Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
1973, december P, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Barátunk a számítógép Ez a címe a Szolnoki Galériában holnap délelőtt 11 órakor megnyíló számítástechnikai kiállításnak, melyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Szolnok megyei szervezete és a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ közösen szervezett. Találó cím. Kifejezi azt, hogy a számítógépek alkalmazása a népgazdaság fejlődését, társadalmunk hasznát szolgálja. S találó azért is, mert érzékelteti, hogy barátkozunk, barátkoznunk kell egy új eszközzel, s főleg egy új gondolkodásmóddal. Hazánkban, mint a világon mindenütt az ismerkedés első .lépéseit a szükséglet diktálta. A számítógépek első alkalmazói — kutató intézetek, egyetemek, egykét nagy vállalat — a legkülönbözőbb márkájú és működési rendszerű géppel kezdték a munkát, saját erőből, egymástól jórészt elszigetelten. Eleinte maguk a gyártók sem törekedtek arra,. hogy egységes logikájú (vagy ahogy a szakemberek mondják „kompatibilis”) számítógépeket gyártsanak. Ennek, elsősorban Nyugaton, jórészt gazdasági okai voltak, hiszen a gépekhez előre kidolgozott „számítási utasításrend”, az úgynevezett program, illetve ezek összessége, a programkönyvtár, legalább annyit ér, mint maga a számítógép. Ezért igyekezett minden cég olyan gépet gyártani, melyekre csak az általa eladott programok alkalmazhatók illetve az egyik gépre írt program nem. ültethető át a másikra. A szocialista országok, melyek korábban Nyugatról is importáltak gépeket, a különböző számítógépek .'„összeférhetetlensége” miatt hamarosan hasonló problémákkal kerültek szembe. Ezért közösen készítettek egy tervezetét az egységes számítógép rendszer létrehozására. (Ez az, melyet rö- ciden ESZR-programként szoktak emlegetni.) As ESZR-programot 1968-ban indította el hat szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió. A program célja egy különböző teljesítményű egységekből álló, de azonos logikai felépítésű számítógépcsalád létrehozása. Ennek, az úgynevezett R-sorozatnak legkisebb tagja az R—10-es, melynek kifejlesztését és gyártását Magyarország vállalta. (A Videoton, a szolnoki kiállításon az R—lü-es típust is bemutatja. Megismerkedhetnek a kiállítás láA kiállítás egyik jellemző területe, melyen az ábrák és modellek a számítógépek belső működését igyekszenek megértetni. A kapcsolások olyan áramköröket mutatnak be, melyek — akár ebben a formában is —- megtalálhatók a számítógépekben tógától az R—20-as típussal is, mely a szolnoki adatfeldolgozó központban 1974. első negyedévében áll üzembe.) Az ESZ-program azonban csak az eszközöket hozza létre. Ahhoz viszont, hogy — a X. kongresszus határozatának szellemében — a műszaki és tudományos fejlődést gyorsítani, a kutatás és a termelés kapcsolatát erősíteni tudjuk, a gyártás megszervezése mellett szükség van e számítástechnikai eszközök minél szelesebb körű megismerésére és elterjesztésére is. Ennek érdekében hozott határozatot a kormány 1971-ben a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program végrehajtására. A program első szakaszában — a negyedik ötéves terv időszakában — számítástechnikai kultúra alapjainak lerakását, a tömeges alkalmazáshoz szükséges műszaki- szellemi háttér megteremtését és a számítás- technikai ipar fokozatos fejlesztését írja elő. Az ötödik ötéves tervben, és az azt követő időszakban pedig összekapcsolt számítógépek segítségével, országos számítástechnikai hálózat kiépítését kell megvalósítani. A program jelentőségét az is fokozza, hogy a KISZ védnökséget vállalt fölötte. Ez azért is fontos, mert méltán remélhető, hogy az ifjúság új iránti lelkesedése elősegíti azt a széles körű összefogást, melynek eredményeként a számítástechnikai kultúra fokozottan szolgálja majd