Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

1974- Január S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP V 3 Több mint 10 milliárd \ a fogyasztók támogatására A külkereskedelem intézkedései a tőkés világpiac árhatásainak csökkentésére Áruforgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bo­nyolítjuk le, ezért népgazdaságunk kevésbé van kitéve a tő­kés piaci helyzet szélsőségéinek, jóllehet e világpiaci hatások­tól népgazdaságunkat sem lehet elszigetelni. Somogyi Lajos az MTI főmunkatársa a Külkereskedelmi Minisztériumban tá­jékoztatást kért arról, hogy a tőkés világpiaci árak emelkedé­sei milyen mértékben hatnak a magyar külkereskedelemre, s milyen intézkedésekkel csökkentik e kedvezőtlen hatásokat. A ..műszakiak elfogadták”, rövidesen a lakók is birtokukba veszik Mezőtúron, a főté­ren a 43 lakásos — üzleti alagsorral épített — lakóépületet FEMES VMtP Mint a minisztériumban el­mondták, a tőkés országok belső inflációjának gyorsulá­sa, valutáris bizonytalansága, az olajválság, számos fontos alapanyag hiánya minden eddiginél na­gyobb áremelkedést idé­zett elő a világpiacon. A világpiaci árszínvonal ösz- szevont mérésére általánosan használt Reuter nyersanyag­index szerint az árak 1973. eleje óta mintegy nyolc­van százalékkal emel­kedtek. A rézárak egy év alatt megduplázódtak, a gya­pot és a nyersgumi is kétszer annyiba kerül, mint az előző év elején, a rizs tonnája je­lenleg 800 dollár az egy évvel ezelőtti 270 dollárral szem­ben, a búza tavaly januári tonnánkénti 96 dolláros ára az év végére 172 dollárra ug­rott. A kakaóbab jelenleg 1200 dollárba kerül tonnán­ként, 450 dollárral drágább, mint egy évvel korábban. A növényi fehérjetakarmányok ára 1973 utolsó hónapjaiban némileg csökkent ugyan, de a szójababot még mindig 210—220 dollárért árusítják tonnánként a tavaly januári 160—170 dollárral szemben. Óriási mértékben drágultak az energiahordozók. Egy-egy tonna gázolaj most már csak 180 dollárért kapható, pedig az ár tavaly januárban még 37 dollár volt. Emelkedett a cukor, a kávé, a citrom, s egész sor más fontos cikk ára. Külkereskedelmi vállala­taink jobb piackutató mun­kával és megfelelő kereske­delempolitikával igyekeznek csökkenteni az árak erős emelkedésének hatásait Ar- szempontból a lehető legked­vezőbb időpontban igyekez­nek megkötni külkereskedel­mi szerződéseiket, hosszabb időre előre megvásárolnak olyan árucikkeket, amelyek­re csak később lesz ugyan szükség, de áruk várhatóan tovább emelkedik. JANUÄR 2-TOL zárva. van a forgalom elől a József Attila ú( Szolnokon. Á város egyik fő ütőerének elzárása természetesen szinte minden­kinek gondot okoz. Az átuta­zók. a helybeli autósok és gyalogosok, az autóbuszok utasai vezetői, legalábbis néhány napig sokat fognak bosszankodni a megváltozott útvonalak — az áthelyezett megállók miatt. Azután meg­szokjuk ezt is. mint ahogy megszoktuk annakidején a Kolorsvári-híd lezárása miatr ti forgalomelterelést, vagy azt hogy az Adv Endre utca és a Ságvári körút kereszte­ződésében az Ady Endre ut­cán haladóknak van elsőbb­ségük. Meg is könnyíthet­jük ezt a folyamatot egymás és főleg az idegenek segíté­sével , ú tbaigazításával. Ezzel a kellemetlenségek sorozata korántsem ér véget. A belváros