Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

1973. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Széchenyi-emlékmúzeum Nagycenken Nagycenken, a hajdani Széchenyi kastélyban emlék­múzeumot nyitottak. Múzeu­mot Széchenyi Istvánnak a , legnagyobb magyarénak, hogy Kossuth nevezte őt. A múzeumban is az a bő­ég, ami tetteit jellemzi. A okoldalú életmű felvillantá- a. A szép barokk kastély i óldszinti termeiben Széche­nyi István életére, politikai i ovékenységére utaló doku­mentumok. A könyvei, olvasmányai, » inulmányútjának emlékei. Zitája Kossuth-tal, 48-as sze- splése, alakja miniszterségé- ek idején s a döblingi évek zéchenyije. A cipője, a ha- itti ruhája. Műveinek első iadása, a Széchenyi irodalom ikotásai. Izsó Miklós szob­ának vázlata, rajzok, képek z államférfiról. Tolnay An­il cenki plébános feljegyzé- e Széchenyi holttestének ha- í thozataláról, eltemetéséről. Széchenyi kultusz kiala- ulásának korai tárgyai: lto- 1 obeli kékfestő minta, amely- i 51 ugyan a nevet levésték, e az arc tévedhetetlenül el­fúlja, kit ábrázol. Fotó az 160-ban Pusztacsalád köz- i gben felállított Szent István íoborról — amelyet a Szé" t henyi birtok határában élő tlu népe Széchenyi István t miékezetére emelt, halála vében. Mozaik padló, diófa ajtók, imerek; szépen formált en- ' -rí örök, néhány Széchenyi t útor, cserépkályha, haszná- iti tárgy. A könyvtárba a iproni múzeum tulajdoná- an lévő Széchenyi könyvtár t arabjait szánják. Hat múzeumnak, a Tudo- íányos Akadémiának, a Víz- gyi dokumentációs Köz- i. ontnak, a Központi Múzeu- íi Igazgatóságnak kellett sszefognia — hogy némikép- an felvillantsák Széchenyi István munkásságát. De Széchenyiről a teljesség ! fényével szólni — szinte le- etetlen, hiszen egész sor tu- t ományág hivatkozhat zse- iális koncepcióira, meglátá­sra. Egész sor eredeti dokumen- jm került itt a nagyközön- I ág elé. Olyanok, amelyből megtudjuk, hogy például zéchenyi a Balaton rende- , ési tervében valamennyi ma lő problémát felvetette; ogy vasútépítési tervének öszönhetően lett Budapest iözép-Európa vasúti centru­ma; hogy mezőgazdaságunk Imaradottságát mi módon ívánta megszüntetni; hogy hazai vízrendezés i >rvét nemzetgazdasági mé- etekben először Széchenvi etette fel. sürgette megva“ jsulását — s ennek ered- ! ényeképpen megduplázó- ott az ország mezőgazdasági őrülete. Bármelyik elképze- :sének megvalósítása során olt ereje ahhoz, hogy pénz­el, szakemberek megnyerő­ével siettesse az eredményt. A „Derű” — az első magyar mozdony modellje a múze­umban. Tárgyak, iratok, modellek, képek, metszetek a Nemzeti, a Közlekedési, a Mezőgazda- sági Múzeumból, a győri, a soproni, a debreceni múzeu­mok gyűjteményeiből. A marxista történetírás adósunk még a Széchenyi monográfiával, az életmű ér­tékelésével. Ez a kiállítás — a maga eszközeivel — pótolni igyekszik ezt a hiányt. A múzeum fiatal igazgatója dr. Környei Attila hangoztat­ja: — Nem kívántuk elkendőz­ni, hogy a Széchenyi család aulikus nagybirtokos. Hiszen annál fényesebb, merészebb ívű a pálya, amelyet Széche­nyi István befutott. Doku­mentáljuk Kossuth és Szé­chenyi vitáját — de azt is, hogy Széchenyi amikor kitört a forradalom, a kossuthi út vált valóra — habozás nél­kül a forradalom mellé állt. Miniszteri tárcát