Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. december 9. K ét hónapja szívta be őket ez a tár­saság, a felesége barátai voltak, tu­lajdonképpen még alig ismerkedett meg velük. Amikor kibékül­tek Katussal, s ő visszaköl­tözött hozzá, már az asz- szony körül találta vala­mennyit. Volt köztük egy Zsiga, egy Pali, egy Balázs, a férfiakhoz természetesen nők is tartoztak, szorosab­ban, a katonás Bea, az apró fogú Gabi. egy Zsófi nevű sovány deszka, mások is voltak, összesen talán tízen- tizenketten, akadt köztük grafikus, ápolónő, mérnök, az egyik azt mondta magá­ról, hogy régész, a másik valamelyik könyvtárban dol­gozott. .. Néha ínég össze­tévesztette őket. A társaság azzal szórako­zott, hogy körbelakták egy­mást. Kéthetenként, három- hetenként mindenki átvo­nult egy másik lakásba, és úgy éltek az idegen szobák­ban, mintha a sajátjuk vol­na. Neki nemigen tetszett ez a kényelmetlen sétálga- tás, azt mondta, az ötlet nyi­korog — de Katus letorkol­ta: — Asítoztunk, étvágytala­nok voltunk, már annyira untuk egymást, hogy a fe­jünket is lecsavartuk... Nem tagadhatod, ez érdekesebb! Igen, Katust érdekelte a sok idegen lakás. Érdekelte, mert a társaság úgy hatá­rozott, hogy ki-ki otthon hagyja a holmiját, mindent otthagy a többieknek, és él a többiekével. A fiatal férfi kirakta kar­óráját egy alacsony asztal­kára. A grafikuséknál vol­tak, ma költöztek ide. Katus két óra alatt feldúlta az ide­gen lakást — most éjfél volt, Katus már aludt a másik szobában. Neki még nem volt kedve lefeküdni, őt még szorították az isme­retlen falak, barátkozott az útjában álló, barátságtalan bútorokkal. A könyvespolcon talált egy üveg lengyel vod­kát, azt iszogatta. Később — a másik szobában — benyúlt a fehémeműs szekrénybe, és az idegen asszony kombinéi, sáljai mögül előkapott há­rom porceláncserepet. Te­nyerére vette nézegette a cserepeket: egy törött For- iuna-szobrocska darabjai voltak. — Kicsi, kövér asszony­ság. .. Itt a bőségszaruja is! A három darabra tört is­tenasszonnyal visszatért az alacsony, kovácsoltvas asz­talkához, a cserepeket kar­órája mellé helyezte. A vod- kásüveg a földön állt, ivott, közben az idegen asszonyra gondolt. — Három darabra tört a Szerencséje, és ő továbbra is őrzi... őrzi, mert mégis Fortuna. Nem meri kidobni, mert reménykedik... De mi­ben reménykedik? Hogy összebütykölnek egy kocsit vagy egy vikendházat? Mindig így motyog, ha többet ivott. Kíváncsi lett az asszony­ra. Körülnézett, a fényképét kereste. A fali polcon egy női fénykép unatkozott — leemelte. Fiatal nő volt, ke­mény, kerek gombszemmel nézte őt. Visszatért vele az asztal­kához. Ekkor fedezte fel, hogy az órája és a cserepek mellett egy könyv is fek­szik. Belelapozott, vigyorog­va olvasta a Karenina Anna első oldalát. Továbblapozott Majd megint lapozott. — Itt a Fortunád, itt a könyved is... Felemelte a fényképet. Megszólította: — Ugye, tudod, mit olvas­tam? Nem a szerencsétlen Anna történetét, azt jól is­merem. Még Katus is tudja, hogy Anna meghal a végén. A te széljegyzeteid érdekel­tek. .. Mondd, miért huzi­gáltál alá bizonyos monda­tokat? Például ezt: „Min­den boldogtalan család a maga módján boldogtalan” — írja Tolsztoj. És a mar­gón a te kérdőjeled belevi­gyorog Tolsztoj szakállas igazságába. Szóval tagadod. Az az idő elmúlt, mondja a te kérdőjeled, amikor min­den család a maga módján volt boldogtalan. Lehajolt, ismét töltött a vodkából. — Talán igazad van... Ezekben a vízcseppnyi szo­bákban, melyeket a kagyló- foteles modernség és az ala­csony mennyezet, a jó ke­reset és a rossz közérzet, a hivalkodó cinizmus és a megbújó penész olyan egy­formára