népgazdasági céljaink megvalósítását. Ma már sok helyen, így Szolnok megye gazdaságában is megfigyelhető • egy egyre élesedő ellentmondás. Korszerűsödik a termelés, technikája bonyolultabbá válik, ugyanakkor a vezetés színvonala és technikai ellátottsága ettől a fejlődéstől elmarad. A vezetés fejlődését, a szervezési intézkedéseken túl az segíti legjobban, ha egy-egy fontos döntéshez a szükséges adatok időben rendelkezésre állnak. A számítástechnika eszközei éppen ezt biztosítják, ezért kell megyénkben is minél hamarabb és minél több működőképes, vállalatirányítási számítógépes rendszert létrehozni. S itt a működőképes szón van a hangsúly, hogy elkerüljük az itt-ott már felbukkanó, a párt- és kormányhatározatok végrehajtásától sarkallt, de kellő szakértelem híján kirakattevékenységgé váló, öncélú és megalapozatlan számítógépesítést. A vállalatok, szövetkezetek vezetői, ifjúságunk megyénkben is igényli a számítógépes fejlesztés általános alapelveinek, céljainak megismerését, s ezt a holnap megnyíló kiállítás és a szakmai napok előadásai nagy mértékben elő fogják segíteni. As első szakmai napot december 11-én tartják. Kilenc órakor a Művelődési Központ színháztermében Termelés és kultúra címmel dr. Maroti Andor egyetemi tanár tart előadást. 10 órakor a Galéria tanácstermében dr. Bori István főiskolai tanszékvezető Népgazdaságunk ás a közművelődés című előadását hallgathatják: meg az érdeklődők. A kiállítás céljáról, létrejöttének körülményeiről és fel- használásáról Elek Lajos a megyei tanács művelődés- ügy osztályvezető helyettese beszél, majd 11 órakór tárlatvezetésre, 14 órakor a Tisza Filmszínházban számítástechnikai oktató- és propaganda filmek bemutatójára kerül sor. Délután a Megyei Művelődési Központban, a megyei könyvtárban és a Galériában konzultációkat, eszmecserét tartanait. Kalla .lulianua hegesztő szakmunkás. A jászberényi Hűtőgépgyár abszorpciós hűtőszekrény üzemében dolgozik 1971 óta, itt volt iparj tanuló is, az üzemben. Most 18 éves. Elégedett fiatal lány. Havi keresete 2700—2800 forint (Fotó; Nemes Árpád) A megpatkolt léggömb Indokolt volt a kocsmák bezárása Ha a tények szegeivel próbáljuk ki mennyire ellenálló Kapalyag Imre, a Lehúzott redőnyök című cikke (Népszabadság, 1973. november 30.) úgy járunk mint az egyszeri ember, aki a léggömböt próbálta megpatkolni. A cikk szerzője feltette a kérdést: Indokolt volt-e negyvenkét vendéglátóhely bezárása Szolnok megyében? Erre a válasz szerinte a következő: „Az alkoholizmus visszaszorításában kevésbé az ilyen radikális (vagy álradikális!) intézkedések, mint inkább a hosszabb nevelő munka vezethet eredményre. Egyik országos napilapunk, a szolnoki eseményekkel kapcsolatban úgy fejezte be tudósítását, hogy ez az ellenőrzés és az intézkedések példát mutathatnak az egész szakmának. Ami célját, a vendéglátás kultúrájának növelését, az alkoholizmus visszaszorítását illeti, valóban követésre. méltó. Módszereiben nem.” Kapalyag tehát a módszerek éllen emel kifogást, azt állítja, hogy „egy alapjaiban helyes gondolatot elkapkodottan hajtottak végre”. Ez a megállapítása nem felel meg a valóságnak. A fények A közvélemény megtiltották a szeszárusitast. A vendéglátóipar tehát megkapta az első komoly figyelmeztetést és egyben a lehetőséget: nézzen körül a portáján és tegyen rendet ott ahol szükség van rá. A bizottságok a vezetőknek azt is tudtára adták, hogy számíthatnak a visszatérő ellenőrzésre. (A Néplap 1973. február 27-i számában a szolnoki kijózanító állomás vezetője így nyilatkozott munkatársunknak a „forgalomról”. — Évről évre növekszik a forgalmunk. 1971-ben 564 eszméletlen, vagy garázda részeget hoztak be kijózaní- tásra, tavaly pedig már 826- ot. Az elmúlt hónapok tapasztalataiból arra következtetek, hogy az idei rekordév lesz.) A második akció sarán a bizottságok megállapították, hogy a vendéglátóhelyek gazdái a figyelmeztetés ellenére semmilyen érdemi intézkedést nem tettek, bebizonyosodott tehát, a szép szó, a kisebb mértékű bírságolás nem használ. est ás italboltot bezárják. Mivel indokoljuk kérésünket? A fiatalokat és a nőket o kocsma előtt a részeg emberek drasztikus szavakkal illetik és zaklatják, ezért este a munkából hazatérő nők félnek az italbolt előtt elmenni. Tudjuk, a vendéglátóipar ragaszkodik ehhez a kocsmához, mivel jól jövedelmez. Nekünk viszont még fontosabb, hogy rend legyen ott, ahol élünk”. A fes ltd levelet és a hozzá hasonlóikat a cikk szerzője is olvashatta volna, ha körültekintőbbem tájékozódik. Az ellenőrzési akciót az arra kijelölt bizottságok (amelyekben a rendőrség, a közegészségügyi felügyel őség és a város-i tanácsok illetékes osztálya képviseltette magát), 1973 márciusáhan kezdték meg és októberben fejezték be: kétségkívül radikális döntésekkel. Az ellenőrzési akciót három szakaszban bonyolították le. Március és június 15-e között megelőző intézkedésekre került sor. Kereken 19 közbiztonsági ellenőrzést (razzia) tartott a rendőrség a vendéglátó helyeken, 58 alkalommal pedig a vendég- l’átóipari vállalat megbizot- tainák résztvételével került sor célvizsgálatokra. Ennek során 67 szabálysértési eljárásra került sor a vendéglátóipar dolgozóival szemben. Az illetékes hatóság átlagos 6—800 forint pénzbírsággal sújtotta őket'. Botrányos részegség miatt 107 állampolgárt büntettek meg, tizennyolcat kényszer-elvonókúrára köteleztek. Hat vendéglátóhely működési engedélyét bevonták, négy szövetkezeti ÁBC áruház büféjében . Szolnok lakossága nagy figyelemmel kísérte ezt az akció-sorozatot, sőt a közvélemény kifejezetten radikális lépéseket sürgetett. A IX. kerületi pártszervezet vezetőségének leveléből idézünk: „A pártszervezet vezetősége, tagsága a kerületünkben dolgozó tanácstagokkal és a lakossággal egyetértésben kéri, hogy a kerületünkben működő Mozdony-falatozó megszüntetésére tegyenek hathatós intézkedéseket. A tanácstagi jelölőgyűléseken a felszólalók megbízták a jelölteket, megválasztásuk után tegyenek meg mindent, hogy Harmadik menet A közvélemény határozott támogatásával vette kezdetét az Immár március óta tartó akció harmadik záró szakasza. Szeptembertől október elejéig 87 vendéglátóhely ellenőrzésére került sor Szolnokon. A bizottságok 81 kocsmában, italmérésben, tapasztaltak súlyos rendellenességeket. Az érvényes rendeleteknek megfelelően most már haladék nélkül bevonták a működési engedélyt ott ahol a vendéglátás, s a munkavégzés minimális egészségügyi feltételei hiányoztak, ahol az alkalmazottak fegyelme és erkölcsi magatartása tűrhetetlenné vált Olyan vendéglátóhely egy sem volt közöttük, ahal meleg ételt is lehetett kapni. összesen 12 kocsma, 3 borozó. 5 üzemi büfé, 5 bizományos elárusítóhely redőnyét húzatták le Szolnokom. De nem véglegesen. Az ellenőrzés tapasztalatait összegező bizottság álláspontja ugyanis az volt, hősi’’ a bezárt vendéglátóhelyek kinyithatnak. ha az egészségügyi, kereskedelmi és közbiztonsági szempontból egyaránt kifogástalan szórakozóhelyekké válnak. Bizonyítja az alapos eljárást, hogy fellebbezés mindössze kettő volt. A Belkereskedelmi Minisztérium kereskedelem-noliti- káiának alapja évek óta a kulturált vendéglátóipari szolgáltatások. fejlesztése. Szolnok megyében kizárólag olyan vendéglátóhelyeket zártak be. ameilyek ennek az alapelvnek nem felelnek meg. A belkereskedelmi miniszter egyik 1972-es rendelete kimondja: „...ha a vendéglátóüzlet osztályba sorolása nem felel meg a feltételeknek vagy színvonala tartósan az előírtak alá csökken, köteles az üzemeltetőt a hiányosságok megszüntetésére, illetve újabb ostztályba sorolásra felhívni. Az üzemeltető köteles legkésőbb 45 napon belül a hiányosságokat megszüntetni.., Ha az