vállalt Kos­suth kormányában és szívvel lélekkel támogatta a magyar ügyet. Döblingi évei alatt vi­lágosan megfogalmazta fel­ismerését — Magyarország csak önállóan, a Habsburgok nélkül és ellenére léphet a haladás útjára. Széchenyi a magyar polgári forradalom nagy alakja — s nem harma­dikutas politikus, mint ami­vé a polgári történetírás ha­misította. A forradalmár — nemzetgazdász Széchenyinek állít rikító emléket a nagy­cenki múzeum. Vadlibák táboroznak a Fertőn A Fertő-tő magyarországi szakaszán tízezrével tanyáz­nak a vadludak és a vadka­csák. A vadludak a lengyel- országi és a Szovjetunió balti köztársaságainak mocsárren­getegeiből érkeztek téli nlhe- nőre és mivel enyhe az Idő, tartósan letáboroztak a Fertő tavon. Nappal a tó menti vetéseken legelnek, az éjsza­kát pedig a vízen töltik. A Fertő-tó mentén működő va­dásztársaságok december má­sodik felében többször ren­deztek külföldi — főleg olasz vendégvadászatokat. A leg­nagyobb zsákmány egy haj­táson 310 vadliba elejtése volt. amiből 180-at meg is találtak. A többi a tó náda­saiba veszett, Színes televízió új minivizor A székesfehérvári Videoton gyár az év végén több új­donsággal jelentkezik. Ka- - csonyra már az üzletekbe ke­rül a gyár új, hordozható te­levíziója, a Minivizor de Luxé, amelyből az év végéig ezer darabot gyártanak. A tetszetős formájú, tranziszto­ra» televízió akkumulátorról és hálózatról egyaránt mű­ködtethető. Ugyancsak kap­ható már a „Róma” rádió­készülék, amely az autórádió | asztali változata. Karácsonyi újdonság a „Sirius de Luxe”, táskarádió, amely ugyancsak mind telepről, mind peti/, hálózatból működtethető. A székesfehérvári Video­tonban megkezdték az új, színes televízió sorozatgyár­tását is. Finn kőltok antológiája A rokon nép költészeti kincséből az immár három­szor lefordított Kalevala mellett (legutóbb: 731866) eddig csak Képes Géza adott antológiát (Finn versek és dalok, 1959). A jelenlegi kö­tet az eposz részletével, a finn és lapp népköltéstől indítva napjainkig követi a finn műköltészetet (az 1540- ben született Jaakko Finno- től az 1951-es születésű Le- evi Lehtoig). A finn irodalom voltaképpen Lönnrot Kaleva­la kiadása (1835) után terem­ti meg nyelvét, nemzeti mondanivalóját. A költők a svéd, majd orosz elnyomás­sal szemben a szülőföld ér­tékeit éneklik dalszerű alko­tásaikban (Suonio, Johan Henrik, Erkko). A túlzott ro­man tizálás, didaktizmus visszaszorulásával és a rím- telen runo-hagyományok új­jászületésével a finn poézis századunkban hirtelen ..utoléri” kortársait. Eino Leinonál a témák már való­ban a szubjektív élmények megfogalmazásai. A bemuta­tott 99 költő többségének művei az utolsó évtizedeket reprezentálják. A sokféle világirodalmi hatást felszívó keltők a példaképekkel egyen­értékűt teremtenek Otto Manninen, Veifcko Koskenni- emi. Eiraavi Vourela, Unno Kailas). A lírai körképük változa­tosan szólaltatja meg az egyéni hangulatokat és tár­sadalmi gpndokat, a táj és a szerelem ébresztette érzel­meket. A kortárs költők kép­gazdag, tárgyias építkezésű versed izgalmasan szólnak korunk emberének bonyolult életéről, gondjairól. A függe­lék betűrendbe sorolt élet­raj 2d jegyzeteket tartalmaz. (KOZMOSZ 1973) A karácsonyi ünnepek al­kalmából egy olyan nyelvi formára hívjuk fel a