Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-07 / 286. szám

4 SZOLNOK MEG TEI NÉPLAP 1973. december T. Szórakozás és nevelés Nyolcadikosok klubja Besenygxögön Nem matrózkocsma, bár ádáz kockacsáta dúl, nem kártyaklub, de füstölögnek a römilapok, s még csak nem is expressz büfé, pedig min­den asztalon gőzölgő tea. Ak­kor hát hol vagyunk? A be- senyszögi művelődési ház klubhelyiségében, ahol az asztaloknál általános isko­lás fiúk. lányok társasjáték­ba merülve szórakoznak. Ta­nárt nem látok, ám nyoma sincs a rendetlenségnek. Ka- nasztázók dugják össze fejü­ket. Hol a tanár — Öcsi, ftol van itt egy tanár? — veregetem meg az epdk játékos vállát. Az „Öcsi” megfordul, elneveti magát és feláll. Már nem öcsi — de még mtrryire nem! — testnevelő tanár. Fazekas Sándor, az általános iskolás klub vezetője. Tőle tudom meg, hogy az általá­nos iskola és a művelődési ház közösen létesítette ezt a klubot, s jelenleg- huszon­öt nyolcadikos tölti itt min­den szombat délutánját Bár az iskola két osztályába en­nél jóval többen járnak, mégis csak ekkora a lét­szám. A tagságot a jó tanul­mányi eredménnyel ki kell érdemelni. S hogy miért jó, ha ide­járnak a gyerekek? Erre a kérdésre többen is válaszoltak. Az iskola igaz­gató helyettese: a községi nevelésnek ilyen játékos, szórakoztató lehetőségét egyetlen iskolai órán, még az osztályfőnökin sem lehet megteremteni. Mindemellett megszeretik a tanulók a mű­velődési házat, s oda az is­kola elvégzése után is szí­vesen elmennek. Ez itt nagy szó, mert sok még a begu- bózó, otthonülő ember, ök már nem lesznek azok. Kosos téma a barátság A játék közben lassan ren­deződnek a sorok. A klub­vezető tanár a terem köze­pére áll, a háttal ülők felé­je fordulnak. Novellát olvas fel, amelynek hőse egy ma­gányos ember, akinek elve­szett életkedvét adta vissza az igaz barátság. / — Na gyerekek, kinek mi tetszett ebben a novellában? — hangzik a kérdés, karok lendülnek a levegőbe, s nemsokára az ember életé­nek meghatározó élményé­ről, a társas kapcsolatokról, a közösségi érzésről beszél­getnek. Minden bizonnyal önmaguktól ezt még nem tennék meg, de a tanár vá­lasztotta anyag közös témát ad, melyhez hozzá — s így egymáshoz — tudnak szól­ni. — Hogy miért jó, ha ide­járunk? — kedez vissza az egyik lány. Hát ezért — mondja, s körbenéz a terem­ben. — És ha elvégzed a nyol­cadikat? • — Van itt ifjúsági klub is. Majd odajárok. A kérdésre adott kereset­len válasz-szavakat a műve­lődési otthon igazgatójától hivatalosabb formában hal­lom vissza. — Az ifjúsági klubnak nemcsak programra, hanem újabb és újabb tagokra is szüksége van. A nyolcadiko­sok klubjából várjuk a jö­vendő Ifjúsági klubtagokat. Itt neveljük az utánpótlást. majd jövőre — Kér teát? Finom. — I tart elém egy csészét Dobos Erzsi, aki egyébként kultur­felelős is. A tea valóban jó, és még ízletesebbnek talá­lom, amikor kiderül, hogy a klubtagok jó szervező mun­kájának eredményeképpen került az asztalra a napközi konyhájáról. Fazekas Sándor tanár mondta el, hogy a gyerekek közül választott vezetőség készíti elő a soron követke­ző foglalkozást. Most tea­délután „anyagbeszerzése” volt a feladat, máskor egy megadott témában újságcik­keket, információt gyűjte­nek, így például az egyik vállalkozó szellemű fiú még a tehenészeti telepre is el­ment érdeklődni, mert a tej árának alakulásáról tar- tptt .beszámolót. — További terveik? — Meghívott előadókkal könnyűzenei, művészeti elő­adások, pályaválásztást elő­készítő találkozó volt diá­kokkal, tavasszal pedig ki­rándulások, kerékpártúrák. Még mondaná, de Illésék erősebbek, s a szabad he­lyek megtelnek táncoló lá­nyokkal. Hát igen, a fiúk még nem elég bátrak. Ta­lán majd jövőre... L Zs. Vadetetés a Mátrában A Mátra vadrezervátumai­ban felkészültek a téli vad­etetésre: a mátrai erdő- és fagazdaság 250 mázsa sze­mes- és 600 mázsa szálas ta­karmányt helyezett a vadak téli „étlapjára”. A 34 ezer hektárra kiterjedő rezervá­tumokban 460 szarvasról, 310 őzről, 360 muflonról és szá­mos vaddisznóról gondos­kodnak. A vadásztársaságok