üzemeltető a vendéglátóüzlet osztályba sorolását nem megfelelően hajtolta régre, illetőleg a hiányosságokat nem szüntette meg, az Illetékes tanács szakigazgatási szerve köteles a vendéglátóüzlet működési engedélyét visszavonni”. _ Szolnok megyében etmek r -rendeletnek szelleme és betűje szerint jártak el a bizottságok. Kapalyag ugyan aat állítja, hogy nem éltek figyelmeztetéssel és nem adták meg a 45 napi türelmi idqt. Dehát a tények megint inakacskodnak. Hat hónap türelem Az ellenőrzési akció 1973 márciusában kezdődött és októberben fejeződött be. A vendéglátóipari vállalatnak gyakox-latilag tehát hat hónap türelmi időt adtak az illetékes hatóságolt. A radikális intézkedésekre Szolnokon csak az ellenőrzési sorozat harmadik, végső szakaszában került sor. Egyszerre valóban 25 vendéglátóhelyet zártak be Szolnokon. De milyen helyeket? Es kiknek az érdekében? Ezek a kérdések, egy szóval a Szolnok megyei események társadalom-politikai vetülete nem foglalkoztatta a cikk íróját Ö írja: a becsukatott üzletek közül bizonyára nem 'egy megérdemelte sorsát, de egyszerre ennyit bezárni, hogy a vendéglátás Mohácsának lehessen tekinteni az októberi dátumot? Miért nem ment el megnézni azokat a rossz kocsmákat a bűnözés melegágyait, a dü- ledező, piszkos szennyes helyiségeket amelyeket bezártak? Vendéglátást említ, de ha ezt összeveti azzal az alapélnél. ami Sivó Tibor minisztériumi főosztályvezető válaszcikkében olvasható, számára is világosan kitűnik, hogy Szolnok megyében nem a kapkodó „törökök” verték meg a „derék vendéglátás” seregeit. Egyszerűen csak annyi történt hogy a vendéglátóipar asztaláról — a vendéglátóipar vezetői helyett — leseperték a szemetet, Igen, egyszerre, úgy ahogy a szeméttel bánni szokás és kelL Furcsa megállapítás Hadd essék szó a demagógiáról is, amitől szintén nem mentes az írása. Idézem: „Az intézkedök bizonyara nem gondoltak rá. hogy akarva akaratlan korlátozzák az ellátást, s az elhanyagolt boltok bezárásával (ő Írja, elhanyagolt!) a belső területek üzleteinek színvonalát is veszélyezteti”. Korlátozzák az ellátást — az említett mondatban ezen van a hangsúly. A politika rangjára emeli tehát — ki vitatja, hogy a szocializmusban az ellátás politikai kérdés — azt, aminek a jelzőjét ki sem tette. Ö ugyanis a szeszes ital ellátást látja veszélyben forogni, de csak ellátást ír. Márpedig nem mindegy, hogy miről van szó. Megfogalmazása ebben, a tekintetben is és más, konkrét tényeket illetően is félrevezető. (Például mindaz amit a Toomasról ír, azt egyszerűen a bár bűnügyi statisztikája és az ott feltárt mulasztások kizárják. Az sern felel meg a tényeknek, hogy ugyanaz a tanács javasolta kiváló címre a vállalatot, amelyik az üzleteit bezáratta stb.) Mindazt, ami ez ügyben történt Szolnok megyében helyeselte a közvélemény. Egy mumkásasszony ezt írta: „Köszönet ezért a. bátor, határozott intézkedésért. Az öntudatos józan embereknek nem fognak hiányozni ezek a kocsmák’. Ennek az intézkedés-sorozatnak — az állami rendelkezések betartásán túl — az volt az egyik célja, hogy megvédje a lakosságot a közvetlen környezetet romboló káros hatásoktól. Egyszóval az, hogy a lakosság életszínvonalát — aminek része a környezet is — e tekintetben is javítsa. Ez az illetékesek politikai kötelessége. Eszerint is jártak el — a vendéglátóipar ellenőrző apparátusa helyett — amikor bezáratták a i*osszhírű kocsmákat, a kulturált vendéglátásnak meg nem felelő italboltokat, borozókat és kiméréseket. Szolnok nem a „szüzek városa”, hanem a rendes embereké. akiknek számára még mindig elegendő szórakozóhely maradt. Igaz. hogy még ezek között is akad amelyik nem felei meg a szolnokiak igényeinek. A város lakosságának túlnyomó többsége egyetért a radikális rendcsinálással. Nem érdekli az egy-két százalékot kitevő — szesztestvérek véleménye, Fábián Pcier