figyel­met, amellyel olvasóink ép­pen ezekben a napokban gyakran találkozhatnak. A szerencsi csokoládégyár „Üre­ges Tejcsokoládé Függelék* megnevezéssel kínálja szép, ízléses dobozban azt az árut, amelyet karácsony ünneoén a korácsoynfákra díszül fel­függeszthetünk. Milyen gon­dolatokat ébreszthet bennünk az árunak a neve? Sokan nagyon „hétköznapinak”, hivataloskodónak”, „szak­nyelvi formának” s minden­képpen közömbös hangulatú elnevezésnek ítélik a függe­lék szóalakot. Valóban nem idézi fel számunkra a kará­csonyi ünnepek, a béke, a szeretet ünnepének hangula­tát. Akkor mi lehetett a névadás indítéka? Figyeljük meg először a szó hangalakját és haszná­lati értékét. Az ismeretlen eredetű és eredetileg lóg, csüng jelentéstartalmat megnevező függ szóból szár­maztak a következő szóala­kok: függő, függés, függeszt, függeszkedik. függöny, füg­getlen, függőleges stb. A ré­gi nyelvben ismeretesek vol­tak még a következő formák: függelem, függős, függelmes stb. Már régóta kapott nyel­vi szerepet a függőlék, il­letőleg a függelék is. Volt idő, hogy e két alakváltozat­hoz eltérő jelentésárnyalat és használati érték kapcso­lódott. A függőlék szóval ne­vezték meg azt. ami való­ban valamiről lelóg, valamin csüng. A függelék szóval pe» dig azt nevezték meg, ami nem tartozik valamely do­loghoz szorosan, csak hozzá ragasztották, hozzá toldották. Az általánosabb értékű nyelvhasználatban egy tudo­mányos írásműhöz pótlás­képpen, utólagosan, kapcso­lódó, kiegészítő részt, fejeze­tet neveztek meg vele. így alakult ki ennek a szónak járulék, tartozék jelentéstar­talomra utaló használati ér­téke is. A mai embert elsősorban azért zavarja a szóbanforgó gyártmánynak függelék neve, mert ezt az elvootabb fogal­mi értéket társítja a hangsor­hoz. Az egyes áruk megne­vezésére azonban az ún. fan­tázianevek mellett gyakran használunk fel olyan szóala­kokat. amelyek már önma­gukban is utalnak az áru, a megnevezett tárgy valami­lyen tulajdonságára, jelleg­zetességére. Mivel a karácso­nyi függelék valóban függő, csüngő dísz a karácsonyfán, ezért a logikai összefüggés­ben alkalmasnak tetszik £ megnevező szerepre. Nyelvileg tehát nem rnssa megnevezés, értelmileg sem kifogásolható, hangulatilag azonban annál inkább. Sze­rencsésebb lett volna olyan fantázianevet adni ennek a karácsonyfadísznek, amely hangalakjában, jelentésében is jobban beleilleszkedik a karácsonyi ünnepek meghitt­ségébe, amberségébe. Külön­ben minden kedves olva­sónknak ezzel kívánunk kel­lemes karácsonyi ünnepeket Dr. Bakos József Áz Oizframos hegy títVai Magyarország különböző vidékein a legutóbbi évek ásatásai többszázezer olyan csontot hoztak felszínre, amelyből a tudósok követ­keztetni tudnak az évmilliók­kal ezelőtti korszakok élővi­lágára. Mammutok, ősi anti­lopok, őslovak, ősszarvasok és számtalan kisemlős —* re­pülő mókus, földi kutya, pe­te stb. — maradványaira bukkantak a paleontológu­sok. De jelentőségében vala­mennyi közül messze kiemel­kedik az észak-magyarországi kis hegyen, az Osztramcson előkerült leletanyag. Az itteni leletegyüttes ugyanis azt bizonyítja, hogy tt Kárpát-medencében már körülbelül 4—5 millió évvel ezelőtt megkezdődött a jég­korszakot mege’őző lehűlés. (Pedig a jelek eddig arra mutattak, hogy ebben az idő­ben itt meleg.