is megkezdték a téli ellátást: szemes és szálas takarmány­ból több ezer mázsányit he­lyeztek el a tároló helyeken. Innen pedig a szükségletek­nek megfelelően szállítják az etető helyekre. Dunai kenn% a Szigetközbrn A napokban a szigetközi D u na - szakaszon a halászok hálójába néhány ritka, egy kiló körüli súlyú halfaj ke­rült. „Kilétüket” még ’ leg­öregebb halászok sem tud­ták megállapítani, mert ha­sonló hallal még nem talál- r óztak. Végül is kiderült, nogy a rendkívül ízletes, a Duna delta-vidékén őshonos faj. a dunai hering került a a szigetközi halászok hálójá­ba. A halak 1800 kilométeres utat tettek meg fölfelé a Du­nán. BABMOZAIK AZ ÓVODÁBAN A nagyiváni óvodában a falat díszítő hatalmas képeket az óvónők saját ötletük alapján' készítették igen sajátos alapanyagból: több kiló babot, borsót, rizst beépítve állították össze a mesekönyvek jeleneteit ábrázoló színes mozaikokat. 1 gyik ismerősöm meg­kért, hogy intézzek el neki valami aprósá­got. Mi az neked? — kér­dezte. — Csak egy telefon. Égy perc az egész. Egy perc telefon? Ha csak rágondolok, rögtön elfog a görcsös kacagás. ~4ég hogy egy perc! Bruha-ha! Bruha- ha! Jaj. fogjanak le-he-hel öntsenek egy pohár hideg vizet a fejemre! Ezt nem le­het kibírni. Betegre nevetem magam. Ha valaki manapság csúcsidőben egy perc alatt lebonyolít egy telefonbeszél­getést. hát annak szobrot ál­líttatok a főtéren, alóriával a feje fölött. Hallgassák meg, mi tör­tént. Hívom a megadott in­tézményt. Természetesen mással beszél. Néhány perc múlva újra tárcsázok. Még mindig foglalt. De ezt már megszokhattam. A Böhönye Giziké is állandóan foglalt és mással beszél. Méase szó­lok egyetlen rossz szót se, pedig őt imádom. Nos, fő a türelem. Kicsit kifújom magam, teszek-ve- szek valamit, s egy idő múl­tán újra a telefonkagyló titán nyúlok. Elvégre az egy perc telefon, az egy perc telefon! Nem tarthat évekig, nem igaz? . Kicsöng. Rekedtnek és na­gyon távolinck tűnik a hang, de kicsöng. Szívem a torkom­ban dobon. Valaki csak föl- \ veszi. Kis kattanás. Érces re futja az erőmből. A foga­mat csikorgatom. Háromszor körbeszaladom a szobát. Köz­ben mániákusan föl-fölneve­tek. A munkatársak összecső­dülnek a folyosón a kísérte­ties kacajra. De n°m mer­nek bejönni hozzám. Nem, nem vagyok ideges. EGY PERC lELEEOy férfihang: — Tessék, itt Tü- zép: Elnézést kérve mentege­tőzöm. Ügy látszik, rosszul tárcsáztam. Űj vonalat ké­rek. A számlapra meredek. Csak nyugodtan és pontosan, nehogy eltévesszem a szá­mot. Most a Gyöngyvirág eszpresszó ielentkezik. Ked­ves női hang. Magyarázko­dás. mentegetőzés. Az intéz­mény egy másik telefonszá­mával is kísérletezem. Ez­úttal a temetkezési vállalat jön be a vonni másik véaén. pedig még nincs rá szüksé­gem. Magyarázkodás helyett most már csak nyögdécselés­Üjra' tárcsázok. Magánlakás. Káposzta Ibolyka beszél. Ojabb telefon. Újra Ibolyka. Harmadszorra, vagy negyed- szerre még mindia Ibolyka. Nagyon kellemes hangja van. Már úgy beszélgetünk egy­mással. ahogyan régi ismerő­sök szoktak. — Ismét én va­gyok. Ibolyka. Ugye. nem za­varom? Apuka otthon van? Teliesen egyedül? És mit csi­nál? Nem volna kedve meg­inni egy feketét? Hát mégis szép az élet? Üsse kő a telefont és az is­merősöket! — Akkor egy nerc múlva találkozunk — búgom Ibolykának — Tartson a ba! kezében, közvetlenül a szive fölött egy hófehér telefonké­szüléket. nehogy eltévesszem. Én a legújabb kiadású tele­fonkönyvet lobogtatom majd a kezemben. S kicsit ránga­tózni fog a jobb szemem. Ta­lán a telefonközpontot is el­viszem a találkozóra, de ezt még meggondolom... Valami azonban továbbra is nyugtalanít. Hova tűnhe­tett az az átkozott intéz­mény? Talán bizony ellopta valaki? Elhessegztem ma­gamtól ezeket a kínzó gon­dolatokat. Miért éppen most izgatnám magamat, amikor már csak a találka helyét kell megbeszélni? Ebben la pillanatban kat­tan a telefon. A vortal meg­szakad. Gyorsan hívom az előbbi számot. Ibolyka még le sem tehette a kagylót. Igen. azt hiszem, még vo­nalban van. — O. drágám, én vaanok — fuvolázom. — Mit szórakozik. maga telefonbetyír? — dörgi egn kemény férfihang. — Mégis csak egy komoly állami in- tézm ártrt,,ol beszél, nem pedig a nénikéjével!... Főssi Kis« Sándor Ez aztán a véletlen A párizsi metróban egy azután felismerte saját nr* férfi álldogál. Amikor lepil- héját, amelyet néhány napr lant a mellette álló lábára, meglepetéssel látja rajta sa­ját cipőjét. Az idegen férfin pal ezelőtt egy szaunában loptak el tőle. Az óvatosság sohasem árt Montevideóban. Uruguay fővárosában rendezték meg a magándetektívek nemzet­közi kongresszusát. A kül­döttek álruhában, álszakál- lal hamis bajusszal és mű­hajjal érkeztek. Nyilvánvalóan nem kíván­ták megmutatni igazi kül­sejüket a nagyközönségnek, különösen pedig a gyanús elemeknek. Ez alkalomból a kongresszus egyik szervező­je kijelentette: „Nem vélet­lenül tettünk meg minden óvintézkedést: ei akarjuk kerülni, ami legutóbbi ná­polyi kongresszusunk idején történt. Akkor ugyanis a ta­lálkozó több résztvevőjének ellopták az óráját és más értéktárgyait.” A Déli-sarkvidék király: — a jegesmedve — békéser alszik a Szovjet .Mezőgaz dasági Minisztérium Termé szetvédelqri Központi Labo­ratóriumának kutatói előtt. Az expedíció a Vrangel- szigeten folytat tudományos kutatómunkát, tanulmányoz­za a fehér medvék életét. A szabó és a számlája Egy berlini szabó: aki na­gyon sok híres embernek is dolgozott, remek módszert talált ki arra, hogy fizetés­re bírja ügyfeleit Az ügyes iparos a számla mellé egy családi fényképet mellékelt, amelyen felesége és hat gyermeke látható. A fénykép hátán a lakonikus megjegy­zés: „Ez az oka annak, hogy kint1 erőségeimet sürgősen be kell hajtanom.” Egy alkalommal a neves zeneszerző és zongorista Eugen d’Albert is kapott a szabótól egy családi fény­képet. D’Albert postafordul­tával válaszolt A borítékba beletette harmadik, csoda­szép feleségének fénykénét, a kép hátuljára pedig a kö­vetkező sorokat írta: „Látja uram. ez az oka annak, hogy számláját elfelejtettem azonnal kiegyenlíteni.” kolostorba. A bonyodalmai az okozza, hogy olyan fér­firól van sző. akit három kényes műtét során' változ­tattak nővé. —­A leopárd kirándulása Bolognában egy leopárd magszökött a cirkuszból. Egy bárban fogták el. ahol — miután fejvesztett mene­külésre kényszerítette a vendégeket és a felszolgáló­kat — békésen falatozott a süteményekből és csokolá­déból. Kocogásért büntetés Jean-Pierre Beltoise-t, a neves autóversenyzőt Nevers. ben 70 000 lírának megfele­lő összegű pénzbüntetésre ítélték, mert óránként 185 kilométeres sebességgel szá­guldott azon az útojj, ame­lyen a maximális megenge­dett sebesség 110 kilométer. Ügyvédje a következőképpen igyekezett ügyfeib érdekeit képviselni: „Bíró úr. véden­cemnek, aki hozzászokott ahhoz, hogv óránként 300 .""teres sebességgel szá- guidjon. a 185 kilométer szánalmas kocogás csupán”. Az évszázad legostobább ötlete Franciaországban az autó- sztráda-hálózat egyik szaka­szának karbantartásával fog­lalkozó vállalat elhatározta, hogv az útvonal mentén műanyag fákat ültet. A francia fásítási szakemberek és a különböző természet­védelmi szervek ezt a dön­tést ..az évszázad legosto­bább ötletének” minősítik. A Vegyépszer Szerelési Igazgatósás SZOLNOKI KIRENDELTSÉGE felvételre keree I jól képzett- ÍV- £s LÁNGHEGESZTŐKET CSŐSZ ER ELÜKET — állványozókat- HŐSZIGETELŐKET — BÁDOGOSOKAT Bérezés kollektiv szerződés szerint Megfelelő szakképzettség esetén külföldi munkavégzés és kiküldetés biztosítva van. Jelentkezés: személyesen a TISZA MENT! VEGYIMŰVEK területén levő Mrende!tcégen I . Szolnok, Tószegi út. 4, A jegesmedvék hazája A tudósok meg akarják ha­tározni a medvék számát, súlyát és elterjedésük jel­lemzőit. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása lehetővé te­szi. hogy jobban tudják őrizni az értékes állatokat, melyeknek száma az utóbbi tíz esztendőben jelentősen csökkent. Kínos eset A vatikáni hatóságok bo­nyolult feladat megoldása «lőtt állnak. Egy nő azzal a kéréssel fórdulf hozójuk, hogy szeretne belépni egy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents