rajta hát, szerelmem, ülj gyorsan repülőgépre. űrhajóra, varázs- szőpveore! AUg várlak már. Nem bírom tovább. Jöjj. kincsem, gyönyörűm esküszöm. boldogtalanok leszünk.

Telesfdi Polgár István

fordítása

Dino Buzzati

Szerelmeslevél

<}OOOCIOO;:500CC00005000000006000

Simon István :

Szava a veté ked

Szavak hű pásztora, versbe hajszolom, mindig a jelzőt, hogy Máriát úgy kifejezze, mint a zöld szín nyáron az erdői.

De mi állna szőke hajára, amelynek illata is van?

Népiesen persze a hársfa) ha sárgái a kék júliusban.

Pitypang és hársfa! A kettő együtt is vajmi kevés lesz.

S hol van a fény, elegendő, mértéknek hozni szeméhez?

Keze a téli havas fák havánál messze fehérebb.

Színek, a sok-sok vetélytárs, metaforák, jelzők és képek,

hullanak, mint télen a hó száll s hiába, ha tengerre szállong.

Egy van csak —s nincs is a szónál, hogy szeretem, szebb és találóbb...

hiss Dénesi

léli hazaiéré?

Csillagpihéken gyerekkor száll Hófehér' mezőn messze kószál agysejtek dombján völgyén az emlék csipkeruhát sző rá a hó Hahó! Hahó! Szánkózni jó de hol vagy már nagyapó?!

Hol a barátok a dombról kiáltásból hol van a hang: Nem lehet már hazatérnem régi derűs hófehérben Bár a múlt is velem kószál csillagpihén gyermekkor száll!

Urisxto Dóiét *

Osztozás

Társak vagyunk örömben, gondban, a szívünk egy ütemre dobban:

utunk is egy s történjék bármi, sohasem fogjuk ezt megbánni

Az utókor megméri tettünk és ítélkezik majd felettünk.

Még nem lobban csillag elébünk?

Mindegy! Előre! Dong a léptünk.

Éltünk küszködve, néha szebben, messze vetődve, idegenben; nevettünk, — sokszor hadakoztunk, — ezután is mindent megosztunk.

Már tiszta fénnyel int a Holnap, ne bánd, ha a gazok gúnyolnak!

Szánkat némán összeszorítjuk, nem csikarják ki drága titkunk.

Minket az élet vad csatáján nem győzhet le az arany bálvány: előre rontunk száz csatán át s dalba önjük a népünk vágyát.

Gondolat, érzés: ez a fegyver, megküzd majd roppant seregekkel.

Adott szavunk szent, — menjünk bátran: megosztozunk most a halálban!

Képes Géza fordítása

í • 125 éve született Hriszto Botev akit a bolgár Petőfinek nevezhetünk. Költészetükben és éle ükben sok a közös vonás. Hor- . dozői voltak korunk raev eszm irefe. harcba szálltak ezekért az eszmékért, és életüket is feláldozták a szabadságért

JSaijTn\ , kék madira

Különös témát választott kandidátusi disszertációjához Imreiné Péter Erzsébet, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem filozófiai tanszékének adjunktusa: a boldogság filozófiai értelmezését. Kétszáz oldalas tanulmányát már elküldte a moszkvai Lomonoszov Egyetemre, ahol az etikai tanszék aspiránsa— Tíz év óta foglalkozom e témával, s először is a boldogságról vallott különböző elméleteket tanulmányoztam — mondta. — Az idealisták szerint a boldogság olyan lelkiállapot, amely független az emberek körülményeitől, a világtól. Ezen belül is sokfajta eltérő vélemény van. A vallás például azt mondja: a túlvilágon van csak boldogság. Kant szerint a kötelesség az ellentéte és kizárója: ha az ember teljesíti kötelességeit, már nem lehet boldog.

A materialisták szerint a boldogságot a földön kell keresni. Elérhető, de senkinek sem hullik az ölébe. Marx csak egyetlen mondattal utalt erre: „A boldogság harc.” Egy időben ezt tévesen értelmezték, s egyedül a harcot tartották a boldogság forrásának, célját, eredményeit nem.

— Végül is tehát mi a hol- dogs ág? Lehet-e egyáltalán definiálni?

1— Tartalmát lehet csak körülírni: az ember olyan belső élménye, ' amelyet a külső körülmények váltanak ki benne. Hogy kinek mi okoz boldogságot, az nagymértékben függ az illető ✓ egyéniségétől, jellemétől, és világnézetétől. A boldogság megszerzésének folyamata: az ember célokat tűz maga elé, s azok megvalósításáért harcol.

— Milyen feltételei vannak a belső élmény megszerzésének?

— A marxizmus ebben eltér minden más felfogástól Azt mondja: a boldogság alapvető feltételei társadalmiak. A közösségnek először a békét, a demokráciát, a szabadságot, az egyenlőséget. a létbiztonságot, a foglalkoztatottságot. az előrejutás lehetőségét kell megteremteni. Az egyén csak ezeken az alapokon szerezheti meg saját boldogságélményét. S hogy sikerül-e. azon múlik: az illető felismeri-e lehetőségeit, saját képességeit. akar-e részesedni a társadalmi boldogsáaalanból. s habandó-e ezért tenni is valamit. Végeredményben a boldogság kék madarát ugvanis az emberek anvagi, szellemi és szociális (közösségi) szükségleteinek kielégülése röppentheti fel. A baráti kapcsolatok a kollektív munka, a közösségi kapcsolatok is elengedhetetlen feltételei a boldogságnak.

— Sokan vallják: a boldogság csak röpke pillanat. A filozófusok szerint mennyi ideig tart, ha már elérte az ember?

— Amíg valaki rá nem un a kor-í'-hi célok és harc gyümölcsére. s úiabb igénvei, szükségletei nem támr-innk. A boldogjának egyébként két rno-mv’lvánulási formáta van. Az emberek általában csak az esviket — az ünnepit — tartják boldogságnak: amikor naivon fontos célkitűzés válik valóra. A Hétköznapi bo1do"j.aot inkább csak id ér-zésnek tartják pedig aorő dolgok is gyakran okoznak örömet.

— Va|on boldog-e a „boidog- ságtan” szerzője?

— Az lettem. Anám napszámos. anvám mosónő volt, kitűnő tanuló létemre is csak két napig járhattam középiskolába, belőlem is napszámos lett. ' A háború után tanultam, dolgoztam, eljutottam az egyetemi katedráig, családom van. s a régóta dédelgetett tervemet is megvalósíthattam, megírhattam ezt a tannimánvt. Az igazi boidnusá.got csak küzdelem. munka, alkotás árár. 'ehof elArni má=k-<—csak. a boldogság illúzióját kapja az ember.

ft G;

PAPI LAJOS: VAZUL