- langyos klíma uralkodott.) Most azonban csupa olyan állat maradvá­nyai kerültek elő. amelyek­nek mai megfelelői — ha egyáltalán léteznek — Skan­dinávia területén élnek. Ugyancsak a hűvösebb klí­mára vall az üledék élénk kénsárga színe is. Meleg vagy langyos klímában ugyanis az üledék mindig vörös. Az igazi szenzáció azon­ban 3—4 olyan állatfaj csont­jainak előkerülése, amelyek­nek létezését sem sejtette á tudomány. Az egyik egy egér nagyságú hörcsög, a másik egy valamivel nagyobb po­cokfaj, a harmadik és ne­gyedik pedig egy-egy cic­kányfaj, amely azonban az­óta * teljesen kipusztult. A most talált új fajoknak még nincs nevük — jelen­leg keresi a megfelelő elne­vezéseket feltárójuk, dr. Já- nossy Dénes professzor, a földtudományok doktora, a Természettudományi Múze­um őslénytani osztályának vezetője. Az kétségtelen, hó? puszta jelenlétük is olyan két évmillióról vall. amely­ről eddig egyetlen nyom sem volt. Rovásírással írt Szünetek Mai gyorsíróknak,*. Sokan vizsgálták már a magyar rovásírást, de ez az ősi írásmód újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Leg­utóbb Forrai Sándor gyors­írótanár fedezett fel hasonló­ságot a magyar rovásírás és gyorsírás rövidítési rendsze­re között. Erre a tényre ugyan már többen rámutat­tak. elsősorban néhai Téglás Géza. a gyorsírás történelmé­nek kiváló kutatója, de tü­zetesen nem vizsgálták meg. Természetéből fakadóan mindkét írás sok rövidítést, vonásmegtakarítást alkalmaz. A gyorsírót az idő. a gyorsa­ság kényszeríti rövidítésre, a rovót viszont az írásmód kö­rülményes volta késztette ugyanerre. (A rovásbetűket jobbról balra fapálcára met­szették, karcolták éles, he­gyes késsel, illetve kőbe, fémbe vésték, később tollal papírra írták.) Hegveszm a könyvem Jrkény István t Amikor megjelenik egy önyv, abból harminc pél- ány az író járandósága, any- yi mint a semmi. A kiadó azakiildi, az író nekiül de- i íkálni. Feleségének, szülei­ek. kedves Ede bátyjának, rága Etus néninek, egyné- ány távoli, de sértődékeny rokonának, írótársainak, fog­orvosának, mai szerelmének, egy vagy két, néha három • lmúlt szerelmének. Nem tar­ozik a tárgyhoz, de említést i rdemel, hogy az írók milyen í zövevényes dedikálő-vi- ízonyban vannak egymással. Hogy kinek küldheti postán, kinek adjuk át személyesen, kinek jár a „szeretettel”, az . őszinte barátsággal”, a „ba­rátsággal”, vagy a puszta névvel jelölt ajánlás, annak cölöa szertartástana van.. Felsülnék vele, ha megpró­bálkoznék e finomság ma­gyarázatával : épp annyi eszem van csak, hogy nem vétem el. Elég az, hogy ami­kor az ember végzett a har­minc kötetes könyvtorony- vemet. Vagy pedig mondhat­ja ezt: kérem az ilyen meg olyan, című könyvet, nyal, nemcsak hogy saját magának nem marad belőle, hanem még előveszi a szoron­gás is, hogy adósa maradt egynéhány jóemberének, akiknek elfelejtett könyvet dedikálni. legutóbb is az történt, hogy többfelé maradt szigorú tartozásom, s a Kör­úton jártamban, betértem egv könvvkereskedésbe. Hat példányt akartam venni a könyvemből. ilyenkor az ember sa«i*d- hatja azt: Jőnapot kívánok, ez meg ez vagyok, kérem ilyen meg olyan című köny­vemet. Vagy pedig mondhat­ja ezt: kérem az ilyen meg olyan, című köny­vet, írta ez meg ez ... Alkal­masint éles fényt,vet az író jellemére, hogy