Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
1974. Január 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KÍNÁLAT ÉS ÓHAJ „A történelem nem etikai fórum" Inter tű t, fehér Pul irodalomtörténésszel A falusi népműre'ő panaszkodik: már a szombat- vasárnapi mozielőadásokat sem érdemes megtartani. Az emberek elkerülik az öreg művelődési házat Annál élénkebb a forgalom a szomszédos italboltban. „Hiába szervezek érdekes előadásokat. vetítettkénes útibeszámolót mindig csak az a három-négy ember jön el. köztük a nyugdílazott iskola- igazgató. aki ráadásul az orrom alá döreöli. hogy bezzeg amikor ő volt a „kultú- ros”, húsz évvei ezelőtt, sokszor nótszékeket kellett a ^erembe tenni. Nem érti meg, hogy nem raita múlt a dolog és ma sem énraitam múlik. Az emberekből kihalt az ér^klődés. Mindenki csak hajtla magát a pénzért, új házért kocsiért”. A dunántúli kisváros nagyüzemének fiatal könvvtáros- nőie hasonlóképpen kesereg. „Itt ez a szép olvasóterem. nem a gyáriak használ» ják. hanem a technikum diákjai. A szakszervezetnél sikerült elintéznem, hogy meghívhassunk egy-egy írót rod almi folyóirat szerkesztőit az ilyesmi vonzó és kedvet csinál az olvasáshoz. Másutt Mert nálunk ezekre az ankétokra is inkább a diákok jöttek, az üzemből egy-egy szocialista brigádtag, az persze mindjárt magával kozza a brigád naplóját is. Aláiratja * vendégekkel, ez- :*1 tanúsítja, hogy a brigád részt vett az ankéton. Pedig csak 6 jött el. A következőre egy másik. Van olyan, aki meg úgy jön, mintha nekem tenne vele szívességet Sn viszont éppenhogy nekik szeretnék valamit adni a munkámmal. Rávezetni őket A műveltség,“ az olvasás örömére. Fütvülnek rá. Dolgoznak, túlóráznak, maszekol- nak. aztán nézik a tévét.” Valóban ilyen lesújtó a helyzet? Megbutultunk, megsüketítünk, megromlott a látásunk? Tudatlanul ragaszkodunk a tudatlansághoz? Ha így volna, vajon mi magyarázza, ho<*v az újságok apróhirdetésed között mind több a különböző oktatást kínáló hirde-és? „Gépírást tanítok-” „Helyesírást tanítok.” „Nyelvvizsgára előkészítem.’ S mi az oka annak, hogy akadt iskola, ahol fegyelmi eljárást kellett indítani azok ellen a pedagógusok ellen, akik saját szakállukra aféle gyorsoktató munkaközösséget szerveztek, olyan felnőttek számára. akiknek munkabeosztása változó, s ezért a dolgozók iskoláját rendszeresen látogatni nem tudiák? Meglehet, hogy a széplelkű és türelmetlen könyvtárosnő csak legyinte- ne: ugyan mit bizonyít, hogy mind több munkás végzi el az egvkor elmulasztott hetedik—nyolcadik osztályt és mind többen törik magukat az érettségi bizonyítványért? Ezt is csak érdekből teszik. több pénzért, talán csak jobb besorolásért a könnyebb. kellemesebb munka reményében. Dehát voltaképpen miféle Embereket akarunk mi elvezetni a Ku’túráboz, a Tudáshoz, a Széphez? Ma született kisbárányokról ábrándosunk, akik»' terelünk erre-arra, képzőművészeti előadásra, könyvankétra. koncertre. útibeszámolóra? A felnőtt ember nem kisbá- rány. Húsz évvel ezelőtt, amikor abban a bizonyos faluban az igazgató terelgette őt. akkor sem volt kisbá- rány. Miért ment mégis? Ment. mert men* mindenki. Mert nem volt