Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

1973. december 31'

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

KERTÉSZ ÁKOS:

Uoídfénty

£

gy fülledt, augusztusi éjszakán, mikor az aszály már hetek óta gyötörte a várost, s az agyagos kültelki kertek napszállta után úgy ontották magukból a hőséget, mint a kazánok, a férfi felült az ágyán, és hirtelen rádöbbent hogy őt sohasem szerette a felesége. A Hold rézsut küldte be sugarát az ablakon, a fény valószínűtlenül rezgett a hokkedlire kirakott zsebbe való hofmik fölött de a szoba túlsó felén homályba bújva sunyított a csönd, és csak néha libbentette meg az alvók szusszanása a mozdulatlan levegőt.

Megvonta a vállát és rágyújtott. Először csodálkozott is egy pillanatig. — Hát ilyen könnyen veszem? —- kérdezte magától valahol mélyen a gondolatai alatt és elszomorodott. Bánatosan fújta a füstöt a fénybe, és figyelte, hogy gomolyog, mint az ősköd a világ kezdetén, vagy valamely tűz füstje, elégett leveleké talán. De furcsa éjszaka volt az akkor, a Hold apró lángnyelveket csiholt a dózhi fedelén, és olyan csönd feküdt a világra, hogy a kutyák ugatása elfulladt a sűrűjében. és a vonat távoli zakatolása is föld alatti morajnak hatott. És ilyen éjszakán kibillennek a dolgok megszokott helyükből, és bolond táncot járnak a sejtelmes fényben.

S vigyázva, zajt ne csapjon. megkereste nadrágját a széken, és belebújt. Az inget a kislány elhúzkodta az ágy végébe, alig találta meg. A konyhába a tűzhely alatt állott a cipője megoucolva; az este is. mint minden más este, ki fén vési tette, mielőtt lefeküdt. Mert az ember minden este azt hiszi, hogy az éjszaka ugyanolyan lesz, mint a másik, s reggel is arra virrad meg. amire sok éve virrad már. Pedig ki tudhatná előre, milyen álmok szállnak az alvóra a hold sugarán, s milyen varázslattal terhesen jön a ha inaié.

Nesztelenül húzta be maga után az ajtót.

K

int ezüst-hamvasan pi* hegeit a kert. Az almafa utcára hajló ágán, melyei a héten kötözött hosszú madzaggal a sárkaparóhoz. mint nagy érett gyümölcs, ült a holdkorong. Mikor feléje indult, a gallyak törékeny, ében sziluettjén legurult a görcsös törzsig, mely_ tömören meredt a szitáló levelek alján.

S a kapun túl a táj libegett a sugárzásban, mint a mese. A főműhely kéménye hagymás kupolává terebélyesedett. alatta a hangár ablakai feleseltek a fénnyel, sziporkázó drágakövekként. Elnyúlt a lapályon a fehérre meszelt palánk, mint a holdsütötte tenger, mögötte a háztetők gúlái és a fakoronák halmai távoli hegyekként homálylottak szelíden.

S a férfid aki egy fülledt augusztusi éjszakán arra ébredt, hogy őt sohasem szerette a felesége, hogy sohasem szerette a ház, a kert, ahol eltelt az élete, hogy nincs itt neki többé semmi keresnivalója, mert megápcr rodott körülötte a világ, mint a hálószoba levegője, ha a fák közé elült a szél — a férfi elindult a tenger felé. A lába hagtalanul süly- lyedt a puha homokba, a fel- csaDÓdá por kicsi bárányfelhőkké gömbölyödött ki a léptei nyomán, teste is köny- nyű volt, súlytalan, azt hitte, maga is a felhőkben lépked.

De ekkor már látta.

Ott. ahol a tenger partja rémlett a vibráló fényben, szinte a mélyből bukkanva fel, fekete mozgolódás támadt. Alig észrevehető. Akkor még nem tudta, mi az, csak érezte, hogy neki szól. De nem vett róla tudomást.

Ment tovább, tovább a távra! felé, mely hívta, csak a

léptei nehezültek el, érezte a talpa alatt a szikkadt, agyagos kocsiutat, az utolsó eső óta belekövült keréknyomokkal.

Ahogy közeledett hozzá, úgy merült fel a holdsütötte tengerből. Először csak a feje látszott, majd a válla, s lassan előtte állt feketén, komornak áthatolhatatlanuL

Megismerte. A két karja súlyosan lógott mint az övé, a bal válla is alacsonyabb volt- valamivel, s a füle mögött is ugyanúgy meredtek a gyér. tüskés hajszálak...