áténítóse még hozhat a mostanihoz hasonló forgalomelterelést- — Köny- rvebhséget nem o'-oz vyan a közlekedésben, de a ké­pre'm pOen ciZ-eí segíthet elvi­selni ha tudtok, tew mind­ezekre miért van szükség. Ha korábban azt mondtuk, hogy Szolnok az elmúlt más­fél évtizedben dinamikusan fejlődött, most valami erő­sebb nyomatékosabb jelzőt kell kCi'cá&uo* 4 kővetkező A minisztérium támogatja azt a módszert is, hogy a fel­használók rendeléseinek ösz- szevonásával egy-egy alkalommal na­gyobbmennyiségú árut vásárolnak külföldön, mert ezzel bizonyos en­gedményeket érhetnek el. A helyes piackutató munka segítségével vállalataink újabb beszerzési forrásokat is igyekeznek feltárni, ahol kedvezőbb áron vásárolhat­ják meg a különböző termé­keket. Az intézkedések elle­nére a nem szocialista orszá­gokból származó magyar im­port árszínvonala tavaly mintegy 15 százalékkal maga­sabb volt az 1972. évinél, ezen belül az energiahordo­zók, különféle élelmiszeripa­ri anyagok, élelmiszerek ára 40—43 százalékkal emelke­dett Természetesen nemcsak az importcikkek, hangm a Ma­gyarországról a nem szocia­lista országokba exportált termékek átlagos árszínvo­nala is növekedett, jóllehet kisebb mértékben, hiszen exportcikkeink között kevés az olyan termék, amelynek az ara olyan nagymértékben nőtt, mint az energiahordo­zóké és a különböző alap­anyagoké. Lehetőségeiket azonban a magyar külkeres­kedelmi vállalatpk is igyekez­nek kihasználni. A korábbi­aknál jóval magasabb áron sikerült elhelyezniük olyan magyar exporttermékeket, mint a íeketefém-hengerelt áruk, az aluminium, külön­féle élelmiszerek, élőállatok. Exporttermékeink árszínvo­nala 12—14 százalékkal volt magasabb 1973-ban, az elő­ző évinél, nem érte tehát el az importcikkek árának 15 százalékos növekedését. S mi várható 1974-re? A tőkés országok gazdasá­gának változásaira prognó­zist készíteni még kiegyensú­évtizedben várható fejlődés jellemzésére. Sőt ez a fejlő­dés már nem csupán „vár­ható”: ez már „van”, legfel­jebb intenzitása növekszik, eredményei lesznek látvá­nyosabbak a következő évek­ben. Elegendő csupán a vas­útállomás vagy áz ifi lakó­telepek építésére, a városköz­pont rekonstrukciójára utalnj. Jó volna, ha Szolnok meg­újulása igazi nagyvárossá fejlődése simán, zökkenő­mentesen történnék, dó ez aligha lehetséges. A város növekedésének gyermekbe­tegségei valamennyiünknek fájnak. Kelemetlen a bontá­sok nyomán a legkisebb szel­lőtől felemelkedő porfelhő, az éjjel-nappal zúgó — zaka­toló, csikorgó gépek zaja az építkezések közelében, de aki morogva törülgette a széniét a bontás idején, vagy éjsza­kánként bosszúsan szorította a fülére a párnát, hogy ne hallja a gépek zaját, büszkén áll az elkészült, épület előtt, s azt mondja: ..ez is elké­szült”. „ezt Is felépítettük”. Minden munkával töltött nap után szebb és gazdagabb lesz a város, és kellemesebb otthonosabb, még akkor is. ha a bontásra ítélt ház ab- lakszémeinek vakon sötétlő gödrei, a falak csontvázbor­dázata nem szemet gyönyör­ködtető látvány. lia a lerora­lyozottabb viszonyúk között sem könnyű, most pedig kü­lönösen nehéz ielmérni a tő­kés világpiaci helyzet várható alakulását. Sok bizonytalan­sági tényezőt rejt magában az energiaválság, egyes áruk hiánya- Mindenképpen szinte