televíziója, ahol most öveges professzor ismeretterjesztő előadását hallgatja-nézi, ahol Leonhard Bernstein magyarázza a zenét, miniszterek b politikát s ahol kényelmesen nézheti a filmet, ahelyett, hogy abban az öreg teremben nézné, melyben még ma is ugyanazok a nyikorgó, kemény székek várják és ugyanaz a rossz vetítőgép. Húsz esztendeje se érdek nélkül szaladt vitára, előadásra ankétra. Igaz. nem magosabb besorolást, nem, nyelvpótlékot remélt, de „jó pontot”, — politikai aktivitásának igazolását — igen. Ma pedig fél, ho« megszólják, de inkább szaktanfolyamra jár s az iskolai anyagot kiegészítő ismeretekre kíváncsi. Követni óhajtja a technika forradalmát, melyet csak saját tudásérték fői— ’alrocc-' val, bővítésével követhet, „önző”, mert nehezen viseli el. ha az «V automata “énhez egv magasabb képesítésű újonc kerül ő maga ne- di“ tovább kínlódhat, a régivel. KözömhŐsek lettek az emberek? Talán soha ilyen érdeklődőek nem voltak! S bár meglehet, hogy valaki a munkásakadémiát pucztán anyagi érdekből végzi el, miközben vé“zi, az egyetemes kultúrával kerül kapcsolatba. Az értelemre, a szépre, az olvasásra, az új ismeretek szerzésére é—*en úgy rászokik az ember, mint a dohányzásra. Cs*’- jusson el ennek az e"'^-*séges szenvedélynek e’ső „slukkiáig”! Ha a művelődési ház, a könyvtár nem veszi tudomásul. hogy ma mit igényelnek az emberek, s holmi elvont feltételezések alapján ontja a steril kultúrát, szép szándék ide. jóakarat oda, szegény „népművelőkön” kitör s nikotinmérgezés. Egy lIT'kiadvány előadás-kínálatát larvw,- tom. Érdekes, sokféle. Csaknem bizonyos, hogy pillanatnyilag a „Miért szép?” című esztétikai előadáson azok a szocialista brigádtagok, akikre a könyvtárosnő haragszik, megint csak egy fővel és a naplóval fogják képviseltetni magukat De valamennyien ott lesznek „A vállalati részesedési alap elosztásának új módja” című előadáson. Az vesse rájuk az első követ. aki nem az ábécétől jutott el Thomas Man nig. üfiártássy Judit — ítélkezni felelősségteljes dolog Egy-egy irodalmi műve elemző, értékelő munka, milyen etikai magatartást kíván a kritikustól? — Nem érzem magam kritikusnak. Hírlapíró vagyok, akinek az irodalom a „területe". Azért tartom különösen fontosnak hangsúlyozni ezt. mert manapság az irodalom világában is valami különös ranykórsóg érvényesül: ifjabb és idősebb írásból élő emberek, akik sokszor a szákma — mert az újságírás természetesen szakma is — elemj fogásait elmulasztották megtanulni, kinevezik önmagukat esztétáknak, kr; ti búsnak. Pedig először a köz- véf s lényt befolyásoló leghatásosabb eszközök egyikének a saitónak a sajátos törvényeit kellene megtanulniuk. — Azt hiszem nem állok egyedül ezzel a mes“vőző- désemmél, bár olykor eléggé paradox szituációkba keveredem miatta. Nemrég az írószövetség kritikai szakosztálya hívott meg előadást tartani a szovjet kritika állapotáról. Magán az előadáson azután — egy hozzászólásból — megtudhattam, hogy a zsurnalizmus micsoda nagy veszély, hogy a hírlapírók milyen nagy mértékben veszélyeztetik a kritika tekintélyét. Holott szerintem a kritika tekintését semmi nem veszélyezteti annyira, mint