Ott álltak egymással farkasszemet nézve, mozdulatlanul. Akkor egy bizonytalan’ félfordulatot tett a derekával, mintha el akarna siklani mellette, de a jövevény pontosan követte a mozdulatát.

Nem szóltak. Tudták úgyis, hányadán vannak egymással. És a férfi lassan lehajtotta a fejét. Megfordult. A hagymakupolájú torony gyárkéménnyé soványodott, a hangár ablakai vakon meredtek a megvakult világra. Mert önmagával találkozott a tengerré nyúlt palánk tövében, ő maga jött onnan, ahová menni készült — hova induljon hát? A földet megkerülve jött vissza fáradtan, lelógó karokkal^ — merre tartson akkor? Előtte állt ő. ő, aki visszajött, ott sötétlett az útjában — merre kerülje el. önmagán ki tud keresztüllépni?

M

intha az a másik, a messziről jövő ért volna haza, olyan fáradtan állt meg az ágva előtt Sötét is volt már, elúszott az ablak alól a hold, csak a gyerekek lélegzete, s az óra egyhangú , zenéje halattszott, és a hízók nyugtalanul forogtak álmukban.

Aludt a város.

Azt megszoktuk, hogy zene mellett szórakozunk, zenével mulatunk. De vajon, lehet-e magán a zenén nevetni? És ha igen, mitől mulatságos a zene? Ez utóbbira bizony nem könnyű válaszolni, már- csak azért sem, mert ha valamit analizálunk, megmagyarázunk, az már régen nem mulatságos. Mégis, ismerünk zeneműveket, melyek hallatán mosolygunk. Olyan darabokra gondolok, mint Haydn Üstdob szinfóniája, ahol a második — lassú — tétel elején szép andalító zene közben hirtelen, váratlanul megszólal egy erős zenekari akkord, Haydn szerint azért, hogy az elbóbiskolókat felSQSS ATTILA RAJZA jj

TABI LASZLOf

MÉRLEG

SHIvesyfer küszöbén az ember mérleget csinúL A humorista is ember. Én humorista' vagyok. A végkövetkeztetés tehát felettébb egyszerű: az esztendő végén én is mérleget csinálok. Már abban az időben is mérleget csináltam, szilveszter küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Nem tartom kizártnak, hogy éppen ezektől a mérlegektől lettem azzá.

Két fő rovata van az én év végi mérlegemnek. Az elsőben magánügyeimet szoktam áttekinteni, a másodikban közügyeimet. Magánügyeim mérlegével nem kívánom untatni önöket annyit azonban talán a szerénytelenség kockázata nélkül megállapíthatok. hogy magánügyeim mérlege módfelett passzív. Ez idén is. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy leszokom a dohányzásról, de nem szoktam le. talán mert a legutóbbi évben túlságosan sok újságcikk lelem meg a nikotin káros hatásáról. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy éréivé* lépéseket teszek a korral járó elnehezed és ellen, de nem fogytam le. mert ugyanazt a nyolcvanhét kilót. amelyről december végén azt tartottam, hogy sok. január elején már Inkább kevésnek találtam. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy kevesebbet fogok dolgozni, mert az élet. úgyis rövid, és nincs nemesebb időtöltés — mint a nyugalmas szemlélődés. Ezzel ellentétben nem dolgoztam kevesebbet, mert rájöttem, hogy az élet még rövidebb. mint gondoltam volna, s nincs nemesebb időtöltés. mint a munka. Azt Is megfogadtam tavaly ilyenékor, hogy az új évben nem írok színdarabot, mert miért

Humor a zenében

ébressze. Igen, ennek a meglepetésnek, váratlan fordulatnak komoly szerepe van mindenfajta humorban. Vegyünk másik példát: Mozart Falusi muzsikusok címmel írt zenedarabot, melynek végén a zenekari tagok mind „elhangol- tan”, vagyis: szándékosan hamisan játszanak. Nem az szólal meg, amit várunk, hanem valami más, váratlan, meglepő, úgy is mondhatnánk: valami elképzelhetetlen, oda- nem-illő.

ne nemcsak állatokat, s nemcsak a természet jelenségeit utánozhatja — hanem akár a tüsszentést is. Éppen Kodály Háry János zenéjében szólal meg egy jellegzetes,

mással összetéveszthetetlen

hatalmas tüsszentés.