színez... ezekben a szobákban, amelyek úgy ha­sonlítanak egymáshoz, mint a vízcseppek... hát igen, itt a boldogtalanság is csak olyan gyári termék, mint egy üveg vodka vagy egy csomag külföldi cigaretta. Igazad van! Nincs testre szabott, külön-külön boldog­talanság, csak konfekció van ezekben a szobákban... Megpöckölte a fényképet. — De te honnan tudod ezt? Átélted vagy csak meg­sejtetted? A fénykép nem felelt. — Titkolódzói ? Azt hi­szed, bölcs vagy, pedig csak pimasz kis nő vagy, aki pi­masz illetlenséggel húzogat­ja Tolsztoj szakállát. Lapozott a könyvbem •— Azt is aláhúztad, hogy a_ szerelmes Dolly arannyal hímzett szattyán papucsot készít hűtlen férjének... Ó, te felvilágosult, te felszaba­dult, te független hölgy, bez­zeg te nem hímzel többé papucsot a tisztelt férjednek, te csak' eltűröd, hogy pofon üssön, kihasználjon és fél év múlva elváljon tőled. — Nevetsz? Törött Fortu­nákat őrzői a kombinéid alatt, és kinevetsz? Szánal­mas vagy, buta vagy! Légy bátrabb, és dobd ki a For­tunát! Élj szerencse nélkül, babonák nélkül, felemelt fejjel. Az a bajotok, hogy végül mindig megalkusztok... cserepekért. A fénykép komolyan néz­te a férfit. Ö is megkomo­lyodott. — Különben ez a Fortuna talán mégsem bolondság. Nekem is volt egy kalandom a tisztelt asszonysággal... megengeded, hogy elmond­jam? A fénykép bólintott. — Gergely Gyurival kez­dődik. .. Gyuri az évfolyam- társam volt az egyetemen, a gépgyártási szakon. Pén­zük, kocsijuk, Duna-parti lakásuk, mindenük volt ezek­nek a Gergelyéknek... tud­nod kell, hogy az apja szabó volt, de nem akármilyen szabó, jóformán csak a kö- vetségi nőknek dolgozott, tele volt munkával. Én meg á kollégiumban laktam, ru­hám, pénzem jóformán sem­mi, mégis nagyon összeba­rátkoztunk Gyurival, és egy nyáron meghívott, tartsak velük Olaszországba kocsin mennek, van hely, az apja is szívesen lát... Bejártuk azon a nyáron a Dolomito­kat, a tavakat a tengerpar­tot, minden éjszaka máshol , aludtunk, és naponta * egy- egy olasz városkát nyeltünk el reggelire, ebédre és va­csorára. Én egyiket sem Is­mertem, és mindegyik cso­dálatos volt. Az egyik ilyen szikrázó kőrakásban talál­koztam aztán a magam For­tunájával. .. Ezt akarom most elmondani neked!... A zöldségpiac közepén állt, kő­be faragva, és mégis top- rongyosan, olyan szerencsét­len volt, mint egy koldus­asszony. .. Pedig ő volt, Fortuna, a neve ott díszel­gett a talapzaton. Mintha áz előző félórában fosztották volna ki mindenéből, nem maradt semmije, kétségbe­esetten, elgyötörtén meredt felfelé a magasba... rajta már csak valamilyen égi sze­rencse segíthetett. Tudod, nagyon furcsa volt... Jól megnéztem azt a szobrot, és megértettem, — hát ilyen a szerencse! Tömény szeren­csétlenség, mélypont, a nyo­morúság pokla. Azt példáz­za, hogy innen már csak fel­jebb lehet jutni... Megsú­gom neked, én kidobnám a Fortunádat, ha az enyém volna. .. A fénykép nem felelt. — Még mindig hallgatsz?... Pedig kénvszeríthetnélek, hogy megszólalj! Meghajlította a fényképet, ide-oda hailigatta. — A játékszerem vagy! Hirtelen ötlettel ledobta az asztalkára. Erélyesen rá­szólt: ■— Játszani fogunk!... Is­mételd: „Mi ketten most be­szélgetni fogunk.” — Mi ketten most beszél­getni fogunjv — mondta vá­ratlanul a fénykép. A fiatal férfi tűnődött. — Kezdjük talán azzal, hogy azt mondod nekem: „Gyáva vagy!” A fénykép megismételte: — Gyáva vagy. — Mondd a szemembe: „Töröld meg a orrod kis­fiú!” — Töröld meg az orrod kisfiú! — Most hosszú szöveg kö­vetkezik, figyelj! Kezdhe­tem? ■— Kezdheted — mondta a fénykép. — Tehát kezdem: „Hülyén ,élek, gyáván élek, visszahú­zódva élek. Semmire nem érek rá, és nem hiszek sem­miben.” Ismételd el, de te­gezve ismételd! A fénykép folyékonyan, színtelenül, tegezve ismétel­te: — Hülyén élsz, gyáván élsz. Nem érsz rá semmire, és ne.m hiszel semmiben. — Nem igaz! — legyintett a férfi. Majd zavartan bő­vítette a mondatot. — Nem egészen így igaz. Csak ké­nyelmes vagyok... — Csak kényelmes vagy... — mondta a fénykép is. — Különben hagyjuk, ne ismételd tovább, amit mon­dok. Elég ezt egyszer is hal­lani. .. Inkább bemutatko­zom neked, hogy egészen is­merj... Hosszan, el-elakadva gondolkodott... — Hát igen, rólam legelőször azt kell tud­nod, hogy kényelmes va­gyok, és csak képzeletben egyenesítem ki a világ el­ferdült tengelyét... — Néz­te az idegen asszonyt. • — Azt hiszem, ezt nem értet­ted. .. Elmondhatom egysze­rűbben is... A világ tele van pimasz hülyékkel, akik hivatalban, társaságban, mindenütt orron fricskáz- nak... Neked most beval­lom, hogy ezeknek a pima­szoknak én csak a lépcső­házban tudok visszavágni szellemesen és pimaszul. Én rájöttem, hogy ez a lépcső­házi életforma megnyugta­tóbb, mint a leghatásosabb csillapítószerek... Ha vala­milyen igazságtalanság ér, valami nem úgy alakul, ahogyan szeretném, csak hátrálok néhány lépést, le­hunyom a szemem... és oda­kint a „lépcsőházban” meg­torlóm a sérelmeket. Mondd azt — „értem”. De ne rö­högj! A fénykép nem röhögött. Mosolytalanul ismételte: — Értem. — Azelőtt, amikor még gyakorlatlan voltam, haza­vittem a sérelmeket, és csak az otthoni gondolatokban pofoztam meg, aki megbán­tott. Ma már ügyes*pb va­gyok. Csak lehunyom a sze­mem. és ott helyben osztom az igazságot. — Felcsattant a hangja. — Miért nem kér­dezed: — „Beteg vagy?” — Beteg vagy? — kérdez­te a fénykép. — Nem vagyok beteg! Csak unom és kerülöm a fe­lesleges vitákat... — A fia­tal férfi gúnyosan elhúzta a száját. Erre persze meg­jegyezheted : ugyan mikor és kivel vitatkoztál annyit, hogy belefáradtál ? — Ugyan mikor és kivel... A férfi félbeszakította a fényképet. — Pedig így volt! A kol­légiumban még annyit vi­tatkoztunk. hogy végül tel­jesen belefulladtunk. De az­óta. .. A fénykép nem röhögött. Mosoly talanul ismételte: — De azóta? Ingerülten felelte: — Miről vitatkozzam? Akik előttem állnak, még nem értek rá meghallgatni engem... Hogy miért nem kezdem én a dialógust? — Igen, miért nem kez­ded te? — Mert kiszorított vagyok. Hogy miből .szorítottak ki? Az életstílusukból. — Hát milyen stílus a tied? — kérdezte a fénykép. — Ehhez buta vagy, de azért elmondom... A ma­gam fajta kezdő senki sok­féle stílus között válogathat Például kesereghet azon is, hol a forradalom, és miért nem lehet forradalom? De lehet fölényes és cinikus is. lehet okos és tárgyilagos, le­het anarchista... Mérgezheti is magát ezzel meg azzal... De akármilyen maszkot tart maga elé, a legfontosabb, hogy jól fésült legyen, és tisztára kefélt ruhában intse csendre azt, aki hangosab­ban beszél... Csak az a fon­tos, az az egy nagyon fon­tos, hogy már saját kocsi­ból, saját horgásztanyáról intse csendre a mindensé- get!... — Ez az ő stílusuk? — Igen, az övék. — Irigy vagy? — Talán irigy is vagyok, mert élni szeretnék. — Most talán nem élsz? — Nem élek, csak vagyok. Mindent belefojtani a szük­ségszerűségbe, ennyi az éle­tünk. — És te is belefojtod? — Magamba! Most már érted? Magamba fojtom be­le. .. de nem adom fel ma­gamat! Van egy világom, ahol mégiscsak az leljetek, aki vagyok. A fénykép hallgatott. — Miért hallgattál el? — kérdezte a férfi. — Talán megbántottalak? Persze... Ti már „odaát” vagytok. Eb­ben a kétszemélyes paradi­csomban minden holmitok a szemembe vigyorogja: odaát