a nagyképűség, a szakmai zsargon, a közérthetet- lenség. — Mit tart a hírlapírók elsődleges kötelességének? — Nem szeretném fölmenteni azokat a kollégáimat, akik a hírlapíró státuszát felmentésnek hiszik mindenfajta felkészültség kötelezettsége alól. Ha egy újságíró az irodalmat választja „területének” — az a kötelessége. hogy ismerje ezt a világot, lássa e világ sajátságos törvényeit, legyen otthonos ennék történetében Enélkül nem lehet rendesen tisztességesen dolgozni. Nem )\- szek abban, hogy a asur: s- lizmus — a felületesség, a pontatlanság ' szinoním a lenne. Vannak felületes, p< - tatlan irodalom történés: k is. A hírlapírásra ugyar * érvényes, mint az irodalc - történet művelésére és ál - Iában mindenfajta muni - vállalásra: lelkiismerete! a kell művelni, tehetség^ j, fölkészülve a feladatokra — Miért tartja szükség r nek megismerni — és ism - tetni — a bennünket kör vevő országok irodalmát'. — Szűkebb munka terű »- tem a szocialista világ i - dalmának tanulmányozó t, Elsősorban a szovjet író i- lom érdekel — ebben a tárgyban jelent meg a 1< - több írásom, de állandc t foglalkoztat a környező i - pék irodalma. Hadd ve - jam meg. elsősorban n< a esztétika] okokbói. Han- a azért, mert úgy hiszem, 2 .rodalom alkalmas eszi t arra, hogy megismerjük a népeket, nemzeteket A n - gyarság — a nyugati esn ;- ációt nem számítva — lg » gyarországom Csehszlovák - ban, a Szovjetunióban, E - mániában. Jugoszláviában L Ahhoz, hogy jövőjét bittó: - va láthassuk: meg kell - merni azokat a népek t, amelyekkel együtt éL Ez t erdekel engem a szanaszét -s népek irodalma: hiszem, a rodalom jó eszköz ar i, íogy kölcsönösen megismi . ük egymást. Hiszem .ho y ezen az úton elkerülhető a - nak a veszélye, hogy korú k legveszedelmesebb betegsé *, a nacionalizmus — a mi t « . ainkon — újra fertőző if -* vánnyá legyen Ez a rr - gyarság és minden itt, K - let-Európában élő nép e > mi érdeke. — Milyen lehetőséget ;> lent Önnek a hírlapírás? — A Népszabadság ezt kesztő bizottságának tat a vagyok, és a lap kulturá s rovatának vezetője. Ez a késő éjszakai órákba nyí ó munkát ad. Nem érzem 1 - nos kötelességnek a szt - kesttőséeben való tartózk - iást, és bár tizenheted k eve művelem a hírlapira p, T„8. mindig minden es e örülök, hogy lemehetek a nyomdába tördelni. A kitű ő ,lugo6zláviai kommunistát, z 1967-ben elhunyt Sinkó E - vint szeretném idézni: , \ történelem nem etikai f - rum, a történelmet esinál i kell. László Ilona volt a harmadik, akit Toml- Bábinak becéztünk, amíg az anyja hasában kucorgott (mint jövendő Tamás-Ba- lázst.) Nem volt rajta persze semmi lányos. Ezzel a képpel, ezzel a jólfejlett orral fiúnak is születhetett volna. Mérges voltam egy kicsit, de igyekeztem nem mutatni. — Ugye szép? — kérdezte az anyj^ ahogy eddig is minden gyerekéről elkérdezte. — Érdekes, hpgy milyen lila — tértem ki az egyenes válasz elől. — Az nem számít! — szólt közbe az ápolónő. — Az semmit sem számít Eddig csakugyan úgy tudtam. hogy a gyerekek vörösen jönnek a világra. Vörösen és ráncosán. Ráncok nemigen látszottak Júiia-Martán, a fején legalábbis nem. Vörösnek már inkább volt mondható, de akkora iua tóitokkal, hogy az én szemem szinte csak azokat látta. — Ugye szép? — kérdezte megint az anyja. — Én azt hiszem, hogy ilyen szépet még nem szültem! — Nagyon szép — hagytam rá — Újszülöttnek igazán nagyon szép. Elértette, hogy ez mit jelent. — Mit akarsz? Még húsz perce sincs, hogy megszültem! Ettől csakugyan meghatódtam. Ez a kis lilaság alig húsz perce él önálló emberként Nekünk mi az a húsz perc? Semmi. De neki: egész eddigi élete. — Na menjetek! —- mondtam, mert láttam, hogy a tolókocsi végén várakozó fehérköpenyes fiatalember már türelmetlen. — Még megcsaphatja itt valami huzat. D öglesztő júliusi meleg volt. Bár jött volna valahonnan egy kis légáramlat! De egy húszperces gyerekről csakugyan el tudtam gondolni, hogy lehetne jobb helyen is. mint ez a hosszú kórházi folyosó. — Hát szervusz! — mondta az anyja megadóan. — Szervusz! Akkor holnap jövök. — Gyere, gyere! Csak a hajára mertem egy csókot .lehelni, meg ne fertőzzem valahogy, aztán a fiatalember már tolta is el. A kicsit az ápolónő vitte a karjában. Annak még egy puszit se adhattam. Mikor a folyosó kanyarulatában eltűntek, a közeli lépcsőn indultam lefelé. Töprengve persze. Hát- megint lányom lett. No nem baj. Most negyvenhét éves vagyok, hatvanhét leszek, mire betölti a huszadikat Ha megérem. De lehet, hogy meg se érem Egv lány mégis hamarabb felnő. Férjhez is mehet, ha úgy jön sorja ... Ilyenek jártak a fejemben a húszperces gyerekről. Aki közben ugyan már huszonöt perces leit, ha nem harminc«, Órámra néztem. Igen, lehet, hogy épp most tölti be a félórát Nevetnem kellett. És én már azon gondolkodtam, hogy megy majd férjhez! Másnap nyoma se volt rajta a lila foltoknak. De ettől se lett sokkal csinosabb. Ha- sonlítgattam a többi gyerekhez, meg tudnám-e különböztetni tőlük. Ha egy másikat nyomnának a kezembe, elfogadnám-e? Anyja ugyanis a kórházba való bejövetele előtt megint elmesélte a régi történetet — gyerekeink nagy örömére —, hogy a Magdust majdnem elcserélte. N em ő tehetett róla. Készült haza a .íá- nos-kórházból. s vitte be a holmit, pólyát, miegymást a csecsemőszobába, mert mondták neki, hogy kivételesen ott öltöztetheti át a kicsit. Kis Magdusnak előzőleg leesett valahogy a csuklójáról a szokásos vászonszalag. de minden ágy végére oda volt írva a benne fekvő gyerek neve, így csak a Varga Mária Magdolna feliratot kellett keresni. Az ügyeletes ápolónő könnyen megtalálta. Kapta ki a gyereket, s már adta is oda az anyjának, bár az egv kicsit furcsállta hogy nem sárgább. Bent a szobában úgv vette ’szre. hogy még nemigen múlik a szülés utáni sárgasága. De gondolta. tán a világítás teszi. Hámozta ki a nyűtí kórházi ha- cukából, akkor meg az stem tetszett nekj, hogy ilyen sovány. Ennyit fogyott volna? Mindegy, majd visszahizza! Arról már volt elég tapasztalata, hogy szülés után eleinte mindig fogynak a gyerekek. Húzza rá a kisinget, akkor veszi észre, hogy a csuklóján szalag van. Mégis tettek rá másik szalagot? A rékli újjá- ba is bebújtatta a két vékony karját, majd jöhet a pelenka, gumipelenka, pólya, minden. Már egészen bepólyálta. még a főkötőt is ráadta, csak az arca látszott