Ezeket a zenei tréfákat számtalanszor hallgathatjuk meg, s mindig derülünk, szetnben a szóviccekkel — mármint a szavakkal elmondott viccekkel, — melyek egv idő után szakállt eresztenek. Sőt, a tisztán zenei tréfák minél ismerősebbek — annál szórakoztatóbbak!

Kunigunda szenvedése

Légycsapó és auióduda

Ez a bizonyos váratlanság, megdöbbentés mindenfajta tréfának lényege: az ötlet, „kí^ csavarás”, csattanó, vagy poén. Poén nélkül nincs szellemesség, nincs szatíra, paródia, karikatúra, burieszk. Poén nélkül nem vicc a vicc. A zenében sem. Mindez a fajta humor a zenében is fellelhető, azonban a zenei humornak mindig zenei okokból kell tréfásnak lennie. A zenében is ilyenkor két (vagy több) össze-nem-illő, abszurd, nem egybevágó „dolog” találkozik. Ez lehet a dallamban, a harmóniákban, formában, hangszerelésben.

Természetesen a zenei tréfák is lehetnek áttételesek,

csak közvetetten zeneiek. Ilyen pl. az olyan zenemű, melyben csattanóként pl. valódi légycsapót alkalmaznak, vagy autódudákat, hogy a nagyvárosi forgalmat jobban érzékeltessék — ez utóbbira Gershwin mutatott példát az Egy amerikai Párizsban című művében. Sőt, tudunk olyan kompozíciókról, melyekben adott helyen a muzsikusok éljenezni, kiabálni kezdenek, és így tovább. Napjainkban a zenei kísérletekben még a legképtelenebb ötletek is mind-mind meghonosodtak, s nem egyszer megnevettetnek a szerző esetleges szándéka ellenére is.

Majd a szerző is.,»

Am ne ezekről szóljunk, hanem inkább az olyan tréfákról, melyek hangjegyek segítségével jönnek létre. Amióta zenéről lehet beszélni, azóta léteznek a különböző utánzások. Hiszen a zene is képes „másolásokra”, imi- táíásokra — szinte határtalanul. Ismerünk zeneművet különböző állatokról, a légyről, a szúnyogról, dongóról, lovakról, halakról, elefántokról, kiscsibékFŐl, kakasokról, kakukkokról, medvékről... Saint-Saens teljes ciklust szentelt az állatsereglet bemutatására az Állatok farsangjában, melynek csattanójaként az utolsó tételben fellépnek a zongoristák — s hogy ne legven sértődés, az ősbemutatón maga a szerző vállalta az egyik zongorasző- lam megszólaltatását. De ne legyünk egyoldalúak. A zeHumoros hatást lehet elérni a zenei hadarásokkal, dadogásokkal, egyes hangszerek megkomponált gikszerei- vel. Ez érthető, hiszen a szereplők humoros alakváltozásait is: Bernstein Candide című musicaljében Kunigunda Párizsban nagyon szenved. amit énekel, lassú, vontatott, valóban szívfacsaró hatású. Majd hirtelen eszébe jut, hogy mindezek ellenére azért mégsincs rossz sorsa, s erre váratlanul koloratúrázni kezd, áradó vidámsággal, az olasz vígoperákra emlékeztetőén. S itt érünk oda, hogy a zene zenét is utánozhat — zömmel humorosan. Ez a kifigurázás opera-operett, vagy más viszonvlatban, sokféleképpen elképzelhető. Az utánzóit muzsika lehet korábbi, vagy kortárs szerzőtől, de lehet magától, a szerzőtől. Mégpedig nem egyszer idézőjelesen. Pl. akkor, amikor a stílus hirtelen vált, s megszólal valami egészen más, valami teljesen képtelen. Ismerünk kitűnő zenei szatírákat is' liven Prokofiev un. Klasszikus szimfóniája, mely minden porcikájában Haydnt utánozza, csak éppen ... némileg eltúlozva, felnagyítva, fűszerezve: egy-egy

aprócska oda-nem-illő hanggal, egy-egy több, vagy kevesebb ütemmel, hirtelen megállásokkal, nem várt dinamikai kontrasztokkal. Ügy is mondhatjuk: a felnagyításoknak ezek a nagyon sajátos kombinációi a Prokofjev- re oly jellemző zenei célzásokkal egyszerűen nem vágnak egybe a 18. század zenei típusával. Pontosabban,

ahogy összevágnak, az a mu- J latságos.