vagytok! De akkor miért őrizgeted kegyelettel ezt a törött nénikét, ezt- a szeren­csétlen, kövér Fortunát? I ngerülten a földre söpörte a fényké­pet. Fél perc múl­va lehajolt, hogy felemelje. És csak akkor olvasta el a fénykép hátlapját: az új csillaggal, a divatos, fiatal táncdalénekesnő fényképével társai gott. Kedvetlenül, ré­szegen nézte, I ILLÉS ENDRE s A fényk !j WEÖRES SÁNDOR: LÁNYOK, Ó TI... Lányok, ő ti könnyű röptű vércsék, mindig készek véletlen kalandra: most, hogy rám-gyűrődik a sötétség, lányok, lányok, mért hagytok magamra? Amíg győztem, víg, szapora szókkal, dédelgetve csókoltatok engem — dadogót ki dédelgetne csókkal, mikor a pokolba kell lemennem? « Házamat a föld ingása rázza, . mézet s téglaport kever a kamra, rom közt cserepekre, ki halászna? Lányok, lányok mért hagytok magamra? Mint ruha, mit kutyák összetéptek, kilódul a szemétdombra, bűzbe, szemétdombon ráz a szél felétek: nincs tűtök, mi újból egybefűzne. Kinek testtel kell a sírba menni, koszorú jut néki s gyertya hamva. Kinek lelke vész el: senki-semmi. 'Lányok, lányok mért hagytok magamra? ÁPRILY LAJOS: AJÁNLÁS Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. ;! De puszta kézzel mégse jöttem; hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. I ■! S most add a lelked: karcsú váza, mely őrzi még a nyár borát — s a hervad ás vörös varázsa ! most ráborítja bíborát. CZAKÓ GÁBOR: A postáskisasszony Egészen kicsi gyerekkorá­ban szép lehetett. Olyan pufókszőke, angyalarcú kis­lány. akinek a képét a fény­képészek öles nagyításban szokták kirakni a kirakatba. De ez már régen volt, ta­lán negyven éve. Tíz évig ült a kis ablak mögött, amikor megismer­kedett egy levélkihordóval. Azonban egyszer szegény levélkihordó túlságosan so­kat talált inni, és elgázolta a mentőautó. Öt év múlva betévedt a kis postára a híres mozi­színész, és föladott két ké­peslapot. Aztán elment. De a két képeslap ma is megvan a postáskisasszony albumában. Ismét eltelt tizenöt év. Gyorsan, észrevétlenül, ahogv a hétköznapoknak el kell telniök. Ezalatt a postáskisasszony egvre inkább elMzntt. szinte bedagadt a szűk kis hiva­tali székébe, sőt, a feneke körben, duzzadó hurkádban le is omlott róla. Olvan lett. mint egy öreg. szem­üveges elefánt. Mintha akar­ta volna. A férfiak megfor­dultak utána az utcán, né­melyik meg felágaskodva ho^vá az - üvo^on keresztül, ha nem akart üinni a szemének. Summit se törődött a viitsrtSZ.-oT Ha­ja összeravadt. szürkülő cso­mókban lógott a homlokára. körülötte nehéz izzadság- és sültalmaszag terjengett. Szemüvege hatalmasra na­gyította amúgy is kidülledő szemeit és úgy tűnt, mint­ha a vastag üveg tartaná őket, hogy ki ne essenek. De most • az orrára eresz­tette, és úgy nézte a kun­csaftot. A kuncsaft fiatal volt és szép. Még ígv is, amint in­gerülten, sőt dühösen kiabált. Máskor talán derült kék szeme haragosan villogott, és szája, amely kerek és lágy lehetett, most meg­megfeszült. vékony, vibráló fonallá, akár az íj húrja. De a kilőtt szavak lepe­regtek a postáskisasszonvról. — A vőlegényem nem akarja elhinni, hogv nem kapom meg a leveleit! És veszekszik velem, hogy nem írok neki. De mit írjak, ha nem kanok levelet? A postáskisasszony egy­kedvűen tologatta maga előtt a légiposta-borítékokat. — Lehet, hogy valóban nem ír. — Hogy mondhat ilyet? Az én vőlegényem ne írna? A János? — Most csupán rándult össze a lány szája, de aztán egv pillanat múlva már kisimult ismét. — He­tenként háromszor szokott írni! Eleinte meg Is kaptam. Csak eav idő óta van így! Ha megtenné a kisasszony, hogy utánanéz.., . — Hol nézzek a||8& feÉC'J

Next

/
Thumbnails
Contents