melyik utat járja; én, akármilyen fény vetül is rám. az utóbbi meg­oldást választottam. A hely­zet így is félszeg helyzet, de legalább nincs az orromra ír­va, hogy félszeg helyzetben vagyok. Kissé zsíros arcbőrű, bor“ zas, fekete hajú negyven esz­tendős körüli asszony az el­adó. Rögtön, első mozdulaté val elárulja, hogy szereti a könyveket; amikor a kéit könyvet leveszi a polcról, kö­penye ujjával letörli a fedő­lapot — Nagyon szép könyv — mondja és nyújtja. — Igazán ? — kérdem. — El tetszett olvasni? — El — mondja. •— És csakuwan olvan jó? — kérdem, mert ezt iobb két­szer, mint egvszer hallani.-— Jó mondja határozottan. Forgatom a könyvet, tű­nődve belelapozok. — Akkor kérek még ötöt — mondom. — Ötöt? — ké- di, 8 néz rám. — Igen — mondom, kissé zavartan. — Egyszóval, összesen hat darabot? — kérdi nyugtala­nul. — Ha lehet kapni — mon­dom. — Lehet —morogja, s ré­vükén néz rám a szemüvege alól. Lassan hátranyűl a polcra, ott még kétkötet dől neki a vállával a szomszédainak. Letörli a köpenye ujjával a fedőlapot, s odateszi elém. Várakozásteljesen néz rám; talán azt reméli, hogy meg­elégszem három darabbal. Én azonban nem eléged­hettem meg három iairb-'iti mert hat kell. Sorra kézbeve­szem a könyveket, elolvasom a címlapjukat, s miután bi­zonyságot nyertem arról, hogv mindegyiken szószerint ugyanaz a szöveg áll, egymás tetejére rakom őket. S várok. — Eszerint még három da­rabot óhajt? — Igen, kérem, — Valami iskolának? — puhatolózik. — Nem — mondom. — Csakúgy magamnak lesz. — Értem — mondja idege­sen és bizonytalanul. Szemlátomást megváltozik a viselkedése. Odahúz egy létrát, fölmászik a tetejére, s egy nyaláb könyvvel érkezik vissza. Egyiknek sem törli meg a fedőlapját. Miközben a számlát írja, több ízben rám- pillant, fürkésző üveg alatti tekintettel. Már az or­rom sem tetszik neki. Vala­mi rosszba járó alaknak vél, csak azt nem tudja, hogy mi­ben töröm a fejem; mért a könyv különös, egyedülálló jószág. Nem alkalmas sem­miféle áruhalmozásra. Spe* kulálni sehogysem lehet ve­le. Egy könyv annyi, mint száz könyv. Egy könyvet végtelen sokszor lehet elol­vasni, s még másokkal is elol­vastatni; könyvvel minden­félét lehet csinálni, csak két vagv több példányt nem lehet belőle vásárolni. Vajon mi­féle cigányságban sántikálha- tok? — Könyvtári dolgozó tét* szik lenni? — kérdi remény­kedve. — Dehogy — mondom és elvörösödöm. Átveszem a blokkot. A pénztárasztaltól visszatérő­ben jut az eszembe doktor U„ aki a múltkor éjszaka jött át a gyerekhez, és nem fogadott el pénzt. Sajnos egy hetedik példányra van szükség. Nem merek áz eladónő sze­mébe nézni, csak oldalvást vetek rá egy pillantást. Lá­tom arca feldúlt vonásait, homlokába verődő haját, s az orrán a szemüveget, mely féloldalra dőlt, mint egy ha­lálra sebzett huszár a lován. — Parancsol még vala­kit? — kérdi remegő hangon.' — Semmit — mondom. Aktatáskámba rakom a könyveket és elbúcsúzom. Rézsut, a Körút túlsó olda­lán is van egy könyvkereske­dés. Én azonban nagy varga­betűvel az ellenkező ranvna indulok, mert visszanézve, a bejárati ajtó és a szemüveg kettős üvegfala mögött meg­látom a sötéten ut Suam bá­muló szempárt. Igyekszem elvegyülni és megsemmisül ssl .a sokadalombao,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents