Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

1974. január 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bekopogtattunk a Művészielepre P.llütntképek a műterme * <»51 Simon Ferenc: Pályázatom Szolnok 900. jubileumára Gobbi Szilágyi János Gobbi Hil­dával beszélget. A műsor címe. Kettesben. A beszélge­tés .központja természetesen a színház, ez az egész em­bert kívánó és felélő szenve­dély. Mégis, mintha többről lenne szó. A pontos választ kereső, s így még dadogni sem restellő művész őszinte egyszerűséggel már nemcsak egv mozgalmas é’et történe­tét mondja, szavaiból jelleg­zetes egyéniségének varázsa árad. Gobbi — így ismerik — a kíméletlenségig szókimondó. Ha ő beszél, a nagy szavak sem kapnak hamis pátoszú felhangot. Például a halha­tatlanságról. amelv szerinte sajnos nem a színésznek ta­láltatott ki. Azt mondja, az idő mindenkit átlép. S egy nagy művész, ha színész húsz-harminc év után már csak érdekesség, kuriózum — vagy az sem. A ma húsz­évesének Jávor Pál már alig jelent valamit. Bár. mondia. mindenki vágyik a halhatatlanságra. mégis érezzük a belenyugvást: így van jól- De ennek a tudata, egvben erőt is ad neki. Amíg él a színész addig ad­jon ez a legfontosabb. És Gobbi él, parázslik. Megdöbbentő hogy — ho™ is mondjuk no. szóval — benne már jócskán a korban, fiatalokkal versengni képes lelkesedéssel tud beszélni, élni A műsort Szilágyi János magabiztosan. izgalmasan irányítja, noha kérdései né­ha nem époen tápintatosak. Bizalmaskodó, vagy intim- | kedő kérdése nincs ugyan, mégis az, ahogy partnerét ostromolja. va1rl'''"v a ki­szolgáltatottság érzetét kelti. Még Gombinál is. aki igazán nem jön zavarba egy-egy . m^redeVohb” kérdéstől. Egyenlőtlen ez a „küzde­lem”. Néha az az érzésem, a kérdezett is szívesen vissza­kérdezne. dehát ez nincs benne a játékszabályokban. Hallod? Válaszolt! A Huszas stúdió (Hegyi Imre. a rioorter és Kovalik Márta, a szerkesztő) azt ku­tatja, tudunk-e beszél® J/d egymással milyen a kapcso­lat fiatalok és fiatalok, szü­lők és gyermekeik között- Különösen az utóbbit sike­rült érzékletessé tenni. A gondolat: ha a gyereket emberszámba veszik a szü­lők. ha partnerként tudnak vele bánni, s nem átall ják komolvan venni a gyereke® dolgokat, akkor a kaocsolal szoros köi<-s*->ösen közlé­keny marad. Ha azonban a szülő* akarat az erős°bh okosabb?! io®án érvényesül ha a beszél <wést. a meggyő­zést k’-nyilatkozató prédi­káció helvett“«fti. a gyerek befordul, magányossá válik. Amikor a Művésztelepen legutóbb Chiovini Ferenc festőművésznél jártunk, ká­belek, létrák, kameraállvá­nyok közt kellett botladoz­nunk. Tévéfilmet forgattak az idős mesterről. Mikor az év első hónapjában belép­tünk hozzá, ágvban fogadott kész „adatokkal”. — Április kilenc, fél héttől hétig. Film a tévében. In­kább ott, mint itt. Cirkusz volt, nagy cirkusz. És mi jött aztán? Ünnepek sorra — de megvolnék én nélkü­lük! Kizökkentik az embert a nyugalmából. Most meg •előjött a reumám, úgyhogy ha a terveimről kérdeznek, elsőként ezt mondom: mi­előbb meqgyőg-iulni. Sok té­mát kínál a tél. Nagy István szobrászmű­vész viszont inkább a nyár­ról, de legalábbis a tavasz­ról gondolkodik. Két új szob­ra má- a szabadba kívánko­zik. Állványon szomorkodik a hatalmas, mégis kecses pe­likánszobor, várja a „bronz- ruhát”, és a zuglói Szolnok parkban a szemlélődő fő­városiakat. Másik munkái a Szolnokot díszíti majd. Az egyelőre kicsinyítve gipszbe mintázott kőszobor a Ság- várj körúti óvoda kertjében lesz a gyerekek mászókája. Funkcionális plasztika, mond­ja ő, s a polcon körbetekint- ve látjuk, hogy néhány me­részebb ötlettél született liba-, csúszda, sárkány-csúszda, krokodil-bú jócska plasztiká­ja „funkció” nélkül poroso­dik ott. Pedig milyen sikere lenne bármelyiknek egy ját- - szótéren! Játékosságban nincs hiány, gondolja a látogató. Bokros László festőművész meseso- roaatát látva. Színes linó­metszetein Csizmás Kandúr. Aladdin, Tündér Ilona jéle- nik meg derűs tiszta színek­kel. Elővesz egy dúcot, azt a kimetszett linóleumlapot, amelyre a mintát véste, és tanárosan szemléltetve ma­gyaráz. — Kísérleteztem. Amíg ko­rábban a színes nyomatok­hoz színenként új dúc kel­lett. most az új technikánál eggyel oldom meg az egé­szet. Olvastam, hogy Pi­casso így dolgozott Megpró­báltam én is. Sikerült. Az így született metszetei, csakúgy, mint változatos színi világú képei, s a pécsi kisWasztikai biennálén is szerepelt plakettjei ott lesz­nek áprilisban Nagykőrösön az „Egy város egy művész” kiállításon. A tárla+sorozat első művésze Czóbel Béla — Szentendrét képviseli. csendbe® ült a műteremben. Szinte szégyelltük. hogy meg­zavartuk őket, lehet, hogy éppen dolgoztak, hiszen az alkotásnak csak egy mozza­nata a festék „kenése”. Ez­úttal furcsán hangzott volna a „melyek a közel íövőben megvalósítandó terved” stí­lusú kérdés. — Újév? Mit változtat az emberen? — mondja Megy- gyes László. Semmit Dol­gozik folyamatosan, vállalja az eddigi önmagáit és keresi a témát a szépet a termé­szetben. De ott kint és nem a műtereimben. Itt csak fes­teni kell Meggyes Lászlóék a tavasszal két meghívásos tárlatra készülnék Egerbe és Debrecenbe, majd a békés­csabai Alföldi Tárlatra. — Na, mit akarnak már megint, menjenek haza. — Palicz József nem tagadja meg humorát Szavainak tárt ajtóval ad nyomatékei — s invitál befelé. Bent aztán két nagyméretű olajképre mutat és gyorsan „kifizeiti” az in­formációéhes betolakodókat. — Kenderes, házasságkötő terem.. Kompozíció fiatalok­kal. Következő? A Tavaszi Tárlat. Gácsi Mihály elörajaolt ld- nóleumlapjá® az ismerős aszaltfejű vénségek éppen disznóölésre készülnék va­lahol „Gáesifelván”. Már csak a késre várnak. Metszőkésre, hogy nemsokára a művész májusban nyíló fővárosi ki­állításán a Csók Galériában közönség elé kerüljenek. Várjuk kíváncsian, különö­sen azért mert csak annyi: árult el belőle, hogy „egé­szen új” anyag lesz. Simon Ferenc szívesen em­lékszik 1973-ra. — A legsikeresebb évem volt. Megkaptam az SZMT Művészeti díját április 4-én. Felavatták a Petőfi dombor­művemet. megnyertem a Munkásábrázolás a képzőmű­vészetben című pályázatot, Kiskunhalason feállították a Leány madárral című szob­romat. gazdára talált a Hal­vivő fiú és az öreg paraszt című szobrom is már Zugló tanácsánál várja, hogy az emlékparkba kerüljön. A legközelebbi tervi Üj alko­tással pályázom a 900. jubi­leumra. Ránk esteledett búcsúz-, tunk, s bár „gyorstalpalá- sunk” ellenére sem jutot­tunk el minden művészhez, jókívánságunk mindnyájuk­nak szól: sok sikert a legkö­zelebbi közös erőpróbán, márciusban Tallinnban. L Zs. FI LM JEGYZET SmjES&R Kevés filmalkotás szüle­tett ilyen hatalmas, nem­zetközi összefogással, mint éppen a Sutjeska. A forga­tókönyv írói között megta­lálni Szergej Bondarcsuk, Wolf Mankovicz, Orson Welles nevét; a szereplők sorában színre lép Richard Burton és Irene Papas, a zeneszerző pedig Mikisz Teodorakisz. Mindezek el­lenére a Sutjeska ízzig-vé- rig jugoszláv film. Hogyan is lehetne más, hisz e nagy­szabású filmeposz arról a hősi küzdelemről tudósít melyet 1943-ban a jugosz­láv partizánok a hitleri hadsereggel vívtak. A Sutjeska folyót körül­vevő hegyekben Tito veze­tésével húszezer partizán kísérli meg a lehetetlent: áttörni a tankokkal, repü­lőkkel jól felszerelt hatszo­ros túlerőben lévő ellenség gyűrűjét. A film óriási ap­parátussal, a monumentali­tás minden szükséges kellé­kével idézi fel a harcokat de úgy, hogy a küzdele i középpontjában mindvég : a résztvevők, az emberi : maradnak. Ez egyben jel i a sutjeskai győzelem talí i legfontosabb okát: a szül - földjükért, hazájukért kü - dő partizánok verhetett - nek. Verhetetlen még i négy gyermekét elveszi i apa, a fiát temető özveí r és a feleség, barát nélk I maradó katona is ... Stipe Delic rendező - - a naturalista túlzások t nem számítva — biztos ké - zel irányítja a film égé s menetét. Legfőbb erény , hogy megfelelő ritmusba i várakoztatta a harc, a cs: - ta jeleneteit egy-egy szel - debb, már-róár lágy, lír; , vagy éppen derűs betett; . A bravúros operatőri mu: - ka Tomislav Pinter név - hez fűződik, míg a szerep! - gárda „hazai” résztvev i közül Mi Ívna Dravic, Lji - bisa Samardic és Ljuba T, - die érdemel külön említés . —SZ —ő Oí’c'piac - P ßccszcr - Vezetők k!uba A televízió népgazdasági rovatának idei seriéiből Népgazdaságunk különböző ágazatait, dolgozóinak hét­köznapjait az eddigieknél in­tenzívebben, átfogóbban mu­tatja be műsoraiban a tele­vízió — ezt Ígérik a tv nép- gazdasági rovatának idei ter­vei. Egyórás dokumentumfil­met forgatnak az első Kos- suth-díjasokról, köztük olyan munkásokról, szövetkezeti ta­gokról, akiket ma már alig- alig ismerünk. Vajda Péter utca 7—13. címmel bemutat­ják egy VIII. kerületi bérház lakóinak mindennapi életét, szubjektív írói vallomás tor­májában. Diplomás masze­kok címmel filmet készítenek azokról az egyetemet, főisko­lát végzett fiatalokról, akik sutba vágják diplomájukat, és más pályára mennek. Három­részes produkció foglalkozik majd az alkoholizmus elleni küzdelemmel: közvetítésével látogatást tehetünk az elme­gyógyintézetek alkoholosztá­lyán, a detoxikáló állomáso­kon és az aszódi munkaterá- oia-intézetben is. Háromrészes dokumentum­film számol be azoknak az ingázóknak a sorsáról, akik Táborfalváról járnak be rendszeresen a fővárosba. Négyrészes, elsősorban a fa­lusi nézőkhöz szóló film is pereg majd a képernyőn A látóhatár szélén, a tanyá­ról címmel. Ebben a kamerák segítségével tájékozódhatunk a tanyák múltjáról jelenéről és jövőjéről. Egy viharos múltú Vállalat után nyomoz Az aranyásók című produk­ció. A téli hónapokban háro í alkalommal jelentkezik 1 falugyűlés című műse , amelynek egy-egy falu lak i lesznek a résztvevői. A me, - hívottak kérdéseire, bírál - taira, észrevételeire a közs j és a helyi téesz vezetői vál - szolnak. Az általánosabb o - szágos jellegű kérdésekre p - dig egy-egy meghívott szai ember ad választ. Ugyancs; : a falu életének bemutatás. - ra törekszik A pinceszer c - mű adás is, s azt tárgyalj . hogy a kőröshegyi ~ emberi í mennyire érzik otthon mag - kát falujukban. Háromrészes dokumentun - filmet láthatunk a közelj- vőben Csepelről, amely hú i gyár jelenét, jövőjét, műnk - sainak életét vizsgálja. Ű - donság lesz az idén Az ötle - piac is. amely nem egyszeri - en az újítók fóruma lesz, h nem a gazdálkodással ka 1 csolatos feladatokról info maija a 2-es műsoron az é deklődőket, s alkalmat t - remt jó ötletek népszerűsít sére, illetve „eladására . Ugyancsak a 2-es műsort s jelentkezik majd a Ve2efo ; klubja is. Itt többek köze t szó lesz majd a kezdemény? - zés és a kockázatvállal s problémáiról, a belső demoi ratizmus kiszélesítéséről, i - mét jelentkezik majd a tel - vízióban A munkások-vez - tők egymás közt sorozr Megszűnik a Tv-mintaboll s helyette egy új műsor ? vizsgálja majd a KERMI , lenőrzései alánján, hogv r i volt jó. mi volt rósz az ,j árufélék közüL VivvóyTiink. mondia a mű­sor a szavak mö®ftft m°rf a sr-Vok nagyon szeretnek be­szélgetni. — trömböczky — Ugyanitt a második Sztorid? lesz — Bokros Lászlóval. Meggyes, László és Faze­kas Magdolna pihentető j bundás-eilinderes úr /J idegesen járkált fel és alá az utca sarkán. Ezt láttam már messziről. Mikor én is odaértem, hirtelen mellém lépett, és megszólí­tott: — Uram. a legkisebb kö- nyöradományt is ... Csodálkozva néztem rá, ámbár az az alapelvem, hogy aki kér. annak adni kell. Ö megértette csodálkozásomat, és így folytatta: — Háztulajdonos vagyok, pesti háztulaidonos ... A szívem összefacsarodott, megszorítottam a kezét. Könny szökött a szemembe, mikor tovább mondta: — Tizenkét házam van, Mind négyemeletes. •. — Rémes! — mondtam én. — Tizenkét házban hár romszázhatvan lakó! Csupa nagv l-Vé« os>>no naev lakás1 — Iszonyú* pc nem Űzet­nek n*,i'. egy krajcárt se f i 701 - - 7 GVBOR ANDOR? SZEC/ÉNYKE Megcsókoltam a háztulajdo­nos jobb arcát. — Köszönöm — mondta ő —. köszönöm, a részvét szép. Azonfelül három lakásom üresen áll. — Üresen? óriási! És megcsókoltam a ház- tulajdonos bal arcát — Köszönöm — mondta 5 —, köszönöm, a részvét bal­ról is szép. Azonfelül az egyik házmesterem fizetését is fel kellett emelnem.•„ — Sokkal ugyebár? — Nagyon sokkal. Havon­ként három forinttal. Meri azt mondja hogy most az emberek otthon ü’nek éjsza­ka. nincs karemóiz-iövede- lem Nekem kellett pótol­nom — Havonként flórom fo­— Nem. Családom nincs. Agglegény vagyok. Ha csa­ládom volna régen ki kellett volna irtanom. A legszűkö­sebb megélhetésre sem fut­ja. Hiába minden. Nem futja­Lesúitottan álltam előtte. Vannak bánatok, amikre nincs se balzsam, se ír, se vigasz. Vörösmarty megír­hatta a Kis gyermek halálá­ra című elégiáját, én érez­tem, hogv hiába írnék akár­mit, a földretanosottat nem tudnám felemelni... — Jóember... — mondot­tam —, jóember... hát mé­gis mi a szándéka? — Nem tudom — vála­szolta tompán. — Talán el­adom a ^ékoimat — Ne! \n ne' — kto5».it­tam iiedton. — Hiszen mos! — Etn-ehe nincs? — Nincs. Egy birtokot , ami van Zala megyében V . egy cukorgyáram Pozson ban •.. egy gőzfűrésze s Szlavóniában... egy gab - natáram Bánátban... ú- ■/ állok, mint az uijam. mint 1 meztrden ujjam! És mutatta az ujját Oss' ugyan: a nagv gvémántgy rűkön semmi ruha nem vo Felvittem magamhoz az é1 t e kivert kutváját. Leü t; - tem az asztal mellé, kény - rét adtam neki. friss és j ízű sárga kenyeret. Mohón evett, nagy falat - kát nyelt. Szerettem volna a nyak - ba borulni tönkrement ei - bertársamnak. — Istenem — sóhajtott 3 evés közben. _ Hat hónap > nem ettem kenyeret1 A sírás mos, m' az. A N-’é «ipari M'-hzlí jiim Síkwlal Egészségi!pvi Inté­zetének Bányászati Utókezelő és Éjjeli Szanatórium íban kórházi kezelést nem igénylő, de táppénzes — főként moz­gásszervi betegségekben szenvedő — bányászokat is gyó­gyítanak, Képünkön: Vízsugár-masszázs orvos* felügyelet mellett ------ — — Ügy van. Ketten egy krajcárt se fizetnek. De egy sárgaréz - cárt se! — Kett-n?- ’“en. Xetten. öSegyon srnag voltam tömt rintta'? — Annyival — mondta ő, és be'°meredt az éjszakába. — Mi lesz velem? Mi lesz velem? — sóhajtotta. . — És a családjával MOade? aliehn kanna értük valamit — Aligha! — dadogta az árva. — Ha négymillió ko­ronát adnak érte. akkor sok. • De lehet, hogy még azt se ksmm läfcSäh-zegenv fin? — Csak zsemlét' — mon ta, és a hangja elcsuklott zokogástól. CISíSj 1

Next

/
Thumbnails
Contents