kizártnak tarthatjuk azon­ban, hogy a tőkés piac jelen­legi magas árszintje vissza­térjen a másfél, két évvel ez­előtti Színvonalra. A világ­piaci árak okozta veszteségek mérséklésére a magyar külkereskedelem tovább­ra is élni kíván az úgynevezett taktikai vá­sárlásokkal, vagyis kedve­zőbb időpontban hosszabb időszakra is megvásárol kü­lönféle cikkeket. Ehhez meg­felelő hitelkeretek is rendel­kezésre állnak. Ugyanakkora külkereskedelmi vállalataink további erőfeszítéseket tesz­nek, hogy a magyar export- termékeket a lehető legjobb áron értékesítsék. Az ipari vállalatok munkája is jelen­tős mértékben segítheti ma­gasabb exportárak elérését. Jobb minőségű, versenyképés szállítási határidőkre vállalt exporttal lényegesen javít­hatjuk értékesítési lehetősé­geinket. Mint ismeretes, az import­árak emelkedésének hatásai­tól az állami költségvetés jó­részt megkíméli a lakosságot, a felhasználókat. Erre a cél­ra az állam 1973-ban 5,3 mil­liárd forintot fordított, 1974- re ■ pedig ennek kétszeresét irányozza elő. Ezen intézke­dések nélkül a fogyasztói árak 1974-ben legalább 6—7 százalékkal emelkedőének. Az állam közbeavatkozá­sa teszi lehetővé tehát, hogy a világpiaci ár­emelkedések ellenére a fogyasztói árak emelke­dése áz idén 2 százalékon belül marad. A szocialista országokkal folytatott külkereskedelem árai a jelenlegi ötéves terv­időszak során alapvetően vál­tozatlanok, s az mivel a for­galom döntő részét ezekkel az országokkal bonyolítjuk le — nagy mértékben mér­sékli a világpiaci árfolyama­tok hatásait — a magyar gaz­dasági életre. bolt régi fölött képesek va­gyunk elképzelni, meglátni a születő újat.' modernet, hu- szadik századit, amit olyan so­káig nélkülözött ez a város, akkor a kellemetlenségek égyszerre jelentéktelenné válik. — Meddig tart még? — kérdezik néha á türelmetlen szolnokiak, amikor á túlol­dalra húzódnak a hulló tég­latörmelék elől, vagy gödrö­kön. buckákon botorkálnak keresztül. HA OPTIMISTÁK va­gyunk. azt mondj ük: remél­jük még nagyon sokáig. Nem azért, mert szeretjük a fel­fordulást. hanem azért, mert tudjuk: ha egy város egyszer „kész”, nem épül tovább, ak­kor egyúttal el is indult a hanyatlás útián. Természe­tesen ez nem mond ellent annak a ténynek, hogy egy- egy városrész, egy-egy kör­zet hosszú évtizedekre ké­szül. A város építése remél­hetőleg sohasem fejeződik be. de az állomás körnvékén. a városközpontban, a József Attila út körnvékén néhánv év múlva elcsitul az ér>f*ke- zés zai». megszűnik a felfor­dulás. hogv a Kiszveoen —- vaev • Szand’srKl'ősön kez­dődtek óira néhánv eszten­dőre. Nem lesznek könnvű évek. de ha látjuk és akar­juk a célt. akkor meeéri. hogy egy kis türelmet erőltes­sünk magunkra. — Kimérték az oszlopok helyét, kis gödröket ástak, le­szúrtak mindegyikbe egy jel- zökarót. Reggelre azonban eltűnt valamennyi- Amikor észrevettük, „f elszaladt a pumpa”. Kocsiba ültem, ki a helyszínre! Megkerestem a vajdát, Kiss Károly bácsit. „Károly bácsi, elvitték a jel­zőkarókat!’’ Egv darabig gon­dolkodott az öreg. azután csendesen megszólalt: „A lyukak megmaradtak’. Sikóti puszta volt A vajdáéhoz hasonló ar­cot egyiptomi múmiákról ké­szült képeken láthat az em­ber. A sárgásbarna bőrt szin­te átszűrjék az árc kiálló csontjai. De a szeme fürgén vibrál mintha mindig vala­mi tréfán tömé a fejét. Ala­csony és sötét a szobája. A sarokban álló tűzhely körül gyerekek kuporognak. A re­pedéseken kivilíanó fény megcsillan tágranyílt sze­mükben. — Sikóti puszta vglt ez valamikor, kérem szépen — mondja a vajda. Amikor lát­ja az értetlenséget az arcun­kon. magvarázóan hozzáteszi: — Pusztább a pusztábbnál. De az utóbbi húsz—huszonöt évben sok minden megvál­tozott. Mert. kérem szépen, lett járda, víz meg villany. A villany csak most lett néhány napja, öt-hat család már annak a fénye mellett ünnepelte a karácsonyt Kar­cagon. az Északi újtelep há­zéiban. Csányj Sándor, a TITÁSZ karcagi kirendeltségének ve­zetője mesélte, hogy éoo“n elromlott a gödörásó gépük, amikor az Északi újtelepre került volna a sor. — Elmentem az emberek­hez — mondja Kiss Károly — megbeszéltük, hogy tár­sadalmi munkában vállaljuk a villanyoszlopok helyének kiásását Összejöttünk tizen­négyen. főleg azok, akiknek a házába be akarták vezetni a villanyt. Nekem akkor ké­rem szépen, még gipszbe volt a labami, de lapátot fogtam. — Pedig Károly bácsi há­zába nem is vezették be a villanyt. — Még nem. kérem szé­pen, nem tellett a hatszáz­negyven forintos nyugdíjam­ból. Mert annyit kavok. ké­rem szépen. Az Általános Szerelő Ktsz-töl mentem nyugdíjba. Nem sok az a hatszáznegyven forint, de a nagyapáink, az apáink még annyit se kaptak, mégis meg­voltak, kérem szépen. — Hogy volt azokkal a jelzőkarókkal? Mosolyog. — Hát azokat elvitték, ké­rem szépen, éjszaka. Egyetlen egy se maradt a helyén. De a lyukak tényleg megmarad tak. nem kellett újra mérn; mielőtt beszerelték a bet'"' oszlopokat lévénntenna a has tetején Egyszínű szürke az ég. eső lóg a levegőben. Da ” a téglajárdára hordott sarat Az utcán gyerekcsapat ra­jong, körülállják a terepjárót amivel idáig jöttünk. Sokféle házból áll a telep. Van olyan, amiben nem egyenesedhet ki a felnőtt ember, mert beleveri 3 fejét a mennyezetbe, de van szé­pen kimeszelt cseréptetős ház is. Elfogy a járda. A keríté­sekbe és az árok partjára ültetett csenevész fák tör­zsébe kapaszkodva haladunk tovább. Maid’ minden por­tán van kutya, néhol kettő is. Őrjöngve tépik a láncot rágják a kerítés léceit. Kiss Károly bácsi halad elöl. Óvatosan lépked. a botjával tapogatja a földet minden lépés előtt. — Ide bemehetünk — mond­ja, és megáll egy ház előtt, amely kimagasodik a többi közül. Tévéantenna van a te­tején. Tyukodí Vilmos kőműves a Dimitrov Tsz-ben. a felesége szintén tsz-tag. Nagy a csa­lád. sokan vagyunk a kis szobában. Valaki meggyújtja a villanyt, mind a mennye­zetre néznek. Ez még új. a mosoly mutatja, ami kiül az arcukra. — Petróleumlámpa volt itt eddig — mondja a családfő. — Nem világított iól, meg kormolt is. rögtön rossz lett tőle a levegő ebben a kis szo­bában. A villany egészsége­sebb. Amikor megtudtuk, hogy bevezetik hozzánk a villanyt, rögtön megvettem a televíziót. Ott áll most is a sarok­ban. olyan áhítattal nézik, mint hívők az oltárt. — Nem új — veti közbe a felesége, de Tyukodi Vil­mos leinti: — Nem baj az. ez is azt mutatja, amit az új. A gye­rekekkel nem lehetett bírni az ünnepen. A televíziót néz­ték reggeltől estig. amíg csak volt benne valami. De jöttek rokonok, ismerősök is. Most nem nézzük mindig. Megrendeltük a Rádióújsá­got,■ csak akkor kapcsoljuk be a tévét, ha valami jó van benne. Ja. és egy mosógém’t is vettünk legyen könnyebb a mosás az asszonynak. — Sok kiadásuk volt egy­szerre. Nehezen jött össze a pénz? — Jószágot nevelünk itt­hon, Eladtam két disznót, abból meglett minden. Farkas József néhány ház­zal arrébb lakik. Negyvenki-' lene éves. de hatvannak néz ki. Szívtágulás, tüdőtágulás miatt leszázalékolták. Felkö­nyököl az ágyban, amikor belépünk, — Nem volt könnyű beve­zettetni a villanyt. megvenni a televíziót. A táppénzből raktuk félre apránként az árát. meg azt tettük hozzá, amit az asszony itt-ott meg­keresett. — Az egész világ itt van ebben a kis szobában — mondja az asszony. — De nézték is sokan az ünnepe­ken. — Nézze, aki akarja — legyint a férje —. nem eszik meg, Vissza}eksztík a párolt­ra, nehezen szedi a levegőt. A keze remegésétől megbo- dorodik az ujjai között tar­tott cigaretta füstje. Farkas Rudolfé a követke­ző nagyobb ház. Ebbe azon­ban nem vezették be a vil­lanyt. — Nem volt rá elég pén­zem. Amit félreraktam, az elment, amikor meglátó*- tam a fiamat. Csomagot is vittem neki. nem volt olcsó. De márciusban szabadul a Ham, akkor rögtön bevezet­tetjük a villanyt ml Is. Én nem dolgozhatok, le vagyok százalékaivá tébécé miatt. Műtötték is a tüdőmet. Sárkunrhók guggolnak Délre egy kicsit ki világo­sodik Állunk az árokparton Kis Károllyal, a vajdával, aki fejből mondja a telep adtait: — Hetvennyolc ház. nyolc­vankét család, ötszáztíz em­ber. Gyerekek dagasztják a ko­csiút sarát. Van. aki mezít­láb tocsog a híg iszapban. A telepet széles mező választja el a várostól, bár ez a mező egyre fogy. Frissen épült há­zak emelkedtek a túlsó szé­lén. s egyre közelebb kerül­nek. Az út túlsó oldalán még tapasztott tetejű sár- kunyhók guggolnak az árok szélén, indiai filmekben lát­ni ilyeneket — Mikor tűnnek el ezek a kunyhók. Károly bácsi? A vajda körülnéz, hunyo­rog. — Hogy pontosan mikor, azt nem tudom, kérem szé­pen. de hiszek abban, hogy már nem kell hozzá annyi idő amennyi azóta eltelt, hogv felszabadultunk. Ez a villany is megonorsítja az eltűnésüket, kérem szépen. Megmondták kereken, hogy ilyen kunyhóba nem lehet bevezetni az áramot. Aki lát­ja. hogy a másik házában villany ég, meg televízió szól, az majd igyekszik jobb házat építeni, hoav neki is legyen. A terepjáró mellénk ka­nyarodik. hogv visszavigven a városba. Előtte. mögötte gyerekek ugrálnak. — Még alákerül valamelyik — mondja Kiss Károly, és megrázza feléjük a botiát A gyerekek szétrebbennek. Nagy tekintélye van a tele­pen ennek a száraz kis öreg­embernek. tisztelettel beszél­nek vele a felnőttek is. — Sok a fiatalon megrok­kant ember — mondja. — És azok. kérem szépen, ép­pen azok, akik becsülettel dolgoztak. Éheztek, nyomo­rogtak gyerekkorukban, az­után olyan munkába is bele­rokkantak. ami mosnak meg se kottyant A gyerekek visszaóvakod - nak a kocsi köré. Kiss Ká­roly szeretette] nézi őket — Ezeknek már más sor­suk lesz — mnnd-a. — Nem szívják a vetró’eumlámpa füstjét, nem vako^ko-fnak a fényénél. Kaotiof-f; világos­ságban élnek — fo'vtatia. s azt hiszem most nem csak a villany adta világosságra gondoL Blstey András Egy kis türelmet

Next

/
Thumbnails
Contents