Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. december 9. K ét hónapja szívta be őket ez a társaság, a felesége barátai voltak, tulajdonképpen még alig ismerkedett meg velük. Amikor kibékültek Katussal, s ő visszaköltözött hozzá, már az asz- szony körül találta valamennyit. Volt köztük egy Zsiga, egy Pali, egy Balázs, a férfiakhoz természetesen nők is tartoztak, szorosabban, a katonás Bea, az apró fogú Gabi. egy Zsófi nevű sovány deszka, mások is voltak, összesen talán tízen- tizenketten, akadt köztük grafikus, ápolónő, mérnök, az egyik azt mondta magáról, hogy régész, a másik valamelyik könyvtárban dolgozott. .. Néha ínég összetévesztette őket. A társaság azzal szórakozott, hogy körbelakták egymást. Kéthetenként, három- hetenként mindenki átvonult egy másik lakásba, és úgy éltek az idegen szobákban, mintha a sajátjuk volna. Neki nemigen tetszett ez a kényelmetlen sétálga- tás, azt mondta, az ötlet nyikorog — de Katus letorkolta: — Asítoztunk, étvágytalanok voltunk, már annyira untuk egymást, hogy a fejünket is lecsavartuk... Nem tagadhatod, ez érdekesebb! Igen, Katust érdekelte a sok idegen lakás. Érdekelte, mert a társaság úgy határozott, hogy ki-ki otthon hagyja a holmiját, mindent otthagy a többieknek, és él a többiekével. A fiatal férfi kirakta karóráját egy alacsony asztalkára. A grafikuséknál voltak, ma költöztek ide. Katus két óra alatt feldúlta az idegen lakást — most éjfél volt, Katus már aludt a másik szobában. Neki még nem volt kedve lefeküdni, őt még szorították az ismeretlen falak, barátkozott az útjában álló, barátságtalan bútorokkal. A könyvespolcon talált egy üveg lengyel vodkát, azt iszogatta. Később — a másik szobában — benyúlt a fehémeműs szekrénybe, és az idegen asszony kombinéi, sáljai mögül előkapott három porceláncserepet. Tenyerére vette nézegette a cserepeket: egy törött For- iuna-szobrocska darabjai voltak. — Kicsi, kövér asszonyság. .. Itt a bőségszaruja is! A három darabra tört istenasszonnyal visszatért az alacsony, kovácsoltvas asztalkához, a cserepeket karórája mellé helyezte. A vod- kásüveg a földön állt, ivott, közben az idegen asszonyra gondolt. — Három darabra tört a Szerencséje, és ő továbbra is őrzi... őrzi, mert mégis Fortuna. Nem meri kidobni, mert reménykedik... De miben reménykedik? Hogy összebütykölnek egy kocsit vagy egy vikendházat? Mindig így motyog, ha többet ivott. Kíváncsi lett az asszonyra. Körülnézett, a fényképét kereste. A fali polcon egy női fénykép unatkozott — leemelte. Fiatal nő volt, kemény, kerek gombszemmel nézte őt. Visszatért vele az asztalkához. Ekkor fedezte fel, hogy az órája és a cserepek mellett egy könyv is fekszik. Belelapozott, vigyorogva olvasta a Karenina Anna első oldalát. Továbblapozott Majd megint lapozott. — Itt a Fortunád, itt a könyved is... Felemelte a fényképet. Megszólította: — Ugye, tudod, mit olvastam? Nem a szerencsétlen Anna történetét, azt jól ismerem. Még Katus is tudja, hogy Anna meghal a végén. A te széljegyzeteid érdekeltek. .. Mondd, miért huzigáltál alá bizonyos mondatokat? Például ezt: „Minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan” — írja Tolsztoj. És a margón a te kérdőjeled belevigyorog Tolsztoj szakállas igazságába. Szóval tagadod. Az az idő elmúlt, mondja a te kérdőjeled, amikor minden család a maga módján volt boldogtalan. Lehajolt, ismét töltött a vodkából. — Talán igazad van... Ezekben a vízcseppnyi szobákban, melyeket a kagyló- foteles modernség és az alacsony mennyezet, a jó kereset és a rossz közérzet, a hivalkodó cinizmus és a megbújó penész olyan