ki. amikor gyanút fogott. Eddig, ha a kelleténél kevésbé sárgának is, ha soványnak is, de a sajátjának érezte a kicsit. Most viszont mintha egy idegen arc nézett volna rá a pólyából. Megfogta a gyerek kezét, s feljebb húzta a rékli újját, hogy megnézze a vegvtintával rótt, csupa nagybetűs feliratot a csuklóját övező szalagon. Majd leült HITES ZSUZSANNA. És ő majdnem elvitte haza! — Ez nem az én lányom — mutatta az ápolónőnek. Az is megijedt. — Csak nem? — Nézték a Zsuzsika ágyát: abban is feküdt egy csecsemő. A csuklóján nem volt szalag, ékkor ez csak a kis Magdus lehet. Anyja jól megvizsgálgatia azért, nehogy megint tévedjen. De ez épn oivan sárga volt ami- Ivennek lennie kellett, épp olyan húsos, s az arca is nagyorrú Vargát mutatott. Biztonság okáért az ápolónő végignézte valamennyi gyereket: mindegyiknek ott volt a szalag a csuklóján. A feliratokat már nem olvasta el, minek? Zsuzsika egy-kettQre visszakerült a kórházi ruhákba, majd az ágyába, aztán jöhetett a Magdus öltöztetése, pólyázása. Csak én nem értettem odakint, miért tart mindez ennyi ideig... N agyon valószínű, hogy én a Zsuzsikát is elfogadtam volna a saját lányomnak. Nem jöttem volna rá soha, hogy ez nem lehet Magdus. Addig is gyar nakvással hallgattam, ha az ismerősök az újszülötteket anjukhoz, anyjukhoz hason- lítgatták, de azóta mégin- kább azt hiszem, hogy ennek kevés értelme van. Egv ilyen kicsiről egyszerű ránézéssel csak azt lehet vitathatatlanul megállaoítani, hogy fiú-e vagy lány. Nem hiába veszett össze a Salamon király korabeli két zsidó anya se, hogv melyiküké az életben maradt gyerek? Szerintem mind a kettő joggal hitte, hogy az övé. A salamoni ítélet se azon alapult, hogy melyik ismerte fel a kicsiben a magáét, csak azon: melyik volt gyöngébb szívű, érzékenyebb lelkű. S az meg is érdemelte hogv övé legven az élő csecsemő. aki immár nemcsak az éís^akai agvon- nv-irna'á«* ústta meg hanem a királyi narancsra történő kettévágást is. Egy ismerősünk mégis fején találta a eaög®& Félig legalább is. Harmadik fián - ra, Kisdombira mondta na - van: „Felül az anyjára hí - sonlit. alul az apjára”. ) nyilván az arcára értette, c a ml másképp értelmeztük, 3 azóta is nevetünk rajta. Apámnak is volt egy talá * mondása, régesrégen, ötes: - tendös korában. Akkor szí - letett meg a kisöccse. Odaér - gedték a bölcsőjéhez, hogy 5 is lássa. Nézte a nyakig b< - pólyáit csecsemőt, de nei i szólt egy szót se — Na, hogy tetszik? kérdezte a dadus. — Úgy j szép? — Szééép felelte vont! - ^bttan. — Csak a feje csúny. . — Te kis csúnyaság! mondtam én is gyakran t s enyémeknek, életük első h(- napjaiban. Sokszor anyjú z fülehallatára. de ő ezt pers? 3 csak játéknak vette Hisz j vak is látta — őszerinte - , hogyan lesznek naprol-napr i pofásabbak, formásabba,, gyönyörűbbek. S zó ami szó: ahhoz kí- pest hogy milye i csúnyácskának szí - lettek, csakugyan csinosodr i látszottak. Még az én szigor í szememben is. Bár tükört í se kellett néznem, hogy tuó - jam. tekintve. hogv az é ? gyerekeim ennek a csinost - dásnak is vannak korlátái. (Részlet az író készül > köny véből, a Kólyökkóstolge. • I PAPI LAJOS: BOCSKAI