Zenei humor végtelenfajta lehet, akárcsak a másfájta humor. Alig találnánk olyan zeneszerzőt, aki sehol, sohasem „viccelt” volna zenéjével. S ez érthető, hiszen a nevetés, a kacagás — a mu- lattatás az emberi természet velejárója. S aki komponál, az sem tesz mást, mint természetének, érzéseinek, érzelmeinek engedelmeskedik. Ki ne élvezné ezt a boldogító érzést, amikor valakit megnevettetünk, amikor «kacagásra késztetjük szándékosan társainkat. Jó érzést, örömet, vidámságot közvetít a zenei humor is, sokurkhoz — mindannyiunkhoz. A zene többek között erre is hivatott

Juhász Élői

kell nekem hosszankodno. a a kritikusok nagy képű f; - nyalgásán, s ezzel ellentéttx a ebben az évben is írtam egy színdarabot, hadd szórakozzam a kritikusok nagykét ií fanyalgásán. — A műnk t egyébként nem ok nélk 1 említem. Magánügyeimből a közügyeimbe tudniillik eze ». a hídon keresztiül vezet az ú't Ami most már közügyei a mérlegét illeti, itt sokkal ke- - vezőbb a mérleg. Legalább a ami a fő rovat egyik alrov - tát illeti. — Közügyeimm s ugyanis két alrov-ta va s. Éspedig: 1.: A közügyekbe ts folytatott tevékenységem hatása jómagam társadalmi helyzetére, és 2.: nevezed tevékenység hatása magára a közügyekre.

A* előbbi alrovafttal r vádén végezhetünk. Az e - múlt évben 183 új harago £ szereztem magamnak. Ho« y ez az eredmény kedvező a vagy sem. eldönteni nem tudom. A „haragos” kifej - zés amúgy is tág fogalor*. Helyet talál ebben a fog lomban már az is. aki csi pán envhe ellenszenvet tár— Iái irpr0 ->mban, s az is. áld a legszívesebben megfoltár a egv kanál vízben. A rende - kezesemre álló. de nem véc- leges adatok szerint úi haragosaimnak egvharmada t*-4 éri azzal, hogy nem köszői vissza. — második harmada m4« át ts megy az utca tű - oldalára ha meglát. harmadik harmada pedig m'ndeze-' ken f°v" még rossz híremet is kőid részben kobo’t. ré z-’ ben valóságos tények alapján. Ám. ami a legfontosabb 3 humoros-szatirikus írói munkásságom a közügyekre pompás hatással volt s ez kárpótol mjnden egyéb .negatívumért. Közállapotaink ugrásszerű javulását bízvást tekinthetem a saját tevékenységem gyümölcsének. — csakúgy, mint a társadalmi morál szép fejlődését. Tudr- másom van róla, hogy a csalfa férjekről írott emlékezetes szatírám eredménye-4 képpen százharminchat féri állt el házasságtörési szándékától s vett helyette értékes ajándékot hitevsének. Amikor lefüleltek egy sikkasztó Pénztárosi, éles és gúnyos elosszát írtam a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése ellen. írásom hatására több ezer tisztességes pénztáros fogadta meg hogv ezután sem sikkaszt. Több karcolatomban szenvedélyesen ostoroztam az alkohol —értéktelen fogyasztását. Ne;n eredménvte’eriül. Száznál is többre tehető a száma azoknak. ak'k ma már fele anv- nvi szesztől is éooúev be tudnak rúgni, mint írásom meglelénése előtt.

K«ry alkalommal —

tudomásomra iutott. hogy illetékes szervek fővárosunkban teliesen meg akariák szüntetni a közlekedést. Tollat ragadván, kemény szavakkal bélve-eztem meg azokat akik kellő megfonio'tség nélkül ,

vözézcjpij-n navel'.ben. f-ámm -álba ta’ált. a kö-’-Ued I~s megmaradt, csak a úton szüntették meg Sorolhatnám az eredményeket napestig de úgy vélem am— nvi is elég. Talán mondanom sem kell hogy az eredmények nem tesznek elbi-ako- dottá. Tudn-m van m^g ia- Trí+pni való elég. az út oc >

í 0T-./-1 ~ «3pf yyyÁ'f f«-AI ~—

ven De tai^n ^

őrültségnek, ha most. újév

küszöbén a tükör elé állok, s emelt fővel azt mondom magamnak: csak így további