egyformára színez... ezekben a szobákban, amelyek úgy hasonlítanak egymáshoz, mint a vízcseppek... hát igen, itt a boldogtalanság is csak olyan gyári termék, mint egy üveg vodka vagy egy csomag külföldi cigaretta. Igazad van! Nincs testre szabott, külön-külön boldogtalanság, csak konfekció van ezekben a szobákban... Megpöckölte a fényképet. — De te honnan tudod ezt? Átélted vagy csak megsejtetted? A fénykép nem felelt. — Titkolódzói ? Azt hiszed, bölcs vagy, pedig csak pimasz kis nő vagy, aki pimasz illetlenséggel húzogatja Tolsztoj szakállát. Lapozott a könyvbem •— Azt is aláhúztad, hogy a_ szerelmes Dolly arannyal hímzett szattyán papucsot készít hűtlen férjének... Ó, te felvilágosult, te felszabadult, te független hölgy, bezzeg te nem hímzel többé papucsot a tisztelt férjednek, te csak' eltűröd, hogy pofon üssön, kihasználjon és fél év múlva elváljon tőled. — Nevetsz? Törött Fortunákat őrzői a kombinéid alatt, és kinevetsz? Szánalmas vagy, buta vagy! Légy bátrabb, és dobd ki a Fortunát! Élj szerencse nélkül, babonák nélkül, felemelt fejjel. Az a bajotok, hogy végül mindig megalkusztok... cserepekért. A fénykép komolyan nézte a férfit. Ö is megkomolyodott. — Különben ez a Fortuna talán mégsem bolondság. Nekem is volt egy kalandom a tisztelt asszonysággal... megengeded, hogy elmondjam? A fénykép bólintott. — Gergely Gyurival kezdődik. .. Gyuri az évfolyam- társam volt az egyetemen, a gépgyártási szakon. Pénzük, kocsijuk, Duna-parti lakásuk, mindenük volt ezeknek a Gergelyéknek... tudnod kell, hogy az apja szabó volt, de nem akármilyen szabó, jóformán csak a kö- vetségi nőknek dolgozott, tele volt munkával. Én meg á kollégiumban laktam, ruhám, pénzem jóformán semmi, mégis nagyon összebarátkoztunk Gyurival, és egy nyáron meghívott, tartsak velük Olaszországba kocsin mennek, van hely, az apja is szívesen lát... Bejártuk azon a nyáron a Dolomitokat, a tavakat a tengerpartot, minden éjszaka máshol , aludtunk, és naponta * egy- egy olasz városkát nyeltünk el reggelire, ebédre és vacsorára. Én egyiket sem Ismertem, és mindegyik csodálatos volt. Az egyik ilyen szikrázó kőrakásban találkoztam aztán a magam Fortunájával. .. Ezt akarom most elmondani neked!... A zöldségpiac közepén állt, kőbe faragva, és mégis top- rongyosan, olyan szerencsétlen volt, mint egy koldusasszony. .. Pedig ő volt, Fortuna, a neve ott díszelgett a talapzaton. Mintha áz előző félórában fosztották volna ki mindenéből, nem maradt semmije, kétségbeesetten, elgyötörtén meredt felfelé a magasba... rajta már csak valamilyen égi szerencse segíthetett. Tudod, nagyon furcsa volt... Jól megnéztem azt a szobrot, és megértettem, — hát ilyen a szerencse! Tömény szerencsétlenség, mélypont, a nyomorúság pokla. Azt példázza, hogy innen már csak feljebb lehet jutni... Megsúgom neked, én kidobnám a Fortunádat, ha az enyém volna. .. A fénykép nem felelt. — Még mindig hallgatsz?... Pedig kénvszeríthetnélek, hogy megszólalj! Meghajlította a fényképet, ide-oda hailigatta. — A játékszerem vagy! Hirtelen ötlettel ledobta az asztalkára. Erélyesen rászólt: ■— Játszani fogunk!... Ismételd: „Mi ketten most beszélgetni fogunk.” — Mi ketten most beszélgetni fogunjv — mondta váratlanul a fénykép. A fiatal férfi tűnődött. — Kezdjük talán azzal, hogy azt mondod nekem: „Gyáva vagy!” A fénykép megismételte: — Gyáva vagy. — Mondd a szemembe: „Töröld meg a orrod kisfiú!” — Töröld meg az orrod kisfiú! — Most hosszú szöveg következik, figyelj! Kezdhetem? ■— Kezdheted — mondta a fénykép. — Tehát kezdem: „Hülyén ,élek, gyáván élek, visszahúzódva élek. Semmire nem érek rá, és nem hiszek semmiben.” Ismételd el, de tegezve ismételd! A fénykép folyékonyan, színtelenül, tegezve ismételte: — Hülyén élsz, gyáván élsz. Nem érsz rá semmire, és ne.m hiszel semmiben. — Nem igaz! — legyintett a férfi. Majd zavartan bővítette a mondatot. — Nem egészen így igaz. Csak kényelmes vagyok... — Csak kényelmes vagy... — mondta a fénykép is. — Különben hagyjuk, ne ismételd tovább, amit mondok. Elég ezt egyszer is hallani. .. Inkább bemutatkozom neked, hogy egészen ismerj... Hosszan, el-elakadva gondolkodott... — Hát igen, rólam legelőször azt kell tudnod, hogy kényelmes vagyok, és csak képzeletben egyenesítem ki a világ elferdült tengelyét... — Nézte az idegen asszonyt. • — Azt hiszem, ezt nem értetted. .. Elmondhatom egyszerűbben is... A világ tele van pimasz hülyékkel, akik hivatalban, társaságban, mindenütt orron fricskáz- nak... Neked most bevallom, hogy ezeknek a pimaszoknak én csak a lépcsőházban tudok visszavágni szellemesen és pimaszul. Én rájöttem, hogy ez a lépcsőházi életforma megnyugtatóbb, mint a leghatásosabb csillapítószerek... Ha valamilyen igazságtalanság ér, valami nem úgy alakul, ahogyan szeretném, csak hátrálok néhány lépést, lehunyom a szemem... és odakint a „lépcsőházban” megtorlóm a sérelmeket. Mondd azt — „értem”. De ne röhögj! A fénykép nem röhögött. Mosolytalanul ismételte: — Értem. — Azelőtt, amikor még gyakorlatlan voltam, hazavittem a sérelmeket, és csak az otthoni gondolatokban pofoztam meg, aki megbántott. Ma már ügyes*pb vagyok. Csak lehunyom a szemem. és ott helyben osztom az igazságot. — Felcsattant a hangja. — Miért nem kérdezed: — „Beteg vagy?” — Beteg vagy? — kérdezte a fénykép. — Nem vagyok beteg! Csak unom és kerülöm a felesleges vitákat... — A fiatal férfi gúnyosan elhúzta a száját. Erre persze megjegyezheted : ugyan mikor és kivel vitatkoztál annyit, hogy belefáradtál ? — Ugyan mikor és kivel... A férfi félbeszakította a fényképet. — Pedig így volt! A kollégiumban még annyit vitatkoztunk. hogy végül teljesen belefulladtunk. De azóta. .. A fénykép nem röhögött. Mosoly talanul ismételte: — De azóta? Ingerülten felelte: — Miről vitatkozzam? Akik előttem állnak, még nem értek rá meghallgatni engem... Hogy miért nem kezdem én a dialógust? — Igen, miért nem kezded te? — Mert kiszorított vagyok. Hogy miből .szorítottak ki? Az életstílusukból. — Hát milyen stílus a tied? — kérdezte a fénykép. — Ehhez buta vagy, de azért elmondom... A magam fajta kezdő senki sokféle stílus között válogathat Például kesereghet azon is, hol a forradalom, és miért nem lehet forradalom? De lehet fölényes és cinikus is. lehet okos és tárgyilagos, lehet anarchista... Mérgezheti is magát ezzel meg azzal... De akármilyen maszkot tart maga elé, a legfontosabb, hogy jól fésült legyen, és tisztára kefélt ruhában intse csendre azt, aki hangosabban beszél... Csak az a fontos, az az egy nagyon fontos, hogy már saját kocsiból, saját horgásztanyáról intse csendre a mindensé- get!... — Ez az ő stílusuk? — Igen, az övék. — Irigy vagy? — Talán irigy is vagyok, mert élni szeretnék. — Most talán nem élsz? — Nem élek, csak vagyok. Mindent belefojtani a szükségszerűségbe, ennyi az életünk. — És te is belefojtod? — Magamba! Most már érted? Magamba fojtom bele. .. de nem adom fel magamat! Van egy világom, ahol mégiscsak az leljetek, aki vagyok. A fénykép hallgatott. — Miért hallgattál el? — kérdezte a férfi. — Talán megbántottalak? Persze... Ti már „odaát” vagytok. Ebben a kétszemélyes paradicsomban minden holmitok a szemembe vigyorogja: odaát vagytok! De akkor miért őrizgeted kegyelettel ezt a törött nénikét, ezt- a szerencsétlen, kövér Fortunát? I ngerülten a földre söpörte a fényképet. Fél perc múlva lehajolt, hogy felemelje. És csak akkor olvasta el a fénykép hátlapját: az új csillaggal, a divatos, fiatal táncdalénekesnő fényképével társai gott. Kedvetlenül, részegen nézte, I ILLÉS ENDRE s A fényk !j WEÖRES SÁNDOR: LÁNYOK, Ó TI... Lányok, ő ti könnyű röptű vércsék, mindig készek véletlen kalandra: most, hogy rám-gyűrődik a sötétség, lányok, lányok, mért hagytok magamra? Amíg győztem, víg, szapora szókkal, dédelgetve csókoltatok engem — dadogót ki dédelgetne csókkal, mikor a pokolba kell lemennem? « Házamat a föld ingása rázza, . mézet s téglaport kever a kamra, rom közt cserepekre, ki halászna? Lányok, lányok mért hagytok magamra? Mint ruha, mit kutyák összetéptek, kilódul a szemétdombra, bűzbe, szemétdombon ráz a szél felétek: nincs tűtök, mi újból egybefűzne. Kinek testtel kell a sírba menni, koszorú jut néki s gyertya hamva. Kinek lelke vész el: senki-semmi. 'Lányok, lányok mért hagytok magamra? ÁPRILY LAJOS: AJÁNLÁS Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. ;! De puszta kézzel mégse jöttem; hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. I ■! S most add a lelked: karcsú váza, mely őrzi még a nyár borát — s a hervad ás vörös varázsa ! most ráborítja bíborát. CZAKÓ GÁBOR: A postáskisasszony Egészen kicsi gyerekkorában szép lehetett. Olyan pufókszőke, angyalarcú kislány. akinek a képét a fényképészek öles nagyításban szokták kirakni a kirakatba. De ez már régen volt, talán negyven éve. Tíz évig ült a kis ablak mögött, amikor megismerkedett egy levélkihordóval. Azonban egyszer szegény levélkihordó túlságosan sokat talált inni, és elgázolta a mentőautó. Öt év múlva betévedt a kis postára a híres moziszínész, és föladott két képeslapot. Aztán elment. De a két képeslap ma is megvan a postáskisasszony albumában. Ismét eltelt tizenöt év. Gyorsan, észrevétlenül, ahogv a hétköznapoknak el kell telniök. Ezalatt a postáskisasszony egvre inkább elMzntt. szinte bedagadt a szűk kis hivatali székébe, sőt, a feneke körben, duzzadó hurkádban le is omlott róla. Olvan lett. mint egy öreg. szemüveges elefánt. Mintha akarta volna. A férfiak megfordultak utána az utcán, némelyik meg felágaskodva ho^vá az - üvo^on keresztül, ha nem akart üinni a szemének. Summit se törődött a viitsrtSZ.-oT Haja összeravadt. szürkülő csomókban lógott a homlokára. körülötte nehéz izzadság- és sültalmaszag terjengett. Szemüvege hatalmasra nagyította amúgy is kidülledő szemeit és úgy tűnt, mintha a vastag üveg tartaná őket, hogy ki ne essenek. De most • az orrára eresztette, és úgy nézte a kuncsaftot. A kuncsaft fiatal volt és szép. Még ígv is, amint ingerülten, sőt dühösen kiabált. Máskor talán derült kék szeme haragosan villogott, és szája, amely kerek és lágy lehetett, most megmegfeszült. vékony, vibráló fonallá, akár az íj húrja. De a kilőtt szavak leperegtek a postáskisasszonvról. — A vőlegényem nem akarja elhinni, hogv nem kapom meg a leveleit! És veszekszik velem, hogy nem írok neki. De mit írjak, ha nem kanok levelet? A postáskisasszony egykedvűen tologatta maga előtt a légiposta-borítékokat. — Lehet, hogy valóban nem ír. — Hogy mondhat ilyet? Az én vőlegényem ne írna? A János? — Most csupán rándult össze a lány szája, de aztán egv pillanat múlva már kisimult ismét. — Hetenként háromszor szokott írni! Eleinte meg Is kaptam. Csak eav idő óta van így! Ha megtenné a kisasszony, hogy utánanéz.., . — Hol nézzek a||8& feÉC'J
